Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

4 1989. JÜNIUS 21., KEDD Egyetlen pad a királyi parkból Séták a régi Gödöllőn lyek a Gödöllőn szívesen idő­zött Erzsébet királyné kultu­szát idézik fel. Erre tudatosan készülődik a múzeum, vásár­lásaik során az elmúlt évben számos kastélybeli bútort si­került megszerezniük. Természetesen azért tovább­ra is gyűjtik és rendszerezik a város helytörténeti dokumen­tumait. Egy ilyen témájú nagy, állandó kiállításnak képezi majd részét az a bemutató, amelyet a múzeumavatással egy időben nyitottak meg, s a Séták a régi Gödöllőn címmel napjainkban is megtekinthető. A gödöllői városi múzeum épületének felújítása ebben az évben is folytatódik, jelenleg a falszigetelések kapcsán az Országos Műemléki Felügye­lőség falkutatásokat végez a műemlék épületben. Nemrég fejezték be az egy­kori, gödöllői királyi kastély­park egyetlen megmaradt pad­jának restaurálását, így az most látható a Séták a régi Gödöllőn című kiállításon. Antal Piroska Az ülőalkalmatosság öntött­vasból készült karfája oldalné­zetből. Cím feletti képünkön a kastélypark újjávarázsolt padja látható a kiállításon (Erdősi Ágnes felvételei) Április közepén a gödSllűfc helytörténeti gyűjtemény ün­nepélyes keretek között, a vá­rosi múzeum rangjára emel­kedett. S bár az intézmény még nem mindenben felel meg a múzeumok számára előírt nor­máknak, a mostoha körülmé­nyek ellenére is hozzáfogtak a muzeulógusok az összegyűjtött mintegy negyvenezer tárgy tudományos rendszerezéséhez. A mostani helyhiányon se­gít majd az egykori Hamvay- kúria felújításának teljes be­fejezése is. A városi múzeum távolabbi tervei között olyan sokoldalú múzeumi hálózat ki­alakítására törekszik, amely­nek a központi, Szabadság té­ri kúriaépületen kívül a Nagy Sándor-ház is tagja lenne. Itt, a volt tulajdonos, valamint a gödöllői szecessziós művészte­lep tagjai által készített alko­tásokat mutatnák be. A szá­zad eleji műteremvilla mű­tárgygyűjteményének restau­rálása — a Soros-alapítványtól kapott segítséggel — már az üdén megkezdődött. Ugyancsak a közgyűjtemé­nyi hálózathoz szeretnék csat­lakoztatni a felújított Grassal- kovich-kastély egyik szárnyát is. A kastélybeli kiállításra majd átkerülhetnének a mostani, kis Erzsébet-szobá- ban összezsúfolt tárgyak, ame­TELEFERE. Mintha kicsit érezhető lett volna a fáradtság a nyári szünet előtti utolsó adásban. Bár érdekesek voltak a riportalanyok, de valahogy mégsem jöttek össze igazán a velük folytatott beszélgetések. Nem mondott semmi újat a reuma ellen jól bevált Mottó tapasz feltalálója, Malász Ot­tó elektromérnök, hiszen csak azt ismételte, amit sajnos va­lamennyien nagyon jól tu­dunk: kis hazánkban a talál­mányok, szabadalmak sorsa — különösen ha egészségüggyel kapcsolatos —, áttekinthetet­lenül bonyolult, s megvalósí­tásuk esélye majdnem a nul­lával egyenlő. Jó lett volna többet meg­tudni az ígéretesen szép han­gú basszista, Supala Kolos döntésének valódi okáról. Hi­szen az egykori Ki mit tud?- győztes orvosból az Operaház ösztöndíjasa lett. Jelenleg vi­szont Münchenben él és uroló­giai magánrendelőt nyitott. Bár még gyerek voltam Supa­la Kolos fölfedezése idején, ar­ra világosan emlékszem, hogy a hozzáértők Székely Mihály potenciális utódaként emleget­ték. Kár érte ... Ugyancsak hiányérzet ma­radt bennem Ét>a Löbel mon­dandója utón is. hiszen elhang­zott, hogy személyesen ismer­te Raul 'Wallenberget. Ez kí­váncsivá tett. de sajnos, sem­mi olyat nem mondott róla, ami újdonság lenne. Persze, nem is mondhatott, hiszen ka­maszlány volt abban az idő­ben. Még szerencse, hogy szép, el nem feledett magyarsága és szimpatikus életfilozófiája fe­ledtette a nézővel az említett hiányt. MAGYAR KRIMI. Almási, avagy a másik gyilkos. Ismét egy fiám, amit igazán kár volt megcsinálni. Kár volt a pén­zért, kár az időért. Pedig az alkotók mindent elkövettek. Még gyerekszereplő is volt, aki egy kutyával együtt köz­tudottan mindig földobja az al­kotást. Ám még az aranyos, te­hetséges kisfiú sem tudta ért­hetővé és izgalmassá tenni a vontatott és zavaros produk­ciót. Ebre sajnos nem tellett. Szinte már közhelyszámba megy, hogy a televízió jóval kevesebb pénzzel kénytelen gazdálkodni, mint az elmúlt években. Ehhez képest egyál­talán nem látszik, hogy való­ban gazdálkodnának. Válto­zatlanul olyasmire költik a szűkebb keret forintjait, ami nélkül igazán jól meglettünk volna. A film egyetlen emó­ciót váltott ki belőlem, s az is teljesen magánjellegű: irigy lettem. Kollégám ugyanis el­mesélte, hogy ő azt hitte, azért nem érti a történteket, mert el-elbóbiskolt közben. Én nem aludtam, mégsem volt világos, ki kicsoda, és mi miért törté­nik. Így hát maradt az irigy­ség, mert egyikünk sem értett semmit, de a kolléga legalább aludt... Lehet, hogy a kutya hiányzott? KAPCSOLTAM. Ki hinné, hogy a sokak által dicsért és sokak által csepült televíziós társasjáték már a tizedik szü­letésnapját ünnepelte vasár­nap? Bizony, egy évtizeden át tette föl először a játék kita­lálója, Vitray Tamás, majd Rózsa György a dupla vaay semmi árú kérdéseket telefo­non keresztül a vállalkozó szel­lemű nézőknek. S most elér­kezett a búcsú. Tegnap láthat­tuk az utolsó adást. Erre az al­kalomra a kvíz szellemi szülő­atyja, Vitray Tamás is a ber­regő lámpás asztal mögé ült Utódjával együtt fölváltva fag­gatták a most helyszínen le­vő egykori nyerteseket. Előtte azonban érdekes ada­tokat hallhattunk. A tíz év alatt körülbelül 170 adás volt, hétezer percben. Az 1050 játé­kosnak tízezer kérdést tettek föl. Nyereményük összesen két­millió forint volt. A közönség­rejtvényekre hárommillió meg­fejtés érkezett. A búcsú-Kapcsoltamban sen­kinek sem sikerült nyerni. Ám mindenki kapott egy diplo­mát, hogy emlékezzék a já­tékra. Pedig az feledhetet­len. Feledhetetlen az érdekes időpontokban megszólaló ber­regő — s az azt követő plety­kák — miatt, s feledhetetlen Gálvölgyi János remekbe si­került paródiája miatt. A hölgyek egy részének bi­zonyára hiányozni fog a ne­kem túl közvetlenkedö és ne­gédes Rózsa György. Vigasztal­ja őket. hogy kedvencükkel ez­tán is találkozhatnak — a Te­lesportban. A műsornak így bizonyára növekszik majd a nézőszáma, s ez nemcsak ne­kik jó, hanem a férjeknek szintén, mert az asszony majd melléjük ül és áhítattal lesi a jóképű riportert, ahelyett, hogy morogna a tévézésért. S ezek után abban ugyancsak bizo­nyosak lehetünk, hogy hama­rosan kiváló Telesport-paró- dia is születik. Körmendi Zsuzsa POSTAB VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pf.: 311 >1446 Semmelweis utódaiként Az egészségügy válságának jelenségei, hiánygazdálkodá­sának következményei nap mint nap igénybe veszik a betegek amúgyis beszűkült türelmét: nagy próba elé ál­lítják az egészségügyben dol­gozók szakmai, erkölcsi és emberi tartását, állóképessé­gét. Napjainkban a hazánkban észlelhető felgyorsult társa­dalmi és politikai folyamatok hatása érezhető az egészség­ügyben is. A tisztánlátás ér­dekében világosan el kell kü­löníteni az egészség- és szo­ciálpolitika küzdelmeit a po­litikum hatalmi csatározásai­tól az egészségügyben. Ezért felhívjuk valamennyi műkö­dő, vagy a későbbiekben szíln- re lépni kívánó pártot, politi­kái szervezetet, hogy tartsa tiszteletben az egészségügy területét, biztosítsa a gyógyí­tó intézmények politikamen­tes működését. Vezetőiktől és tagságuktól követeljük, hogy politikai harcaiktól — ame­lyek várhatóan a választások­ig tovább fognak éleződni —, kíméljék meg az amúgyis számos gonddal terhelt egész­ségügyet. A vöröskeresztes jel a nagy emberi megpróbáltatások, a háborúk idejön is — az élet jogán — semlegességet kel­lett, hogy biztosítson. Ma az egészségügyben csak azon tö­rekvések nyerhetnek létjogo­sultságot, amelyek rendezett körülmények között a rászo­rultak segítése, a betegek gyógyítása érdekében végzett szakmai munka biztosítására, fejlesztésére irányulnak. A ceglédi kórház Fehérben műhelye Van agrár­program Tudjuk, hogy a Pest Megyei Hírlap új Postabontásában el­sősorban Pest megyei párt- alapszervezetek, szerveződések kapnak hangot. Azonban pár­tunk jelenleg erős átszervező- dés alatt áll. Megyebeli alap­szervezeteink kialakulásáig en­gedtessék meg nekem, hogy fővárosiként nyilatkozhassam a lapban! Sokat beszélünk ma refor­mokról. de kevés az igazán használható terv, vagy elkép­zelés. Bár volt, aki nyilváno­san cáfolta, de a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Pártnak igenis van agrárkoncepciós- terve. Az pedig a vállalkozó­ké. Ezért részleteiben sokszí­nű, nincsenek korlátái, csak helyi körülmények határolják be. Ez éppúgy vonatkozik a mikroadottságokra. mint azok­ra az országos éghajlati és ta­lajviszonyokra, amelyek egyes agrártermékekben speciális minőséget tudnak produkálni. Pest megye például remek adottságokkal rendelkezik, hi­szen körülöleli a fővárost, ha­tárának egy része országhatár, a hegy-, domb- és síkvidék minden változata megtalálha­tó. A piaci versenyben, amely egyre élesebb lesz, csak a deli- kátesz termékek állják a küz­delmet. A talaj- és éghajlatbé­li adottságainkat biotermelési technológiával kell tetéznünk, ahol csak lehet. Valamilyen formában mindenütt lehet, eh­hez azonban vállalkozók kelle­nek. Ezért fordít tervünk kü­lönös hangsúlyt a vállalkozók menedzselésére (farmerbank létrehozása, bio- és csúcstech­nológiák kidolgozása stb.). A vállalkozók tömegeire van szükség, ehhez azonban a lik­vidált paraszti osztály erköl­csi és anyagi rehabilitációja szükséges. Ez az, amiért a szo- ciáldemok,raták keményen küzdenek. Az agrárreformot igen köny- nyű zsákutcába, kudarcba vin­ni. Csak egyetlen komponensét kell kiragadni és kontár kéz­zel beleavatkozni. Ezért prog­ramunk nem árucikk, nem vá­sárolható meg. És azért is spe­ciális. mert a szociáldemokra­ták nemzetközi kapcsolatain, kötelező szociálpolitikai ideo­lógiáján alapul. Dr. Dómján Mihály az MSZDP IX. kerületi alapsz. elnöke Kegyelet­sértő Június 16-án gyászolt az or­szág. Emberek milliói ültek a tv képernyője előtt, gyászzene szólt a rádióból, és kortól, nemtől, foglalkozástól, politi­kai meggyőződéstől függetle­nül, mindenki némán adózott Nagy Imre és társai emléké­nek. Ebben az áhítatos és ünne­pélyes csendben perdült meg a dob Veresegyházon, a Fab- riczius József Általános Iskola udvarán, jelezvén az úttörő­-X?-Pé'gf-I'Megyei Hfrlap 1989. június 14-i Postabontásában Lépéshátfáhybáh? című olva­sói levélre válaszolva: egyet­értünk kijelentéseinek túlnyo­mó többségével. Megkérdője­lezzük viszont aZ MSZMP he­lyi szervezetével kapcsolatos megállapításait. Lakóhelyünkön egy községi alapszervezet működik. Abban igaza van a levélírónak, hogy tagságunk döntő többsége nyugdíjas. De itt politizálnak a helyi intézményekben, az áfész-ben, és az önálló kisipa­rosként dolgozó párttagok is. Ök összesen a létszámunk negyven százalékát teszik ki. Ami a hatalom két-három ember kezében való összpon- tosulását illeti, ezt a megálla­pítást visszautasítjuk. Az alapszervezet 1988 novemberé­től éli önálló életét, mert ad­dig a Zsámbéki Medence Mgtsz üzemi-községi pártbi­zottsághoz tartozott. Ettől kezdve próbálunk a község politikai életében közvetlenül részt venni és saját sorsunkat irányítani. Arra mi is rájöttünk, hogy a munkahelyi MSZMP-szerve- zetekből aktívan dolgozó párt­tagokkal kellene alapszerveze­tünket megerősítenünk, éppen ezért tisztelettel várunk min­den — a falu sorsát magáénak érző kommunistát — tagjaink sorába. Az MSZMP községi alapszervezeténck vezetősége Páty ★ Élénk érdeklődéssel olvas­tuk a Pest Megyei Hírlap jú­nius 7-i Postabontásában azt a levelet, amely öregfiúk és szurkolók gárdája. Páty alá­írással jelent meg. Az írás lé­nyege, hogy megfogalmazói el­határolják magukat — mi­ként mondják — „a hírlapban megjelenő, Pátyról elferdítve szóló írások szerzőjétől és tár­saitól’’. Mennyi titok és talány az olvasó számára! Vajon kik azok a pátyi öregfiúk és szur­kológárdájuk, ki az a szerző és társai? Megdöbbentő, ami ki­derült: a falu vezetői megír­ták (megíratták) az Elhatárol­juk magunkat című levelet, majd a szponzorokon keresz­tül kérték a játékosokat, hogy csapat zászlóbehozatalát, s egyben a tanévzáró ünnepély kezdetét. Minden jóérzésű em­bert felkavart ez a zajos, ke­gyeletet sértő ünneplés. Igaz, az évzáró műsor elején az út­törőcsapat vezetője egyperces néma vigyázzt rendelt el, ez azonban aligha ellensúlyozza a tényeket. Például azt, hogy gyermekeink az iskola udva­rán diszkózenére táncoltak. Amiért persze nem ők hibáz­tathatok, hanem az iskola ve­zetése. Tudjuk, hogy az ország leg­távolabbi településére is elju­tott a tisztességes és méltó üze­net: ez a nap legyen a csen­des, néma emlékezés és a gyász napja, tartózkodjunk minden­fajta hangoskodástól és vigas­ságtól! Iskolák százaiban ezért változtatták meg a tanévzáró időpontját. Erre a veresegyhá­zi pedagógusok is felhívták az igazgató figyelmét. Sajnos hiá­ba! Ha ezután kölcsönösen tisz­teletben tartjuk egymást, nem fogunk olyan rossz szájízzel és felháborodottan távozni az is­kolából — sem hétköznap, sem ünnepnap —, mint most, erről az egyébként nagyon színvonalas tanévzáró ünne­pélyről. Szabad Demokraták Szövetsége erdőkertes-veresegyházi szervezete Magyar Demokrata Fórum veresegyház-erdökertesi szervezete azt aláírásukkal hitelesítsék. Volt aki megtette, volt. aki nem. A tét órási: bent marad­hat-e a csapatban, aki nem írta alá? És mi van akkor, ha a csapat — többnyire magán- vállalkozó — támogatói nem engednek a diktatórikus szo­cializmus helyi politikai, ha­talmi apparátusa nyomásá­nak?! Azonban egyiknek sem hiányoznak zaklató ellenőrzé­sek, kedvezménymegvonások, és a jó kapcsolatból származó előnyökhöz jutás lehetőségé­nek elvesztése! És most essék szó arról az emberről, akit a névtelenek és arcnélküliek „ferdítő, túlexpo­nált, másképp gondolkodó” jelzőkkel illetnek. A szerzőt Wiedermann Gábornak hív­ják, akinek közel húsz éve je­lennek meg figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő és probléma­feltáró írásai a Pest Megyei Hírlap hasábjain. Soha egyetlen mondatát sem cáfol­ta meg senki, ám annál több­ször támadták szókimondásá­ért, túlzott őszinteségéért — csak a személyét. Tollal, vagy góllal? — vető­dik fel a kérdés. Szerintünk egyre megy. Az a lényeg, hogy megtanulják szerepüket a he­lyi társadalmi valóságban. Mert mint Tamási Áron írja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne ...” Bereczi Gábor és még 23 aláírás A Demokratikus Magyarországért mozgalom pátyi támogatói ★ 1 Olvasóink szíves elnézését kér­jük, amiért ekkora terjedelemben csak egy községgel foglalkozunk. Azonban ezt a levéláradatot Wiedermann Gábor, lapunk régi társadalmi tudósítója indította el. és arrafelé igencsak pezseg mos­tanában a politikai élet. Ügy tű­nik, hogy Páty lakossága két párt­ra szakadt. Postabontásunk hasáb­jain mindkét fél álláspontját kö­zöltük — korrektségre törekedve, a legcsekélyebb mértékű rövidí­téssel. Hogy kinek van igaza eb­ben a helyi viszályban, azt egye­lőre nehéz eldönteni. Arról azon­ban olvasóink is meggyőződhet­tek, hogy egyre nagyobb réteg aktivizálódik ezen a viszonylag kicsi Pest megyei településen. Ez nem is baj. Az azonban igen. hogy egymással szemben. egymásra acsarkodva. A célok végül is kö­zösek. nem lehetne együtt küzde­ni értük? összefogva biztosan könnyebben megbirkóznának a problémákkal. Válasz és hozzászólás Kinek van igaza Pátyon?

Next

/
Oldalképek
Tartalom