Pest Megyei Hírlap, 1989. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
1989. JÜNIUS 14., SZERDA Emeletes autóbuszok Az idén megalakult Tornádó Jármű és Gépgyártó Kft. a szeged—kiskundorozsmai gyárában a holland Smidt céggel kooperálva, Magyarországon elsőként emeletes autóbuszokat gyárt. Még ebben az évben 14 darabot terveznek átadni, jelenleg az első két járművet szerelik. A kft. szándékai szerint hazai utakon is megjelenik ez a jármű. Felvételünkön: az emeletes autóbuszok szerelés közben. Kinek az érdeke? Nincs diszkó, közétkeztetés! A közelmúltban már kétszer is hírt adtunk Diszkó kontra közétkeztetés, majd Megfékezik-e a diszkó garázdáit címmel a fóti Dózsa étterem problémás helyzetéről, azt remélve, hogy a dolgok pozitív irányban változnak majd! A fiatalok örültek a vidéki viszonylatban színvonalas hétvégi szórakozóhelynek. Voltak azonban renitensek, akik rendszeresen zavarták a falu nyugalmát. Ezért a Fóti Tanács elnöke korlátozni akarta a diszkó nyitvatartási idejét. Válaszul a vendéglő vezetője meg akarta szüntetni a közétkeztetést, ázzál az indokkal, hogy neki a közétkeztetés és a szerződéses üzlet fenntartásához a szükséges jövedelmet a hétvégi diszkó éjszakai nyitva tartása biztosítja. Szerinte nem a diszkó az oka a fiatalok ran- dalírozásainak. Ez a jelenség egyébként a környék többi falvaiban is tapasztalható. Június 7-én eldőlt a vita. A Fóti Tanács szigorúan korlátozta a diszkó nyitvatartási idejét, s ezzel egyidejűleg megszűnt a köz- étkeztetés is. Tények. Mehetnek a fiatalok hétvégén tömegesen szórakozni Budapestre, ahonnan hazafelé Fótra az éjszakai órákban buszjárat nincs, s étkezhetnek a közalkalmazottak és a kispénzű nyugdíjasok ott, ahol akarnak ... Kinek az érdeke mindez? Egy biztos; nem a lakosságé! P. M. Megfutamodás vagy bukás — esetleg valami más Pongrácz Gábor lelkiismerete tiszta Hozzászó/ás cikkünkhöz Kénytelenek engedményeket tenni Munkatársunk, Vicsotka Mihály a Pest Megyei Hírlap június 7-i számában riportot közölt a leányfalui református szeretetotthonban tapasztalt problémákról. A megjelent cikk kapcsán érkezett szerkesztőségünkbe az aiábbi levél, amelyet — bár mondanivalójával nem mindenben tudunk azonosulni — változtatás nélkül közlünk; a hallgattassák meg a másik fél is elv jegyében. A levél tárgyilagos stílusa, önkritikus megfogalmazása arra utal, hogy a cikkben jelzett gondok megoldására — az otthon gondozottainak érdekében — komoly erőfeszítések történtek és történnek. Ha ezt elősegítettük, kollegánk írásának megjelentetése már nem volt hiábavaló. A Vasárnapi Hírek 1989. május 14-ei számában foglalkozott a leányfalui református szeretetotthonnal. A cikk megjelenése előtt két nappal felhívott Vicsotka Mihály, a cikk írója, akit tájékoztattam arról, hogy a Zsinati Iroda rövidesen vizsgálatot indít. A határozat 1989. június 2-án született, a késedelem oka hivatalos külföldi utam volt. A közléstől függetlenül Vicsotka Mihály a Pest Megyei Hírlapban is megjelentetett egy riportot az intézetben uralkodó állapotokról június 7-én. Eközben gyakorlatilag már folyt a vizsgálat. A bizottság tagjai az otthon 36 lakóját hallgatták meg, vizsgálva a cikkben említetteket. Heten az intézetből távol voltak, illetve nem kívántak nyilatkozatot tenni. Huszonegy lakónkat egészségi állapotuk súlyos megromlása akadályozta az állásfoglalásban. Ügy éreztük, hogy az otthon lakói bizalommal és őszintén segítették munkánkat. Az eredmény: nyolcán részleteiben és egészében azonosultak az újságcikk állításaival, huszonegyen teljes mértékben elégedettek voltak helyzetükkel és elhatárolták magukat az újságcikk megállapításaitól. Heten elégedettek voltak a bánásmóddal, de kedvezőtlen tapasztalataiknak is hangot adtak. Ez tehát az eredmény, amelyet kendőzetlenül a nyilvánosság elé kívánunk tárni. A vizsgálat alapján véleményünk az, hogy Vicsotka Mihály szerkesztő úr írása egyoldalúan ábrázol, hatásában hangulatkeltő — tagadhatatlan jószándéka ellenére is. A cikkek közvetlen hatásaként az otthon közössége rendkívül megoszlott, ellentétek lángoltak fel ott is. ahol korábban békesség volt. Az egyébként is munkaerőhiánnyal küzdő intézet négy munkatársa mondott fel azzal, hogy a riportban leírtak érdemtelenül járatják le őket, s az intézet vezetője sem vállalta tovább az itteni munkát. Ellentétes állítások alapján nehéz rekonstruálni az objektív igazságot, s ugyanazt a tényt — lift használatának szüneteltetése, kapuk zárva tartása, koszt minősége — többféleképpen is lehet minősíteni. Nyolc ember rossz közérzete azonban azt is jelenti, hogy szolgálatunk színvonalán van javítanivaló. Hálásak vagyunk az újonnan jött vezetőknek és munkatársaiknak, hogy a nehéz helyzetben, a felszított hangulatban vállalják az itteni feladatokat, tudva azt, hogy ez a munka nem mindig látványos, nem mindig hálás. Távol álljon tőlünk minden mentegetőzés, hiszen a legjobban mi tudjuk, mennyi fogyatékossága van munkánknak. De láttuk azt is, hogy sokféle pletyka és féligazság is cirkulál az otthon körül. Aki összefüggéseiben látja szolgálatunkat, az tudja, hogy mo- tiválója a Jézus Krisztusban megtapasztalt szeretet, a felebarát szolgálata. Ha ez a tevékenység nem áldozatvállalással. hanem anyagi haszonnal járna, bizonyos hogy sokkal többen foglalkoznának vele az egyházon kívül is. és nem lenne annyi idős ember otthon és szeretet nélkül. Nincsenek illúzióink leányfalui szeretetotthonunkkal kapcsolatban, és az is igaz, hogy sokszor erőn fölüli a Szentírásban lefektetett mérték megközelítése. Számunkra is gondot jelent a munkaerőhiány, sokszor vagyunk kénytelenek engedményeket tenni. A kikerülhetetlen dilemma megoldása mégsem az, hogy zárjuk be gondokkal küzdő intézeteinket, hanem az állandó törekvés munkánk színvonalának emelésére. Bizonyosan ez a cél vezérelte Vicsotka Mihály szerkesztő úr tollát is, de úgy érezzük, hogy írása intézeten belül és kívül is vihart kavart, s azoknak is kedvét szegi, akik eddig hűségesek voltak a szolgálatban. Ma Magyarországon félmillió idős ember sorsa vár meg- o'dásra. Számuk egyre növekszik. Nem kívánok rosszat nekik, ha azt kívánom, hogy ne kerüljenek rosszabb körülmények közé, ha egyszer valaki befogadja őket, mint amelyek jelenleg Leányfalun találhatók. Hálás lennék Főszerkesztő Úrnak, ha az audiatur et altera pars jegyében közölné soraimat. Teljes