Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
FÖLDKÖZELBEN K ezdhetnénk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága hétfői ülésének a kommentálását a szenzációval, a pártértekezlet vagy pártkongresszus dilemma eldöntésével, a napirend mégis arra kötelez bennünket, hogy ami először került sorra, azzal kezdjük. Az agrárpolitikai koncepcióval. Már csak azért is, mert ennek a koncepciónak a téziseit a testület 1989. február 20-ai ülésén fogadta el, s azt követően — amint az az ülésen elhangzott — harmincezren vettek részt a tézisek megvitatásában. Aminek erőteljesen ott a nyoma azon a dokumentumon, amelyet most hagyott jóvá a Központi Bizottság, s amely teljes terjedelmében nyilvánosságra kerül. A vita azt mutatta mind az ülésen, mind az említett, harmincezer fős körben, hogy kiemelkedő jelentőségű kérdéscsoportról van szó, olyanról, amelynek fontossága — meglehet, szokatlan az összevetés, de megkockáztathatjuk — vetekszik a kongresszus összehívásával. Arról van szó ugyanis, hogy az agrárpolitikai koncepcióval a Magyar Szocialista Munkáspárt sok millió ember — a „vidék” — közvetlen és távolabbi jövőjéről fejti ki elképzeléseit, rögzíti szándékait. Hiba lenne tehát, ha az agrárpolitikai dokumentumot bárhol is úgy értelmeznék, mint a mezőgazdasági üzemek, a mezőgazdasági termelés keretein belül maradó haladási programot. A vidék, s még inkább a falu egésze a címzett, az érintett, hiszen — a megyében minden három családból kettőnek van valamilyen kapcsolata a mezőgazdasági termeléssel — az agrárágazat ma is döntő eleme a foglalkoztatásnak, a vidéken élő ember megélhetésének, a települések fejlődésének. Lapunkban esztendők óta folyamatosan írtunk az agrárolló veszedelmes szétnyílásáról, a mezőgazdasági üzemeknél maradó jövedelem már-már hihetetlen zsugorodásáról, amint arról is, miféle béklyókat raknak a cselekedni, vállalkozni akarók kezére, lábára a megcsontosodott tulajdonformák. A megyei mezőgazdasági üzemekben is súlyos helyzetet okozott sok helyen az egyszerű újratermelés feltételeinek az ingataggá válása, nem hogy fejlesztésre, bővítésre gondolhattak volna. Tagadhatatlan, nem könnyen jutott el a mostani döntésig ez a bonyolult kérdéskör. S azért nem könnyen, mert lényegében a gazdaságpolitika egészét felölelte, az ágazati kapcsolatokkal a gazdaság- irányítás egészéről állított ki nem túlságosan kedvező bizonyítványt. Most az MSZMP vezető testületé mondotta ki az agrárolló veszedelmes szétnyílását, a sokoldalú fejlesztés, a változatos tulajdon- és üzemformák szükségességét, a tulajdonosi kötődés, a gazdatudat erősítésének — sőt, sok tekintetben a tényleges megteremtésének — a fontosságát. Amint azt is, hogy — és ez sem tartozott a könnyen belátott célszerűségek közé — az érintettekre, a mezőgazdaságban dolgozókra kell rábízni az érdekképviselet formájának, formáinak a megválasztását, hasonlóan — a törvényi szabályozást követően — a földtulajdonlás és földforgalmazás gyakorlatának a kialakítását is. T alán érzékeltet valamit az egyre sűrűbb belpolitikai légkör következtében feltorlódó feladatokról, hogy a Központi Bizottság — vita után — este kilenc órakor hozta meg a döntést: még az idén megtartják az MSZMP XIV. kongresszusát. A pártértekezlet vagy kongresszus dilemma most már hosszabb ideje jelen volt a pártszervezetekben, a párttestületek ülésein, s érthetően nagy hangsúlyt kapott a reformkörök első országos — május 20-i, szegedi — találkozóján is. A párttagság egy — kétségtelenül nehezen megítélhető, mekkora — része kongresszust kívánt: a Központi Bizottság, felülbírálva korábbi döntését, eleget tett ennek az óhajnak, s ezzel — az előző napirendihez visszautalva — ilyen tekintetben is földközelben maradt, az előzetes elképzelésekkel szemben utat nyitott a realitásoknak. Amit üdvözölni kell. S egyben, szándékos szóismétléssel, hangot kell adni annak is, hogy a döntést szintén a realitások talaján kell értékelni: fogadni. Tapasztalataink ugyanis azt mutatják, veszedelmes illúziók is tapadnak a párttagság némely körében, a párttal rokonszenvezők táborában a rituális rendezvényekhez, mint amilyenek a kongresszusok. Egy jól előkészített, minden tekintetben — így a küldöttválasztás mikéntjében is — a mai helyzethez igazodó kongresszus: fontos állomás a párt átalakulásában. Egy nem kellően előkészített kongresszus azonban — s ezt már most ki kell mondani, annak tudatában is, hogy a kongresszus szervezeti előkészítésének feladataival a Központi Bizottság következő ülésén foglalkozik majd — mélyítője lehet a válságnak! A tisztázatlan politikai kérdések halmazának a tisztázására nem a kongresszus hivatott, mert egész egyszerűen, jellegénél fogva, nem alkalmas, nem képes erre. Ezeknek a tisztázó vitáknak a döntő részét tehát a kongresszus előkészítő szakaszában kell(ene) lefolytatni. Ha ez elmarad(na), akkor reális veszéllyé válik, válhat a pártszakadás, avagy teljesen kusza, döntésképtelen, ügyrendi vitákba belevesző helyzet alakul ki a tanácskozáson. Ami korántsem a párt belső ügye lenne, hanem országos horderejűvé nőne. Hiba lenne tehát, ha most bárhol is azt méregetnék, kik „győztek” és kik maradtak alul a pártértekezlet vagy kongresszus óhajtásában, követelésében, akarásában. Most már legyen a párttagság egészének az ügye a kongresszus sikere! S ez a méricskélés, mérlegelés végképpen megengedhetetlen lenne egy másik, a Központi Bizottság ülésén szintén tárgyalt állásfoglalást igénylő kérdésben: Nagy Imre és társai temetése ügyében. Nem áll olyan jól a párt sem a saját belső erejét, sem a társadalomban elfoglalt helyét tekintve, hogy energiákat ilyen, sehová sem vezető méricskélé- sskre, győztesek és vesztesek mesterségesen előidézett elkülönítésére pocsékolja. L eegyszerűsítése ugyan a bonyolult helyzetnek, de igaz: a párttagság, az MSZMP-re, mint a legszervezettebb kormányzó erőre figyelő tömegek a rengeteg bizonytalankodás közepette némi kapaszkodót kaptak a pártkongresszus melletti döntéssel. Ez a kapaszkodó felételes: értékét, hasznát az előkészítés, a kongresszusra való felkészülés szabja meg. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus eredményeit nem maga a tanácskozás teremti meg, hanem mindaz, aminek már ma el kell kezdődme a párt minden szervezetében, testületében, aminek a nyomát már mától fel kell fedezni a politikai aprómunkában, a köznapokban, a párttestületek, a párttagság — földközeli- ségében. PEST MEGYEI SRfiG PROLETÁIUBÍ, EGYESÜLJETEK! az MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁG* ÉS fl MEGYEI TANACStim XXXIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM Ára: 4.IHI forint 1989. MÁJUS 31., SZERDA Máiesskast másodszor ülésezik a pssrlssmeni Elfogadták az átalakulási törvényt Kedden 10 órator a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével megkezdte munkáját az Országgyűlés soron következő ülésszaka. Az ülésteremben jelen volt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Az Országgyűlés elnöke az ülésszak kezdetén bemutatta az általa kinevezett új hivatali vezetőket: dr. Soltész Istvánt, az Országgyűlés főtitkárát, dr. Soós Tibort, az Országgyűlés Hivatalának vezetőjét és dr. Mary Györgyöt, az Országgyűlés elnöki titkárságának vezetőjét. A tárgysorozat elfogadása előtt a parlament döntött a megüresedett képviselői helyek betöltéséről. Dr. Korom Mihály képviselői megbízatásának megszűntével az Alkotmányjogi Tanács elnöki tisztségére szóló megbízatása is megszűnt, mivel a tanács elnöke csak képviselő lehet. A dr. Korom Mihály lemondásával megüresedett választókerületben időközi választást tűznek ki. Az Országgyűlés három ellenszavazattal és egy tartózkodással tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését. A várhatóan négy napig tartó ülésen a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról; az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényjavaslat; a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény; a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény; a földről szóló 1987. évi I. törvény; az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény; a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról tárgyal a parlament. A képviselők megvitatják a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot, az 1989. évi állami költségvetésről szóló, az 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot — a Minisztertanács javaslatait az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására; tájékoztatót hallgatnak meg a bős—nagymarosi beruházás helyzetéről, s személyi kérdésekben döntenek. Az ülésszakra 12 interpelláció és 6 kérdés érkezett a képviselőktől. A testület a napirendet 5 ellenszavazattal fogadta el, majd együttesen tárgyalt a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról, illetve a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosításáról Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésében. KULCSÁR KÁLMÁN: A tőke beáramlását segítheti az új jogszabály Az ülésszak elé került törvénycsomag meghatározó eleme az átalakulási törvény, a másik kettőt, az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló jogszabályt ennek függvényében kell módosítani — hangoztatta Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter expozéjában. Az átalakulási törvény szabályozza az egyik gazdasági társasági formából a másik társasági formába való átmenetet, az állami vállalatok és szövetkezetek gazdasági társasággá való alakulását. A már meglévő szervezetet akkor nem kell megszüntetni egy új alapításakor'; a régi szervezet vagyonát nem kell szétosztani; az átalakulás következtében nem kell adót és illetéket fizetni; nem kell betartani az alapítás valamennyi bürokratikus részlet- szabályát. Az átalakulási törvény tehát jogi értelemben technikai jogszabály, amely a szervezeti formaváltás nagyon bonyolult módszertanát rendezi, csökkentve ezzel a visszaéléseket, az eddigi zavaros kvázi-átalakulásokat. A jogszabály „puccsszerű” vádját elutasította a miniszter. Felsorolta, hányféle szervezet, szakértőcsoport, illetve politikai szervezet és párt jogász szakértőinek küldték el a törvényjavaslatot. Választ sehonnan sem kaptak. A törvény feloldja a szövetkezeti tulajdon eddigi merev oszthatatlanságát. A vagyont — a kis-, illetve nem nyereségre törekvő szövetkezeteknél 100 százalékban, a többinél fele részben értékpapír (azaz szövetkezeti üzletrész formájában) — megosztja a tagok között. A törvény az állami szektorban is előrelépést jelent. A vállalatok önállóságát sértő piacellenes beavatkozások egyik tő csatornája volt az utóbbi 'dobén a minisztériumok és a tanácsok törvényességi felügyeleti jogköre. Ezt a vállalati törvény módosítása megszünteti. A vállalatok versenyellenes összefonódását újabb törvény szüntetné meg. Az Országos Árhivatalban már kimunkálták a közgazdasági koncepcióját. Szakértők dolgoznak a versenytörvényen, amelyet egy éven belül az Országgyűlés elé terjesztenek. Az ülésszak elé került mostani törvénycsomag az álrészvénytársaságok létrejöttének megakadályozása érdekében jogszabállyal teszi kötelezővé 20 százalékos vagy százmillió forintos külső tőke bevonását. A befolyt bevétel 80 százaléka a vagyonkezelőt illeti meg, 29 százalék marad a létrejött társaságnál, a társaság pedig ebből az alaptőke 10 százalékáig köteles ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt kiadni. A külföldi tőke beáramlását elősegítheti az átalakulási törvény. Azonban biztosítékokat is építettek be. A külföldi partner a társaságokban csak úgy kerülhet többségi pozícióba, ha ehhez a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter hozzájárul. Az igazságügyi kormányzat nem mond le arról az eltökéltségéről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! A beterjesztett három törvényjavaslat ezt a célt szolgálja — fejezte be expozéját Kulcsár Kálmán. A törvénycsomag általános vitájához tizenöten szóltak hozzá. Közülük többen kidolgozatlannak tartották a törvényjavaslatokat, s kezdeményezték, hogy az Országgyűlés ne fogadja el azokat. Más képviselők elegendőnek tartották, ha módosítják az előterjesztett javaslatokat. Legtöbben az átalakulási törvénytervezetet kifogásolták. Elhangzott, hogy bizonytalan közgazdasági alapon áll, eszmei megalapozottsága is hiányos, sok tekintetben zavaros. Hiányolták, hogy az átalakulási törvénnyel egyidejűleg nem készítette elő a kormány áz állami vagyonkezelő szervezetről szóló törvény- javaslatot. Más képviselők viszont úgy látták, hogy a társasági törvénnyel együtt a most előterjesztettek egységes kerek egészet alkotnak, s előnyösek azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, kisvállalkozóknak, akik a mai bonyolult kör rülménvek között is vállalkozó típusúak. (Folytatás a 2. oldalon.) Vajon most mi van a miniszterelnök táskájában? BELPOLITIKAI KRéNIKA A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos kérdéseket sajátos szemszögből vizsgálta a SZOT titkársága. A munkavállalók érdekeinek védelmével kapcsolatos konzultációkat kezdeményeznek. 9 Reformcsoportok szerint az MSZMP IX. kerületi szervezete megkezdte az államtól szerzett ingatlanok pénzzé tételét. Elidegenítési tilalmat kérnek. 0 Nem látja jogalapját annak az SZDSZ VII. kerületi csoportja, hogy a tanács azokért az ingatlanokért pénzt kérjen, melyeket kártalanítás nélkül államosítottak. 0 Fél év alatt megháromszorozta 10 millió forint és 100 ezer dollár alaptőkéjét a Széchenyi István ösztöndíj-alapítvány. 0 Megalakult az első magyar—szovjet kutató-fejlesztő és tanácsadó vegyes vállalat. Interorg néven. 0 Az MSZDP tanácsadó kollégiuma kijelölte a párt készülő programjának irányvonalát. 0 Megalakult az MSZMP római-parti lakóköre. A közösség célja a- lakóhelyi környezet, az emberi, a családi kapcsolatok és a holvi közélet építésének kezdeményezése, segítése. Véleményük szei int a kulturált közösségi viszonyok kialakításához a hivatalos intézményrendszer elégtelen.
