Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

1989. JÚNIUS 23., PÉNTEK Felújított templom A hévízgyörki öreg templom a XIII. században épült. Év­századok során leégett, rész­ben összedőlt, majd felújítot­ták, de újra kikezdte az idő, végül a második világháború­ban ágyútalálat érte, és romba dőlt. Ez év elején végeztek a felújítási munkálatokkal és felszentelték Szent Márton tiszteletére (Erdősi Ágnes felvétele) Marasztalni az idegent Vállalkozó budaörsiek Budaörsön két panzió van: a lakótelepi Rita, és az Edén­kért. A Panoráma megszün­tette panziós tevékenységét, most fizetővendég-szolgálta­tást nyújt. A két panzió azon­ban édeskevés, hiszen a jó le­vegőjű, csendes környék, és Budapest közelsége sok tran­zitutas számára teszi vonzóvá Budaörsöt. Innen sem elérhe­tetlenebb a fővárosi szórako­zás. a városnézés, a Duna­kanyar megtekintése, mintha valaki drága pesti szállodában lakna. Erről beszélt Bátki Jó- zsefné, az Edénkért tulajdo­nosa, aki ebből a megfonto­lásból építette fogadóját. — A presszó már üzemel, a bárt a következő napokban nyitjuk meg — mondta. — Azt hittem, éttermünk kapósabb lesz, igaz, alig van még múl­tunk. A megpihenni vágyókat ki­lenc szoba várja, igaz, kissé borsos áron. — Régi „szállodás” vagyok, megszállottan szeretem a szak­mámat — folytatja. — Remé­lem, kialakul majd a törzskö­zönségem, újításokkal is nö­velni próbálom panziónk vonzerejét. A lakótelepen, a Patkó ut­cában, az egyik tízemeletes ház földszintjén, a lábazatok beépítésével alakították ki a nyolcszobás Rtía-vendégfoga. dót. — Sok huzavona előzte meg az építését — állítja Kökénye­st Miklós, a vezető. Rengeteg utánjárásba került a tanácsi engedélyezés. Később éttermet kellene itt nyitni, mert most csak a közeli vendéglőben le­het főtt kolbászt, virslit, csül­köt fogyasztani. Holland vendégek érkeztek, régi ismerősként. — Mint annyian, ők is visz- szatérő vendégeim — mondja Kökenyesi Miklós. — Szívesen jönnek ide, mert otthonosan lakhatnak, éjszakánként 300 forintért. Meggyőződéssel állítja, hogy a vállalkozóknak és a város idegenforgalommal foglalko­zó szakembereinek össze kell fogniuk azért, hogy erre a gyönyörű vidékre csalogassák a turistákat. A lehetőségek adottak, itt kell tehát marasz­talni a külföldieket. Földes Károly Az ésszerűség diktálja az adásvételt Maszekvilág a földeken? Milyen tendenciát mutatnak a változások, magánkézből társadalmi tulajdonba vagy fordítva vándorolnak-e a föl­dek? — tudakolta többek kö­zött a Ráckeve Városi Népi Ellenőrzési Bizottság A termő­föld védelme és hasznosítása című téma vizsgálatánál. A kérdések az 1987—1988- +tSs évekre, területi rendezési tervek vonatkozásában pedig a VII. ötéves tervre terjedtek ki. A népi ellenőrök a rácke­vei földhivatalnál, a Dunavar- sányi Nagyközségi Közös Ta­nácsnál és a dunavarsányi Pe­tőfi Termelőszövetkezetnél ér­deklődtek. A településfejlesztési ter­vek, az ipar jövőjére vonat­kozó szándékok, az infrastruk­turális elképzelések sok he­lyen feszítik a földdel való ésszerű gazdálkodást. Az új létesítmények területének kije­lölésekor figyelembe veszik-e aa illetékesek azt a követel­ményt, hogy lehetőleg mező­gazdaságilag kevésbé haszno­sítható területeket adjanak át ipari és egyéb célokra? A ha­tóságok hogyan érvényesítik a földterület és a termőföld vé­delmével kapcsolatos jogszabá­lyokat? — a vizsgálat részt­vevői erre is kíváncsiak vol­tak. A Petőfi Termelőszövetkezet összesen 6294 hektárral ren­delkezik. Termőterülete a vizsgált időszakban 83 hek­tárral csökkent. Az < adás­vétel nem mindig a saját el­határozásukból történt: ka­vicsbánya céljára például azért is adtak el földet, mert ha azt nem teszik, akkor az új tulajdonos