tisztelettel Bazsó Béla osztályvezető zsinati tanácsos jegyzőkönyvekben is. Én mindig a testület akaratát hordozom. Annyit elfogadok, hogy ezt olykor agilisán teszem. — Igaz, hogy ön az MO-S autópálya építésébe bukott bele? Tanácselnökként a megnyitás mellett voksolt, holott az ellenkezett a lakosság nagy részének akaratával, ráadásul mint tanácstagot külön is felkérték a választók, hogy szavazza le a munkálatokat. Ezek az ellentétek a sztrádáról tartott lakossági fórumon nyilvánvalóvá váltak. Legenda vagy valóság ? — Nézze, én egy személyben vagyok állampolgár, tanácstag és Szigetszentmiklós 20 ezer lakosáért felelős vezető. Mivel a település egyik legjobban ellátott körzetét képviselem, már a megválasztásomkor kijelentettem: nem tudok sokat tenni ezért a részért. Tanácselnökként nekem az egész közösséget, a makroérdekeket kell szem előtt tartanom. A belső úthálózat felújítására igenis szükség van, ráadásul ígéretet kaptunk arra, hogy a közvélemény által kívánt kerülőutat az MO-s megépítésével egy időben elkészítik. Azzal jönnek most az ellenvéleményt szítók, hogy kamionok dübörögnek majd a lakóházak között. Ez azonban képtelenség. Mellesleg azon a bizonyos összevont tanácstagi beszámolón, amin állítólag megbíztak volna az MO-s ellenzésével, talán ha 5-6 választópolgár vett részt a körzetemből. Azt a szándékomat pedig, hogy nem kívánok indulni az őszi választásokon, már a lakossági fórum előtt bejelentettem a megyei vezetőknek. Nem az autópálya miatt vonulok tehát vissza. Meggyőződésem egyébként, hogy a tervek helyesek. Amikor az építkezést támogattam, 20 ezer embert képviselve döntöttem. De hát hol a határ tanácstag és tanácselnök között? Nem értem, miért kezdtek ki hirtelen annyian. Megyei vb- tagnak például jó vagyok, a lakosság viszont ellenem fordul, despotát csinálnak belőlem. — Legendákat mesélnek arról, hogy az autópálya miatti tiltakozást aláírókhoz azért nem mertek csatlakozni a tanárok és az egészségügyi dolgozók, mert feletteseik az ön sugallatára retorziókat ígértek be nekik. — Ebből egy szó sem igaz. — Mihez kezd majd mint ex- tanácselnök jövőre? Vannak már elképzelései? — Mindenképpen a szakmámnak megfelelő munkakört keresek magamnak. Egyelőre még tisztázatlan, hogy hol fogok dolgozni, de nem félek. Egyike vagyok a közlekedési és távközlési főiskola elsőként végzett hallgatóinak; biztos, hogy el tudok helyezkedni valahol. Falusy Zsigmod Az a férfi viszont, akit a tanácsház előtt szólítok meg, azt nem érti, hogy mit nem ért Pongrácz Gábor. Ez egy mocsár itt vidéken, magyarázza, itt mindenki mindenkivel... És mutatja, két behajlított mutatóujját összeakasztva, szóval, hogy mindenki mindenkivel összetart. Az elnök pedig méltó utóda a régi garnitúrának. Illetve rosszabb. Mert az elődeivel legalább lehetett beszélni, de ez csak a magáét fújja. Középkorú asszony ér mellénk, hegyezi a fülét, bólogat. Bizony, bizony, mondja, nem hallgat az senkire. Annak kell lennie, amit ő akar. Persze, tulajdonképpen mindegy, hogy a Pongrác? vagy egy másik. Mi változik akkor? Választ nem vár, csak úgy belekérdez a levegőbe. Nem ijedtem meg Hogy mi változik? Ezt valóban nem tudni. De akármi történjen is a jövőben Sziget- szentmiklóson, az úgy tűnik, most már Pongrácz Gábor közreműködése nélkül megy majd végbe. A település jelenlegi első embere tudniillik nem kíván indulni az őszi tanácsi választásokon. Döntését sokan megfutamodásnak tartják, mások egyenesen bukásról beszélnek. Ő maga tagadja mindkettőt. — Egyetlen alapvető ok játszik szerepet elhatározásomban — fejtegeti —, vissza szeretnék kerülni a polgári életbe. Márpedig minél később kezdem ezt el, annál nehezebb lesz. Most 47 éves vagyok. Nyolc esztendeje vezetem a Szigetszentmikló- si Tanácsot, előtte a Csepel Autógyár párttitkáraként dolgoztam. Eltöltöttem tehát a magam kétszer ötéves ciklusát a politikai munkában. Azt hiszem, nem csak az én fejemben fordult volna meg ilyen előzmények után a visszavonulás gondolata. Egyszóval nem a rám váró feladatoktól ijedtem meg. — Tud arról, hogy néhányon a visszahívását akarták kezdeményezni, vagyis ha nem úgy dönt, ahogy döntött, akkor is távoznia kellene esetleg a tanács éléről? — Én ezt még nem hallottam, de bármiféle visszahívásnak állok elébe. A lelkiismeretem tiszta. Működésem ideje alatt senkinek előnyt nem Borsóbetakarítás T urán Beérett a szabadföldi borsó. Kézi, illetve gépi betakarításához hozzáláttak Túrán is a Galga Menti Mgtsz-ben. A kézzel leszedett borsót a Bosnyák téri piacon értékesítik, amíg a géppel szedett az albertirsai hűtőházba kerül, s nagy részét innen szállítják exportra Mozi Budaörs. Szabadság. Június 6., 6 óra: A Sárga-folyó harcosa (hongkongi kaland), 17—18., 6 óra: Az ördög jobb és bal keze (ol.— NSZK vígj.), 19—20., 6 óra: Törvényszéki héják (am. krimi), Dunakeszi. Vörös Csillag. Június 15.—16., 3/4 6, 8 óra: A szakasz (am.), 17—18. 1/2 4, 3/4 6: Moziháború vadnyugaton (szovjet vígj.), 17—18., 8 óra: Mona Lisa (ang. krimi), 19., 3/4 6, 8 óra: Szerelem első vérig (magyar), 20—21., 3,4 6, 8 óra: Nincs kegyelem (am. krimi). Százhalombatta. Művelődési központ. Június 17., 7 óra: Érzékek birodalma (japán), 18., 7 óra: A San Franciscó-i zsaru (am. krimi), 19—20., 7 óra: Három férfi és egy bébi (am. vígj.). Szentendre. Autós kertmozi. Június 15—18., 1/2 10 óra: Dirty Dancing (zenés am.), 19—21., 1/2 10 óra: Három férfi és egy bébi (am. vígj.). Felszabadulás. Június 15—16., 5 óra és 17—18., 3, 5 óra: Törvényszéki héják (am. krimi), 15—18., 7 óra: Tanmesék a szexről (magyar vígj.), 19., 5, 7 óra: Angyalpor. Szigetszentmiklós. Kossuth. Június 16., 6, 8 óra: Afrikai expressz (olasz kaland), 17-én 6, 8, 18-án 6 óra: Az embervadász (am. krimi), 19., 6, 8 óra: Godzilla Mecha- godzilla ellen (japán kaland), 20., 6 óra: Vadon (magyar tört.), 20., 8 óra: Barabás (ol.—am.). Dabas. Autós kertmozi. 15—18^ 1/2 10 óra: Moonwalker (am. zenés), 19—21., 1/2 10 óra: A kém, aki szeretett engem (ang. kém-* film). Dunaharaszti. Béke. Június 15. 6, 8 óra: Az embervadász (am. krimi), 17—18.. 6 óra: Az utolsó asszony (ol.—fr.), 19., 6 óra: Ismeretlen ismerős (magy. ifj.), 21. 6, 8 óra: Godzilla Mechagodzilla ellen (japán fant.). Gyál. Dózsa. Június 16-án, 1/2 6 óra: Godzilla Mechagodzilla ellen (japán fant.), 17—18-án, 1/2 6 óraj Piedone Hongkongban (ol. vígj.), 19-én, 1/2 6 óra: Mielőtt befejezi röptét a denevér (magy. krimi). Nagykáta. Rákóczi. Június 15—i 16-án, 6 óra: Vörös zsaru (am, akció), 17—18-án, 6 óra: Pinocchio (am. rajz), 8 óra: „K” II. (Az éjszakai lányok) magy. dók., 19- én 6 óra: Volt egyszer egy Amerika I—II. (am. gengszterfilm). Ráckeve. Autós kertmozi. Június 15-én 1/2 10 óra: Három férfi éa egy mózeskosár (fr. vígj.), 16— 18- án, 1/2 10 óra: Három férfi és egy bébi (am. vígj.), 19—21-én, 1/2 10 óra: Robotzsaru (am. sci-fi). Szabadság. Június 17—18-án, 7 órás Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa (ang. fant. kaland), 19- én 7 óra: Afrika expressz (öli kaland), 20-án, 7 óra: Isten akaratából (magy. dók.). adtam. Egyetlen cél vezetett mindig; a település fejlődésének felfuttatása. Természetesen akármikor kialakulhatnak olyan helyzetek, amelyekegyeseknek kedveznek, másoknak viszont nem vagy nem any- nylra. Megépült például a lakótelep, aminek az ellátottsága a szigetszentmiklósi átlagnál jóval színvonalasabb. Most erre a szintre próbáljuk felhozni a többi részt is. Addig azonban még sokan fognak panaszkodni. Az emberek sajnos hajlamosak ugyanakkor megfeledkezni a pozitívumokról. Az elmúlt két év alatt 2500 falusi házba vezették be a vizet önerőből. Mondhatná, így nem nagy dicsőség ez, ám tudnia kell, hogy a munka a hivatalos víztársulási költség prognosztizált értékének feléért készült el. A vízzel együtt szeretnénk a gázprogramot megvalósítani, és esetleg a telefont, ami azért már nagy dolog lenne. Persze az egyéni érdekek gyakran ütköznek. Jelenleg épül egy középiskolánk 280 millióért, amelyhez 105 milliós céltámogatást kapunk. Felvetődik, hogy a fennmaradó 170 millióból mindent meg tudnánk csinálni, s így nem kellene a lakosságnak költenie. Igaz, de akkor nem lenne iskolánk. Despotizmusról beszélnek — Jó, hogy ezt az iskolát említi, hisz ön — ha jól tudom —* visszavonta a megbízást annak szervezőjétől, mondván, az illető az engedélye nélkül nyilatkozott a rádiónak. — Volt egy elvi vitánk a megbízottunkkal. Ö ugyanis az iskola profilelőkészítő fórumára elsősorban a szülőket akarta elvinni, mi pedig a pedagógusokat, iskolaigazgatókat, a környező vállalatok vezetőit. Abból indultunk ki, hogy mint a termelésben, itt szintúgy az igény határozza meg a gyártást és nem fordítva. Ha a környék gazdasági szerveinek mondjuk közgazdász végzettségű emberekre van szüksége, ne egészségügyi szakközépiskolát hozzunk létre, még ha a szülők azt is akarják. — Én azonban ezt nem azért kérdeztem, hegy igazságot tegyek, csak mert sokak szerint az, ami a megbízottal történt, kitünően példázza az ön vezetési gyakorlatát. Néhányon egyenesen despotizmusról beszélnek önnel kapcsolatban. Erőszakos embernek tartja magát? — Nem vagyok erőszakos, csupán következetes, ffa des- pota lennék, már rég elzavartak volna. Nincs saját akaratom, ami végigkövethető a Pongrácz Gábor nem érti, miért tartják despotának. A despota csúnya szó, kényurat jelent, ő pedig csak tanácselnök Szigetszentmiklóson. Azt azért érzi, fűzi tovább a gondolatot, hogy nem népszerű ember. De hát ki népszerű napjainkban? Most sikk — ebben a mai politikai hangulatban — elégedetlenkedni, szidni a vezetést.
