Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-21 / 170. szám
1989. JÚLIUS 21., PÉNTEK Csak jelképes összegekre számíthatnak A mezőgazdasági termés csak oly módon növelhető, ha az ágazatban dolgozók vagyoni kötődését magasabb szintre emeljük, vagyis megteremtjük a már oly sokszor hangoztatott érdekeltségi rendszert. 'Ez a feladat mostanában még a korábbiaknál is nehezebbnek bizonyulhat, hiszen a tulajdonformák átalakítása közepette sokkal több összetevőt kell figyelni az ágazat irányítóinak. Irreális összegek Az átalakulás azonban nagyon sok kérdőjelet hordoz magában, s ezek közé sorolható azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak a sorsa is, akiket valamilyen oknál fogva a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek kizártak tagjaik sorából. Kovácsné Nedolai Etelkával, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Fest Megyei Területi Szövetségének személyzeti vezetőjével főleg róluk beszélgettünk. A tsz-ek megalakulása idején elsősorban földterülettel és egyéb javakkal lehetett taggá válni, ám az utóbbi években földtulajdonok híján vagy csak a belépési nyilatkozat kitöltétésével, vagy meghatározott összegű célrészjegy vásárlásával vették fel a dolgozót a tagok sarába. Ezek a különbségek azonban gondot okoztak a kizárt tagok végkielégítésénél. Hiszen ki tudná felértékelni a több évtizede beadott vagyontárgyakat, illetve földet? Merthogy a nyilvántartás csak aranykorona szerint sorolta fel a beadott területeket, s ennek megfelelően irreálisan alacsony ösz- szeget kaptak a kizártak, illetve elhalálozás esetén az örökösök. A célrészjegyek figyelembevételénél pedig a szempontok közül teljesen kihagyták az eltelt időszak alatti inflációt, illetve az összeg által szerzett nyereséget. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy időközben minden tag tovább gyarapította a közösbe bevitt vagyon értékét, s így az igazán tisztességes elszámolás egyszerűen nem volt lehetséges. Nem lesz földosztás Igaz ugyan, hogy a kizárások száma elenyészően kevés volt, s a gazdaságok többségében a kielégítéskor figyelembe vették a szövetkezetben betöltött munkakört, a ledolgozott időt is, ám ezzel együtt i.s csak ráfizethettek a kizártak vagy örököseik. Az utóbbiak esetében egyébként lehetőség van vagyoni folytonosságra i>s. Ha tehát az elhunyt valamelyik hozzátartozója még a gazdaságban ténykedik, akkor örökölheti az ős által korábban bevitt vagyonnal járó jogokat. Ez sokkal ideá- lisabb megoldás, mint a pénzbeli kifizetés, hiszen így nem Az OKISZ elnöksége a versenyről Marad a kitüntetés Csütörtökön ülést tartott az ©KISZ elnöksége. A testület — Köveskúti Lajos elnökletével — megvitatta a szövetkezeti kongresszusi előkészületekkel kapcsolatos teendőket, és állást foglalt a szövetkezetekben jól bevált versenymozgalom jövőjéről. A kormány — 'mint ismeretes — a munkaverseny-moz- galomról szóló korábbi határozatait áprilisban hatályon kívül helyezte. Az OKISZ elnöksége azonban most úgy határozott, hogy az országos versenymozgalom megszűnése ellenére az ipari szövetkezetekben továbbra is maradjon fenn a szövetkezetek eredményeinek értékelése, jutalmazása. Az értékelés alapját a gazdasági eredmények képezik. A legjobb szövetkezetek a Kiváló Ipari Szövetkezet címet nyerhetik el. Az e címmel járó jutalmak pénzügyi fedezetét az OKISZ, illetve az ipari szövetkezetek területi érdekkéoviseleti szervezetei, a KISZÖV-ök biztosítják. A versenyben való részvételre az elnökség felhívást bocsátott ki. Az elnökség úgy határozott, hogy bővíti a műszaki fejlesztésre szánt hitelkeretet, és a korábban elhatározott 63,5 millió forintos hitellehetőséget az idén további 30 millió forinttal növeli. A testület önálló napirendi pontként megtárgyalta a szövetkezeti sportmozgalom helyzetét. Az előterjesztés megállapítása szerint mintegy 35 ezer szövetkezeti dolgozó vesz részt rendszeres testedzésben. Az OKISZ az idén is jelentős összeggel járul hozzá a szövetkezeti sportmozgalom támogatásához. Ez az összeg azonban nem elegendő az egyesületek és létesítményeik fenntartásához, a külföldi sportkapcsolatok ápolásához, ezért az elnökség több takarékossági intézkedésről határozott, illetve a helyi bevételek növelését segítő tervet fogadott el. BIANKÓ HATOSOK A/fegöl a méreg. S gondolom, nem csupán engem. Most már csupán fohászkodhatom az ég felé, csak most ne nyerjek a júliusi hatoslottón. Még egy picike hármasom se legyen! Nem, kérem szépen, nem vesztettem eszemet. Lehet, hogy azt inkább mások vesztették el. Szerdán délután egy lottóirodában — adjunk esélyt Fortunának, felkiáltással — megvettem a szokásos három lottószelvényemet. Az ablak mögül — már fizetés után — kedvesen szólt utánam az ügyintéző: „Hatost nem kér? Ma kell bedobni.” Bevallom, meghatódtam, meg se fordult a fejemben, hogy ez neki üzlet, azt éreztem, velem törődik. Vásároltam gyorsan újabb három nyerési esélyt. (Milyen szerencsém van, hogy nem volt nálam több pénz.) Kitöltöttem, bedobtam, hazamentem. Elégedetten. A mennykő pár órával később csapott fejbe, amikor szokásos helyükre raktam — a húzásig — szelvényeimet. A hatoslottók ugyanis dátum nélküli, biankószelvények voltak, s mint utólag megtudtam, nekem illett volna sk. ráírnom a húzás időpontját. Mármint, hogy érvényesek legyenek. Most lükének érezhetem magamat, amiért szemüveg nélkül nem láttam ezt kitöltéskor az irodában? Vagy esetleg mégis az árus hívhatta volna föl erre a figyelmemet? Döntsék el olvasóink. Remélem, nem sokan jártak hozzám hasonlóan pórul. Mindenesetre az OTP-nek — amelyhez a hazai szerencsejáték-forgalmazás is tartozik — jó üzlet lehet a biankó hatoslottó. Nem kell félnie, hogy nyerők leszünk. d. gy. csak egy jelképes, a valós tulajdont nem kifejező összeg illeti az utódot. Ezt a problémát, vagyis a tulajdontól elvonatkoztatott kielégítést várhatóan a közeljövőben elkészülő földértéktörvény megszünteti. E témával kapcsolatban azonban feltétlenül szólni kell azokról is, akik a bevitt földterületüket követelik vissza. Az igények jogosságáról, illetve kielégítéséről a közgyűlés dönt, ám a nagyüzemi művelés miatt gyakori, hogy a földigénylő nem az eredeti földjét, hanem egy ahhoz hasonló nagyságú, általában gyengébb minőségű területet kap vissza. Ezzel az igénynyel kapcsolatban feltétlenül el kell mondani, hogy a magyar agrárgazdaság részben megérett arra, hogy a farmergazdálkodás nagyobb teret hódítson, ám amíg ennek képzettségbeli és műszaki hátterét nem teremtik meg, csínján kell bánni az új formával. Ugyancsak ide kívánkozik az a megállapítás i.s, mely szerint hazánkban számos olyan gazdának lehetnének földigényei, akiktől az erőszakos szövetkezetesítés idején elvették a területeket, ám ennek érvényesítésére egyszerűen nincs esély. Vagyis egy újabb „földosztás” senkinek sem lenne jó. Összefonódva Végül ejtsünk néhány szót a kizárás menetéről, illetve annak okairól is. Egy tagot a szövetkezetből kizárni csak fegyelmi úton lehet, főleg vagyoni és elemi károkozás miatt. Éppen ezért érdekes módon az elenyésző számú kizárt főleg a vezetők köréből kerül ki. A kizárást kezdeményezhetik a vezetők vagy a különböző ellenőrző szervek, így például a népi ellenőrzés is. Ez a tény sajnos meghatározza azt is, hogy jó néhány oda nem illő gazdasági vezető a mai napig mások kárára dolgozik, hiszen az összefonódások, illetve az alacsonyabb beosztásban dolgozók félelme meghiúsíthatja a leleplezéseket. Ám akit elér a sors keze. annak hivatalból már nem jár jogi védelem, legfeljebb a munkaügyi döntőbizottsághoz, a területi szövetség jogsegélyszolgálatához, illetve a munkaügyi bírósághoz fordulhatnak a „gyanúsítottak”. A vizsgálatok során a pártatlanság ugyancsak fontos szempont lenne, ám ez általában sajnos, hiányzik. B. Gy. Terítéken az „igazi”: a búza Ha kenyér van,minden van Nem tollal, jegyzetfüzettel, hanem stopperórával, centiméterrel kellett volna megjelennem a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet földjén. Itt ebben az évben ugyanis rekordok döntögetése folyik. Málnából, meggyből, cseresznyéből már hűtőházban az eredmény, a kukorica, a napraforgó is több, mint szép ígéret — de most van terítéken az „igazi”, a búza. Mert — ahogyan a földszintes Magyarországon mondják: — ha búza van, minden van. A tsz erősen homokos területei hektárjáról is öt és fél tonna aranykalászt takarít be. Illetve ... a föld emberei ezt sosem kiabálják el előre. „Csak az a búza a búza, ami a raktárban van’! — sorolgatják megfontoltan' a szállóigét. S hogy megelőzzenek egy esetleges szélvihart, jégesőt, harmatszikkadtá- tól harmathullásig egyvégtében bőgetik óriási gépeiket a kom- bájnosok. S ha ebédel az első számú vezető, társa veszi át. addig a kormánykereket, üzemzavar nem állja útjukat: ugyanaz az ember vezeti gépét nyáron, aki szerelte télen, magának szerelte hát. Tehát jól megszerelte. — Ilyen jó termésünk még sosem volt — morzsolgatja a kalászt idősebb Varnyú János gabonaágazat-vezető. — Pedig ez már a harmincharmadik aratásom. — Majd emlékezik a 68-as évre, amikor térdig érő vízben, kiskaszával arattak. Hogy akadna-e ma ilyenre ember? Hát, nemigen volna jelentkező ... Aggodalomra azért semmi ok, utánpótlás van a jövő aratásaihoz. Iparitanuló fiúk ácsorognak a tábla szélén, alig várva, hogy belülről is láthassák a Ciaas-dominátort. Idősebb Varnyú Jánosnak pedig különösen jól sikerült az utánpótlás-nevelés: fia máris fő- ágazatvezető, ráadásul a főnöke. Mi lesz a nagy aratás nyo- mán kapott többletnyereséggel, f többletbevétellel? Az Aranykalász szerencsére nem tartozik azon tsz-ek közé, amelynek- nek zsákfoltozásra, a hitelezők kifizetésére kell a pénz: a ráckeveiek még ez évre esedékes hetvenmilliós kölcsönkeretüknek is alig egyötödét kellett hogy igénybe vegyék a Budapest Banktól. A pénz tehát a földbe forog: fejlesztésre, beruházásra, új gépek vásárlására költik. Annak reményében, < hogy a jövő évi aratás még bőségesebb lesz. T. B. E. Amikor a lajtoskocsié a fő szerep Ki mint szereli gépét télen, úgy arat vele nyáron (cím fölötti képünk). Harminchárom nyáron morzsolt már termést e két tenyér. (A szerző felvételei) Dr. Olajos Mihály nem érzi sértettnek magát Párttitkárból igazgatóhelyettes A váci pártbizottság volt első titkáráról már másodszor , terjed el a városban, hogy a Szobi Áfész elnöke lesz. Hogy mi igaz ebből? Dr. Olajos Mihály nem cáfol semmit. Illetve, mikor erről kérdezem, csak leendő munkahelye tekintetében pontosítja a szóbeszédet. — Valóban nem foglalkozom ezentúl főállásban, függetlenített pártmunkásként politikával — mondja. — Augusztus elsejétől a Müszi, a Mező- gazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat szaktanácsadói főosztályát vezetem majd, igazgatóhelyettesi megbízással. A párt- bizottság múlt heti ülésén tudomásul vette elhatározásomat. Nem fogok azonban elszakadni a mozgalomtól sem. Ügy egyeztünk meg, hogy jelenlegi feladatkörömet a továbbiakban társadalmi titkárként látom majd el, egészen addig, ameddig szükség van a munkámra. — Mióta érlelődik önben ez a lépés? — Hogy őszinte legyek, soha nem tekintettem végérvényesnek a politikai pályafutást. Agrármérnök vagyok. A szakmámtól egy pillanatig sem távolodtam el igazán. Mindig megkülönböztetett figyelemmel kísértem az agrárpolitika, a szövetkezeti politika, a terület- fejlesztési, valamint a falupolitika alakulását. 1974-től tíz éven keresztül a gazdaságpolitikai osztályt vezettem a megyén, szóval ebben a közegben érzem valójában otthon magam. Ügy gondolom viszont, még most, mikor nem ötvennel kezdődnek az éveim, kell megpróbálnom átváltani a polgári életbe. — Tehát nem azért döntött így, mert tavasszal csupán a váci pártbizottság titkárává választották? Pedig sokan azt mondják, hogy megsértődött, hisz mintegy öt évig a városi pb első titkára volt... — Nem érzem magam se sértettnek, se megbántottnak. A pozíció, a népszerűség nem érdekel, azt tartom, az embernek önmagával kell mindenekelőtt elszámolnia. Azonban, ha alapvetően nem is motivált a márciusi választás, az viszont igaz, hogy meggyorsította az eseményeket. A városi pártértekezlet után azzal vállaltam el a titkári jelölést, hogy vannak még elvégzetlen feladatok előttem, különösen a város és a községek kapcsolatának területén. E két-három hónap alatt egyébként szerintem nagyjából megteremtődtek a titkári tisztség társadalmasításának feltételei. — Mit szól ahhoz, hogy önt nem szeretik különösebben a váci alternatív szervezetek? A jelenlegi első titkárral állítólag sokkal könnyebb szót érteni, mint önnel lehetett. — Ami a kérdés első részét illeti, azt félig-meddig természetesnek érzem. Bár 1970. és 1974 között dolgoztam járási titkárként itt, ám nem laktam Vácott, nem voltam „a város embere”. Lábai László viszont a helyi csapatban focizott, egy sor ismerőse van itt, rengeteg gyereket tanított annak idején. Ráadásul, mikor egy kezdődő mozgalom igazi mozgalommá válik, a személyes kapcsolatok lényegesen nagyobb szerepet töltenek be, mint egyébként. Tény ugyanakkor, hogy nem tartozom a könnyű vitapartnerek közé. Ez azonban nem jelenti azt, mintha engem nem lehetne egy beszélgetés, véleménycsere alkalmával meggyőzni. — Miért éppen a Müsztt választotta eljövendő munkaadójának? — Ügy gondolom, ennél a vállalatnál hasznosítani tudom tapasztalataimat, elképzeléseimet, és biztosítva látom a szakmai továbbfejlődésemet is. Mellesleg, amikor először szóltam, hogy abba szeretném hagyni a főállású pártmunkát, valóban jeleztem, elvállalnék olyan típusú feladatokat, melyeket mondjuk, egy fogyasztási szövetkezetnél jól meg lehet valósítani. A Szobi Áfész-szel kapcsolatos híresztelések tehát valószínűleg innen származnak. Felpillant. Befejeztük? Azt hiszem, igen. Ha már nincs miről beszélnie. Egyelőre nincs. Talán csak annyit még, hogy függetlenül a munkahelytől, augusztusban mindenképpen új élet kezdődik számára. Most már kicsit a polgári. Negyvenhat éves múlt. Azt mondja, még van ideje. Falusy Zsigmond A kizártakig kevés 8 jussa
