Pest Megyei Hírlap, 1989. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
1989. JÚLIUS 15., SZOMBAT ^ÉMim 7 Párbeszédes perbeszédek Chinoin kontra Vác ELŐZMÉNYEK: az utóbbi hetekben számos kiadványt jelentetett meg Vácott a Chinoin kontra Vác ad hoc bizottság. A kommentár nélkül közreadott dokumentumok, a különböző fórumokon elhangzott vélemények azt jelzik, szinte kibékíthetetlen az ellentét a váciak és a nagy múltú gyógyszergyár között. A kapcsolatok ugyan nem szakadtak meg, mi mégis úgy gondoltuk, akkor járunk el helyesen, ha lehetőséget adunk arra, hogy érveikkel igazolják a felek álláspontjuk helyességét. Ezért meghívtuk szerkesztőségünkbe egy szópárbajra — vagy ahogy az új sorozatunk felcímé is mondja: párbeszédes perbeszédre — dr. Bóth Jánost, a városi tanács elnökét és dr. Bihari Istvánt, a Chinoin vezérigazgatóját. Megállapodtunk velük, hogy mindketten két-két „segédet” hozhatnak, s két óra áll rendelkezésükre érveik kifejtésére. Ennek megfelelően a tanácselnököt dr. Kovács Tibor és dr. Szaimosvölgyi Alfréd, a gyógyszergyár vezérigazgatóját pedig Csik István és Jelinek István segítette. Bihari István: Azzal kezdeném, hogy Magyarországon — jelentősen elmaradva a fejlett országoktól — jó tizenöt éves késéssel ismertük fel a környezetvédelem fontosságát. A felzárkózást megkezdtük, ma mar jogalkotásunk eléri a nemzetközi színvonalat, de az^ alkalmazott technika nem felel-meg a -kor követelményeinek. A Chinoin sem kivétel. De azt is állíthatom, fölismertük a környezetvédelem fontosságát és lehetőségeinkhez., -képest- sokat-, teszünk. Ez igaz a váci telepre is, ahol az előírásoktól vagy a jogszabályoktól eltérő tevékenységet so- ' ha nem folytattunk. Mi úgy látjuk, a mostani konfliktus forrása az, hogy az évekkel ezelőtt megrendült bizalmat nem tudjuk helyreállítani. Ebben személyes felelősséget is érzek. Bóth János: Egyetértek azzal, hogy a környezetvédelem jelentős késésben van Magyarországon,' azt azonban vitatom, hogy a jogalkotás korszerű lenne. A Chinoin esetében azonban nem tizenöt éves késésről, hanem nyolcéves bűnös elmaradásról kell beszélni. Az 1981-es, nagy traumát okozó vízszennyezés után hatásosabb intézkedést vár a város - —lakossága, ezekre azonban bizonyíthatóan riém került sor. Az ■ önkormányzatnak képviselnie kell a város lakosságának érdekeit, és a mi követeléseink ebből indulnak ki. Bizonyítani tudjuk, hogy a Chinoin 1981 óta nem szüntette meg a talaj és a talajvíz, sem pedig a levegő szennyezését. Jellemző adat: 1981 óta nem sikerült kikényszeríteni egy levegőtisztaság-mérést a Chi- nointól. A telepen továbbra is víz- permettel hűtik nyáron a szabad téren tárolt hordókat, melyeknek olyan az állapota, amilyen, a csor- dalékvizek megfelelő kezeléséről nem gondoskodnak. A bizalomról pedig annyit, hogy mi 1988-ban találkoztunk először Bihari Istvánnal személyesen, amikor a DCM-ben folyó mésziszap égetéséről tárgyaltunk, s’ akkor már egy éve a váci telepen voltak — tudtunk és beleegyezésünk nélkül — a mérges gázokat tartalmazó palackok. Elvártam volna, hogy erről akkor tájékoztasson engem, ha másként nem, úgy, mint a város polgári védelmi parancsnokát. Jellemző, hogy ezekről a vegyi anyagokról csak az idén szereztem tudomást egy lakossági bejelentés alapján. Nos, ennyit a bizalomerősítésről. fiihari István: Nem nagyon látom értelmét, hogy ezúttal is csak ismételgessük önmagunkat. De azért hadd mondjam el, hogy például a Körtvélyes miniszterhelyettes által kiadott feladatokat a vízszennyezés után maradéktalanul teljesítettük. A tanács viszont azt mondja, ez nem igaz. Két állítás áll egymással szemben. S mindenki ragaszkodik a sajátjához. Vagy itt van a Mikroelektronikai Vállalattól Vácra szállított palackok ügye. Nem arról van szó, hogy nem akartunk róla beszélni, úgy ítéltem meg, erről nem kell beszélni. Hiszen Vácott nekünk egy — tanácsi engedéllyel felépített — gázpalacktárolónk van. Valamennyi, az iparban felhasznált gázpalack vagy mérgező vagy robbanásveszélyes. A MEV-nél bekövetkezett tűzeset után, úgy érzem, a normálisnál nem vállaltunk nagyobb rizikót azzal, hogy szükség- helyzetben a váci tárolás mellett döntöttünk. Mi egyébként mindent elkövettünk, hogy a palackok sorsa mielőbb rendeződjön. Azóta elszállították ezeket, s tudomásom szerint Budapestre kerültek, biztonságos, de a vácinál nem biztonságosabb helyre. Ami pedig a toxikológiai laboratóriumot illeti, hadd mondjam el, a világon mindenütt a kísérleti állatokat védik a külső fertőzésektől és nem a környezetet az állatoktól. Ezek tények, amelyekről mi ugyan vitatkozhatunk, de nem tudunk közel jutni egymáshoz. Én megpróbálom ugyan az önök álláspontját megérteni, de őszintén megmondom, nem tudom elfogadni. Bóth János: Itt van a kezemben a telepen . tárolt. gázokról és vegyi anyagokról a szakvélemény. ön vegyész, ezért azt hiszem, nem kell ' különösebben bizonygatnom, hogy ezek — adott esetben — mennyire veszélyesek. Az a baj, hogy nem rendelkezik pontos információkkal sem a rendőrség, sem a tűzoltóság, sem a tanács. Ha valami gond van, mondja meg, ki az atyaúristen tud intézkedni?! Ki tudja megvédeni a várost?! Bihari István: Nincs értelme belemenni a szakmai kérdésekbe. Pontosan ismerjük a váci telepen tárolt vegyi anyagok hatását, s azt is tudjuk, hogy ezek közvetlenül a környezetet nem veszélyeztetik. Am tudomásul kell vennünk, hogy a modern technika kockázatokkal iár. Bóth János: Nem értem: ésszerűnek lehet azt tartani, hogy egy potenciális yészhelj'zetben az esetleges. V védekezésre kényszerülőnek még azt a lehetőséget sem adják meg, hogy tudomására hozzák, mivel kell számolnia? Mit kell ebben magyarázni? Ha tudtunk volna róla, akkor mindenképpen felmérjük, hogy egy adott katasztrófahelyzetben mi a teendő. Jelinek István: Mi a palackokat szakszerűen tároltuk, s bár a tanáccsal folytatott megbeszélésen fölmerült, hogy állítsunk iparőrséget, ez azonban véleményünk szerint semmivel sem jelentett volna nagyobb biztonságot. Ez egy zárt telephely, ahová legfeljebb csak erőszakkal lehet bejutni. Szamosvölgyi Alfréd: ön látta azt a tárolót? Jelinek István: Huszonkét éve dolgozom a Chinoinnál, természeteden láttam. Szamosvölgyi Alfréd: Nos, akkor én elmondom, hogy találtam meg a palackokat. Az ajtót a szél himbálta, lakat sem volt rajta. A telepet munkaidő után egy portás őrzi, aki a tárolótól vagy 150 méterre lévő helyiségben tartózkodik. Ez nem biztonságos. A foszfin oltásához speciális anyagra van szükség. Én arra lennék kíváncsi, hol található a váci telep katasztrófaterve? Jelinek István: A gyárban van most pillanatnyilag ... Szamosvölgyi Alfréd: Melyik gyárban? Jelinek István: A Chinoin újpesti gyárában. Szamosvölgyi Alfréd: Tehát a váci telepen nincs elérhető katasztrófaterv! Jelinek István: Ezt nem is tudom pontosan ... Bihari István: Kérem, kérem! Egy pillanatra hadd szóljak közbe! Mi mindig olyan vizsgálatokra hivatkozunk, amelyek valamilyen pozitívumot állapítanak meg a vállalatunkról. önök meg olyanra, amelyik elmarasztal bennünket. Ez természetes. Én nem estem még keresztül olyan ellenőrzésen, amely valamilyen hibát ne tárt volna fel. Elismerem, hogy van üzemi vakság is, mi sok mindent nem veszünk észre, de ha felhívják a hiányosságokra a figyelmet, mi elfogadjuk. Itt v.annak nyilvánvalóan olyan észrevételek, amelyek abból adódnak, hogy a kontaktus a váci hatósági szervek és a Chinoin között sajnos nagyon rossz. Azt azonban hadd Bóth János Bihari István Kovács Tibor Szamosvölgyi Alfréd Jelinek István Csik István (Erdősi Ágnes felvételei) jelentsem ki, hogy szándékainkban nincs sandaság ... Bóth János: ön azt mondta, hogy a váci cementgyárban történt mész- iszap égetéséről is folyamatosan tájékoztatták a tanácsot. Ez akkor sem volt igaz, s azóta sem kaptunk semmilyen információt. Ezek után én úgy látom, hogy a bizalom erősítésére 1981 óta a Chinoin sémmit sem tett. Bihari Istvánja Mi is másként látjuk a tényeket és önök is, ezen nincs értelme vitatkozni. Én viszont egyet tudok mondani, s ezt az újságban olvastam: ha Vácott lakott területen belül ezerszeres ólomtartalmat ... Bóth János: ... csak négyszázszoros ... Bihari István: ...jó, négyszázszoros ólomtartalmat mértek a levegőben, akkor én teljes felelősséggel állítom, a Chinoin ötszáz év alatt sem bocsát ki ennyi szennyező anyagot. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy van egy általános környezet- védelmi állapot az országban, s mi megtesszük a magunkét, ebben a tekintetben tiszta a lelkiismeretem. A Chinoin ugyanis egyedül nem képes megoldani az ország környezetvédelmi problémáit. Bóth János: Ne általában, inkább a tényekről beszéljünk, mert az megfogható, ellenőrizhető. A Tungsram váci gyára elismeri felelősségét az ólomszennyezésért, és ígéretet tett arra, hogy az idén december harmincegyedikéig a szennyező kemencét leállítja, s jövőre egy újat építenek. Mondjon ilyen példát a Chinoin is! Bihari István: Meg^üntéttül^, "‘ß. kültéri égetést, beállítottunk egy korszerű ' égetőberendezést, igaz csak átmenetileg, hiszen a gyógyszeripar együttesen négyszázmillió forintot adott a dorogi hulladékégető felépítésére. Beindulása után tehát Vácott a berendezés működését megszüntetjük. Most időzavarba kerültünk, mert a tanács leállíttatta az égető működését. Tulajdonképpen így kilátástalan a helyzet. Elszállítottuk a hulladékanyagokat is. s ezek megsemmisítéséért Ausztriában és Franciaországban jóval több mint tízmillió forintot fizettünk. A nyílttéri égetés befejezése után a salakot elszállítottuk, elvégeztük a talajcserét, parkosítor.tuk a terepet. Figyelőkutakat létesítettünk. Ezek a konkrét lépések. Bóth János: Itt van előttem a feladatsor, ezen végig lehet menni és tisztázható a helyzet, bár nekem kétségeim vannak ... Csik István: Arról beszélünk, hogy mit tett a Chinoin. Önök az előbb azt állították, hogy a MEV-től Vác- ra szállított palackok szivárgása esetén katasztrófa történhetett volna. Nos, mi szivárgás esetére elnye- lető oldatokat készítettünk, s ezek ott voltak a telepen a palackok mellett. Bóth János azzal is vádol minket, hogy nem tudták kikényszeríteni a váci telepen a légszeny- nyezés mérését, 1983 óta foglalkozom ezzel, s a legutóbbi hónapokig sem a tanácstól, sem a Köjáltól nem kaptam semmilyen felszólítást, hogy végezzünk az égetőműnél méréseket. Ennek ellenére 1983-ban és 1985-ben elvégeztettük a méréseket. A váci égető nem világszínvonalú és nem lehet" összehasonlítani a dorogival. Próbálkoztunk mással is, 1988-ban például a szénről gáztüzelésre álltunk át a telepen, hogy a szennyezést csökkentsük. Ami a toxikológiai labort illeti, felkértük az Országos Közegészségügyi 'intézetet, hogy adjanak szakvéleményt arról, veszélyezteti-e a város lakosságát a váci telepen folyó munka. Szamosvölgyi Alfréd: Mi konkrétan arra lennénk kíváncsiak, mi történik a több tízezer állathullával, hogyan égetik el azokat, s mi lesz a hamu, a maradványok sorsa? Bóth János: Hadd jegyezzem meg, hogy a Chinoin, amit eddig tett, azt a környezet kényszerére tette, s nem önként. Bihari István: Ha én nem érzem úgy, hogy lázas vagyok, nem mérek lázat... Mi úgy látjuk, hogy a Gelphi-égetőben megsemmisített anyagok semmiféle veszélyt nem jelentenek a városra. így nem kértünk külön vizsgálatot, hiszen az égetés előtt mi minden anyagot ellenőriztünk. Jelinek István: Nem igaz az, hogy nem tudatosan cselekedtünk, erre több példát is tudnék sorolni. Bihari István: Nem tartom túl etikusnak — s ezt nem a tanácsnak címzem —, ha valaki szakértői feladatot vállal, miközben egy olyan vállalatnál alkalmazzák, nem is jelentéktelen beosztásban, amelyik potenciálisan környezetszeny- nvező. Én ezt a vállalatunknál dolgozó embereknek fordított helyzetben nem engedném meg. Szamosvölgyi Alfréd: Tapasztalataink 1984 óta nagyon kedvezőtlenek. Ma Magyarországon nincs egyetemi tanszék, amelyik valamelyik nagyobb gyógyszergyárral ne lenne üzleti kapcsolatban. Ezeknek a szavahihetőségét kétségbe vonjuk, s ezért kértünk fel tőlük független szakértőt. Javaslom, hogy szakmai kérdésekről ne vitatkozzunk. Bihari István: Tudom, hogy egy országgyűlési képviselőnek vannak kötelezettségei, de én nem írnék alá egy petíciót egy másik vállalatnak a környezetszennyezéséről. (Bihari István nyilvánvalóan Koltai Imrére, a Cement- és Mészművek vezérigazgatójára. gondolt — a szerk. megjegyzése.) Bóth János: ö aláírhatja, mert a -sajátját is elismeri és igyekszik-, is javítani a helyzeted!' Arról 'n'ém 'IS beszélve, hogy teljesíti az ígéreteit! Kovács Tibor: Egy nyilvánvaló tényt szeretnék megemlíteni. A Chinoin azzal, hogy a szállítási költségeket vállalva Vácott létesített telephelyet, a kárveszélyt is áthárította a környezetre. Nos, a döntési mechanizmus és a kárveszély viselése, s az ebből való részesedés — véleményem szerint — nincs a helyén. Nekünk — függetlenül a szakértői véleményektől — a városban élő csaknem negyvenezer ember érdekeit kell képviselnünk, megvédenünk. Bihari István: Ezt elismerem, s éppen ezért úgy látom, nincsen értelme újból és újból azokat a konkrétumokat ütköztetni, amelye-' két egyébként mindkét fél másként értékel. Én a tanácshoz küldött első levelemben elismertem felelősségünket. Bóth János: Azóta felülvizsgálta nézeteit! Bihari István: Igen, mert azt nem fogadom el, hogy bűnöket követtem el. Bűnökről kell beszélnem, mert a tanács feljelentett az ügyészségen. Készséggel elismerem viszont, hibás vagyok abban, hogy nem sikerült megfelelő kapcsolatot kialakítani önökkel. Ezért vállaltuk azt, hogy reális határidőn belül megszüntetjük a vegyi anyagok tárolását Vácott. Kovács Tibor: Mit jelent az, hogy reális határidő? Bihari István: A tanács által szabott július 31-i, illetve augusztus 31-i határidőt nem tudjuk elfogadni. A Vácott tárolt vegyi anyagok elszállítása, a még használható vegyszerek értékesítése nem megy máról holnapra. Bóth János: Csak az a baj, hogy az önök által reálisnak tartott határidőn belül is folytatódik a ví-z és a talaj szennyezése. A szabadban lévő hordókat vízzel permetezik, s ez elszivárog a talajban. Bihari István: Minden gyógyszer- gyár ezt a módszert követi, így hűtik nyáron a hordókat. Azt pedig nem lehet feltételezni, hogy a hordók egy része szivárog, s ezzel jelentős talajszennyezés következne be. Rövidesen konkrét javaslatot gerjesztünk elő arra, hogyan tudjuji a kelepről mielőbb elszállítani a vegyi anyagokat. De e mellett természetesen a jogi csatát folytatjuk tovább, s minden lehetséges fórumon fellebbezést nyújtunk be. Mert mi a törvény előtt nem szeretnénk bűnösök maradni. Bóth János: Engem az érdekelne, hogy a telepen tárolt több száz tonna méreg meddig marad a városban. Továbbra is titkosan kezelik az ügyet? Bihari István: A gyógyszeripar nem akarja magát törvényen kívül helyezni. A . Szociális. és Egészsége ügyi Minisztérium döntését végre fogjuk hajtani. Ám a SZEM korábban kiadott rendelkezése megvalósíthatatlan vagy csak úgy oldható meg, ha az egész magyar gyógyszeripart megszüntetik. Bóth Jánosj^ A bizalom csak egyféleképpen állítható vissza. Mégpedig olyan intézkedésekkel, amelyek a környezeti károk helyreállítását tűzik célul. Természetesen mindez megfelelő társadalmi ellenőrzés mellett folyhatna. Bihari István: Szerintem a bizalom nyilvánvalóan csak egy megváltozott tartalommal állítható helyre, de ez is időigényes. Az tény, Vácott a vegyi anyag tárolását meg fogjuk szüntetni. A társadalmi ellenőrzést természetesen elfogadjuk. Bóth János: Nekünk nincs szükségünk arra a területre, mi minden olyan üzemnek örülünk, amelyik nem terheli a város környezetét. Bihari István: Olyat sem merünk ide építeni. Nemrég szó volt arról, hogy egy külföldi céggel alapított vegyes vállalathoz tartozó, vitamintablettákat gyártó üzemet építünk Vácott. Ám a konfliktusra való tekintettel végül Veresegyházon indítottuk a beruházást. Ezzel azonban nem akarom kizárni annak lehetőségét, hogy később a városi tanáccsal egyetértésben jelentősebb fejlesztésbe kezdünk Vácott. Ezért is ragaszkodom a telep fenntartásához. AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN: Bóth János: Nagyjából ismertük egymás álláspontját, s a mostani véleménycsere sokszor a sükeoek párbeszédére emlékeztetett, de úgy 'érzeni, lényegében egy irányban haladunk. Mi a tényekre építkezve a város érdekeit képviseljük, Bihari István viszont globálisan közelítette meg a problémát, s nem erre az egy esetre szűkítve, tényszerűen. Nagy kérdés az idő, az, hogy mikor szüntetik meg a telepen véglegesen a vegyi anyagok tárolását. Bihari István: Nekem erről az egész dologról a konkrét ügyet meghaladó^ véleményem van, aminek igyekszem is különböző helyeken hangot adni a jövőben. Ennek pedig az a lényege, hogy szerintem egy felfokozott hangulat, a kompromisszumkészség hiánya tapasztalható általában az iparvállalatok és az általuk okozott környezetszennyezéssel szemben. Az ezzel kapcsolatos indulatok minden határt túllépnek. A civilizáció önmagában veszélyhelyzetet jelent, ám a potenciális veszély nem azonos a tényleges veszéllyel. Az a baj, hogy ebben a vállalatellenes hangulatban nagy nemzeti értékek devalválódnak. Ma nálunk nem probléma, ha egy vállalat tönkremegy, s a csőd sokszor sajnálat helyett ironikus, cinikus mosolyt vált , ki. Ezért nekem az ország jövőjével kapcsolatban vannak súlyos félelmeim. Én ebben látom az igazi veszélyt. Mátrai Tibor Furucz Zoltán SZÜNET: amely előtt a vitatkozó felek úgy döntöttek, a szakmai kérdéseket tovább nem firtatják, mivel azokban megállapodni nem tudnak. Két témában azonban még folytatják a párbeszédet. Az egyik: helyreállítható-e még a bizalom? A másik: mi lesz a telep sorsa?
