Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-26 / 148. szám

4 1989. JÜNIUS 26., HÉTFŐ Díjkiosztás a tv-taIái kozón Ünnepélyes díjkiosztással szombaton befejeződött Veszprémben a XIX. tv-talál- kozó. Az ötnapos bemutatóso- rozat után a zsűri rangsorolta és értékelte a legújabb alko­tásokat. Döntésük szerint a drámai kategória fődíját A hit akasztott című tv-film kapta, amelyet Dömölky Já­nos rendezett. Veszprém vá­ros díját a Vakvilágban című alkotásnak ítélték, rendezője Gyarmathy Lívia. A Budapes­ti Tavaszi Fesztivál különdí- ját kapta Az évszázad csü­törtökig tart című film, Ba­logh Zsolt rendezésében. A legígéretesebb ifjú színészte­hetség díját a Posta Bank Méhes Lászlónak, A hét akasztott című tv-filmben nyújtott alakításáért adta. Különdíjat kaptak: Schulze Éva Az évszázad csütörtökig tart, a Románc, a Heten Bu­dapest ellen című tv-filmek dramaturgi munkájáért; Mol­nár György az Alapképlet című tv-film rendezéséért; Bíró Miklós A margarétás dal című tv-film operatőri munkájáért; Wieber Marianne A margarétás dal című tv- film jelmeztervezői munká­jáért; Hertzka Vera A hét akasztott és a Gaudiopolis című tv-filmek vágói munká­jáért; Hunyadkürthy György a Panoptikum című tv-film­ben nyújtott alakításáért; Ku- bik Anna A heten Budapest ellen, a Gyökér és vadvirág, A megközelíthetetlen című tv-filmekben nyújtott alakí­tásáért; Faludi László az Alapképlet című tv-filmben nyújtott legjobb alakításáért. Posztumusz színészi díjat ka­pott Gelley Kornél a Kastély csillagfényben és a Panopti­kum című tv-filmekben nyúj­tott alakításáért. A tv-fesztivál szórakoztató műsorainak szakmai zsűrije döntése alapján a Puck-díjat a Vigyázat, mélyföld! című film — rendező Molnár György — alkotó kollektívája nyerte el. A közönség díját a drámai kategóriában a Gyökér és vadvirág című tv-filmnek, a balettek közül a Jézus, az em­ber fia című alkotásnak ado­mányozták, a szórakoztató műfajban pedig a Gálvölgyi- show tetszett legjobban a kö­zönségzsűrinek. A XIX. veszprémi tv-talál­kozó alkalmából Illés György operatőrt, kétszeres Kossuth - díjas kivaló művészt, a zsűri elnökét, az MTI munkatársa a bemutatók tapasztalatairól, és az ebből leszűrhető tanul­ságokról kérdezte. Illés György szerint — mint mon­dotta, ebben egyetértettek a zsűri tagjai — az elmúlt évi tv-filmtermést a kísérletezés és az igényesség jellemezte. Nagyszerű eredmények is születtek, és olyan alkotások is, amelyek fennakadtak az útkeresés buktatóiin, egyenet­lenek, dramaturgiailag meg oldatlanok voltak. Sajnos a legjobb alkotásokban is meg jelent némi zavaró modoros­ság, de a kevésbé sikerült fil­mek is jelezték alkotóik felké­szültségét. Legtöbb kudarc, és ez általános jelenség, az iro­dalmi anyag, a forgatókönyv hiányosságaiból származik. Egyértelművé vált most is az a követelmény, hogy a filmek tartópillére az író, vagy az írói közösségek által létreho­zott forgatókönyv legyen. A tapasztalatok között többem megerősítették, hogy gazdasá­gilag is érdekelt producerek­re volna szüksége a hazai filmgyártásnak is, akinek az­után az alkotók anyagi és művészi elszámolással is tar­toznak. A másik következte­tés, hogy csak az egészséges verseny lendíthetne a hazai filmgyártáson, amelyet még ma is a monopolhelyzet jel­lemez. Illés György megítélé­se szerint a társadalom más területein zajló változások nem kerülhetik el a filmgyár­tást sem, és mijiőségi válto­zást, szemléletváltást eredmé­nyeznek. Ennek következtében reméli, hogy a filmgyártás­ban is nő az egyéni felelős­ség, a szakma iránti tisztelet, és az ügy fáradtságot nem is­merő kiszolgálása. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen képet alkotott a XIX. tv-találkozón bemutatott fil­mek operatőri munkájáról, Il­lés György, aki több mitnt 100 játékfilmet alkotott, elmond­ta: nyugodtan állíthatja, európai színvonalú volt. A fil­mek képi világa, hangulata, atmoszférája, színészábrázolá­sa kifejezte a tartalmat. So­hasem az eszközök kapták a fő hangsúlyt, hanem a gondo­lat, persze az utóbbi hiányos­ságain a legjobb operatőri munka sem tudott segíteni. Téglasír Óbuda-Üjlak újjáépítési mun­kálatai közben régészeti lelet­re bukkantak a Lajos u., Nagyszombat u. sarkán. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a területen ró­mai kori épületmaradványo­kat és egy késő római teme­tő részleteit tárták fel. Ké­pünkön: késő római téglasir feltárás közben Képzőművészeti naptársereg A Képzőművészeti Kiadó majd’ négy évtizeddel ezelőtt egy olyan naptárt adott köz­kézre, amelyet Csontváry mű­vészi festményeinek reproduk­ciói díszítettek. Egy korszak ..frontáttörésének” számított a kiadvány, a siker nem maradt el. Egy évtized múltán már 44- féle naptárt jelentetett meg ez a cég, és a hetvenes évek vé­géig egyeduralkodó volt a ha­zai művészeti naptárkiadásban. Napjainkban a versenytársak száma megnőtt. Előrejelzésük szerint 10-féle falinaptár készül. Igen szép lesz a romantikus tájképeket bemutató, a hazai XV—XIX. századi ikonokból egy sornyit láttató. Megjelenteti a kiadó falinaptáron Töreky Ferenc grafikusművész 13 színes akt­képét, melyeket a Faludy-féle Villon-fordítások ihlettek. A hagyományos népviseleti naptár 1990-ben Pest megyei képeket mutat: magyar, szé­kely, szlovák, német és szerb népviseleteket sorakoztat fel lapjain. Vissza Marxhoz? Olyan társadalmi mozgá­soknak vagyunk a tanúi, ami­lyeneknek csak a felszabadu­lás után voltunk. Újra a civil társadalom felé haladunk. Mi is azonban a civil társadalom? Legjobban talán azzal tud­nám érzékeltetni, hogy olyan, amely magától szerveződik meg, amikor az emberek cso­portjai egyesületekbe tömö­rülnek és alulról felfelé épít­keznek, ahogyan tették ezt 1945. után, amikor a nemzeti bizottságok maguktól szerve­ződtek meg. Üjra szoktunk hivatkozni azokra az időkre s arra, hogy a fordulat évében lényegében ezt a civil társadalmat váltot­ta fel o sztálini modell, amely mindent centralizáltan, felül­ről szervezve képzelt el. Ami­kor napjainkban a pluraliz­musról, nagyobb mozgássza­badságról, politikai reform­ról, új szocializmusképről be­szélünk, akkor erre a civil társadalomra gondolunk. Igen ám, de ez hogyan is néz ki? Valóban léteztek civil társadalmak Nyugat- és Ke­let-Európábán egyaránt, sőt több helyen ma is valóság a civil társadalom. Mindennek a története még jórészt meg- íratlan. a hazai politikai tu­domány most kezdi feldolgoz­ni, értékelni a demokratizálás három fő formáját: így a par­lamentáris-népképviseleti, il­letve a funkcionális-koopera­tív és végül a közvetlen helyi demokrácia formulát. Ágh Attila politológus, aki újabban sokféle formában igyekezett ezzel a kérdéssel foglalkozni, írásaiban kimu­tatta a politikai reform szük­ségességét, most egy egész könyvet szentel ennek a kér­désnek. Az önszabályozó tár­sadalom című kötetét a Kos­suth Kiadó adta közre. Ebben keresi a választ a kérdésre, és felvázolja a civil társadalmak európai történetét. Hangoz­tatja: ennek feltárása nem pusztán tudományos probléma hanem politikai kérdés, a köz- gondolkodás tehertétele, hi­szen még nem kellően kimun­kált az új szocializmuskép, amely alulról felfelé építkezve akar a hierarchikusan elren­dezett régi szocializmuskép helyébe állni. A szerző hivatkozik Marxra, aki bírálta az államszocializ­must, s a demokratikus szo­cializmus elméletét rakta le főleg a Polgárháború Francia- országban című művében. En­nek ellenére — sőt Lenin vé­tója ellenére — az orosz— szovjet munkásmozgalom az államszocializmus vonalát vit­te tovább, amely klasszikusan leegyszerűsített formáját a sztálinizmusban érte el. Ágh Attila a marxi örökséghez nyúlt vissza, amikor a civil társadalomról értekezik. A kötetben figyelemmel ki­séri a civil társadalom kiala­kulását Nyugat- és Kelet- Európában, ismertet a civil társadalom klasszikus modell­jét, amelyet Nyugat-Európá- ban lát, megvalósulóban. Sor­ra veszi a jellemzőit, azt, hogy miként tagozódik ez a társadalmi forma, valamint azt is ismerteti, hogy a párt és a mozgalmak milyen szere­pet töltenek be ilyen viszo­nyok között. Ezután Kelet-Közép-Európát vizsgálja, ahol pártállamok alakultak ki, éppen a sztálini modell alkalmazása révén. S mindig a forradalmakat kö­vető időben az új realitások mélyén gyökereztek a népben As véglegesnek tűntek, addig a hetvenes és a nyolcvanas években egyre inkább világos­sá vált, hogy nem igy van. Előtérbe került Európa euró- paizálása, a közös örökség megőrzése, a civil társadalom megvalósítása. Elemzi a közép-európai fej­lődést és a magyar sajátossá­gokat, pillantást vet a „plurá­lis” magyar társadalom tér­képére, s megállapítja, hogy a múltban hazánkban lényegé­ben hiányoztak azok a moz­galmak és intézmények, ame­lyek lehetővé tették volna a demokratikus fejlődést. Bár voltak próbálkozások már a múlt század második < felében — Eötyös József reform- elképzeléseit említi —, de a A kultúrával szintén lehet pénzt keresni Feltárulnak eqy vilia titkai A helyi vonatkozású írás­művek minden településen si­kerre számíthatnak. Az em­ber kíváncsi közvetlen kör­nyezetének múltjára, szívesen fogadja a róla érkező informá­ciókat. Feltehetőleg erre ala­poznak rendszeresen a gödöl­lői Petőfi Sándor Művelődési Központ vezetői. Az intézményben most ké­szülnek megjelentetni Hor­váth Lajos Gödöllő és kör­nyéke katonai eseményei cí­mű könyvét a város Helytör­téneti Gyűjtemény nevű intéz­ményével közös kiadásban. Az Írás bölcsője Ez a mű forráspublikációt is tartalmazó tanulmánykö­tet. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság által felállított nemzetőrség, vörós- őrség, valamint a Vörös Had­sereg helyi történetét mutat­ja be. Foglalkozik a megszál­ló román királyi hadsereg be­vonulásával, Horthyék nem­zetinek mondott hadserege és a karhatalom fellépésével. A könyv nyomdai munkálatait Vácott végzik el. A legtöbb kiadvány azonban a ház of­szetberendezésén készül el. Kis könyvajánló füzet tá­jékoztat arról a közművelődé­si újdonságról, amely ’tt, Gödöllőn sok egyébbel együtt bizonyítóknak és hatékony érvnek számíthat. A művelő­dési házak szerepét a telepü­léseken, létjogosultságukkal együtt évtizedek óta vitatok tábora bizonyára nem ismer­te még fel azokat a tartalé­kokat, amelyek e város köz­pontjában oly szép számmal feltárultak. A művelődési központ," mint ■kiadó, az aszódi Petőfi Mú­zeummal közösen ’jelentette meg Petrás Anna Galga men­ti hímzések című könyvének első és második kötetét. Az idén vásárolhatják meg az irodalomkedvelők Csighy Ist­ván Léda útja Nagyváradtól Gödöllőig című munkáját. Eb­ben az Ady-irodalom számára a Léda életével foglalkozó rész saját kutatáson alapul. Feltárul a Léda-villa történe­te. Az olvasmányos mű jól hasznosítható a középiskolai oktatásban. Érdekes a témá­kiterjedt társadalmi öntevé­keny szervezetek nem tudtak társadalmi erővé válni, így végül is az államra maradt a reformok végrehajtása. A felszabadulás utáni idő­szakot viszont úgy jellemzi, hogy az a civil társadalom klasszikus példája volt. A már említett nemzeti bizottságok és más koalíciós pártok mű­ködése jelentette a helyi közvetlen demokráciát, amely országosan is érvényesült, egé­szen a fordulat évéig, amikor is a szocialista államszervezet kiépítése során azonban már senki sem tartott igényt ér­demleges közreműködésükre. Az MDP vezetésében bekö­vetkezett szektás-dogmatikus fordulat után pedig 1949. ja­nuár 29-én formálisan is meg­szüntették a nemzeti bizott­ságokat. Feloszlatták őket! A többi már ismert. Csak tovább szűkítették a mozgal­mi teret, a kis szervezetek működését, s a gazdaságban is teret nyert a gigantománia, a monopolizált állami tulajon, vagyis kialakult az államszo­cializmus, megszűnt a demok­ratikus kontroll, elveszett az egyének, a kis közösségek sze­repe. Érthető, ha az új szocializ­muskép igenlői Marxhoz nyúl­nak vissza és igenlik a civil társadalmat, amelynek önszer­veződő energiái képesek meg­oldani a politikai állam vál­ságait. Ehhez akar Ágh At­tila könyve is hozzájárulni, vagyis az általa kifejtett gon­dolatkör a politikai megúju­lást, a reformot, az elméleti tisztázást és rendszerezést szolgálja. Gáli Sándor ja, túlmutat a régi határain Forrai Sándor: Az írás böl­csője és a magyar rovásírás című könyve. A Soros-ala­pítvány támogatásával ke­rülhetett az olvasókhoz már 1985-ben Bodor Ferenc szer­kesztésében a Malonyay-ha- gyaték című kötet, amely Ma- lonyay Dezsőnek 1905—1907- ben Kalotaszegen és körzeté­ben gyűjtött eddig ismeretlen fényképeit és textilanyagát tartalmazza. Több házi szerzőt és szer­kesztőt is avattak már a mun­katársak közül. Köztük Ka­posi Lászlót, ö, aki öt évig dolgozott itt, s most hama­rosan visszatér eredeti be­osztásába, jelenleg a helybe­li 5. sz. általános iskola ta­nára. Ott sem mindennapos meg­bízást teljesít. A Zsolnay- módszert alkalmazó, kutató­helynek kijelölt intézmény­ben, úgynevezett képesség- fejlesztő órákat tart. Fel­adata meghatározni, hogy a gyermekek különféle képessé­geit milyen foglalkozásokkal bontakoztassák ki. A hivata­los tanrenden kívül így kell megterveznie, mondjuk, a mozgási képességet fejlesztő karate-, vagy pantomimfog- lalkozásokat, a szellemi ké­pességek pallérozását segítő, megfelelő játékokat. A tanár úr által szerkesztett, közös­ségformáló játékokat tartal­mazó könyvecske első köte­te 1984-ben, a második 1987- ben jelent meg. A múlt évben közreadott, Baranyai Gizellá­val közösen szerkesztett: Én nem tudom, miért? című módszertani kiadvány vers­mondóknak, verset tanító ta­nároknak való, az 1984 óta megjelent gyermekversekből készült válogatás. Mérnök népművelő — Gépészmérnök vagyok — kezdi a beszélgetést a több­könyves szerkesztő, aki ezzel kapcsolatban nem akar rész­letekbe bocsátkozni, s azt ajánlja: ne róla, inkább a könyvekről beszéljünk. Leg­feljebb annyit említ még meg, hogy a ház igazgatója szokta mondogatni: ott, ahol szükség van bizonyos szak­területek alapos ismeretére, jó, ha megfelelő ember veszi kézbe a dolgot. Jobb, mintha minden poszton csak a nép­művelő képzettségűek állná­nak egy ilyen nagy művelő­dési házban. A ház jellegének megfe­lelően kialakult a könyvter­jesztői rendszer — mondja. — Minden műfajnak megvan Köztudott, hogy az utóbbi években a vállalatok nem hogy fölvennének, hanem elbocsá­tanak munkásokat. Pest me­gyében ugyanakkor, ha már nyár van és vakáció, akkor a diákok tömegei vállalnak, vál­lalnának néhány hétre mun­kát. hogy a kézhez kapott pénzből esetleg vásárolhassa­nak, vagy a továbbtanulásra gyűjthessenek. Milyenek a le­hetőségek ? Gödöllőn a városi tanácsnál Fazekas Antalné, munkaügyi főelőadónál összeg­zés, kimutatás található azok­ról a munkaalkalmakról, ame­lyeket fiataloknak kínálnak. De még mielőtt a munkaal­kalmakat számbavennénk, ar­ra is érdemes odafigyelni, hogy a rendeletek értelmében az idén munkát vállalhat az, aki 14. életévét betöltötte. Per­sze az sem árt, ha a szülői be­leegyezés tarsolyában lapul. Az általános iskola befejezését nem kérik számon szigorúan. A korábbiakhoz képest meg­szűnt a vállalatok bejelentési kötelezettsége arról, hogy hány diákot szeretnének nyáron fog­lalkoztatni. így aztán az idén a maga közönsége. A helyi témákon kívül kikerülnek in­nét pedagógiai, közművelődé­si szakirodalmi munkák. Van már itt megírt, ajánlott iro­dalomnak számító munka s Szombathelyi Tanítóképző Fő­iskoláról. A 2 ezer 500—3 ezer példányos kiadásokkal igye­keznek a felismert fehér fol­tokat lefedni. Így biztosabb az eladásuk. Vállalkozni kell Ha a mezőgazdasági szö­vetkezetek ágazataival pró­bálnánk a művelődési ház tevékenységét összehasonlíta­ni, akikor a helyi kulturális igények kielégítését tekinthet­nénk alaptevékenységnek. A könyvkiadás lenne talán a pro­filba vágó melléküzemág. Am találhatnánk még mellékjöve­delmi forrásokat ezenkívül is. Mert ahol házinyomda van, ott kapacitás is van, amit ki kell használni. Kenyó Lászióné,' a ház gaz­dasági ügyekkel foglalkozó munkatársa és Suttá Józsefné. a nyomdai ügyek vezetője ar­ról tájékoztatnak, hogy a sa­ját szükségletre készülő pro­pagandaanyagokon, a Gödöl­lői Mindenes című kis füzeten kívül még igen sok más mun­kát vállalnak. Itt készül az Egri Gárdonyi Géza Színház szórólapja. Aszód és Ercsi műsorfüzete. A Péceli Króni­ka, a Rákospalotai Híradó, a Sziráki Tanács helyi lapja, a Csepeli Művelődési Központ híradója. A minap ebédje­gyek készítését rendelte meg a Magyar Nemzeti Bank. Il­lik gyorsan teljesíteni a kí­vánságot. Két nap múlva jö­hetnek érte. Készülnek még vállalati formanyomtatványok, szerepelnek a listán ’ egyéb szolgáltatások. A múlt éviién még 6 százalékos nyereség­gel dolgozott a mindössze két embert foglalkoztató nyomda. Bár még az idén is meghozza a maga pénzét, ez az arány jóval kisebb már, mert emel- kedett az alapanyagok ára, míg a ház az idén sem kér többet megrendelőitől Nem azért, mintha a pénzre itt nem lenne szükség. A mű­velődési központ, a helytörté­neti gyűjtemény és a városi könyvtár költségvetése, mely­nek adminisztrációját itt bo­nyolítják, 19 millió forintot tesz ki az idén. Ehhez a ta­nács tizennégymiliióval já­rul hozzá. A többi pénzt sa­ját bevételből kell előteremte­ni. Ezért aztán vállalkozni kell. Mint a példa mutatja, a kultúrával is lehet pénzt ke­resni. nyáron csak a Humán, illetve a Szilasmenti Tsz jelezte, hány diákot látnának szívesen a szünidő alatt. Ettől függetlenül érdeklődhetnek a gyárakban és más munkahelyeken, akik dol­gozni szeretnének... Gödöllőn környezetvédő épí­tőtábor van, a fiatalok főként a játszóterek környékét parko­sítják, illetve terepet rendez­nek. Erre a feladatra csekély jutalom fejében negyvenöt za­laegerszegi középiskolás vállal­kozott. Annak, aki tényleg do - gozni akar, a Siótour szervezé­sében a Balaton mellett is biz­tosítanak munkát. Ám közép- és felsőoktatási intézményekből várnak jelentkezőket, mert az alapfokú német nyelvtudás szükséges. Kell is ahhoz, hogy valaki valutapénztáros, éjsza­kai portás, ajándékárus, vagy mentőőr legyen. Az országból s így Pest megyéből is, 160— 170 diákot várnak egy hónap­ra. Érdemes jelentkezni, hi­szen szabadidőben a Balaton is várja a lubickolni és na pozni vágyókat. Balogh Edina Kovács T. István Tereprendező, valutapénztáros A diákoknak is jut munka * Új szocializmuskép

Next

/
Oldalképek
Tartalom