Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

1989. JÜMUS 8., CSÜTÖRTÖK Vendégház az Ipoly völgyében Ebéd után jólesik a séta a hangulatos sziklakertbcn (Pék Veronika felvétele) Festői környezetben, a határ menti Ipolytölgyesen épített szabadidő- és vendégházat a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szö­vetkezeti Közös Vállalat. A ro­mos Egryed-maiamból egy év alatt takaros ház épült. A pin­cében borozó, a földszinten tár­salgó, az emeleten pihenőszo­bák, szauna, szolárium áll a vendégek rendelkezésére. A szörpüzem közel 2000 vál­lalattal áll üzleti kapcsolatban. A vendégházban kulturált körülmények között fogadhat­ják kereskedelmi partnereiket. Itt tartják majd a vállalati rendezvényeket, a termelési ta­nácskozásokat is. Hétvégeken a dolgozók családtagjaikkal együtt pihenhetnek a vendég­szobákban. Különböző családi és brigádrendezvényeknek is otthont adhat a vendégház. Olyan időszakban, amikor nincs telt ház, idegenek is bérbe vehetik a szabadidőköz­pontot. A bérleti díjak várha­tóan fedezik a fenntartási költségeket. A megnyitás napján a buda­pesti Közért Vállalat vezetőit fogadták a vendégházban. Sajtótájékoztató A katonák sok balesetet okoztak Az elmúlt esztendő adatai szerint az országos átlagnál lényegesen nagyobb mérték­ben növekedett a balesetek száma a Magyar Néphadse­regben. A szolgálati jármű­vekkel történt balesetek szá­ma 17 százalékkal, míg a ma­gángépjárművekkel okozott közúti szerencsétlenségeké 44 százalékkal több mint a ko­rábbi időszakban. így azután a néphadseregbeni közúti bal­esetek száma megközelítőleg háromszorosa a más polgári intézményeknél történtekének. Mindez azon a Magyar Nép­hadsereg Művelődési Házában tartott szerdai sajtótájékozta­tón hangzott el, amelyen a hivatásos, illetve a sorállomá­nyú katonák gépjármű-balese­teiről, a néphadsereg közle­kedésbiztonságának alakulásá­ról informálódhattak az újság­írók. A tájékoztatón egyebek közt elhangzott: sok gondot okoz, s egyúttal baleseti veszélyfor­rás, hogy a hadseregbe gép- járművezetőnek bevonuló fia­talok nem rendelkeznek veze­tési gyakorlattal. Ezt a hely­zetet súlyosbítja még, hogy az utóbbi időben mind gyako­ribbá vált az állomány eseté­ben is az ittas vezetés, illetve az alkoholos befolyásoltság ré­vén bekövetkezett közlekedési baleset. Szentendrén megkezdődött a felkészülés a választásra Akinek hite és ereje van, most segítsen másokon A Chinoin képviselői hiányoztak a fórumról Mi folyik a börtönből a Dunába? Ellentétben a mostanság di­vatos borúlátással, ma este szeretnénk megkönnyebbülten, némi reménnyel felállni az asztal mellől — kezdte beve­zetőjében dr. Pellei Ilona, aki a váci Madách Imre Műve­lődési Központban tartott kör­nyezetvédelmi fórum háziasz- szonya volt. Visszaeső bűnös A június 2—7-ig tartó kör­nyezetvédelmi napok szerve­zői a város polgárain kívül név szerint is meghívták a vá­ci termelő üzemeket, melyek képviselői egyedül, vagy ki­sebb csapattal el is jöttek. Névsorolvasásnak vagy in­kább leltárnak is jó volt ez, a Váci Cementgyár, a Ce­ment- és Mészművek, a Tungs­ram fénycsögyára, a Húsipari Vállalat, a Híradástechnikai Anyagok Gyára és a Dunai Tömegcikkipari Vállalat, mely a büntetésvégrehajtó intézet­ben működik. Kik hiányoztak? A Közút­építő Vállalat és a Chinoin. Ez utóbbi távollétét sajnálták leginkább, A közönség szeret­te volna meghallgatni az ő beszámolójukat is, hiszen ta­lán ez az a vállalat, amely az elmúlt évek során legkevésbé engedett betekintést a helyi telepén folyó tevékenységbe. Jól időzítetten osztották szét a teremben a Chinoin kontra Vác ad hoc bizottság közlemé­nyeinek 4. számát, s annak el­lenére, hogy a gyár vezetői nem küldtek képviselőt, mégiscsak kipattant a téma. Ekkor dr. Bóth János tanács­elnök kijelentette: a gyárat visszaeső bűnösnek tartjuk. Majd részletesen elmondta ki­fogásaikat a telep működése ellen, s a határidőket lebont­va ismertette a város követe­léseit. A látszat ellenére azonban nem ez volt a fórum közpon­ti témája. Még csak nem is a legnagyobb felháborodást ki­váltó, ebben a kategóriában ugyanis még mindig tartja ma­gát a cementgyár. A rekonst­rukció állását és befejezésé­nek határidejét tudakoló kér­dések után valaki arra volt kíváncsi: mit tenne a gyár, ha kártérítést követelnének tőle az asztmás betegségben szen­vedő gyerekek és felnőttel, nevében? * — Próbálják meg! — érke­zett a válasz Kottái Imre ve­zérigazgatótól. — Nem ők lesznek az elsők. S mert bár­kinek hozzászólási joga volt, dr. Gruber Attila jogász a kö­zönség soraiból szkeptikusan hozzátette: Sajnos Iustitiát néhány évtizede prostituálták, tehát mindig találni olyan bí­rái, aki elutasítja az efféle ke­reseteket. A Húsipari Vállalat beszá­molója után, a tanácselnök el­mondta: felszámolhatták vol­na a kellemetlen szagokat eregető telepet, de a város la­kosságának jó húsellátása ér­dekében meghagyták. A lakosság nyelvén csak gombgyárként emlegetett bör­tönüzemnek első pillantásra nem volt különösebb gyónni- valója, de a közönségkerdések után magyarázatot kellett ad­ni arra, milyen eredetű és összetételű anyag folyik a Dunába a börtöntől, ami ha­bos és színes is egyszerre? A jelen levő főmérnök a habot még vállalta — talán a moso­da miatt —, de a színeset nem tudta magyarázni. A jelenség okát szintén nem ismerte, mégis szót kért egyik beosz­tottja, aki hallott valamit a galvánüzemben dolgozó kol­légáitól ... Nem tudtak róla A találgatások a titkos ere­detű, színes szennyezőanya­gokról tovább folytatódtak, amikor a Híradástechnikai Anyagok Gyárának képviselő­je kapott szót. A környéken lakók időnként felszálló szú­rós szagú, szintén színes füs­töt vagy gőzt láttak a gyár­kapun belülről. A képvise­lők erről mit sem tudtak, az­tán, ahogy bizonyos munka­folyamat és a cinkoxid égése szóba került, derengeni kez­dett valami. Ennek ellenére javasolták a jelenlevőknek, hogy látogassanak el hozzá­juk a gyárba és próbálják kö­zösen kinyomozni, melyik munkafázis járhat ilyen mel­lékhatással?! A Tungsram annak ellené­re, hogy ólomkibocsátása miatt szintén górcső alá került, ke­rek s több szempontból meg­nyugtató tájékoztatást adott a folyamatban levő rekonstruk­ciós munkákról. Ä fórumra joggá! elvárta volna 'mindenki a városi ta­nács környezetvédelmi főelő­adóját, csakhogy az illető fél­éves próbálkozás — munkavi­szony — után felmondott. Szakembert keresnek így most is nyitva áll a le­hetőség egy agilis szakember előtt, hogy megváltsa a vácia­kat szenvedéseiktől! Dudás Zoltán Romló, már-már elviselhe­tetlen élet- és munkakörülmé­nyek. Fásultság, megkesere- dettség a párt soraiban, kétség- beesett kiútkeresés politikai, gazdasági, erkölcsi bajainkból. Helyét megtalálni igyekvő if­júsági és népfrontmozgalom, a hatalmat megosztani akaró pártok, a politikai küzdőtéren hangjukat hallató alternatív szervezetek. Készülődés a vá­lasztásokra, mely merőben más lesz, mint az elmúlt negyven évben megszokottak, ám konk­rét fogódzók még nincsenek. A Központi Bizottság májusi ülésén állást foglalt, miszerint ősszel, a pártkongresszus fő feladata a párt választási programjának és stratégiájá­nak kidolgozása lesz. Ugyan a választások ügyében még nem születtek konkrét döntések, nem tudni annak időpontját és módját sem, a szentendrei vá­rosi pártbizottság mégis szük­ségesnek tartotta keretjellegű feladattervben összefoglalni a helyi politika választásokkal összefüggő tennivalóit, s e ja­vaslatot vitára bocsátani. Most a pártbizottság leg­utóbbi ülésén a testület tagjai elfogadták azt a két gondola­tot, amire a propagandájukat felfűzni érdemes. Nevezetesen: a tudás érték, valamint a vá­ros, a község minden állam­polgára érezze magát otthono­san lakóhelyén. Ezekkel a megállapításokkal ugyanis minden réteg azonosulni tud, korra, nemre, pártállásra, nem­zetiségre, iskolázottságra való tekintet nélkül. Mert ki vitat­ná, hogy a jövő emberének, társádalmának sorsa az okta­tás minőségében rejlik, vagy ki ne állna csatasorba egy igazán jó város- vagy község­politikáért, szolgáltató szemlé­letű tanácsi apparátusért. A hosszú vitában Nagy Vil­mos arra világított rá, hogy Szentendre már-már fulladó-^ zik az idegenforgalomtól, hi­szen annak fejlődésével nem tart lépést az ellátás. Vagyis a helybeliek többek között akkor érzik majd magukat jól lakó­helyükön, ha ezek a feszültsé­gek oldódnak. Ehhez az szük­séges, hogy az adóbevételek java része a városban marad­jon. Löffler József azt hangsú­lyozta, hogy manapság nincs akcióegység a pártban, s ez súlyos probléma a választások előtt. Ügy ítélte meg, előbb a sorokat kell rendezni, csak azután érdemes a konkrét programról tárgyalni. De hoz­zátette: az anyag gondolatokat ébreszt, a vitában mód van a tapasztalatcserére. Bircsák Ti­bor is az alkotó együttműkö­dés lehetőségét tartotta fontos­nak, majd rávilágított: vajon kikre számíthatnak a lakóterü­leten, hiszen most a szomszéd­jukról sem tudják, párttag-e vagy sem. Rozgonyi Ernőné dr., a váro­si pártbizottság első titkára is azt szorgalmazta, hogy a tes­tületnek önmagával és a párt­tagsággal kell tisztában len­nie, s ebben a tisztázódásban csak a napi, személyes kontak­tus segíthet. De az önégetés­nek, az önmarcangolásnak nincs értelme, mert az nem ve­zet jóra — figyelmeztetett. Igaz. hogy érzékelhető az elfá­radás, a megkeseredés, de aki­nek még hite és ereje van, most kell segítenie másokon. Dr. Berán Katalin azt emel­te ki, hogy egy közös jövőkép kimunkálásán kell fáradozni, megtalálni az utat a legszéle­sebb tömegekhez. Olyan jelöl­teket. kell állítani, akik szak­mailag alkalmasak, köztiszte­letnek örvendenek, s őket kell menedzselni. Fontos egyálta­lán, hogy az MSZMP győzzön a választásokon? — kérdezte, avagy az a lényeg, hogy a vál­ságból kivezető utat megleljük. Martinovics Tibor úgy fogal­mazott: van-e győzelmi esélye az MSZMP-nek, vagy lehetősé­ge arra. hogy helyzetbe hozza magát. Akár így, akár úgy kö­zelítünk, az a lényeg: a párt­nak tisztáznia kell viszonyát az elmúlt negyven évhez. Szin­te elkerülhetetlen, hogy a párt megkövesse a nemzetet az el­követett hibákért és vállalja saját felelősségét. Mi tagadás, ez a kijelentés kisebb vihart kavart. Többen, indulatosan úgy vélekedtek, hogy nekik személy szerint nincs miért bocsánatot kér­niük, ha egyáltalán elegendő azt kimondani: pardon, téved­tünk. A párttagság régóta je­lezte már a bajokat, hangot adott a változtatás igényének. Sokáig, túl sokáig, hiába. Ám ha ez a politikai párt fenn­tartja jogfolytonosságát, igenis vállalnia kell a jogtalan poli­tikai gyilkosságokért és más bűnökért az elkövetők helyett is a társadalom, a nemzet meg­követését. Fazekas Eszter Äz ördög sem érti... Nem tartozom az örök elégedetlenkedők közé, a közel­múltban megszavazott földtörvény kapcsán mégis fals gondo­lataim támadtak. Hiába próbáltam megfeddni magam: végre egyszer valami változik, figyelembe veszik a termelők érde­keit is. A bennem levő kisördög viszont torz mosolyra húzta az arcát és azt kérdezte: miért éppen most? — Hogyhogy éppen most? — háborodtam fel. — Az a lényeg, hogy valami kedvező irányba lendült! — De mi helyett? — vitatkozott szemtelenül az ördög. — Biztosan ismered azt a viccet, amikor a félénk férj más fér­fival találja otthon a kardos feleségét. Sem az asszonyt, sem a csábítót nem meri bántani, hogy valami mégis történjen, kidobja az ágyat az ablakon. — Együgyű vicceket valóban ismerek, de nem értem, hogy jön ez most ide? — kérdeztem meglepetten. — Ügy, hogy ezúttal a mezőgazdaság az „ágy” — mondja örvendő mosollyal az ördög. — A magyar gazdaság az utol­sókat rúgja, az ipar padlón van, már rászámolnak . .. Egyedül a mezőgazdaság tartotta a frontot. Nézz csak körül! Más or­szágokban az állam támogatja a mezőgazdaságot és akkor vagy elég vagy nem a hazai piacon megtermelt élelmiszer. Magyarországon viszont még exportra is jutott, holott az ál­lam nem hogy támogatta a mezőgazdaságot, hanem éppenség­gel elvonta az itt keletkezett jövedelmet is. — Nincs olyan jó, amit ne lehetne javítani — próbálok erőtlenül érvelni. — Hát persze, de miért épp most? — söpri le az érvet az ördög. — És mi helyett? Miért lett most egyszerre olyan fon­tos a viszonylag jól menő mezőgazdasággal foglalkozni, aztán sorra venni az erdőgazdálkodást meg a vadgazdálkodást... — Rossz a pokoli információs szolgáltatás ■— próbálok gúnyos hangra váltani —, az állami vállalatokról szóló tör­vény is a parlament elé került. — Ilyen telefonhelyzet mellett nem is lepődnék meg, ha az ördög sem tudna semmit — mondja sátáni kacajjal —, de a vállalati törvénymódosításról tudok: megszüntették a mi­nisztériumok és a tanácsok törvényességi, felügyeleti jogkö­rét, vagyis azt mondták a vállalati vezetőknek: csináljatok, amit akartok. Most már?! — Hogy-hogy most már? , — Most, amikor a vállalatok egy részénél azért járnak be dolgozni, hogy adósságot termeljenek; amikor hosszú, kitartó munkával sikerült a műszaki értelmiséget leépíteni, a keres­kedőket pedig jutalomként küldték Nyugatra .. — Miért, a pokolban talán másként van? — Naná! De mi az üstjeink fejlesztésére nem is tudtunk kölcsönt felvenni a mennyországból. Mátrai Tibor Cseresznyeszedés géppel A nagy kiterjedésű gyümölcsültetvényeken sokszor okoz gon­dot az emberi munkaerő hiánya. Ennek megkönnyítésére rázó- gcpekkel dolgoznak Ráckevén az Aranykalász Mgtsz-ben is, ahol 34 hektárról szedik a cseresznyét és szállítják saját hűtő­házukba feldolgozásra Kisvállalkozói gépkiállítás és -vásár megnyitója volt tegnap az Agroker fővárosban levő központjának területén. Bemu­tattak egyebek között külön­böző típusú rotációs kapákat, traktorokat, talaj-előkészítő, vető- és ültetőberendezéseket. A több mint 200-féle gép kö­zött a növényvédelmet szolgá­ló masinák, betakarítási mun­kagépek, pótkocsik, motorfű­részek, továbbá szivattyúk és szórófejek is szerepeltek. Megnyitójában dr. Cselőtei László akadémikus, tanszék- vezető egyetemi tanár, az Or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottságának az elnöke elmond­ta, hogy új szemlélet van ki- ) alakulóban a gyártók és for- , galmazók kapcsolatában. A ki­állított gépek jó részét nagyon alapos piackutatás előzte meg. Az Agroker nyolcvan hazai partner vállalattal van kapcso­latban. Vezető szakembereik ott voltak a tegnapi megnyi­tón, s az érdeklődőknek szak­mai jó tanácsokkal szolgáltak. A kiállítás szlogenje, a „Nyi­tott kapuk”, jelzi, hogy a zá­rónapig, június 12-ig, szomba­ton és vasárnap is bárki fel­keresheti, s előadhatja gépvá­sárlási szándékát. ★ Végigjárva a kisvállalkozói gépkiállítás és -vásár terüle­tét, feltűnt, hogy milyen sokan időznek el a kerti traktorok, köztük is a TZ—4K 14/B, va­lamint a Hinomoto C 144, to­vábbá a Rába—15-ös traktorok előtt. Nem árválkodtak a kü­lönböző talajmarók, kultivá- torok, kétvasú ekék, s a nagy teljesítményű permetezőgép­családok sem. Körülöttük is nagy volt a nyüzsgés. Vajon a felvonultatott masinák itt a helyszínen megvásárolhatók? Bajnóczi István, az Agroker osztályvezetője adott választ. — Nyolcvan százalékuk igen! A többi pedig a partnerforgal­mazóknál (TSZKER, műszaki bolthálózat, szakszövetkezetek) szerezhető be. — Slágernek számítanak a 14-18 lóerős japán kistrakto- rok. Közönségcsalogatónak szánták, vagy meg is vásárol­hatók, hiszen csak két darabot állítottak ki!? — Valóban nagyszerű telje­sítményre képes korszerű jár­gányokról van szó, de sajnos az áruk erősen riasztó. A 13-14 ezer márkás vételár miatt minden bizonnyal sokan meg­gondolják, hiszen ezért az ösz- szegért már egy komoly gép­kocsit lehet vásárolni. Gy. L. Nyitott kapuk az Agrokcrnél Gépek kisvállalkozóknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom