Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

5 Dódisné belefáradt Az éhezéssel tiltakozik A midin a csinos nő is biztonságban van Helikoptert hívtak a napimádók '/ Be kell hogy valljam, zavaromban alig találtam í meg a kilincset. Aztán kattant a zár .— s lépni kellett. % Míg kikászálódtam az autóból, átvillant oennem, tulaj- ^ donképpen semmi különös váratlan élmény nem lep- ^ hét meg. hiszen tudtam hova érkeztem. A Magyar Na- / turista Egyesület délegyházi telepére. A hölgy gyakran felkeres, hol személyesen, hol telefo­non. Egy-két éve rendszere­sen randevúztunk a szerkesz­tőségben, amikor nyugdíjösz- szegét kifogásolta, s igyekez­tem utánajárni a tévedésnek. Most, amikor legutóbb felke­resett és elújságolta aktuális sérelmeit, már nem voltam képes beleásni magam a rész­letekbe. Igaz, megnyugtatás­sal töltött el, hogy a nyugdí­ja magasabb lett, az illetéke­sek a különböző felsőbb szer­vek nyomásának is engedve léptek, akikhez bátran fordult Bódisné Bencze Éva. Most bár­ki megismerhette gondjait, hi­szen a Március 15. térre köl­tözött ki három napra, reggel 8-tól délután 4-ig, s éhezéssel tiltakozott. A járókelők érdeklődve ol­vasták a kifüggesztett iro­mányt: tiltakozom a Váci Ta­nács igazságtalan határozatai, a városban és a külterülete­ken egyre jobban terjedő ál­latkínzások ellen, a Zsobrák- dülő állattartás szempontjá­ból a városi II. körzetbe soro­lása ellen, s a balesetveszé­lyes külterületi buszmegállók ellen. A keddi piacnapon különö­sen sokan álltak meg a hir­detmény előtt, s Bódisné bár­kivel szívesen elbeszélget. — Sokan egyetértettek ve­lem — mondta a kis termetű, sovány, feketébe öltözött asz- szony, s már nyitotta is óriási bevásárlószatyrát, melyben ki- lónyi iratait tartja. — Köszönöm, hagyja. Azt hiszem, reménytelen, úgysem érteném meg. Nem tudnék kiigazodni a beadványok, fel­lebbezések, bírságok tömegé­ben. De higgye el, egyetér­tünk. Tiltakozni kell az igaz­ságtalanság ellen, ha már más eszközünk nincs. E rövid párbeszéd után sok sikert kívánva elbúcsúztam. Az asszony, miután közölte, hogy a rádiónak is, a televí­ziónak is szólt már, megkér­dezte, melyik számban jele­nik meg róla az írás ... Nem tudom, segíthet-e raj­ta, az agyonvert, megmérge­zett kutyákon az általa vá­lasztott nyilvánosság, mely­hez e sorok csak apró adalé­kok lehetnek, de arra kíván­csi volnék, elment-e a nappa­li éhező tacepaója mellett va­laki a tanácsiak közül vagy az állatkínzó szomszédok kö­zül. S ha igen, mit gondol­nak? Hajlandóak ők is vál­lalni a nyilvánosságot — le­gyen akárkinek is igaza —, s válaszolni a vádakra?! Damm György, a Campmt igazgatója készségesen mu­tatta az utat. Valamivel job­ban éreztük magunkat attól, hogy ő is ruhában van. A fele már komfortos — Ötödik éve, 1984 óta mű­ködik a MNE délegyházi kempingje. Az elmúlt eszten­dőben 5500 tagunk volt. Ugyanannyian vagyunk most is. mint tavaly, csak cseré­lődik a tagság. Vannak törzs­vendégeink, akik minden év­ben visszatérnek. Olyan is akad, mondja az igazgató, aki már márciustól kijár ide, és napozik. Az idén február 28-án az egyik egyesületi ta­gunk azzal állított be hozzám az irodába, hogy fürdött a tóban. A külföldiek közül a legtöbben Hollandiából érkez­nek, őket követik a nyugat­németek, az osztrák és a bel­ga vendégek, és van néhány olasz napi.mádónk is. A 24 hektárnyi terület mintegy hatvan százaléka komfortos, ezen az áramszol­gáltatási és mosakodási lehe­tőség értendő. Fejlesztettük a vezetékes ivóvízrendszert is. Közben elindultunk körül­nézni. Utunk során elérkez­tünk a tó partjához, amely- lyel párhuzamosan, fent a ban­kán, sátrak, faházak sorakoz­tak egymás mellett. Az egyik előtt nemzetiszínű zászlót lo­bogtatott a szél. Előtte, lent a tónál, napbarnított, szőke, mó­léit hölgy hasalt meztelenül, körülötte gyerekek lubickol­tak, szemlátomást nem zavar­tatták magúikat felöltözött cso­portunk láttán. Felbaktattunk az apró lép­csőfokokon a dombon álló zöldkookás, viaszosvászonnal borított asztalhoz, s helyet foglaltunk körülötte. Török Mária, Magyar Mihályné és férje, valamint ismerősük, aki kérte, ne írjam meg nevét, válaszoltak kérdésemre, hogy mi vonzza őket a délegyházi kempingbe. — Nagyon kellemes, csalá­dias a hangulat. Valahogy magától jön a meztelen für­dőzés. napozás, aztán termé­szetessé, később életformává válik, — magyarázta Mária, miközben arrébb tolja az asz­talon lévő letakart lábast. Összetartó közösség — öt éve va-gyunik itt — veszi at a szót Sz. J., majd hozzáteszi —, 30-40 család alakított ki nagyon jó, össze­tartó közösséget. Mindany- nyian segítjük egymást, sőt az egyesületen kívülieket is, ha a szükség úgy kívánja. Hívtunk már helikoptert or­szágúti balesetekhez, hiszen van telefonunk és CB-nk, de tűzesetnél is riasztottuk az il­letékeseket. Az egyetlen gon­dunk az, hogy kevés a zuha­nyozó, és jó lenne, ha nem zavarná a természet csendjét a közeli katonai repülőtér forgalma. Nem erkölcstelen — És nem volna rossz, ha a büfében valamivel olcsóbbak lennének az árak. Minden vállalkozó, aki idejön dolgoz­ni, egy szezon alatt akar meg­gazdagodni, és ez általában nem sikerül neki. Takarékos­ságból mi is gyakran lejárunk a falubeli közértbe vásárolni. Amikor csak tudunk, itt va­gyunk. Olyan rossz idő nem lehet, hogy mi ne jöjjünk ki. Ez a támaszpontunk, itt tölt­jük a szabadságunkat is. Já­runk a kemping diszkójába, de oda csak felöltözve, hiszen ez szabály — mondta ismét Má­ria, s a többiek egyetértőén bólintanak észrevételeire. Megköszönve a beszélgetést, búcsúzóul kolléganőm csoport­képet készített róluk, s indul­tunk a kijárat felé. Damm György menet közben megje­gyezte: — Higgye el. az első nyil­vános fürdőruhás strandon hamarabb érne inzultus egy csinos nőt, mint itt. A mez­telenség életforma lehet, és szerintem az igazi erkölloste- lenség nem a ruhátlanság, ha­nem a becstelenség, a meg­alázás, a lopás, a sikkasztás, a hazudozás —, hogy csak néhá­nyat említsek. Tóth Mariann D. Z. Dobosi csavarból gazdagodhat a técsz Ot évig adókedvezményt kapnak Az elmúlt egy-két évben a szakemberek nem győzték hangsúlyozni, hogy a remélt gazdasági fellendüléshez elen­gedhetetlenül szükséges a szerkezetátalakítás,, s az, hogy-meg­szüntessék a veszteséges vállalatok támogatását. Ez óhatatla­nul maga után vonna egy nagyobb munkaerőmozgást is. Bár az átalakítási folyamat a reméltnél és vártnál lassabb ütem­ben halad, néhány térségben már akadnak foglalkoztatási gondok. Pest megye nem tartozik a munkanélküliség által érintett térségek közé, de itt is akadnak területek, ahol ne­hezebb az elhelyezkedés. A feszültségek enyhítésére az állami foglalkoztatási alap­ból kölcsönt kaphatnak azok a vállalatok, szövetkezetek, magánvállalkozók, pjt.-k, kft.-k, amelyek vállalják, hogy új munkahelyteremtő beruhá­zást hoznak létre. A jelentke­zőknek a megyei tainácsokhoz beküldött pályázatban kell részletesen leírniuk, hogy mi­lyen munkahelyet szeretnének kialakítani, hány embert tud­nának foglalkoztatni, mennvi kölcsönt igényelnek, s termé­szetesen azt is, hogy a vállal­kozáshoz milyen tőkével ren­delkeznek. Gyors igen A Pest Megyei Tanácshoz tavaly és az idén tizenhét pályázat érkezett be, ezek kö­zül a gazdaságkorszerűsítési koordináló bizottság tizenket­tőt elfogadott, ötöt elutasított. Az elbírálásnál figyelembe vették, hogy olyan térségeket fejlesszenek, ahol kevesebb a helyi munkalehetőség. Azok a cégek, akiknek a pályázatát el­fogadták, összességében 60-65 millió forinthoz jutottak, s az új munkahelyeken 500-550 em­ber helyezkedhet el. A pályázók között volt a dabasi Fehér Akác Tsz, amely kötőelem gyártására vállal­kozott Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a terme­lőszövetkezetben BAV—RO el­nevezéssel Csavargyártó és Értékesítő Kft. alakult. A tár­saság tagjai a Fehér Akác Tsz és a müncheni BAVA­RIA export—import Gmbh. — Tavaly júniusban olvas­tam a Népszabadságban erről ü pályázati lehetőségről, mondja Rigó István ipari fő­mérnök. — Eihatároztam, hogy mi is jelentkezünk. A bonyolítás nagyon gyors volt, október 31-i keltezéssel meg­kaptuk az igenlő választ. 4 millió 200 ezer forint állami támogatást kaptunk. A csa­vargyártó üzembetn 35 embert foglalkoztatunk. huszonnyol­cán termelőmunkát végeznek, a többiek pedig irányítók, ad­minisztrátorok. A dabasiak olyan termékek előállítására vállalkoztak, amelyek jelenleg hiánycikk­nek számítanak a magyar piacohi. Szaknyelven szólva 2-6 milliméteres fejkiképzésű metrikus csavarokat, és az azokhoz szükséges csavar­anyákat állítják elő. Terveik szerint az üzem teljes bein­dulása után évente 80-100 mil­lió csavart, és 35-40 millió csavaranyát gyártanak. A csavarüzemet Mántele- ken, a volt burgonyatároló épületében alakították ki. — Olyan helyiséget keres­tünk, amelyik elég magas és szellős — mondja Decsov Pé­ter, a kft. ügyvezető igazgató­ja, aki jó gazda módjára mu­tatja be az üzemet. — Július­ban már megkezdjük a gyár­tást; csak az öltözők, irodák festése van hátra. A nyolcszáz négyzetméter­nyi üzemcsarnokot a techno­lógiai sorrendnek megfelelően tagolták. Az elülső részben helyezkedik el az alapa|nvag- raktár, majd a termelőhelyi- seg. Itt már glédában állnak az NSZK-ból érkezett gépek. Bár használtak — de hála a kinti tervszerű karbantartás­nak —, még jó állapotban vannak. A csarnok legvégén a csomagoló és a készáruraktár kapott helyet. Még bizalmatlanok Az ügyvezető igazgatótól megtudom, hogy az itt dolgo­zó vasas szakmunkásoknak 80-85 forint lesz az órabére, a betanított női dolgozóknak pedig 40-45 forint. Ezek az összegek a műszakpótlékokat is magukban foglalják, mivel úgy tervezik. hogy az év utolsó negyedében már dél­előtt. délután is dolgoznak. Az itt kifizetendő bérek 15-20 százalékkal magasabbak, mint amennyit a szövetkezet más területein keresnek. Ennek ellenére az ipari főmérnöknek és az ügyvezető igazgatónak is az a véleménye, hogy a csavarüzem akkor lesz igazán vonzó munkahely az emberek szemében, ha már látják, hogy prosperáló vállalkozásba kezdtek. Hiába, a dabasiakra is jellemző a bizalmatlanság. Nyereséges lesz A kft.-nek a nyeresége után nem kell adót fizetnie, mivel a korszerű kötőelemgyártás népgazdaságilag kiemelten fontos tevékenység, s ezért öt évig adókedvezményt kap. Az alapanyag már a raktárban pihen, a gépek a helyükön állnak, így júliusban indulhat a csavargyártás. A termelő- szövetkezet vezetői remélik, hogy sikerül újabb nyeresé­ges vállalkozást létrehozniuk. Hargitai Éva Hangulat. Megértük hát ezt is. Akik nem éltünk át nagy békebeli választási küzdelme­ket, akik nem járunk mun­kánkból kifolyólag vagy más ontos állami és vállalati ügyek­ben Nyugaton, csak a sajtóból, a tévéből meríthetünk ismere­teket, most Gödöllőn kaptunk ízelítőt, hogy is van ez. Ügy fogadtuk, mintha sosem lett volna másképp. Az aula előtti téren osztogatták a röplapokat, kínálgatták a jelöltek fotográ­fiáját, életrajzát, világmegvál­tó programjait. Az önjelöltek maguk szaladgáltak az egyik érkezőtől a másikig, a jobban eleresztett pályázók tapintato­san járkáltak le-föl. ide-oda. mintha ők is egy lennének .a többi között. Nékik a szóróla­pok osztogatásával nincs dol­guk. És a népek jöttek. Derűs áb- rázattal tartottak a napsütötte téren át az aulához. A székso­rok bent a teremben szép las­san megteltek Olyan embe­rekkel. akik szabad elhatáro­zásból jelentek meg ezen az estén. Meghallgatták a magvas vagy szerényebb mondókát. közbetapsoltak, csendben tu­domásul vették De volt nagy taps is. Majdnem ütemes. Egy­esre pillanatra hangrobbanásos