Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-08 / 133. szám
4 1989. JÚNIUS 8., CSÜTÖRTÖK Sok a lélekben elhanyagolt gyermek Segédmunkát vállal a pedagógus Az iskolaigazgató valamikor a falu rangsorában a pap és a jegyző után a legtekintélyesebb embernek számított. A tanítótól az emberek tanácsokat kértek mindennapi dolgaikban, és a tanácsát megfogadták. Manapság szinte lenézett ember: fizetése alacsony, eredményt nehezen mutat fel, emiatt sokan ki is ábrándulnak e hivatásból. A tanítók szemére vetik például, hogy a tanulók nem tudnak írni, olvasni. Ez igaz is. Hiába választhatnak hatféle olvasástanítási módszer közül, olvasóvá csak az a gyerek válhat, aki könyvet vesz a kezébe, mert otthon ezt látja. Á könyv azonban drága, a szülők pedig a második és harmadik műszak után nem ülnek le olvasni. A jobbmódú osaládok videóznak esetleg, ez azonban nem pótolja a könyvet, sőt sok esetben agresszivitásra nevek Vidéken pár éve az idősek rászóltak az utcán rosszalkodó gyerekekre. Ma már nem! Félnek tőlük, Illetve a gúnyos, goromba válaszaiktól. Ennyi lélekben elhanyagolt gyerek még soha nem volt — állítják sokan. A szülőknek épphogy arra futja erejükből, hogy ruházzák és etessék őket. Sok tanulót a térítési díj emelkedése miatt kivettek a napköziből. Minek fizessen be gyermekenként 500 forintot, amikor zöldség a kiskertben is megterem, a gyerek pedig kap kulcsot, hazajön. Aki pedig marad napközis, néha több időt tölt az iskola falai közt, mint a felnőttek a munkahelyen. Demográfiai hullámvölgy közeledik, ennek egyetlen előnye az lenne, hogy a kiscsoportos oktatás bevezetésével növelni lehetne az oktatás színvonalát. Az iskolai rendtartások azonban kimondják, hogy húsz tanulónál kevesebbel nem indítható osztály, ilyenkor két csoportot össze kell vonni. Az ily módon feleslegessé váló, általában képesített pedagógust kénytelenek elbocsátani. Hogyan is javíthatnák a tanárok közérzetét, ha már a munkanélküliségtől is félniük kell? Idegesek, mert máról holnapra élnek, betegségre, keresetkimaradásra, tüzelőre nem tudnak félretenni. Ruhát maguknak és gyermekeiknek (de néha még bedolgozásra is) otthon varrnak. A szellemi energiák újratermelése egyre több pénzt igényelne. Az újságokat, szakkönyveket, szakfolyóiratot megvásárolni, a jobban felszerelt fővárosi könyvtárakba beutazni, néha színházba, hangversenyre elmenni egyre nehezebb. Elgondolkodtató az is, hogyan marad ereje az órákra felkészülni annak, aki munkaidő után különmunkát vállal azért, hogy megélhetését biztosítani tudja, mert az átlagos 7-8 ezer forintos fizetésekből kevesen tudnak kijönni. Hogy milyen mellékmunkát vállalnak, az területenként változó. Budakeszin most igen sok az építkezés, ez férfi pedagógusok részére alkalmi segédmunkák vállalásához nyújt le- - hetőséget. A nők inkább gyerekfelügyeletet vállalnak. Közelebb maradnak a „kaptafához”, akik korrepetálással, nyelvórákkal egészítik ki jövedelmüket. Ilyen munkák elvégzésére azonban csak akkor van lehetőség, ha a társadalmi munkák elvégzése után (tömegsport, táncház, szính ázás mozilátogatás) még marad rá valamennyi idő. A szakszervezet a falusi pedagógusoknak illetményföldet juttat, bár egyre kisebb területet, mert a felosztható földterület nagysága nem követi az igényjogosultak (óvónőkre, középiskolai tanárokra is kiterjesztették) létszámának emelkedését. Ez régi, szép hagyomány, irodalmi példákból is emlékezhetünk rá, hogy valamikor a falusi kántortanítók is maguk művelték szabad idejükben a nekik juttatott parcellákat. Vámosmikolán minden pedagógusra egy-egy holdnyi terület jut. A málnát és a ribiz- lit maguk kapálják. Akik gabonát vagv kukoricát termelnek, a helyi téesztől gépeket is kölcsönözhetnek. Zsámbékon szintén van pedagógusföld, de ők nem dolgoznak rajta, hanem az iskola segítségével egy darabban bérbe adják a téesznek, és a hasznot elosztják egymás közt. Így minden zsámbéki pedagógus évente mintegy kétezer forinttal növeli jövedelmét. Ez nem sok, de mivel az itteni általános iskola a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolának a gyakorlóiskolája, tanárai pedig szakvezetők, azaz a főiskolások gyakorlatvezetői, belátható, hogy nekik, a sok oktatómunka mellett, végképp nem maradna idejük földet művelni. Kapnak ugyan szakvezetői pótlékként kb. 600-1000 forintot, ez azonban nem tűnik arányosnak a sok többletmunkával. Ugyanez a helyzet Budaörsön, ahol az alsósok szintén szakvezetők (ők is a zsámbéki tanítóképzőhöz tartoznak), a felsősök néha sport- vagy egyéb tanfolyamok vezetésével tudják fizetésüket pótolni. A környék gazdag, a legtöbb asszonyt a férje, illetve a lányokat a szülők támogatni tudják. Vannak azonban pályakezdő pedagógus házaspárok, vagy kisgyermeket nevelő elvált asszonyok is. Az ő helyzetük már valóban kétségbeejtő. Néhány éve a helyi tanács számos OTP-lakást juttatott az iskola dolgozóinak az akkoriban épülő lakótelepen. Mára azonban a lakás- építkezések már leálltak, az iskola így sem szolgálati lakást, sem építési kedvezményt, sem albérletet nem tud a jelentkezőknek ígérni. Vidéken a lakáshoz jutás szinte egyetlen módja az építkezés. Aki most kezd építeni, a legtöbb helyen igen kedvezményesen jut tanácsi telekhez, és munkahelyi segítséget is kap. Mit kezdjen azonban vele, ha fizetése havi 7-8 ezer forint körül mozog, a festő, a kőműves viszont egy napra kér kétezret? Nem is hasznai az iskola tekintélyének, amikor a szülői értekezletre a segédmunkás szülő autón, kiöltözve érkezik, és a kopottas ruházatú pedagógust, aki elmondja, jó lenne, ha a gyerek tanulna, gúnyosan végigméri, és meg kérdi: „Minek?” Az eset i valóságban megtörtént. Japánban a tanítás a má sodik, harmadik legjobban fizetett munka. Noha a hivatástudat bizonyos határig ellensúlyozhatja az anyagi megbecsülés hiányát, mégsem lehet kétséges, hogy színvonalasabb órákat tart és műveltebb embereket képez az a pedagógus, aki szabadidejét nem pénzkeresésre, hanem felkészülésre, önművelésre fordítja. Szegő Krisztina Feledem, hogy bánat Is van Jákó Vera emlékére Az 1989. évi „Jákó Vera magyarnóta- és dalverseny” nagy országos és nemzetközi érdeklődést váltott ki. Soha ennyi és ilyen nívós dalt még nem küldtek egyetlen pályázatra sem — beleértve az egész nótatörté' nelmet. Az ország különböző helyeiről, valamint Csehszlovákiából, Kárpátaljáról és Erdélyből 1102 pályamű érkezett, amelyek közül 16 nóta ju tott a június 12-i döntőbe. A középdöntők után 173 766 kö' zönségszavazatot kaptak a da. lók. A szervezőkhöz egyébként számtalan levél is érkezett a Jákó Vera-dalversennyel kapcsolatban. A bizalom és az érdeklődés megtisztelő, s a szervezők nevében Ábrahám Dezső, az elhunyt énekmüvésznő férje, a Varioton Kiadó ügyvezető igazgatója — lapunkon keresztül is — köszöni valameny- nyit, de elfoglaltsága s a levelek nagy száma miatt válaszolni rájuk nem tud. A leggyakrabban feltett kérdésre mi az oka annak, hogy Jákó Verát oly ritkán lehet hallani a rádióban és a televízióban, nekünk a következő választ adta: — A kedves levélírók ne fe ledjék, mások is vannak a műfajban, akiknek ajkán gyönyö rűen, szívet-lelket melengetőén szólalnak meg szép nótáink. Az elmúlt évben a Magyar Rádió is műsorára tűzte Jákó Vera összes nótafelvételeit (ismétléssel), és azóta is többször hallhattuk őt. Hogy a magyar televízióban miért nem látható? Erre én sem tudok választ adni. Pedig felajánlottam, hogy díjtalanul átadom az utóbbi öt év képfelvételeit, de úgy érzem, a Magyar Televízió je lenlegi vezetősége abban az időszakban nőtt fel, amikor majdnem „bűn” volt magyarnótát énekelni. — Ezúton tisztelettel és szeretettel meghívom Jákó Vera tisztelőit, síremlékének— amelyet Kő Pál szobrászművész készített — felavatására. Az esemény június 17-én, szombaton délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben, ahol a magyar nemzeti cigányzene- kar eljátssza az erre az alkalomra írt nótát, valamint feleségem, Verácska által énekelt, szeretett nótákat, amelyet a magyarnóta-, dalverseny győztese szólaltat meg. A. P. ■ HETI FILMJEGYZETB Német, szlovák, szerbhorvát gyerekek Az anyanyelvvel kísérleteznek Annyit a földrajzban kevésbé járatosak is tudnak, hogy Pest megye nem színmagyar területe az országnak. A legtöbbjüknek a főváros környékén élő svábok, illetve a szentendrei rácok jutnak elsőként eszükbe. Pedig legalább ennyire jelentős a megye különböző településein élő szlovákok száma, sőt, nem egy községben mindhárom nemzetiség megtalálható. Szoboravatás A Deák Krisztina rendezésében készülő „Eszter könyve” című filmben — mely a felszabadulást követő években játszódik — felidézik a gellérthegyi Szabadság-szobor felavatásának pillanatait. Képünkön: elhelyezik a leplet a szobron Megyénkben a nemzetiségi lakosság aránya a népesség 6 százalékát teszi ki. S bár az elmúlt évek alatt számuk csökkent, főleg az elköltözések és a természetes asszimiláció miatt, akad több olyan település, ahol meghatározó szerepet játszanak. Példa lehet Du- nabogdány, amelynek lakói 60 százalékukban németek, vagy Pilisszentkereszt, ahol az ott élők 90 százaléka szlovák nemzetiségű. Az anyanyelv, a jellegzetes szokások, a hagyományok megőrzése és továbbadása nem utolsósorban az ifjú nemzedékek feladata. Részt próbál venni ebben a munkában az úttörőszövetség, annak megyei, illetve városi elnökségei is. S bár a Bárdos István megyei úttörőelnök jegyezte anyag — amely a megyei tanács művelődési bizottsága nemzeti albizottságának felkérésére készült — úgy fogalmaz, hogy a mindennapok során is figyelik, segítik a nemzetiségi területeken működő úttörőcsapatok tevékenységét, és figyelembe veszik sajátos jellemzőiket, az írás túl sok eredményről nem számolhat be. A nemzetiségi lét gyakorlatilag a helytörténeti kutatásokban merül ki, míg az úgynevezett hagyományőrzés a néptáncban. A legfontosabb az anyanyelv használata lenne, ezzel azonban — mint a jelentés elárulja — legföljebb csak kísérleteznek például Piliszszentkereszt, PiliisszentEgy előre bejelentett gyilkosság krónikája A gyilkosság pillanata Garcia Márquez—Francesco Rosi filmjében lászló és Pilisszántó csapatösszejövetelein. A Magyar Úttörők Szövetségének programajánlatai nem szentelnek külön fejezetet a nemzetiségi úttörőcsapatoknak. Pest megyében is az idén jutott először eszébe az elnökségnek, hogy kulturális találkozót szervezzen a más anyanyelvű gyerekek részére. Végül a pilisszántói Bem József csapatnál vendégeskedhettek a résztvevők: fúvószenekar Dunabogdányból, gyerekkórus Pilisszentkeresztről, a Pántli ka tánccsoport Pilisszántóról, valamint egy magyar együttes, amely viszont nemzetiségi műsort mutatott be: a Zrínyi Miklós úttörőcsapat tánccsoportja Szigetmonostorról. Az eredmények talán majd arra ösztönzik a megyei úttörőelnökséget, hogy felkarol ja és pártfogolja az ilyen és hasonló rendezvényeket. Azt jó lélekkel nem állíthatni, hogy az úttörőmozgalomban — mint olyan tömörülésben, amely magát mind a mai napig makacsul a magyar társadalom gyermekszer vezetőnek deklarálja —, hátrányos megkülönböztetést szén védték volna a nemzetiségi gyerekek. Mindnyájan részesei voltak a területi, a megyei programoknak, feladata ik igazodtak a szövetség éves terveihez. Csak annyi történt velük, hogy nemzetiségi voltukról az úttörőszövetség nem vett hivatalosan tudomást. M. L. Amikor a kolumbiai író, Gabriel García Márquez ezt a kisregényt megírta, sokan a szemére vetették: a Száz év magány hatalmas, a legnagyobb regényírók ábrázolóképességével egyenrangú teljesítménye után olcsó megoldásokhoz fordult, kitűnő novelláitól is elkanyarodott a lektűr, a magát olvastató könnyedebb irodalom felé. Az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája persze nézhető ebből a szemszögből is. Végtére valóban benne van egy krimi izgalma is, benne a vérbosszú sötét, nyomasztó légköre, tehát ráfogható: nem más ez, mint egy kiváló íi’ó ujjgyakorlata. Azt hiszem, tévedtek, akik így látták ezt a tömör kis művet. Garda Márquez ugyanis sokkal többről beszél, mint egy brutálisan elkövetett gyilkosságról, melyet a latin népek már-már beteges becsületimádata ír elő követelő erővel. Az igaz, hogy megtörténik ez a gyilkosság: a kis település legszebb lányának, Angela Vico- riónak a bátyjai megölik azt a Santiago Nasart, aki megszep- lősítette a húgukat, s ezért őt a férje niég a nászéjszakán visszavitte a szülői házba. Az iszonyatos szégyent — melyre a bizonyság egyedül Angela vallomása volt — nem lehetett másképp lemosni, csak vérrel. És Santiagónak még azon a ko. ra reggelen meg is kellett halnia, épp a házuk kapujában, melyet az anyja, anélkül hogy tudta volna, éppen a fia elől zárt be. A gyilkosság, melyet a fivérek fűnek-fának előre bejelentenek, de senki nem tesz ellene semmit sem, így, a becsüietkó- dex szerint, nem is gyilkosság: isten és ember előtt igazolást nyernek az elkövetők (legalábbis ők így hiszik). És ezzel vége is lenne a történetnek, ha nem Garda Márquez kezébe kerül. Mert az ő írói munkája tulajdonképpen a puszta történeten túl kezdődik. Először is megmozgatja egy kicsit az idősíkokat. A sztori retrospektív szerkezetet kap, a hajdani események egyik szemtanúja, Santiago barátja, Bedoya doktor, huszonhét év után tér vissza a kisvárosba, és az ő viszaemlékezései elevenítik fel a régi történetet. A doktor nyomozni próbál az ügyben, előkeresi a régi iratokat, a saját emlékeit is felfrissíti, a még élő részvevőkkel beszél, s a vizsgálódás jelen idejébe szövődik bele a múlt, a huszonhét évvel azelőtti tragikus kora reggel minden mozzanata. Bedoya ki akarja deríteni, hogyan történhetett meg ez a gyilkosság emberek százai tudtával és szeme láttára. És ez a regény másik síkja, ez a szívós nyomozómunka, melyben arra próbál választ kapni: hogy játszhatott egybe annyi vak véletlen, hogyan fonódtak a végzet széttéphetetlen hálói. A végeredmény: sorsunk áldozatai vagyunk, s ha elindul felénk a pusztulás, nem tudjuk megállítani. Ami meg van írva rólunk, az nem kerülhető el. Benne van ebben a gondolatban és ábrázolásban a latin népek vak vallásossága, fanatizmusa, benne a latin-amerÍT kai népek miszticizmusa, s benne a görög sorstragédiákból is valami. De ez még nem minden. García Márquez hatalmas megjelenítő erővel ábrázolja hőseit és a helyszínt a kisregényben. Pompás karakterek sorakoznak itt: Angela, az öntudatosnak tűnő, mégis, a szokások rabjaként élő lány; Santiago, a jóképű fiú, akit minden nő szeret, s nem érzi a veszélyt, de nem érzi Angela elcsábításának lehetséges következményeit sem, mert hát egy férfiközpontú világban a férfinak mindent szabad. Bedoya, a humanista, okos, mérsékelt barát, akinek a sorsa azt rendeli, hogy egy beteg gyerekhez kelljen mennie, amikor esetleg megmenthetné a barátját. Ba- yardo, a gazdag és rokonszenves idegen férfi, aki beleszeret Angélába, és á szégyen dacára egy életen át szereti. A szülők. A két fivér, a vak bosszúvágy áldozatai. Az öreg plébános, aki nem tudja, mit kezdjen egy ilyen halálos bűnnel. Még a gyerekek is pontos, teljes karaktert kapnak, akárcsak egy hentes, egy kocsmá- rosnő. egy szolgálólány. Ez teszi mesteri kis művé a regényt. Garda Márquez éppoly kiváló írónak mutatkozik benne, már ami a dolog szakmai részét illeti. mint bármelyik más művében. S ettől az írói kvalitástól emelkedik meg a mii, és lesz sokkal több. mint egy sima krimi, bár izgalmasság dolgában nem marad el a szabályos krimik mögött. Francesco Rosi olasz rendező nemrég filmet készített a regényből. Parádés szereposztást szedett össze hozzá, főleg olasz színészekből. Gian Maria Volenté játssza Bedoya doktort, Santiagói Alain Delon fia, Anthony Delon (csinosabb mint az apja, de nincs olyan jó színész, és nem is igazán férfias típus), Ornella Muti Angela, az anyja Irena Papas, Santiago anyja pedig Lucia Bősé, és Bayardo is rangos név: Rupert Everett. Az operatőr Pasqualino de Santis, sok-sok remek olasz film íény- képezője. Minden a helyén van,. a figurák és a helyszínek, a légkör és a fantasztikus latinamerikai állat- és növényvilág, az emberek, a lakásbelsők, a piac és a templom — mégis, valmi hiányzik a filmből. Hiányzik Garda Márquez epikájának hallatlan ereje, láttatóképességének tömör megoldásai. Ezt a prózát le lehet ugyan képekre, jelenetekre, színekre, fényekre fordítani, de akkor már nem ugyanaz lesz. Szép munka, kiváló pil- lantokkal, de a kisregény filozófiai mélysége, végzetszerű világa, feszültsége csak itt-ott van jelen benne. A hal neve Wanda Aranyosan bolondos és kusza s mégis logikus, bűnügyi történetnek álcázott, angol fahumorral előadott, olykor az abszurd humort is alkalmazó vígjáték, mellesleg az angol— amerikai ellentétekről, egy Wanda nevű lányról es egy Wanda nevű aranyhalról, kutyákról és drágakövekről. Az új filmforgalmazó, a Duna Film Kft. igazi közönségfilmet „fogott” Wandával. Takács István
