Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
4 1989. JÜNIUS 21., KEDD Egyetlen pad a királyi parkból Séták a régi Gödöllőn lyek a Gödöllőn szívesen időzött Erzsébet királyné kultuszát idézik fel. Erre tudatosan készülődik a múzeum, vásárlásaik során az elmúlt évben számos kastélybeli bútort sikerült megszerezniük. Természetesen azért továbbra is gyűjtik és rendszerezik a város helytörténeti dokumentumait. Egy ilyen témájú nagy, állandó kiállításnak képezi majd részét az a bemutató, amelyet a múzeumavatással egy időben nyitottak meg, s a Séták a régi Gödöllőn címmel napjainkban is megtekinthető. A gödöllői városi múzeum épületének felújítása ebben az évben is folytatódik, jelenleg a falszigetelések kapcsán az Országos Műemléki Felügyelőség falkutatásokat végez a műemlék épületben. Nemrég fejezték be az egykori, gödöllői királyi kastélypark egyetlen megmaradt padjának restaurálását, így az most látható a Séták a régi Gödöllőn című kiállításon. Antal Piroska Az ülőalkalmatosság öntöttvasból készült karfája oldalnézetből. Cím feletti képünkön a kastélypark újjávarázsolt padja látható a kiállításon (Erdősi Ágnes felvételei) Április közepén a gödSllűfc helytörténeti gyűjtemény ünnepélyes keretek között, a városi múzeum rangjára emelkedett. S bár az intézmény még nem mindenben felel meg a múzeumok számára előírt normáknak, a mostoha körülmények ellenére is hozzáfogtak a muzeulógusok az összegyűjtött mintegy negyvenezer tárgy tudományos rendszerezéséhez. A mostani helyhiányon segít majd az egykori Hamvay- kúria felújításának teljes befejezése is. A városi múzeum távolabbi tervei között olyan sokoldalú múzeumi hálózat kialakítására törekszik, amelynek a központi, Szabadság téri kúriaépületen kívül a Nagy Sándor-ház is tagja lenne. Itt, a volt tulajdonos, valamint a gödöllői szecessziós művésztelep tagjai által készített alkotásokat mutatnák be. A század eleji műteremvilla műtárgygyűjteményének restaurálása — a Soros-alapítványtól kapott segítséggel — már az üdén megkezdődött. Ugyancsak a közgyűjteményi hálózathoz szeretnék csatlakoztatni a felújított Grassal- kovich-kastély egyik szárnyát is. A kastélybeli kiállításra majd átkerülhetnének a mostani, kis Erzsébet-szobá- ban összezsúfolt tárgyak, ameTELEFERE. Mintha kicsit érezhető lett volna a fáradtság a nyári szünet előtti utolsó adásban. Bár érdekesek voltak a riportalanyok, de valahogy mégsem jöttek össze igazán a velük folytatott beszélgetések. Nem mondott semmi újat a reuma ellen jól bevált Mottó tapasz feltalálója, Malász Ottó elektromérnök, hiszen csak azt ismételte, amit sajnos valamennyien nagyon jól tudunk: kis hazánkban a találmányok, szabadalmak sorsa — különösen ha egészségüggyel kapcsolatos —, áttekinthetetlenül bonyolult, s megvalósításuk esélye majdnem a nullával egyenlő. Jó lett volna többet megtudni az ígéretesen szép hangú basszista, Supala Kolos döntésének valódi okáról. Hiszen az egykori Ki mit tud?- győztes orvosból az Operaház ösztöndíjasa lett. Jelenleg viszont Münchenben él és urológiai magánrendelőt nyitott. Bár még gyerek voltam Supala Kolos fölfedezése idején, arra világosan emlékszem, hogy a hozzáértők Székely Mihály potenciális utódaként emlegették. Kár érte ... Ugyancsak hiányérzet maradt bennem Ét>a Löbel mondandója utón is. hiszen elhangzott, hogy személyesen ismerte Raul 'Wallenberget. Ez kíváncsivá tett. de sajnos, semmi olyat nem mondott róla, ami újdonság lenne. Persze, nem is mondhatott, hiszen kamaszlány volt abban az időben. Még szerencse, hogy szép, el nem feledett magyarsága és szimpatikus életfilozófiája feledtette a nézővel az említett hiányt. MAGYAR KRIMI. Almási, avagy a másik gyilkos. Ismét egy fiám, amit igazán kár volt megcsinálni. Kár volt a pénzért, kár az időért. Pedig az alkotók mindent elkövettek. Még gyerekszereplő is volt, aki egy kutyával együtt köztudottan mindig földobja az alkotást. Ám még az aranyos, tehetséges kisfiú sem tudta érthetővé és izgalmassá tenni a vontatott és zavaros produkciót. Ebre sajnos nem tellett. Szinte már közhelyszámba megy, hogy a televízió jóval kevesebb pénzzel kénytelen gazdálkodni, mint az elmúlt években. Ehhez képest egyáltalán nem látszik, hogy valóban gazdálkodnának. Változatlanul olyasmire költik a szűkebb keret forintjait, ami nélkül igazán jól meglettünk volna. A film egyetlen emóciót váltott ki belőlem, s az is teljesen magánjellegű: irigy lettem. Kollégám ugyanis elmesélte, hogy ő azt hitte, azért nem érti a történteket, mert el-elbóbiskolt közben. Én nem aludtam, mégsem volt világos, ki kicsoda, és mi miért történik. Így hát maradt az irigység, mert egyikünk sem értett semmit, de a kolléga legalább aludt... Lehet, hogy a kutya hiányzott? KAPCSOLTAM. Ki hinné, hogy a sokak által dicsért és sokak által csepült televíziós társasjáték már a tizedik születésnapját ünnepelte vasárnap? Bizony, egy évtizeden át tette föl először a játék kitalálója, Vitray Tamás, majd Rózsa György a dupla vaay semmi árú kérdéseket telefonon keresztül a vállalkozó szellemű nézőknek. S most elérkezett a búcsú. Tegnap láthattuk az utolsó adást. Erre az alkalomra a kvíz szellemi szülőatyja, Vitray Tamás is a berregő lámpás asztal mögé ült Utódjával együtt fölváltva faggatták a most helyszínen levő egykori nyerteseket. Előtte azonban érdekes adatokat hallhattunk. A tíz év alatt körülbelül 170 adás volt, hétezer percben. Az 1050 játékosnak tízezer kérdést tettek föl. Nyereményük összesen kétmillió forint volt. A közönségrejtvényekre hárommillió megfejtés érkezett. A búcsú-Kapcsoltamban senkinek sem sikerült nyerni. Ám mindenki kapott egy diplomát, hogy emlékezzék a játékra. Pedig az feledhetetlen. Feledhetetlen az érdekes időpontokban megszólaló berregő — s az azt követő pletykák — miatt, s feledhetetlen Gálvölgyi János remekbe sikerült paródiája miatt. A hölgyek egy részének bizonyára hiányozni fog a nekem túl közvetlenkedö és negédes Rózsa György. Vigasztalja őket. hogy kedvencükkel eztán is találkozhatnak — a Telesportban. A műsornak így bizonyára növekszik majd a nézőszáma, s ez nemcsak nekik jó, hanem a férjeknek szintén, mert az asszony majd melléjük ül és áhítattal lesi a jóképű riportert, ahelyett, hogy morogna a tévézésért. S ezek után abban ugyancsak bizonyosak lehetünk, hogy hamarosan kiváló Telesport-paró- dia is születik. Körmendi Zsuzsa POSTAB VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pf.: 311 >1446 Semmelweis utódaiként Az egészségügy válságának jelenségei, hiánygazdálkodásának következményei nap mint nap igénybe veszik a betegek amúgyis beszűkült türelmét: nagy próba elé állítják az egészségügyben dolgozók szakmai, erkölcsi és emberi tartását, állóképességét. Napjainkban a hazánkban észlelhető felgyorsult társadalmi és politikai folyamatok hatása érezhető az egészségügyben is. A tisztánlátás érdekében világosan el kell különíteni az egészség- és szociálpolitika küzdelmeit a politikum hatalmi csatározásaitól az egészségügyben. Ezért felhívjuk valamennyi működő, vagy a későbbiekben szíln- re lépni kívánó pártot, politikái szervezetet, hogy tartsa tiszteletben az egészségügy területét, biztosítsa a gyógyító intézmények politikamentes működését. Vezetőiktől és tagságuktól követeljük, hogy politikai harcaiktól — amelyek várhatóan a választásokig tovább fognak éleződni —, kíméljék meg az amúgyis számos gonddal terhelt egészségügyet. A vöröskeresztes jel a nagy emberi megpróbáltatások, a háborúk idejön is — az élet jogán — semlegességet kellett, hogy biztosítson. Ma az egészségügyben csak azon törekvések nyerhetnek létjogosultságot, amelyek rendezett körülmények között a rászorultak segítése, a betegek gyógyítása érdekében végzett szakmai munka biztosítására, fejlesztésére irányulnak. A ceglédi kórház Fehérben műhelye Van agrárprogram Tudjuk, hogy a Pest Megyei Hírlap új Postabontásában elsősorban Pest megyei párt- alapszervezetek, szerveződések kapnak hangot. Azonban pártunk jelenleg erős átszervező- dés alatt áll. Megyebeli alapszervezeteink kialakulásáig engedtessék meg nekem, hogy fővárosiként nyilatkozhassam a lapban! Sokat beszélünk ma reformokról. de kevés az igazán használható terv, vagy elképzelés. Bár volt, aki nyilvánosan cáfolta, de a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak igenis van agrárkoncepciós- terve. Az pedig a vállalkozóké. Ezért részleteiben sokszínű, nincsenek korlátái, csak helyi körülmények határolják be. Ez éppúgy vonatkozik a mikroadottságokra. mint azokra az országos éghajlati és talajviszonyokra, amelyek egyes agrártermékekben speciális minőséget tudnak produkálni. Pest megye például remek adottságokkal rendelkezik, hiszen körülöleli a fővárost, határának egy része országhatár, a hegy-, domb- és síkvidék minden változata megtalálható. A piaci versenyben, amely egyre élesebb lesz, csak a deli- kátesz termékek állják a küzdelmet. A talaj- és éghajlatbéli adottságainkat biotermelési technológiával kell tetéznünk, ahol csak lehet. Valamilyen formában mindenütt lehet, ehhez azonban vállalkozók kellenek. Ezért fordít tervünk különös hangsúlyt a vállalkozók menedzselésére (farmerbank létrehozása, bio- és csúcstechnológiák kidolgozása stb.). A vállalkozók tömegeire van szükség, ehhez azonban a likvidált paraszti osztály erkölcsi és anyagi rehabilitációja szükséges. Ez az, amiért a szo- ciáldemok,raták keményen küzdenek. Az agrárreformot igen köny- nyű zsákutcába, kudarcba vinni. Csak egyetlen komponensét kell kiragadni és kontár kézzel beleavatkozni. Ezért programunk nem árucikk, nem vásárolható meg. És azért is speciális. mert a szociáldemokraták nemzetközi kapcsolatain, kötelező szociálpolitikai ideológiáján alapul. Dr. Dómján Mihály az MSZDP IX. kerületi alapsz. elnöke Kegyeletsértő Június 16-án gyászolt az ország. Emberek milliói ültek a tv képernyője előtt, gyászzene szólt a rádióból, és kortól, nemtől, foglalkozástól, politikai meggyőződéstől függetlenül, mindenki némán adózott Nagy Imre és társai emlékének. Ebben az áhítatos és ünnepélyes csendben perdült meg a dob Veresegyházon, a Fab- riczius József Általános Iskola udvarán, jelezvén az úttörő-X?-Pé'gf-I'Megyei Hfrlap 1989. június 14-i Postabontásában Lépéshátfáhybáh? című olvasói levélre válaszolva: egyetértünk kijelentéseinek túlnyomó többségével. Megkérdőjelezzük viszont aZ MSZMP helyi szervezetével kapcsolatos megállapításait. Lakóhelyünkön egy községi alapszervezet működik. Abban igaza van a levélírónak, hogy tagságunk döntő többsége nyugdíjas. De itt politizálnak a helyi intézményekben, az áfész-ben, és az önálló kisiparosként dolgozó párttagok is. Ök összesen a létszámunk negyven százalékát teszik ki. Ami a hatalom két-három ember kezében való összpon- tosulását illeti, ezt a megállapítást visszautasítjuk. Az alapszervezet 1988 novemberétől éli önálló életét, mert addig a Zsámbéki Medence Mgtsz üzemi-községi pártbizottsághoz tartozott. Ettől kezdve próbálunk a község politikai életében közvetlenül részt venni és saját sorsunkat irányítani. Arra mi is rájöttünk, hogy a munkahelyi MSZMP-szerve- zetekből aktívan dolgozó párttagokkal kellene alapszervezetünket megerősítenünk, éppen ezért tisztelettel várunk minden — a falu sorsát magáénak érző kommunistát — tagjaink sorába. Az MSZMP községi alapszervezeténck vezetősége Páty ★ Élénk érdeklődéssel olvastuk a Pest Megyei Hírlap június 7-i Postabontásában azt a levelet, amely öregfiúk és szurkolók gárdája. Páty aláírással jelent meg. Az írás lényege, hogy megfogalmazói elhatárolják magukat — miként mondják — „a hírlapban megjelenő, Pátyról elferdítve szóló írások szerzőjétől és társaitól’’. Mennyi titok és talány az olvasó számára! Vajon kik azok a pátyi öregfiúk és szurkológárdájuk, ki az a szerző és társai? Megdöbbentő, ami kiderült: a falu vezetői megírták (megíratták) az Elhatároljuk magunkat című levelet, majd a szponzorokon keresztül kérték a játékosokat, hogy csapat zászlóbehozatalát, s egyben a tanévzáró ünnepély kezdetét. Minden jóérzésű embert felkavart ez a zajos, kegyeletet sértő ünneplés. Igaz, az évzáró műsor elején az úttörőcsapat vezetője egyperces néma vigyázzt rendelt el, ez azonban aligha ellensúlyozza a tényeket. Például azt, hogy gyermekeink az iskola udvarán diszkózenére táncoltak. Amiért persze nem ők hibáztathatok, hanem az iskola vezetése. Tudjuk, hogy az ország legtávolabbi településére is eljutott a tisztességes és méltó üzenet: ez a nap legyen a csendes, néma emlékezés és a gyász napja, tartózkodjunk mindenfajta hangoskodástól és vigasságtól! Iskolák százaiban ezért változtatták meg a tanévzáró időpontját. Erre a veresegyházi pedagógusok is felhívták az igazgató figyelmét. Sajnos hiába! Ha ezután kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást, nem fogunk olyan rossz szájízzel és felháborodottan távozni az iskolából — sem hétköznap, sem ünnepnap —, mint most, erről az egyébként nagyon színvonalas tanévzáró ünnepélyről. Szabad Demokraták Szövetsége erdőkertes-veresegyházi szervezete Magyar Demokrata Fórum veresegyház-erdökertesi szervezete azt aláírásukkal hitelesítsék. Volt aki megtette, volt. aki nem. A tét órási: bent maradhat-e a csapatban, aki nem írta alá? És mi van akkor, ha a csapat — többnyire magán- vállalkozó — támogatói nem engednek a diktatórikus szocializmus helyi politikai, hatalmi apparátusa nyomásának?! Azonban egyiknek sem hiányoznak zaklató ellenőrzések, kedvezménymegvonások, és a jó kapcsolatból származó előnyökhöz jutás lehetőségének elvesztése! És most essék szó arról az emberről, akit a névtelenek és arcnélküliek „ferdítő, túlexponált, másképp gondolkodó” jelzőkkel illetnek. A szerzőt Wiedermann Gábornak hívják, akinek közel húsz éve jelennek meg figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő és problémafeltáró írásai a Pest Megyei Hírlap hasábjain. Soha egyetlen mondatát sem cáfolta meg senki, ám annál többször támadták szókimondásáért, túlzott őszinteségéért — csak a személyét. Tollal, vagy góllal? — vetődik fel a kérdés. Szerintünk egyre megy. Az a lényeg, hogy megtanulják szerepüket a helyi társadalmi valóságban. Mert mint Tamási Áron írja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne ...” Bereczi Gábor és még 23 aláírás A Demokratikus Magyarországért mozgalom pátyi támogatói ★ 1 Olvasóink szíves elnézését kérjük, amiért ekkora terjedelemben csak egy községgel foglalkozunk. Azonban ezt a levéláradatot Wiedermann Gábor, lapunk régi társadalmi tudósítója indította el. és arrafelé igencsak pezseg mostanában a politikai élet. Ügy tűnik, hogy Páty lakossága két pártra szakadt. Postabontásunk hasábjain mindkét fél álláspontját közöltük — korrektségre törekedve, a legcsekélyebb mértékű rövidítéssel. Hogy kinek van igaza ebben a helyi viszályban, azt egyelőre nehéz eldönteni. Arról azonban olvasóink is meggyőződhettek, hogy egyre nagyobb réteg aktivizálódik ezen a viszonylag kicsi Pest megyei településen. Ez nem is baj. Az azonban igen. hogy egymással szemben. egymásra acsarkodva. A célok végül is közösek. nem lehetne együtt küzdeni értük? összefogva biztosan könnyebben megbirkóznának a problémákkal. Válasz és hozzászólás Kinek van igaza Pátyon?
