Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-17 / 166. szám
1989. JÚLIUS 17., HÉTFŐ YEf] 5 Választott vezetőnél magasabb a mérce Gázálarcban találtak rá A második menetben Laboda István győzött — Ez egy nagyon régi és nagyon csúnya ügy — mondja Breiman Hajnalka, a Pest Megyei Tanács személyzeti osztályának főelőadója, amikor a dr. Szabó István, nagykovácsi tanácselnök és Laboda István helybeli tüzép-kiskereske- dő közötti vitáról érdeklődöm. — Az előző tanácsi vezetés számos jogi hibát követett el az ügyben, ám a megegyezést nyilván az akadályozza, hogy ez a két ember nem állhatja egymást. Két telepet is épített Az előzményekkel lapunk is foglalkozott. Néhány héttel ezelőtt Kikezdték a nagykovácsi elnököt címmel megírtuk, Laboda István azzal vádolta meg dr. Szabó Istvánt, hogy testvére az ő közbenjárásával kapott telket a faluban. Ám már az első írásból is kiderült, hogy a vita tárgya egy tanácsi telek, amelyen Laboda István kereskedése, illetve gázcseretelepe áll. A tanácselnök szerint azzal vívta ki a kereskedő haragját, hogy rendezni próbálta az előző tanácsi vezetés által elkövetett hibákat. — Nem festett rólam valami jó képet ez a cikk — kezdte Laboda István, amikor felkeresett a szerkesztőségben. — Tény. hogy megírtam dr. Szabónak azt a levelet, amelyben bizony nem kerestem a szavakat. De annyira felháborított a tanács eljárása. Velem teszik ezt, aki annyit dolgoztam ezért a faluért. Laboda István valóban nagyon sokat tett Nagykovácsiért. Évente vagy hatvanezer forintnyi társadalmi munkát végzett a községért. Télen tüzelőt adott a nyugdíjasoknak, s annak idején ő vállalta, hogy gázcseretelepet épít, a helyett, amelyet az energiafelügyelet bezáratott. Teljesítette is amit ígért, ám a több százezer forintért tető alá hozott épületről kiderült, hogy nincs jó helyen. A tanácsiak megint Laboda jó szívére apelláltak, s nem is csalódtak, mert a kereskedő újabb telepet épitett, ezúttal már a szakértők pontos instrukciói alapján. Csupán azt kérte, hogy hosszabb időre, tartós használatba adja a tanács a telket, hiszen a kiadásai sem egyhamar térülnek majd meg. A másik épületet tavaly még az előző tanácselnökkel folytatott tárgyalások nyomán ötszázhatvanezer forintért megvásárolta a tanács. Ellenszenv — első látásra Ekkor keletkezett a galiba. A földhivatal nem csupán az épületet, hanem az egész telket visszaírta a magyar állam tulajdonába. Nem nehéz elképzelni, mit érzett Laboda István, amikor kézhez vette az írást, amely arról értesíti, hogy hiába dobott ki egymilliót az ablakon, se telek, se telep. Minden a tanácsra szállt. — A tanácselnök ajánlotta megoldást elfogadhatatlannak tartottam, azért írtam olyan levelet neki, amilyet — mondja a kereskedő. — Az háborított fel, hogy a hivatal hibáját próbálja ellenem fordítani és ki akar semmizni. — Miért nem kedveli a tanácselnököt? — Gondolom, mert ő sem szeret engem. Első pillanattól kezdve nem voltunk szimpatikusak egymásnak. Engem az zavart, hogy vele szemben senkinek sem lehet soha igaza. De úgy gondoltam, hogy azért még dolgozhatnánk együtt, az egész falu épülésére. De fci- semmizni nem hagyom magam. A hivatal javított Időközben a földhivatal korrigálta a hibát és visszaállította az eredeti állapotot. A telek és az épület ismét Laboda István nevére került. A kereskedő tehát győzött. Végül is győzelemmel ér fel a számára az a mód is. ahogyan a megyei tanácson foglalkoztak az ügyével. Ide juttatta el ugyanis dr. Szabó István Laboda ugyancsak keresetlen szavakkal neki írt levelét. — Amikor Laboda István nálunk járt, még nem volt meg a földhivatali döntés — folytatja Breiman Hajnalka. — Ez új helyzetet teremt, így a kereskedőnek vissza kellene fizetni a tanács számlájára azt a pénzt, amit az épületért kapott. — Foglalkozott-e a megyei tanács Laboda Istvánnak a dr. Szabó István telekügyével kapcsolatos állításával? — Elmondtam a kereskedőnek, hogy amennyiben akarja, jegyzőkönyvbe vesszük, de nem kérte. — Volt-e jogi szempontból kifogásolható abban, ahogy a tanácselnök eljárt ebben az ügyben? — Dr. Szabó Istvánéban nem, az előző vezetésében viszont igen — mondja a főelőadó. — De a személyes ellenszenv nem befolyásolhatja a tanácsi vezetőt a döntésben. Ebből a szempontból a választott tisztségviselővel szemben sokkal magasabb a mérce, mint az „egyszerű” állampolgárok esetében. Móza Katalin TUDÓSÍTÓ KERESTETIK ön elégedett azzal, ahogy, amit, és amennyit lakóhelyéről, városáról, községéről írunk? Bizonyára nem. Pedig szeretnénk, ha mindenhol egyformán szívesen vennék kézbe lapunkat, s ha bizton tudnák, Ttogy rendszeresen olvashatnak magukról, környezetükről. Nem juthatunk el mindenhová^ s nem tudhatunk mindent. Ha ennek ellenkezőjét állítanánk, istennek képzelnénk magunkat. Viszont arról nem teszünk le, hogy újságunk mondanivalóját és az olvasók igényét az eddigieknél jobban egyeztessük. Ezért társadalmi segítőket keresünk. Olyan szigetszent- miklósi, ráckevei, dabasi, nagykátai, szentendrei és Buda környéki olvasókat, akik kedvet éreznek az íráshoz, ahhoz, hogy településük életéről, örömeiről, gondjairól rendszeresen beszámoljanak. Mindenki levelét szívesen fogadjuk, de különösen számítunk a pedagógusok, népművelők jelentkezésére. S várjuk az otthon vakációzó egyetemisták, főiskolai hallgatók, a középiskola felsőbb osztályába járó fiatalok tudósításait. Főként azokét, akik esetleg egy életre is szívesen elköteleznék magukat az újságírás mellett. A megjelenő anyagokért természetesen honoráriumot fizetünk. De örömmel fogadjuk azokat is, akik ugyan nem éreznek magukban kedvet és tehetséget az íráshoz, viszont szívesen tájékoztatnák szerkesztőségünket a lakóhelyükön készülő eseményekről, aktualitásokról — mintegy ötleteket adva a hivatásos toliforgatóknak. Jöjjenek, írjanak vagy hívjanak bennünket a 3®4-7iei-es telefonszámon ! Gombó Pál: mecjaflmózunh Ilyenkor, így politikai tavasszal sorra nyílnak a pártok. Náluk gyorsabban csak az újságok, még gyorsabban csak a könyvkiadók szaporodnak. A gátak leomlásával ennek a kulturális fellendülésnek csak örülni lehet. Megkérdeztünk néhány könyvkiadót, mi e kul- túrtermékek kiadáspolitikája ma, amikor nincs már állami támogatás számukra. A Nyugati Szél vállalat igazgatója így beszél: — Mi egy hagyományos nagy könyvkiadó leányvállalata vagyunk, s mivel néhány mellőzött — például erdélyi — író művei veszteségesek, a mi dolgunk a nyereséget kitermelni. Mivel erre leginkább a krimik forgalomba hozatala nyújt lehetőséget, keleti valutaelszámolású szerzőket hozunk forgalomba — cseh és bolgár íróktól — rotációs papíron, amelveket a lapnyomtatásból visszamaradt, szélcsíkok igénybevételével nyomtatunk. Az áraink persze, sajnos, egvre magasabbak de a fiO—90 forint ellenére is van kereslet, mert több fogv belőlük. mint az írószövetség alkotóinak korszerű termékeiből. A Vérszívó Kiadó sorozatot nyújt: — A borzongási igényt elégítjük ki — mondják. — Olyan külföldi, főleg angol szerzők műveit adjuk kézbe, akik páldáui Szacskó Ildikóból váltak S. Ackká, illetve K. Juniorrá ifj. Justisz Mordecháj- ból. Ez utóbbi hősei pszichopaták. akik távoli kastélyokba hurcolják női áldozataikat, akiket más és más módon tesznek el láb alól, miközben a rendőrség tehetetlen. Végül a kastély kriptáját felfedezi ugyan, de a pszichopata kovácsmesternek álcázza magát, így a következőkben a kastély helyett autókölcsönzőt nyit. A Hagyománsky Kiadónak más az üzletpolitikája. Ű a régi Pesti Hírlap cowboyregé- nyeit adja ki — az akkori 10 fillér helyett 56 forintért. A hős mindig kinyírja a seriff bandáját — többnyire szabályos pisztolypárbajban —, és elnyeri a ranch úrnőjének kezét. A Rejtély Kiadó viszont a valaha volt Edgar Wallace- regényekre specializálta magát, s a sok kicsi sokra megy alapján mindössze 96 forintért adja ki a műveket, amelyekben a hős mindig megmenekül a vízzel elárasztott pincéből a lánnyal együtt, mert amikor a víz a plafonig ér, elkapja a csapóajtót és kinyomja. miközben a víz csak ömlik, ömlik A többi kiadó ezzel szemben krimiket ad ki, mert van rájuk kereslet, és 60 szellősen nyomott és rajzokkal illusztrált oldalért 25 forintot bárki ad, akinek úgysincs pénze málnára. amely láda híján kétszer annyiba kerül. Emellett vannak örökösök, akik újra csoportosítják az elhunyt rendőrtiszt eseteit, és új összefoglaló címeket találnak hozzá. A kiadás eme felvirágzásában üdítő színfoltként emelkedik ki Szolzsenyicin Gulag szigetcsoport című műve, amelynek egyik kiadóját a rádió faggatta. E faggatás során megtudtuk, hogy eredetileg egy másik, állami kiadó akarta forgalomba hozni, de aztán némi részesedés fejében megbízta a magánkiadót. aki már ki is nyomta, és potom 400 forinton alig valamivel alul kész árusítani. — Hogyan szerezték meg a kéziratot? — kérdi a riporter. — Kalandos úton. Egy német kiadó megengedte, hogy fotómásolatot készítsünk az ő szövegükről, s így gyorsan lefordítottuk, Kissé nyersen, organizált papíron kinyomtattuk, és már kész is volt a mű. — Szerzői hozzájárulást kaptak? — kérdi a riporter. — Sokfelé kérdezősködtünk, de nem tudtuk kinyomozni a jog tulajdonosát, de vele majd megegyezünk. — Hol érdeklődtek? — Például annál a német cégnél, de a Szerzői Jogvédő Hivatalnál is. — És ha jelentkezik a jog birtokosa? — Majd megegyezünk. No hát az emberek meg is nyugodnak, de a másik kiadó is nyilatkozik önála most fordítják a művet. Oroszból, Halálba emelte a lebegés Árva lett a kisszoba. Unoka nélkül maradt a nagymama, elveszítette 17 éves fiát az édesanya. A szigethami utca csendjét visítva törte meg a csengő hangja. Az emeletes, modern ház gazdája váratott magára. Végre rózsaszín cicanadrágban, rövid ujjú trikóban, frissen becsavart hajjal jött elénk ajtót nyitni az anya és betessékelt a házba. Rend és tisztaság mindenütt. Kínos csend után tértem jövetelem okára: — Tudott arról, hogy a fia szipuzott? — Igen. A történet régre nyúlik vissza — mondta. Zsebkendője után nyúlt, letörölte vele kibuggyanó könnyeit, majd mesélni kezdett: — ű volt az egyetlen gyermekem. Az előző házasságomból született. Még ötéves sem lehetett, mikor elváltam férjemtől link életmódja miatt. Akkor a gyerek velem maradt. Aztán a férjem élettársa nem bírta elviselni, hogy fizetni kell a tartásdíjat, ezért elcsalták. Fűt-fát ígértek neki: kanadai utazást, autót, motort. Engem meg, amennyire csak tudtak, befeketítettek előtte. Azt mondták neki, hogy erkölcstelen életet élek, koszos vagyok és amit csak el lehet képzelni. A gyerek akkor 9 éves volt. Elhitte. Három évvel ezelőtt elzavarták, visszaköltözött hozzám. Férjemmel örömmel fogadtuk. Esztergályosnak tanult, de nagyon sokat mulasztott igazolatlanul. Vagy másfél száz órát gyűjtött össze iskolakerüléssel, és csak könyörgésünknek engedve adtak a tanárok neki azzal egy utolsó lehetőséget, hogy a következő tanévet másik iskolában kezdi. Áthoztuk ide, a szakmunkásképzőbe, de nem változott. Dohányzott, ivott és megbukott. Próbáltunk beszélni vele. de hiába. Közömbös volt. Nem érdekelte a sorsa, a jövője. Egyszer észrevettem, hogy furcsa szag árad a kisszobá- ból. Benyitottam. A gyerek éppen éteres maszkot tartott az orra elé. Bódult volt. Megmosdattam hideg vízzel, kivittem a levegőre. Jobban lett. Szóltam dr. Békássy Koppány körzeti orvosnak, el akartam vitetni elvonóra. Azt mondta, ezzel a betegséggel nemigen tud az orvostudomány mit kezdeni. A rendőrség és a gyámhatóság segítségét is kértem, de ők sem bizmerthogy a szerző nem német volt. Teijes terjedelmében és hibák nélkül akarják kihozni, jó papíron. Egyébként már hetekkel ezelőtt jelentkezett a copyrihgttal rendelkező francia fél, és több ezer dolláros perrel fenyeget a kalózkiadásért. E másik kiadó nyilatkozata azzal zárul, hogy ők egy teljes és hibamentes kiadást fognak kihozni, persze, csak az ügyes és gyors kiadó után, aki addigra igyekszik learatni a piacot, mert ha rossz is a papír, gyatra a kivitel és hibás a szöveg, de a piaci versenyben fő a gyorsaság. És ha aztán jön a per? Hát istenem, vagy kiegyezik a kiadó, vagy fizeti a hatalmas bírságot. Dollárban. De nem fél attól eme magánkiadó. Végül is volt már neki pere, csak nem jelent meg a tárgyaláson. Legföljebb most sem jelenik meg. Van ügyvédje, és ért a piachoz, a könyvnek is megvan a maga felemelt ára, a versenyben minden eszköz megengedett, a jog tulajdonosa pedig miért akkor jelentkezik, amikor már kész a kötet? Addig pedig hiába keresték máshol, ahol nincs, találta volna meg őket a copyrightbirtokos, még a kinyomtatás előtt. Szóval üzlet a könyvkiadás és nyereséges, ha krimi, ha csak szenzáció. Ja, igaz, és ha pornó, akkor is, mert azt is kiadnak, és felvirágzás előtt áll, és ha a dán tehenekkel felveszik a versenyt a magyar tehenek, akkor a dán pucér nőkkel is a magyar pucérok. Ebbe a gödörbe akarta eltemetni a nagymamát (Erdösi Ágnes felvétele) tattak, azt mondták, hogy nem tehetnek semmit. Levelek másolatát teszi az asztalra. A rendőrségtől azt kérték, segítsen a hatóság abban, hogy a fiú a bírósági határozat értelmében kerüljön vissza édesapjához, mert nem bírnak vele. Egy másik levél a, nagymama tollából: Szipu- zik, kétes elemekkel barátkozik, több alkalommal a rendőrség is elvitte. Üreget ásott a szobában, amely veszélyezteti házam épségét, goromba, trágár kifejezéseket használ, élet- veszélyes kijelentésekkel fenyeget. — Miért lakott a nagymamánál a fiú? — Amikor visszaköltözött az apjától, meglopott minket. Elvitt pénzt, kvarclámpát, magnót. Mondtam, menjen vissza az apjához, de ő a nagymamát választotta. Ennek két éve. — Nem kapta meg, ha kért valamit? — Minden reggel csomagoltam neki uzsonát és adtam 40 forint zsebpénzt. Amikor a nagymamához került, elhelyezkedett dolgozni egy jól menő kisvállalathoz, ahol 20—25 ezer forintot keresett. Aztán kilépett — bár szerintem elküldték ... Vállalt alkalmi munkát, de az utóbbi két-há- rom hónapban már azt sem. — Mikor látta utoljára? — Hétfőn. Akkor is kábult volt — tette még hozzá az asz- szony, majd ismét sírni kezdett. A nagymamát a közeli idősek klubjában találtuk. Fürgén jött elénk. Hazavezetett a tragédia színhelyére. Szőlőlugas visz a parányi teraszig, a csöppnyi előszobából nyílik a fiú szobája. A berendezés kopott, a falon egy olajfestmény lóg. — Voltak pucér nők is, de leszedtük a képeket — mondta. — Szerdán reggel hiába szólongattam az unokámat, nem felelt. Bemenni nem tudtam a szobájába, mert a szögeket, amiket idevert — mutatott az ajtófélfára —, mindig ráfordította, hogy kirekesszen. Jött a kézbesítő, megkértem másszon be az ablakon. Éreztem. hogy baj van. Bejutott, kinyitotta az ajtót. A gyerek ott hevert széttárt karokkal, gázálarcban, csak egy gatya volt rajta. Megfogtam a karját, de már hideg volt. Nem tudok szabadulni a képtől, ahogy ott feküdt... — Ne lépjen oda, mert beesik a gödörbe! — figyelmeztetett a néni, mikor az ágy végéhez álltam. — Milyen gödörbe? — Hát ebbe ni! — hajtotta fel a szőnyeget, és elénk tárult egy felnyitható, koporsó nagyságú, fehérre meszelt verem. — Azt mondta az unokám; ha meghalok, ide temet majd! — zokogta el magát. — Valósággal féltem tőle. Kértem, hogy ne szipuzzon, mert tönkreteszi az egészségét, de nem hallgatott rám. Azt mondta, szép látomásai vannak, próbáljam meg én is, mert nagyon jó... Dr. Békássy Koppány körzeti orvos állapította meg a halált. — Mit tud a fiúról? — Feküdt kábítószer-függőség miatt a kerepestarcsai kórházban, és ideggondozói kezelés alatt is állt. Hozzám ezek után került. Néhányszor járt nálam, akokr úgy tűnt, rendbe fog jönni. Egy-két éve láttam utoljára. Olyan betegség rabja volt, amivel a körzeti orvos nemigen tud mit kezdeni. Sajnos a hazai orvostudomány gyerekcipőben jár még a kábítószer-függőségtől szenvedő betegek kezelésében. Vannak kezdeményezések, működnek intézmények, amelyek erre specializálták magukat, de hatásfokuk még nem érte el a kívánt szintet Pályafutásom alatt egyszer alkalmam volt gyógyult kábító- szeres beteggel beszélni; őt a budaörsi egyháznál működő csoport gyógyította ki a szenvedélybetegségből. Ők sem terápiával, hanem azzal, hogy közösségre lelt náluk. Az elhunyt édesanyja említette nekem, hogy a fia szipuzik, és akkor elmondtam neki a lehetőségeket. És azt is, hogy ez nem pusztán orvosi feladat. Régen járt nálam, és nem jelezte, hogy a fia továbbra is kábítószerezik. Az elhunyt barátai közül csak egyet találtunk otthon. — Te láttad utoljára. Nem vettél észre rajta semmi szokatlant? — Tudtuk, hogy szipuzik. A nagyanyja kért, hogy szóljunk neki, hagyja abba, mert már két napja csinálja. A ház is iszonyú szagú volt. Nem gondoltuk, hogy nem látjuk többé. Bizony, senki sem gondolta. A temetőben friss még a sírhant. Egy 17 éves fiatalember nyughelye. Tóth Mariann Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató ír oda (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és 191-es mellékállomáson. A Mechanikai Labor dunakeszi gyáregysége keres betanított öntödei munkásokat, vegyipari szakmunkásokat csoportvezetőnek (2 fő) NC-füróst, elektroműszerészt. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár felvesz hegesztőt, lakatost, forgácsolót. Jó kereseti lehetőség! A Ministii Hungary Kft. (Budaörs) keres általános adminisztrátort. részmunkaidőst is, német nyelvtudással. Jó kereseti lehetőség! A Pest Megyei loarcikk-kere^ke- delmi Rt. gépírót keres. A Dunaplast Szövetkezet keres újonnan alakuló automata üzemébe drótfonőkat. A Fővárosi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat jó kereseti lehetőséggel felvételre keres vasipari üzemágába géplakatost, szerkezeti lakatost. erősáramúkészülék- szerelöt, elektroműszerészt, csiszolót, galvanizálót, mechanikai műszerészt. A Terminál Szolgáltató Szövetkezet K. V. budapesti telephelyére keres kőműveseket, ács-állványozókat, hidegburkolókat, hőszigetelőket. festőket, valamint építőipari segédmunkásokat. Az Aranykalász Mgtsz, Ráckeve Páskom-tanyai telephelyére faipari munkák végzéséhez felvesz üzemvezetőt, raktárost, 2 fő asztalos szakmunkást. A Petőfi Mgtsz, Kiskunlacháza lakatost, betanított szövőket, géplakatosokat keres. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság asztalost, gépkocsivezetőt, és segédmunkásokat keres. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár felvesz hegesztőt, lakatost, forgácsolót. Jó kereseti lehetőség,’ Munkásszállás van. i
