Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
5 Dódisné belefáradt Az éhezéssel tiltakozik A midin a csinos nő is biztonságban van Helikoptert hívtak a napimádók '/ Be kell hogy valljam, zavaromban alig találtam í meg a kilincset. Aztán kattant a zár .— s lépni kellett. % Míg kikászálódtam az autóból, átvillant oennem, tulaj- ^ donképpen semmi különös váratlan élmény nem lep- ^ hét meg. hiszen tudtam hova érkeztem. A Magyar Na- / turista Egyesület délegyházi telepére. A hölgy gyakran felkeres, hol személyesen, hol telefonon. Egy-két éve rendszeresen randevúztunk a szerkesztőségben, amikor nyugdíjösz- szegét kifogásolta, s igyekeztem utánajárni a tévedésnek. Most, amikor legutóbb felkeresett és elújságolta aktuális sérelmeit, már nem voltam képes beleásni magam a részletekbe. Igaz, megnyugtatással töltött el, hogy a nyugdíja magasabb lett, az illetékesek a különböző felsőbb szervek nyomásának is engedve léptek, akikhez bátran fordult Bódisné Bencze Éva. Most bárki megismerhette gondjait, hiszen a Március 15. térre költözött ki három napra, reggel 8-tól délután 4-ig, s éhezéssel tiltakozott. A járókelők érdeklődve olvasták a kifüggesztett irományt: tiltakozom a Váci Tanács igazságtalan határozatai, a városban és a külterületeken egyre jobban terjedő állatkínzások ellen, a Zsobrák- dülő állattartás szempontjából a városi II. körzetbe sorolása ellen, s a balesetveszélyes külterületi buszmegállók ellen. A keddi piacnapon különösen sokan álltak meg a hirdetmény előtt, s Bódisné bárkivel szívesen elbeszélget. — Sokan egyetértettek velem — mondta a kis termetű, sovány, feketébe öltözött asz- szony, s már nyitotta is óriási bevásárlószatyrát, melyben ki- lónyi iratait tartja. — Köszönöm, hagyja. Azt hiszem, reménytelen, úgysem érteném meg. Nem tudnék kiigazodni a beadványok, fellebbezések, bírságok tömegében. De higgye el, egyetértünk. Tiltakozni kell az igazságtalanság ellen, ha már más eszközünk nincs. E rövid párbeszéd után sok sikert kívánva elbúcsúztam. Az asszony, miután közölte, hogy a rádiónak is, a televíziónak is szólt már, megkérdezte, melyik számban jelenik meg róla az írás ... Nem tudom, segíthet-e rajta, az agyonvert, megmérgezett kutyákon az általa választott nyilvánosság, melyhez e sorok csak apró adalékok lehetnek, de arra kíváncsi volnék, elment-e a nappali éhező tacepaója mellett valaki a tanácsiak közül vagy az állatkínzó szomszédok közül. S ha igen, mit gondolnak? Hajlandóak ők is vállalni a nyilvánosságot — legyen akárkinek is igaza —, s válaszolni a vádakra?! Damm György, a Campmt igazgatója készségesen mutatta az utat. Valamivel jobban éreztük magunkat attól, hogy ő is ruhában van. A fele már komfortos — Ötödik éve, 1984 óta működik a MNE délegyházi kempingje. Az elmúlt esztendőben 5500 tagunk volt. Ugyanannyian vagyunk most is. mint tavaly, csak cserélődik a tagság. Vannak törzsvendégeink, akik minden évben visszatérnek. Olyan is akad, mondja az igazgató, aki már márciustól kijár ide, és napozik. Az idén február 28-án az egyik egyesületi tagunk azzal állított be hozzám az irodába, hogy fürdött a tóban. A külföldiek közül a legtöbben Hollandiából érkeznek, őket követik a nyugatnémetek, az osztrák és a belga vendégek, és van néhány olasz napi.mádónk is. A 24 hektárnyi terület mintegy hatvan százaléka komfortos, ezen az áramszolgáltatási és mosakodási lehetőség értendő. Fejlesztettük a vezetékes ivóvízrendszert is. Közben elindultunk körülnézni. Utunk során elérkeztünk a tó partjához, amely- lyel párhuzamosan, fent a bankán, sátrak, faházak sorakoztak egymás mellett. Az egyik előtt nemzetiszínű zászlót lobogtatott a szél. Előtte, lent a tónál, napbarnított, szőke, móléit hölgy hasalt meztelenül, körülötte gyerekek lubickoltak, szemlátomást nem zavartatták magúikat felöltözött csoportunk láttán. Felbaktattunk az apró lépcsőfokokon a dombon álló zöldkookás, viaszosvászonnal borított asztalhoz, s helyet foglaltunk körülötte. Török Mária, Magyar Mihályné és férje, valamint ismerősük, aki kérte, ne írjam meg nevét, válaszoltak kérdésemre, hogy mi vonzza őket a délegyházi kempingbe. — Nagyon kellemes, családias a hangulat. Valahogy magától jön a meztelen fürdőzés. napozás, aztán természetessé, később életformává válik, — magyarázta Mária, miközben arrébb tolja az asztalon lévő letakart lábast. Összetartó közösség — öt éve va-gyunik itt — veszi at a szót Sz. J., majd hozzáteszi —, 30-40 család alakított ki nagyon jó, összetartó közösséget. Mindany- nyian segítjük egymást, sőt az egyesületen kívülieket is, ha a szükség úgy kívánja. Hívtunk már helikoptert országúti balesetekhez, hiszen van telefonunk és CB-nk, de tűzesetnél is riasztottuk az illetékeseket. Az egyetlen gondunk az, hogy kevés a zuhanyozó, és jó lenne, ha nem zavarná a természet csendjét a közeli katonai repülőtér forgalma. Nem erkölcstelen — És nem volna rossz, ha a büfében valamivel olcsóbbak lennének az árak. Minden vállalkozó, aki idejön dolgozni, egy szezon alatt akar meggazdagodni, és ez általában nem sikerül neki. Takarékosságból mi is gyakran lejárunk a falubeli közértbe vásárolni. Amikor csak tudunk, itt vagyunk. Olyan rossz idő nem lehet, hogy mi ne jöjjünk ki. Ez a támaszpontunk, itt töltjük a szabadságunkat is. Járunk a kemping diszkójába, de oda csak felöltözve, hiszen ez szabály — mondta ismét Mária, s a többiek egyetértőén bólintanak észrevételeire. Megköszönve a beszélgetést, búcsúzóul kolléganőm csoportképet készített róluk, s indultunk a kijárat felé. Damm György menet közben megjegyezte: — Higgye el. az első nyilvános fürdőruhás strandon hamarabb érne inzultus egy csinos nőt, mint itt. A meztelenség életforma lehet, és szerintem az igazi erkölloste- lenség nem a ruhátlanság, hanem a becstelenség, a megalázás, a lopás, a sikkasztás, a hazudozás —, hogy csak néhányat említsek. Tóth Mariann D. Z. Dobosi csavarból gazdagodhat a técsz Ot évig adókedvezményt kapnak Az elmúlt egy-két évben a szakemberek nem győzték hangsúlyozni, hogy a remélt gazdasági fellendüléshez elengedhetetlenül szükséges a szerkezetátalakítás,, s az, hogy-megszüntessék a veszteséges vállalatok támogatását. Ez óhatatlanul maga után vonna egy nagyobb munkaerőmozgást is. Bár az átalakítási folyamat a reméltnél és vártnál lassabb ütemben halad, néhány térségben már akadnak foglalkoztatási gondok. Pest megye nem tartozik a munkanélküliség által érintett térségek közé, de itt is akadnak területek, ahol nehezebb az elhelyezkedés. A feszültségek enyhítésére az állami foglalkoztatási alapból kölcsönt kaphatnak azok a vállalatok, szövetkezetek, magánvállalkozók, pjt.-k, kft.-k, amelyek vállalják, hogy új munkahelyteremtő beruházást hoznak létre. A jelentkezőknek a megyei tainácsokhoz beküldött pályázatban kell részletesen leírniuk, hogy milyen munkahelyet szeretnének kialakítani, hány embert tudnának foglalkoztatni, mennvi kölcsönt igényelnek, s természetesen azt is, hogy a vállalkozáshoz milyen tőkével rendelkeznek. Gyors igen A Pest Megyei Tanácshoz tavaly és az idén tizenhét pályázat érkezett be, ezek közül a gazdaságkorszerűsítési koordináló bizottság tizenkettőt elfogadott, ötöt elutasított. Az elbírálásnál figyelembe vették, hogy olyan térségeket fejlesszenek, ahol kevesebb a helyi munkalehetőség. Azok a cégek, akiknek a pályázatát elfogadták, összességében 60-65 millió forinthoz jutottak, s az új munkahelyeken 500-550 ember helyezkedhet el. A pályázók között volt a dabasi Fehér Akác Tsz, amely kötőelem gyártására vállalkozott Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a termelőszövetkezetben BAV—RO elnevezéssel Csavargyártó és Értékesítő Kft. alakult. A társaság tagjai a Fehér Akác Tsz és a müncheni BAVARIA export—import Gmbh. — Tavaly júniusban olvastam a Népszabadságban erről ü pályázati lehetőségről, mondja Rigó István ipari főmérnök. — Eihatároztam, hogy mi is jelentkezünk. A bonyolítás nagyon gyors volt, október 31-i keltezéssel megkaptuk az igenlő választ. 4 millió 200 ezer forint állami támogatást kaptunk. A csavargyártó üzembetn 35 embert foglalkoztatunk. huszonnyolcán termelőmunkát végeznek, a többiek pedig irányítók, adminisztrátorok. A dabasiak olyan termékek előállítására vállalkoztak, amelyek jelenleg hiánycikknek számítanak a magyar piacohi. Szaknyelven szólva 2-6 milliméteres fejkiképzésű metrikus csavarokat, és az azokhoz szükséges csavaranyákat állítják elő. Terveik szerint az üzem teljes beindulása után évente 80-100 millió csavart, és 35-40 millió csavaranyát gyártanak. A csavarüzemet Mántele- ken, a volt burgonyatároló épületében alakították ki. — Olyan helyiséget kerestünk, amelyik elég magas és szellős — mondja Decsov Péter, a kft. ügyvezető igazgatója, aki jó gazda módjára mutatja be az üzemet. — Júliusban már megkezdjük a gyártást; csak az öltözők, irodák festése van hátra. A nyolcszáz négyzetméternyi üzemcsarnokot a technológiai sorrendnek megfelelően tagolták. Az elülső részben helyezkedik el az alapa|nvag- raktár, majd a termelőhelyi- seg. Itt már glédában állnak az NSZK-ból érkezett gépek. Bár használtak — de hála a kinti tervszerű karbantartásnak —, még jó állapotban vannak. A csarnok legvégén a csomagoló és a készáruraktár kapott helyet. Még bizalmatlanok Az ügyvezető igazgatótól megtudom, hogy az itt dolgozó vasas szakmunkásoknak 80-85 forint lesz az órabére, a betanított női dolgozóknak pedig 40-45 forint. Ezek az összegek a műszakpótlékokat is magukban foglalják, mivel úgy tervezik. hogy az év utolsó negyedében már délelőtt. délután is dolgoznak. Az itt kifizetendő bérek 15-20 százalékkal magasabbak, mint amennyit a szövetkezet más területein keresnek. Ennek ellenére az ipari főmérnöknek és az ügyvezető igazgatónak is az a véleménye, hogy a csavarüzem akkor lesz igazán vonzó munkahely az emberek szemében, ha már látják, hogy prosperáló vállalkozásba kezdtek. Hiába, a dabasiakra is jellemző a bizalmatlanság. Nyereséges lesz A kft.-nek a nyeresége után nem kell adót fizetnie, mivel a korszerű kötőelemgyártás népgazdaságilag kiemelten fontos tevékenység, s ezért öt évig adókedvezményt kap. Az alapanyag már a raktárban pihen, a gépek a helyükön állnak, így júliusban indulhat a csavargyártás. A termelő- szövetkezet vezetői remélik, hogy sikerül újabb nyereséges vállalkozást létrehozniuk. Hargitai Éva Hangulat. Megértük hát ezt is. Akik nem éltünk át nagy békebeli választási küzdelmeket, akik nem járunk munkánkból kifolyólag vagy más ontos állami és vállalati ügyekben Nyugaton, csak a sajtóból, a tévéből meríthetünk ismereteket, most Gödöllőn kaptunk ízelítőt, hogy is van ez. Ügy fogadtuk, mintha sosem lett volna másképp. Az aula előtti téren osztogatták a röplapokat, kínálgatták a jelöltek fotográfiáját, életrajzát, világmegváltó programjait. Az önjelöltek maguk szaladgáltak az egyik érkezőtől a másikig, a jobban eleresztett pályázók tapintatosan járkáltak le-föl. ide-oda. mintha ők is egy lennének .a többi között. Nékik a szórólapok osztogatásával nincs dolguk. És a népek jöttek. Derűs áb- rázattal tartottak a napsütötte téren át az aulához. A széksorok bent a teremben szép lassan megteltek Olyan emberekkel. akik szabad elhatározásból jelentek meg ezen az estén. Meghallgatták a magvas vagy szerényebb mondókát. közbetapsoltak, csendben tudomásul vették De volt nagy taps is. Majdnem ütemes. Egyesre pillanatra hangrobbanásos taps Önként. És dalolva? Napok óta puhatolózom a különböző csapatoknál szerveznek-e híveket a gyűlésre. Sejtelmes szemcsippentések. homlokrán- colások. Sóhajok. Hallgatások. Képünkön beszélgetőpartnereink láthatók, a háttérben Damm György, a kemping igazgatója támasztja a korlátot (Pék Veronika felvétele) Biztosan — ők. Mi nem. Vagy mi is? Kölcsönös bizalmatlanság. Olykor már-már misztikus föltevések a másik tábor tetteiről, terveiről, lehetőségeiről. A védekezésre szorult — kényszerített? — oldalon megejtő erőfeszítések, nehogy az ellenlábas ne kerüljön a szavazócédulára. Azok ezt honorálják, magasra emelt karral jelzik, mi is akarjuk, hogy az ellenfél neve rajta legyen a lapon. Kulturáltan. Egy darabig majdnem mindenki kordában tartotta indulatait. Érzelmeit kis vagy nagy tapsban, hallgatásban vagy morgolódásban, izgésben-mozgásban fejezte ki. Egyszer azonban elszakadt a póráz. Pfujolás, fütty Belefojtották a szót a beszélőbe. Kénytelen volt elhagyni a mikrofont Azt mondta nemrég egy ismerősöm. ő azokban az években a futballstadionokban vezette le indulatait. Rekedtre ordította magát. Ez voltaképpen politikai dühkitörés volt. Most már politikai arénában is lehet pfújolni. Várható volt. Olvastuk. hogy van ez Nvugaton. Lesznek majd záptojások is? Plakátok. Bármerre jársz a városban, néhány férfiú tekintete kísér utadon Kirakatüvegekről, falakról, oszlopokról követik lépteid. Félni nem kel] tőlük. Megértéssel, finom kis mosollyal nézelődnek a járókelőkre. Egyiknek ilyenre, másiknak olyanra sikerült a plakáthajléka. A legszebb a lelkészé. Honnan telt nekik? Kérdezik kíváncsian, kérdezik gyanakvóan. Megkérdeztem én is. Fővárosi magánnyomdász ajánlotta föl, hogy megcsinálja. így akarja kifejezni rokonszenvét Az ellenzéki politika iránt. Póz. — Nézd. hát szabad ezt? — Szemben a plakát. A plakáton a jelölt Mi a baj? — Nem látod? — Látom, de nézem, hogy jobban lássam. Aha! Zsebre tett kéz? Az zavar? Észre sem vettem. Gyerekkoromban mindig zsebben volt a kezem. Se nagykabátra, se kesztyűre nem tellett. Fázós kezemnek vékony nadrágom zsebében kerestem enyhet Annyira megszoktam, ma is csak az a kezem van kint, amelyikben a táskám. A másik a zsebben. Talán ezért? Engem nem zavar. Semmiféle pózt, beállást nem érzek tisztelet- lennek Engem leginkább a cigarettafüst és a fecsegés, locsogás zavar. A plakátemberek szótlanok s nem is füstölnek. Velük jól megvagyok. Fejek. Kettő kivételével mindegyik jelölttel beszélgettem négyszemközt a napokban. S máris tudom, szereplésük egyáltalán nem lesz arányos fölkészültségükkel, emberi kvalitásaikkal. Legalább még hárman vannak olyan jó fejek, mint akik a jelölőgyűlésen a legnagyobb sikert érték el. ök meg sem fogják közelíteni emezeket. Nincsenek abban a helyzetben. Ezt egyébként tudják. Valamennyien nagyon reálisan ítélték meg esélyeiket. Akkor miért vállalják? Ki ezért, ki azért. S mit lehet tudni. Lesz még választás talán később is. S Nyugaton már olyan is megtörtént, aki kétszer-háromszor alulmaradt. negyedszer győzött. Sikere tartósabbnak bizonyult, mint annak, aki elsőként nyert Szónoklás. Nálunk az elmúlt évtizedekben nemigen volt szükség szónoklásra. Kevesen tanulhatták meg a szónoki fogásokat, a hatáskeltés titkait Anélkül pedig nem megy. Nagy előnyben voltak most azok, akik foglalkozásukból eredően rendszeresen beszélnek hallgatóság előtt. A lelkész, a tanárok. De aki csak úgy odaállt, nagy szemeket meresztett, s halkan elolvasta szövegét, annak nemigen hurráztak. Hétszáz pár szem valamit látni akar. hétszáz pár fül valamit hallani akar. Hölgyeim és uraim, ez előadás is, amit önök művelnek. Mondom a jelölteknek. Ha nem hiszik, majd megtanulják a saját kárukon. Kör Pál Választási apróságok
