Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
4 Titian 1989. JÜNIUS 21., SZERDA Ezt a napot senki sem ússza meg Az év végi osztályzatok megszerzése után az utolsó erőpróbára, az államvizsgára gyülekeznek a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola végzős hallgatói, tanító- és óvónőjelöltek. A nappali, a speciális és a levelező tagozatok diákjai, összesen háromszázan adnak számot tudásukról, rátermettségükről ezen a héten. Orbán György technika szakos levelező hallgató összecsapja mappáját. Ki tudja, a napokban hányszor vágta mar dühében a sarokba. Kérdőn néz rám, tekintetében a vélemény: már csak ez a beszélgetés hiányzott. Aztán rááll a dologra, mondja, hogy az idén a fóti 1. sz. iskolában technikát tanított alsóban és felsőben is. Fogalma sincs, mi lesz szeptembertől, mert lehet, hogy elviszik katonának. ötezerkétszáz forint a fizetése. Kevés. Nem elég a családalapításhoz, az otthon- teremtéshez. Lehet, hogy előbb-utóbb ő is a pályaelhagyók népes csoportjához fog tartozni, de ma csak a vizsga a fontos. Megadjuk a rangját Hogyan alakult az egykori hallgatók élete? — kérdezem dr. Tóth Albert főigazgatótól. — Egy korábbi évfolyam hallgatóinak küldtünk kérdőíveket, az akkor összeállított statisztika azt mutatta, hogy a többség pedagóguspályán maradt. De ez a felmérés régebben volt, valóban érdekes lenne tudni, most mi a helyzet. — A főiskola történetében az idén először része az államvizsgának a szakdolgozat úgy, hogy azt a bizottság előtt kell megvédeni. Miért került sor erre a változtatásra? — Azért, hogy a szakdolgozatnak megadjuk azt a rangot, ami megilleti. Átdolgoztuk a témaköröket, melyek az eddiginél szorosabban kapcsolódnak az alsó tagozatos oktatás-nevelés kérdéseihez az egyes tantárgyak módjához, de változatlanul vannak honismereti, családvédelmi témakörök már csak azért is, mert a jövőben szeretnénk a választható szakkollégiumok körét ebbe az irányba bővíteni. Az iskola ugyanis elválaszthatatlan az adott településtől és a családtól. A hallgatók többsége jó hírként fogadta, hogy az államvizsgán beszélhetnek a szakdolgozatukról, mert mint mondták, az ezzel kapcsolatos kérdésekkel kevésbé hozhatják őket zavarba. — A 3. sz. államvizsga-bizottság előtt — amelynek elnöke Börzsei István — Hol- dampf Ilona, könyvtár szakos levelező hallgató ül. Szakdolgozatát a serdülőkori szocializációs hiányokról írta, lakóhelyi gyerekek életmódvizsgálatának tükrében. A vizsgázót a dolgozat konzulense, dr. Komlósi Piroska kérdezi. Ebben a megmérettetésben a tárgyi tudás egy momentum. Mérlegelik most a beszéd- és előadáskészséget, a logikus, Nézzük csak ezt a nyolcas tételt még egyszer! hajlékony gondolkodást, a lényegre törő válaszadást. Senkit sem engednek „mellébeszélni”, segítő kérdésekkel terelgetik az elkallódott gondolatokat. Holdampf Ilona végzett. Becsukja maga mögött az ajtót, megkönnyebbülten túr a hajába, kifújja magát, rágyújt, majd mesélni kezd: — Az első két évet Esztergomban jártam, az idén „igazoltam át” Zsámbékra. Miért? Mert több társammal együtt, akik szintén itt államvizsgáznak — nem tudtuk elviselni, hogy Esztergomban középiskolás módszerekkel kérik számon az anyagot, hogy nem vesznek bennünket emberszámba. Különösen a természettudományi tanszék bábáskodásába nem tudtunk belenyugodni. Zsámbékon nem rándult görcsbe a gyomrom, ha megláttam a főiskola épületét. De elegem van a tanulásból, bár az angyalföldi iskolában, ahol dolgozom, máris ultimátumot kaptam: öt éven belül el kell végezzem a Gyógypedagógiai Főiskolát is, különben nem maradhatok munkahelyemen. Nagy bérkülönbségek Ez az intézmény ugyanis fogyatékos gyerekeket oktat. Most 5500 forint a fizetésem, de ha nincs takarítónő, akkor nekem kell megfogni a seprűt. ha hiányzik a konyhai dolgozó, mi osztjuk ki az ebédet a gyerekeknek. Pedagó- gusszáUón lakom, csak így tudok megélni a fizetésemből. Látom az idősebb kollégákat, akik 20-30 évvel a hátuk mögött emberi roncsok, elégnek a pedagógia máglyáján, és akkor megfogalmazom a kérdést: megéri? Novák István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, évek óta államvizsgáztat a zsámbéki főiskolán. Minden lehetséges fórumon hadakozik a pedagógusbérekért — most a következőket mondja: — Kezdő fizetésben a fővárosi és megyében tanító pedagógusok között nincsen különbség, bár a bér ott sem, itt sem sok. Viszont néhány év elteltével szembetű- nőek az eltérések — a megyeiek kárára. Bár kisebb korrekciókat az utóbbi időben sikerült elérnünk, korántsem megnyugtató a hely- zet. Felvételi nélkül A zsámbéki főiskolára az idén már felvételi nélkül juthatnak be azok közül, akik magyarból, történelemből, matematikából és idegen nyelvből a középiskolában négyes, ötös osztályzatot kaptak — szól a kísérletről a főigazgató. — Ök csak alkalmassáai vizsgát tesznek. Ez a rendszer lehetőséget nyújt arra. hogy a felkészültebbek, a jobb képességűek tanulhassanak tovább, bár a felvételi ponthatárt a többieknek is 90 fölött húzzuk meg az idén. És mert kezdettől fogva tudott dolog, hogy a levelező képzés keretén belül jóval kevesebb ismeretanyag adható át, mint a nappali tagozaton, a főiskola néhány éven belül véglegesen szeretné megszüntetni a levelező képzést. — Indítanak-e a következő tanévben orosz szakkollégiumot? — Meghirdettük, mert az előzetes tájékozódásunk szerint 100 pályázó közül 40 tanulna oroszul — állítja a főigazgató. — Az orosz nyelvet oktató tanáraink egyébként magyar, illetve másik idegen nyelv szakosok, tehát nem lenne gondunk akkor sem, ha a hallgatóink ezentúl az angolt vagy a németet választanák. Mindez azonban a jövő. Ma, és a következő napokon még államvizsga van, az utolsó megméretés. Fazekas Eszter 1KIALLITOTER.M EKBOLI Tájak, sorsok, eszmények A fiatal litván képzőművészek bemutatkozása .június 25-ig tart a Szentendrei Képtárban. Szentendrén a Művésztelepi Galériában megtekinthető Rác András tárlata július 2-ig. Varga Tamás szobrait, Szamosi Horváth Tamás festményeit július 1-jéig láthatják a romhányi Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Közel ötven litván festő, szobrász, grafikus, a képi gondolkodás számtalan változatát valósítja meg olyan, mindenhol felbukkanó nemzetközi vizuális nyelven, mely napjaink képzőművészetének meghatározója, összekötő eleme. Világjelenség. Kulturált előadás és egyéni hang, ez a lényeg és a cél. Lehetnének akár lengyelek, dánok, svédek — a fogalmazás tágassága azonos. Litvánok ők, egyéni és népi sorssal, bátor képzelettel. A műgond és a minőség abban nyilvánul meg elsősorban, hogy ki-ki csak önmagára akar és tud hasonlítani, saját ösvényen teremt első művet, nem az elért mértéket figyeli. Olykor a folyamat is tetten érhető, így Rai- la Arturas 1988-ban faragott, belső labirintusra osztódott „Kock<í”-ja esetében, mely Albers és Barcsay Jenő képtagolásainak folytatása. Elgondolkoztató szobor Schnipas Min- daugas „Éjjeli virágzás”-a, Nasvytis Naglis „Holdfény’’ című márványplasztikája, Na- rutis Vytautas „Régészet” variációi. Az igazságot közelítjük azzal, ha megállapítjuk, a szobrászati anyag ezúttal mértékadó. Ehhez az értékrendhez csatlakozik Myko- laityte Jurate „Járhatatlan udvar” című festménye és Dzi- karas Audrius „Hajdúböszörményi motívum”-a 1989-ből. Kontrasztok. Ezt a címet adta kiállításának Rác András. Valamit a művek összhangja ehhez még hozzátesz: a formák egyensúlyát, a színek harmóniáját, a sértetlen ihlet termő bőségét. Ezzel a magatartással gyűjti képpé a gótika lendületét, Szentendre rétegeit a táblakép méretére sűrített mozaik lehetőségeivel. Meghitt világ ez, tudás és áhítat mozdítja képzeletét, melynek végeredménye a mű ereje, biztonsága. Mintegy annak illusztrálására, hogy minden képzőművészeti műfajban otthonos, festmények és hi- degzománc-ciklusok is társulnak fő műfajához. Varga Tamás: Ülő lány Varga Tamás szobrai, Szamosi Horváth Tamás képei mélyen rokonok. Minőségben, szemléletben, egyéni sorsvállalásban. A fogalmazás tőmondatos tisztaságában. Varga Tamás plasztikai nyelve rendkívül egyszerű, de a forma alapképlete mindig az érzelmek belső igazságaival telített. Üj hangot hoz ugyanúgy a magyar képzőművészetben, mint az a Szamosi Horváth Tamás, aki valami különös szeméremmel szólaltatja meg meghitt líráját. Paradoxonnak tűnik, pedig csak igaz, hogy mindez a szerkesztés szinte kopár méltóságával történik, s az is közös törvényük, hogy a mű nemzedékük, a mai harmincévesek érzelemvilágát szólaltatja meg, önti kristályosított formába. Losonci Miklós Az alkotások nem eladók Mindent a szemnek Kikapcsolódásként, szórakozásként is el-elkalandoznak az előadóművészek saját területükről, s belekóstolnak más művészeti ágak munkájába. E kalandozások produktuma kerül most a nagyközönség elé a „Művészek a képzőművészetben” sorozat keretén belül. Először Agárdi Gábor Kos- suth-díjas, kiváló művész alkotásait mutatják be a sziráki kastély galériájában, a június 30-án 15 órakor nyíló kiállításon. Később — többek között — Sas Sylvia és Darvas Iván is bemutatkozik új oldaláról. A százhalombattai Magyar Szénhidrogénipari Kutató- Fejlesztő Intézet a házigazdája a kiállításnak, melyet július 26-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. A galéria kiállításait gyakran vásárlással kötik össze, ám ezúttal az alkotások nem eladók, Agárdi Gábor nem kíván megválni az általa készített szentképektől, ikonoktól. Holdampf Ilona a 3-as számú államvizsga-bizottság előtt (Pék Veronika felvételei) A zene mindenkihez szívesen szól Nyári estek orgonaszóvá Kétszer teljesült egy Tornyosnémetiben élő kisdiák álma, alig esztendő leforgása alatt. Egyszer még tavaly — nagy zenebarát és zenetanuló lévén — írt a televíziónak. Szíve vágyát tolmácsolta: nagyon szeretne találkozni Le- hotka Gábor Liszt-díjas érdemes művésszel, szeretné látni, hallani, ahogyan megszólaltatja az orgonát. Amikor a televízió műsorszerkesztői a karácsonyi kívánságműsort összeállították, nem feledkeztek el a fiúcska leveléről. Egy szép, hangulatos találkozás, mint karácsonyi ajándék, a tv részéről nem is rossz. A közönség is örülni fog egy ilyen műsorepizódnak, így döntöttek, s meghívták a művészt, a fiúval együtt. Láthattuk őket a Mátyástemplomban, a budai várban készült néhány perces felvételen. Lehotka Gábor most az Országos Filharmónia szólistájaként a Miskolci nyári zenei esték keretében az avasi műemlék templomban tartott orgonaestet. Talán mondani sem kell, hogy az est legboldogabb hallgatója a Miskolc közeli település, Tornyosnémeti lakója, a kisdiák, Bucha- la István volt. Ott ülhetett fönn a kóruson, az orgona és a művész közvetlen közelében, ott hallgathatta a gyönyörű zenei estet. Ám az élmény ezzel a számára nem ért véget, ugyanis Lehotka Gábor a család szíves invitálását egy látogatás erejéig elfogadta. István elmesélte: egyszer meghallotta a falu templomából kiözönlő orgonaszót. A zene elbűvölte, odalopakodott hát. A kántor nem küldte el a fiút, sőt, kíváncsi volt, ki is ez a kis érdeklődő. A gyerek szépen beszámolt önmagáról. Jól tanul, zongorázni is taníttatnák szülei, szereti a zenét. Édesanyja óvónő, édesapja állatenyésztésben dolgozik, egyetlen csemete. A család szeme fértye, mert későn jött, nagyon óhajtott gyerek. Érkezésével tizennégy évig várakoztatta a szüleit. A nyolcadik osztály elvégzéséről szóló bizonyítványban dicséretes bejegyzések vannak — említette István. Hozzátette azt is, hogy nagy út előtt áll, Esztergomban fog ősztől gimnáziumba járni. A zenetanulást semmiképp sem akarja abbahagyni, már csak azért sem, mert az orgonával szeretne igazán és nagyon megbarátkozni. Egy esztendőt elvégzett sikerrel a kántorképzőből is. Ha példaképéről kérdezik, mosolyog szerényen. Hogy is lehet ilyet kérdezni? Hiszen már vallott róla. A miskolci hangverseny emlékezetesen jól sikerült. A hallgatóság új zenei élményekkel is gazdagodhatott. Lehotka Gábor klasszikus művekből és saját alkotásaiból állította ösz- sze a repertoárt. Pachelbel d-moll prelúdium, fúga és ciaconna-ja, Bach Esz-dúr prelúdium és fugája (BWV 522), Bach: d-moll toccata és fúga (BWV 565) kompozíciója zendült fel, a reá jellemző kirstálytiszta előadásban. Az esten elhangzott saját kompozíciója, a Prelúdium, korái és fúga Silbermann orgonára, valamint a Barokk szonáta trombitára és orgonára. Ez utóbbit a Zeneakadémia egyik hallgatójának, Nagy-Major Zsoltnak ajánlotta, aki a miskolci est közreműködője volt. Előadásukban hallhatták Telemann Trombitaversenyét. (Az orgona— trombita duó legutóbb Pest megyében, a ceglédi református templomban is felzendült. májusban, a város 625 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségek keretében.) Lehotka Gábor orgonaművész a nyáron különben több hazai orgonaestet tart. Június 26-án Tatán, június 27-én este 19 órai kezdettel Vácott a barátok templomában lép fel. Július 7-én a Balatonnál, a kőröshegyi kék templom orgonáját szólaltatja meg. 12- én Keszthelyen, július 23-án Szegeden, 25—26-án Tihanyban vendégszerepei. Budapesten a Várban, a Mátyás-templomban július 20- án és 21-én este lesz hangversenye. Államvizsga a zsámbeki főiskolán