kisajátítással szerzi meg a kiszemelt dara­bot. Az eladások és kisajátí­tások végül is több mint 80 millió forint bevételt hoztak a szövetkezetnek. Ebből új ka­zángyártó- és egy élelmiszer- üzemet létesítettek, s jutott a takarmánykeverő rekonstruk­ciójára is. A Dunavarsányi Közös Ta­nács nem tervez jelentősebb termőföldigénylést. A korábbi években a családiház-építésre átvett ugyan néhány hektárt a helyi termelőszövetkezettől, ám ezek helyett másikat adott. A termőföldeket ebben a kör­zetben nem „fenyegeti” a más célú hasznosítás szándéka. A ráckevei földhivatalhoz 1987-ben 13, 1988-ban 14 olyan kérelem érkezett, amely­ben termőföldet igényeltek ipartelepítésre, bányaművelés­re vagy településfejlesztésre. A földhivatal nem utasította el az igényeket, ám a kértnél kisebb ^földterület át- és el­adását engedélyezte. „Szűk­markúságát” részben a föld-, részben a természetvédelem indokolta. Termőföldet venni drága mulatság, mert vásárlóinak földvédelmi hozzájárulást is kell fizetniük. E járuléknak kellene azt elősegítenie, hogy az ipari és más igénylők el­sősorban a gyengébb minősé­gűeket vásárolják meg. Ez azonban nem minden esetben érvényesül, mert a beruházók, a tanácsok a földvédelmi já­rulék összegét a beruházási költségekben tovább hárítják. A vizsgálat megállapította, hogy a földhivatal rendszere­sen és szabályosan eleget tesz ellenőrzési' és felügyeleti kö­telezettségeinek, gondoskodik a jogszabályok betartásáról. A felügyelete alá tartozó kör­zetben az állami tulajdonú föld 1986-ban 19 108 hektár volt, amely az utóbbi két év­ben 54 hektárral csökkent. A szövetkezeti tulajdonú közös föld az 1986-os 18 176 hektár­ról több mint 18 800 hektárra növekedett. A magántulajdo­nú föld 1986-ban 1439 hektár, két év múlva pedig 1485 hek­tár volt. Látható hát, hogy a „kapitalizálódás” veszélye nem fenyegeti a körzetet. Jellem­zően- állami tulajdonból szö­vetkezetibe mentek át terüle­tek, elsősorban a racionáli­sabb földhasználat segítése ér­dekében. Megállapították vi­szont, hogy az érvényes jog­szabályok nem ösztönzik elég­gé az ésszerű, önkéntes föld­cseréket. A nagyüzemek nem eléggé érdekeltek ebben — egyes beruházásaik viszont je­lentős változásokat idéznek elő a föld biológiai egyensú­lyában. A tulajdonszerzést korláto­zó rendelkezések az élethiva­tásszerűen mezőgazdasági áru­termeléssel foglalkozók részé­re nem teszik lehetővé, hogy olyan nagyságú kisárutermelő, vagy középárutermelő gazda­sághoz szükséges földet sze­rezzenek, amelyre már érde­mes beruházni és amelyen a gépek kihasználását biztosíta­ni lehet. Ez pedig különösen kívánatos azokon a v helyeken, ahol viszonylag sok a hasz- nosítatlan föld. E területeken — hangsúlyozzák a népi el­lenőrök — nem az a kérdés, hogy milyen tulajdonban van a termőföld, hanem az, hogy melyik tulajdonos rendelkezik azzal a szaktudással, eszkö­zökkel, anyagiakkal, gépekkel, amelyek felhasználásával a termőképességét hosszú távon fenn lehet tartani. Ezért rugal­masabb felfogást, ésszerűbb gazdálkodást, — s ehhez cél­szerűbb jogszabályi kereteket javasoltak a népi ellenőrök. Kovács Gyula Gyógynovénykávonat Arabok hajára Ismét új termékkel rukkolt ki a Szilasmenti Termelőszö­vetkezet. Herzéria néven gyógynövénykivonatokból haj­hullást gátló sampont fejlesz­tettek ki Kerepestarcsán. A samponban méhpempő, s más gyógynövények titkos aránya akadályozza meg a hajhullást. Máris jó piacot találtak, első­sorban az arab államok érdek­lődnek az új termék Írásit. S iiogy mennyire, azt példásan jelzi a tény: ebben az évben 2 millió flakonra kötöttek szer­ződést, s ez másfél millió dol­lár bevételt jelent. A közel- keleti államok, úgy tűnik, be­biztosítják magukat, mert hét évre szóló szerződést kötöttek a nagyhírű Szilassal. Más or­szágok is érdeklődnek a kü­lönleges készítmény iránt, így például a svédek, és az ango­lok, akik egyelőre csak próba- vásárlást eszközölitek. Egy szentendrei szerb író regényes élete Ignjatovic a szabadságharcban 7 Száz éve, július 5-én hunyt ^ el a szentendrei születésű 4 szerb író. Regényes életrajzát y A szentendrei rebellis címmel y Csuka Zoltán írta meg. Az 2 alábbi írás az újabb kutatások 2 felhasználásával készült életé- nek ellentmondásos korszaká- ^ ról. Újvidéken helyezték örök d* nyugalomra. A magyarországi szerbek majdnem háromszáz éves tör­ténete során jó néhány, .mér­földkőnek” is nevezhető állo­mással találkozunk, őseik leg­többje már a 15. század kö­zepén menekülőben volt szülő­földjéről, s kereskedő-polgár­ságuk letelepedési helyet ’s leginkább a Duna partján ke­resett magának. S bár kez­detben kisebbségben voltak, a Délvidékről hozott árucikkek­kel. szokásaikkal, társaságok­ba tömörülésükkel jellegzetes közösséget alkottak Dunaföld- váron, Ráckevén, Budán, Pes­ten. Vácott és Szentendrén. Énekük hirdeti is büszkesé­güket. „Mi, szentendreiek, hí­resek az egész világon!” Szentendre: valóságos szerb oázis! A várost szülötte. Jakov Ignjatovic nevezte így, büsz­kén szabadságukra, híres ven­dégszeretetükre, s ő, 'ignjato- vic is úgy vonult be az iro­dalomtörténetbe, mint a szentendrei rebellis. Életének számos eseményét örökítette meg regényeiben, emlékiratai­ban, s egy különös ötvözetét adja szerbségének és magyar- ságsz ere tétének. Az 1822-ben született és korán árvaságra jutott Ignja­tovic a köztiszteletnek örven­dő, spártai jellemű gyámjának, Sima Ignjatovlcnak házában — a szerbek kedvelt találkozóhe­lyén, a máig Arany Szarvas­ként ismert vendéglőben — költőkkel, katonatisztekkel is­merkedett. Itt hallott Vttfc Stevanovic Karadzic írásre- formiáról (sohasem tudott megbarátkozni gondolatával); itt ismerkedett meg korának egyik legkiválóbb szerb köl­tőjével, Sima Milutinovic Sa- rajlijával, aki korábban éve­kig Szegeden is tanult. Sze­mélyisége óriási hatással volt Ignjatovicra: tizenhárom éve­sen — érthető túlzásokkal — üdvözlő költeményt ajánlott néki. Később is inkább érez­te jól magát a Tökölyánum- ban. az ifjú szerb tollforga- tók között, mint az iskolák szigorú rendjében. Meg is szö­kött a budai főjegyzői házból, s miután 1845-ben abbahagy­ta a jogi tanulmányait, Kecs­keméten fölcsapott huszárnak, hogy aztán „harci díszben1', huszáregyenruhában, kard­dal az oldalán folytassa vizs­gáit. Az ügyvédi pályán még­sem maradt meg, helyette jó­val több figyelmet fordított egy újonnan megjelenő szó értelmezésének, a nemzetiségi mo zgalmakn a k. A szabadságharc Ignjatovic életének legvitatottabb kor­szaka. 1848 elején hisznyai Kálmán révén megismerke­dett Petőfivel. Találkozásuk­kor nem volt Petőfi ínyére, hogy Lisznyai megemlítette nevének szerb eredetét: „kö­zönyösen fogadott, fekete sze­mével komolyan rám tekin­tett, de további beszélgetésbe nem ereszkedett velem. Köl­tészetről, politikáról vitatko­zott a többiekkel, de a politi­kai dolgokról oly furcsán, hogy minden szava forradal­mi volt, s jobban elragadta a szabadság heve. semmint azt normális országban elképzel­ni lehet. Rám nem tett PetőH valami kellemes benyomást; amit csak mondott, túlzott­nak, túláradónak tartottam. Beszélgetés közben fejtegetés­módja kirívó volt... Valami mégis szemembe ötlött: arcá­nak és fejének szerb jellege.” Igaz, hogy amit Petőfi vers­ben hirdetett, annak Ignjato­vic életében kitörölhetetlen nyomai vannak: Ha nem szü­lettem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én. Ezekben a napokban Ignja­tovic is nagy népszerűségre