Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

FPST

MH, YE

1989. MÄJUS 13., SZOMBAT

A piac az egyedüli és legfőbb koordináló erő

Beavatkozás helyett megerősödtek a hatásvizsgálatok

A politikai közélet palettája számos új színnel gyarapodott az utóbbi hónapokban. Az MSZMP 1988. májusi pártértekezletén elhatározott változásoknak megfelelően ma már sok területen tisztább a kép. Reálisabban mérlegelhető például az ország gazdasági helyzete, felsorolhatok azok a tények, amelyek jelzik: fejlődésünk elmúlt másfél évtizedes múltja hazánkat a fejlett országoktól eltávolította, s az a veszély fenyeget, hogy végleg elveszítjük felzárkózási esélyeinket. A kiút csak egy alapos, minden részletre kiterjedő program megalkotásával képzelhető cl, s ebben jelentős szerepük lehet a pártoknak. Az MSZMP gazdaságpolitikai koncepciója is egyre markánsabban körvonalazódik, s számos döntés mutatja, hogy a párt — felülvizsgálva eddigi gyakorlatát — új munkastílust honosít meg ezen a területen is. A változó helyzethez való alkalmazkodásról beszélgettünk dr. Kovács Imrével, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjével.

— A párt konkrét gazdasági kérdésekkel nem kíván foglalkozni — kezdte. — Ezt már a pártértekezleten megfogalmaztuk. Azóta a Központi Bizottság is csak koncepcionális döntéseket hozott, s ezt a módszert ajánlottuk a területi pártszervezeteknek is. Ehhez természetesen át kell gondolni az apparátusok felállását is. s ahol szükséges, változtatni kell.

— Mindezek azonban csak a formát módosítják. A párt gazdaságpolitikájának tartalmi változásairól tudtommal még nincs döntés.

— Az bizonyos, hogy szándékunk szerint az MSZMP a társadalom vezető ereje akar maradni a többpártrendszer keretei között is. Ezért nélkülözhetetlen, hogy olyan gazdaság- politikája legyen, amely egyetemes nemzeti érdekeket szolgál. Ha ezt megismertetve az emberekkel a következő választások után egy koalíciós kormányban a többségi támogatás birtokában léphetünk fel, a párt gazdaságpolitikai koncepcióját alapvetően a Minisztertanácsban tevékenykedő párttagok révén igyekszünk majd érvényesíteni. Természetesen anélkül, hogy erre külön határozat kötelezné őket, ugyanis-nagyon fontosnak tartjuk a kormány tágjainak önállóságát és felelősségének érvényesítését.

— Megeshet, hogy a párt érdekeinek érvényesítése a parlament ellenállásába ütközik, hiszen a honatyák a jövőben sokkal erősebb kontroll alatt tartják majd az Országgyűlésben született döntések révén a kormányt.

— Feltételezem, hogy a parlamentben is ugyanolyan arányban lesznek jelen az MSZMP képviselői, mint a kormányban, s ők megfelelő támogatást adnak a párt koncepciójának. Emellett én lényeges szerepet tulajdonítok valamennyi párttag tevékenységének, hiszen aktív részvételük nélkül egyetlen elképzelés sem valósítható meg.

— A közös fellépés feltétele, hogy mielőbb fogalmazódjon meg a párt gazdaságpolitikai koncepciója. Hol tart ma ennek a kidolgozása?

— Az MSZMP még nem rendelkezik egy új programmal. Amit 1988- ban a pártértekezleten elfogadtunk, annak egy része nem bizonyult időtállónak. Ezért — mint köztudott — Pozsgay Imre vezetésével egy bizottság dolgozik a párt programjának összeállításán. A munka feltehetően az esztendő végére fejeződik be, a széles körű vita után a kongresszus foglal majd állást. Viszont mostanában sok szó esik a választásokról, amelyek időpontja ma még bizonytalan. Nagyon fontos, hogy az MSZMP megfelelő választási programmal rendelkezzen, ezért — a pártprogram összeállításával párhuzamosan — a KB apparátusa már ennek kidolgozásával is foglalkozik. Ez egy rövidebb, konkrétabb program lesz, egy olyan dokumentum, amely világosan megmutatja céljainkat. A legfontosabb alapkövetelmény, hogy csakis reális, valóban megvalósítható feladatokat fogalmazzanak meg, mert ellenkező esetben könnyen meginoghat a bizalom a választásokon sikeresen szereplő pártban is.

— Bár a választási program még csak most készül, néhány része már bizonyára tisztázódott. Említene példákat?

— Az életszínvonal az egyik legfontosabb kérdés, amelyről nyíltan kell beszélnünk. Ügy látjuk, hogy az elkövetkező esztendőkben alapos differenciálódás megy majd végbe, ami azt jelenti, hogy lesznek, akiknél emelkedik, másoknál stagnál, míg egy rétegnél csökken az élet- színvonal. Ám látni kell azt is, hogy meg kell adni azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek a kitörési lehetőséget, ame.lyek képesek rugalmasan és gyorsan alkalmazkodni aZ

egyre erőteljesebben érvényesülő piaci törvényekhez. Sikerük természetesen dolgozóik keresetében is jelentkezik majd. Hadd jegyezzem meg egyébként, hogy a választási program gazdaságpolitikai részének egy változata már összeállt, s ezt az elkövetkező hetekben valamennyi megyei pártbizottságon, a fővárosi kerületekben, s több alapszervezetben aktívaértekezleteken vitatjuk meg. Meghallgatjuk több szakember véleményét is, ezeket összegezve teszünk javaslatot a választási programunk gazdasági, szociálpolitikai részére. Az így összeálló teljes választási program persze több fordulóban ismét vitára lesz bocsátva. A végső szót pedig az idén összehívandó pártértekezlet mondja ki.

— Néhány példát már említett arra, milyen eszközökkel igyekszik majd elérni az MSZMP, hogy politikája érvényesüljön. A konkrét beavatkozás mindenesetre megszűnik, ám még mindig nem egészen világos, hogy akkor mi lesz a mindeddig hatalmi centrumokként működő megyei es városi pártbizottságokkal, a KB apparátusáról nem is beszélve.

— Az utóbbi hónapokban jelentős átszervezések zajlottak. A Központi Bizottság apparátusában a korábbi nyolc helyett most hat osztály mű- . ködik, kevesebb a titkár, s másfél év alatt mintegy húsz százalékkal csökkentettük a létszámot, ön hatalomról beszél, de meg kell mondanom, hogy sem én, sem munkatársaim hatalmi pozícióból soha nem léptünk fel. Az más kérdés, hogy sokan az egypártrendszer keretei között ennek ellenére így látták. A párt nem is olyan régen még konkrét kérdésekkel is foglalkozott, döntött és végrehajtatott. Ma már ez elképzelhetetlen, s ehhez következetesen ragaszkodunk. A közvetlen beavatkozást szorgalmazókat ezért udvariasan, de határozottan arra kérjük, hogy forduljanak ahhoz a szervezethez, amely a döntést hozta, s amely annak megváltoztatására jogosult. Jelenleg munkánkban felerősödött a hatásvizsgálatok szerepe, s ez a jövőben még inkább így lesz. Ennek során elsősorban azt elemezzük, hogy a part gazdaságpolitikája hogyan valósul meg a gyakorlatban. Az eltéréseket jelezzük, s értékeljük, hogyan kell ezekre reagálni. A konkrét tettek azonban alapvetően a kormányra várnak.

— Ezek szerint, ha jól értem, önálló területi gazdaságpolitikáról a jövőben nem beszélhetünk.

— Szerintem nem. A megyei, városi pártszerveknek az lesz a legfontosabb feladatuk, hogy a párt általános programjának megfelelően a helyi adottságokhoz igazítsák a megvalósítást. Az adaptálás azonban nem jelenthet lényegbeli módosításokat. Változik az üzemi pártszervek munkastílusa, munkamódszere is. A termelésbe nem kell beavatkozniuk, mert egyértelműen érvényesíteni akarjuk azt az alapvető tételt, hogy a gazdaságban a piac az egyedüli és legfőbb koordináló erő. Feltehető, hogy bár az MSZMP nem vonul ki az üzemekből, megszűnik a helyi pártszervek függetlenített apparátusa, a szükséges feladatokat társadalmi munkában is el lehet látni. Ezzel befejeződik az a kontraszelekció is, amely a vállalatoknál a pártbizottsági titkárok kiválasztása során érvényesült.

Furucz Zoltán

Tiszta Mkiismr ettél

Visszavonult az ítélkezéstől

Két éve készült arra, hogy visszavonuljon az ítélkezéstől, és átadja a Pest Megyei Bíróság elnöki tisztét utódjának. Dr. Csernok Gyula, aki harminchét évig volt bíró, és huszonhét évesen már bírósági elnök Szécsényben, nyugdíjba ment.

A tiszteletére rendezett üpnepsé- gen, ahol dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztertől vette át a Munka Érdemrend arany fokozatú kitüntetést, egyebek között arról szólt: nem vett részt soha semmiféle koncepciós perben, tiszta a lelkiismerete.

Amikor — még az ünnepség előtt — a pályájáról kérdeztem, ugyancsak ezt rnelte ki, mint legfontosabbat, és azt, hogy mindig reformer volt, és ma, hatvanéves korában is annak vallja magát. Büntetőügyeket csak néhány évig vezetett kezdetben, és őszintén szólva sajnálta a vádlottakat. Az elmúlt évtizedekben polgári bíró volt, és nagyon szerette az ezzel járó szellemi feszültséget, az ellentétes érdekek ütköztetését. Ezt a munkát sajnálja abbahagyni, a vezetéssel járó sok tennivalót már kevésbé.

— Váltani kell — jegyezte meg beszélgetés közben, mert nem elsősorban a pihenésre gondol. Több ideje jut a tudományos munkára, s mint szakmai körökben köztudott, eddig is sokat publikált jogtudományi folyóiratokban és írt a Valóságba is. Kedvenc témái — a bírói függetlenség, önállóság — napjainkban időszerűbbek, mint amikor első írásai ezzel kapcsolatban megjelentek.

Dr. Csernok Gyula tagja az Alkotmány-előkészítő Országos Bizottságnak, tanít a Jogtudományi Egyetemen. Felkérték, hogy legyen tudoMindig reformer voltam — mondja dr. Csernok Gyula (Vimala Károly felvétele)

mányos tanácsadó az Igazságügyminisztériumban.

Amikor a hobbijáról kérdeztem, valahogy természetesnek tűnt, hogy nem horgászatról vagy vadászatról beszélt, hanem az irodalomról.

Írogatott eddig is a jogtudományi cikkek mellett karcolatokat is, de ez utóbbiakat csak az íróasztalfióknak. Ügy gondolja, talán nem véglegesen kerültek oda, hanem ha nyugdíjasán több ideje lesz, szép- irodalommal foglalkozik.

És még valamit fontolgat', ha már váltásról van szó: elképzelhető, hogy idővel mint ügyvéd dolgozik tovább.

Ga. J.

Hint építek (L\

Pest megyei leszek! Ha...

Lakbérem minduntalan növekszik, lakásom pedig rnrnfhá' ítzűMlrté. 'Tá'ü' nácsi a bérlemény, százhúsz éves •házban, melynek falai, akár a barátság, megbonthatatlanok: akkor ugyanis szétesnének rég elrohadt vízvezetékei. Erre a lakásra nem

A világnézet nem kényszer

A vallásszabadságról

Az idén decemberben várhatóan az Országgyűlés elé kerül a lelkiismereti szabadságról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénytervezet. Ennek kapcsán kérdeztük dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal titkárságának vezetőjét; mi tette szükségessé az új törvény megalkotását, hogyan értelmezzük ennek tükrében a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot.

— Az utóbbi harminc évben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány olyan egyházpolitikát folytatott, amely világszerte feltűnést keltett és elismerést váltott ki. A magyar állam és az egyházak közötti rendezett viszony stabilizáló eleme volt és maradt a magyar belpolitikának. nemzetközileg pedig hozzájárult az ország kedvező megítéléséhez.

— E téren Inkább mi voltunk szeré- nyék, amikor állandóan azt hangsúlyoztuk: nem kívánunk modell lenni...

— Tény, hogy a magyar egyház- politika egy olyan történelmileg igazolt gyakorlatot alakított ki, amely páratlan volt, s több szempontból maradt is a szocialista országokban. Ennek lényege: nem szükségszerű a harc a szocialista állam és az egyházak között, lehetőség van a konstruktív együttműködésre. Az elvi alapja ennek a gyakorlatnak az volt, hogy mindkét fél megőrizte a maga világnézetét, tiszteletben tartotta a másik meggyőződését, s azt kereste, milyen közös pontokon tud együttműködni a közösségért. Ezen az alapon lényegében érvényesült a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása.

— Ha ez így van, akkor mi szükség van az új törvényre?

— A kettő nem mond ellent egymásnak. Az 1980-as évek közepére ugyanis világossá vált, hogy az addig érvényes jogszabályokat túlhaladta az élet. meghaladta a gyakorlat. Hiszen ne felejtse el, a vallás- szabadságot csupán alsó szintű jogszabályok deklarálták, mindenekelőtt az 1895-ös 43. törvény, amelynek nagy részét ugyan hatálytalanították 1947-ben — s ez elég nagy hiba volt —, de amelynek 7., 8, és 18. szakasza továbbra is érvényben maradt. Általános szabályozásról viszont nem beszélhetünk.

Ezt felismerve kezdeményezte az Állami Egyházügyi Hivatal, még 1986-ban egy új. átfogó jogszabály megalkotását.

— Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy kodifikálunk egy eddig is meglévő gyakorlatot.

— Arról is, meg többről is szó van. Egyrészt az új törvénynek tartalmaznia kell a már eddig is érvényesülő vallásszabadságot, másrészt viszont egy múlt századi törvény, amelynek alapján e gyakorlat folyt, értelemszerűen alkalmatlan már arra — bármilyen haladó volt is —, hogy a mai körülmények között megfeleljen. Hogy mást ne említsek, csupán a helsinki záróokmányt 1975- ből. amely ajánlásokat fogalmazott meg a vallás szabad gyakorlásának biztosításával kapcsolatban. Ezeket az ajánlásokat mi elfogadtuk, támogattuk. De megemlíthetem más nemzetközi szerződések erre vonatkozó részeit is. Például a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát. amelyhez mi is csatlakoztunk, s amellyel ugyancsak összhangban kell lennie az új törvénynek.

— S mindezek között gondolom, az új alkotmánnyal is.

— Így van. bár alighanem a lelkiismereti és vallásgyakorlási törvényt előbb fogják elfogadni, mint az új alkotmányt.

— Nem okoz ez gondot?

— Az alkotmány csak általánosságban mondja ki a lelkiismereti szabadságot és a szabad vallásgyakorlás jogát, ez a törvény viszont sokkal konkrétabb kell legyen.

— Mielőtt erre rátérnénk; manapság sok vád éri a korábbi évtizedek egyházpolitikáját. Sokszor indokolatlanul, de az emberben mégis kétségek ébrednek.

— Ha nagyobb gondok lettek volna, akikor aligha játszhatott volna a magyar külpolitikában olyan pozitív szerepet az Egyházügyi Hivatal, mint amilyet játszott. A mi delegációnk látogatása alapozta meg a nyitást Kínával, Izraellel. Bennünket hívtak meg először Genfbe. a nemzetközi egyházi szervezetek központjába. 1980-ban az afganisztáni események miatt teljesen befagyott nemzetközi helyzetben mi jártunk az Egyesült Államokban. S viszont: 1987-ben. itt járhatott, mert eljött Billy Graham prédikátor, 1987-ben szocialista országban először rendezett ülést a Zsidó Világkongresszus, s 1984-ben a Lutheránus Világszövetség. Az utóbbi időszak eseményei között megemlíthetném a pápa meghívását és közelgő látogatását.

— Most tehát lássuk; mit értsünk lelkiismereti és vallásszabadságon?

— A két jog véleményem szerint egymástól elválaszthatatlan. A törvénynek ki kell majd mondania e két jog tartalmát és az érvényesülésükhöz szükséges garanciákat. Szabályoznia kell az állam és az egyházak, a vallásfelekezetek viszonyát, biztosítani kell azok autonóm működését.

Mindenkinek joga van e szabadságra. a világnézet minden kényszertől mentes megválasztására, -s arra. hogy a jog lehetővé tegye, hogy a különböző világnézetet valló állampolgárok és szervezeteik — így az egyházak is — nézeteiket szabadon terjeszthessék és oktathassák. A garanciák között kell. hogy szerepeljen: világnézete, meggyőződése miatt senkit semmiféle hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Az áliamoolgárok egyházhoz, vallásfelekezethez való tartozását például az állami nyilvántartások nem tartalmazhatják.

F. K.

alagozhq£ofc évtizedeket. Talán egy Ipariéi garrxdrá‘Szóló beugrót össze tudnék kuporgatni, de mit oldanék meg vele?. Lakásgondomat semmi esetre sem: a beköltözés után nemcsak adósságaimat kellene törleszteni, hanem máris gyűjthetnék egy nagyobb lakásra ... Nincs más megoldás: házat építek!

De hová? Budapest, ahol eddig laktam, a zsúfoltságon és a drága telekáron kívül'még egy dolog miatt nem jöhet szóba: nem szeretem. Marad tehát Pest 'megye. Nosza, pillantás a térképre. Pesttől keletre nem szívesen mennék, mert az uralkodó széljárás azt hozná utánunk, amitől menekülök: a kormot, a zajt, a gyárak füstjét. Marad tehát a budai oldal. Ennek déli része megint hátrányosnak találtatott. Budaörs például közel van a fővároshoz, a negyvenes busz percek alatt bevisz, de hová? A Kosztolányi térre, ahonnan még messze a városközpont. Olyan települést kell keresnem, melynek bekötőútja a metróhoz vezet. Ilyen Budakeszi, Solymár, Nagykovácsi. Mindre ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Valaki említ egy nevet: Páty. Hmm... Jó tíz éve jártam ott. Szép helyen, erdő mellett fekszik, az igaz, de se víz, se egyebek, ahogyan visszaemlékezem, No, egy kirándulást azért csak megejtettünk feleségemmel ebbe a Moszkva tértől húsz percre levő faluba.

Ahol azután elállt a lélegzetünk. A szegény kis' település a tíz év alatt igencsak kikupáiódott. Űj házak, új ABC, s ami a lényeg — jön a vezetékes víz! A színhely tehát Páty lesz.

Csakhogy a falubeliek is tisztában vannak községük fokozatos, és igazán csak most várható fellendülésével, s a telekárakba már a jövő Pályának előnyeit is bekalkulálták, Ha befizetek egy ilyen házhelyet, nem lesz miből építenem. Legmegfelelőbb tehát a tanácstól venni a földet, akkor ugyanis 'csak harminc százalékot kell kifizetnem, a többi részletenként törleszthető. Megtudtam, egy esztendő múlva kimérik a falu Dobogó dűlőjét, s mint vagyontalannak, esélyem is lehet egy földdarabkára.

Kivártam az egy évet — az alatt áttanulmányoztam a Házépítési 1X1 valamennyi kötetét, az OTP- és bankhitelek jogszabályait — s szív-, dobogva vettem át a postástól az értesítést a" telek kiutalásáról, A történet innen folytatódik, a jövő szombaton. Olvasóinknak megpróbálom bemutatni, hogyan lehet a lehető legolcsóbban új otthonhoz jutni.

Tóth Béla Endre