Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
FOLYTATÓDOTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS MÁJUSI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) tál benyújtott törvénymódosító javaslatot, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésével együtt a képviselők 2 ellenszavazattal és 11 tartózkodással elfogadták. A napirendnek megfelelően ezután a „Joszif Visszáriono- vics Sztálin generalisszimusz emlékének megörökítéséről szóló 1953. évi I. törvény” hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter kifejtette, hogy a korábban elhangzott ezzel kapcsolatos interpellációra ő már válaszolt, így további indoklás felesleges, mindenki érzi a törvényjavaslat jelentőségét. Határozathozatal következett: az Országgyűlés egyhangúlag hatályon kívül helyezte a Sztálin emlékét megörökítő törvényt. Az Elnöki Tanacs jelentese Ezután az elnök bejelentette, hogy a következő napirendi pontról, az Elnöki Tanács 1985. július 1-je óta végzett munkájáról szóló beszámolót írásban megkapták a képviselők. A jelentéshez Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke nem kívánt szóbeli kiegészítést tenni. S mivel hozzászólásra sem jelentkezett képviselő, határozathozatal következett: a beszámolót a képviselők két tartózkodás mellett tudomásul vették. Az Elnöki Tanács írásos jelentése egyebek között arról ad tájékoztatást, hogy az elmúlt három évben — a kormány kezdeményezésére — a testület 108 törvényerejű rendeletet alkotott. Szabályozta egyebek mellett a veszteségesen gazdálkodók talpra állításának, illetve felszámolásának rendjét, törvényerejű rendeletet bocsátottak ki a letéti jegyről, a kincstárjegyről, az állami népesség-nyilvántartásról, az államtitkokról és a szolgálati titkokról, az 1990. évi népszámlálásról, a közkegyelem gyakorlásáról, a külföldre utazásról és az útlevélről. A jelentés az utóbbival kapcsolatban megállapította, hogy indokolt lett volna e tárgyban törvényt alkotni, s elfogadja az ennek elmaradásával kapcsolatos bírálatokat — állapítja meg a beszámoló. A továbbiakban kitér arra, hogy évente 15—20 százalékkal nőtt a magyar állampolgárság megadása, illetve megszüntetése iránti kérelmek száma. Az elmúlt három évben több mint 9 ezer ilyen kérelmet bíráltak el, figyelembe véve az emberiességi szempontokat, a családegyesítési törekvéseket. a helsinki záróokmány szellemét és hazánk érdekeit. Honosítással és visszahonosí- tással 378fi-an kaptak masvar állampolgárságot, többségében olyanok, akik a szomszédos szocialista országokból települtek át hazánkba. A kérelem elutasítására csak ritkán került sor. Magyar állampolgárságuk megszüntetését csaknem ötezren kérték. A kérelmeket általátoan 3-4 hónap alatt elbírálták. Az Elnöki Tanács számos államigazgatási, területszervezési ügyben is döntött. A kormány kezdeményezésére három várost megyei várossá és 60 községet várossá nyilvánítottak. A jelentés szólt az egyéni kegyelem gyakorlásáról is. Az Elnöki Tanács a múlt évben törvényerejű rendelettel közkegyelmet gyakorolt, a büntetett előélethez fűződő hátrányos, következmények alól mentesültek mindazok, akiket az 1956-os eseményekkel öszszefüggő részvételük miatt állam elleni, és azzal összefüggésben más bűncselekmények miatt ítéltek el, s eddig még nem mentesültek. A közkegyelem 174 személyre nem terjedt ki, azonban ezek közül 120 elítélt cselekménye olyannak bizonyult, hogy az eltelt hosszú időre és társadalompolitikai életünkben bekövetkezett változásokra figyelemmel ma már semmi nem indokolja, hogy tovább viseljék a joghátrányokat, ezért kegyelemben részesültek. Egyéni kegyelmet csak nagyon indokolt esetben gyakoroltak, 1800 kérelmezőből 180—200-an részesültek így kegyelemben. A jelentés végül