tett szert társai között, s fő részese volt a márciusi tizen­két pontra emlékeztető, A szerb nemzet kívánságai cím­mel kinyomtatott pontoknak. Akár negyven hektárig bővíthető Új nagybani piac — Két éve harcolunk azért, hogy létrejöjjön egy új piac, amely az eddiginél jobb kö­rülmények között szolgálja a termelők érdekeit — mondta Nagy Tamás, a gyáli Szabad­ság Termelőszövetkezet elnö­ke, amikor arról értesült, hogy a Fővárosi Tanács döntése alapján az új nagybani pi­ac a XX. kerületben, a Nagy­kőrösi út melletti területen készülhet el. — Megtisztelte­tés számunkra, hogy a testü­let a szövetkezetünk által fel­ajánlott telket fogadta el. Itt kialakítható olyan piac, amely bővíthető, fejleszthető, amely száz év múlva is megfelelhet funkcióinak. — Száz év múlva ... nem merész kijelentés ez? — Miért lenne merész? Külföldi példák bizonyítják, hogy a körültekintően meg­épített piacok évtizedeken át kitűnően megfelelhetnek a zöldség-gyümölcs adásvétel céljára. Az új piacot csak gon­dosan, nagyon átgondoltan szabad megépíteni. A környe­zeti körülmények kedvezőek. Közlekedési utak középpontjá­ban van, mégsem a belváros­ban. Területe 13,5 hektártól 40 hektárig növelhető. Hogy az első ütemben mekkora alapte­rületen kezd a piac, az a rendelkezésre álló erőforrá­soktól függ. — A 2,5 hektár alapterüle­tű Bosnyák téri nagybani ez­zel valóban nem versenyezhet. — Anyagilag is készek va­gyunk segíteni az új piac mű­ködtetését — mondta a szö­vetkezeti elnök. — Az azonban még nem dőlt el, hogy erre termelői érdekeltség formá­jában, avagy részvénytársasá­gi tagként lesz-e lehetőségünk. — A Fővárosi Tanács hatá­rozatában benne van, hogy a beruházási munkálatokat ha­ladéktalanul meg kell kezde­ni. Mit jelent az, hogy hala­déktalanul? — kérdeztük Pál- völgyi Attilánétól, a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztá­lyának főmunkatársától. — Természetesen nem azt, hogy már holnap megjelennek a munkagépek a területen. A beruházási tervek minél gyor­sabb elkészíttetését jelenti. Feladatunk az is, hogy pénz­ügyi megbeszélésre hívjuk össze az érdekelteket, akik elő­zetesen az anyagi hozzájáru­lásukat ígérték. — A Fővárosi Tanács bér­leményként veszi át a telket a gyáli termelőszövetkezettől vagy megvásárolja? — Megvásároljuk, 50 millió forintért. További 50 millióval segítjük a munkálatok meg­kezdését. Megerősíthetem azt a korábbi nyilatkozatunkat, miszerint a tervek alapján az 1991-es szezon nyitásakor már az új piacon cserélhetnek gaz­dát az első primőrök. K. Gy. Mini sörfőzde a tanácsházán Hétfőn nyílik Szentendrén Hétfőn, június 26-án nyílik meg a nagyközönség számára a HBH-Skála Bajor—Magyar Sörfőzde Előállító és Forgal­mazó Kft. tizenharmadik mi­ni sörfőzdéje és sörözője Szent­endrén — adták hírül szer­dán a városban tartott sajtó- tájékoztatón. A szentendrei söröző jellegzetessége, hogy a városi tanács épületébe és udvarára telepítették, így Magyarországon ez lesz az el­ső Rathauskeller — magya­rítva: városházi söröző. A gondolattól, hogy a ta- nácsházán söröző legyen, a helybeliek egy része idegen­kedik, pedig a működéséből képződő nyereséget a város közvetlenül felhasználhatja. A tanácsi viszonylatban szokat­lan vállalkozás révén évente 1-2 millió forint csordogálhat a város üres pénztárcájába. A söröző létesítésére és mű­ködtetésére ez év február 17-én idegenforgalmi kft.-t hoztak létre. A 46 millió fo­rintos alaptőkével rendelkező társaságnak kilenc tagja van. Az alapítók: 25-25 százalék részesedéssel a HBH-Skála Kft. és a városi tanács, 15 százalékkal az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank, 6,5 százalékkal a Skála-Coop Rt., 5-5 százalékkal a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság a Közületi Beruházó Vállalat és a Röltex. Két külföldi vál­lalkozó is tagja a kft.-nek, megközelítőleg 10-10 száza­lékkal az USA-beli SÁR In­corporation és a spanyol Eco- ex Madridból. Számos párhuzamos vonást vélünk fölfedezni emlékiratai és Respektus Vasa című re­génye között. Miként kedves hősének, Respektusnak útja a magyarok melletti fegyveres harchoz vezet, úgy Ignjatovicé is. A regény több helyen is eltér Ignjatovic szabadság- harc alatt írt cikkeitől. A re­gény cselekménye ^a szabad­ságharcban játszódik. szerb főhőse pedig a világosi fegy­verletételig harcol huszárként a magyarok oldalán. A ro­mantikus és realista eleme­ket fölvonultató kalandos ese­mények egy önfeláldozó, ra­gaszkodó szerelemben telje­sednek ki, ellentétes jellemek vonzódásával. A gyermekkori és önélet­rajzi vonatkozások első célja volt, hogy életének kritikus pontjaira adjon magyarbarái- ságát igazoló magyarázatot. Világos tragédiáját is ugyan­úgy éli meg, mint magyar honvéd társai: „Respektus is leszállt lováról, de kardját nem költötte a nyereghez, ha­nem átölelte lovát, megcsókol­ta, könnyes szemmel elbúcsú­zott tőle, aztán felsóhajtott, és kardját a ló szügyébe döf­te; a ló fölszökött, aztán ösz- szerogyott, és utolsót hörögve kimúlt...” A főhős sorsa azonban nem ér véget, rá még szenvedések sora vár. A regényt negyedszázaddal ké­sőbb, 1875-ben kezdte közöl­ni, s valósághűségét látszólag alátámasztotta akkoriban pa­pírra vetett emlékirata is. 1848 elején a nemzetgyűlé­si választások őt is a küldöt­tek sorába emelték, bár nem szülővárosának, hanem a kö­zeli Csobánkának mandátumá­val. Ábrándjait vélte meg­valósulni, amikor megérkezett Karlócára, a Rajacic metro- polita által összehívott nem­zetgyűlésbe, amely a szert} nép további sorsáról volt nl- vatott dönteni. Az ott tapasz­talt „ustaj, ustaj, Srbne, us- taj na oruzje!” (Talpra, szer- bek, talpra, fegyvert ragadja­tok!) magyarellenes hangulat . azonban ellenkezett meggyő­ződésével. Szót kért, de sza­vai korántsem találtak meg­értésre, sőt, csupán lélekje­lenléte mentette meg a szen­vedélytől izzó tömeg haragjá­tól, amely árulónak bélyegez­te. Mégis mint kiemelkedő hazafi, tagja lett a negyven- nyolc tagú forradalmi bizott­ságnak, s mivel 1848-ban szin­te mindkét oldalnak — ma­gyaroknak, szerbeknek — ki­szolgáltatta magát, érthető tetteire a magyarázatkéréséi Karlócán ugyanis mindenki a magyarok elleni összefogást sürgette, miközben Ignjato­vic lojalitást mutatott a ma­gyarok iránt. Ennek ellenére részt vett a magyair kormán' által törvénytelennek tekin­tett nemzetgyűlés munkájá­ban, s így választania kelleti a forradalom és saját nemze­te között. Ebben a helyzetben próbált kiutat keresni, de a magyar—szerb kibékülés csaK ábrándjaiban létezett. Az 1848 nyarán néhány hét­re bebörtönzött Igmjatoviü 1849 tavaszán már a vajda­ság eszméjének lelkes védel­mezője. S miközben emlékira­taiban politikai szerepére ie igyekszik választ adni, a két­ségek között egyvalami min­denképp mellette szól: Ignja­tovic 1848-ban Béccsel és a szerb politikái vezetőkkel szembefordulva állt a magyar szabadságharc mellé, s ezzel a haladás ügyét szolgálta. Az 1848-1 fölkelést gyakran re­formnak nevezi. bekövetkezett ha­lálától túlzó hangsúllyal ala­kult ki róla az a kép, hogy fegyverrel, hős huszárként volt részese a szabadságharc­nak, másrészt ebből követke­zően emelt kezet saját népé­re. Mára már tisztázódtak po­litikai szerepének titkai: szer- bek és magyarok összefogá­sát szorgalmazta a feudális reakció ellen, és személyes meggyőződésének eleget téve 1848—49-ben tollal küzdött a haladás oldalán. Harmat Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom