Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

1989. JÚNIUS 3., SZOMBAT

3

FESTETLENÜL

@ Lezajlott az országos általános iskolai tanévér- tékelö értekezlet. £ Budapest volt a helyszíne a Botanikus Kertek Világszövetsége természetvédelmi tanácskozásának. 9 Miskolc fogadta a géptervezők VII. országos szemináriuma résztvevőit. 9 Konferenciát rendeztek Szegeden a homoki szántóföldi növénytermesztésről. $$ Keszthely adott otthont a numizmatikai nyári egyetemnek. % A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt a győri Xantus Múzeumban Család a képzőművészetben címmel.

Kettős értelmű, játékos a cím. Benne foglaltatnak azok a családok is — ' gondoljunk például a Ferenczyek és Szentendre kapcsolatára —, amelyek több tagjukkal hagytak maguk után kitörölhetetlen nyomot a művészeteknek valamelyik vagy éppen sok ágában. S benne vannak ebben a kettős értelmű, játékos címben azok a neves és névtelen családok is, amelyeket szobrászok, festők, ötvösök avagy éppen gobelinért nyúló avatott kezek örökítettek meg. A család ugyanis, mint az élet legtöbb területén, a képzőművészeten is kezdettől fogva ott hagyta a nyomát: a téma izgalmas, mert kikerülhetetlen.

Napjaikat a családok ma aligha azzal múlatják, miként kerülhetnének „udvari festőjük” vásznára, miféle öltözékben örökítődjenek meg a szoborcsoport figuráiban. Amiből persze nem több, csupán annyi a tanulság, hogy a családoknak mindig is csak egy töredéke tudott a művészet kínálta halhatatlanságnak a közelébe kerülni, akár mint téma, akár mint alkotó. A családok döntő része ugyanis testetlenül él: köznapian, különlegen színek nélkül. A megyében élő 350—360 ezer családnak — el nem feledhetjük ugyanis, pon- tos'szám nincsen, hiszen a megyében havonta tízezer személy változtat lakhelyet — éripen az átlagossága az érdekessége. Az ő jellemzőik összegeződése adja ki az adott kor táttíSdalmi valóságát. Ha tehát például azt írjuk, hogy a megyében a munkáscsaládoknak a nyolcvanöt százaléka él a saját tulajdonában levő otthonában ,— ami döntő részben családi ház —, akkor egyben azt is érzékeltettük: aligha ez a társadalmi osztály volt a kedvezményezettje az állami, az „ingyen” lakásnak, az ilyenek megszerzésének.

Ennek a testetlen valóságnak a szemrevételezését folytathatjuk azzal, hogy a megyében — az aktív kereső nélküli családokat, tehát a nyugdíjasokat nem számítva — a munkásosztályhoz tartozó családok költ(het)ik a legkevesebbet művelődésre, oktatásra, üdülésre, szórakozásra, ami megint csak rácáfol arra a közhiedelemre, hogy — amint azt ma divatos hirdetni — az „értelmiségellenes politika” a munkásosztálynak adott indokolatlan elsőbbséget... Az értelmiségi és szellemi foglalkozásúak családjai két és félszer többet tudnak költeni művelődésre, oktatásra, üdülésre, szórakozásra, mint a munkások, amiben természetesen szerepet játszik az igényszintek különbözősége is, ám az szintén, hogy például a szellemi foglalkozásúak családjainak a 32 százaléka él bérlakásban, míg a munkásokénak csupán a tizenöt százaléka ... Ami bepillantást enged azokba a kusza viszonyokba, amelyek kialakultak család és' család társadalmi méretű kapcsolatrendszerében.

Természetesnek tarthatjuk, ha egy-egy ünnepi fényképezéshez kiöltözik a család. Hol vanak azonban ezek a legjobb ruhák a festett, kőbe faragott világ ezer redőjétől, bíborától, hermelinpalástjaitól! Jut

eszünkbe erről: fényképezés. A megyében a legtöbb ilyen eszköz — ide számítva a filmfelvevőt és a videokamerát is — a szellemi foglalkozásúak családjában található meg: száz hely közül kilencvenhét- nél. S ez is csak adalék festett és testetlen világ, azaz a kultúrához való hozzáférés esélyeiről és esélykülönbségeiről, azaz esélyegyenlőtlenségeiről. S talán nem is a családban élő felnőtt az érd< kés, hanem a gyermek: az indulás. Ki-ki mit hoz(hat) magával otthonról, ez az igazi probléma, gond, mert ebben benne rejlik a válasz is a kilencvenes évek meg az ezredforduló utáni idő magyar valóságának sokféle kérdésére.

Lehet szomorkodni azon, ha népes korosztályok lépnek át a felnőtt korba, hogy nem jártak képtárban, képzőművészeti kiállításon, nem ültek hangversenyteremben. A szo- morkodásnak azonban a holnapról való töprengésbe kell átnőnie akkor, ha tudjuk, minden száz forint kiadásból harmincat emésztenek fel az élelmiszerek — márpedig a megyében a fizikai foglalkozásúak családjaiban ez a helyzet —, mert ez az arány sok mindent jelez. S amit jelez, az bizony a családok nagy többségének számára maga a testetlen valóság.

«

Mészáros Ottó

litikailag súlytalannak minősíteni a Hazafias Népfrontot, de még igaztalanabbnak érzem az Ellenzéki Kerekasztal megfogalmazását a jelenre vonatkoztatva. Hiszen, ha csak arra a százezer emberre gondolok, akik a mozgalom különböző választott testületéiben, munkacsoportjaiban céljainkhoz nevüket és munkájukat adták és adják a most folyó választási' fórumokon, ők már többen vannak — még ha nem is számítjuk be az általuk képviselteket — mint az Ellenzéki Kerékasztalban tömörült szervezetek tagjai. De a népfront valóságos súlyát kifejezi az az évi 20 milliárd forint értékű településfejlesztési társadalmi munka is, amit a mostani szűkös esztendőkben a korábbinál is nehezebben lehetne nélkülözni és aminek szervezésében kulcsszerepet játszik mozgalmunk. Csakúgy, mint fontos törvények kezdeményezésében, széles körű

megvitatásában — segítve ezzel a demokratizálódást, az állampolgári jogtudat erősítését.

Talán az is említésre érdemes, hogy a népfront hosszú évtizedeken keresztül szinte az egyetlen kerete volt az egyházi emberek állampolgári politikai joggyakorlásának, közéleti tevékenységének. Biztos sok minden bírálható abban, ahogy ezzel a lehetőséggel éltünk, de talán értékek is születtek, amit az is bizonyít, hogy az egyházak vezetőinek együttműködése, részvételi szándéka a megújuló mozgalomban ma is jól érzékelhető.

De ha mindez még kevés, hadd tegyem fel a kérdést: hogyan ítélhetik súlytalannak az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei azt a mozgalmat, amelynek választott testületéiben kulcspozíciókban olyan személyiségek vannak jelen, akik egyúttal mondjuk ä Néppárt vagy az MDF vezető képviselői isí Én nem értem...„

j, Mi sem. De van itt még egy probléma. Ha az Ellenzéki Ke- f rekasztal képviselői úgy vélik, hogy a harmadik oldalra ül- 2 tetendö szervezetek az MSZMP függvényei, akkor hogyan gon- ^ dolhatják, hogy vétójogával bármelyikük megakadályozhatja ^ azt a megegyezést, amelyet a párt egyébként elfogadna. Ha / pedig erre elvileg mégis alkalmas lenne, akkor vajon hogyan í minősíthető egyszerűen csak az MSZMP-től függő szervező- í désnek?

B. A.

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A PARLAMENT

(Folytatás az 1. oldalról.)

gazdaság szereplői a kormány szándékaitól függetlenül, nem mindig racionálisan és nem mindig a kiszámítható irányban és mértékben reagálnak a döntésekre. Tehát a következő egy-két esztendőben, amíg a piacépítés fo'/amata tart, a bizonytalanság teljesen nem oldható fel. Az ésszerű gazdálkodásnak, a józan takarékosságnak nincs jobb és más alternatívája. Mindezt megkülönböztetett kormányzati intézkedések nélkül is végre lehetne hajtani — hangoztatta.

A nagymarosi beruházás helyzetéről szóló tájékoztató tárgyalása előtt az elnöklő Jakab Róbertné emlékeztetett arra, hogy az országban kibontakozott aláírás- gyűjtési kampány eredményeként a parlamentnek megküldött ívek tanúsága szerint: 78 404 állampolgár ahhoz adta aláírását, hogy a beruházást folytatni kell, s nem értenek egyet az építkezést felfüggesztő kormánydöntéssel.

Más szervezetek annak érdekében gyűjtöttek aláírást, hogy népszavazás döntsön az építkezés ügyében. Az első alkalommal benyújtott 124 062 aláíráshoz az elmúlt héten további 40 216 aláírást csatoltak, melyben az építkezés végleges leállítását kérik.

E tényeket előrebocsátva az elnök Németh Miklós miniszterelnöknek adott szót.

NÉMETH MIKLÓS:

A vízlépcső egyszerre

súlyos realitás és jelkép

— Szeretnék felelős magyarázatot adni önöknek arról, hogy' mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésben — kezdte beszámolóját.

Először prágai és bécsi tárgyalásainak tapasztalatairól szólt, majd így folytatta:

— Mint legutóbbi parlamenti beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a környezetnek, a politikai közhangulatnak, a politikai intézményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban lévő magyar társadalom szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg.

— Talán nem kell bizonygatnom, hogy,, a kormány,.,vezetőjeként eltökélt szándékom az emberi környezet, a természet védelmének határozott előresorolása a döntési szempontok között — hangsúlyozta Németh Miklós, majd kijelöltette : — a rövid távú nemzeti gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel közös jövőnket.

— Olyan döntésre van szükség — mutatott rá —, amely világossá teszi, hogy a nemzet egészét érintő ügyekben az állam törvényhozó és végrehajtó hatalma szuverén módon, valamennyi jelentős tényező figyelembevételével mindent megtesz a lehetséges legjobb döntés érdekében. Pontosan tudom, amikor a felfüggesztés mellett döntöttünk, nem remélhettük, hogy az újragondolás eredményeként minden vonatkozásban jó

BÁNÁTI GÉZÁNÉ:

döntés születik majd. De az újragondolás legalább két dolgot lehetővé tesz. Először korrekt számbavételét a valóságos helyzetnek, a szakmai véleményeknek, a nemzetközi közvélemény alakulásának, az építkezésben érintett és érdekelt szomszédaink érdekeinek és törekvéseinek. Másodszor azt, hogy mindezek figyelem- bevételével meg tudjuk hozni a lehetséges legjobb döntést, ami sajnos, csak a viszonylag legkisebb rossz tartományán helyezkedhet el.

A kormány elnöke végezetül hangsúlyozta: a felfüggesztésről május 13-án hozott határozatában a kormány természetesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatókra Vonatkozóan kéri, hogy a parlament múlt évi'októbéff határozatának 1. pontja végrehajtása alól — amely a vízlépcső eredeti koncepció szerinti továbbépítésére kötelez — az újabb döntésig adjon felmentést. A Felső-Duna-szaka- szon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az ökológiai érdekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérte az Országgyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el.

A kormány előterjesztése feletti vitában két Pest megyei képviselő. Bánáti Gézáné (21. vk.), és Balogh László (29. vk.) is felszólalt.

Egy rossz mechanizmus gyönyörű példája

Bánáti Gézáné hozzászólásában kijelentette, hogy szakemberekkel, képviselőtársaival és választói egy részével együtt úgy érzi, az őszi országgyűlésen félrevezették őket. A nagymarosi tudósítások 1989. évi május 26-i számát áttanulmányozták, elmondta, hogy a bős—nagymarosi erőmű ügye gyönyörű példája egy teljesen hibás döntési mechanizmusnak, majd így folytatta: az építőmifnkálatok, a szerződéskötés, a beruházási program kialakítása gyakorlatilag 1988-ig a nyilvánosság telies kizárásával folytak. Azóta foBALOGH LÁSZLÓ:

lyamatos a tiltakozás a beruházás megvalósítása ellen az országhatáron innen és túl. Ennek ellenére erőltetett ütemben építették tovább az erőművet. Tisztán kell végre látni, hogy ez a beruházás a vízügyi ágazat érdeke. A beruházás szükségességét politikai szintre emelték. Ezek után sok millió forintért elkészítették a szakmai alátámasztást, gondosan ügyelve a nyilvánosság kizárására és a saját berkeiken belül megjelenő ellenvélemények elnémítására — állította a képviselők.

