Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-17 / 166. szám
4 ^fíitop 1989 JÚLIUS 11., HÉTFŐ „Vigyázó szemetek Párizsra vessetek" Kiállítás a 200. évfordulón Díszóra a XVIII. századból Ljubljana után, Olaszország előtt Amatőrökként mentek el, profikként |öttek vissza % Színpadon volt már a csoport, szólt a zene, a közön$ ség gyönyörűséggel nézte a magyar táncosokat, s az £ együttes koreográfusa, vezetője, menedzsere is velük £ együtt figyelte, hogy mozognak a lányok és fiúk a zene % ritmusára. Egy furcsa érzés lett úrrá rajta. Szinte meg- ^ ijedt, olyan látványban volt része. A néptánccsoport, ^ amit több mint négy esztendeje kezdett összehozni, a \ gyerekek, bakfisok, akik akkor tanulták meg jószerével % az első tánclépéseket, s két évvel ezelőtt még amatőr- $ ként léptek fel a fesztiválon, valódi profiként táncoltak £ a színpadon. A Magyar Nemzeti Múzeum az eddigiektől eltérő módon, nem elsősorban az események bemutatásával, hanem a kor mindennapi használati tárgyainak, divatjának, szellemiségének felvonultatásával érzékelteti mi, miért történt 200 évvel ezelőtt Franciaországban. A forradalom históriájából ma is tanulhatunk — vallják a kiállítás rendezői, akik párhuzamot állítottak az akkori francia és magyar események között. A látogató az egyik teremben a gazdagok fényűző életébe nyerhet bepillantást, a másikban a polgárok, a parasztok használati tárgyait tartalmazzák a vitrinek. A metszeteken is látható az életszínvonaluk közötti kontraszt. Itt gyaloghintó, gálafrakk, amott szegénységet ábrázol a metszet. A nyomort, amely a polgárság előretörését követően 1789. július 14-én arra késztette a népet, hogy a Bastille ellen induljon, és kiszabadítsa a rabokat. Nagy szerepet játszott akkor a gillotine, 40 ezer ember feje hullt porba általa. Láthatjuk e kivégzőeszközt a kiállításon, csakúgy, mint azt a bárdot, amely kioltotta Martinovics Ignác és négy társa életét, mert követői voltak a francia forradalmi eszméknek. A XVIII. század Európa francia százada, az elegancia és csillogás korszaka. A divatban, az építészetben, a szokásokban, Mária Antoniette tulajdona volt a hárfa, amelyet egykorú magyar metszeten is ábrázoltak. Mögötte egy XVI. Lajos korabeli rokokó szék, cimbalommal (Erdősi Ágnes felvételei) a kultúrában Franciaország diktált. Hazánkban is a francia filozófusok műveit olvasták. Ezek közül több könyvet is elhelyeztek a tárlókban — rézkarcportrék társaságában. Franciaországban született meg Európában elsőként demokratikus alkotmány, ugyanakkor ott alkalmaztak először forradalmi diktatúrát. A 200 évvel ezelőtti eszmék ma is élnek. Akik felkeresik az október közepéig nyitvatartó tárlatot, feleleveníthetik történelmi ismereteiket e korról, a 200 évvel ezelőtti eseményekről. Vannak dolgok, amelyek soha nem évülhetnek el, amelyekre örökké emlékezni kell. Vannak őrültségek, amelyek ellen mindig küzdenünk kell. Ilyen a fasizmus, a XX. század szégyene, az erőszak, amelynek emberek millió estek áldozatul. Ezért minden olyan könyvet, írást, amely felidézi az iszonyat napjait, el kell olvasnunk, hogy ne feledjük soha a második világháború szörnyűségeit, a zsidótörvények okozta szenvedéseket, az elpusztított, haláltáborokba hurcoltakat; a zsidókat és más baloldali embereket, a faji megkülönböztetés áldozatait; a Don-kanyarban lemészárolt, holtra fagyott honvédek tízezreit, a munkaszolgálatosok kínszenvedéseit. Az utóbbiakról szól Szita Szabolcs könyve, a Haláleröd, amely adalék a munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez az 1944 és 1945-ös években. A kötet a napokban jelent meg a Kossuth Kiadó és az Állami Könyvterjesztő Vállalat gondozásában, a Hazafias Népfront, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége és a Magyar Izraeliták Országos Központja támogatásával. Miért sorolom fel ez utóbbiakat? Azért, hogy olvasóim lássák: mennyire fontosnak tartják, hogy minden dokumentum, írás, amely erről a témáról szól, napvilágra kerüljön. Azért is, hogy a mai fiatalok, akiknek már ez az időszak történelem, akik nyugodt körülmények között nőttek fel, megismerjék azokat a szörnyűségeket, Megcsúfolt betűk — Higgye el, uram, fásultak az emberek. Már csak a különlegesen kegyetlen, vagy a perverzitást súroló pornókönyvekkel lehet felcsiklandozni az érdeklődésüket, azoknak viszont meg is van az ára. Már a politikai leleplezések sem mennek. Eleinte még igen; vitték, mint a cukrot, de ma?! — Gondolta volna valaha, hogy olyan könyv jelentik meg, amelyik nemcsak a szeretkezés sokféle módját illusztrálja, hanem a kötetben csomagolva még egy óvszert is mellékelnek hozzá?! Ez a könyvnyomtatás megcsúfolása . . . — Szerencsére minket még nem ért el ez a hullám, kétéves lemaradással követjük a divatot. Ide, a Váci úti Könyvesház „félárú”-részlegéhez ekkora eltolódással érkeznek a könyvek. De nehogy azt higy- gye, hogy csupa dögunalom található itt! Még csak azt sem mondhatom, hogy csak szép- irodalom. Vannak szakkönyvek, ifjúsági és szórakoztató művek, lehet válogatni. Nem számoltam, de háromezerféle kötet biíztosan van. — Elárulom uram, hogy nálunk a két évvel ezelőtti árnak a felét kell fizetni, vagyis a mai árakhoz képest filléreket. Nézze, itt van Kosztolányi Dezső verses drámafordítása, két kötetben. Keményfedeles, szép kivitelű, kilencvenhat forintba került amikor kiadták, vtt negyvennyolc forint most. Ennyiért már egy jobb hetilapot sem lehet venni. Pomóúj- ságot meg végképp nem. Persze, az olvasótábor sem azonos . . « M. T. Isaszegi koncert Ének a templomban Egyházi zenét éneklő nyugatnémet amatőr művészcsoport lép fel július 18-án, kedden este fél nyolckor az isaszegi nagytemplomban. A négytagú énekescsapat Poták Fridolin NSZK-ban élő, isaszegi származású énekművésztanár vezetésével Händel-, Mendelssohn-, Dvorzsák-mű- veket, valamint néger spirituálékat ad elő. Zongorakísérőjük Vincze Teréz egri művész. Az egyórás műsort az érdeklődők ingyen hallgathatják meg. Bizonyára sokak számára tartogat kellemes zenei élményt ez az este. Az énekeskvartett repertoárja gazdag, kiforrott. Ritka zenei est, amikor a barokk, a klasszikus és más, távoli kontinens népi ihletésű dallamvilága találkozik. amelyeket az én nemzedékem személyesen is átélt. Már 1940-ben az országban 260 munkaszolgálatos század létezett, amelyben 52 ezer zsidót, más származású egyént gyűjtöttek egybe. Később ez a szám csak növekedett. 1942-ben a „különleges” századokba a megbízhatatlanokat, baloldaliakat is behívták, közöttük olyan mozgalmi vezetőket, mint Braun Soma, Kossá István, Pentz Károly, Pásztor Imre, Dobi István, Veres Péter és mások. A munkatáborokban sínylődtek olyan kiváló írók, művészek, mint Radnóti Miklós, Kardos G. György, Lehel György karnagy, Tardos Béla zeneszerző, Szalai Sándor szociológus, Karsai Elek történész, Keleti László színművész, Nóti Károly humorista, Örkény István író, Rubányi Pál sebészprofesszor. és mások — hogy csak néhány nevet említsek. A szerző a