Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-10 / 108. szám
4 igtfMan 1989. MÄJUS 10., SZERDA Történelmi játszöház Visegradon Régi angol utazók Május már hagyományosan a múzeumpedagógiai foglalkozások hónapja Visegrádon. A Mátyás Király Múzeum és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár közösen gondoskodtak arról, hogy ez a rendezvénysorozat ebben az esztendőben se maradjon el. A megszokott napokon — .tehát péntekenként —, május 12-én, 19-én és 26-án ismét sor kerül a középkori mesterségek bemutatójára. Gyertyaöntő-, kőfaragó- és fazekasmesterek mai utódaitól lehet ellesni a különböző fogásokat. Alighanem az idén is Zeller József maga készítette faesztergája — amely egy korabelinek pontos mása — vonzza a legtöbb érdeklődőt. A Salamon-torony melletti alsóvár lakótornyának udvarán lovagi játékokat mutat be a Salamon bajvívókor. A zenés történelmi játszóházban pedig a Rex Corvinus együttes muzsikájában gyönyörködhetünk. A Salamon-toronyban a hét végén kiállítás nyílik. A két világháború közötti időszakban alkotó női fotósok képeiből rendeznek tárlatot. A királyi palotában pedig egy másik kiállítást készítenek elő Régi angol utazók a Dunán és Visegrádon címmel. V. A. Mikor fekszik le a törpe? Iskolai Hókusz Fatime ősszel első osztályos lesz. Izgatottan ment beirat- .kozni öccsével, Lalival a szentendrei iskolába. Kedves, szakállas tanító bácsi fogadta őket. Mosolyogva biztatta a lurkókat: lépjenek csak bátran az asztalhoz, amelyen színes rajzok feküdtek. Az egyik lapon az ábra fölött ez a felírás állt: Túljárunk Hókusz Pók eszén. A másikon pedig: A törpe lefekvési ideje fél 8. Nemcsak a leendő elsős kapott egyet emlékbe, hanem óvodás testvére is. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy mindketten máris nagyon szeretnének iskolába járni. L. M. Volt idő, mikor úgy gondoltam: milyen kár, hogy a huszadik század második felében születtem. Jobban szerettem volna inkább középkori polgárlány lenni, gótikus tornyok, csipkés kőkutak, magas városfalak között élni, vasárnaponként útban a dóm felé suhogó selyemszoknyá- bam söpörni végig az utcákat. Romantikus vágyakozásomnak az vetett véget, hogy rájöttem, a régiek élete sok mindennek minősíthető mai szemmel nézve, de higiénikusnak éppen nem. Én, mint lenge léptű ifjú hajadon feltehetőleg egy járványnak estem volna áldozatul. Mindez akkor jutott eszembe, amikor végigsétáltam Szentendrén A gyermek a századelőn című kiállítás tárgyai előtt. A Népművészetek Házában látható bemutató csak arról győzött meg: nagyon nem szívesen lettéin volna csecsemő az 1900-as évek elején, de kisgyerek sem. Az aprócska lényre számtalan veszély leselkedett akkoriban, s ha túl is élt torokgyíkot, szamárköhögést, tüdőgyulladást, hosszú életre akkor sem számíthatott abban a korban, amelyben az átlagéletkor 27 év körül mozgott. Az adatok megdöbbentőek: a századfordulótól az első világháborúig a halálozások felét a hét éven aluli gyermekhalandóság tette ki, s az újszülötteknek több mint 20 százaléka nem élte meg első születésnapját. Igaz, az elvesztett kicsit számtalan testvére pótolta, de a néhány- araszos koporsó, a felravatalozott kis test, az évezredes rítus szerint a halottal együtt, eltemetett kedves játékszer megrendítő látvány. Hát ezért nem szerettem volna én gyerek lenni a századelőn. S azért sem, mert a kiállítás tanúsága szerint a korabeli falusi ember éppoly védtelenül állt a természettel szemben, és éppoly primitív, mágikus módon próbált szembeszállni az ismeretlen eredetű rontással, mint sok-sok évezreddel korábban élt őse. Az óvni akart gyereket frászka- rikán bújtatták át, mint a Nagykőrösről származó fonott darab mutatja, pólyájába a legváltozatosabb tárgyakat rejtették fokhagymától a szentelt képig, karocskájára piros szalagot kötöttek, ablakába tollaltat állítottak. Szertartásoknak vetették alá, ahogyan Vankóné Dudás Juli képe ábrázolja: „Ég a kemence a gyerek elégetésére, de a gonosz visza válcsa a roszat." A kiállítás legmegdöbbentőbb információja számomra az a félelmetes elmaradottság, amellyel a magyar falu végigélte a történelmet, s feje fölött elzúgtak a felfedezések, a tudomány új csodái. Egyvalamit azonban nem lehet elvitatni ettől a kortól: a gyerek, ha megérte, nem állt értetlenül a felnőtt világgal szemben. Gyermek- és felnőttiét egymásnak természetes folytatása volt, s nem két különböző életforma. A kicsiket hamar munkára fogták, 4-5 éves koruktól kezdve őrizték a libákat, vizet hordtak, kertet locsoltak. Játékaik szüleik munkaeszközeinek kicsinyített másai voltak, ruháik is a nagyok holmijainak mintájára készültek. Az iskolában szépen megtanulták, miért is kell adót fizetni, s hogyan választanak bölcs honatyát. Földrajzi előismeretek keretében elsajátították szűkebb hazájuk, Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye és Budapest székesfőváros rövid leírását, kézimunkaórán mintacsíkokat hímeztek — nem azért, hogy éppen valamivel elfoglalják magukat, hanem azért, mert ezt a tudományukat később nem nélkülözhették. Már középiskolában önálló újságot szerkesztettek, például a Nagykőrösi Diáklap 1903-ban már negyedik évfolyamához érkezett. S ha rossz fát tettek a tűzre, mint feltehetőleg Détári János, aki az 1898-dik évben Cegléden született, s 1913-ban a városi ipari tanonciskola diákja volt, akkor bizony magaviseletből szabályszerűt vittek haza bizonyítványukban — ez emlékeim szerint nem lehet túl jó eredmény, mert a Pál utcai gittegylet tagjai annak idején rendtartásba ütköző tevékenységük büntetéseként kaptak ilyen jegyet. * Egyszóval, bár én nem vágyom vissza a századelő világába, a gyerekek bizonyára jól érezték benne magukat. Nem éltek túlságosan elkényeztetve, de éppen ezért könnyebben birkóztak meg azzal a konfliktussal, amit a felnőtté válás mindig jelent, ellentétben sokszor életidegen és gyakorlatiatlan módon nevelt mai utódaikkal. Mörk Leonóra IkiállítótermekbőlI A csillag festőköltője A hét végén nyílt meg az Ernst Múzeumban Bazsonyi Arany gyűjtményes kiállítása, amely június 4-ig tekinthető meg. Harmat és csillag, légies súlytalanság, nem csökkenő áhítat és báj jellemzi munkásságát egyfelől. Másrészt az er- kölcsiséggel átitatott szépség marandandóságot ígérő gyémántragyogása. Mai költészetünk két meghatározó egyénisége Nemes Nagy Ágnes és Szécsi Margit. A harmadik kétségtelenül az a Bazsonyi Arany, aki képekkel írja — rezdüléses finomsággal — lírai költeményeit. Festőköltő. Esetében többről van szó, mint szép festményekről. Elámu- lunk előttük, s tisztaságuk láttán, magunk is tisztulunk. A szíve is tehetséges, s miközben fájdalmakat fogad be együttérzéssel, az örömünkké válik azáltal, hogy művekké szelídíti a nem kívánt diszharmóniát. A szelídség hatalmát árasztja rezignált közvetlenséggel. Csöndes lelkierő kormányozza alkotásait, melyek összetartoznak a pálya elejétől mindmáig. A lelki tartalmat illetően alig van különbség az 1967-es Apó és fiú, továbbá a megrendítő Az utolsó virág között 1985-ből. Csak az idő és a sors változott. Az asszonyi sors nézőpontjából, személyiségének egyedi karakterétől indítattva erkölcsi alapozottságú megfontolással tárja fel képsorokban az adott életgyökerek léthátterét — időben az időtlenséget. Vi- zualitása bölcseleti. íorrásQkon alapul, szemlélődésen. BazsoLakodalmi készülődés nyi Arany művészetében a produkció mellékes, o rajztudás alázatosan szolgálja a föltámadó emlékezéseket, nosztalgiákat. A Bazsonyi-kép rejtett rétege személyes bánatát tartalmazza, teljessége azonban mór gyönyörködtetést keltő vizuális öröm. Valami különös, megÜdvözlet így óvták a falusi kicsiket a századelő falusi udvaraiban (Pék Veronika felvétele) Új nemzeti atlaszunk Miről árulkodnak a térképek? A mai Magyarországról ad teljes képet Magyarország nemzeti atlaszának új kiadása, amely hamarosan elhagyja a nyomdát. Pécsi Márton akadémikus, az atlaszmű szerkesztőbizottságának elnöke elmondta, a kiadvány a legfrissebb kutatási eredmények, statisztikai adatok tükrében mutatja be hazánk természeti adottságait, erőforrásait, gazdaságának és társadalmának állapotát, igazgatási rendszerét, lakosságának életkörülményeit. Ábrázolja mindazokat a jelentős változásokat, amelyek az utóbbi húsz évben — az atlasz első kiadása óta — országunkban bekövetkeztek, s utal a reformtörekvések eredményeire is. Elsőként a Magyar Tudományos Akadémia májusi közgyűlésén, majd kevéssel ezután a Nemzetközi Kartográfiai Szövetség budapesti kongresszusán mutatják be új nemzeti atlaszunkat. A vaskos mű hatezer példányban jelenik meg, 600 térképet, 200-nál több diagramot. hat űr- és két légi felvételt, az ország összes települését ábrázoló térképmellékletet, valamint százoldalnyi magyar—angol magyarázó szöveget tartalmaz. Tervezésében és kiadásában 50 intézmény több száz kutatója, szakembere vett részt. Az angol nyelvű szöveg lektorálásáról a brit szakgeográfusok szövetsége gondoskodott. A bevezető térképek alapul szolgálhatnak az ország természeti erőforrásainak, vagyoni helyzetének felméréséhez. Az éghajlati térképek hazánk időjárása számos tényezőjének napi, havi, évszakos illetve sok évi változásairól adnak olyan információkat, amelyek a termelésben, a tervezésben hasznosíthatók. Új műfajt jelentenek az atlaszban a természet- és a környezetvédelmi térképek, amelyek elősegítik a környezet állapotának, károsító hatásainak megismerését. Az ipar és az építőipar fejlődését, térbeli elhelyezkedését ábrázoló térképek az új kiadású atlasz legtöbb információt tartalmazó fejezetei. A szöveges magyarázat értékeli a gazdaságirányítási reformot követő iparfejlesztési törekvéseket és azok megvalósítását gátló tényezőket. Rámutatnak például arra, hogy az ipar szerkezetében 1975—85 között végbement változás iránya és mértéke csak részben felel meg az előirányzottnak. A magyar ipari irányítás megkésve reagált a világ- gazdaság szerkezeti változásaira, a válságot okozó gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Az atlasz mezőgazdasági fejezetéből kitűnik például, hogy a mezőgazdaság fejlődésének „magyar útja” nemzetközi elismerést és jó helyezést eredményezett. A központi források, támogatásos újraelosztása után azonban számottevően csökkent az egyéni és a csoportérdekeltség, az erőforrások célszerű hasznosítására irányuló törekvés. Az ország leglátványosabban fejlődő gazdasági ágazatáról, az idegenforgalomról szóló fejezet térképei bemutatják a legfontosabb vonzó erőket, az ország műemlékeit, védett építményeit. kereskedelmi szálláshelyeit. A térképekről leolvasható: a kül- és belföldi turizmus kétharmada az ország nyugati felében összpontosul. Ezért is szükséges új. vonzó idegen- forgalmi helyek kialakítása és a gyógyturizmus fejlesztése. Az egészségügy, az oktatás, a közművelődés és a sport helyzetét szemléltető térképek is a tennivalókra irányítják a figyelmet. Jelzik például, hogy az iskolakötelesek zöme alap- és középfokú oktatásban részesül, a felsőfokú oktatásban részesülők aránya európai viszonylatban azonban meglehetősen alacsony. Az ország demográfiai térképéről kitűnik, hogy a népesség fogyása 1985-ben elérte a 17 ezret, s várható, hogy az ezredfordulóra 300 ezerrel csökken a lakosság száma. Az atlaszban közzétettek olyan térképeket is. amelyek közismereti, oktatási célok t szolgálnak, bemutatják a lakókörnyezet állapotát, szerkezetét. Ilyenek egyebek között a fővárosi területek hasznosítását, a lakások állapotát, tulajdonjogi megoszlását ábrázoló térképek. Az új kiadású atlaszt bemutatják a karszt- és barlangkutatók, a technikai és tudományos haladásban részt vevő magyar kutatók idei. magyarországi találkozóján, valamint az év második falében Washingtonban a föld- tudományi. és Frankfurtban a geoökológiai kongresszuson. indító báj hgtja át minden művét, legyen az a Fakardos fiú, Bulgáriai emlék, kinyitott ablakon át föltárulkozó Tavasz, a krumpliszédés és az a Lakodalmi készülődés, mely kiemelkedő mesterműve. Bazsonyi Arany 1928-ban született Tolna megyében, Gyulajon. Kalocsán végezte középiskolai tanulmányait, de mivel kulákká nyilvánították szüleit, 1951-ben megszakadt stúdiuma a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pap Gyula, Kmetty János, s az általa nagyon tisztelt Berény Róbert tanácsaival készült a festői pályára. Pusztahencsén, Duna- bogdányban tanított. Vecsési Sándor festőművész felesége lett, akivel együtt alkot közös dömsödi műtermükben 1970- tdl. Ráckevén, Dömsödön, Szek- szárdon, Simontornyán, Budapesten nyílt egyéni kiállítása, egyes képeit bemutatták Bulgáriában, Franciaországban, Indiában, Libanonban, Kanadában, megkapta a Tornyai- plakettet, a balatoni, szegedi nyári tárlat díját, a hatvani Magyar Tájak bronzdiplomáját, a szekszárdi Babíís-pla- kettet, a Kohán György-érmet, s közönsége és kollégái mély elismerését. Losonci Miklós T ermékenységvarázslás Pünkösdi királynéjárás Húsvét után ötven nappal következik el pünkösd, amely a keresztény egyház jelentős ünnepe. Ehhez a naphoz azonban pogánykori szertartások is kapcsolódtak. Az e naphoz kötődő népszokásaink közül ismert a pünkösdi királyság, amikor egy ifjú különféle ügyességi versenyek megnyerésével egy esztendeig a legények vezetője volt. A lányok és fiúk énekes, táncos adománygyűjtő szokását — a pünkösdölést — megyénkben a Galga mentén még megtartják, A kislányok termékenységi varázslással összekötött köszöntője azonban már leginkább csak a hagyományokban él. A pünkösdi királynéjárást a Budakalász Lenvirág Együttes felújította, s május 14-én 11 órakor a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Fel- ső-Tiszavidék Tájegységében be is mutatja. Gyermeknek lenni a századfordulón Frászkarikán bújt át, akit óvni akartak
