Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
4 bártan 1989 MÁJUS 2., KEDD Végül a kollektív bölcsesség győzött Fölkavarodott az állóvíz 9 Semmi kétség. Szentmártonkáta kicsit szürke, kicsit álmos á közéletét elérte és azonnal fenekestül felforgatta a pluraliz- v. mus. Mert különben mi másnak a bizonyítéka volna az, hogy y, eddig tán a faluban összesen nem gyűjtöttek össze közügyben ^ annyi aláírást, mint az elmúlt hetekben. Mondhatnánk, aki va- d lantit is adott magára, aláírásokat gyűjtött tiltakozó vagy éppen v figyelemfelkeltő levele végére. A községi könyvtár vezetője két V, alkalommal Irt a községi tanács vb-tagjalnak, irt a IINF köz- v, ségi elnöksége, a Magvető Irodalmi Klub, de hallatta hangját az f ellentábor is, levelet írtak alá a pedagógusok, majd az úttörők, JÍ kérve, hogy mihamarabb fejeződjön be az általános Iskola toi- í natermének építése. De papírra vetette követelését a tanácsi í dolgozók szakszervezeti vezetősége is, nyomatékot adva annak, V. hogy végre egészséges és biztonságos épületben akarnak dol- " gozni. Édesanyámnak szeretettel Jó ötlet, kedves figyelmesség a különféle névnapokra vásárolható, bársonyborítású könyvecske, amely egy-egy adott névhez kapcsolódóan sorakoztat föl verseket, prózai írásokat és képzőművészeti alkotásokat. Ezt az ötletet fejlesztette tovább a Móra Ferenc Könyvkiadó, amely anyák napjára jelentetett meg egy kötetet Édesanyámnak szeretettel címmel. Sinkó Ferenc válogatásában a magyar irodalom nagyjai vallanak az anyaságról és saját édesanyjukról, a hozzá fűződő kapcsolat szépségéről. Az összeállításban megtalálhatjuk többek között Pázmány Pétert és Gárdonyi Gézát, Arany Jánost és József Attilát, Petőfi Sándort és Radnóti Miklóst, Jókait és Kosztolányit, Móriczot és Kassákot, Nagy Lászlót és Garai Gábort vagy éppen az élő magyar irodalom legszebben író, beszélő nagyságát, Sütő Andrást. A könyvecskét szinte fizikai gyönyörűség kézbe venni. A finom papírra nyomott kötetet Sinkó Veronika rajzai illusztrálják, mintegy emlékkönyvjelleget adva ennek a kedves, bizonyára kelendő kiadványnak. Aki egy szál virág mellé ezt is megkapja anyák napjára. bizonyára legféltettebb kincsei között fogja őrizni. S hogy a férfiak se irigykedjenek. karácsonyra megjelenik az Édesapámnak szeretettel című könyv is. Dlákszínjátszók Gödöllőn Önkifejezési forma Tegnap ünnepélyes eredményhirdetéssel befejeződött az országos diákszínjátszó találkozó Gödöllőn. Az országos diáknapokhoz kapcsolódó négynapos rendezvénynek a művelődési központ adott otthont. A seregszemlét valamennyi megyében válogatók előzték meg, s a mintegy kétszáz versengő csoport közül csak a 27 leg jobb együttes ju- tottT el Gödöllőre. Az ország szinte minden tájáról érkezett csaknem négyszáz középiskolás a legkülönfélébb műfajú előadásokon adott számot színjátszó tudásáról: klasszikus dráma és szürrealista darab, népi játék és musical egyaránt szerepelt a műsoron. Debreczeni Tibor, a zsűri elnöke elmondta: az érdeklődők többségében jó színvonalú előadásokat láthattak a művelődési központ színháztermében és kamaraszínpadán. Az utóbbi években ismét megizmosodott a diákszínjátszó mozgalom, sorra alakulnak az amatőr csoportok. A társadalmi folyamatok ellentmondá- i saira, feszültségeire érzékeny Tessedik iskolája Albertírsán Az ügy, amely ennyire fölkavarta a szentmártonkátai állóvizet: a könyvtár tervezett áthelyezése. Ám a dolog ennél sokkal bonyolultabb. A település régi gondja látszott megoldódni, amikor tulajdonképpen terven felül — hiszen a község középtávú terveiben tanácsháza építése szerepelt —, elkészült egy gyönyörű, tágas iskola. Miközben 1995-ig a tanács szinte minden fejlesztésre fordítható forintját a hitel- törlesztés viszi el, s ráadásul épül a tornacsarnok, rendkívül mostoha körülmények között dolgoznak a tanácsiak. A több mint százesztendős, sár falú épületről már évekkel ezelőtt kiállították a szakvéleményt, miszerint életveszélyes, így csak vegetálna Míg akár csak öt esztendővel ezelőtt is a tanácsiak rossz munkakörülményei alig különböztek az általuk üzemeltetett intézmények dolgozóiétól, mára gyakorlatilag csak az államigazgatás van ilyen mostoha helyzetben. Néhány hónapja egy tanácsi vb-ülésen foglalkoztak a tanácsháza épületének ügyével, s itt hangzott el javaslat arról: a jelenlegi közművelődési könyvtár kis átalakítással, bővítéssel alkalmas lenne a tanácsi dolgozók elhelyezésére. Ezt az épületet 1976-ban. -jelentős társadalmi és intézményi össz^jjggjfjf; emelte a falu. Itt kapott helyet a községi MSZMP-szerve- zet, a takarékszövetkezet és a könyvtár, öt esztendeje, amikor a szépen gyarapodó bibliotéka végképp kinőtte az alig 70 négyzetméteres helyiségét, a pártbizottság közös használatra átengedte ugyanekkora tanácstermét a közművelődési könyvtárnak. Ezt az intézményt szerették volna más helyre költöztetni. Megoldásként az új általános iskola tetőtere kínálkozott. A Hofer József Ybl-díjas építész tervei alapján készült intézmény padlásterében két szintet alakítottak ki. Vagyis a könyv barátainak éppen három emeletet kellett volna lépcsőzniük. A terv ellen nemcsak ez szólt, hanem a racionális szempontok is, sokat kellett volna költeni a vagyonvédelmi berendezésekre, és megoldhatatlan lett volna a szünidőkben a fűtés, illetve a nyitva tartás. Ezt a tervet a tanács-vb maga vetette el, bár ekkor már erősen hallatták hangjukat az ellenzők. Második megoldási javaslatként így született az ötlet, hogy egy jelenleg iskolai tornaszobának használt, lapos tetejű, 1981-ben emelt épületben alakítsák ki a könyvtárat. A négyzetméterek száma papíron alig valamivel kevesebb, mint amennyit a könyvtár ma használ. Ám ez éppen elegendő ahhoz, hogy a bibliotéka egyéb feladatait — a klubfoglalkozásokat, a könyvtárban tartott irodalomórákat, íróolvasó találkozókat — lehetetlenné tegye. Mivel raktározásra az új helyen alig lenne mód, az intézmény legföljebb stagnála, vegetálna. A másik oldal érvei azonban ennél is nyomosabbak. A tartalékalappal együtt a ta nácsháza javítására az idén másfél millió forintot költhet ne a tanács. Ez a pénz bőségesen elég lenne arra, hogy amíg Balaton Béla a tanácselnök — mindenki tudja a faluban, hogy az idén nyugdíjba készül —, ne dőljön a dolgozók fejé re a ház. Ha csak sétálgat decemberig — az egyik tanácstagot idézem —, akkor sem mondhatna rá senki egy rossz szót sem. ö mégis a fejébe vet te, hogy ésszerű átcsoportosítások sorozatával úgy forgatja TV-F I GY E LŐ ben a középfokú oktatásban tanulók vitáznak egymással valamilyen, úgynevezett felnőtt-témáról. Ha rajtam múlna, minden szülőt, pedagógust köteleznék arra, hogy ezeket az adásokat megnézze. Komoly, éretten gondolkozó fiatalok mondják el véleményüket a társadalomról s rólunk, felnőttekről. Most, legutóbb, például arról beszélgettek, hogy mi a politika, miért kell politizálni, s ha ezt egy fiatal megteszi, mit szól hozzá a szülő. Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy az ember félelem nélkül élhessen a társadalomban, miért változtatják a törvényeket, az alkotmányt? Izgalmasak, érdekesek, tanulságosak voltak a hallottak. Az összegzés pedig valóban elgondolkodtató. Azt mondták, most olyan korban élünk, amikor naponta változik minden, bizonytalan a jövő. Ez pedig arra kell, hogy ösztönözzön mindenkit, hogy a társadalomban közös erővel új, a régieknél megfelelőbb korlátokat alakítsunk ki. A gondolatok, vélemények legyenek szabadok, ám a tetteknek korlátok kellenek. A társadalomnak és az egyénnek legyen önálló ítélete, ám az harmóniában ötvöződjék. Ugye, ugye kedves vitatkozgató, gyakran csak a vakvilágba politizálgató felnőttek, talán érdemes lenne jobban odafigyelni a sokszor józanabb fiatalságra! Körmendi Zsuzsa TELEFERE. A mai összeállí- ással nem akartunk semmi cüIonosét, csak annyit, hogy ilfelejtsék erre a röpke idő- •e a mindennapi bajokat, ;ondokat — mondotta az idás végén a méltán népszerű riporter, Vitray Tamás. Va- óban nem mutatott most be valami egetverően különleges »mbereket, de a beszélgetések ;ényleg ki tudták kapcsolni a képernyő előtt ülőket. Irigylésre méltóak voltak a lelkes sportolók, akik a szöuli olimpia tiszteletére 417 kilométert — a teljes magyarországi szakaszt — kívánnak leúszni a Dunán; mindezt kilenc nap alatt, alkalmanként 40—50 kilométert megtéve. No és a terveik: ezer kilométer a Mis- sisippin és ugyanennyi a Volgán — a béke jegyében. Ha a rég óhajtott világbéke csak ezen múlna, bizonyos, hogy hamarosan boldoggá tennék a föld népeit. De sajnos, ez mintha egy kicsit másként alakulna mostanság... Az ő — egyébként igazán szépnek ígérkező — teljesítményük éppúgy nem fogja elérni áhított célját, ahogy Török István 3500 kilométeres kenus útja sem. ö a környezetszennyezés ellen kíván ilyen sajátos, egyéni módon tiltakozni. A szándék persze nemes, csak ... A műsorban számomra a legnagyobb élményt Rosemary Hardy angol énekesnő szereplése jelentette. Nem azért, mert szép hangja volt, amely- lyel tudott bánni, nem azért, mert iskolázottan, gyönyörűen énekelt, hanem azért, ahogy magyarul beszélt. Mint kiderült, annyi a magyarországi kötődése, hogy két esztendőn át nálunk tanult a Zeneakadémián. Itt sajátította el egy év alatt a nyelvünket. De hogyan! Nem kereste a szavakat, minden akcentus, idege- nes hangsúly nélkül, választékosán adta elő mondandóját. önkritikus hangulatainkban úgy tartjuk, hogy mi magyarok valutáért mindenre képesek vagyunk. S íme, mintha ez most ismét bizonyított lenne! Rosemary Hardy kemény fontokat fizetett azért, hogy itt tanulhassa előbb a nyelvet, majd a zenét. S lám mindkettőt tökéletesen elsajátította! Ml itthon — viszonylag — ingyen tanuljuk az anyanyelvűnket, vagy legfeljebb némi, nem konvertibilis forintokért, de az eredmény siralmas! Elég, ha meghallgatjuk külföldre szakadt. visszalátogató hazánkfiait, hogy erről meggyőződhessünk. Vagy itt van mindjárt nevezetes hazánklánya, a képviselőnő Ciccolina, aki felöltözni ugyan csak időnként felejt el, ám az anyanyelve szókincsét mindig. Vagy mégsem erről lenne szó?! ÚTKERESŐ. Még fél -esztendős sincs ez a kéthetente, szombatonként jelentkező, diákoknak szóló műsor, amely1914-ben a Kalota partján — bennem-is hasonló hangulat ébredt. A nyarat hazudó tavaszi hétköznap biztonságot, szépséget és nyugalmat árasztott. Legalábbis itt, Albertir- sán, ahol hiába keresem a Ka- lotát. Ünneplőbe öltözött asz- szonyok, férfiak és gyermekek iparkodtak a névadó ünnepségre. Ha egyszerű tudósítást írtam volna az eseményről, ennyiből állna írásom: Zászlókkal és virágokkal feldíszített hatalmas tornacsarnok fogadta a falu népét. Az iskolát, amely új nevet nyert — immáron a másodikat —, valami különös ünnepélyesség lengte körül. Ének- és zenekar vezénylésre várt, a szemek csillogtak, a nagydob mögött álló hét-nyolc éves fiúcska ajkát rágta. Az első szám után oldódott a feszültség, a műsor gördülékeny, magas színvonalú volt. Tessedik Sámuel neve hangzott el többször. A kétszáz évvel ezelőtt élt evangélikus papé, a község szülöttjéé, a nép nagy nevelőjéé, a mező- gazdaság, a magyar falu felvi- rágoztatójáé. Nevét olvashattuk az új emléktáblán, a kiosztott emléplaketten, s nevét fogja viselni talán véglegesen az iskola is. Mondom, ha csupán tudósítottam volna, ennyiből állna írásom. Ámde szorongatott a kérdés: ez-e a falu igazi arca? Ez, a biztonságot, szépséget és nyugalmat árasztó kép? Nem szenvedek-e hóvakságban, amikor gazdasági, társadalmi, politikai válságunk közepette ilyen idillinek látom a község képét? Vagy ténylegesen szélvédett helyen fekszik ez, a fővárostól félszáz kilométerre lévő település? Lapozgatom az ünnepség napjára megjelentetett Albertirsai Híradót. Még nyomdafestékszagú. Az iskolai élet rovatában szó esik az ingázó szülőkről, s arról, hogy nőnek az anyagi gondok, romlik az életszínvonal, bürokratikus az irányítás, ellentmondó felső utasítások között vergődnek a pedagógusok. Nagy Gábor téeszelnök megjegyzi, hogy az ország romló pénzügyi egyensúlyának helyreállítása őket is érinti, nem jut elég pénz az épületek, gépek, berendezések felújítására, cseréjére. Gondolom, az adónövekedés, az agrárolló okés nyitott fiatalok számára a színjátszás önkifejezési formát jelent. Módot nyújt arra, hogy sajátos eszközeikkel kifejezzék érzéseiket, elmondják véleményüket az őket körülvevő világról. A diákszínjátszó napokon egyébként szakmai konzultációkat is tartottak. A bemutatókon részt vettek a Magyar Színházi intézet munkatársai. Versenyen kívül műsort adott a Gregoria együttes, s a zárónapon a Trio Stendhal csoport koncertezett. Az országos verseny végeredménye: ★ A* első díjat a debreceni Főnix Diákszínpadnak Ítélte a szakmai zsűri, a második lett a soproni Széchenyi István Gimnázium Diákszínpada. a harmadik dijat pedig négy csoport kapta megosztva: a szentesi Horváth Mihály Gimnázium IV/A osztálya, a budapesti Vörösmarty Gimnázium diákszin- játszói, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Stúdiószínpada, valamint a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet színjátszó csoportja. A debreceni Adják Színpad és a gödöllői művelődési központ diákszínpada különdíjban részesült. F. K. Ez a falu igazi arca? ,,.,.E percben a Kalota partján biztonság, nyár, szépség és nyugalom.” Ádynak ezek a sorai zsongtak bennem, amikor egy szerénynek ígérkező névadó ünnepségre toppantam be Albertirsán a nagyközség mamutiskolájába. Zaklatott fővárosi forgatagból érkeztem, ahol országos jelentőségű hírek, szenzációk tagiózzák és sokkolják a kőrengeteg lakóit, s az embernek az az érzése, hogy korunk Po- seidoitjai által felkorbácsolt hullámok már-már elborítják az egész országot. E percben azonban — miképpen Adyban A diákok kedvük szerint díszíthetik a folyosó csupasz falait. Az ötlet Róna Mátyás rajztanártól ered (Vimola Károly felvétele) tálán szétnyílása, az életszínvonal rohamos csökkenése o falu szociális feszültségeit is erősen növeli. A napközis gyermekek létszámának apadása már jelzi ezt. A gond, mint sötét viharfelhő közeledik e jómódú község fölé is. Kétkedő léptekkel léptem a település papja, Roszik Mihály lelkész lakásába, morzsát szedegetni a délután emlékeiből. Távolról sem gondoltam, hogy ebédlője tárgyalóteremmé alakul, ahol a közös gond bábáskodhat egyfajta népfront születésénél. Mert egyházi, párt-, országgyűlési képviselő, közigazgatási, tsz- és üzemi vezető futott össze és cserélgette hevesen gondolatait helyi és országos jellegű kérdésekről. Tűnődtem az elejtett szavakon, fürkésztem a tekinteteket. A megújuló falu megújuló vezetői! Az önigazgatás, ön- szerveződés, önkormányzás megteremtésének lázas pillanataiból zökkentette ki őket az ünnepség. Ezek az emberek javíthatatlanul optimisták. S fűti őket a jövőbe vetett rendíthetetlen hit. És nincs igazuk? Talán ezzel együtt valóságosak Albertirsán Ady szavai: E percben biztonság, nyár, szépség, és nyugalom. Bédey Pál ezt a másfél milliót, hogy a tanácsi dolgozók emberibb körülmények közé kerüljenek, és az épülő tornaterem is közelebb jusson a befejezéshez! Mert kész ennyi pénzből még nem lesz a tornacsarnok, de a téliesítést meg lehet oldani, hiszen a nyílászárók megvásárlására elegendő. A betonon, a fűtetlen teremben már tornázhatnának a gyerekek. A másik iskolából, amelynek tornaszobájába a könyvtár kerülne, átköltöztetnék a negyedikeseket az új létesítménybe, A könyvtár vezetője, Kiss- né Pásztor Éva a második variáció ellen éppúgy tiltakozott, mint a tetőtéri megoldás miatt, és rendületlenül levelezett, gyűjtötte az aláírásokat. Az a beszélgetés, amelyet a közelmúltban a tanácselnökkel. a könyvtárvezetővel és a községi pártbizottság titkárával, Héjjá Istvánnal folytattam a pártirodán, egy valamiről győzött meg csupán: a viszony a végsőkig elmérgesedett a három vezető között. A tanácselnök és a párttitkár a könyvtárvezető fejére olvasta, hogy az általános művelődési központ közművelődési igazgatóhelyetteseként hátráltatja a tornacsarnok mielőbbi befejezését, míg ő azt próbálta bizonygatni, hogy az előbbiek, hivatali hatalmuknál fogva gyűjtöttek össze aláírásokat, i például a< pedagógusok körp;betv flffl! . . * “ f ! Gyönge alapokon Egyik fél sem tarózkodott a személyeskedő, olykor nyíltan sértegető kijelentésektől. Azonban mind e mögül kihallatszott egy jogos kérdés: vajon az iskola tornacsarnokára fordítható másfél millió forinton túl gondoltak-e arra, hogy mibe kerülne a könyvtár költöztetése, újraelhelyezése, illetve a régi bibliotéka tanácsi irodákká alakítása? A Szentmártonkátai Tanács vb-tagjai az ülés előtt — amelyen a csere dolgában dönte- £ niük kellett — a tanácsházá- t ról átsétáltak az alig száz mé- í térré lévő tornaszobához, hogy ] megnézzék, hová kerülne a könyvtár, miről is kell dönte- ’ niük. ! A vb-tagok és a meghívót- . tak között könyvtári szakem- . berek legföljebb a pedagógu- i sok voltak. így, amikor meghallgatták a tanácselnököt és : vitára került a sor, senki nem azt firtatta, hogy mi lesz a több mint ezerszáz olvasó és a húszon légyezer kötet sorsa, hanem azt, hogy mennyire megalapozott a döntés. S hamar kiderült: ez legalább annyira gyönge alapokon áll, mint a könyvtár mai épülete. Senki sem elégedett A végrehajtó bi—ttsági tagok végül is nem vetették el a könyvtár költöztetésének dolgát, bár kinyilvánították, hogy nem lenne jó, ha rosz- szabb körülmények közé kerülne. De elhalasztották a döntést, amíg pontos szakvélemény nem készül arról, mibe is kerülne a könyvtárat alkalmassá tenni tanácsházának. S mindezek ismeretében a tanácsülésé legyen a döntés joga. Héjjá Istvánná, az ÄMK igazgatója bosszúsan távozott az ülésről, mert veszélyben látja a tornacsarnok téliesíté- sét, csaknem ötszáz gyermek téli sportolását. Hasonló hangulatban hagyta el a termet a tanácselnök is. Csak reménykedni lehet abban, hogy csupán első mérgében mondta: nem adják a másfél milliót a tornacsarnokra, hanem azonnal ráköltik a tanácsházára. Arra az épületre, amelynek ta- tarozhatatlanságáról egy órája még ő győzködte a testületet. A könyvtárvezető arcán sem ült olyan diadalittas mosoly, mint ezt várhatta volna az ember — a küzdelmét látva. Talán azért, mert nyilvánvaló: ebben az ügyben nem születhet igazságos döntés. Nem a könyvtár és a tanács áll szemben egymással, nem is ötven gyerek ötszázzal, mint ahogy azt mások állították. Csupán egy elhamarkodott, súlyos következményekkel járó, rossz döntés fölött aratott győzelmet a kollektív bölcsesség. Móza Katalin
