Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-09 / 134. szám
1989. JÚNIUS 9., PÉNTEK 5 %?£Man Humánumból marad a közétkezfetés Megfékezik a diszkó garázdáit? Foton a Dózsa étterem falusi viszonylatban reprezentatív hely. Hétvégeken itt szórakoznak, diszkóznak a fiatalok. örülnek is a lehetőségnek, hogy helyben találják meg a hétvégi programot, egy részük azonban rendkívül fegyelmezetlenül viselkedik. Záróra után csoportokba verődve az utcán folytatják a mulatságot. Randalíroznak, hangoskodnak, verekszenek, ki tördelik a facsemetéket, tönkreteszik a nyilvános telefonokat, sírokat rongálnak meg. Tóth Sándor, a Fóti Tanács elnöke elmondta, hogy a lakosság nyugalma érdekében korlátozzák a diszkó éjszakai nyitva tartását, mire az étterem vezetője úgy döntött, beszünteti a közétkeztetést. Erről a közelmúltban Diszkó kontra közétkeztetés címmel írtunk már. Felkerestem Mes- kó Sándort, a Dózsa étterem vezetőjét, aki a következőket mondta: — Szeretem a szórakoztató ipart, a vendéglátós munkát. Mielőtt idekerültem, a váci Fehér Galamb étterem vezetője voltam. Meggyőződésem, hogy a diszkó nagyon kell Fótra. Jó nézni a felszabadultan szórakozó ifjúságot. Az étterem jelenleg szerződéses üzletként működik. Fedeznem kell az egyre növekvő élelmiszer-, rezsi- és energiaköltségeket, a személyzet fizetését. Azután itt van az adó is. Mindenre csak akkor jut, ha az üzlet jövedelmező. A köz- étkeztetésben szinte semmi hasznunk sincs. Ezt kompenzálja a pénteki, illetve a szombat esti diszkó. Humanitásból nem fogom megszüntetni a közétkeztetést, de kérem, hogy ne korlátozzák a diszkó nyitvatartási idejét, mert nem a diszkó az oka a fiatalok szertelen magatartásának, hanem az, hogy a szülők egy része nem figyel oda eléggé ifjúkorban lévő gyermekére. Más napokon is, és a környék más falvaiban is randalíroznak az esti programról hazaHalad a ráckevei Architektúra Harminc ház tető alatt Tovább bővül az idén a levéli Expo. A mini vásárváros építését Hegyeshalom szomszédságában, a magyar—osztrák határ közelében tavaly kezdte meg a ráckevei Architektúra Kisszövetkezet. Mostanáig mintegy, harminc házat hoztak tető alá az úgynevezett gyorslakóházi panel- rendszerekből, amelyekben a Nyugat-Európa felé nyitni szándékozó hazai vállalatok üzletházakat, termékbemutatókat, képviseleteket rendeztek be. Kedvező földrajzi fekvése révén az Expo könnyen megközelíthető, és üzleti tárgyalásokhoz, üzletkötésekhez kulturált körülményeket biztosít. A kialakított infrastruktúra — a kiépített villany-, víz- és telefonhálózat, továbbá a belső út- és csatornarendszer — lehetővé tette a vásárváros további terjeszkedését. Újabb nyolc üzletházon már dolgoznak, melyekben egyebek között speciális pékséget, zöldség-gyümölcs boltokat nyitnak a létesítmények bérlői, illetve megvásárlói. Készül a motel: a hat, egyenként nyolcszobás épületből álló együttest és a recepciót ez év őszén adják át rendeltetésének. Az utóbbi időben a kiskereskedelem érdeklődése jelentős mértékben élénkült a'vállalkozás iránt, ennek kielégítésére harminc butikot alakít ki a kisszövetkezet. A már működő Expo szomszédságában mintegy 3 hektáros területet megvásárolt az Architektúra nyugat-magyarországi referenciatelepének továbbfejlesztésére. MALOMKŐDOBÁS, RÚDEMELÉS Újra Toldit választanak Ismét lesz Toldi-választás Visegrádon. A szervezők július 1-jére és 2-ára várjak a királyi palota udvarára azokat a pályázókat, akik már elmúltak 18 évesek, és elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy több méterre eldobják az 50 kilogramm súlyú malomkövet, illetve hosz- szabb ideig képesek nyújtott karral „Buda felé mutatni az utat” egy háromméteres rúddal. A versenyre történelmi játék keretében kerül sor, ahol a Toldi-jelöltek Nagy Lajos király és udvartartása előtt mérik össze erejüket. A teljesítményeket neves élsportolókból álló „királyi ítélőmesterek” értékelik. A válogatót július 1-jén, szombaton, a döntő küzdelmet július 2-án, vasárnap rendezik meg. A legeredményesebb hazai versenyző egy évre elnyeri a Toldi Miklós címet, továbbá a rendezőszervek ajándékát. A győztest — aki külföldi is lehet — a rendezőszervek dunakanyari nyaralással jutalmazzák. A legjobb három versenyző meghívást kap az NSZK-ba a július 21. és 23. között megrendezendő kalten- bergi lovagi játékokra. Béka- és haltenyésztők Gazdasági társaság Gazdasági társaságot alapított hidegvérű állatok tenyésztésére és értékesítésére a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet és az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat. A füzesgyarmati strandfürdő felesleges termálvizét felhasználva két- hektáros területen hat kisebb tavat alakítottak ki, ahol békát és a tavak több mint harmincfokos vizében is megélő hajfajtákat tenyésztenek. Így például a kecsege és a lénai tok hibridjét, valamint egy afrikai harcsafajtát. A gazdasági társaság különösen nagy reményeket fűz a békatenyésztéshez, hiszen a békát jól lehet értékesíteni konvertibilis valutáért. Oelladam-osepp a patikában Hosszas huzavona után végre a patikákban árusítják a Cella- dam-cseppeket. Képünk a fővárosi Bartók Béla úti gyógyszertárban készült Haderőcsökkentés az erdőben Szélmalomharc a szemeteikkel Amikor úgy fogalmazunk, hogy a főváros és Pest megye határát szemétgyűrű jelzi, egyáltalán nem költői, hanem nagyon is valóságos képpel jellemeztük a kialakult helyzetet. Zubbony lóg a bokrokon Megdöbbentő tapasztalatokat hozó körsétát tettem a közelmúltban Szaloné dr. Sar- kadi Júliával, a Solymári Tanács vb-titkárával a természetvédelmi táblákon túli, közigazgatásilag a nagyközséghez tartozó erdőkben. A Kerek- hegyre vivő úttól vízmosásban vezet a csapás úgy nyolcszáz méternyire egy tágas rétre. Ahogy a felázott talajon állandóan a földet nézegetve haladunk előre, nem, kell különösebb nyoipolvnsói tehetség, hogy észrevegyük, az itt-ott feltűnő patkónyomokon kívül az egyetlen nyom egy lánctalpas járműé. A meredek kaptatóra, a víztől kimosott útra aligha merészkedhetne kevésbé robusztus jármű. Rövid keresgélés után arra is fény derül, hogy vajon miért is tette meg az utat az a bizonyos lánctalpas. A bokrok alatt katonai köpenyek, kimenőkabátok és ingek maradványai hevernek. S ha a zubbonyok szabása még hagyna is kétségeket bennük, azt eloszlatják a szanaszét dobált, cirill betűs feliratú konzervesdobozok. Nyilván a tanácstitkár száBódingok Solymárról A solymári Pest Megyei Műanyagipari Vállalat a cipősaroktól a gázcsőig mintegy tízezerféle terméket készít. A tizennyolc literes festéktartó vödröket például osztrák megrendelésre gyártják. Vargáné Szakács Gabriella a Windsor fröccsöntő gépen műszakonként 1100 darabot készít ezekből a műanyag bódingokból (Hancsovszki János felvétele) Már a hagymát is? Mi tagadás, leesett az állam, amikor először hallottam róla. Tréfára vettem a dolgot, mert ahogy citromízű banán nincs, úgy banánízű hagyma sem lehet. Meg aztán hogy férne meg egy zsíros deszkával, s a kíséretében lévő, kiadós csupor tejjel a banánízű hagyma? S aki vajas kenyérhez rágcsálja, annak pikáns gasztronómiai élvezetben lesz része? Nem tudom. De tény, hogy a banánízű hagymákat szűkebb pátriánkban az idén először kihúzták már a földből. Nem kóstoltam, nem kóstolhattam, mert piacra nem került, s nem is termett belőle az idén még sok. De már van! Érden, a kertbarátkor egyik vállalkozó kedvű tagja termelte. S állítja, különlegesség. Mondom a magamét, csak ne kelljen már politizálni. S megragadva az alkalmat, mert külföldről hozott kiwivel kínálnak — sajátos hazai kísérletre terelhessem a beszélgetést. De nem megy. Mert a reagálás hallatán ismét leesik az állam. Már a hagymát is? Fenekestül felforgatják manapság a világot, meg a természet örök rendjét. Nem fér itt már senki sem a bőrében, minden rossz, ami megszokott... S csak mondja a magáét, miközben döbbenten hallgatom. Mert hogy is lehet két ilyen eltérő dolgot, mint a politikai élet pezsdülése, a változások s egy egyszerű biológiai keresztezés, egy kalap alá venni? Nem tudom, nem is értem, csak az egyszeri ember esetére asszociálok, akinek mindenről ugyanaz jutott eszébe. Neki a banánízű hagymáról az útkeresés miatt kissé sűrű vélemény- és álláspont-változtatás, s ugyanakkor a túlzott sajtó- szabadság. Mert hogy is jönnek azok az újságírók, azok a lapok ahhoz, hogy egy közösség, egy város lakóinak érdekében hibákat, hiányosságokat, kellően át nem gondolt, ám hangzatosnak tűnő terveket megkérdőjelezzenek, szóvá tegyenek? Tényleg, milyen alapon éri szó a bírálatra, a kritikára, s ezen keresztül a segítő szándékra érzékeny vezetőt? Logikáját értem, megértem, mint ahogy azt a régi, beideg- zett gyakorlatot, melyben eddig élt. Amikor hatalmi szóval elejét lehetett venni a kritikának, amikor a kritizálót, a biológiai keresztezéssel kísérletezőt csak úgy el lehetett kapni. Függetlenül attól, igaza volt vagy sem, nyert-e a közösség azzal, hogy szó érte a ház elejét, hogy a kísérlet haszna egy különleges, de ízléses asztalravaló lett. Hát nem tudom, mit is gondoljak: talán késik az órája? Varga Edit mára is örök rejtély marad, volt-e összefüggés a kerekhegyi erdőben lerakott katonai holmi és a szovjet csapatok létszámcsökkentése között. Akadnak persze kellemesebb befejezést nyert ügyek is. Például az úgynevezett budali- geti barlangé, amelynek érdekében egy barlangász kereste meg szerkesztőségünket, jelezve. hogy a főváros' és Solymár határában található — különlegesen értékes, nemzetközi tudós csoport által kutatott barlang környékén — egy használaton kívüli kőbányában — több tucat teherautónyi szemetet, építési törmeléket, sőt veszélyes anyagot raktak le. A barlangászok aggodalma érthető, náluk jobban kevesen mérik fel, milyen veszélyt jelent értékes karsztvizeink állapotára a vízgyűjtő területen eldobált Vegyszeres hordó vagy savas autóakkumulátor. Amikor felkapaszkodtunk a meredek hegyoldalban található bányához, már csak egy alapos takarítás maradványait találtuk. A veszélyes hulladékokat elszállították, a többit földdel takarták és az erdei csapás bejáratához jókora földhányást telepítettek, útakadálynak. Nyilván a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság telki erdészetének szakemberei, a bánya kezelői végezték el a munkát, állapította meg elégedetten a vb-titkár. Talán éppen az előbbi útakadály miatt lett semmivé a kerekhegyiek társadalmi munkája, amikor is egy hétvégén megtisztították az egyik erdei utat a szeméttől, rozsdamarta vaskályháktól, ócska hűtő- szekrényektől, akkumulátoroktól. Ugyanis alig egy héttel a tisztogató akció után — mintha mi sem történt volna — nejlonzsákokkal, autógumikkal, lomtalanítási holmival lett tele a hangulatos erdei ösvény. A magyar nem feljelentgetés A Solymári Tanácson folytatjuk a beszélgetést, amelyben a vb-titkár a bús képű lovag szélmalomharcához hasonlítja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az apparátus tesz a környezet védelmében. Küzdenek, pedig tudják, hogy csak saját gondjaikat szaporítják. Hiszen a felfedezett szeméthegyeket közpénzen kell eltakarítani. A szabálysértési ügyek is a tanácsiak feladatait gyarapítják, s ráadásul ezek kimenetele is bizonytalan. Az is baj, hogy a rajtakapott vagy feljelentett szemetelők által fizetett bírság sem- kerül vissza oda, ahol a határozatot hozták. A vétkes illeték- bélyeg formájában rója le a büntetést, a bélyeg ára az állami költségvetés nagy kalapjába kerül. Ám a helyi tanács költségvetésének meghatározásakor nem esik latba az, hogy melyik település mennyire van kitéve ezeknek a veszélyeknek. A magyar nem feljelentgetés, ritkán keresik meg a tanácsot felírt rendszámmal, fényképfelvétellel. Azt gondolhatnánk hát, ha ilyen vagy hasonló bizonyítékok vannak az illegális szemétlerakásra, már gyerekjáték a felelősségre vonás. Szaloné dr. Sarka- di Júlia kiábrándít. Egy irat- köteget tesz elém. — Még tavaly ősszel, pontosabban szeptember 19-én magam voltam tanúja annak, hogy egy kisteherautóról három férfi trágyát rak' le az út szélére, a szeméttelepünk közelében. Bevallom, nem mertem velük nagyobb vitába keveredni, de felírtam a rendszámot — SR 05—43 — és megtettem a szabálysértési feljelentést — meséli a vb-tit- kárnő. A művész úr is belekeveredett Kiderült, hogy a jármű Bessenyei Ferencé. A név nem véletlenül ismerős, a neves színművészről van szó. Mivel Bessenyei a fővárosban lakik, a feljelentés a II. Kerületi Tanácshoz ment. A Solymári Tanács szakigazgatási szervének vezetője úgy gondolta, hogy az ügy világos és egyszerű. Hiszen a tanú a szabálytalanságra ő, a hivatalos személy volt. Ráadásul az is kiderült, hogy a kisteherautót a színművész nem maga használja, hanem a pilisborosjenői Csics- ka István. Köztudott a környéken, hogy Bessenyei Ferencnek lovai vannak Boros- jenőn, a kifogásolt szemét pedig éppen trágya volt. Több levél váltotta egymást a solymári és a II. Kerületi Tanács között. Ám ezek nem a tényállás felvázolását segítették. Végül szabálysértési tárgyalásra hívták tanúnak a solymári vb-titkárt, ahol olyan kérdésekre kellett volna válaszolnia, hogy — idézem — milyen körülmények között észlelte az elkövetést (milyen távolságból látta, a gépkocsi rendszámát a helyszínen feljegyezte-e?). Hányán ültek az autóban, váltott-e szót az elkövetőkkel, felszólította-e őket a cselekmény abbahagyására. Milyen volt a gépkocsi külső megjelenése, volt-e jellegzetessége, melyből megállapítható, hogy az a jármű volt a helyszínen. Emlékszik-e az elkövetés pontos időpontjára? A szabálysértőt szembesítés ■ során felismerné-e? Ezek után joggal érezhette úgy Szaloné, hogy a szerepék felcserélődnek, mintha ő, a tanú kerülne a gyanúsított helyébe. Kérdés, hogy akkor is ilyen módon jár el a II. kerületi szabálysértési hatóság, ha az ügyben nem ilyen közismert név szerepel? Bizonyos, hogy a népszerű színművész nem vindikál magának jogot a különleges bánásmódra, s ha tudná, őt za várná a legjobban, hogy néhány hivatalnok ügybuzgalma azt a látszatot kelti, mintha neki is köze lenne a teljesen egyértelmű helyzet törvényes megoldásának akadályozásához. Móza Katalin . felé tartó fiatalok. Fokozottabb rendőri ellenőrzést kérnénk a garázdálkódók rnegfé- , kezésére. Tószegi István őrnagyot, a • Dunakeszi Rendőrkapitányság vezetőjét kerestem fel és tolmácsoltam a vendéglős javaslatait. — Feltétlenül meg kellene fékezni ezeket a fiatal garázdákat, akik veszélyeztetik a lakosság nyugalmát. Kérhetnének-e nagyobb létszámú segítséget budapesti egységektől? — Fokozottan ellenőrzünk, és fogunk a jövőben is, de nem állíthatunk minden fiatal mellé rendőrt, s a fóti diszkó őrzésére sem vezényelhetünk budapesti egységeket. A rendezőknek kell biztosítani a rendet és a fegyelmet, ha a Dózsa étterem programján állandó garázdálkodást tapasztalunk, akkor kénytelenek leszünk a diszkóval kapcsolatban szigorúbb intézkedéseket hozni. Elbeszélgettem a fiatalokkal. Mint elmondták, nagy veszteség érné őket, ha a diszkótól meg kellene válniuk. Igyekeznek majd ők maguk is kulturáltabban viselkedni, s kirekeszteni vagy megfékezni a garázdákat. De csak reménykedni lehet abban, hogy a fiatalok szülei jobban odafigyelnek gyermekeik szórakozására, s a fóti Dózsa étterem diszkója előbb- utóbb egy kulturált szórakozóhely lesz, amely nem okoz majd problémát sem a lakosságnak, sem a község vezetőinek. Panyi Mária
