Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

1989. JŰNIUS 27., KEDD Ó írta Hazugság A teljes tájékozatlansá­got a roppant magabiztos­sággal elegyítve lép fel a Magyarország levelezési ro­vatában (jún. 23.) Mező Sándor. „Hazugságnak tar­tom", írja, hogy 1956. októ­ber 30-án a budapesti párt- bizottság épületénél „le­mészárolták a kiskatoná- kat.”. A kiskatonáknak ugyanis semmi baja nem történt... „Egyetlen olyan esetet sem tud Kádár Já­nos bizonyítani, hogy kis- katonát kivégeztek vol­na." Nem kért rá bennünket a bizonyításra megnevezett, de segítünk Mező Sándor­nak. Idézünk. „A folytatás is iszonyatos volt... A feltett kezű államvédelmi katoná­kat a fegyveresek sortüze lemészárolta ... Egyeseket benzinnel öntöttek le és fel­gyújtottak .. Nem kommunista bér- tollnok írta le a fenti soro­kat, nem népbutító pro­pagandaanyagban jelent meg, hanem 1958 augusz­tusában, Párizsban, Méray Tibor könyvében, a Nagy Imre élete és halála című műben. Amit itthon sza- mizdatként jelentetett meg a Katalizátor Iroda. Hogy mindkét kiadás nehezen volt hozzáférhető? Igen. Csakhogy: hosszú hetek óta kapható a legális kiadása Méray könyvének (igen, T. Mező Sándor annak a Méraynak a könyve ez, aki Nagy Imre és társai sírjá­nál a családok, a hozzátar­tozók nevében mondta a búcsúbeszédet), a Biblioté­ka Kiadó gondozta, s a ci­tált szövegrész (más, meg­rendítő részlettel egyetem­ben) ott olvasható a 236. oldalon. A könyv ára 99 forint. Ennyit kellett volna ál­doznia T. Mező Sándor a „hazugságért", azaz az igaz­ságért. Nagy ár? Kikölcsö­nözhette volna a kötetet a könyvtárból. A beiratkozá­si díj kevesebb, mint amennyibe a levélpapír, a bélyeg, a boríték került... Talán nem tudta, hogy van ilyen könyv? De ha még ezt sem tudta, akkor hon- nét tudja, mi a hazugság és mi az igazság? S ha nem tudja, akkor minek alapján dönti el, mi mellé áll, s mit nevez hazugságnak? Avagy T. Mező Sándor, önt eb­ben a döntésében a tények nem befolyásolják? KLIENS Töröljék el a halálbüntetést (Folytatás az 1. oldalról.) mára. Nyers Rezső változat­lanul a gazdaságirányítási re­formbizottság elnöke marad, részt, vesz a kormány gaz­dasági programjának kimun­kálásában. Faragó András el­mondta aizt is, hogy a testü­let jóváhagyólag tudomá­sul vette: az országos vá­lasztási elnökség tagjai so­rába — a Hazafias Népfront előterjesztése alapján — Ku- korelli István, a HNF ügyve­zető elnöke kerül Molnár Bé­la helyébe. Zentai Gyula, az Elnöki Tanács titkárságának vezető­je a napirenden szereplő kér­déseket ismertette. Szólt Straub F. Brúnó Törökország­ban tett hivatalos látogatásá­nak eredményeiről, az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. számú törvényerejű rendelet jelentőségéről. Az egyházi állások betöltéséhez szükséges hozzájárulással kapcsolatban elmondta, hogy a módosítás értelmében az állami hozzájárulás az esetek zömében megszűnik, s ezen­túl csupán mintegy 30 olyan egyházi tisztségre korlátozó­dik, amelyeknél a kinevezés nem magyar joghaitóságú szerv feladata. A bírák megválasztásával és felmentésével kapcsolatban Faragó András ismertette azt az ülésen elhangzott észrevé­telt, amely szerint a bírák valószínűleg nem kellő anya­gi elismerésük és társadalmi megbecsülésük híján, rövid ideig töltik be funkciójukat. A mostani ülésen nyolcán kérték felmentésüket, közü­lük heten nagyon rövid ideig gyakorolták hivatásukat. Az Elnöki Tanács hétfői ülé­sén 160 kegyelmi kérvényt vizsgált meg, s 28 személy ke­gyelmi ügyében hozott .,tel­jesítő" határozatot, vagyis el­engedte büntetésüket. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Deák Gábor államtitkárt e tisztsége alól — érdemei elisme­rése mellett — 1989. július 1-jei hatállyal felmentette. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Knopp András művelődési mi­nisztériumi államtitkárt e tisztsé­géből 1989. június 30-i hatállyal felmentette. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Madarasi Attila pénzügymi­nisztériumi államtitkárt e tisztsé­ge alól — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulá­sa miatt — 1989. június 30-i ha­tállyal felmentette. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa dr. Szabó Imre ipari minisz­tériumi államtitkárt e tisztsége alól — érdemei elismerése mellett — 1989. július 1-jei hatállyal fel­mentette. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa 1989. július 1-jei hatállyal dr. Kunos Pétert pénzügyminiszté­riumi államtitkárrá. Pusztai Fe­rencet művelődési minisztériumi államtitkárrá, Pál Lászlót, vala­mint dr. Szabó Imrét — a Hő- és Rendszertechnikai Intézet igazga­tóját — ipari minisztériumi állam­titkárrá kinevezte. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa dr. Györke Józsefet rendkívü­li és meghatalmazott nagykövet­té kinevezte. Az államkassza üres: visszavontak 600 millió forintot Folytatódik, de befejeződik-e a DCM rekonstrukciója? Ha azt mondom beruházás, önök azt. mondják, vízlépcső. Manapság a két fogalom szin­te elválaszthatatlan lett egy­mástól. Ki gondolná, hogy Nagymarostól nem is olyan messze, az ország egyik — Bős—Nagymaros után — leg­nagyobb beruházása, ponto­sabban fogalmazva rekonst­rukciója folyik. Vácott, a Ce­ment- és Mészművek gyárá­ban éppen félidejéhez érkezett a több milliárd forint értékű átépítés. Ma, amikor a ma­gyar gazdaság súlyos gondok­kal küzd, érdemes megvizs­gálni, hogyan, illetve miért vágtak a váciak olyan fába, ami bármikor rájuk dőlhet. A rekonstrukciót 1987. ja­nuár 1-jével az Állami Terv­bizottság hagyta jóvá. Hivata­losan ekkor lehetett elkezdeni. Négy főbb cél megvalósítá­sát tűzték ki az illetékesek. Az egyik, amely minden rekonst­rukció célja, a többletterme­lés, a termelékenység fokozá­sa. ami a cementmű esetében azt jelenti, hogy a termelés­nek 900 ezer tonnáról 1 mil­lió 200 ezer tonnára kell fel­futnia az átépítés után. A másik, fontosabb cél a nap­jainkban oly gyakran emlege­tett környezetvédelem, a por­A kényszerhelyzet elindíthatja a bomlást Az árkorrekció elkerülhetetlen A közvélemény (aagy figye­lemmel kíséri a napjainkoan folyó gabonaárvitát, nem kis aggodalommal tekintve az esetleges következményekre. Ezúton szeretném felhívni a figyelmet a kérdés néhány általánosabb összefüggésére is. A magyar mezőgazdasági tnagyüzemek sok száz éve meghatározói az ágazat ter­melésének. Az elmúlt években tevékenységi körül lényegesen kibővült, és ma már mezőgaz­dasági ipari és szolgáltató nagyüzemekről beszélhetünk. Ez ilyen formában és mérték­ben a világon egyedülálló és számos eredményével életké­pességét bizonyító konstruk­ció. A tévedések elkerülése Szedd magad Törökbálinton Az utóbbi napokban volt olyan nap. amikor mintegy 200-250 személygépkocsi for­dult meg a Törökbálinti Ál­lami Gazdaság őszibarackosá­ban. Már most a kezdet kez­detén is sikeresnek bizonyult a Szedd magad !-mozgalom, mivel innen 18 forintért vi­hetik haza a korai érésű ét­kezésre való gyümölcsöt, amiért a piacon 40, sőt 50 fo­rintot is elkérnek kilójáért. A gazdaság is jól jár, hiszen nem kevesebb, rrrjnt 600 hek­tárról kellene saját munka­erővel leszedni az őszibarac­kot. Az idén jó termés mutat­kozik, mintegy 500 vagonnyi vár leszedésre, ebből pedig csak 1500 tonnára van szük­sége a gazdaság léüzemének. Képünk hétfő,n délelőtt ké­szült, amin a jókedvű szedők. Barzsó Judit és Gárdos Kati a gyümölccsel teli kosarat vi­szik a márlegelőhelyre. (Hancsovszki János felvétele) végett szeretném hangsúlyoz­ni, hogy e megállapítással nem akarok ellentmondani a kistermelés fejlesztési elkép­zeléseinek, sem a nagyüzemek korszerűsítésére vonatkozó javaslatoknak. Mindezek fel­tétele a korszerű, nagyüzemi termelés. A mezőgazdasági, ipari és szolgáltató funkcióból adó­dóan a sokat emlegetett ag­rárolló a klasszikus értelem­ben nem érvényesülhet Ma­gyarországon, hiszen ugyanaz az üzem mint búzatermelő, károsultja, de mint például gépalkatrész-előállító, ha­szonélvezője is az arányta­lanságoknak. Korábban a különféle tá­mogatások és árviszonyok át­láthatatlan szövevényében az üzemek egyéb szempontok (pl. foglalkoztatottság, teljes­körű földhasználat stb.) miatt vállalni tudták, hogy az alap- tevékenység egyes ágazatainak veszteségeit üzemi szinten fe­dezzék, de ez napjainkban már nem tartható. Ma a fo­kozódó versenyhelyzettjen minden gazdasági tevékeny­ségnek önmagában is nyere­ségesnek (vagy legalábbis nullszaldósnak) kell lennie. A távlati megfontolások miatt az átmeneti üzemen be­lüli veszteség kiegyenlítését csak hosszú távon is garantált szabályozó rendszer esetén és stabil gazdasági viszonyok kö­zött vállalhatja felelős gazda­sági vezető. A gabonatermelés pozíciója kétségtelenül nagy mértékben romlott az elmúlt években. Meg kell azonban jegyezni, hogy a széles körben felsora­koztatott bizonyítékok kicsit féloldalasak. Az igaz, hogy az egy hektárra vetített költsé­gek aránytalanul nőttek, de másrészt az is igaz, hogy a terméseredmények nem a tervezett szinten alakultak. Búzából például az évtized végére számított 6,0-6,5 tonna körüli hozamok helyett ma is több év átlagába/n reálisan 5.0-5.5 tonna körüli eredmé­nyeket várhatunk. Ebben nagy szerepe van a gyakori aszálynak, de a termelés problémái (pl. fajtakérdések, vetőmag előállítás-használat korszerűtlensége stb.) is köz­rejátszanak. És végül ne felejtsük el, hogy az árösszehasonlításként igái gyakran idézett nyugati kombájn és az érte fizetendő búza arányának figyelembe vétele már azért sem állja meg a helyét, mert ezek a gépek ott hektáronként 7-8 tonnát termő táblákat arat­nak. Úgy gondolom tehát, hogy szükség van a helyzet mé­lyebb és sokoldalúbb feltárá­sára is. Ez teljes körűbben alapozhatja meg az immár el­kerülhetetlen árkorrekciót. Lényeges viszont az árkor­rekció mértéke. A kényszer- (helyesebben: a kikényszerí- tett) intézkedések eredménye­ként ugyanis — mivel az ál­lamháztartás veszteséges, a lakosság továbbra már alig terhelhető — a kormányzat az egyéb ágazatok pozíciójának gyengítésére kényszerülhet. Amennyiben ez a mezőgaz­dasági nagyüzemek ipari és szolgáltatási tevékenységére is visszahat, végső soron olyan leépülési folyamatokat indít­hat el, amelyek az eddig si­keres és még mindig igen perspektivikus magyar nagy­üzemi mezőgazdasági modellt is kikezdhetik. Ogy gondolom, ez aligha volt az árprobléma felvetőinek száhdéka. összességében az ármódosí­tás népgazdaságilag lehetsé­ges mértékű teljesítésén túl indokolt a magyar gabonater­melés világszínvonálú ver­senyképességének felülvizsgá­lata is. A helyzet megoldása min­den érdekelt féltől türelfnet, kölcsönös megértést igényel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a távlati stratégiai célkitűzést, hogy a mezőgaz­dasági, ipari és szolgáltató funkciót is ellátó, és á körze­tükben lakó emberek boldogu­lását biztosító nagyüzemek korszerűsödjenek — szerve­zeti és technikai értelemben egyarálnt —, s biztonsággal fejleszthessék tevékenységü­ket. Ennek figygelembevételé- vel célszerű az egyes taktikai kérdéseket nagyobb mélység­ben is elemezni. Dr. Tunyogi András, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest Megyei Szervezetének titkára kibocsátás csökkentése. Éven­te 12-14 ezer tonna por kerül ki a gyár területéről a kör­nyezetbe. Az új rendszer mű­ködése során ez a mennyiség 2 ezer tonnára mérséklődik. Nem elhanyagolható szem­pont volt az energiatakaré­kosság és korszerűsítés. A tervezőik szerint az átalakulás után a fajlagos energiafel­használás a mostanihoz ké­pest 30 százalékkal csökken. Jelenleg a váci gyárnak mint­egy 1 milliárd forint az éves energiaköltsége. Ha a „jós­latok" beválnak, 1990-től már csak 7-800 ezer forint lesz. Végül, de nem utolsósorban, figyelembe véve, hogy Vácott már 20. születésnapját ünne­pelte a gyár, a technológia és a berendezések korszerűsí­tését is célként fogalmazták meg. Már a beruházás előtt egy évvel megkötötték a finanszí­rozási szerződéseket a Magyar Nemzeti Bankkal és az Álla­mi Fejlesztési Bankkal. A jó­váhagyáskor a rekonstrukció teljes költsége 4 milliárd 460 millió forintot tett ki. Ebből 3 milliárd 360 millió forint volt az állami alapjuttatás, 700 millió forint a világbanki hoz­zájárulás, 200 millió forint a környezetvédelmi támogatás és ugyancsak ennyi volt a saját alap. Az évek során be­következett árfolyamváltozá­sok, a forint többszöri leérté­kelése miatt a rekonstrukció megvalósításának teljes ösz- szege valamivel több mint 5 milliárd forint. Világbanki pályázat útján — több pályázó közül — az egész rekonstrukciónak a tgctv nológiáját, illetve annak ki­dolgozását, valamint a meg­valósításhoz szükséges beren­dezések egy részének szállítá­sát, a nyugatnémet Poliziusz cég kapta meg. A technológia egyébként világszínvonalú! Hogy mást ne mondjak, az egész technológia számitógé­pes programozáson alapszik. Természetesen a nyugati partnereken kívül egy sor hazai vállalkozó szállt be az üzletbe. Így egyebek között a 31-es Állami Építőipari Válla­lat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, az Aprítógépgyár, a Viliamosipari Vállalat, vala­mint a Kohászati Gyárépítő Vállalat. A beruházás 3 évvel ezelőtt az alapozó-építési munkákkal indult. 1988-ban egy nagvobb ütemű, mintegy 1,3 milliárd forint értékű munka volt terv­be véve. Ezt módosítani kel­lett, mert közel 600 millió fo­rintot visszavontak az állami alapjuttatásból, az ország ne­héz gazdasági helyzete miatt Így tulajdonképpen csak az alapozómunkákat tudták to­vább folytatni, amit év végéig teljesen befejeztek. Az idén a legfontosabb feladat, a technológiai szerelés meg­kezdése! Jövőre marad a munka dandárja, vagyis a teljes technológiai szerelés be­fejezése és a próbaüzem. Az illetékesek szerint ha olyan pénzügyi-műszaki, vagy egyéb olyan akadály nem jelentke­zik, amiről jelenleg nem tud­nak, akkor több mint valószí­nű, hogy a rekonstrukció 1990. december 31-én befeje­ződik. Szilágyi Béla Megegyezés a munkabizottságokról A nyilvánosságról még vitatkoznak Az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a harmadik ol­dalon helyet foglaló társadal­mi szervezetek hétfői közép­szintű megbeszélésén megál­lapodtak a politikai témakörö­ket megvitató bizottságok fel­állításáról. A munkabizottsá­gok pénteken kezdik meg a politikai egyeztető tárgyalá­sok múlt szerdai plenáris ülé­sén született megállapodásban rögzített politikai témák meg­vitatását. A felek által kije­lölt 5-5 fős munkabizottságok tárgyalnak az alkotmánymó­dosítás időszerű tételeiről, a köztársasági elnöki intézmény és az alkotmánybíróság kér­déseiről; a politikai pártok működésének jogi szabályozá­sáról; a választásokkal kapcso­latos kérdésekről és a válasz­tójogi törvényről; a büntető törvénykönyv és a büntetőel­járási törvény módosításának elveiről; a tájékoztatás és az információ kérdéseiről, az új tájékoztatási törvényről; vala­mint az erőszakos megoldáso­kat kizáró jogi garanciák megteremtéséről. Fodor Gábor, az Ellenzéki Kerekasztal képviselője a hét­fői megbeszélésről közölte: az MSZMP küldöttsége nevében Pozsgay Imre államminiszter elmondta, hogy a kormány a kedden összeülő Országgyűlés elé kíván terjeszteni a bünte­tő törvénykönyv módosításá­val összefüggő három olyan javaslatot, amelyek témaként szerepelnek a háromoldalú po­litikai tárgyalásokon: a közve­szélyes munkakerülés vétségé­nek hatályon kívül helyezését, a fegyveres szolgálat megta­gadásáért járó büntetések el­törlését és az államellenes bűncselekményekről szóló fe­jezetek módosítását. E témák beterjesztésének jóváhagyá­sát halaszthatatlanságukra hi­vatkozva kérte az MSZMP delegációja. Erről rövid vita alakult ki, mert az Ellenzéki Kerekasztal sérelmezte, hogy a „kérés gyorsan jött”, hiszen azonnali döntést igényelt. Vé­gül azonban az EK úgy gon­dolta, hogy kompromisszumot kell kötni. Megítélése szerint ugyanis a közveszélyes mun­kakerülés vétsége, illetve a fegyveres szolgálat megtaga­dása több száz elítélt embert érint. Ezért hozzájárult ahhoz, hogy mindkét módosító javas­lat a parlament következő ülésszaka elé kerüljön. A fegy­veres szolgálat megtagadásával kapcsolatos módosításnál az EK javasolta: az eredeti elő­terjesztéssel ellentétben az emiatt elítélt fiatalok ne csak büntetésük végrehajtása, ha­nem a hátrányos jogkövetkez­mények alól is mentesüljenek. Az államellenes bűncselek­mények témakörben viszont nem született megegyezés. Fodor Gábor elmondta, hogy a megbeszélésen felme­rült még a nyilvánosság prob­lémája. Az Ellenzéki Kerék­asztal indítványozta: legyen lehetőség arra, hogy a tömeg­tájékoztatási eszközök igény- bevételével mindhárom fél in­formálhassa a közvéleményt a tárgyalások menetéről, illető­leg vitatkozhasson a felek ál­tal eltérően megítélt témák­ról. Erről azonban határozat most még nem született. A politikai témákat érintő újabb középszintű megbeszé­lésre július 6-án kerül sor az MSZMP, az EK és a harmadik oldal delegációi között. E hét csütörtökjén pedig megtartják az első középszintű megbe­széléseket a gazdasági tárgya­lásokról, amelyen várhatóan megegyeznek a munkabizott­ságok felállításáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom