Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
1989. JÚNIUS 24., SZOMBAT 3 Péter-Pál napján felvonulnak a kombájnok Békés termelői tüntetés lesz Mégis lesz aratási demonstráció június 29-én, Péter-Pál napján, mivel a termelők képviselői a pénteki egyeztető tanácskozáson sem tudtak megállapodásra jutni a kormány és a MÉM képviselőivel a gabona felvásárlási árának soron kívüli, 30 százalékos emelésében. A június 19-én, a MÉM-ben átnyújtott tízpontos • petícióról — amelynek egyik tétele az áremelés — újabb megbeszélést tartottak a szakminisztériumban, ahol a kormányt Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Vissi Ferenc államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke; míg a termelőket Szegő László, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke, a demonstrációt előkészítő bizottság vezetője, valamint Szabó István, a TÓT elnöke és Lehoczki Mihály, a TOT főtitkár-helyettese képviselte. Az üzemek érdekeit figyelembe véve a bizottság továbbra is fenntartotta álláspontját és követeléseit. Ezekre a főhatóságok képviselői részletes, kimerítő válaszokat igen, ám nagyobb engedményt nem adtak, mivel a gabona felvásárlási árának viszonylag jelentős emelése egyes fontos élelmiszer- termékek fogyasztói árának növelése nélkül nem volna megoldható. A mostani megbeszélésen Hütter Csaba összefoglalta az egy héttel korábban lezajlott tanácskozáson elhangzottak lényegét, ezután Szabó István, a TOT elnöke — úgy is, mint a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke — felhívta a figyelmet arra, hogy a demoristrációt nem a TOT és nem is annak elnök- ségé~1ífe2deményezte, hanem az üzemek. Ám az érdekképviselet központjában egyáltalán nem bánták meg, sőt örülnek, hogy a demonstrációt fölkarolhatták és támogathatják. Véleménye szerint a jpnius 19-i petícióátadás, óta valamelyest mérséklődött a hangulat, noha az 500 igen nehéz gazdasági helyzetben lévő szövetkezet gondja mit sem változott. A gabonatermelés jövedelmezősége valamennyi gazdaság számára változatlanul olyan kicsi, hogy az ágazat egészének sorsa veszélybe kerülhet. Szabó István hozzátette: már nem csupán a gabona- termelők, hanem a baromfi- ágazat is nehéz helyzetbe került. Költségeik jelentékeny növekedése miatt most éppen akkor csökken a termelés — a múlt év hasonló időszakához képest 16 százalékkal —, amikor a külpiac igen kedvezően alakulhatna számunkra. Vissi Ferenc elismerte: tudják, hogy a termelők már nemcsak a gabona, hanem az egész ágazat helyzetének javítását kívánják. Ám a gabona felvásárlási árának újabb, ezúttal 30 százalékos. emelése — amellett. hogy egyoldalú lépés lenne — feltétlen megkövetelné a tőkehúsok és a hústermékek árának 20-22 százalékos. a marhahús, a tej, a csirke és a kenyér árának •12-14 százalékos emelését, mivel a gabonaárak növekedése a hizlalás költségeibe is „begyűrűzne”. A kormányzat előtt is világos az élelmiszer-gazdaság helyzete, érzik a mezőgazda- sági termelők körében felgyülemlett feszültséget — mondotta Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes. Ennek következményeként természetesnek tartotta, hogy a gazdálkodók így is kifejezést akarnak adni gondjaiknak. A legfontosabbnak jelenleg azt tartja, hogy a jónak ígérkező termés betakarításához a pénzügyi feltételek adottak, és a gabonaágazat jövedelmezőségének javításához ezek már eleve némi garanciát jelentenek. Kijelentetteí a kormány nevében kötelezettséget vállal arra, hogy három év alatt megteremtik a gabona- termelés jövedelmezőségét, ezen belül gondoskodnak arról, hogy az exportból származó nyereségnek a jelenleginél nagyobb hányada jusson vissza a termelőkhöz. Véleménye szerint a bel- és a külkereskedelemben is vannak olyan tartalékok, amelyek kihasználása a termelők számára is előnyt jelenthet a jövőben. Mint ismeretes, a gabonatermelő nagyüzemek az élelmiszer-ellátás alapját jelentő gabonaágazat évek óta folyamatosan romló helyzetének felülvizsgálatát, gondjainak orvoslását és legsürgetőbb gondjaik megoldására a gabona felvásárlási árának 30 százalékos felemelését követelték abban a felhívásban, amelyhez közel 1000 termelőszövetkezet és állami gazdaság csatlakozott. A felhívásban az is szerepel, hogy az igények alátámasztására a termelők Péter-Pál napján a közutakra vonulnak gépeikkel. A megszervezésre országos előkészítő bizottság alakult, amely június 19- én a termelők követeléseit tartalmazó felhívást átadta a kormányt képviselő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek. A bizottság a követelésekre június 23-ig kért érdemi választ a kormánytól. A kormány képviselői, valamint az országos előkészítő bizottság és a TOT elnöke részvételével pénteken tartott tárgyalás nem vezetett teljes eredményre. A kormány az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem lát módot a legfontosabb követelés, a gabona felvásárlási árának azonnali, 30 százalékos emelésére. A kormány ígéretet tett a gabonaágazat jövedelmezőségének három év alatti helyreállítására. Mivel az ez évi — szükségesnek ítélt — jövedelemjavitó intézkedés nem történik, ezért az előkészítő bizottság a tüntetés megtartása mellett határozott. A bizottság fontosnak tartja tudatosítani, hogy a felvonulásnak nem az a célja, hogy társadalmi feszültséget keltsen, a kormány gazdasági reformjait hátráltassa. A demonstrációval a társadalom figyelmét kívánja felhívni a mezőgazdaság gondjaira, mielőtt ezek a lakosság élelmiszer-ellátását, s az exportot veszélyeztetővé súlyosodnak. A demonstrációval nem zsarolni akarjuk a kormányt, a társadalmat. Nem merül fel a céljaink félremagyarázásával terjesztett aratósztrájknak még a gondolata sem. Ugyanakkor nincs más lehetőségünk, mivel a kormányzat mindeddig figyelmen kívül hagyta a termelők figyelmeztetéseit, a termelő- szövetkezetek V. kongresszusán megfogalmazott igényeit éppúgy, mint az ez év februárjában tartott országos konferencia állásfoglalását, amelyre mindmáig még csak nem is válaszolt. Az országos előkészítő bizottság — a korábbi döntésnek megfelelően — Péter-Pál napján reggel 7 és 9 óra között országszerte sorra kerülő szervezett, fegyelmezett felvonulásra hívja a termelőket: demonstrálják egységüket és elhatározottságukat érdekeik érvényesítésére. Mezőgazdasági Szövetkezetek Pest Megyei Területi Szövetsége ® A Vasutas Szakszervezet központi vezetősége a negyvenórás munkahétről tárgyalt. 9 Megalakult a mezőgazdasági üzemi vezetők érdekvédelmi szervezete. 9 Lezajlott a Magyar ENSZ Társaság közgyűlése. 9 A Munkásmozgalmi Múzeumban e héttől megtekinthető a Sajtófotó ’88 kiállítás. Q Országos szó- jagyomtalanítási bemutató színhelye volt Kislippó. 0 A hét híre az is, hogy népművészeti kiállítás nyílt meg Székesfehérvárott, Népi kismesterségek címmel. A kormány különben konkrét lépéseket tesz ez év második felében, hogy már 1990- ben javuljon a jövedelmezőség. Megtették az előkészületeket arra, hogy a nyáron áttekintsék az élelmiszergazdaság teljes vertikumát, hiszen ez az infláció elleni sokoldalú fellépés egyik fontos eszköze lesz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gabonaár soron kívüli emelése egyébként a mezőgazdasági termelőket sem szolgálná előnyösen, mert a vele járó, elodázhatatlan élelmiszerár-emelés az amúgy is túlterhelt fogyasztókra róna újabb terheket; a vásárlóerő visszaesése esetleg már a jelenleginél is nagyobb élelmiszer-túlkínálatot okozna — hangoztatta a miniszterelnök- helyettes. A tanácskozás végén Hütter Csaba miniszter tudomásul véve, hogy a demonstrációra sor kerül, a gabonatermelők képviselőit egy újabb, őszi találkozóra hívta meg, amikor a kormány értékelésén és egyes intézkedéseinek megtételén túl lesznek, s valóban kedvező lehetőségekről számolhat majd be. Az aratók június 29-i felvonulását tehát megtartják, ez azonban a kenyérgabona betakarítását, az ígéret szerint, nem fogja hátráltatni. Budapesten a Politikai Főiskolán megalakult a Marx Károly Társaság. A társaság pártoktól független társadalomtudományi, társadalompolitikai és művelődési egyesület. Célja: — Mart Károly eszmei örökségének ápolása, tudományos elméletének és módszerének alkalmazása korunk problémáira, a szocialista elmélet és mozgalom tradícióinak, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom történelmi tapasztalatainak kritikai vizsgálata és alkotó felhasználása; — hazánk mai helyzetének, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek, a fejlődés ellentmondásainak és ezek meghaladásának elemző vizsgálata, megoldási javaslatok kidolgozása, ezek megvitatása és megismertetése az érdekeltekkel; — korunk alapvető gazdasági és politikai folyamatainak, őbb eszmei áramlatainak, mindenekelőtt az országunkban jelen levő és ható irányzatoknak Budapesten tartotta XVI. ülésszakát az Egyesült Államok kamarája és a Magyar Gazdasági Kamara közös testületé, a magyar—amerikai üzleti tanács. Ez alkalomból 50 amerikai cég mintegy 70 üzletembere érkezett hazánkba. és tanácskozott több mint 100 magyar vállalat képviselőivel. A felfokozott érdeklődés Bush elnök közeli látogatásának, s a hazánkban bekövetkező változások felgyorsulásának tudható be. A tanácskozáson az egymás iránt fokozottan érdeklődő üzletemberek koncentrált jelenlétét kihasználva, számos üzletember-találkozóra került sor. Amerikai részről javasolták reklámkampány kezdeményezését Magyarország úgymond „térképre helyezése” érdekében. Ennek elkezdésére jó alkalom az amerikai elnök látogatása. John Robertset, -a tanács amerikai társelnökét és Richard Rahnt, az amerikai kamara alelnökét fogadta Medgyessy Péter miniszterelnökhelyettes, Beck Tamás kereskedelmi és Békési László pénzügyminiszter. Megbeszéléseket folytattak Tatai Ilonával, a Magyar Gazdasági Kamara alelnökével, és Lő- rincze Péterrel, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárával. kritikai elemzése, elméleti dialógusok, viták kezdeményezése és elősegítése; — a munkásmozgalmi és más haladó kulturális hagyományokat,folytatva, a régi munkás, paraszt, értelmiségi és diák önművelő körök, egyletek példáját követve művelődési tevékenységek kezdeményezése és támogatása a mai kor követelményeivel összhangban. A Marx Károly Társaság mindenekelőtt azokat kívánja tömöríteni, akik a torzításoktól megtisztított, megújuló marxizmus elméleti bázisán keresik a kiutat a jelenlegi társadalmi válságból. Fórumot biztosít a marxizmuson belüli vitákhoz, ugyanakkor vállalja a polémiát és a dialógust más felfogások képviselőivel is. A Marx Károly Társaság ama szervezetek közé fog tartozni, amelyek hazánk dolgozó népe összefogásáért, szabadságáért, Magyarország felvirágoztatásáért, s egyúttal az egyetemes emberi haladásért, az emberiség szocialista holnapjáért küzdenek. Kezdjük a dolog könnyebbik végén. Csúfolással. György Lajos, 1934-ben megjefent könyvéből — A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai — másoljuk át ide a Tápió mentén már kétszáz esztendővel korábban is élt rigmust. Így hangzik: „Lányom, lányom, gyöngyvirágom, / Kerti rózsaszálam, / Elmennél-e a takácshoz, / Az eszemadtá- hoz? / — Jaj, anyám, a takács / Ollyan, mint a záptojás! / Nem megyek én ahhoz!” A kedves évődés nem csupán a takácsokat vette célba, hanem szinte valamennyi mesterség címzettje lehetett az ugratásnak, a kovács éppúgy, mint a szíjfonó. Amiben egyszerre lelhető fel a mesterségeknek a tisztelete, be- fogadottsága, azaz köznapi közönségessége, s egyben a kritikus szemlélete is annak, amit művelnek a mesterek, az mennyit ér. Kezdettől fogva, azaz kialakulásuktól hozzá kapcsolódott a mesterségekhez az értékítélet: mi áll élőbb, s mi hátrább ebben a kényes hierarchiában. A cserzővarga csak a hátát láthatta az ezüst meg aranyfonállal dolgozó paszománykészítőnek, amint erre kényszerült a kosárfonó is akkor, amikor a szűrszabóval hasonlították össze. A tevékenység hasznossága mellett mérlegre került az is, mekkora hozzáértés, tudás, ügyesség szükségeltetik egy-egy mesterség mesterfokon történő gyakorlásához, s ezt persze nem csupán a csúfoló rigmusok — az ún. mesterségcsúfo- lók — fejezték ki, hanem az is, mely mesterségek céhei váltak nagyhatalmúakká, s melyeké maradtak szinte észrevétlenek. Pompás virágokkal gazdagon terített rét a nép művészete. Ezen a réten külön rész a mesterségeké. Ezt a részt is felosztja legalább kétfelé a lezajlott átalakulás. A népi mesterségeknek egy részéből ugyanis gyáripari tevékenység lett, egy másik részéből viszont nem, azok megmaradtak a kézművesség sok százados mezején. S vannak olyanok is, amelyeken osztozkodnak az érintettek: a gyáripar meg a kézművesek. Lássunk csak néhány, tündöklő utat befutott, avagy éppen szerényen a hát. térben maradt, de nélkülözhetetlen mesterséget! Fazekasok, fafaragók, takácsok, szövők, kovácsok ... s a kevésbé ismertek, a kismesterségek közül melyiket is említsük hamarjában? A hímzőket, a bábkészítőket, a vándor bábjátékosokat, a pingálókat, a kékfestőket, a mézeskalács- minta-faragókat, a kulacs-, a baba-, a bocskorkészítőket, a busóálarc-faragókat? Talán ennyiből is érzékelhető: a kismesterségeknek a világa, korántsem kicsiny! Tehetség, szorgalom, fantázia találkozik gyakran a napi praktikummal ezeknek a mestereknek az alkotásaiban, hiszen például a megyében fellelhető egyetlen kampókészítő — ez is népi kismesterség! — kiad a keze alól megszokottan közönséges célokra szolgáló tucatárukat, is, s olyanokat szintén, amelyek díszei lesznek egy-egy épületbelsőnek. Igaza van tehát yisJci Károlynak, aki Bátky Zsigmonddal, Györ- ffy Istvánnal közösen írt, és 1928-ban megjelent művében (Magyar népművészet) azt állítja: „anyag, technika, forma, díszítmény a népművészetben sokkal szorosabban függ egymástól, parancsol egymásnak, sokkal ritkábban erőszakoskodik egymással, mint a műveltség magasabb szintjén." Amit érzékelhetünk akkor is, ha csupán néhány pillantást vetünk mondjuk a Galga vidéki pingálóasszonyok műveire, amelyeket oly reménytelenül próbál meg utánozni a falvédők, a poszterek divatját diktáló kis- és nagyipar. Különleges fogásokat éppúgy lelhetünk a kismesterek tudományában — így a pász- torbotfaragóknál még az élőfa törzsébe bemetszett, különleges mintákká váló szilvamagokat —, mint különleges eszközöket, elég itt a csontfaragók karcolótűinek sokaságára utalni. Az emberi tehetségnek, a fantázia kimeríthetetlen birodalmának a teremtményei a kismesterek munkái, legyenek azok rézdomborítások, szarufaragások, szűcshímzések. Mennyire áhítozik a szépre az ember! S mennyi szépet tud alkotni! S mennyi szép mellett tud elmenni figyelmetlenül ... Mészáros Ottó Alapító nyilatkozat Marx Károly Társaság Nincs páríalapszervezst — legyen egylet Reformrendőr új szervezetben Miként arról már írtunk, a Nagykátai Rendőrkapitányság pártalapszervezete a tagok kezdeményezésére május 17-én kimondta az alapszervezet feloszlatását. A készülő párttörvény biztosította többpártrendszerben — úgy Ítélik meg — fegyveres testületüknek pártatlannak kell lenni. Ugyanakkor az állomány tagjait senki sem foszthatja meg az alkotmányban biztosított, minden állampolgárt megillető lelkiismereti szabadságától. Az önmagát feloszlató párt- alapszervezet volt tagjai a reformfolyamat folytatásaként elhatározták, hogy megteremtik a hatékony munkahelyi érdekvédelmet. Alakítottak egy előkészítő bizottságot, melynek az volt a feladata, hogy kidolgozza az erre vonatkozó tervezetet. A munkával elkészültek, és tegnap országosan úttörő kezdeményezésként megalakították a rendőregyletet. Dr. Bencze József rendőr őrnagy, a Nagykátai Rendőr- kapitányság vezetője ismertette az előkészítő bizottság álláspontját. Mint hangsúlyozta, a párt- alapszervezet felszámolásával a korábban gyakorolt szűk érdekvédelmi funkció is megszűnt. A fokozódó nyilvánosság kereszttüzében az állomány elbizonytalanodott, látszólag két tűz közé került. Egyik oldalon tapasztalják a lakosság növekvő elégedetlenségét, másikon pedig a mereven bürokratikus központi követelményeket. Az a véleményük, hogy a belügyi vezetés nem képes elég hatékonyan megvédeni az állományt, ezért tartják indokoltnak egy demokratikus úton létrehozott érdekvédelmi szervezet megteremtését. Ebbe a körbe tartozik a sztrájktörvénynek a rendőrökre vonatkozó felülvizsgálata is. Nap mint nap tapasztalják, hogy ellentmondás van a rendőrökre érvényes szigorú, sokoldalúan behatárolt parancsutasítás rendszere és az egyre terebélyesedő állampolgári jogok között. A szervezeten belül eddig funkcionáló számos intézmény egymással párhuzamosan, sok formasággal terhelten működik. Az érdekvédelmi egyletet úgy akarják létrehozni, hogy felépítésében legyen független, mentes a bürokráciától, demokratikus. A tagság önkéntes, és az új szervezetet mint jogi személyt kívánják bejegyezni. A továbbiakban, mivel elhatározták, hogy az egyletben parancsnok nem viselhet tisztséget, a tagság megbízása alapján Papp Sándor rendőr főhadnagy, az előkészítő bizottság vezetője vette át a vezetést. Formaságoktól mentesen, a tagság aktív részvételével megalkották a nagykátai rendőregylet alapszabály-tervezetét. Lényeges pontja a tervezetnek, hogy az érdekvédelmi testület vagy annak megbízásából választott vezető legyen jogosult a szolgálati út betartása nélkül is bármelyik szintű szakmai vezetőhöz fordulni kéréssel, javaslattal, véleménnyel. A tervek szerint a rendőregylet önfenntartó lesz, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben a felsőbb szervek anyagi segítségére nem számíthatnak. Tagdíjat fizetnek, s emellett úgy is szeretnének jövedelemre szert tenni, hogy szabadidejükben — a szolgálati szabályzatba nem ütköző módon — gazdasági vállalkozási tevékenységet folytatnak. így például tervezik, hogy vállalnak vagyonőrzést, pénzkísérést, s az ebből befolyó ösz- szegekkel az egylet rendelkezik. Reális elképzelésnek látszik az is, hogy ha sikerül például nagy értékű betörés, rablás tetteseit kézrekeríteni és az értékeket visszaszolgáltatni, az egylet elfogadhasson magán- személyektől vagy intézményektől jutalmat. Ennek esetenkénti megítélése nagy felelősséget jelent, hiszen inkorrekt, korrupt jövedelmeket, mint hangsúlyozták, az egylet nem fogadhat el. A területen élő belügyi nyugdíjasok is tagjai lehetnek az egyletnek, és az ő érdekeiket is képviselik. Az alapszabály-tervezet záró rendelkezése: A rendőrkapitányság minden szintű parancsnoka köteles az egylet működését elősegíteni. ' Ga. J. rMagyar-amerikai üzleti tárgyalások KISMESTEREK
