Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. JÜNITJS 3., SZOMBAT MUMM, A főbejáratot most épp tatarozzák, de nem messze a pagykapu- tól ott a kiskapu, be lehet, sétálni, rögvest vízilóék rezidenciájához. Vízilóék hárman vannak, s természetesen fülig a keljemes meleg vízben. Nagyon otthon érzik magukat. Hatalmasra tátott szájjal adják tud- tul, hogy sem néhány jó falattól, sem az ember közelségétől nem idegenkednek. Ügy megszokták már itt, hogy talán zokon vennék, ha nem ácsorogna medencéjük körül a.sok látogató. Néhány lépéssel arrébb a tapir kelleti magát, jár-kel, fejét felfelkapja. Közeli szomszédság elefántéké. Áron és Káli körbe-körbe séta- fikálgatnak. Káli a kölyök. Termetén. viselkedésén is látszik. A kinyújtott karok, hívogatások elöl kitér az egyik szegletbe. Lámáék szemeznek a látogatókkal egy sétaúttal arrébb. Kíváncsi a tekintetük. Vedd figyelembe, hogy itt ők az állatkert lakói, de például Chilében fontos háziállatok. Van egy borzasztó neveletlen, rossz szokásuk: az ellenséget... no, szóval az ellenséget lekopik. Már csak ezért sem kell a közvetlen közeibe merészkedni, mert azt, hogy ki a barát, ki az ellenség, személyesen a láma dönti el ... Szomszédságában aprócska fekete kameruni kecskék mekegnek. Tábla áll a birodalmuk oldalán, verselve jelzi örök rágcsálós óhajukat: „Nem fáj a hasunk, ha zoocsemegét kapunk!" A csemege beszerezhető a jószágápolóknál. (Ott olvasható a lámái közlemény is: „Ha szeret, zoo- csemegével etet!) A márciusi születésű, kétpúpú teve csikaja hátán a szellő mókásan, árvalányhajként remegteti a pelyhes szőrszálakat. Anyja meg a szomszéd teve bundázata meglehetősen lon- csos. Évszakváltás és ruhaváltás van, lekerül hátáról a meleg, természetes teveszőrtakaró. Kenguruéknál Zsebibaba kizsebe- lődött az anyja erszényéből. Ottjár- tunkkor éppen játszadozott, pipa- szárlábain a távol ugrást gyakorolta, ■kerítéstől'kerítésig. Egy bekerített területnél jókora tábla hirdeti: Allatsimogató! Semmi kétség, ez az a hely, ahol a sóhajok és álmok teljesülnek: igen, be lehet menni, meg szabad simogatni a kölvökláma, kőszáli kecskegida, pöttöm zerge buksiját.. Jönnek a kerítéshez, barátkoznak. Nem rúgnak, nem harapnak, ha nem bántják és nem ijesztgetik őket. Amott örvös maci játszik elmélyültem Rózsaszín tappancsával felakasztott autógumi-abroncsot pofoz, hintáztatjá. közben mint gyerek a rágót, bordacsontot szopogat. Külön ketrecben — kinn is kuku- csi. benn is kukucsi — a látogatókat érdeklődve szemléli öt kamcsatkai medvebocs. Márciusban jöttek a világra és láthatóan igen jól érzik magukat. A fehér farkas gondokkal teli jár- kel. Le is út, fel is út, mégsem vezet sehová. Hol az az erdő, farkasok hazája? Hol az a barlang, az ősi otthon? A rengeteg adta biztonság, a csend? Csemdről itt szó sem lehet, hiszen jönnek-mennek az embergyerekek, amott meg a majmok marakodnak, gondozójuk az imént kaska répát tett a ’hunderek kolóniájába. Zajos a madárház. Kinn a tavon vízimadarak úszkálnak, meg-meg- pihennek a parton, a mesterséges kis szigetekén. Méltóságteljesen sik- lanak a vízen a fehér és a fekete hattyúk. A fekete gólya a partról vadkacsák társaságában szemez a látogatókkal. A másik tónál, a fla- mingósnál a látvány gyönyörű: zöld fű, aprócska kéklő víztükör, piros- fehér törékeny madarak ácsorognak. Ácsorognak? Ejnye! Máris kész a flamingócsetepaté! Mint veszekedő cingár gyerekek, úgy búbolják egymást a szépséges szárnyasok. Meg kellene nézni még a pálmaházat, az akváriumot, a japán kertet. El kéne kocogni tigrishez, oroszlánhoz, köszönni a jegesmedvének és a fókának, hogy hurrá és hej! Már megint itt vagyunk. De gyorsan múlik az idő! Majmócáéktól illendően elköszönünk. Nagyon komolyan mondjuk: a viszontlátásra. Viszontlátásra, igen. Még a nyáron. Szöveg: Eszes Katalin Fotó: Ilancsovszki János Délelőtt verofeny, délután megerednek az ég csatornái rémítő .villámlások, mennydörgések kíséretében. Az esőt issza a föld, a felfrissült növényzet zöldje szinte harsog. Akácillat után már sejtelmesen a hársaké terül a parkra. Merről jön? Merre illan? A kérdésre csak az áramló levegő felelhetne, hiszen csak platánóriásokat, bokrokat látni a közelben, köztük utak kanyarognak, az utak mentén házikók, sátrak a bazárosok, büfések regimentjével. A troli, a jó öreg földalatti, egyre- másra itt teszi le az iskolás gyerek- csapatokat. Itt. a Fővárosi Állatkert közvetlen közelében. A tanév végén még egy osztálykirándulás dukál. A pestiek a közeli vidéki kiránduló- helyekre masíroznak, a Pest megyeiek az ország szívébe igyekeznek, — annak is a csücskébe, ahol ükapáink gyermekkorában Xantus János, majd Lendre Adolf jóvoltából kialakult ez a csodálatos park. A- hasonlók sorában nemzetközi hírnévre tett szert már Nádler Herbert igazgató idején. Biológiai ismeretterjesztéssel dr. Anghy Csaba főigazgató gyarapította a kert vonzerejét, programját.
