Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

MÁJUSBAN MÁSODSZOR ÜLÉSEZIK fl PARLAMENT mainak átmentését szolgálja és konzerválhatja a kiváltságokat. A nehéz gazdasági helyzetből való kilábalás útja a túlmére­tezett intézményrendszer le­építése volna. A nem termelő szféra költségeinek 20 száza­lékos csökkentésével, 120 mil­liárd forintot takaríthatnának meg évente. Az Országgyűlés a törvény- javaslatok részletes vitájával folytatta munkáját, ennek ke­retében szólalt fel Lakos László is (Pest m. 9. vk.), a jászkarajenői Árpád Mgtsz el­nöke. DR. LAKOS LÁSZLÓ: A szövetkezeteket nem tagjaitól kell félteni A szünetben Hámori Csaba Aczél Györggyel beszélget (Folytatás az 1. oldalról.) A felszólalók szinte kivétel nélkül egyetértettek azzal, hogy — a törvényjavaslat sze-* rint — a szövetkezetek vagyo­na részben oszthatóvá válik. Javasolták: tulajdonosok csak a szövetkezeti tagok lehesse­nek, hiszen az eddigi osztha­tatlannak nevezett vagyon az ő anyagi eszközeikkel, személyes közreműködésükkel jöhetett létre. Kitöltetlen biankó csekket adna a Minisztertanácsnak az állami vállalatokról szóló ter­vezet azon kitétele, hogy a Mi­nisztertanács indokolt esetben a vállalati tanács, illetve a küldöttközgyűlés által vezetett vállalatot ismét állami keze­lésbe vonhatja — hívta fel az Országgyűlés figyelmét az egyik képviselő. A másik sze­rint az előterjesztés a kialakult menedzseri réteg privilégiu­EZ TÖRTÉNT Az első munkanap Szűrös Mátyás elnökletével kezdődött, aki be­mutatta az általa kinevezett új hivatali vezetőket, majd a parlament döntött a megüresedett képviselői helyek betöltéséről. Ezután három ellenszavazattal és egy tartózkodással tudomásul vette az Elnöki Ta­nács jelentését, és döntött arról is, hogy nem tűzi napirendre Kókai Rudolf (Szolnok m., 15. vk.) indítványát a nem dohányzók egészsé­gét védő jogszabály megindításáról. A testület úgy határozott, hogy három Szolnok megyei képviselő önálló indítványát, amely a lakás­gazdálkodásról szól, az őszi ülésszakon tűzi napirendre. Az ülésszak napirendjét öt ellenszavazattal fogadták el. A napi­rend : a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulá­sáról; az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényja­vaslat; a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény; a mezőgaz­dasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény; a földről szóló 1987. évi I. törvény; az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény ; a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. -törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok, továbbá a népszavazásról és a népi kezdeményezésről' szoló törvényjavaslat, az 1889. évi állami költségvetésről szóló, az 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Minisztertanács javaslatai az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására; tájékoztató a bős—nagymarosi beruházás hely­zetéről és személyi kérdések. Az ülésszakra líZ interpelláció és hat kérdés érkezett a képviselőkhöz. A parlament ezután együttesen tárgyalt a gazdálkodó szerveze­tek és a gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról, illetve szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosításáról. A tör­vényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő. A vitában felszólaltak: Tallóssy Frigyes, a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság képviseletében; Plecskó Ferenc (Somogy m., 13. vk.); Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.); Eleki János (Békés m., 7. vk.); Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.); Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.); Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.); Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.); Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.); Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.); dr. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.); Kopp Lász­lóné (Borsod-Abaúi-Zemplén m., 21. vk.); Tulok András (Veszprém m., 9. vk.); Dobos Józsefné (Heves m., 6. vk.); Kovács Sándor (Tolna m., 8. vk.); Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.); Lakos László (Pest m., 9. vk.); Peják Emil (Budapest, 56. vk.). Szűrös Mátyás ezután bezárta a vitát, a szünetben összeült az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, hogy megvi­tassa a beterjesztett javaslatokat, törvénymódosító indítványokat. A szünet után Kulcsár Kálmán vitazárót tartott, majd Tallóssy Frigyes szólt a bizottság szünetben végzett munkájáról. Az átalakítási tör­vényjavaslatot 20 ellenszavazat és 48 tartózkodás mellett fogadták el. Az ülésszak szerdán a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szó­ló 1967. évi III. törvénymódosítási javaslat tárgyalásával folytatódik. A napirenden levő törvény- tervezetek elfogadása jelentős lépés az állami vállalatok, szövetkezeteink tulajdoni, szervezeti viszonyainak kor­szerűsítésében, hiszen a társa­sági törvényben megfogalma­zott elvek teret kapnak, be­hatolhatnak, érvényesülhetnek a több mint 90 százalékot ki­tevő, „szocialista nagyüzemek" gazdálkodásában is. A módosítások a szövetkeze­tek tagjainak a közösben levő földjeivel kapcsolatos jogait a szövetkezeti elveknek megfe­lelően rendezi. Ez a rendezés magával hozza azok igényeit, akiknek a földjét az elmúlt évtizedekben kényszerrel, a forgalmi értéke alatti áron megváltották. A tulajdonjog „visszaosztása" létbizonyta­lanságba taszítaná a föld nél­kül belépett mintegy 500 ezer aktív tagot, s a ma dolgozó ta­gok mintegy 80 százalékát, hi­szen föld nélkül mit ér az a sok gép, épület, ültetvény, ál­lat, melynek létrehozásában döntő szerepük volt. Az államnak, a szövetkeze­teknek méltányos megváltásra pénze nincs. Az élelmiszer- árak emelése semmilyen cí­men nem engedhető meg. A jelenlegi helyzetből kell kiin­dulnunk sikerágazatunkban — az agrárgazdaságban — ter­melőszövetkezeteink harmada kilátástalan helyzetbe került. Másik harmada évek óta stag­nál, dolgozóink száma csök­ken, községeink elnéptelened­nek, elöregednek. A vagyonarányos jövedelem csupán harmada-negyede a banki kamatnak. Ez a terve­zet mégis több olyan korláto­zást törvényesítene, melyek a szövetkezeteket hátrányosabb helyzetbe hoznák — a tőkéért, a munkaerőért folyó verseny­ben — a most alakuló társa­ságokhoz viszonyítva. A szövetkezeti vagyon ma­ximum 50 százaléka nevesít- hető — ez a társasági és a szövetkezeti elvekkel teljesen ellentétes szabályozás. Az egy tag, egy szavazat elve — a szövetkezeti elvekkel meg­egyezik —, de nem ösztönöz eléggé a közös vagyon gyara­pítására. A szövetkezeti va­gyonrész csak a szövetkezetre vagy tagjára ruházható át — ez a korlátozás csökkenti a vonzerejét — és kizárja a külső tőke bevonásának lehe­tőségét. Bizonyos határokon belül ezt a közgyűlés eredmé­nyesebben szabályozhatná. A közös vagyon a szövetkezet fennállásáig oszthatatlan — nem ismeri a „törzstőke-le­szállítás” intézményét, ami szintén nem növeli a befek­tetés rugalmasságát. Ha valaki netalán a tagok­tól féltené a szövetkezeteket, azoknak két dolgot szeretnék mondani. A szabályozás nem kulloghat tovább az esemé­nyek után. Nem féltheti a szö­vetkezeteket saját tagjaitól. A szövetkezeteket inkább az ér­vényes szabályozástól kell fél­teni, amely elzárja a piactól, kiszolgáltatja monopol szer­vezeteknek, kénye-kedve sze­rint alakítja az árakat, bér­munkásra degradálta a tag­ságot. A szövetkezeteket korlátozó intézkedésekkel fenntartani nem lehet. Vonzóvá tehet­jük viszont ismét a szövetke­zeti elvek tiszteletben tartásá­val: lehessenek tagjaik önkén­tes, kölcsönös segítségre épü­lő, vagyoni és személyi társu­lásai. Ezért azt javasolom önök­nek, hogy a szövetkezeti el­vektől idegen, káros hatású korlátozást, a tervezet 6. pa­ragrafus (2) bekezdését töröl­jék. ★ Számos képviselői módosító javaslat elfogadása után az Országgyűlés törvényerőre emelte a gazdálkodó szerveze­tek és gazdasági társaságok át­alakulásáról, az állami vállala­tokról szóló 1977. évi VI. szá­mú törvényjavaslat módosítá­sáról, valamint a szövetkeze­tekről szóló 1971. évi III. tör­vény módosításáról szóló jog­szabálytervezeteket. Vajon miről folyhat az eszmecsere? Varga Miklós, Bognár József, Szentágothai János és Barcs Sándor a képen A T. Ház ingerült. Ingerült, mert napról napra megkérdő­jelezik szakértelmét, illetékes­ségét, legitimitását. Ingerült, mert a valamikori évi 2-3 ülésszak helyett lassan már havonta van ennyi. A képvi­selő olyan sokat hiányzik a munkahelyéről, hogy kollégái már ferde szemmel néznek rá, s közben — ha van benne hajlandóság rá, akkor is — csak nehezen képes eleget ten­ni képviselői feladatainak. Tisztességesen felkészülni a törvényjavaslatok vitájára, szakértőkkel tanácskozni, vá­lasztókkal találkozni és vitáz­ni. A képviselő ingerült, mert nem tudja mikor és miért fog­ják megtámadni, tisztességét kikezdeni. Ha mond véle­ményt, biztosan akadnak el­lenzői. Ha nem, okkal, ok nélkül a szemére vetik, hogy alkalmatlan a megbízatásra. A képviselő morog magában azért is, mert ellátmánya — különösen, ha vidéki emberről van szó — nem fedezi kiadá­sait. Nem futja tisztességes szállodai szobára, útiköltség­re, parlamenti ebédre, taxira. A képviselő éppen ezért gyak­ran borjúpecsenye helyett virslit ebédel, szállására nem taxival, hanem villamossal utazik. A képviselő megbántott, mert újra és újra felülvizs­gáltatják vele korábbi dön­téseit. A három hónapja ne­hezen megszavazott költség- vetést most megváltoztatni ja­vasolja a kormány. A víz­lépcső — melyről ezer vita után s nem kis nyomásra csak néhány hónapja döntötték el, hogy megmaradásra, építésre érdemes — most elhibázott, gi- gantomániás, ésszerűtlen be­ruházás, s ezért ugyancsak a T. Ház tagjának kell tartani a hátát. A képviselők legtöbbje már nem akar képviselő lenni. Azt szeretnék, ha megszabadítanák végre őket a felelősség, a nép­szerűtlenség terhétől. A ma­gyar parlament tagjainak többsége a választások miha­marabbi kiírásáért fohászko­dik. ★ Mi a véleménye az átalaku­lási törvénytervezetről az egyik érintett képviselőnek, Bata Jánosnak (12. vk., Gyöm- rő), a Héliosz Ruhaipari Szö­vetkezet elnökének? — Meglehetősen régi szö­vetkezeti ember vagyok, s ál­líthatom, nálunk sohasem ve­szett ki egészen a tulajdonosi tudat. De tény, hogy amikor — úgy tíz éve — a szövetke­zeteket az állami vállalatok­hoz hasonlóan irányították, szabályozták, az érdekeltség alábbszállt. A részjegyek kö­telező megvásárlása azonban ismét javított a helyzeten. A törvénytervezet további lehe­tőségeket kínál arra, hogy közvetlenebb legyen a tulaj­donos felügyelete és haszna a profitból. Ez mindenképpen helyes. De azért azt tudnunk kell, hogy csak segédeszköz. Mert csupán maga a törvény nem pezsdítheti fel a gazdasá­got. A nagyobb szövetkezeti ön­állóság nyújtotta lehetőséggel egyébként magunk is élni aka­runk. A korábbi bérmunka jellegű megállapodások he­lyett vegyes válalat alapításá­ról tárgyalunk egy nyugati céggel. ★ A tegnapi ülésszakon újabb három képviselő lemondását jelentették be és fogadták el. Pest megyében a honatyák (és honanyák) tevékenysége gyak­ran szintén kritikák kereszttü­zében áll. Mint közismert, Bu­daörsön aláírásgyűjtési akció indult Bánáti Gézáné vissza­hívása érdekében. Az indoklás szerint soha semmiről nem mond véleményt a parlament vitáiban. Nos, Bánáti Gézáné felszólalásra jelentkezett a va­lószínűleg szerdán sorra ke­rülő nagymarosi vízierőmü-vi- tában. Nem ez lesz a szűzbe­széde, hiszen a családjogi tör­vény kapcsán már hallhatta a Ház. Egyébként is nagyon megnőtt a képviselők aktivi­tása. Előzetesen. Pest megyé­ből nyolcán jelentették be, hogy szót kérnek a vitában, vagy interpellálnak. S az ülésszakon még másoknak is megjöhet a kedve. Dr. Mondok Pál, volt Pest megyei tanácselnök (Dunakeszi 26. vk.) és dr. Noválc Béla (18. vk., Szigetszentmiklós) a Cse­pel Autógyár egykori vezér- igazgatója képviselői működé­sével elégedetlen választók egy csoportja szintén kezdeménye­zett visszahívási akciót. Meg­kérdeztem, vajon hogyan áll most az ügy. Novák Béla ese­tében az MDF visszavonta ja­vaslatát, míg Mondok Pál sze­rint tulajdonképpen szó sem volt ilyen indítványról. Csak arról, hogy néhányan bírál­ták tevékenységét, felszólítot­ták, hogy az ő véleményü­ket is képviselje a Parlament­ben. A javaslatokat — mint mondja — természetesen meg­fontolja. ★ A Gundel felmondott a Tisz­telt Háznak. Talán nem érte meg nekik a kitelepülés, eset­leg úgy vélték, nem jó rek­lám ma a parlamentet etet­ni, vagy nem találták elég előkelőnek a vendégsereget. Nem tudni. Tény, hogy tegnap a büfé­ben és a Parlament éttermé­ben röplapokon tájékoztatták a képviselőket, hogy ezentúl étkeztetésükről katonák gon­doskodnak. Tábori konyhát, gulyáságyut ugyan nem állí­tottak fel a Kossuth téren, de a korábbinál szerényebb a választék. Találó a konyhapa­rancsnoknak a képviselőkhöz intézett üzenete: „kívánom magunknak, hogy a hadsereg tagjait sose kelljen más típusú vészhelyzet elhárításához se­gítségül hívni." A pincérszázad egyik tag­ját, Török Jánost, Kiskunfél­egyházáról vezényelték a Par­lamentbe. Valkóra való, szülei most azt sem tudják, hová ke­rült. Megkérdeztem, nem fél-e, hogy valamelyik miniszterre ráönti a levest. A fiatalem­ber, akin tökéletesen feszül a szmoking, megnyugtatott. Nem teljesen idegen tőle a feladat A hadsereg előtt az Astória Szálló éttermében szolgált. Csulák András Gödöllői levél A Gödöllői Városi Tanács a közelmúltban állást foglalt a tanácsi területekről elvont pénzeszközök kérdésében. Ahogy Papp István, a városi tanács elnöke írja: az állás* foglalást eljuttatták Németh Miklós miniszterelnöknek és Szűrös Mátyásnak, az Ország- gyűlés elnökének is. A Gödöllői Tanács testületé a szorító gazdasági gondok el­lenére, a politikai válság mé­lyülése közepette is igyekszik megoldani a ráháruló felada­tokat. A költségvetési források reálértékének évek óta tartó csökkenése mind több terüle­ten élezi ki a meglévő fe­szültségeket, mind gyakrabban kényszeríti átrendezni, újra rangsorolni a feladatokat. A fejlesztések megvalósítása egyre növekvő hiteligénnyel járt és jár. Ez az út tovább nem járható, az eladósodás miatt. Ezért is kísértük nagy figyelemmel az elmúlt hetek híreit, melyek szerint a ta­nácsoktól a költségvetési hiány csökkentése érdekében újabb pénzeszközöket von el a kor­mányzat, illetve javasol elvon­ni. Az év elején már 2,5 száza­lékos csökkentésre került sor — ez városunkban 11 millió forint állami támogatás kiesé­sét jelentette. Alig három hó­napja, hogy a testületek jóvá­hagyták a tanácsi terveket. Most a források esetleges csök­kentése rontja az önkormány­zatok hitelét, csökkenti irán­tuk a bizalmat. Felkérjük a kormány és a parlament tagjait, a választá­sok előtti időszakban ne hoz­zanak olyan döntéseket, ame­lyekkel a tanácsok és a la­kosság kapcsolatát negatív irányban befolyásolják. To­vábbá nyilvános felelősségre vonást kérünk mindazon terü­leteken, ahol előfordult a túl­költekezés, ahol nem tartották be a parlament döntéseit. Szavaznak a képviselők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom