Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. MÁJUS 2., KEDD MINDENKI NYER A BOLTON Nincs benne kockázat Feloldják a tilalmat a Dunakanyarban Az emberek türelmesen ácsorognak a pult előtt, úgy tizenöten lehetnek. Meleg van, mindenkiről ömlik a víz, de egyetlen elégedetlen, hangos szó nem esik. — Tegnap délután több mint hatvanan voltak előttem a sorban — tudom meg a nagydarab, munkaruhás fér­fitől. — Négy órát álltam sor­ban, mégsem jutottam a végé­re. Így hát ma is itt vagyok. — Bennünket is meglepett, milyen nagy sikere van az akciónknak — mondja a púit mögött ülő hölgy. Ö Devecseri Jánosné, az Alsónémedi Taka­rékszövetkezet kirendeltségé­nek a vezetője. — Délelőtt tíztől este nyolcig itt vagyunk, és még arra sincs időnk, hogy lemenjünk enni valamit, anv- nyian vannak. És az érdeklő­dés napról napra nő. Az Alsónémedi Takarék­szövetkezet és a Kispesti Cent­rum Áruház közös akciójáról van szó, amely egyelőre csak május végéig tart. Lényege: az áruházban kapható összes árucikket hitelben vásárolhat­ják meg a látogatók, ötezer és ötvenezer forint közötti ér­tékben. Nem kell előleget fi­zetni, s a részleteket 25 ezer forint értékben egy évig, 25 és . 50 ezer forint érték között másfél évig kell visszafizetni. A kamat 22 százalék, s ezen kívül öt százalék kezelési költ­ség. Feltétele a vásárlásnak, hogy a hitelt igénybe vevőnek a ta­karékszövetkezet tagjának kell lennie, így csak a budapesti XVIII. és XIX. kerület, va­lamint Dobás, Bugyi, Alsőné­medi, Gyál lakói, illetve azott dolgozók részesülhetnek a ked­vezményben. A vásárláskor az érintettek tehát részjegyet vál­tanak a takarékszövetkezetben, minimálisan 500 forint érték­ben. Egyébként a részjegy a hitel törlesztése után vissza­váltható, a rájutó osztalékkal együtt. A vásárlás feltétele még, hogy az érdekeltnek a mun­káltatójától igazolást kell hoz­nia: hány éve dolgozik, meny­nyi a keresete, hitelképes-e? Két kezest is szerezni kell, de ha valaki nem tud ilyet talál­ni, nincs veszve semmi: a helyszínen a Garancia Bizto­sító bizonyos összegért vállal­ja a kezességet. — Miért jó ez az egész a takarékszövetkezetnek? — Rendelkezünk egy bizo­nyos összeggel, s ezt haszon­nal ki akarjuk helyezni és forgatni — mondja Devecseri Jánosné. — Azt a jogosítvá­nyunkat használjuk ki, hogy fogyasztási hitelt folyósítha­tunk. Számunkra nincs koc­kázat, hiszen ha a vásárló nem tud vagy nem akar fizetni, fi­zet helyette a kezese. A pén­zünket jól forgathatjuk, hi­szen menet közben már folya­matosan érkeznek be a visz- szafizetések. Arról már nem is beszélve, hogy több százan belépnek így a takarékszövet­kezetbe, olyanok, akiknek ta­lán egyébként ez nem jutott volna az eszükbe. — Mi a haszna az áruház­nak? ...— A forgalmunk az elmúlt napokban' 15—20 százalékkal nőtt — tudom meg Gálicz Mihály, gazdasági igazgatóhe­lyettestől. — Mi nem tud­tunk volna finanszírozni egy ilyen nagyszabású hiteiaciót, viszont rendelkezünk bizonyos árukészlettel. Nincs semmi rizikó a dologban: mi elad­juk az árut, aztán benyújtjuk a számlát a takarékszövetke­zetnek, amely kifizeti — a többi az ő dolga. Elsősorban tartós fogyasztási cikkeket visznek az emberek: videókat, színes televíziókat, hűtőládá­kat, bútort. Mi mindenképpen szeretnénk tovább folytatni ezt az akciót, sőt, újabb taka­rékszövetkezetekkel is tárgya­lunk, hogy minél többen le­hessenek haszonélvezői a lehe­tőségnek. — És miért kedvező mind­ez a vásárlónak? — Ha nincs az akció, soha nem tudtam volna megvenni a bútort — magyarázza Vida Ferencné. — Nyugdíjas va­gyok, 4373 forintból kellene kijönnöm egy hónapban. Egye­dül élek, nincs kire támasz­kodnom, így kénytelen vá­gj-ok még munkát vállalni: pénztárosként dolgozom az áruház élelmiszerszintjén. A heverő és a két fotel 25 ezer forintba került, s jó volt, hogy nem kellett semmiféle előleget adni, mint ahogy azt az OTP- hitel esetében kell. Még ezt az összeget sem tudtam volna összeszedni. Így viszont havi 2000 forintot képes leszek áll­ni. S hogy 22 százalék kama­tot kell fizetni? Tudja mit? Lehet, hogy egy év alatt inf­lálódik annyit a jpénz, úgy­hogy nem vesztek semmit. Faggyas Katalin Érdekes kiállítást rendeztek a napokban Budapesten a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság székházában. A Városépítési Tudományos és Tervező Inté­zet (Váti), valamint a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat szakemberei elkészítették a huszonöt dunakanyari tele­pülés általános rendezési ter­vét módosító programot, s a terveket a bemutatón közvéle­ményezésre bocsátották. Mint ismeretes, 1987 végén a kormány részleges építési tilalmat rendelt el a területen. A döntés megrázó volt a he­lyi lakosok és a telektulajdo­nosok számára. A magyarázat az volt, hogy a nem kívánatos területfelhasználások miatt a dunakanyari táj értékei lerom­lottak. veszélybe kerültek. A készülő regionális rendezési terv legfőbb szempontja éppen hazánk egyik legszebb tájá­nak, természeti szépségeinek megóvása. A koncepciót társadalmi vi­tára bocsátották, s a javasla­tok figyelembevételével várha­tóan év végére készül el a végleges terv. Ennek életbelé­pésével — a legveszélyeztetet­tebb területek kivételével — megszüntetik az építési tilal­mat a Dunakanyarban. Az érintett huszonöt telepü­lés lakói falugyűlések kereté­ben — s azok a budapestiek, akik telekkel rendelkeznek Ze- begényben, Dunakeszin vagy más helyeken, az említett ki­állításon — megismerhették a terveket még a jóváhagyás előtt; s észrevételeket, módo­sító javaslatokat tehettek. Megtudhatták, hol várható az építési tilalom feloldása, mi­lyen jellegű házak építhetők, Schuchmann Péter, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat igazgatóhelyettese el­mondta, a budapesti kiállítá­son több százan fordultak meg a három nap alatt. Elsősorban az érdekelte az embereket, az ő telkükkel mi lesz. Konkrét javaslatokat is tettek; mit vál­toztatnának meg a terveken — ezeket a tervezővállalat szakemberei a következő na­pokban, hetekben megvizsgál­ják, s ha szükséges, módosít­ják eredeti elképzeléseiket. Sokan kérdezték azt is: szá­moltak-e a tervezők a bős— nagymarosi erőmű megépülé­sével, az így létrejövő duz­zasztással. A válasz: igen, hi­szen nem lehet figyelmen kí­vül hagyni egy országgyűlési határozattal megerősített épít­kezést. Egyébként, ha mégsem épülne meg a vízlépcső, csak szűkebb terület igényelne je­lentős átszervezést Nagymaro­son. örvendetes, hogy most nem utólag és formálisan kérték ki az emberek véleményét. F. K. WSDIMIU .»lm vjj&iKuV.i-' •?»:&« Meghökkentő címmel hívja fel magára a legutóbbi Kisdu- natáj a figyelmet már az első oldalon. A kutyákat lelövik, ugye? cím nem csupán szó­játék. hiszen komoly dologról van szó. Szigetszentmiklóson elszaporodtak a gazdátlan ebek, amelyek falkába verőd­ve rémisztgetik a lakosságot. A megoldás kulcsa a fent emlí­tett írásból megtudható. Ugyanezen az oldalon indul az a tudósítás, Haladék a Ban­di boltnak címmel, amely a Bercsényi út megnyitása körül fellángolt vitával, s annak egyik stációjával, a legutóbbi tanácsülés eseményeivel is­merteti meg az olvasót. Végül is a kérdéses út megnyitása mellett döntött a testület. Az érvekről és ellenérvekről rész­letesen tájékoztat a cikk. Nem mindennapi rendez­vény színhelye lesz májusban a szigetszentmiklósi Kék-tó szabadidő központ. A városi baptista ifjúsági kör szerve­zésében egész napos nemzetkö­zi ökumenikus ifjúsági zenei fesztiválnak ad otthont május 20-án, rossz idő esetén 27-én a park. Rendet, szervezettséget, anyagi érdekeltséget kínál az a vegyes vállalat, amely a Cse­pel Autógyárból jön létre. Ha létrejön! Nagy vitát kavart ugyanis az Ipari Minisztérium­nak az a listája — egyesek csak feketelistának hívják —, amelyen azok a vállalatok sze­repelnek, amiket vegyes vál­lalati formában külföldi tőke részvételével akarnak a jövő­ben működtetni. Hogy mi er­ről a CSA vezérigazgatójának a véleménye, megtudják az Eladják-e az autógyárat? cí­mű cikkből az érdeklődők. Budaörsön most minden kiderülhet Szavaiért helyt kell állnia Játszottunk. Demokráciát, képviselösdit, parlamentet. Játszottunk, hogy értUnk van az egész, hogy odafigyel­nek ránk, hogy beleszólhatunk. Egyszerű volt. Csak bó­logatnunk kellett. Hogy minden jó, mindennel meg va­gyunk elégedve. Mindenki alkalmas, a tisztségviselők tisztségre termettek, a vezetők vezetésre. Cserébe pedig belőlünk is lehetett valaki. Cserébe küszködhettünk. A hatalom áldását adta ránk. Csakhogy vége. Nem csupán a türelmünknek, de vége a mismásolásnak, a hibák elkenésének, az évtizedes bé­nultságnak. Vagy inkább: vége kell, hogy legyen. Amikor a budaörsi Állampolgár körről írok, erre is gondolok. Meg arra, hogy ahhoz a sokat emlegetett aktív közélet­hez lépésenként visz az út. Es ilyen lépés lehet az előbb említett budaörsi csoportosulás. — Tulajdonképpen idén ja­nuártól működünk úgy, mint Állampolgár kör — mondja Almási István. — Hogy meny­nyien. .. ? Emlékszem, az első alkalommal negyvennél több meghívót postáztunk bará­tainknak. ismerőseinknek; azoknak, akikről tudtuk, hoz­zánk hasonlóan gondolkodnak. Végül tizenheten jöttek el. Azóta persze nőtt a számunk, a barátaink elhozták barátai­kat. az ismerőseink ismerősei­ket. Belőlük alakult ki az a tíz-tizenkét személyt számlá'ó csoport, amely a legaktívabb. Kezdeti céljainkat könnyű volt megfogalmazni: városunk közéletébe akartunk beleszól­ni. belenézni. Valamennyiün­ket érdekelt, hogyan választó­dik ki egy képviselő, mitől al­kalmas erre a feladatra. Lé­nyegében magát a folyamatot szerettük volna elemezni, te­vékenységünket tehát a vá­lasztások egyfajta előkészíté­sének is felfoghattuk. — Most itt arról van szó, hogy úgy érzik, Budaörsön rosszabb a helyzet, mint más­hol vagy véletlen csúfján, hogy itt jött létre az Állampolgár kör? — Nemcsak Budaörsön, sze­rintünk sehol nem jó a kivá­lasztódás jelenlegi mechaniz­musa. Ezt mutatják a különbö­ző tanácsi botrányok, az Or­szággyűlés mai állapota. Az önkormányzatok nem a lakos­ságért vannak, ám ha akarná­nak sem lennének képesek cselekedni az apparátusok. A tanácstagok visszás helyzetbe kerültek, Azon túl, hogy meg­választották őket, nem fogal­mazódik meg számukra, hogy kiket, miiként képviselnek. Ugyanakkor hibádzik a köz- életiség is. Hiányzik — Bihari Mihály szavaival élve — a szubjektív reformképesség. Mi magunk, az állampolgárok sem tudjuk igazán megfogaimazni, mit akarunk. Muszái tehát töb­bet törődni a közvéleménnyel, muszáj minden eszközzel ne­velni, alakítani azt. — Ezt szolgálná például az önök által szervezett nyilvá­nosságnap? — Arra gondoltunk, hogy igenis létrehozhatók a közélet­ben oly formák, fórumok, ahol nem csupán falugyűlés szin­ten válaszol az illetékes a problémákra. Ahol nemcsak az indulatok törnek fel minden különösebb eredmény nélkül, hanem a viták konstruktív irányba tudnak fejlődni. Vá­rosunk lakóit rengeteg kérdés foglalkoztatja. Ezek felszínre kerüléséhez és az érdemi meg­oldások születéséhez nyújt le­hetőséget a nyilvánosságnap. A lényeg röviden a következő: az itt élő emberek név nélkül megfogalmazhatják gondjai­kat, panaszaikat, amelyeket mi május 8-ától kezdve folya­matosan gyűjtünk össze. A papírokon meg kell jelölni az adott téma képviselőjét, vagy­is azt, aki az ügyeket a későb­biekben továbbviszi, és fel kell tüntetni egyúttal a probléma címzettjét. Ezek a kérdések aztán mindenféle szűrés, nélkül nyilvánosságra kerülnek. A képviselők később kisebb cso­portokban dolgozva kialakítják a nyilvánosságnap program­ját. ök már sűrítenek, szelek­tálnak, hisz érdemi vitára csak néhány üggyel kapcsolatban kerülhet sor. Azután június vé­gén — a nyilvánosságnapon — az érintettek közreműködé­sével megvitatjuk a terítéken maradt gondokat. Természete­sen a szervezés közben időben értesítjük a kérdés felvetője szerint illetékes személyt vagy személyeket. — Mindannyian jártunk azonban hivatalokban, és tud­juk mi történik ilyenkor. Az illetékesről kiderül, hogy nem illetékes, vagy legalábbis nem tnnyira, mint gondolnánk. — Akkor viszont neki kell megneveznie azt az embert, aki konkrétan intézkedhet. Ha pedig nem teszi, azt szintén nyilvánosságra hozzuk, meg­kockáztatva. hogy kijelentsük; az illető alkalmatlan az általa betöltött posztra. Mert nagyon fontos a nyilvánosság. Magyar- országon fű alatt bárki, bármit letagad. így viszont nem olvan egyszerű áthárítani a felelős­séget. Ráadásul nálunk a nvil- vánosságnapon addig él egy probléma, amíg meg nem ol­dódik. — Ám egy-egy esetet nem lehet pillanatok alatt elintéz­ni. Néha szükségképp ígéretek hangzanak majd el. Mi ilyen­kor a garancia a végleges ren­dezésre? — Üjfent a nyilvánosság, és maga az ígérettevő személy, akinek szavaiért helyt kell áll­nia. Ha a megoldás késik vagy elmarad, akár a felelősök le­mondását is követelhetjük. De a nyilvánosságnap a képvise­lőknek szintúgy jó próba lesz. Itt elválik, ki a rátermett, ki nem. Biztos kiderül majd né­hány tanácstagról — hisz könnyen elképzelhető, hogy az ügyek egy részét ők viszik to­vább —, alkalmas-e arra, amit csinál. Jelenleg tudniillik sem­milyen mérce nincs ennek el­döntésére. És természetesen vizsgázni fog az Állampolgár kör, illetve az a koordinációs csoport, amely ezt az egészet szervezi. — Mit szól a tanács a nyil­vánosságnaphoz? — Nem az a kérdés, mit szól hozzá. Amit mi teszünk, az tör­vényadta lehetőség, amivel él­ni szeretnénk. Nem engedély­től vagy belátástól függ. Be akarjuk bizonyítani, hogy az állampolgári érdekérvényesí­tés nem csak a hatalom által előírt konvenciók alapján tör­ténhet. A fórumot pedig meg­próbáljuk rendszeressé tenni a városban. Problémáinkat el­nézve, talán negyedévenként rendezhetnénk egy nyilvános­ságnapot. Az ilyen esemény valódi haszna azonban jócskán túlmutat az egyedi ügyeken. Politizálni tanulhatunk meg általa. Megismerkedhetünk a közé'éhséggel, az igazán aktív közéi etiséggel. Nem az előzőekhez adalékul, inkább egyfajta emlékeztető­ként vetem csupán papírra: Budaörsön a helyi lakosok egy csoportja országgyűlési képvi­selőjének visszahívását kezde­ményezte. És senki ne higgye divatnak ezt. Egyszerűen ma már nem megy másként. Nem mehet. Az alkalmatlan ne kép­viseljen. Aki pedig nem így gondolja, az véleményem sze­rint nem fundamentalista vagy konzervatív. Csupán vak. Falusy Zsimond Híre kelt Szentendrén, hogy a régi művésztelep házait szeret­nék megvenni a bennük lakók. Ám egy egész sor dolog tisz­tázatlan az ingatlanok körül. Kezdjük az elején. Éppen húsz éve, 1969-ben alakították ki a művésztelepet azzal a céllal, hogy a fedél nélküli te­hetséges alkotóknak nyugodt körülményeket biztosítsanak. Akkor a város szélén feküdt a terület, a Felszabadulás-lakó­telepnek nyoma sem volt. A bérlőket a Művelődési Minisztérium jelölte ki, ezt a jogát a művészeti alap segít­ségével gyakorolta. Az eladás joga ma is a tárcáé. Furcsa ugyanakkor, hogy a lakások karbantartását az első pilla­nattól a helyi városgazdálko­dási vállalat végzi úgy, hogy egy huncut vasat sem kap a minisztériumtól. Pedig a ren­delkezések szerint a szolgála­ti lakást mindig annak a szervnek kell kezelni, amelyik a tulajdonos. A Művelődési Minisztérium tehát olyan gaz­da, amelyiknek egy fillérjébe sem kerül az ingatlanok fenn­tartása. A telekkönyvi bejegyzés sem kutya! Eszerint a lakások a magyar állam tulajdonát ké­pezik (de városi földre építet­ték őket), kezelőjük pedig a VGV. E kérdéskörön túl tisztázan­dó, hogy egyáltalán szolgálati műtermekről, lakásokról vagy egyébről van szó. Lehet, hogy a szentendrei példa nyomán derül ki, hogy a műteremla­kásokat az egész országban a helyi városgazdálkodási válla­latok, egyéb tanácsi szervek kezelik? Ám a művészeknek igen kedvező lenne a vétel. A for­galmi érték 10 százalékát fi­zetnék egy összegben, a fenn­maradó rész többéves tör­lesztésre maradna. És prece­denst teremtene az ország más tájain lévő hasonló ingatla­nok megszerzésére. Ezek az­tán megszűnnének szolgálati lakásként funkcionálni, hiszen a saját tulajdonát mindenki szabadon értékesítheti. Ezért a helyi tanács nem lelkesedik az öleiért, ám ha a Művelődési Minisztérium az eladás mel­lett dönt, nem akadályozza az üzletet. V. M. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi és Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a I91-es mellékállomáson. A Pemü zsámbéki gyára keres tmk-vezetőt, műszaki osztályve­zetőt, fejlesztőt, technológust és piackutatót. A Taurus Abroncsgyár felvesz 20—30 fő betanított munkást (3 műszakra). A Szakmai Továbbképző és Át­képző Vállalat május közepétől folyamatosan, érettségizettek ré­szére társadalombiztosítási ügyin­tézési képesítést nyújtó tanfolya­mot szervez. A Pest-Vidéki Gépgyár (Sziget­halom) meóellenőrt (közép- vagy felsőfokú erősáramú szakképesí­téssel) és forgácsolókat keres. A Penomah ceglédi gyára gép­ipari végzettségű szakembert ke­res azonnali belépéssel, hűtőgép- szerelői munkakörbe, folyamatos munkarenddel. A Budapesti Híradástechnikai Gépgyár betanított férfi- és női munkásokat, esztergályost, ma­róst, fúróst, csiszolót és villamos- mérnököt keres. A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat férfi betanított munkást és porcelánfestőt keres. Az Alagi Állami Tangazdaság műszaki igazgatósága felvesz gyakorlott külkereskedelmi bo­nyolítót (német, esetleg lengyel nyelvtudással). A Borsodi Sörgyár Ferihegy GT keres fejtőgépszerelőt (18 éven fe­lüli nőket), targoncavezetőt és lá- dázót. A Pest Megyei Tanács V. B. Számítástechnikai és Információs Központ keres gazdálkodási és fi­nanszírozási csoportvezetőt, társa­dalombiztosítási előadót és pénz­ügyi előadót. A Vadcoop bérszámfejtőt, SZTK- ügyintézőt (lehet kezdő is), vad- gazdálkodásban jártas szakembert keres üllői telepére. Zavaros tulajdoni viszonyok Felbomlik a művésztelep?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom