Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
1989. MÁJUS 9., KEDD 3 Önvizsgálatra már nincs idő Népszavazás előtt Hévízgyörkön Az MSZMP KB ülése Hévízgyörk ott kezdődik, ahol a közös tanács központja, Bag végződik. Egybeépült a két település. Éppen ezért gondolhatjuk logikusnak az 1975-ben született elhatározást az együttes közigazgatásról, amely formailag a két helység lakosságának közös akaratát fejezte volna ki. Ám erről szólva a legtöbben csak legyintenek: — Máshol találták azt ki! Erre gondolva, már valamivel jobban megérthetjük a több éve tartó szétválási törekvéseket. Ámbár még így is logikusnak látszana az együtt maradás. Hisz könnyebben osztanák meg az intézmények fenntartási költségeit, gazdaságosabb lenne a közigazgatás, a közös szolgáltatások rendszere. Elmélyült ellentétek Erre való hivatkozással mondták, hogy egységben az erő, hogy így jobban fejlődhet majd a két település. Tulajdonképpen racionális érvelés volt annak idején. A györkiek emlékezete szerint a két falu közé nagy áruházat, sportpályát, strandot ígértek a javas- lattevők. Csakhogy mi lett belőle? — kérdeznek most visz- sza, s mintegy maguknak válaszolva, csupán az orvosi rendelőt, meg az új iskolát ismerik el. Egyébként azt mondják: Bag fejlődése többszöröse a györkinek. Ott épült legalább tízszer annyi aszfaltút, ott korszerűsítették a közvilágítást, míg emide azokat a lámpákat szerelték fel levetett holmiként, amit a másik helyen a modernekkel pótoltak. A művelődési házak támogatásából Bag kapja a hetven százalékot, Cyörk a harmincat, pedig a népesség száma itt is háromezer, azaz csak nyolcszázzal kevesebb, mint odaát. Ha pedig a falu közös szórakozóhelyét csinosítani szeretnék,' akkor olyan levelet kapnak a pénzügyeket intéző ga- mesztől, mint amilyet az irodán be is tudnak mutatni: ,.A belső festési munkát nem áll módunkban megcsináltatni, tartási összeget a bági művelődési központ elvásárolta.” Dátum: 1984. szeptember 5. Ez kellett még csak egy olyan faluközösségnek, amelyik különben is sokat ad magára, bár egyesek szerint túlontúl is sokat. Éppen ezért a sérelmei között többet érzelmi alapon sorol fel, s azok egy része nem valódi. Az elmúlt évtized közepén történt egyesítést mindenesetre Mrkva András, a községi pártvezetőség titkára is politikai hibának tekinti. Fercsik Mihály, lapunik gödöllői különkiadásának külső munkatársa, mint helybeli lakos és a vele csak névrokon Fercsik Gábor, a nyugdíjasklub elnöke, s mások jellemzése szerint már régen is figyelembe kellett volna venni a két nagy közösség történelmi és kulturális különbségeit. Mert amíg Hévízgyörk története elsősorban a paraszti, gazdálkodói múltban gyökeredzik, s jobbára a kisbirtokos életforma alakította egykor a hagyományokat, addig Bagón inkább a munkáséletforma volt a jellemző. Ha az ellentétek elmélyülnek, már könnyen elhangzik ez a panasz is. hogy elvitték a tanácsot, s Bagón vagy tizenhét tagú közigazgatási apparátust teremtettek. Helyben hiába volt fogadóóra, mégis minden apróságért oda kellett átmenni. Az elöljáróság vezetője meg egy ideig túl sok funkciót ragadott magához. Most, hogy az emberek nekibátorodva. jobban élnek a jogaikkal, egy csoport meg is próbálta őt, mint tanácstagot visszahívni, ám formai okok miatt ezt nem tudták érvényesíteni. Fodorné Gyalog Éva, a hé- vízgyörki művelődési ház igazgatója így fogalmazott: — Nem annyira a két falu közti ellentét alakult itt ki, mint a falun belüli nézetkülönbségek. Mert a formális vezetés mellett kialakult az informális, vagyis egy szűkebb csoport akarata érvényesül. — Lehetett volna másként, ha nyíltabb a vezetés, jobban támaszkodik a közvéleményre? Kustra Pál a negyvenhárom év után néhány hete nyugdíjba vonult MÁV-dolgozó, akit a lakásán kérdezek, kategorikusan jelenti ki: — Én nem egyesítettem volna a két falut. A házasság első éveiben ő volt itt a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke, ám 1985-ben leköszönt. Nem is tagadja, azért, mert megsértődött. Ennek az oka többek között az útépítés volt, amit a községben kezdtek, de abbamaradt, mert nem jött az anyag. Most ő is a kilométereket számolja, mennyivel több a burkolt felület odaát, menynyivel kevesebb itt. Persze, az is megesett, amire még mindig keserűen emlékezik, hogy a tanács végrehajtó bizottsági üléséről kiküldték, amikor személyi kérdésekről akartak határozni. A helyi vezetőkről nagyjából azt mondja, amit többen is, az újságírót megszólítva. Némelyek bizalmasan félrehíva: hogy itt egymás közt osztogatták a funkciókat. A helyi szakosok Mindenesetre ez a többéves közhangulat eredményezte, hogy a februári falugyűlés kívánságára most már népszavazást ír ki a közös tanács, s ez végső elhatározást jelent a válóperes tárgyalások után. Csakhogy itt még a szavazás időpontját is kritizálják. Talán nem alaptalanul, mert Mrkva András szerint május 20-a szombati napra esik, s akkor az emberek itt a pesti piacokra utaznak áruikkal. A helyi szokásokat tiszteletben kell tartani. Azt mondja: Ennek hangot is ad az aznap esti kihelyezett tanácsülésen, amire különben nem hívták meg, de elmegy. A közvéleménnyel összhangban maga is úgy véli, hogy a szétválásnak meg kell történnie, s a vezetést új emberekkel, új alapokra kell helyezni. Az már aztán presztízskérdés lesz, hogy azért is megmutassák a györkiek: megállnak a maguk lábán. Jamrik László, a közös tanács elnöke, ha nem is örül a kialakult helyzetnek, mdst már látható belenyugvással mondja: Ügy látszik, meg kell történnie, amit a györkiek — Ügy vélem, más megvilágításba kerülnek az elmúlt évek történései, ha én is elmondom az érveimet. Nem azért teszem, mert ragaszkodom a képviselői székemhez, hanem azért, mert érzem, harcolnom kell az igazamért — adja meg mondandójának keretét Bánáti Gézáné. — Visz- szahívásom kezdeményezését elsősorban azzal indokolták, hogy részt vettem bár a parlamenti üléseken, de a 18 év alatt egyszer sem vállalkoztam szereplésre. Ez egyszerűen nem igaz. Az országgyűlési könyvtárban a dokumentumok hozzáférhetők, és igazolják: igenis felszólaltam, például a családjogi törvény alkotásánál, amikor a nevelési tanácsadók létrehozását javasoltam, és interpelláltam a veszélyes hulladékok Zsámbékon való elhelyezése ellen. Az Országgyűlés kulturális bizottságában tucatszor mondtam el véleményemet a pedagógusok fizetésemelésével, a túlmunka díjazásáakarnak. Bagón a tanácstagok is unják már a huzavonát, hát jöjjön a szavazás. Csakhogy mindent el kell felezni, köztük a költségvetési támogatásokat az egyéb bevételeket, s persze fizetni kell az intézmények működését. A tavaly átadott hévízgyörki iskola építésére 16 millió forintos középlejáratú hitelt vett fel a tanács, amit a fejlesztési alapból kell törleszteni. Azt, hogy ez mekkora teherként nehezedik majd az új tanácsra, a jelenlegi közös költségvetés arányai némileg megmutatják. Az idei pénzügyi terv fő összege, a bevételek és kiadások előre látható egyenlege 45 millió 331 ezer forint. Ebből a működési költségek, amikhez többek között az iskolák fenntartása, az orvosok fizetése és sok egyéb más tartozik, 33 millió 500 ezer forintot tesz ki. A fejlesztésre marad a két falunak 6,7 millió forintja, amiből jobbára csak a hitelek törlesztésére, a kamatok fizetésére telik. Jamrik László szerint ezekkel a realitásokkal kell számolniuk a változást akaróknak, akik szerinte nem vették figyelembe, hogy annak idején az M3-as út építése miatt Bag, de csak Bag, mint a fővonal melletti település, sok előnyhöz jutott. Ezért volt itt több a belső közútépítés, ezért fejlődött tovább a közvilágítás. A bagi művelődési központban pedig országos hírű egvüttesek, csoportok alakultak ki, s ez a szélesebb körű munka igényét, nagyobb pénzügyi támogatást követel, de arányosan több volt a bevételük is. Tiszta lappal — Három tanácstagot visz- szahívtak — folytatja az elnök. — Ez sem jó, s ront a helyzeten. ami így' is 21:14 arányban alakult Bag javára. Pártosko- dó csoportok alakultak ki. A maguk közül valót nem nagyon akarják elfogadni ott az emberek, s egymás közt sem nagyon tudnak megegyezni — állítja. Ahhoz már késő van, hogy áttekintsék a közelmúlt vezetési módszereit, önvizsgálat helyett « szavazás következik. Csak aztán, a közakarat szerint lehet és kell tiszta lappal indulni. val kapcsolatosan, az egészség- ügyi bizottságban kezdeményeztem az URH-készülékek körzeti orvosi ellátásban való alkalmazását. A televízió és a rádió különböző műsoraiban többször ismertettem választó- kerületem gondjait, például a biatorbágyi 2-es iskola akkori mostoha állapotát. Tehát én is részese vagyok az eredményeknek, melyek e témában születtek. — Azzal is vádolják, elsősorban munkahelyi vezetői és kollégái — mint ez a Teletex egyik adásában is nyilvánosságra került —, hogy a Biatorbágyi 2. Sz. Általános Iskolában még a kedvezményes heti két napon sem tanít. — Nagyon meglepett és sért ez a vélemény, hiszen még 1985 szeptemberében az igazgatóm, Gádor Ferenc azt mondta: csináld nyugodtan a képviselői munkád. Az óráidra ráállítottam egy képesítés nélküli nevelőt. Tulajdonképpen akkor okozol gondot, ha dolgo(Folytatás az 1. oldalról.) kéziét óta eltelt 11 hónap tapasztalatairól, valamint az MSZMP és a társadalom közötti kapcsolatok alakulásáról. Tizenhatan fejtették ki véleményüket, valamennyien a párt „talpra állítását” sürgették. Mint megfogalmazták: nincs ok az önmarcangolásra, hiszen ami történik, az egyenes következménye az 1988. májusi pártértekezletnek. A változások előtti zsilipet e nagy tanácskozás nyitotta fel, s ebben az MSZMP érdemei elévülhetetlenek. Megállapították: ez a forradalmi változás szükségessé teszi, hogy a párt változtasson belső helyzetén. Mindenki előtt nyitva kell hagyni az utat, hogy elkötelezett reformer legyen. Azt pedig, hogy ki milyen mértékben lesz az, cselekedetei döntik el. Elhangzott az is: az MSZMP-nek az az érdeke, hogy tehetséges fiatalok beáramlásával reformpárttá alakuljon. A párttagság őszinteségre vágyik, hogy győzelemre vezesse az MSZMP-t a választásokon, biztosítva a békés átmenetet a többpártrendszerre. Ehhez több magabiztosságra, összefogottabb vezetésre, következetes stratégiára és taktikára van szükség. Ügy ítélték meg, hogy a vezetők közül sokan nem eléggé felkészültek, nem alkalmasak arra, hogy a többpártrendszer viszonyai között egy kritikus helyzeten átvezessék a társadalmat. A testület tagjai úgy ítélték meg, hogy az állampolgárok egyesülési szabadságának, politikai jogainak érvényesülése, a társadalomban meglévő különböző érdekek és értékek demokratikus megjelentetése és érvényesítése indokolja a párttörvény megalkotását, s javasolják, hogy már augusztus 1-je előtt be kell terjeszteni az Országgyűlés elé a törvényjavaslatot. Kimmel Emil elmondta, hogy a Központi Bizottság a továbbiakban négy nagy belpolitikai témát is megtárgyalt. Így elsősorban azt, hogy az MSZMP lemondott káderhatásköréről, s a jövőben jelölési jogkörrel él, politikai eszközökkel kívánja befolyásolni a legfontosabb társadalmi, gazdasági, s egyéb vezetői funkciók betöltését: jelölteket állít, javasol és ajánlásokat tesz. Ennék főpróbájaként tekinthető, hogv a mostani ülésen Németh Miklós miniszterelnök ismertette a testülettel a korzol, mert ez esetben nem tudok munkát adni a téged helyettesítő kollégának. Ugyanezt állította az igazgatóm Balázs Gézánénak, a megyei tanács elnökhelyettesének is, amikor ő ez ügyben felkereste. A számomra előírt heti két tanítási napról csak akkor hiányoztam, ha éppen ülésezett a parlament, vagy az Elnöki Tanács, melynek tagja vagyok. Ezt mindig előre közöltem az iskolában, és soha nem is hangzott el kifogás. Az énekkari próbákat azonban mindig megtartottam, mert így kérte az igazgatóm, és így diktálta a gyerekekért, az iskolámért érzett felelősség. Érthetetlen számomra, miért ez az acsar- kodás most, hét esztendő után. Igaz, hogy keveset voltam az iskolában, de minden kollégám tudja: egy esztendeig betegállományban voltam a szívemmel, 1988 novemberében leszázalékoltak, s azóta újabb súlyos betegség ért, egy agy- érgörcs, amiből csak most lábadozom. Betegségemre hivatkozva kérték: mondjak le a mandátumomról, de a kórházban és az otthonomban tett látogatáskor nem azt kérdezték: miben lehetünk a segítségedre, hanem arról győzködtek. vonuljak vissza. És éppen ez bántott, bosszantott. Ha másképp közelítenek, talán magamtól megteszem azt, mányátalakítási terveit, kérve a KB támogatását javaslatainak elfogadtatásához. A tájékoztató perceiben vitatta meg a testület a Munkásőrség tevékenységéről szóló beszámolót. A Központi Bizottság döntött arról, hogy hatályon kívül helyezi a Munkásőrség pártirányításáról szóló korábbi határozatokat, s egyben felkéri a kormány elnökét, hogy a testület országos parancsnokának bevonásával készítsen elő és adjon ki a Munkásőrségre vonatkozó új jogszabályokat. A KB ajánlása szerint a védelmi jellegű önkéntes szervezet a jövőben a Minisztertanács felügyelete alatt tevékenykedne, a hazai védelmi rendszer integráns elemeként. A Központi Bizottság üdvözölte a Demisz létrejöttét, annak első országos gyűlésén elfogadott programját. Tudomásul vette, hogy az ifjúsági szövetség közvetlen pártirányítás nélkül, önállóan dolgozik. Az MSZMP KB tárgyalócsoportjának az újonnan alakult pártokkal és alternatív szervezetekkel folytatott megbeszélésekről tájékozódva a Központi Bizottság megerősítette, hogy a párt — együttműködve valamennyi fontos, felelős politikai tényezővel — folytatni kívánja azt a mélyreható társadalmi átalakítást, amely a többpártrendszeren alapuló demokrácia megteremtésére, valamint a gazdasági válság leküzdésére irányul. A testület tudatában van annak, hogy a válság elmélyülésének megakadályozása politikai párbeszédet, együttműködést, együttes cselekvést, kölcsönös felelősséget, önmérsékletet igényel valamennyi haladást szolgáló erőtől. A párt meggyőződése, hogy az egypártrendszerről a képviseleti demokráciába való átmenet csakis szabad, demokratikus választások révén valósítható meg. Ezért a Központi Bizottság javasolja olyan politikai egyeztető fórum létrehozását, amely alkalmas valamennyi lényeges kérdés megvitatására, közös álláspont kialakítására. Javasolja továbbá, hogy e fórum minél teljesebben reprezentálja a magyar társadalom valóságos politikai és érdektagoltságát, s a politikai rendszer reformjával és a gazdasági válság elhárításával összefüggő teendőket tűzze napirendre. Az MSZMP KB ülése lapunk zártakor befejeződött. amire vártak. Így azonban nem vagyok hajlandó. Egy hónap türelmi időt kértem a népfrontértekezlet előtti napok egyikén, hiába. Nem mondok le, mert felelősséget érzek választópolgáraimért, és tudom: a pótképviselő, Sarlós György- né is beteg. — Ügy érzem, a dac vetette fel önnel a harci kesztyűt. S bízott abban is, hogy hamarosan meggyógyul. — Így van. Az orvosom is azt mondta, végig tudom csinálni ezt a ciklust. Erőt ad az a napokban érkezett levél is, melyben egyik választóm a következőket írja: „ne hagyja munkája gyümölcsét rendezetlen viszonyok között semmivé válni. Ne távozzék elsőként abból az apparátusból, ahol nem átallanák a felgyorsult gondok vélhető okozói közé sorolni.” Jólesett a megértés, a biztatás, a támogatás. — Mit mulasztott el Budaörsön, amiért elégedetlenek lehetnek az emberek? — A város vezetői ismereteik, kapcsolataik révén sok mindent képesek elintézni nélkülem is. Talán hozzám már csak utolsó lehetőségként fordultak. És én nem voltam tolakodó. Segítettem a gázvezeték építésében, szereztem pénzt a kommunális üzem fejlesztéséhez, kiharcoltam a buszmegállót a Tulipán utcában. de nem sikerült ugyanez a lakótelep esetében. Pedig amikor az egyik este kilenc órakor megkaptam a levelet, melybpn segítségemet kérték, már másnap reggel a miniszterrel tárgyaltam az ügyben. De az ígéret minden szinten Kovács T. István Nem mond le a képviselő Áldozatnak érzi magát Mondjon le a képviselő címmel lapunk április 27-1 számában jelent meg az az írás, amely miatt az érintett, Bánáti Gé- záné, Pest megye 21. számú választókerületének országgyűlési képviselője felkereste szerkesztőségünket. Előrebocsátjuk, az alábbiakban nem a fenti cikk helyesbítéséről van szó, hiszen a Hazafias Népfront Budaörs Városi Bizottságának küldöttértekezletéről írott tudósítás tényszerű volt. Mivel Bánáti Gézáné ezen az értekezleten már csak betegsége miatt sem vehetett részt, véleményének saját kérésére — a hallgattassák meg a másik fél is alapon —, most helyt adunk. Ő írta Frank, ó.../ ő már akkor látta, tudta... ö: dr. Frank Tibor. Néhány hete a hazai sajtó legújabb levelezője. Most a Képes 7 hasábjain (89/18., május 6.) üzent. Hogy ő már 1986-ban megmondta (kinek? hol? miként?, utalás nincsen rá) a meredek zuhanást. És tudta ... azt is, amazt is... látta előre ... Ismerős? Az. Semmi bajunk a véleménnyel, hiszen dr. Frank Tiboré. Neki pedig a legsajátabb joga így vagy úgy vélekedni, állást foglalni, fejünkre olvasni ... Jó az is, hogy az ilyen (vagy akár az ellenkező) vélemények nyilvánosságot kapnak szóban, írásban, a hallgatóra, az olvasóra bízva a megítélést. Azzal sincsen semmi bajunk, hogy az ilyen véleményeknek a hangoztatói — tisztelet a nagyon ritka kivételeknek — most állítják azt, hogy ők már akkor azt állították... Szerencsésebb lenne persze, ha ezeknek a friss sütésű bölcsességeknek a szerzői most pusztán emlékeztetnének rá, mikor, hol, miként, mit állítottak, s nem csupán állítanák, hogy ők akkor állították... A konkrétumok nélküli állítást ugyanis vagy elhiszi az ember, vagy nem. A konkrétum: ellenőrizhető. Az állítás általában: ellenőrizhetetlen. Mi azonban hiszünk dr. Frank Tibornak. Elhisz- szük. hogy — amint írta — 1986-ban ..elkészítettem egy matematikai programot, komputerre”, amely sok mindent jósolt. Egyetlen bajunk van: dr. Frank Tibor K a n a d á - b ó l üzen nekünk, itthoniaknak. ö ugyanis, 1986- ban. mint szerényen írja, ,.eljött” Magyarországról. Azaz kint felejtette magát ... S most üzen azoknak. akik itt vannak, akik vállalták a gyakran reménytelennek látszó, megaláztatásoktól sem mentes hadakozást. Akiknek i t, t volt fontos, hogy mi történik itt. Ha szabad az argó világából vett kifejezéssel élni: ó. kedves Dr. Frank, ez o,z alapállás nem egészen frankó... KLIENS csak ígéret maradt. Még mielőtt az autóbuszbérietek árának emeléséről megszületett volna a döntés, közvetítettem az illetékeseknek a lakosság ellenérzéseit. Ám amikor a települések a tiltakozó leveleiket fogalmazták, én már beteg voltam, nem tudtam segíteni. És tudom, az a fájó pontja Budaörsnek, hogy biatorbágyi vagyok. Pedig 1985-ben már nem akartam indulni a választásokon. Meggyőztek, mégis szinte azóta érzem: a névtelen levelek, az áskálódá- sok egyre jobban aláássák az egészségemet. — öné az ország egyik legnagyobb választókörzete, melyet javarészt agglomerációs települések alkotnak. Másutt nem tud visszahívási törekvésekről? — Nem. Pátyon rövidesen közreműködésemmel oldódik meg az egészséges ivóvíz ügye, Törökbálintnak, Biatorbágy- nak a telefonfejlesztésben sikerült segítséget nyújtanom, több helyütt felépült iskola, ABC-áruház, és sorolhatnám még, remélem, mindenre emlékeznek választóim. — Az ominózus értekezleten elhangzott: talán túlságosan türelmes volt ön iránt a népfront is. Többé nincs tolerancia. Budaörsön megkezdték az aláírások gyűjtését. Áldozatnak érzi magát? — Bizonyos értelemben igen. Testileg-lelkileg nagyon megviselt az egyszerre felszított ellenszenv, a névtelenség mögé bújó áskálódás, az igaztalan vádaskodás. De épp ezért vállaltam a küzdelmet. Fazekas Eszter
