Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
2 ^£íwían 1989. JŰNIUS 3., SZOMBAT Hét végi világpolitikai kitekintés A fő irányzat: a közeledés Bush menetrendje a haderőcsökkentésre és ennek fogadtatása Elénk diplomáciai tevékenység az arab csúcsértekezlet után Pinochet megállapodásra kényszerült az ellenzékkel Altalanos PILLANATKÉP Az amerikai elnök a héten Európában folytatott tárgyalásokat. Először Olaszországban találkozott a kormányzó politikusokkal, majd Brüsszelben részt vett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) csúcsértekezletén, amelyen a katonai szövetség fennállásának 40. évfordulóját is megülték. Ezután George Bush útja az NSZK-ba vezetett, s végül Londonban fejezte be látogatássorozatát. A legnagyobb érdeklődés a NATO-csúcson való szereplését kísérte. Egyrészt azért, mert már előzetesen közzétették: Bush új javaslatokkal magához kívánja ragadni a kezdeményezést a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése ügyében. Másrészt a 16 atlanti szövetséges tanácskozására olyan időpontban került sor, amikor heves vita zajlott közöttük a harcászati rakéták Washington és London által sürgetett korszerűsítése ügyében. Az amerikai elnöktől várták azt, hogy megtalálja azt a kompromisszumos megoldást, amellyel áthidalhatják azokat az ellentéteket, amelyek egyes hírmagyarázók szerint az atlanti szövetség fennállása óta legsúlyosabb válságát okozták. Bush a nyugat-európai színtéren való szereplésére „kiváló minősítést" kapott szövetségeseitől. A brüsszeli csúcson azt javasolta, hogy hat hónapon vagy egy éven belül kössenek Bécsben megállapodást a Varsói Szerződéssel a hagyományos fegyveres erők csökkentéséről. Indítványozta, hogy az Európában levő amerikai és szovjet haderők létszámának felső határát 275—275 ezer katonában állapítsák meg, s az erről Bécsben kötendő szerződés 1992-től vagy 1993-tól lépjen hatályba. Bush e -megállapodást szabta feltételül ahhoz, hogy megkezdődjenek a harcászati nukleáris rakéták leszereléséről szóló tárgyalások. Az elnök javaslata a hagyományos fegyverzet csökkentésére is vonatkozik. Eszerint a két szövetségi rendszer egyenként legfeljebb 20 ezer harckocsit. 28 ezer páncélozott csapatszállító járművet és — kategóriáktól függően — 16 500—24 000 tüzérségi egységet tarthatna hadrendben. Bush javasolta, hogy a harci repülőgépek és a helikopterek számát 15—15 százalékkal csökkentsék. TÖBB POZITÍV ELEM A NATO-szövetségesek üdvözölték Bush javaslatait a csökkentésre. Mint megjegyezték: az amerikai, elnök azzal, hogy rövidebb határidőt szabott a szovjet tervezetben szereplőnél, „átvette a kezdeményezést” Moszkvától. Bush e feszített menetrendje a megegyezésre, azt is tükrözi, hogy még négyéves elnökségi időszakában szeretné megkötni a hagyományos fegyverzet csökkentésére szóló szerződést a Szovjetunióval. A NATO- szövetségesek fővárosaiban azért is elégedettek voltak e kezdeményezéssel, mert Busht korábban éppen arra sürgették, hogy tegyen politikai lépéseket Gorbacsov „sorozatos leszerelési ajánlatainak ellen- súlyozására”. A NATO-kormánykörökben a harcászati nukleáris rakéták ügyében létrejött kompromisz- szumos megoldás is általános megkönnyebbülést keltett. E- szerint a korszerűsítést 1992-ig elhalasztották, s csupán akk'r kerül erre sor. ha a hagyományos fegyverzet csökkentésére megkezdett ibécsi tárgyalások nem hoznák ebben sikert. Az alkut, amely a nézet- eltérések ügyében megszületett, Genscher bonni külügyminiszter szellemesen így jellemezte: „A tárgyalások nélküli korszerűsítés helyett a korszerűsítési kötelezettség nélküli tárgyalásokat választották, 1992-ig elnapolva a korszerűsítést.” A formulát természetesen másként értelmezik Bonnban és Londonban. Az NSZK vezetői, akik annyira ragaszkodtak, hogy a korszerűsítés helyett haladéktalanul tárgyalni kell a rakéták leszereléséről a Szovjetunióval, saját álláspontjuk érvényesítését olvassák ki a kompromisszumos határozatnak abból a részéből, hogy 1992-ig nem kerül sor modernizálásra, s lesznek Moszkvával a hagyományos fegyverzetcsökkentés sikere esetén tanácskozások a harcászati nukleáris rakéták leszereléséről. Brit kormánykörök viszont arra mutatnak rá, hogy „elutasították azt a bonni követelést, hogy kezdjenek most azonnal e rakétaleszerelésről tárgyalást a Szovjetunióval, s mivel a bécsi tárgyalás eredményessége erősen kétséges, Bush e feszített menetrendje szerint, 1992-ben úgyis sor kerül a rakétamodernizálási program végrehajtására. ÓVATOS DERŰLÁTÁS MOSZKVÁBAN A szovjet külügyminisztérium szóvivője úgy értékelte Bush indítványait, hogy azok „összességükben pozitívaknak tekinthetők". Geraszimov nem foglalkozott részleteiben az elnök által javasolt csökkentéssel. De — mint hírmagyarázók megjegyezték — a Bush által javasolt számok megközelítik a korábbi szovjet tervezetekben foglaltakat. Nagy eredménynek tekintik, hogy Washington beleegyezett abba, hogy a csökkentésbe bevonják a harci repülőgépeket, amelyben az Egyesült Államoknak jelentős számszerű fölénye van, s ne csak a harckocsik mennyiségének redukálására összpontosítsanak, amelyben közismert a szovjet fölény. A képhez tartozik az is, hogy az éppen Párizsban tartózkodó Sevardnadze szovjet külügyminiszter csalódottságának adott hangot a harcászati nukleáris rakéták ügyében létrejött NATO-döntés miatt. Szovjet vélemény szerint ugyanis ezekről a fegyverekről a hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalásokkal párhuzamosan kellene megbeszéléseket folytatni. De Moszkvában arra is figyelmeztetnek: a bécsi tárgyalásokon jelenleg nyári szünet van, s a legközelebbi ülésre csak szeptember 7-én kerül sor. Mint érzékelte+'k: addig még történhetnek olyan diplomáciai lépések, amelyek elősesítik a „harmadik nullamegoldásnak” is nevezett harcászati rakétaleszerelés napirendre kerülését. Rowney nagykövet, Bush vezető fegyverzetkorlátozási tanácsadója is egy interjúban utalt a bécsi nyári szünetre. Mint mondotta: a NATO az újabb forduló első, szeptember 7-i ülésén terjeszti elő hivatalosan a hagyományos fegyveres erők csökkentésére vonatkozó javaslatát. S bizonyára nem véletlenül tette hozzá: lehetséges, hogy időközben a Szovjetunióval is megvitatják a javaslatot. NYITVA AZ AJTÓ A múlt héten megtartott ca- sablancai arab csúcsértekezleten nem hoztak látványos döntéseket. s nem hangzottak el olyan javaslatok, amelyek szenzációt jelentettek volna. Sőt, mivel a tanácskozást főleg a libanoni vérontás megszüntetésének előmozdítására hívták össze, Szíria és Irak államfőinek éles polémiája, amely ebben az ügyben kibontakozott, megakadályozta, hogy hatékony lépést tegyenek előre ebbe az irányba. A szaúdi uralkodó kezdeményezésére létrehozott hármas bizottság megalakításával megszüntették a heves vitát, s ezzel a tanácskozás kudarcát. De aligha valószínű, hogy az új testületnek hat hónap alatt sikerülne a tűzszüneten túl elérni a politikai rendezést is, új libanoni elnök megválasztását, az alkotmány módosítását és a hatalom megosztásának új módját az országban. Ami mégis nevezetessé teszi a casablancai csúcstalálkozót, az egy negatív fejlemény elmaradása. Hírmagyarázók attól tartottak ugyanis, hogy a tanácskozáson egyszerűen „le- söprik az asztalról” Samir izraeli miniszterelnök úgynevezett béketervét, amely választásokat irányoz elő a megszállt Ciszjordániában és Gázában. Tel-Aviv így akar szerezni tárgyalópartnereket a területek jövőjéről folytatandó eszmecseréihez. A PFSZ helyesli ugyan a választást, de ragaszkodik, hogy azokat nemzetközi ellenőrzéssel, a megszálló izraeli csapatok kivonulása után tartsák meg, hogy ily módori az ott élő palesztin lakosság akarata szabadon érvényesülhessen. Samir miniszterelnök elutasította ugyan a PFSZ követelését, de sajátos módon a tel-avivi parlament elé írásban terjesztett béketervben ez a kizáró kivétel nem szerepel. A casablancai arab csúcs helyeselte a választásokat, de megismételte a PFSZ feltételeit, és síkraszállt továbbá amellett, hogy minden érdekelt fél (vagyis Izraelt is beleértve) vegyen részt az átfogó közel- keleti békés rendezést előmozdító nemzetközi értekezleten. Vagyis: az ajtó nyitva maradt a további diplomáciai lépésekre... AUGUSZTUSBAN NÉPSZAVAZÁS CHILÉBEN Tavaly Pinochet, akit a főtisztek egyetlen elnökjelöltnek kívántak hatalmon tartani további nyolc esztendőre, vereséget szenvedett a népszavazáson. Ezért decemberben Chilében elnökválasztás lesz más pályázókkal. A polgári ellenzék azonban követelte, hogy ezt a szavazást ne a Pinochet által elfogadtatott 1980. évi alkotmány szerint tartsák meg. Ez ugyanis a hadseregnek rendkívüli beleszólást biztosítana a választásba, majd a parlament összetételének meghatározásá- •ban, és továbbra is illegalitásban tartaná a szocialista és a kommunista pártot. Pinochet, aki a decemberi választásig az ország ura, először belement az alkotmányreformról való tárgyalásokba, majd megszakította a megbeszéléseket. Most viszont mégis kénytelen volt kiegyezni a belső feszítő erők miatt az ellenzékkel. E szerint augusztusban népszavazást tartanak az alkotmánymódosításról. Ha a választók igennel szavaznak erre, akkor ezután szabadon működhetnek a baloldali pártoki megszűnik a képviselők és szenátorok kinevezése választás helyett, és az új köz- társasági elnök hivatali idejét nyolcról négy évre csökkentik. Pinochet azért elégedett az ellenzékkel való egyezséggel, mert az alkotmány átfogó reformja így lekerült a napirendről. Az ellenzék köreiben viszont rámutatnak: ismét egy lépés történt a demokráciába való békés átmenet felé ... Árkus István Heves viták, bírálatok a küldöttkongresszuson Este összeült az 5ZKP KB Nyolcadik munkanapját zárta pénteken a népi küldöttek kongresszusa. Az elnöklő Ana- tolij Lukjanov az ülést bere- kesztve azt kérte a küldöttektől, hogy csak azt ne kérdezzék: mikorra tervezik az ülésszak végét? ... Valószínű azonban, hogy e héten sok kérdés eldől, hiszen péntek este összeült az SZKP Központi Bizottsága, hogy megvitassa a kongresszus menetét, s a legfelsőbb tanács egyik háza ugyancsak összeül szombaton. Pénteken tizenhatan kaptak szót a Mihail Gorbacsov beszámolója feletti vitában. A felszólalások három központi téma: a gazdaság súlyos helyzete — s az ebből fakadó szociális problémák — a nemzetiségi ellentétek és válsággócok, valamint a környezet- szennyezés fenyegető következményei köré fonódtak. Szó esett ezenkívül a hatalom alapvető kérdéseiről, illetőleg személyeket érintő vitákról, bírálatokról, a Ligacsov, valamint Gdljan és lvjinov közötti ellentétekről, illetőleg Szaha- rov akadémikus egyes, az afganisztáni háborúval kapcsolatos kijelentéseiről. A szovjet tudós ugyanis egy kanadai lapnak nyilatkozva azt állította, hogy a szovjet légierő bekerített szovjet csapatokat lövetett, hogy a katonák ne essenek hadifogságba. Az afganisztáni háborút megjárt veteránok rágalomnak és sértésnek nevezték ezt az állítást. A küldöttek többsége ugyancsak felháborodásának adott hangot. Az állítást többek között Ahromejev marsall is cáfolta. A kemény munkahét végén, pénteken délután már fáradni lászottak a küldöttek, de Jurij Karjakin akadémiai küldött felszólalására minden jel szerint még a közömbössé váló szemlélők is felfigyeltek. „Szentségtörésnek" számított az a javaslata, hogy Lenint, eredeti kívánságának megfelelően Petrográdban, a mai Leningrádban, családtagjai mellé temessék el. A vita lezárása után az elnöklő Lukjanov több szervezeti kérdésben is szavalást rendelt el. A NKK megválasztotta azt a bizottságot, amely felülvizsgálja a Molotov—Rib- bentrop-paktumot. Ennek elnöke Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára lett. A kínai külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén a külföldi tudósítók kérdéseire válaszolva cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint Teng Hsziao-ping beteg és kórházban ápolják.' A kínai pártvezetés személyi ösz- szetételével kapcsolatban feltett kérdésekre ismételten azt a választ adta, hogy nincs változás a párt, a kormány, a parlament és a hadsereg vezetésében. Hangoztatta, hogy függetlenül attól, ami Kínában jelenleg történik, a reform és a külvilág felé nyitás „NAGY TÖRTÉNELMI lehetőség van az Európát átalakító változások formálására” — jelentette ki pénteken, egyhetes európai útjáról hazatérve, George Bush amerikai elnök. Bush részt vett a NATO brüsszeli csúcsértekezletén, látogatást tett Olaszországban, az NSZK-ban és Angliában. UNO SZÓSZUKÉT a Liberális Demokrata Párt elnökévé választása után összehívott parlamenti rendkívüli üléslllegális gyűlés Prágában Havellel A csehszlovák rendőrség csütörtökön este feloszlatott Prágában egy illegálisnak minősített gyűlést és előállította a résztvevőket — jelentették pénteken a hírügynökségek csehszlovák ellenzéki körökre hivatkozva. A DPA úgy értesült, hogy a rövid időre őrizetbe vett hetven polgárjogi aktivista között volt Václav Havel ismert drámaíró is, aki nemrégiben szabadult börtönéből. politikájában nem lesz változás. A rendkívüli intézkedések céljának a helyzet rendezését, az egység és a stabilitás biztosítását nevezte. Megjelent a külügyi sajtó- értekezleten Peking városi tanácsának szóvivője és tájékoztatta a külföldi újságírókat arról, hogyan kell viselkedniük a statárium körülményei között. Közölte, hogy a statáriális hatóságok előzetes hozzájárulása nélkül gyakorlatilag semmiféle újságíró tevékenység nem végezhető. szakon nagy többséggel Japán miniszterelnökévé választották péntek délután. Ezzel véget ért a távol-keleti sziget- ország 38 napig tartó utódlási bizonytalansága, de — megfigyelők szerint — még koránt sincs vége a japán belpolitikai válságnak. FINNORSZÁG ÉS A SZOVJETUNIÓ pénteken első ízben állapodott meg előzetesen arról, mekkora lehet iparuk kénkíbocsátása a kölcsönös szennyezés szempontjából szóba jöhető térségekben. Mint ismeretes, a kénszennyezés a leginkább felelős a két ország határai mentén lévő erdőségek pusztulásáért — húzta alá a finn környezetvédelmi minisztérium. BÉREMELÉSI KÖVETELÉSEIK alátámasztására pénteken 24 órás sztrájkot szerveztek a spanyol közalkalmazottak. A munkabeszüntetés főleg a vonat- és autóbuszközlekedést, a távközlést érintette, de kiterjedt a kikötői és fémipari üzemekre, a pénzverdére és a benzinkutakra is. VASÁRNAP LENGYELORSZÁGBAN tartják a szocialista országok első olyan parlamenti választását, amelynek nyomán feltehetően megjelenik az ellenzék a törvényhozásban, a Lengyel Egyesült Munkáspárt pedig a szocialista országok vezető pártjai közül elsőként, valószínűleg nem fog abszolút többséget élvezni. MIKROFILM-DOKUMENTUM HITLER ÉS SZTÁLIN ALKUJÁRÓL Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár és államfő tavaly októberi kérésének megfelelően közbenjárt annak érdekében, hogy fény derülhessen az 1939. augusztusában létrejött Hitler—Sztálin megállapodás hátterére. Ennek megfelelően okmányokat bocsátott rendelkezésre szovjet tudósoknak. Ezt pénteki sajtóértekezletén közölte Hans Klein szövetségi miniszter, a bonni kabinet szóvivője. A nyugatnémet főváros újságíróköreiben nagy feltűnést keltő közlés szerint egyrészt egy eredeti térképről van szó, amelyet az NSZK külügyi hivatalában őriznek. Ez azért felbecsülhetetlen értékű történelmi bizonyíték, mivel a paktum titkos záradékához tartozik, és — a szóvivő megfogalmazásában — Kelet- Európa német—szovjet felosztását tünteti fel Sztálin és Ribben- tron birodalmi külügyminiszter aláírásával. Maga a titkos záradék — amelyben a szerződő felek egymás közti alkujának megfelelően — a balti államok és Lengyelország egy része szovjet birtok lett — eredeti okmány formájában nem kerülhetett elő. Az eredetit ugyanis — jelentette be Hans Klein szóvivő — megsemmisítették a háború végén a birodalmi miniszter irodájának más okmányaival együtt — előtte azonban mikrofilmre vették. Ezt a mikrofilmet egy német diplomata Tiiringiában elásta, maid kiadta az angoloknak. A mikrofilm így Londonion keresztül eljutott az Egyesült Államokba, ahonnan az ötvenes években rendelkezésére bocsátották a bonni külügyminisztériumnak. Nincs változás a kínai vezetésben Statárium a rendteremtéshez mm Csak rövi NÉPFRONT- ÉS SZOT-VÉLESSÉNY Nem lehet megkérdőjelezni Lapunk tegnapi számában ismertettük az Ellenzéki Kerékasztal képviselőinek nyilatkozatát az MSZMP KB javaslatáról, amelyben a párt négyoldalú egyeztető fórum létrehozását kezdeményezte. Az EK szóvivői ebben kifogásolják, hogy az asztal harmadik oldalára olyan szervezetek ülnének, amelyek ,,a régi politikai rendjzerbő* maradtak vissza, s továbbra is az MSZMP- töl függenek”. Hangsúlyozzák azt is, hogy — mivel megállapodás csak az összes résztvevő megegyezésével születhet — a tárgyalások sikerét — az MSZMP által javasolt konstrukcióban — megakadályozhatná egy úgymond politikailag súlytalan szervezet vétója, és ezt az EK nem fogadhatja el. A nyilatkozattal kapcsolatban két olyan szerveződés képviselőjének véleményét kérdeztük meg, amelyek feltehetően az asztal harmadik oldalán foglalnának helyet. Hajdú Attila, a SZOT jogi osztályának vezetője: — Ha az egyeztető fórumon a gazdaságrés szociális válság kezeléséről is szó esik majd, Ekko" a tárgyalásoktól a SZOT ba tömörült szakszervezetek képviselőijeként semmiképpen sem maradhatnak távol. A maga ma is többmilliós tagságával szövetségünk egyébként — úgy gondolom — semmilyen józan megközelítéssel sem minősíthető súlytalannak. Nem tudom elfogadni azt sem,-fíogy a SZOT ma abban az értelemben az MSZMP-től függő szerveződés lenne, ahogy azt az Ellenzéki Kerekasztal nyilatkozata többé-kevésbé direkt módon állítja. Nem lehet ugyanis megkérdőjelezni egy szakszervezeti tömörülés autonómiáját azon az alapon, hogy vezetői között megtalálhatók valamely párt tagjai. Ami pedig a tárgyalási asztal oldalainak számát illeti; én azt hiszem, hogy nagyon leegyszerűsített képe a mai magyar társadalomnak az. amely az erőket csak két pólus köré tudja csoportosítani. A SZOT a maga részéről — jelezve, hogy a szakszervezeteknek nincs közvetlen érdekeltségük a hatalomba lépésről, a hatalomgyakorlás módjáról tárgyalni — a jelenlegi viszonyokat figyelembe véve ezért alkalmasnak tartja a négyoldalú megbeszélési formát. Talán nem érdektelen, hogy ebben egyetértésre jutottunk a Szociáldemokrata Párttal is, annak ellenére, hogy ők az Ellenzéki Kerekasztal tagjai. Juhász Róbert, a HNF szóvivője: — Azt hiszem, hogy a távolabbi múltban sem lehetett po