Két kérdéskörben lehet egyetértés

gyon örül annak, hogy a miniszterelnök. kijelentette: prekoncepció nélkül tette a kormány azokat a lépésekéi, amiket tett. így a helyzet tisztázásáig ő sem kívánja megváltoztatni az álláspontját.

A képviselő így fogalmazott: — Két olyan kérdéskör van, amelyben kialakítható az egyetértés, mért nincsenek ellentétes érdekek, legalábbis

TAPSOK

A Tisztelt Ház tiszteletlen volt. Beletapsolt Bánáti Gézáné képviselőnek a vízi erőmű leállítását üdvözlő harcos felszólalásába. A képviselők egy darabig sutyorogtak, utána már hangosan beszélgettek, végül megunták, és tapsolni kezdtek. Még azok is, akik egyébként kezdettől fogva ellenezték a nagymarosi beruházást.

Lehet, hogy azért voltak udvariatlanok, mert a budaörsi képviselő a miniszterelnök-helyettestől a főpapig előzetesen már mindenkinek megmutatta hozzászólása szövegét. Akadhattak, akik gyanúsnak találták, hogy Bánáti Gézáné a kormánnyal ért egyet. Mások arra céloztak, hogy a pálfordu- lás egyszerűen azzal magyarázható, hogy a Pest megyei képviselő visszahívására választókerületében aláírásgyűjtési akció indult. E feltételezéseket természetesen rosszindulatúnak kell minősítenünk.

S nem értünk egyet azzal sem, hogy a képviselők beletapsoltak társuk okfejtésébe. Hiszen Bánátiné az engedélyezett tíz percet nem haladta túl.

A képviselőnő ebben a hely-é zetben is feltalálta magát. Mint* énekíanárnak — mondta — talán nagyobb sikere lenne, ha Kodály-művekct vezényelne.

A padsorok között valaki erre is kontrázott.

— Helyes, inkább vezényeljen.

★

A közhangulat megfordult, ma már a Parlamentben többen vannak, akik a nagymarosi beruházás végleges leállításával értenek egyet.

Mégis. Balogh László hozzászólását — aki pedig megfontolt inagatartásra intette képviselőtársait, s a beruházás folytatása mellett érvelt — nem ki, hanem megtapsolták. Pedig tíz percnél hosszabban beszélt.

Ki érti ezt?

(csulák)

olyanok, amelyek jelentős társadalmi erőt képviselnek. Az egyik ilyen az ökológia. A társadalom minden jelentős ereje elsőbbséget ad ennek, és való igaz, hogy senki nem akarja kockára tenni az ország környezeti állapotát, a lakosság életkörülményeit.

A továbbiakban Balogh László arról beszélt, hogy vannak az ügynek más vetü- letei is, amelyekre vonatkozóan a miniszterelnök sem tudott meggyőző választ adni: ilyennek minősítette a különféle álláspontok és magatartások belpolitikai indíttatását. Kijelentette: óvnám magukat, hogy ilyen indítékokkal gazdasági beruházási ügyben döntéseket hozzunk, vagy hangulatainkat túlságosan felpörgessük. Ez biztos, hogy nem vezet jóra.

Újszerű eleme volt a vitának Kőrös Gáspár Bács- Kiskun megyei képviselő felszólalása, amelyben kifejtette, hogy 1988. október 6-án a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter nem adott reális tájékoztatást, és az ellen- véleményt nem tanulmányozhatta alaposan a Tisztelt Ház. Ezért kérte Maróthy Lászlót, mondjon le miniszteri tisztségéről. Hozzátette: abban az esetben, ha ezt nem teszi meg, akkor az új, módosított házszabályoknak megfelelően bizalmatlansági indítványt kezdeményez Maróthy Lászlóval szemben.

A felszólalók többsége egyébként támogatta az előterjesztést, annak az igénynek a megfogalmazásával, hogy a végleges döntést a vízlépcsőről minél teljesebb gazdasági, ökológiai és műszaki elemzőmunka és a tényeknek a képviselők elé tárása előzze meg.

Berdár Béla (Pest m., 25. vk.) kétperces hozzászólásában szintén azt javasolta: a kormány tervezetét a ház fogadja el, adjon lehetőséget arra, hogy egy új helyzetben, új információk alapján később reális döntés szülessen.

Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter soron kívül kért szót a vitában, s felszólalásában a legkategorikusabban visszautasította a személyét ért vádakat, amelyek szerint a nagymarosi építkezésről szóló korábbi előterjesztéseivel félrevezette a képviselőket.

Maróthy László szerint az építkezés felfüggesztése arra jó, hogy a józan ész, a szakmai hozzáértés, a tárgyilagos értékelés időt kapjon a vízlépcsőépítkezés ügyének tisztázására.

A vitában elhangzottakra Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke röviden Válaszolt.

Határozathozatal következett: az Országgyűlés ^len- szavazat nélkül, 35 tartózkodással elfogadta a határozati javaslatot.

A határozathozatal után Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke emelkedett szólásra: Nagy Imre és sorstársai június 16-án sorra kerülő temetésével kapcsolatosan emlékeztette a képviselőket arra, hogy több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1947. szeptember 16-án az ország házában mondta el székfoglaló beszédét Nagy Imre. az Országgyűlés akkori elnöke.

Az Országgyűlés helyesli és támogatja azt a törekvést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a kegyelet, a politikai és erkölcsi igazságtétel, a nemzeti megbékélés jelképe — mondotta ünnepélyesen Szűrös Mátyás, azt kérve: az Országgyűlés egyetértőleg vegye tudomásul, hogy elnöke néhány képviselő részvételével helyezzen el koszorút Nagy Imre sírján.

Ez történt

Az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosítása feletti vitával folytatta munkáját az Ország- gyűlés.

A törvényjavaslat feletti vitában felszólaltak: Kenyeres Árpád (Budapest, 55. vk.); Lotz Ernő (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 12. vk.); Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.); Nobis Ferenc (Budapest, 66. vk.); Magyar Pál (Békés, m., 3. vk.); Kócza Imre (Heves m., 3. vk.-; Hámori Csaba (országos lista); Devcsics Miklós (Nógrád m„, 1. vk.); Szabó István (Budapest, 8. vk.); Tóth Attiiáné (Budapest, 52. vk.); Kovács András (Heves m., 10. vk.) ; Fekete János (Békés m., 11. vk.) ; Juhár János (Pest m., 24. vk.); Kiss János (országos lista); Varga Sándor (Bács- Kiskun m., 6. vk.) ; Lckai Gusztáv (Ilajdú-Bihar m., 13. vk.).

A vitát lezáró miniszteri választ megelőzően Németh Miklós miniszterelnök kért szót, s válaszolt azokra a felvetésekre, amelyek a kormány munkáját, a kormányzati felelősséget érintették.

Ezután Békési László pénzügyminiszter válasza következett.

Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke a plenáris ülés szünetében tartott ülés eredményét ismertette, majd a határozathozatal következett. A külön-külön elfogadott módosításokkal együtt az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot.

Ezt követően került sor a nagymarosi beruházás helyzetéről szóló miniszterelnöki tájékoztatóra.

A vitában felszólalt: Szentágothai János (országos lista); Bánáti Gézáné (Pest m., 21. vk.) ; Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.); Balogh László (Pest m., 29. vk.); Tőzsér Gáspár (Nógrád m., 4. vk.); Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.); Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.) ; Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.) ;Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.); Balogh László (Békés m., 14. vk.); Berdár Béla (Pest m., 25. Vk.) ; Peják Emil (Budapest, 56. vk.) ; Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter; Bognár József (országos lista).

Németh Miklós válaszolt az elhangzottakra. A képviselők a kormányfő beszámolóját tudomásul vették. Az ülésszak lezárása előtt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke kérte a jelenlévőket: egyetértőleg vegyék tudomásul, hogy a ház elnöke — néhány képviselő részvételével — koszorút helyezzen el Nagy Imre sírján június 16-án.

Ezt követően Szűrös Mátyás június 27-ig berekesztette az ülésszakot.

Balogh László felszólalásában hangsúlyozta: októberben néhány képviselőtársával együtt ő is megszavazta a bősnagymarosi erőműépítést, szigorú környezetvédelmi követelményekkel, és ettől addig sem térítette el semmi. Na-