Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-03 / 154. szám
1989. JÜLIUS 3., HÉTFŐ mr « MKCiYEr] 3 KÉRDÉSEK A VÍZLÉPCSŐ KAPCSÁN Még ma sincs válasz A nagymarosi munkák felfüggesztésével kapcsolatos dokumentációkat — mint ismeretes — a napokban adták át magyarországi illetékesek a csehszlovák partnereknek. Vladimir Lokvenc, a bős—nagymarosi vízilépcsőrendszer csehszlovák kormánymeghataimazottja a CTK hírügynökségnek nyilatkozva többek között rámutatott, hogy szerinte a dokumentumok nem tartalmaznak új szempontokat. Miként kommentálható ez a megállapítás? — kérdezte Bérezik Árpád akadémikus, a dokumentumok között szereplő MTA-anyag egyik kidolgozóját az MTI munkatársa. — A Magyar Tudományos Akadémia munkabizottsága több szempontra kitérő összefoglalót készített. Ebben az egyik legvitatottabb kérdésként a lehetséges vízminőség- változás tisztázatlanságát jelöltük meg. Az igaz, hogy lényegében új problémák nem szerepelnek az anyagban, viszont amiről ez alkalommal is nyomatékosan szóltunk, arra még ma sem rendelkezünk megnyugtató válasszal. A vízminőség változását érintő legtöbb kérdést csak többéves vizsgálatsorozattal lehetne tisztázni, de ezek a kutatások még meg sem kezdődtek. Ilyen kérdésünk például, hogy milyen lesz a folyó öntisztító képessége. Nincs válasz arra sem, hogy a Dunával érkező és a beömlő szennyvizek természetes lebontását mennyiben befolyásolja a duzzasztás, az ezzel kapcsolatos mederáramlási sebességváltozás, a víz „tartózkodási” idejének módosulása. Nincs tudományos válasz arra, hogy a Duna biológiai állapotában milyen eltéréseket okoz a öunakiliti tározóban feldúsuló szerves anyag. Az üzemvízcsatorna 17 kilométeres felvízi szakaszán az aszfaltburkolat egészségkárosító hatásáról, vagy ennek kizárásáról sincsenek adataink. Nem egyértelműen tisztázott ma sem, hogy a Duna menti parti szűrésű kutak vízminősége miként változna meg; hárommillió ember vízellátása kerülhet veszélybe. Felvetettük, hogy a nagymarosi duzzasztás hatására állandósult magas vízszint a környező síkvidéki területeken megváltoztathatja a talajvíz áramlási viszonyait, ami a szennyező anyagok föl- dúsulása miatt szintén komoly veszélyt jelenthet. Lehet, hogy feltevéseink, kérdéseink valójában nem újak, az viszont ugyancsak biztos; a megfelelő kutatási háttérrel rendelkező, tudományos alaposságú válaszok még jelenleg is hiányoznak — mondotta Bérezik Árpád. NÖVEKEDETT A VÁLÁSOK SZÁMA A nők tovább élnek SZÁJTÁTVA Fele-fele Elcsendesült 3 huszonhét fiú és leány. El, holott a vígság- nak volt ott az ideje: érettségi banketten ültek. A költő nevét aomlokán hordó iskolaépületből kiröppenő ifjaktól óvatlanul azt kérdezte rajongva szeretett — és velük együtt az iskolától búcsúzó, mert nyugdíjba vonuló — osztályfőnöknőjük: vajon mit gondolnak, tíz esztendő elteltével ki hol tart majd, mi lesz velük? Csend lett. Ki kezdje? A beharapott szájszélek, a töprengéstől ráncolódott homlokok azt mutatták, talán nem kellett volna ilyen kérdést feltenni, hiszen . . . Lassan azért egymás mellé álltak a válaszok. Hárman úgy vélekedtek, fogalmuk sincsen, nem tudnak felelni. A többiek éppen fele-fele arányban azt mondták, elérik a céljukat, illetve nem érik el azt. amit terveznek. Olyan feleletek feleseltek egymással, mint „már letettem a szakorvosi vizsgát, valamelyik kórházban fogok dolgozni”, s „lehet, hogy munkanélküli leszek, mert nem fog jutni egy fillér sem régészeti kutatásokra”. Fele-fele: realisták, optimisták, pesszimisták? A történetet elmondó osztály- főnőknő szerint ő arra nevelte ezeket a gyerekeket, higyjenek magukban! S akkor ez a felefele ... Igen, elgondolkoztató az arány. Ezek a fiatalok — száj- tátva állapítja meg a hírlapíró — pesszimistábbak a felnőtt lakosságnál. a Magyar Közvéleménykutató Intézet tavaly 'e- folytatott vizsgálata szerint ugyanis a megkérdezett felnőtteknek a harminc százaléka vélte úgy: tíz évvel később helyzete rosszabb lesz, mint a felmérés időpontjában. Ne túlozzuk el persze egy véletlen eset, a bankett közben lebonyolított „közvélemény-kutatás” súlyát. Csak éppen riasztó a gondolat, milyen arány alakult volna ki akkor, ha az osztályfőnöknő nem arra neveli ezeket a gyerekeket, hogy bízzanak magukban...?! MOTTÖ Program és választás Az MSZMP érdi városi küldöttértekezlete július elsején, szombaton ült össze. A jelen lévő kilencvennyolc küldött jóváhagyta, illetve kiegészítette azt a programot, .amely a városban a'Kbmmunisták munkájának irányát, hogyanját megszabja. Ugyanakkor a küldöttértekezlet saját kérésére — érdemeinek elismerése, jegyzőkönyvbe rögzítése mellett — felmentette első titkári tisztéből Mérai Tibort, s titkári funkciójából Hatvani Istvánnét. Ezt követően a küldöttek huszonöt tagú párt- bizottságot — melynek húsz tagját közvetlenül az alapszervezetek delegálták —, társadalmi elnököt, s új titkárt választottak. Az MSZMP Érdi Városi Bizottságának elnöke Csibrák József, míg titkára Málnást Gábor lett. Sem a családban, sem a munkahelyen, sőt a szabadidő felhasználását illetően sem javult hazánkban számottevően a nők helyzete az utóbbi esztendőben — így summázható a Központi Statisztikai Hivatal felmérése, amelyet A nők a mai magyar társadalomban címmel tett közzé! A népszámlálások adatai szerint nemcsak most, már a múltban is valamelyest meghaladta az ország népességén belül a nők száma a férfiakét. Igaz, ez nem minden korosztályra jellemző, az újszülöttek között több a fiú, mint a lány, ám a nők életkilátásad kedvezőbbek. Halandóságuk minden korcsoportban alacsonyabb, mint a férfiaké, így átlagosan hét évvel és hét hónappal hosszabb életre számíthatnak. A 80-as évek eleje óta növekedett a válások száma, amelyeknek kétharmadában a nők kérik a házasság felbontását. A nőknek alig több mint negyven százaléka vállalkozik két gyermek szülésére, három gyermeke 12, négy vagy annál több gyermeke pedig csak 7 százalékuknak van. A többiek gyermektelenek, vagy legfeljebb egy gyermeket nevelnek. Figyelemre méltó, hogy azokban a családokban, ahol az anya a nyolc osztályt sem végezt.e el, átlagosan csaknem kétszer annyi gyér-'1 mek él, mint a felsőfokú végzettségű anyák családjaiban. A felmérés szerint a felsőfokú végzettségűek aránya ugyan emelkedett a nők körében — jelenleg mintegy 6 százalék —, azonban még mindig kétszer ennyi azoknak a férfiaknak a száma, akik főiskolát vagy egyetemet végeztek. Az iskolázottság ugyanis a nőik számára még ma sem biztosít a férfiakkal azonos lehetőségeket a társadalmi munkamegosztásban. I A kevésbé tehetőseknek csak a remény marad Három hónapra eltűnt az anyag Régóta tudjuk, hogy hazánkban mennyire égető és megoldatlan probléma a lakáskérdés. A növekvő infláció hatására az árak már a csillagos eget ostromolják. Cseppet sincsenek irigylésre méltó helyzetben azok a fiatalok, akiknek még nincs tető a fejük felett. Becslések szerint Magyar- országon legalább kétszázezer fiatalnak nincs saját otthona. Ezért is ígérkezett érdekesnek és izgalmasnak az a téma, amit a minap tárgyalt a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága. Árki Sándor, a Pest Megyei Tanács tervosztályának vezetője a lakásgazdálkodás hosszú távú koncepciójáról tájékoztatta a gazdaság- politikai bizottság tagjait. Az anyagot áprilisban már a kormány is megtárgyalta, s a tervek szerint augusztus-szeptemberben bocsátják nyilvános társadalmi vitára, majd októberben ismét a Miniszter- tanács elé kerül a tervezet. Hogy az elkészült anyag április és június között hol rejtőzködött, senki sem tudta, mindenesetre a széles körű társadalmi viták megrendezésére nem sok idő marad. Tapasztalatból tudjuk, de a tervezet szintén rögzíti, hogy még ma is sokan élnek otthonnak alig nevezhető, komfort nélküli bérleményekben. Az átlagos jövedelemmel rendelkező embereknek nincs pénzük a minőségi cserére. Rossz állapotban vannak a lakóházak. Nemcsak az államiak, sok esetben a ’ magántulajdonban levők is. Az ok — talán leírni sem kell —, hogy nincs pénz a felújításra. Ellentmondásnak tűnik, de igaz: sok az üresen álló lakás. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy az üresen álló. magántulajdonban levő lakás vevőjét a tanács jelölje ki. Ebben az esetben az új tulajdonos is megkaphatja a szociálpolitikai kedvezményeket. Apróbb szépséghiba, hogy az adásvétel bonyolítási költsége a jövőben várhatóan emelkedni fog. Tudomásul kell vennünk — akár tetszik, akár nem —, hogy a lakás is áru. s ezen a területen ugyancsak érvényesülni kellene a piaci viszonyoknak. A bérlakásban élők számíthatnak arra, hogy két év múlva drasztikusan emelkednek a lakbérek. A növekedés akár ötszörös is lehet. Hogy a bérből és fizetésből élők hogyan tudják majd kifizetni az emelt díjakat, arról nem szól a tervezet. Igaz, megemlítik, hogy az arra rászorulók szociális segélyt kaphatnak, de hát tudjuk, hogy az erre fordítható tanácsi keret is véges. Hogy miért lesznek ilyen magasak a bérleti díjak? Nemcsak a lakásfenntartást akarják ebből fedezni, hanem az úgynevezett újratermel ést, vagyis az új lakások építését is. A tanácsok szorgalmazzák, hogy a bérlakásban élők vásárolják meg a lakásukat. Persze vannak köztük olyan rossz állapotban levők, amelyek még ingyen sem kellenek a bentlakóknak. Üjdonság, hogy a jövőben nemcsak állami vállalatok, hanem magánvállalkozók is építhetnek lakóházakat, s a lakásokat kiadhatják, amennyiért tudják; a lakbért ők határozzák meg. Sokan megkérdőjelezték, hogy lesz-e erre vállalkozó, hiszen a magas költségek miatt magas lakbéreket kellene szedni ahhoz, hogy az üzlet kifizetődő legyen. Talán egyszer ballada lesz belőle Megelevenedett a dédanya lakodalma Hajdan eketaligából, kéménycsőből ágyút is állítottak a lányos ház kapujába. Itt megtette néhány felfegyverzett komaasszony is — Sok lakodalomban főztem már, de ez eddig a legnagyobb — mondja Papp Lászlóné, miközben a porba löttyinti az üst alján rotyogó vizet. — Ahogy visszaemlékszem, talán csak a menyasszony testvérének a lagziján volt több vendég. Helyeselnek körülöttünk a többiek is. Samu Raffaelné, aki a lakodalmi szezonban sok hétvégéjét tölti az üstök, tálak mellett. És egyetértőén bólogat Piros néni is, azaz Gazsi Jánosné, aki a kemence avatott fűtője a nagy menyegzői vacsorák alkalmával. Három, egyenként kétmázsás hízó és pontosan százharminchat szárnyas bánta szombaton a csaknem ötszáz tagú vendégsereg étkét a tápiószecsöi Walter Krisztina és Bácskái Sándor lakodalmán. Eltekintve attól, hogy a menyasszony csipkés muszlin ruhakölteményben pompázott, nem pedig gyöngyös pártában, díszes szoknyában, szinte minden úgy zajlott, mint a déd- szüleik korában tartott menyegzőkön. A vendégeket délre várták a tápiószecsöi Damjanich művelődési házba, ahol már hamisítatlan lakodalmi hangulat uralkodott, annak ellenére, hogy — mivel a vőlegény rokonságával a Nyírségből érkező autóbusz jócskán késett — elhúzódott a program, így az esküvőt megelőző ebéd is. Akárha Ofella Sándor Báránykát hoztunk című könyvének ama fejezete elevenedett volna meg, amelyben leírja szüleinek 1908 novemberében kötött frigyét. A vőfély ugyanazokkal a szavakkal búcsúzott a menyasszony nevé- ban az örömanyától, mint Nincsenek irigylésre méltó helyzetben azok sem, akik manapság családi ház építésére vállalkoznak. A kedv érezhetően csökkent, a tanácsokat sem ostromolják már építési telkekért. Igaz, nincs is miért; az olcsó házhelyekhez már ezen az úton sem lehet jutni. A vételár elérheti a 300 ezer forintot, s ennyiért előfordul, hogy a szabadpiacon is lehet telket kapni. Az emelkedő alapanyagárak, növekvő kamatterhek miatt egyre kevesebben mernek belevágni az építkezésbe. A tervezetről még biztosan sokan és sok helyen fognak vitatkozni. Az azonban biztos, hogy a lakáshoz jutás az elkövetkező néhány évben sem lesz könnyebb. Az állami építőipari vállalatok szerint lakásépítkezésnél egy négyzet- métert 34 ezer forintnál olcsóbban nem lehet „kihozni”. Egy fiatalnak — ha figyelembe vesszük a szociálpolitikai kedvezményeket is — még mindig hat-nyolcszázezer forint készpénzzel kell rendelkeznie. A szerencsésebbeknek segítenek a szülők, a többieknek csak a remény marad ... A társadalmi feszültségek várhatóan növekednek, hiszen amíg sokan várnak az első otthonukra, addig másoknak, a tehetősebbeknek több lakásra is telik, ők nemcsak a gyereküknek, hanem már az unokáiknak is megvehetik a hőn áhított lakást. Hargitai Éva A boldogító igen előtt Bácskái Sándor és Walter Krisztina ahogy annak idején a mai menyasszony dédanyja. Az ünneplő násznép előtt a menetben a tápiószecsöi hagyományőrző együttes tagjai haladtak. Közéjük tartozik a menyasz- szony is, Ofella Sándor unokája, s a vőlegény is, aki ugyan a . Nyírségből származik, ám amikor udvarolni kezdett a szép Krisztinának, követte őt a tánccsoportba is. „Ezt a kislányt még akkor megszerettem, mikor véle legelőször beszéltem”,; hangzott a régi szecsői dal, amely pontosan beszéli el a helyőrségi adminisztrátorlány és a fiatal katonatiszt egymásra találásának hiteles történetét. A tanács dísztermében — tán az oltár körüli fényességet pótlandó — a hangfalak tetején mécsesek égtek, akik pedig kiszorultak, a tanácsháza udvarán egyenes adásban, televízión nézhették mindazt, amit odabent a videokamera látott. A boldogító igen elhangzása után megint olyan volt minden, mint a hajdani esküvőkön. A táncoló, daloló sereg után az ifjú pár és a család lépkedett. Őket követte a rezesbanda. Így vonultak végig a falun, miközben a komaasszonyok foszlós lakodalmi kaláccsal kínálták azokat, akik nem kaptak meghívást a vacsorára. Jó órába tellett, míg a menet ismét a lagzi színhelyére ért. Ám a sokadalmat zárt kapu fogadta, amelyen csupán a menyasszonyt eresztették be. ,.Álljunk meg a kiskapuban: örömanya pendelybe van, uju- ju-ju-juj!” kántálta a vőfély. A vőlegény elé kendőt terítettek, arra térdelt, s kérlelte szíves szóval, engednék már be. Odabentről jó ideig csak a fedők, kanalak, seprűk seregével felfegyverzett asszonyok feleselése hallatszott, míg végül szélesre tárult a kapu, s be- bocsátatott a vőlegény és a násznép. Ezután is minden a vőfély irányításával zajlott. Bár a tyúkleveses. töltött káposztás, csirkepörköltös ebéd még ugyancsak nyomta a násznép gyomrát, már uzsonnára terítettek. Miközben az udvar végi kemence gyomra ontotta magából a sült hurkát, csirkéd fa- sírtot, töltött húst. A család is leülhetett egy kicsikét, mikor végre kiosztották a vendégeknek az ifjú pár keresztnevének kezdőbetűivel hímzett keszkenőket. — A lányom, az örömanya hímezte mind a kétszázat. Még munkába menet, jövet a vonaton is bök'ödte — mondja Ofella Sándor, Tápiószecső krónikása, s hozzáteszi: — Az unokám ri- seliős kalácsai bóleróját, amit majd a menyasszonytánckor Visel, vagy öt évig hímezte. A félezer vendég körül sürgölődő családtagok ruháján kis fekete szalag. A menyasszony apai nagyapját, Walter Györgyöt gyászolják, akit a lagzi előtti csütörtökön temettek el. Sok könnyet hullattak őérte ezen a lakodalmon. Szép, s ez esettől szomorúan különleges volt ez a mennyegző. Talán egyszer erről is balladát kerekít Ofella Sándor. Móza Katalin Akik nem kaptak meghívást, azokat lakodalmi kaláccsal kínálták Három kétmázsás hízó adta dagadóját a töltött káposztához (Hancsovszki János felvételei)