könyvében végigkíséri a magyarországi eseményeket, ahogyan kialakult az a helyzet, hogy a munkaszolgálat létrejöhetett, létrejött. Horthy pribékjei mai igen korán „kilengésekkel” igyekeztek „megoldani” a „zsidókérdést”. S amikor brutalitásukat nemzetközi felháborodás kísérte, akkor kezdtek áttérni „szalonképeSzigetvári József, a százhalombattai Forrás néptáncegyüttes vezetője abban a pillanatban döbbent rá, hogy a miniszoknyás bakfisokból, popperfrizurás kamaszokból összeverbuvált együttesből profi néptánccsoport vált. Nemzetközi egyveleg Mindez a legutóbbi Ohceten történt, a Népek Esküvője elnevezésű fesztiválon Ljubljanában, ahol már két esztendővel ezelőtt szerepelt a Forrás. Akkor is óriási sikere volt a battai fiataloknak, s már a nevük hallatán földördJft a taps. De amit most nyújtottak! Még a ljubljanai fesztivál igazgatója sem állta meg szó nélkül: — Ezek a gyerekek két évvel ezelőtt amatőrként léptek fel itt, s úgy jöttek vissza, mint a profik. Tizennyolc nemzet táncosai vettek részt az idei fesztiválon, ahol hazánkat egy debreceni jegyespár, Király Ildikó középiskolai tanárnő, Marázi Sándor üzletkötő s a természetesen a Forrás képviselte. Hat napon át táncoltak különböző színpadokon a battai fiatalok, de előfordult, hogy a várakozás perceiben is táncra kerekedtek egy étterem előtt. Nosza, több se kellett a szintén ebédre várakozó hollandoknak, s csatlakoztak a magyarokhoz. Hogy miként sikerült a német- alföldi és magyar dallamokat, szövegeket és táncokat összeegyeztetni, nem tudom. De szemtanúk állítása szerint együtt ropta a két csoport. Széki tánc a gleccsertónál De nemcsak Ljubljana utcái és közönsége láthatta, hallhatsebb” „megoldáshoz”: a már említett törvények elfogadtatásához a parlamentben, majd a megkülönböztetés sokféle formájához, a munka- szolgálathoz, végül a deportá. láshoz, amelynek — tudjuk — a haláltáborok gázkamráiban elpusztultak százezrei lettek áldozatai. Ördögi, szörnyű tett volt, az egész emberiség ellen elkövetett bűntény. Ezért is figyelemre méltó Szita Szabolcs kötete. A szerző az úgynevezett alpesi erőd — amely Hitler-rezsim végnapjainak titkai közé tartozik —, előterében vizsgálja a munkaszolgálat és a hadimunka eddig nagyrészt ismeretlen nyugat nvugat-magyar- országi történetét. Tematikus és kronologikus sorrendben követi nyomon a Magyarország nyugati határa két olda. Ián zajlott eseményeket. Az író kiterjedt kutatásai nyomán megrázó kép tárul az olvasó elé az erödépítő munkatáborok szörnyű valóságáról. Szól arról, hogy mennyire megnehezedett a munka- szolgálat 1944. március 19-e, a német megszállás után, hogy akkor kezdődtek meg a deportálások. hogy miként történtek az 1944-es. őszi hegyeshalmi gyalogmenetek, hogyan keltek át az Alpokon, miként estek áldozatául sokan az őrség szadizmusának, mit jelenta honfitársainkat. Egy kirándulás alkalmából az Alpok lábáig is eljutottak, s egy glecs- csertó partján kalocsai népviseletben pompázva járták a széki csárdást, a dunántúli, kalocsai karikázót, a zempléni táncokat. Két esztendővel ezelőtt is népszerűek voltak lányaink és fiaink, de most, ha még lehetett, tovább növelték az irántuk érzett szimpátiát. Olyany- nyira, hogy esténként egymásnak adták a kilincset a különI tettek a németek kegyetlenkedései, a kellő felszerelés hiánya, a kezeletlen betegségek. Mindennek következtében volt olyan munkásszázad, amelynek legénysége 70 százalékában elpusztult. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter jobbító intézkedései esetleg csak enyhítették sorsukat, de a pusztulást nem tudták megakadályozni. A kötet olvasása újból meggyőz bennünket, hogy olyan barbárságra, mint amilyen 1944-ben és 1945 első hónapjaiban történt Magyarországon, még nem volt példa az emberiség történetében. A fasizmus olyan leleplezetlen és megvetetten állott az emberiség előtt, mint még egyetlen reakciós irányzat sem. A felszabadulás, a demokratikus újjászületés Magyar- országon is elsöpörte a fasiszta rendszert. Emlékezni azonban szükséges. Ugyanis csak a teljes kéo feltárása segíthet abban, hogy a mai fiatalok jobban megértsék múltunkat, történelmünket és a jövőt. A kötetben közölt képek bemutatják a szörnyűségeket, a vandalizmus őrjítő tobzódását, a kegyetlen erőszakot, a bűnöket, amelyek sohasem évülnek, nem évülhetnek el. A szerző bő jegyzetet is közzétett, mégpedig a munkaszolgálatosok és munkásalakulatok hadirendi számáról, mozgásáról, állomáshelyeiről, állományi összetételeiről és felái.itási helyéről. Ezzel is dokumentálja mondanivalójának lényegét. Gáli Sándor böző nemzetek fiataljai, akik mind-mind a battaiakkal szerették volna tölteni a szabad órákat. Mivel nem szakadhattak százfelé, leegyszerűsítették a dolgot, s meghívták az őket invitáló összes csoportot. Ezek után igazán nem lehet csodálkozni, hogy egy ciprusi és egy holland meghívással a tarsolyukban érkeztek haza Botiéra a Forrás tagjai. — Siker, siker hátán. Ezek szerint sínen van a Forrás? — Igen. ezt is lehet mondani — válaszolt Szigetvári József. — Annál is inkább, mert lődési ház belső ügyéből városi közüggyé kezd válni az együttes élete, sorsa. Bevezettük például a pártoló tagságot, amit száz forintért válthattak meg az érdeklődők. Eddig közel ötvenezer forint gyűlt ösz- sze, s a tagok között sorsolást ta.' ottunk, hogy ki utazzék velünk a ljubljanai fesztiválra. A szerencsés nyertes Varga De- zsőné lett, de sajnos, családi okok miatt ő nem tarthatott velünk, íjv testvére, Brómann Ferencné vett részt a jugoszláv turnén. Októberben lesz ötesztendős az együttes, s ez alkalommal új műsorral lépünk a közönség elé. Ez lesz leeköze- lebbi tál . -ozónk a battaiak- kal. Megható pillanatok — öt esztendő alatt végül is egy nagyszerű gárdát kovácsolt össze. Milyen érzéssel gondol vissza az elmúlt időre? — Furcsa. Tegnap este néztünk meg egy régi videofelvételt. Megható volt, hogyan lépkedtek a lányok és a fiúk. Valahogy olyan .., olyan bumfordiak voltak. A hasunkat fogtuk neveltünkben. S most mindegyik megállná- helyét akármelyik profi néptáncegyüttesben. Ezekben a napokban a Mátraaljai;. Sás-tón edzenek a Forrás tagjai. Azután pár nap pihenő, s újabb turnéra indulnak, ráadásul nem is akármilyenre. Az olasz csizma legvégében. Reggio di Calabriában lépnek fel a mediterrán folklórfesztiválon, s közben tapsolhatnak nekik Firenze. Nápoly népművészet-kedvelő polgárai is. Ravennában szintén egy fesztivál keretében szereznek remélhetőleg jó hírnevet Százhalombattának és a magyar néptáncnak. S a közel háromhetes turné után kezdődik ismét az év, pontosabban. folytatódik a tánc, a próba, őszintén szólva idén még egy hét pihenőjük sem volt a fiataloknak; hol próbáltak, hol szerepeltek. Bár úgy látszik, nem volt hiábavaló a sok munka . Fiedler Anna Mária T. M. Haláleröd Az iszonyat napjai mi is érezzük, hogy a műveFelvételünk egy váci fellépésen készült, még a ljubljanai út előtt (Fotó; Hancsovszki János) Előkelő hölgy cipellője, legyezője, ékszerei