taps Önként. És dalolva? Napok óta puhatolózom a különböző csapatoknál szerveznek-e hí­veket a gyűlésre. Sejtelmes szemcsippentések. homlokrán- colások. Sóhajok. Hallgatások. Képünkön beszélgetőpartnereink láthatók, a háttérben Damm György, a kemping igazgató­ja támasztja a korlátot (Pék Veronika felvétele) Biztosan — ők. Mi nem. Vagy mi is? Kölcsönös bizalmatlanság. Olykor már-már misztikus föltevések a másik tábor tet­teiről, terveiről, lehetőségeiről. A védekezésre szorult — kényszerített? — oldalon meg­ejtő erőfeszítések, nehogy az ellenlábas ne kerüljön a sza­vazócédulára. Azok ezt hono­rálják, magasra emelt karral jelzik, mi is akarjuk, hogy az ellenfél neve rajta legyen a la­pon. Kulturáltan. Egy darabig majdnem mindenki kordában tartotta indulatait. Érzelmeit kis vagy nagy tapsban, hall­gatásban vagy morgolódásban, izgésben-mozgásban fejezte ki. Egyszer azonban elszakadt a póráz. Pfujolás, fütty Belefoj­tották a szót a beszélőbe. Kény­telen volt elhagyni a mikro­font Azt mondta nemrég egy is­merősöm. ő azokban az évek­ben a futballstadionokban ve­zette le indulatait. Rekedtre or­dította magát. Ez voltaképpen politikai dühkitörés volt. Most már politikai arénában is lehet pfújolni. Várható volt. Olvas­tuk. hogy van ez Nvugaton. Lesznek majd záptojások is? Plakátok. Bármerre jársz a városban, néhány férfiú tekin­tete kísér utadon Kirakatüve­gekről, falakról, oszlopokról követik lépteid. Félni nem kel] tőlük. Megértéssel, finom kis mosollyal nézelődnek a járó­kelőkre. Egyiknek ilyenre, má­siknak olyanra sikerült a pla­káthajléka. A legszebb a lel­készé. Honnan telt nekik? Kérde­zik kíváncsian, kérdezik gya­nakvóan. Megkérdeztem én is. Fővárosi magánnyomdász aján­lotta föl, hogy megcsinálja. így akarja kifejezni rokonszenvét Az ellenzéki politika iránt. Póz. — Nézd. hát szabad ezt? — Szemben a plakát. A pla­káton a jelölt Mi a baj? — Nem látod? — Látom, de né­zem, hogy jobban lássam. Aha! Zsebre tett kéz? Az zavar? Észre sem vettem. Gyerekko­romban mindig zsebben volt a kezem. Se nagykabátra, se kesztyűre nem tellett. Fázós kezemnek vékony nadrágom zsebében kerestem enyhet Annyira megszoktam, ma is csak az a kezem van kint, ame­lyikben a táskám. A másik a zsebben. Talán ezért? Engem nem zavar. Semmiféle pózt, beállást nem érzek tisztelet- lennek Engem leginkább a ci­garettafüst és a fecsegés, lo­csogás zavar. A plakátembe­rek szótlanok s nem is füstöl­nek. Velük jól megvagyok. Fejek. Kettő kivételével mindegyik jelölttel beszélget­tem négyszemközt a napok­ban. S máris tudom, szereplé­sük egyáltalán nem lesz ará­nyos fölkészültségükkel, embe­ri kvalitásaikkal. Legalább még hárman vannak olyan jó fe­jek, mint akik a jelölőgyűlé­sen a legnagyobb sikert érték el. ök meg sem fogják közelí­teni emezeket. Nincsenek ab­ban a helyzetben. Ezt egyéb­ként tudják. Valamennyien nagyon reálisan ítélték meg esélyeiket. Akkor miért vállal­ják? Ki ezért, ki azért. S mit lehet tudni. Lesz még válasz­tás talán később is. S Nyuga­ton már olyan is megtörtént, aki kétszer-háromszor alul­maradt. negyedszer győzött. Si­kere tartósabbnak bizonyult, mint annak, aki elsőként nyert Szónoklás. Nálunk az elmúlt évtizedekben nemigen volt szükség szónoklásra. Kevesen tanulhatták meg a szónoki fo­gásokat, a hatáskeltés titkait Anélkül pedig nem megy. Nagy előnyben voltak most azok, akik foglalkozásukból eredően rendszeresen beszélnek hallga­tóság előtt. A lelkész, a taná­rok. De aki csak úgy odaállt, nagy szemeket meresztett, s halkan elolvasta szövegét, annak nemigen hurráztak. Hét­száz pár szem valamit látni akar. hétszáz pár fül valamit hallani akar. Hölgyeim és uraim, ez előadás is, amit önök művelnek. Mondom a jelöltek­nek. Ha nem hiszik, majd meg­tanulják a saját kárukon. Kör Pál Választási apróságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom