Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

2 1989. JÜN1US 20., KEDD A Zöldek több országban nagy sikereket könyvelhetnek el Europaparlament: balos többség A rózsaszín, a zöld, a fekete és a közöny jellemezte az Európa Parlament vasárnap véget ért megújítását. Az eddig is legnépesebb szocialista képviselet 166-ról 180-ra, vagy a fölé emelkedett, a környezetvédők több országban is nagy sikert értek el, bár ez a strasbourgi erőviszonyokat csak kis mértékben módosítja. Először fordult elő, hogy egy NSZK- beli ultrajobboldali formáció 5 százalék fölötti eredményt ért el. Az egyidejűleg megrende­zett nemzeti (görög, luxem­burgi és ír) törvényhozási vá­lasztás közül a görögországi járt jelentős szavazateltoló­dással, de mindhárom válto­zást hozhat a belpolitikai élet további alakulásában. Egyéb­ként csaknem mindenütt a kormányzás felelősségét vál­laló pártok, koalíciók helyze­te gyengült. A vasárnap kialakult Euró­pa Parlamentben a középjobb eddigi túlsúlya megszűnt, a baloldalnak a kommunista pártok képviseletét is bele­számítva a Zöldekkel együtt többsége van. Ez kifejezésre juthat a testület új elnöké­nek, a brit konzervatív Lord Plumb utódának megválasz­tásakor. Az Európa Parlament vég­ső soron tizenkét nemzeti vá­lasztásból állt össze, ezen az egyes tagországokat az 518 képviselői ' helyből megillető mandátumoknak a hazai pár­tok közötti elosztását kellett meghatározni. Ebből adódott az, hogy a legtöbb országban belpolitikai kérdések álltak a figyelem középpontjában és az eredményeket ebből a szempontból próbálják értel- pieznl. Angliában a Munkáspárt 15 éve először mért vereseget a konzervatívokra, ezzel képvi­seletét Strasbourgban meg­kétszerezte és válságot indí­tott el a Margaret Thatcher vezette konzervatív táborban. A Zöldek is. történelmi sikert értek el a ködös Albionbgn, de a brit választási férídSi'er megfosztja őket az európai képviselettől. Az NSZK-ban a CDU—CSU pártszövetségre nem annyira a szociáldemokrata ellenzék mért csapást, mint arra az előzetes közvélemény-kutatá­sokból következtetni lehetett, hanem inkább a kisebb pár­tok előretörése. Franciaor­szágban az esemény a hagyo­mányos jobboldal feltámadá­sa volt a Giscard D’Estain ex- elnök vezette lista sikerével, s példátlan a Zöldek előretöré­se is. Itáliában az öt évvel ezelőt­ti eredményt visszájára for­dítva a kereszténydemokraták ismét élre kerültek, de a kommunisták ha vissza is es­tek akkori rekordjukhoz ké­pest, az 1987-es törvényhozá­si szavazás mélypontjáról elő­reléptek, rácáfolva azokra, akik már temetni próbálták Achille Occhetto pártját. Spanyolországban a kormá­nyon lévő szocialista párt — a kivétel erősítvén a szabályt — javított helyzetén, egy­maga több szavazatot és euroképviselőt szerezvén, mint a négy főbb ellenzéki párt. A másik ibériai államban, Por­tugáliában a kormányon lé­vő szociáldemokrata jobboldal visszaesett, a szocialista el­lenzék erősödött A szociálde­mokrata ellenzék erősítette pozícióit Dániában, Belgium­LETT TŰZVÉSZ ötmillió rubeles anyagi kárt okozott egy 17 órán át tomboló tűz Lettország leg­nagyobb ipari üzemében, a rádiói révén Magyarországon is ismert rigai VEF-gyárban. Egyelőre ismeretlen okból va­sárnap tűz ütött ki a gyár te­rületén, s a lángok teljesen megsemmisítették a gyár javí­tóbázisát, súlyos pusztítást vittek végbe az egyik gyártó­teremben és az igazgatási épü- i2t ’első szintjén A 17 órán át tomboló táaerkat a kivezényelt 170 tűzoltó — a rigaiak mellé két közeli városból is irányí­tottak át lűzcitöka* — kevés­nek bizonyult a lángok leküz­déséhez. A töH ember sérülé­sét okozó tűz eloltásáért foly­tatott kemény munkába kato­nák is besegítenek. Az oltást nagyon megn* nezítette. hogy a lángoló helyisetek tele voltak gyúlékony műanyagokkal, s emellett viharos erejű szél is tombolt. ban pedig a vallon szocialis­ták értek el igen jó ered­ményt, de flamand testvér­pártjuk visszaesett. Flandriá­ban a keresztény néppárt ért el sikert. Hollandiában a le­mondott Lubbers miniszterel­nök kereszténydemokratáinak előretörését elsősorban a szep­temberi törvényhozási válasz­tás szempontjából értékelik. Írországban, ahol parlamen­ti választásokat is tartottak — a nagy polgári pártok rovásá­ra erősödtek kisebb balolda­li formációk. Görögországban Papandreu miniszterelnök PASZOK szo­cialista pártjának veresége a törvényhozási választásokon, az új demokrácia, előretörése volt a jellemző. Luxemburgban a kormány­pártokból való kiábrándulást szavazatvesztés mutatta a párhuzamosan rendezett par­lamenti választáson is, de a keresztény—munkáspárti koa­líció hatalmon maradhat (vi­szont a keresztény párt visz- szatérhet liberális partneréhez ish KÜLPOLITIKÁI KRÓNIKA George Bush elnök szervezzen amerikai—nyugat-európai— japán gazdasági támogatást, hogy a reformjait megvalósító Magyarország és Lengyelország ne zuhanjon gazdasági ka­tasztrófába — javasolta vasárnapi nyilatkozatában Carter egykori elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brze- zinski, akinek a véleményét Kelet-Európa és a Szovjetunió ese­tében a Bush-kormány is kikéri. A Moszkvában egyhetes nyári egyetemi tanfolyam kezdődött amerikai politikusok, új­ságírók, közgazdászok, művészek részvételével és a tervek szerint jövőre négyéves képzést nyújtó amerikai egyetem kez­di működését a szovjet fővárosban. A Tiranába érkezett Reis Malile albán külügyminiszter meghívására Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere, aki a tervek szerint találkozik Ramiz Alia államfővel és tudományos, illetve gazdasági együttmű­ködési megállapodást ír alá. A A lengyel zlotyt hétfőtől leér­tékelték a szocialista országok valutáihoz képest 22-23 szá­zalékkal, így hétfőtől száz zloty az eddigi 8 forint 43 fillér helyett 6 forint 28 fillért ér. A Genfben hétfőn elkezdődött hét hónapos szünet után a hadászati nukleáris fegyverzet csökkentéséről szóló szovjet—amerikai (Start) tárgyalások újabb fordulója. A Svédországban ma kezdődik a Szocialista Internacionálé XVIII. kongresszusa, amelyet az SZKP KB le­vélben üdvözölt, hangsúlyozva benne, hogy a Szovjetunió az új politikai gondolkodás — a demilitarizálás, a demokrati­zálás és az emberarcú nemzetközi kapcsolatok — híve és ez a politikai irányvonala végleges. A Pérez de Cuellar ENSZ-fő- titkár' afrikai' körútra indult, ;első állomása Marokkó, majd MáüMtániába, Maliba és Algériába utazik. A Az iszlámábádi amerikai nagykövetség szóvivője szerint afgán katonák fog­lyul ejtették a Life Magazinnak dolgozó Tony O’Brian ame­rikai fotóriportert, aki a határ közelépen lévő pakisztáni Peshavarból a mudzsahedekkel együtt lépett afgán területre, hogy a háborúról felvételeket készítsen. Ismét összeült a szovjet parlament Egyhetes szünet után foly­tatta tevékenységét a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa. A népi küldöttek kongresszusán megválasztott, folyamatosan tevékenykedő parlament bi­zottságokban, munkacsopor­tokban újította fel munkáját. Az LT június 10-én úgy ha­tározott, hogy a több mint két­hetesre elhúzódott ülés után pihenőt adnak a testület tag­jainak, akik most a kormány­tagokra előterjesztett szemé­lyi javaslatok megvitatásához kezdtek hozzá. Az átalakulóban levő szov­jet törvényhozói gyakorlatnak megfelelően az LT tagjainak most először igazi lehetőségük van alaposan megismerni az egyes miniszteri posztokra je­löltek személyét, programját, szakmai, emberi rátermettsé­gét. Az LT két házának bizottsági ülésein a bizottságok tagjain kívül — ha akarnak — részt vehetnek azok az LT-tagok is, akik nem kerültek be egyik bizottságba sem. A bizottsági meghallgatások egy hétig tar­tanak, s jövő hétfőn, június 26-án már a kormánytagok személyének kiválasztására ülnek össze a szovjet pária­ment képviselői. Kinevezték a belga diplomácia új irányítóját I. Baldvin király, belga ural­kodó hétfőn Mark Eyskenst nevezte ki — Martens minisz­terelnök javaslatára — kül­ügyminiszterré. Előzőleg Leo Tindemans, akit vasárnap a CVP Flamand Keresztény Néppárt listavezetőjeként az Európai Parlament képviselő­jévé választották, hétfőn az ezzel kapcsolatos előző meg­állapodásnak megfelelően le­mondott kormánytisztségéről A belga diplomácia új irá­nyítója 1933. április 29-én szü­letett. apja, Gaston Eyskens miniszterelnök volt a II. vi­lágháború után. Mark Eyskens közgazdasági és filozófiai ta­nulmányokat végzett Belgium­ban. illetve az Egyesült Álla­mokban, majd 1962-től a leu- veni katolikus egyetem köz- gazdasági professzora volt. Po­litikai pályafutását is ekkor kezdte meg. Li Peng miniszterelnök a pekingi politikáról Pekingben a lázadást lénye­gében leverték, és a helyzet a stabilizálódás irányába tart. Jelentős számú lázadót kell azonban még kézre keríteni. Semmiképpen sem szabad büntetlenül futni hagyni őkel és módot adni nekik arra, hogy újrakezdjek a lázadást. Mindazokkal szemben, akik az események során vertek, fosz­togattak. raboltak és részt vet­tek katonák és rendőrök meg­ölésében. könyörtelenül el fognak járni — jelentette ki hétfőn Li Peng kínai minisz­terelnök. amikor a KKP köz­pontjában találkozott három, a Peking erőszakos katonai megszállásakor elesett katona hozzátartozóival. A találkozón, amelyen töb­bek között jelen voltak Csiao Si és Jao Ji-lin. a KKP Poli­tikai Bizottságának tagjai is Li Peng kifejtette, hogy a párt, a kormány és a hadse­reg az egész világon példa nélkül álló önmegtartóztatást tanúsított a diákmozgalommal szemben, amely ellenforradal­mi lázadásba ment át. A hadsereg végül is kénvtelen volt az önvédelem eszközéhez folyamodni. Megfigyelők véle ménye szerint a június elején lezajlott véres pekingi esemé­nyek súlyos csapást mértek az utóbbi tíz évben a kínai ve zetés által hirdetett és köve­tett nyitási politikára. A pe­kingi „ellenforradalmi láza­dás” katonai letörését követő első napokban több olyan hí vatalos nyilatkozat hangzott el. amely szerint a kínai párt­ós állami vezetést nem izgat­ja különösebben az. hogy külvilág miként reagál a pe­kingi eseményekre. Horn Gyula válaszai a magyar rádióban Nem válaszolunk az alaptalan romániai vádaskodásokra Horn Gyula külügyminisz­ter hétfőn interjút adott a magyar rádió Első kézből cí­mű műsora két szerkesztő­riporterének, Havas Henrik­nek és Forró Tamásnak. — A Scinteia című román pártlap közleménye alapján Bukarestben a külügyminisz­tériumba kérették hazánk nagykövetét, Szűcs Pált és át­nyújtották neki a román kor­mánynak a magyar kormány­hoz intézett hivatalos tiltako­zását amiatt, hogy — román megfogalmazás szerint — Nagy Imre és társainak júni­us 16-i temetésén szocialista­ellenes, románellenes, nacio­nalista, revansista megnyil­vánulásokra került sor. Vála­szolt-e már a magyar kor­mány a román nyilatkozatra? — Nem válaszoltunk és egyelőre nem is készülünk válasszal — mondta Horn Gyula. — Meg kell monda­nom, hogy bennünket is meg­lepett a jegyzék átadása, il­letve annak a szövege. Tud­niillik a gyászszertartáson vagy előtte mi nem tapasztal­tunk olyan kirohanásokat vagy olyan kitételeket, ame­lyeket a jegyzék tartalmaz, hiszen semmiféle románelle­nes vagy soviniszta és egyéb megnyilvánulásokra nem ke­rült sor. Hozzá szeretném ten­ni, hogy megítélésem szerint a gyászszertartás nem csupán méltóságteljes volt, hanem mértéktartó is, egy-két be­szédtől eltekintve. Gondolok a Hősök terén elhangzott utol­só beszédre, amely ellentétes volt az egész gyászszertartás­sal. Ez azonban egyéni véle­mény volt. Visszatérve a ro­mán jegyzékre, áttanulmá­nyozva a szöveget, nekem az az érzésem, hogy ez előre megszerkesztette ány-ag-túGlt, mert hiszen figyelmen kívül hagyta mindazt, ami valójá­ban történt június 16-án. — A diplomáciában számit az, hogy mi hangzott el és mi nem, vagy csak az a fon­tos, hogy ők rriit állítanak, mert az a szó, hogy Románia vagy Erdély, el sem hangzott. — A diplomáciában is fel­tétlenül számítanak a tények, tehát azoktól nem függetle­nítheti magát senki sem. Ugyanakkor ahogy a két or­szág viszonya alakul az utób­bi években, hónapokban, ez a hangnem vagy ez a tartalom, amely függetleníti magát a té­nyéktől, nem szokatlan. — Figyelembe vesszük mi a magyar belpolitikában, hogy Románia miként reagál nekik esetleg furcsának tetsző meg­nyilvánulásokra ? — Mi minden szocialista or­szág reagálására, illetve vé­leményére odafigyelünk, szá­munkra létkérdés, hogy első­sorban a szomszédokkal jó viszonyunk legyen. Ugyanak­kor mindaz, ami ma nálunk történik, s ami június 16-án is történt, a nagy fontosságú napon, az magyar ügy, amit a legtöbb országban nagyon méltányolnak. Az viszont nem jó, hogy egyes szomszédaink kiragadnak egy-egy szélsősé­ges megnyilatkozást, például azokat a szovjetellenes kiro­hanásokat, amelyek egy-egy személy részéről elhangzottak, mert nem ezek jellemezték a megemlékezést. — ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak. Mi ennek az értelme, miért nem utasítja vissza ke­ményen és határozottan a magyar Külügyminisztérium a románok nyilatkozatát? Nem lenne ez diplomatikus vagy politikus ebben a helyzetben? Mert ez így beismerésnek lat­szik. — Miért lenne beismerés? Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, az tudja, hogy mi történt. Tehát külön rea­gálni egyelőre nincs szándé­kunkban, s ezt különben sem a Külügyminisztérium, hanem a kormány dönti el. — ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a nyilatkozatra. Mi cél­ból? — Azt hiszem, hogy mások is joggal vetik fel ugyanezt, pontosan azért, mert Románia neve él sem hangzott. — Milyen eredményt várhat Románia ettől a demonstrá­ciótól? — Megint csak feltételezé­sekre vagyok utalva. Meg­ítélésem szerint ez beleillik abba a politikába vagy abba a magatartásba, ami most már hónapok óta jellemzi az otta­ni politikai életet, s ennek lé­nyege az, hogy folyamatosan bírálják, elmarasztalják a mi belső változásaink folyamatát. Ezt kifejezetten úgy igyekez­nek beállítani, mint amely­nek románellenes jelentéstar­talma van. pedig szó sincs er­ről, hiszen mi nem minősít­jük a román párt, vagy a ro­mán vezetés belpolitikáját. — Románia nem attól érez­heti sértve magát, hogy 1956 után egész más volt a magyar és a román párt viszonya? Es tulajdonképpen meglehetősen egyforma utat kezdtünk és jártunk. — A kezdet valóban egy­forma volt, de azután foko­zatosan nőttek a különbségek, a stílusbeli jegyek különböző­ségei, a politikáknak az eltéré­sei főképpen a belső helyzet­tel vagy a nemzetiséggel, a nemzetiséghez való viszonnyal kapcsolatban. De-kezdetben is, azt hiszem, már 1956. novem­ber 4-ét követően is megmu­tatkoztak elég jelentős kü­lönbségek. És ezek fokozatos növekedése vezethetett el eh­hez a magatartáshoz. — Az a tény, hogy Nagy Imrét és társait éppen Romá­niában tartották fogva, vala­miféle kötelezettséget jelent­hetett egészen mostanáig a magyar kormányzatnak. Talán ilyen alapon kérhetnének szá­mon rajtunk bármit is a ro­mánok? Ebben a kérdésben talán ez is benne van. — Én ezt nem hiszem, nem, mert ebben Románia csak közvetítő szerepet játszott, te­hát Nagy Imre sorsának ala­kulásában nem a román veze­tés játszott meghatározó sze­repet, nem volt értelmi szer­zője az ítéletnek. — Mit kell érteni azon, hogy a román külügyminisztérium­ban fogadták egyes országok diplomáciai képviseletének vezetőit és tájékoztatták őket a Budapesten lezajlott ellen­séges megnyilvánulásokkal kapcsolatban kialakított ro­mán álláspontról? — Erről nekünk nincs pon­tos információnk, mi is csak különböző hírügynökségi je­lentések alapján értesültünk róla. Azt se tudjuk pontosan, hogy kiket fogadtak Vagy ki­ket-tájékoztattak. — Figyelemre méltó, hogy Jan Fojtifc, , GsehszlpVákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára néhány héttel Ceausescu prágai láto­gatása után a román reagá­láshoz hasonlóan nagyon éle­sen szólt arról, ami ma Ma­gyarországon történik. Ügy fo­galmazott, hogy a szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben ellenforra­dalmi erők állnak Magyaror- szagon. Időben ez a csehszlo­vák megnyilatkozás szembe­tűnően egybeesett a romániai reagálásokkal. Ehhez még hoz­zátenném azt. hogy a legújabb információk szerint Csehszlo­vákia és Románia szinte egy­szerre mondta le az erre a hétre tervezett közös határví­zi tárgyalásokat. A múltról, a megújulásról, a választásokról... Mi tiszta eszközöket akarunk Sorsfordító időket élünk, amelyek az egyéneket, a családokat, a szervezeteket, de az egész nemzetet nagy próbának vetik alá. A vál­ságokkal, feszültségekkel terhes, a változások sokaságával tarkított helyzetben az MSZMP szervezetei, tagjai is nagy gondokkal küsz­ködnek. Mindenekelőtt a múlthoz, az eltelt négy évtizedhez való vi­szonyuk meghatározása terheli őket. A másik súlyos kérdés: miként tudna megújulni, a mai követelményeknek megfelelően szerveződ­ni. működni, a társadalomtól ismét bizalmat kapni a párt? Es mind­ezt tetézi, hogy rohamosan közeleg a helyi és parlamenti választá­sok ideie, amely a megméretés felelősségét hordozza magában. Fontosnak látjuk közreadni, hogyan gondolkodik ma a gödöllői városi pártbizottság ezekről a kérdésekről. fi múlthoz való Viszonyról: Az MSZMP jogelődeivel együtt több mint négy évtizede kor­mányzó párt. Ez arra kötelezi a párt vezető testületéi mellett a párttagokat és pártszerve­zeteket. hogy számot vessenek saját, korábbi tevékenységük­kel. Ez katartikus érzés de el­kerülhetetlen. Azokat a kriti­kákat. amelyekkel az MSZMP-t illetik, jól ismerjük Egy reális, önkritikus válasz formálásában viszont, úgv lát­juk. segítségére lehetünk a párttagoknak és talán a köz­véleménynek is. Akik =, párt­ba léptek, többségükben szán­dékaik szerint, többet akar­tak tenni a társadalomért, or­szágunkéit. nemzetünkért Na­gyobb részük azért vállalta a többletmunkát. a társadaim; feladatokat, mert hitt abban hogy a nép szellemiekben és anyagiakban gyarapodhat. hogy amit tesz, az az emberek javát szolgálja. Hibásak-é. s ha :gen. hol hibáztak ezek a párttagok, ezek a pártszerve­zetek? Mi a hiba okát abban látjuk, hogy a párt szerveze­tei hagyták, hogy a vezetés eltávolodjék a realitásoktól és tagjaiktól. Hagyták, hogy a párt politikai gyakorlatában a demokrácia visszaszoruljon, a bürokratikus centralizmus pe­dig elterebélyesedjen, eluralja mozgalmunkat. Hagytuk, hogv először a vita. majd a vita­szellem is eltűnjön a oártélet- bőL Ennek következménve hogy felszínre sem kerülhet­tek azok a nézetek, amelvek már idejekorán jelezték a szo­cializmus elterjedt modelljé­nek alapvető hibáit, maid élet­képtelenségét. Ennek követ­kezménve. hogv a párt egésze, de a társadalom tagjai sem is­merhették meg az ország va­lódi helyzetét. így a gondolt feltornyosulva mára mély er­kölcsi. gazdasági, politika válságot idéztek elő. Ha a pán tagjai továbbra is igényt tar« tanak arra, hogy az MSZMP az emberek bizalmából veze­tő pártként működjék ezek­nek a hibáknak az okait keli a politikai gyakorlatból száműznie, s garanciákat te­remtenie a visszarendeződés ellen A megújulásról. Egyre vi­lágosabb. hogv a korábbi la pásztalatok. de a társadalmi gazdasági, politikai változá­sok alapján is csak egy ön­magát meghaladni, baloldal politikai párttá átalakulni ké­pes MSZMP lehet esélve? t többpártrendszer viszonya között a társadalom bizalmá ra. a bizalom révén a nemzet- kibontakozás vezetésére. A megújulásnak tartalmá ban ki kell terjednie a pár- belső életére, a párt és a tár­sadalom kapcsolataira a pár- és a politikai intézménvrend szer viszonyának ndikáli- megváltoztatására. Ebbe bele tartozik, hogv a pártnak á’ kell rendeznie erőit a telepü­lések politikai közéletének

Next

/
Oldalképek
Tartalom