az Elnöki Tanács külpolitikai tevékenységével foglalkozik. A testület annak szellemében végezte munkáját, hogy a világ mind külpolitikai, mind külgazdasági értelemben új korszakba lépett, amelyben nem egyszerűen a békés egymás mellett élés, hanem a konstruktív, kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Az Elnöki Tanács határozata alapján 1987-ben Kamerunnal, 1988-ban Gabon- nal, ez év elején pedig a Koreai Köztársasággal létrejött diplomáciai kapcsolattal együtt immár 131 országgal és az Európai Közösséggel tart fenn Magyarország nagykövetségi szintű diplomáciai kapcsolatot. Aggasztó a fiatalok helyzete Az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, a kormányzat eddigi és jövőbeni ifjúságpolitikai törekvéseiről Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke számolt be. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés utoljára 18 évvel ezelőtt, az ifjúsági törvény megalkotásakor tárgyalt önálló ifjúságpolitikai témát. A kormány beszámolójaként előterjesztett expozéjában az államtitkár rámutatott: a mai helyzetben fontos az új ifjúságpolitika kialakítása, önállóbb arculatú és főleg eredményesebb állami, ennek alapján ifjúságpárti kormányzati munkára van szükség. Az államtitkár a másik és legfontosabb tényezőként az ifjúság helyzetének aggasztó mértékű romlását jelölte meg. Az ifjúság mostani gondjai nem új keletűek, még csak nem is a közelmúlt termékei, hanem hosszú évek, csaknem két évtized során alakultak ki. Ez a kormány a múlt hibáiért nem veszi vállára a felelősséget. A megoldásért viselt felelőssége azonban átháríthatat- lan, ezzel ennek a kormány— Azt mondták, hogy hamarosan leülünk megbeszélni, mit lehetne tenni. A mentő- szolgálat már átutalt a tanács számlájára ötmillió forintot, a még hiányzó összegre pedig csak 1990-ben lenne szükség. Nem hiszem, hogy ne lehetne előteremteni, mert mindenki tudja, milyen a nagykátai mentőállomás. A létesítményt 1961-ben egy elavult állattartó épületből alakították ki, nem csodálható, hogy ma már korszerűtlen, zsúfolt, s a legelemibb munkafeltételek sem biztosíthatók. — Mi lesz. ha a kormány mégsem ad pénzt? — Akkor más eszközöket használok fel. Ennek első lépése lesz, hogv újból benyújtom interpellációmat. ★ Ezen az ülésszakon is, igaz, csak folyosói beszélgetéseken meglehetősen sok szó esett arról, hogy nem lenne-e jobb, ha a képviselők főállásban dolgoznának a parlamentben. Vannak, akik támogatják, ám a többség — legalábbis a tollforgató számára úgy tűnik — nem ért vele egyet. Pedig néhány budapesti honatya egy beszélgetésen elmondta, hogy a legközelebbi ülésszakon kezdeménvezik: a választásokig hátralévő hónapokra fakultatív alapon mentsék fel azokat, akik ezt igénylik. A fizetésüket az érvényben lévő jogszabály alapián az államkassza megtéríti a munkáltatónak. P> gári József azok közé tartozik, akik nem vállalnák a profizmust. — Nekem nagyon mélyek a gyökereim Dunaharasztiban — mondta. — Ha nem tűnik szerénytelenségnek, azt is mondhatom: én a szakmámban, a sütőiparban vagyok profi. Tapasztalataim szerint egyébként a képviselői munka ösz- szeegyeztethető a hivatalos elfoglaltsággal, bár nem köny- nyen. Ám rendkívüli jelentőséget tulajdonítok annak, hogy aki e padsorokban ül, kellő élettapasztalattal rendelkezzen, s folyamatosan megújuljon. Ezért is van némi fenntartásom az új miniszterekkel szemben: ők már esztendők óta hivatalnokok, vajon megvan az az élményanyag bennük, ami az életszerű döntésekhez kell? — Sok képviselő panaszkodik: nincs ideje eléggé alaposan felkészülni. — Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, nekem talán szerencsém van. Már a jelölő- gyűlések: során, de azóta is gyakran kérem barátaim segítségét, közülük is azokét. akikről tudom, hogy egy-egy kérdésben bőséges ismeretekkel rendelkeznek. Ha szükséges, mások véleményét is meghallgatom, mint például akkor, amikor a legfelsőbb számvevőszékre tettem javaslatot. Tapasztalatom szerint az a baj, hogy a képviselők zöme nem tudja, kihez is forduljon. — Erre lenne jó az Ország- gyűlés főtitkára, nem? — Nem tetszik ez a dolog. Főtitkár ... főtitkár ... nem rangkórság ez? Persze, lehet, hogy beválik. El is kélne valami segítség, mert — bár a Minisztertanács rendelete kötelez rá — a hivatalok újabban egyre gyakrabban nem tartják be a válaszadási határidőket. Ügy kell rájuk telefonálni. — A fakultatív munka alóli felmentést sem támogatja? — De azt igen: döntsön mindenki úgy, ahogy számára a legkedvezőbb. ★ Az Országgyűlés márciusi ülésén Kovács László Pest megyei képviselő javasolta: helyezzék hatályon kívül» azt a korábbi törvényt, amely Sztálin emlékét örökíti meg. A képviselők most egyhangúlag döntöttek a visszavonásról. — Választóim hívták fel a figyelmemet erre a törvényre. Némi utánjárásba került, mire kiderítettem, mikor fogadta el a parlament. Eredetileg azt terveztem, hogy interpellálok, de a nyomozás miatt elment az idő, ezért a házszabályok szerint már csak arra volt lehetőségem, hogy kérdést intézzek az igazságügyi miniszterhez. Válaszából kiderült, hogy egyetért velem. — Sikernek tekinti, hogy elfogadták a javaslatát? — Siker? Talán... Ha nem én, akkor bizonyára más hozza szóba a dolgot, mert már annyira időszerű volt a lépés. Ma nyíltan beszélhetünk Sztálinról, s tudjuk, hogy negatív szereplője volt a történelemnek. Ezúttal a tényekkel bizonyítható igazság diadalmaskodott. Furucz Zoltán naik kelj szembenéznie — hangoztatta. Az eladósodás, az infrastruktúra elhanyagolása, az elhibázott beruházások, a pazarlás, a szakszerűtlenség odáig veze- . tett, hogy ki kell mondanunk: ez a politikai gyakorlat — szándékától függetlenül — objektíve nem lehetett ifjúságpárti. Így — bármennyire fájdalmas — logikus és szükség- szerű a következménye: az ifjúságpolitika is elégtelenre vizsgázott — szögezte le. Megoldatlanok a legjelentősebb ifjúsági problémák. A fiatal felnőttek jelentős rétegei — a mai 20—30 évesek — saját létfeltételeiket nem tudják a maguk erejéből megteremteni; annak ellenére sem, hogy dolgoznak. Az állam már a családokra hárította át az ifjúság nevelése költségeinek legnagyobb hányadát, anélkül, hogy az otthonteremtéssel, a gyermekneveléssel és a pályakezdéssel összefüggő költségelemek a bérben megjelennének. Áz 1989. évi tervezett áremelés átlagosan 800 Ft/fő többletkiadást jelent havonta. Ebből a családi pótlék 300 forintos emelése keveset kompenzál. Az államtitkár hangoztatta, hogy az újabb nemzedékek növekvő hányáda nem képes új család elindítására, illetve kielégítő ellátására. A gyermekeket nevelő családok helyzete drámai, ezért halaszthatatlan a társadalompolitikai reform. A nevelés-oktatás állami feladatait is a legfontosabb ifjúságpolitikai kérdések közé sorolta az államtitkár, rámutatva, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedek legátfogóbb iskolareformját követeli meg. Az iskolai nevelő-oktató munka ma nem képes a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentésére, a tömeges méretű tehetséggondozásra — jelentette ki. A gazdaságosabb termelés, a szerkezetváltás nem kívánt, de szükségszerű következménye a munkanélküliség növekedése, amely az ifjúságot az elsők között sújtja. 1986-ban 3600, 87-ben 4700 fiatal nem tudott elhelyezkedni. Helyzetük azért is nehéz, mert többségüknek nincs megfelelő szakképzettsége. Áttörést ebben a helyzetben az oktatási rendszer tartalmiszerkezeti változása jelenthet. Az átképzési támogatás, a vállalkozás ösztönzése, a közhasznú munkák szervezése, külföldi munkavállalás lehetőségének bővítése jelentős erőfeszítés ugyan, de nem hozhat átfogó megoldást. Különösen azért nem, mert a legkiszolgáltatottabb rétegnek nem ad gyógyírt, de munkanélkülisegélyt sem, mert a pályakezdőket ez a jog nem illeti meg — tette hozzá. Az államtitkár a feszítő gondok között szólt a lakáshoz jutás nehézségeiről. Mint mondta, a családi segítséggel számolni nem tudók lakásszerzési esélye kilátástalanná vált. Deák Gábor a gondok ismeretében halaszthatatlannak ítélte a lakásgazdálkodás egész rendszerének korszerűsítését. Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szólva hangoztatta, hogy a törvény a maga idejében progresszív szerepet játszott, végrehajtása során azonban kiderült: felemás szabályozás született. Túlzott illúziók fűződtek e jog minden- hatóságához. Fontos tapasztalat az is, hogy szemlélete és tartalma nem illeszkedik a meghatározó társadalmi folyamatokhoz. Az államtitkár álláspontja szerint nem egy törvénynek, hanem a jogrendszer egészének kell tükröznie az ifjúság sajátos helyzetéből fakadó jogokat és kötelezettségeket. Ezzel ösz- szefüggésben aggasztónak tartotta, hogy az alkotmány mai tervezetében még utalás sincs erre. Az ifjúság számára különösen jelentősek egyes törvények, ezért arra kérte a képviselőket, hogy döntéseik, törvényalkotó munkájuk során a magas szintű jogszabályokban is érvényesítsék az ifjúságpolitika szempontjait. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy még korai lenne az ifjúsági törA Pest megyei képviselők az ülésteremben (Hancsovszki János felvételei) vény hatályon kívül helyezésére javaslatot tenni. Ez csak akkor lesz időszerű, amikor a törvényben foglalt vagy az abból eredő valamennyi időtálló és az ifjúság érdekeit szolgáló szabályozás beépül a megfelelő törvényi, jogszabályozási helyekre. Az ifjúság és sportbizottság nevében Vörösné Csurka Mária (Komárom m., 9. vk.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze szólalt fel a vitában. Az ÁISH előterjesztéséről megállapította, hogy az formálisan közelíti meg a kérdést, már csak azért is, mert mindenfajta helyzet- elemzést nélkülöz. Mivel azonban az ifjúság gondjai, problémái már a pattanásig feszültek, a tárgyalás nem halasztható el csupán azért, mert egy rossz beszámoló készült. Annál is inkább, mert a téma félretétele azokat a korábban is gyakran hangoztatott kijelentéseket erősítené, miszerint a kormány, a parlament ifjúságellenes. A .beszámolóhoz kapcsolódóan kifejtette még véleményét a képviselők közül Zsol- nay Katalin, Nagy Józsefné, Südi Bertalan, Kókai Rudolf, Kállai Ferenc, Hellner Károly, Berg Lászióné, Sándor Gábor, Moravcsik Ferencné, Szabó István ék dr. Csontos Jánosné. Az ebédszünetben 49 képviselő részvételével alakuló ülést tartóit az Országgyűlés egészségügyi csoportja, amelynek vezetőjévé választották.Balogh Károlyt (Győr-Sopron m., 11. vk.). Az ülésen megállapodtak abban, hogy május utolsó napjaiban — még a soron következő ülésszakot megelőzően — a szekció konzultál a Szociális és Egészségügyi Minisztérium képviselőivel a társadalombiztosítás, az egészségügyi helyzet, valamint a szociálpolitika kérdésköréről. Ugyanakkor fontolóra veszik azt is, hogy lehetőség szerint az Országgyűlés plénuma elé vigyék a nemzeti egészségmegőrzési programot, illetve az annak megvalósítási esélyeit elemző beszámolót. A szünet után az ÁISH előterjesztéséről folyó vitában felszólalt még Barcsik János, A bizalmatlansági indítványról A májust ülésszak egyik legjelentősebb eseménye a bizalmatlansági indítvány jogi kereteit megteremtő alkotmánymódosítás. Ez az elmúlt évtizedekben elhalt jogintézmény újraélesztése nagy lépés a jogállamiság megteremtése felé, hiszen alkalmazása kizárja az ellenőrizhetetlen, egy- centrumú hatalomgyakorlást. Beépítése az új alkotmányba azért is halaszthatatlan, mivel a többpártrendszerre való áttérés enélkül elképzelhetetlen. Az Ülésszak első napján megszavazott döntés értelmében a honatyák egyötödének kérése alapján lehet majd benyújtani bizalmatlansági indítványt a kormány ellen. Ha a Minisztertanács egészére kiterjed a bizalommegvonás, feladatát úgynevezett ügyvezetői kormány látja el korlátozott jogkörrel. Az új miniszterelnök és a miniszterek megválasztására hatvan napon belül kerül sor az általuk előterjesztett, s elfogadott program alapján. Rendkívüli esetben a kormány is kérhet bizalmi szavazást a parlamenttől, amelyben a honatyák hozzájárulását kezdeményezheti bizonyos kérdésekben való döntéshozatalhoz. Virágh Ferenc Soltészné Pádár Ilona, Angyal Imre, dr. Szirá- ki András, Sebest Lászióné, László Béla, Alberth Béláné dr. Velkey László, Bödöné Rózsa Edit, Tóth Istvánná, Tóth Károly, Takács Imréné és dr. ■Géczi István. Deák Gábor a beszámoló vitáját összefoglalva hangoztatta: jó döntés volt, hogy az Országgyűlés két fordulóban tárgyal az ifjúság ügyéről. Az államtitkár olyan mechanizmus kiépítését tartotta szükségesnek, amely rendszeres párbeszédre teremt lehetőséget a kormány és az ifjúság'között. Szerinte azonban nemcsak a kormánynak, hanem a parlamentnek is ifjüságpárti- nak kell lennie. Fontos tapasztalat, hogy az ifjúság sorsát egy dokumentum, amely átfogóan foglalkozik az ifjúsággal, nem befolyásolhatja. A központi ifjúsági alapra való elszámolását hiányoló felvetésre reagálva Deák Gábor elmondta:’ az ifjúsági alap az állami költségvetés része, elszámolása a, költségvetési zárszámadáskor esedékes. Végül a határozati javaslat- tervezet süvegének módosítását indítványozta. Eszerint az ■Országgyűlés a Minisztertanács jelentését azon véleményének fenntartásával venné tudomásul, hogy a kormány az elhangzott javaslatokat építse be hároméves programjának végleges változatába. Deák Gábor válaszát követően határozathozatal következett volna, ám Sarlós István (országos lista) — s hozzá csatlakozva több képviselő — indítványozta: a határozati javaslatot szövegezzék át. Végezetül a képviselők megszavazták hogy rendeljenek el szünetet. Ennek ideje alatt az ifjúsági és sportbizottság, az államtitkár és a felszólalók közösen átszerkesztették, újból szövegeatók a bizottság határozati javaslatát. A hosszúra — csaknem kétórásra — nyúlt szünet után az új változatot a foghíjassá vált padsorokban még jelen levő képviselők 15 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett elfogadták. Eszerint: az Országgyűlés a kormány jelentését — fenntartásokkal — tudomásul veszi, és felhívja a kormányt, hogy az elhangzott véleményeket, javaslatokat vegye figyelembe a három évre szóló munka- programjának kidolgozásakor. Ez utóbbi tárgyalásakor a kormány adjon érdemi tájékoztatást a kormányzat ifjúságpolitikára vonatkozó főbb elgondolásairól. Az Országgyűlés indokoltnak tartja, hogy — a társadalompolitikáért felelős államminiszter irányításával — 1989. december 31-ig dolgozzák ki az új állami ifjúságpolitikát. Az elfogadott javaslat leszögezi: az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére csak akkor kerüljön sor, ha az alkotmány és az alkotmányos törvények tartalmazzák a kor követelményeihez igazított gyermek- és ifjúsági jogokat, sajátos kötelezettségeket, valamint az állami kötelezettségvállalást, s a társadalmi feladatokat. Ezzel az Országgyűlés májusi ülésszakának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás. Horváth Lajos és Jakab Róbertné , felváltva elnökölt — befejeződött. Ma reggel 9 órakor interpellációkkal folytatja munkáját az Országgyűlés. DEÁK GÁBOR:
