Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-26 / 148. szám

1989. JÚNIUS 26., HÉTFŐ mr ^ ,Wfr. if/. Még egyszer a stégekről Ez csúnya Még mindig rendkívül sok indulatot kavar a Ráckevei- Duna-ág mentén álló stégek ugye, amellyel már a múlt héten is foglalkoztunk. Más­képp vélekednek erről a do­logról a tulajdonosok, más­képp azok, akiknek nincs itt stégjük, és megint másképp a Különböző hivatalos szervek. A helyzetet tovább bonyolít­ja. hogy sok a félreértés az ide vonatkozó jogszabályok körül. — Minden hiedelem ellené­re arról egyáltalán nincs szó, hogy a vízügyi hatóságok le akarnák bontani a víziálláso­kat — állítja Varga Árpád, a Közép-Dunavölgyi Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igazga­tóság hatósági osztályának vezetője. — Az 1985-ben szü­letett stégrendelet célja a jo­gi rendezettség megteremtése. Éhhez persze az is hozzátar­tozik, hogy az 1985. után en­gedély nélkül, vagy a jogelle­nesen épült, illetve a köz­egészségügyi szempontokinak nem megfelelő stégek nem maradhatnak itt. — Hány stéget kell lebon­tani? A Ráekevei-Duna-ágban az 1985-ös felmérések alapján több mint hatezer víziállásról tudunk. Ebből eddig összesen harmitneegyet bontattunk le. A felépítmény nélküli stégek­Ez diszkrét re 1996—2001-ig kiadtuk a fennmaradási engedélyeket, a felépítményesek pedig 1988. december 31-ig kaptak hosz- szabbítást. Ehhez azt is tudni kell, hogy a felépítményes sté­gek száma nem éri el a hat­százat, tehát a tíz százalékot. Ezeknek a felülvizsgálatát már 1988. szeptemberében — tehát még az engedélyek le­járta előtt — megkezdtük. Mindem egyes felépítményes víziállás gazdáját értesítettük, hogy a társszervekkel együtt szertnénk helyszíni szemlét tartani. A tulajdonosok döntő többsége meg is jelent, vagy új időpontot kért. — Minden tulajdonost meg­találtak? — Nem, de a gazdátlan sté­gek többsége felépítmény nél­küli. Ezekkel kapcsolatban ar­ra kértük a helyi tanácsokat, hogy hirdetményen kerestes­sék a tulajdonosokat. Ha meg­határozott időn belül senki nem jelentkezik, akkor a stég állami tulajdonba vehető. Ezek után a tanácsok dönt­hetnek arról, hogy közösségi célra használják vagy átad­ják nekünk, összesen körül­belül 550 gazdátlan stéget ta­láltunk, ebből ez idáig több mint kétszázat vettünk át. Ezeknek lebontásához sza­kaszmérnökségünk júliusban kezd hozzá. Ez díszesebb — Mi történik azokkal a felépítményes stégekkel, ame­lyelmek tulajdonosai jelent­keztek? — A helyszíni szemle után mi a tanácsoknak és a Kö­jálnak is — függetlenül attól, hogy megjelentek ezen vagy nem — megküldtük minden egyes víziállás teljes ügyira­tát. és szakvéleményt kér­tünk. Az összesített vélemé- myek alapján idén májusban hoztunk határozatot. A majd­nem hatszáz felépítményes víziállás közül körülbelül nyolcvan nem kapta meg a további fennmaradási enge­délyt. Ezek bejáró nélküliek. Tulajdonosaiknak úgytneve- zett kezelői felhívást küld­tünk, mely szerint június 30-ig, illetve július 31-ig le kell bontaniuk a felépítmé­nyeiket. A felhívásokban mi kitérünk arra, hogy itt pusz­tán a felépítményekről van szó, a stégekre viszont lehet fennmaradási engedélyt kér­ni! — Érkeztek fellebbezések ezekre ■ a- -felhívásokra? — Igen. Ezekre mi válaszo­lunk, és felhívjuk-a tulajdo­nosok figyelmét, hogy felleb­bezni majd a bontási határo­zat ellen lehet, amit viszont akkor küldünk ki, ha a meg­adott határidőre nem bontják le a felépítményeket. K. Á. Kereskedelmi forgalom az első öt hónapban Több alkoholt vásároltak A Kereskedelmi Minisztéri­um áruforgalmi jelentése sze­rint az idén május végéig a kiskereskedelem 303,4 milli­árd forint értékű forgalmat bonyolított le, ami folyó áron 18 százalékkal több mint az el­múlt év azonos időszakában volt. Az átlagnál mérsékeltebb ütemben bővült az élelmisze­rek, valamint a ruházati cik­kek értékesítése, az iparcikkek forgalma azonban lényegesen nagyobb mértékben — 24 szá­zalékkal — növekedett. Fi­gyelembe véve a magasabb árakat is, a vendéglátás bevé­tele alig 4,3 százalékkal több, mint ahogyan tavaly alakult ugyanezen időszakban. Válto­zatlan árakon számolva az öt­havi kiskereskedelmi forga­lom mindössze 2,1 százalék­kal haladta meg az előző évit, a ruházati cikkek értékesíté­sénél pedig 5,5 százalékos a csökkenés. A fogyasztásicikk-kereske- delem készleteinek értéke má­jus 31-én 140 milliárd forin­tot tett ki. Ez mintegy 37 mil­liárd forinttal, folyó áron 35,8 százalékkal több, mint a múlt év azonos időpontjában. A legnagyobb mértékű — 52,6 százalékos — készletnöveke­dés a vegyes iparcikkek köré­ben tapasztalható. A jelentés a május havi áruellátásról megállapítja: élelmiszerekből összességében kiegyensúlyozott volt a kíná­lat s a keresletben sem kö­vetkezett be lényeges változás. A lakosság a korábbi hóna­pokhoz hasonlóan számottevő­en kevesebbet vásárolt tőke­húsból, húskészítményekből, tejtermékekből és a drágább konzervekből. Figyelemre méltó, hogy az idegenforgalmi szempontból frekventált terü­leteken mind többször hiány­zik a boltok polcairól a szalá­mi, a füstölt hús, s a külön­féle sajtkészítmények. Ezek a hazai fogyasztók többsége szá­mára drágák, ám a külföldiek szívesen vásárolnák. A reggel 9 óra előtti szesz­árusítási tilalom feloldása már érzékelhető a vendéglá­tásban és a bolti kiskeskede- lemben: az alkoholos italok forgalma növekszik. A ruházati cikkek iránt májusban is mérsékelt volt a kereslet. A készletek növe­kedtek, s a forgalom bővíté­se érdekében több helyütt en­gedményes akciókat szervez­tek a vállalatok. A turistafor­galom élénkülése a ruházati kereskedelemben is érezteti hatását: például a szovjet ha­társzakaszhoz közel eső terü­leteken a látványosan meg­élénkült kishatáríorgaiom ha­tására az országos átlagnál lé­nyegesen magasabb a textilter­mékek forgalma is. A ruházati cikkek közül a hazai fogyasztók körében vál­tozatlanul a méteráruk a leg­keresettebbek, s egyre inkább terjed az otthoni szabás-var­rás. A legkedveltebb méter­árukból azonban továbbra sincs elegendő. A konfekció- termékek magas áruk miatt kevésbé fogynak, így sok he­lyütt túlkínálat alakult ki. A vegyes iparcikkek közül több termékből, például auto­mata, félautomata és hagyo­mányos mosógépekből értéke­sítési gondokkal küzd a keres­kedelem, elsősorban azért, mert a kínált gépek többsége túlságosan drága az igények­hez képest. A tüzelőanyagok iránt a tervezett áremelkedések elha­lasztása és mértékének csök­kenése ellenére, májusban to­vábbra is élénk volt a keres­let. Az áruutánpótlás nem mindenütt bizonyult kielégítő­nek, elsősorban a hazai és he­lyenként az import szénből nem tudták a Tüzép-telepeken maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Egy visszavont megbízatás nyomában vétke: szólt a szülőknek is Csupa olyan dolog történik körülöttünk az országban, amire fél esztendővel ezelőtt gondolni sem mertünk. Tehát mégiscsak elkezdődött vala­miféle változás a nagypoliti­kában! Ezt még a legszkepti­kusabbak sem vonhatják két­ségbe. Igaz, mondhatják, mindez eddig csak szavakban, teátrális megmozdulásokban jutott érvényre. Lehet, hogy nekik van igazuk? Lehet, hogy a kispolitika irányítói között még ma is azok vannak túl­súlyban, akik kerékkötői az előbbre lépésnek? Peysze miért is rombolnák le az általuk fel­épített struktúrát azok, akik régen is vezetők voltak, s ma is azok. Hiszen nagy változá­sok nem történtek a települé­sek élén, miért lennének vál­tozások az évtizedes gondol­kodásmódban? Lelkes lokálpatrióta Pedig a pezsdítő erő, ame­lyet szinte magában hordoz napjaink levegője, megmozdí­totta, megszólaltatta azokat, akik eddig nemigen hallatták hangjukat, hiszen mondani­valójuk nem fért bele a ko­rábban megszokott képbe. Ilyen ember például dr. Koós Ferenc középiskolai tanár, aki úgy érezte, hogy végre elér­kezett az ő ideje. No, nem­csak azért, mert bekövetkez­tek azok a bizonyos változá­sok a nagypolitikában, bár nyilvánvalóan ez volt az el­sődleges indok, hanem azért is, mert otthonában, Sziget- szentmiklóson, megkezdték egy középiskola felépítését. Erről az intézményről már többször olvashattak az ér­deklődők lapunk hasábjain, hiszen a körülötte kialakult vitáról már írtunk. Ez azért robbant ki, mert a szakembe­rek véleménye szerint a mil­liókért felépülő intézmény nem felel meg a reá váró fel­adatoknak. De nemcsak ezért támadt vihar az iskola körül. Erről dr. Koós Ferenc gon­doskodott. Pedig nem akart ő vitát, dehogy akart! Ö csak azt szerette volna, ha az is­kolát a lehető legjobban hasz­nosítják. Lelkes lokálpatrióta módján különböző változáso­kat dolgozott ki magának, hogy miiként lehetne olyan in­tézményt varázsolni a sziget- szentmiklósi iskolából, ami kiemelkedik az ország oktatá­si intézményeinek szürke ten­geréből. Végül iis arra a vég­eredményre jutott, hogy dísz­növénykertészeti szakképzést és művészeti fakultációiú gim­náziumot kellene indítani. A dísznövénytermesztést azon­ban el kellett vetni, mivel Halásztelken kertészeti szak­munkásképzés folyik. Nosza, újabb verzió kidolgozásához fogott, s mikor a felsőbb szer­vek a közgazdasági szakközép­TUDÓSÍTÓ KERESTETIK! ön elégedett azzal, ahogy, amit, és amennyit lakó­helyéről, városáról, községéről írunk? Bizonyára nem. Pedig szeretnénk, ha mindenhol egyformán szívesen vennék kézbe lapunkat, s ha bizton tudnánk, hogy rend­szeresen olvashatnak magukról, környezetükről. Nem juthatunk el mindenhová, s nem tudhatunk mindent. Ha ennek ellenkezőjét állítanánk, istennek képzelnénk magunkat. Viszont arról nem teszünk le, hogy újságunk mondanivalóját és az olvasók igényét az eddigieknél jobban egyeztessük. Ezért társadalmi segítő­ket várunk. Olyan szigetszentmiklósi, ráckevei, dabasi, nagykátai, szentendrei és Buda környéki olvasókat, akik kedvet éreznek az íráshoz, ahhoz, hogy településük éle­téről, örömeiről, gondjairól rendszeresen beszámoljanak. Mindenki levelét szívesen fogadjuk, de különösen szá­mítunk a pedagógusok, népművelők jelentkezésére. S várjuk az otthon vakációzó egyetemisták, főiskolai hall­gatók, a középiskola felsőbb osztályaiba járó fiatalok tu­dósításait. Különösen azokét, akik esetleg egy életre is szívesen elköteleznék magukat az újságírás mellett. A megjelenő anyagokért természetesen honoráriu­mot fizetünk. De várjuk azokat is, akik nem éreznek magukban kedvet és tehetséget az íráshoz, viszont szí­vesen tájékoztatnák szerkesztőségünket a lakóhelyükön készülő eseményekről, aktualitásokról, mintegy ötleteket adva a hivatásos toliforgatóknak Jöjjenek, írjanak, vagy hívjanak a 384-761-es tele­fonszámon! iskola beindítása mellett dön­töttek, olyan oktatás ötletét vitte a hivatal elé, amely fel­keltette az érdeklődésüket. Milyen a jó középiskola ? Hogy milyennek kellene len­ni egy jó középiskolának dr. Koós Ferenc szerint? Először i.s szakítani kell az eddig be­vált szokásokkal. A hagyomá­nyos könyvelőség ugyanis az ezredfordulóra a munkanélkü­liséggel „kecsegtetné” a mai diákokat. Ha már középfokú közgazdászokat képeznek, ak­kor olyanokat kell, akik a maihoz képest gyökeres átala­kuláson átment gazdasági struktúrában is megállják majd a helyüket. Olyanokat, akik az európai színvonalat képviselik, hiszen a honi gaz­daságnak végre valahára be kell kapcsolódnia az európai vérkeringésbe. Napjaink ese­ményei pedig némi reményre jogosítanak fel, hogy most ta­lán sikerül az évtizedek óta hangoztatott, ám mindeddig csak elméletben létező nyitott gazdaság létrehozása. Tehát a közgazdasági ismereteken kí­vül legfontosabb a nyelvtu­dás. Akkor ez régen rossz, mondhatná bárki, hiszen köz­tudottan nem áll a honi is­kolai nyelvoktatás a helyzet magaslatán. Erre is van „el­lenszere” dr. Koós Ferencnek. Ö anyanyelvi tanárokkal sze­retné megvalósítani a képzést. Német oktatókat hívna meg az NDK-ból, angolokat az an­gol nyelvterületen élő, kül­földre szakadt hazánkfiainak gyermekei közül toborozni. Sőt: felvette a kapcsolatot ez ügyben a Magyarok Világszö­vetségével is, amely támogat“ ná az ötletet. Segítségül hívta tervei megvalósításához dr. Almási Mihály szigetszentmik­lósi baptista lelkipásztort, aki négy esztendőn keresztül dol­gozott az Amerikai Egyesült Államokban. Nemrégiben Mark Palmer, az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövete felajánlotta, hogy eéer anya­nyelvi angol tanárral segítik a magyarországi képzést. Miért n,e juthatna belőlük egy vagy kettő éppen Szigetszentmik- lósnak? Az eredmény pedig a kö­vetkező lehetne: az iskolában végzettek alsó szintjét jelen­tené az idegen nyelven tár­gyaló titkárnő, de képeznének közgazdász szakfordítót, szak­tolmácsot. vezető állású ember mellé magántitkárt. De ez csak az iskola egyik fele, hiszen a másik része mű­vészeti gimnáziumként funk­cionálna. A négy esztendő alatt megtanulhatnak a diá­kok látni, gondolkodva, vizuá­lisan szemlélődni a világban. Olyan mesterei vannak ennek, mint Moholy Nagy László is­kolája. Sajnos a tengeren tá­lon, s nem nálunk! Reklám­grafikusok, képi megvalósítás­sal foglalkozó szakemberpa­lánták kerülhetnének ki Mik­lósról. Dr. Koós Ferenc nem titkol­ja, hogy azért kellene a szak- középiskolának valami más­nak lenni, mint a megszokot­tak, hogy felhívja magára a figyelmet. Hiszen egy új léte­sítménynek nevet kell szerez­nie magának. Így lehetne pá­lyázni annak a kétszázhatvan- millió forintnak egy szeletére, amit a kísérleti iskolák támo­gatására szán a művelődési tárca. Akkor célt érhet az az alapítvány is, amelyet az MDF szigetszentmiklósi szervezete tett a külföldi magyarság fia­taljainak képzésére. Nyaranta a magyar diaszpóra határain­kon túl élő diákjai tábor ke­retében ismerkednének meg a közgazdaságtan hazai nyelvé­vel, a magyar kultúrával, tör­ténelemmel. Nem öncélú ez az ötlet. Azok a diákok, akik Miklóson tanulnának, töltené- nek el egy-két hónapot, a híd szerepét tölthetnék be a ma­gyarság és a világ más nem­zetei között. Csak a józan ész Dr. Koós Ferenc a részletek kidolgozásához is hozzálátott, hiszen a városi tanács meg­bízta a szervezéssel. Tette mindezt társadalmi munká- báhy lelikesedésből és szabad­idejében. Ám úgy tűnik, hogy hiába, hiszen nemrégiben a tanács visszavonta a megbí­zatást, mivel a szülőket mint adófizető állampolgárokat is bevonta az előkészületekbe. Ügy gondolta, hogy azoknak a véleményét is meghallgatja, akik döntenek arról, hogy odaadják-e gyermekeiket az iskolába, s figyelemmel kísé­rik ma már azt is, mire köl­tik el a hivatalok az állam vagyonát. Tehát minden, amit az imént felsoroltunk, úgy tűnik, álom marad csupán. Persze létezik más megoldás is: irány a jól bevált generálszürke út, a középszer. Mindezt millió­kért. Csak a józan ész, s a jó érzésű emberek tiltakoznak ellene. De lehet, hogy ők van­nak kevesen... Fiedler Anna Mária Az alábbi állásaiánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 852-411 a 149 és a 191-es mellékállomáson. A Taurus Abroncsgyár felvesz férfi betanított munkást (3 műszak­ra), jó kereseti lehetőséggel (8—18 000 Ft). Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága felvesz 2 adminisztrátort, (kar­bantartó munkára) víz- és központifűtés-szerelőt, telefonközpont-ke­zelőt és ügyintézőt. A Pestvidéki Gépgyár (Szigethalom) meóellenőrt (közép- vagy fel­sőfokú erősáramú szakképesítéssel) és forgácsolókat keres. A Dunaplast Műanyag- és Gumiipari Szövetkezet felvesz férfi és női betanított munkásokat két műszakos munkakörbe X. és XIV. kér. munkahelyekre. Az £pszak Vállalat (Bp. IX., Márton u. 35/c.) felvesz: érettségi­zett, gyorsírni tudó titkárnőt, termelési főmérnök mellé. A Borsodi Sörgyár Ferihegy Gt. keres feitőgépkezelőt (18 éven fe­lüli nőket), targoncavezetőt és villanyszerelőt. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőipari Szolgálata felvesz: kőmű­vest, hidegburkolót, asztalost, szerkezeti lakatost és villanyszerelőt. A pevdi bőrdíszmű-gyáregysége villanyszerelőt, műszerészt, női betanított munkásokat és németül tudó kooperátort keres. Az ICO trószerszö vetkezet Pomázon felvesz: 30 női betanított mun­kást ' könnyű fizikai munkára. A Kőbányai Sörgyár felvesz: 60-70 férfi, női betanított munkást újonnan beinduló NSZK-gépsor kiszolgálására. Az Autóker Vállalat kontírozó könyvelőt és pénzügyi előadót ke­res. A Pestvidéki Gépgyár felvesz: elő- és utókalkulátort, árelőadót, fejlesztő-tervező mérnököt, forgácsoló szakmunkásokat, víz- és gáz­szerelőt. galvanizálót, lemezlakatost, villanyszerelőt és villamossági műszerészeket. A Terminál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat Szigetszentmik­lóson felvesz: lakatost, mechanikai műszerészt, elektroműszerészt, be­tanított elektroműszerészeket, kőművest, ács-állványozót, hidegburko­lót, hőszigetelőt, festőt, segédmunkást és üzemgazdasági csoportveze­tőt. A Szigetszentmiklósi Városi Tanács V. B. keres: árellenőrt, főelő­adót, gyámügyi főelőadót, hatósági osztályvezetőt, gyakornoki elő­adót, szervezési előadót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom