Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-29 / 124. szám
1989. MÁJUS 29., HÉTFŐ MEGYE! 3 Pozsgay Imre interjúja a Szabad Európa Rádióban Az eperért sokszor le kell hajolni Miniszter úr! Az MSZMP reformkörei első országos értekezlete alkalmából Szegeden tartott nagygyűlésen hallottam egy idős nénitől, hogy »ez a Pozsgay egy rokonszenves ember, az is jó, amit mond, de sajnos nem lehet elhinni neki, mert ez is csak kommunista«. Gondolom, nem először találkozik ezzel, vagy ehhez hasonló megállapításokkal. Nem terhes önnek a pártja? Nem okoz nehézséget, hogy miatta kétségbevonják sokan szavahihetőségét? — Nehézség mindenkinek, aki ebben a pártban van most. Hiszen tekintélyt vesztve, válságkormányzóként és bizonyos főikig válság-előidézőként tartja számon a közvélemény. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy életem nagy része ehhez a párthoz kapcsolódik. Igaz, hogy mindig olyan módon, hogy kritikusan és az aktuális politika iránti fenntartásokkal, azt meghaladni való szándékkal vettem részt ebben a politikában. De ezzel a szervezettel való kapcsolatom életem fontos része. Hiszem, hogy ez a szervezet megváltoztatható, megújítható, s ez esetben talán a közvélemény is megérti majd kitartásomat és együttélésémet az MSZMP-vel, vagy majd bárminek nevezzék is a megújulás után. De megértem azt a nénit is, aki Szegeden ilyen észrevételeket tett, mert nem először találkozom vele. Még ilyen kifejezések formájában is, hogy “-önre két kézzel szavaznék, de a pártjára nem«, és így tovább. Manapság ilyen dolgokkal kell szembenézni. — Térjünk vissza ezután a kitérő után az eredeti kérdéshez, hogy önt, aki napról napra látja a családjában, hogy milyen hibákat követett el éz a párt évtizedek óta, nos akkor önt mi tartja még mindig ebben a pártban? — Hál. az a remény, hogy egy hatásos, igazságos és valódi nemzeti programot alkotni tudó szervezetté válik, miközben megőrzi hagyományaiból a tiszteletreméltót, az európai kultúrához tartozó részét ennek a hagyománynak, miközben hasznosítani lehet, ha mást nem, legalább azt a kormányzati bürokratikus tapasztalatot, ami együtt járt ezzel az uralkodással és vezető szereppel, állampárt-pozícióval, mert meggyőződésem, hogy ennek felhasználása nélkül a legkitűnőbb ellenzéki, vagy alternatív pártok programja által se tudnánk át- evickélni ezen a válságon. — Látjuk azt, hogy nemcsak Magyarországon van válság, hanem mindenütt Kelet-Közép-Európában, a Szovjetunióban, ahol ez a rendszer, ez a kommunista párt volt uralmon. ön szerint, miniszter úr, azt Jelenti ez, hogy válságban van a kommunista eszme? — Ez a sztálinizmus válsága. Az egészen bizonyossá vált, hogy ez nem reformálható, mert csődöt mondott, alkalmatlan arra, hogy az embereknek megadja a szabadság élményét és érzését. Alkalmatlan arra, hogy belső hajtóerők keletkezzenek az egyénben, az állampolgárján valami nemesre vállalkozni, szétzilálta az emberek közötti szolidaritást, a termelők között pedig a kooperációt. Ilyen körülmények között dönteni csak arról lehetett, hogy ezt az egész sztálinista típusú rendszert ideológiájával együtt le kell váltani. Ideológiájában a lényeget nem a marxizmusban és nem a marxizmus eltorzításában látom, mert éhhez az egészhez semmi köze. Abban látom, hogy egy felsőbbséges, atyáskodó rendszert vezetett be, amelyben az állampolgárt lehetőleg a leginfantilisabb, leggyermekdedebb fokon kell tart mi, alattvalóként kezelni, másképp nem fogadja el azt a feltételezést, hogy itt van egy mindentudó, mindenható vezér vagy vezető csoport, amelynek nincs szüksége legitimációra, hiszen elméletében és minden tudásában úgyis benne van az, amire a népnek szüksége van. Hát ezt a szemléletet a maga jako- binisztikus módjával és elfajulásra, terrorra, erőszakra való hajlamaival együtt el kell takarítani az útból, ez nem felel meg se a szocializmusnak, se az európai politikai kultúrának, se az emberek mindennapi szükségleteinek. — Miniszter úr! Mi lesz ezzel a párttal, az ön pártjával, amely mellett mindenáron kitart? Kecskeméten, most a múlt héten Szegeden is sok szó esett arról, hogy esetleg pártszakadás lesz. önhöz vagy az ön gondolatvilágához, politikai elképzeléseihez közel álló értelmiségiek — Bihari Mihály, Gombár Csaba — nemcsak elkerülhetetlennek, de egyenesen szükségesnek tartják a pártszakadást. — Valóban. Már február óta, amikor a központi bizottsági ülés az 56-os események értékelésével foglalkozott, és végül is tudomásul vette a népfelkelésről szóló meghatározást, azóta hol mint mumus és fenyegető rém, hol mint kívánatos cél fel-felbukkan a pártszakadás képe. Én megpróbáltam racionalizálni ezt az egész problémakört. Ha tisztában akarok lenni önmagámmal is, akkor azt mondom, hogy a pártszakadás nem valami rémséges dolog. És engem ne fenyegessen senki pártszakadás kockázatával, hogyha kimondom a véleményemet. Mert némelyek a párt- szakadás rémképét azért vetítik fel a párttagság elé, hogy fogja be a száját és ne vitatkozzon, tartson együtt, ne veszélyeztesse — úgymond — a pártegységet és így tovább. Hát ez a bénultság volt jellemző az egész MSZMP-re, meg a kommunista mozgalomra, pontosan ilyen indítékokból tették ezt. Ilyen alapon én nem fogadom el veszélynek és kockázatnak a pártszakadást. De mondom, racionalizáltam magambán. az ,.egéf,:?..,ügy<tf ,és mégis árra a következtetésre jutottam, hogy itt .és most egy pártszakádás nem pártszakadás lenne, hanem szétesés, az MSZMP szétmállása, kormányzásra való alkalmatlanná válása, és eközben nem jelennének meg olyan kormányzati tényezők, amelyek ezt a helyzetet kezelni tudják. Kissé tudálékosan ezt már Kecskeméten is hatalmi vákuumnak neveztük. Hiszen nem az történne, hogy ebből a szétválásból, legalábbis a mostani napokban, két markáns, egymástól elkülönülő, egymással polemizálni is tudó szocialista h'vatkozású párt jönne létre, hanem megismétlem: egyfajta szétesés, identitászavar, a tagságban, tájékozódási zűrzavar és kotró- dás kifelé a pártból. Elérkezhet az idő, amikor a tisztulásnak, és az előbb általam is jellemzett megújulásnak nem lesz más útja, mint valóságossá tenni a két alapáramlat létét és külön szervezetbe tömöríteni, de jelenleg én ilyen kockázatot látok benne. Nem valamiféle szent és sérthetetlen törvényszerűség, hanem egy mai ésszerűség jegyében. — Szegeden felvetette egy re- formkör tagja azt a kérdést, hogy vajon megújulhat-e az MSZMP egy olyan főtitkárral, mint aki most hivatalban van? Vagyis valakivel, aki az elmúlt évben egy az egyben szinte tovább csinálta elődle hibás politikáját — gondolok itt a gazdaságpolitikára, gondolok itt mint állandó példára Bős- Nagymarosra — az ő idejében történt ugye a vízlépcsőrendszer megépítésének végleges határozata, majd a munkálatok felgyorsítása. Lehet-e megújulás Grósz Károllyal? — Ezt új jelenségnek tartom, már a haladás jelének és a megújulás jelének, hogy ebben a pártban és a magyar közvéleményben a nyíltság, a nyilvánosság kitárulásával, szerkezetének átalakulásával, megszűnt a bírálhatatlan személyek és pozíciók köre. Akár a főtitkárról vagy a miniszterelnökről. vagy bármilyen poszton levő politikusról legyen szó, ma működésük nyílt bírálat tárgya. Én ezt előrehaladásnak vélem, és a nyugati sajtó is. A hazai közvélemény is azért lepődik meg ezen, mert inadekvátnak, a rendszerrel nem azonosítható magatartásnak tekinti. Én meg azt mondom, hogy függetlenül attól, igazságos-e adott esetben, vagy nem igazságos a bírálat, a ténye és a tekintélytiszteletnek a félretétele fontos előrehaladás. Ügy vélem, ezért is került ilyen erőteljesen napirendre a pártkongresszus követelése, mert a lehetséges legnagyobb legitimációt szeretné a tagság adni a pártot irányító vezető erőknek. Ezt én nem akarom egy dodonai válasszal elintézni, mert még valamit az igazságosság kedvéért szeretnék hozzátenni. Az a gyanúm az elmúlt egy esztendő politikai problémáira visszatekintve, hogy hibátlanul és bírálhatat- lanul nem tudta volna senki vezényelni ezt a szakaszt, ezt a korszakot. Remélem, majd erre is figyelni fognak, amikor a kongresszust előkészítik. — Hadd időzzek most még egy kérdés erejéig ennél a problémánál. On legutóbbi bécsi sajtókonferenciáján — igy olvasta az ember a nyugati lapokban, hírügynökségi jelentésekben — nem zárta ki Grósz Károly leváltását az őszi pártértekezleten vagy pártkongresszuson. — Ezt ugyanabban a szellemben és ugyanazon a módon adtam elő, ahogy most itt erről beszéltem, és hát ez a kockázat és ez az esély benne van minden fontos döntésben. Egyébként ezt mint elvi lehetőséget említettem, abból a megfontolásból és arra gondolva, hogy itt bontakozik ki előttünk a pártban egy mozgalom, amelyben a tagság akarja meghatározni a párt politikáját és hogy kik legyenek vezető személyek. — Még mindig a személyi problémákról beszélve. Az ön személye körüli problémákról beszélve feltűnik az embernek, hogy ellentmondás van áz ön társadalmi és pártvezetőségen felüli népszerűsége között. Arra gondolok, ön feltehetően a legnépszerűbb politikus ma Magyarországon, a társadalom körében sok támogatója van, Kecskemét és Szeged úta tudjuk azt, hogy az MSZMP-n belül is. Ugyanakkor, ha megnézi az ember a Politikai Bizottság listáját, vagy a Központi Bizottság összetételét, ott a támogatói közel sincsenek ilyen arányban ön mellett, mint a társadalomban, illetve a párttagságban. Meddig tartható ez a diszkrepancia? (Folytatás az I. oldalról.) számukra meghirdetett hétvégét? Nem valószínű, hiszen szép számú csellengővel találkozhattunk. A város művelődési központja által tervezett gyöngyfűzéshez kevés volt a gyerek, de a zenei vetélkedő is hasonló okok miatt sodródott az elvetélés határára. A bűvészkörökben ismert Otaky bűvészshow is a teljes érdektelenség miatt maradt el. Szerencsére a helyi KIOSZ megmentette a gyermeknap Elhagytuk Budapestet, hátunk mögött a Tungsram- strandra igyekvők népes csoportja, a villamosforgalom. Ez már Dunakeszi, ahol rövidesen felbukkannak az eperszedők. Az út mentén ülnek az alkalmi árusok, mérleggel, papírzacskókkal és a farekeszekkel, melyekben messziről pi- rosíik, közelebbről már illatozik is a frissen szedett, érett gyümölcs. Munkaigényes Mielőtt az árét kérdeznénk, letérünk az autóútról, és azokkal beszélgetünk, akik eperszedéssel töltik ezt a vasárnapot. Tény, hogy nem mindenki akar „nyilatkozni" arról, hogy szabad idejében nem a karosszékben, a tévé mellett üldögél, hanem dolgozik a bérelt parcellán. Egy idős hölgy azt mondja, hogy kérdezzünk inkább másokat, egy másik azt kéri, ne írjuk meg, hogy a ve- je — aki jókedvűen, barnára sülve emelgeti a rekeszeket — hétköznapokon tudományos munkát végez. De a legtöbben szívesen bérangját. A hangzatos elnevezésű Blue Flamingo kemping területén egy már-már valóban telt házas családi napot hozhatott volna össze, ha ... ha a több mint 1200 tagot számláló tagság képviselői közül többen is kirándultak volna a kemping területére. Mindenesetre akik idelátogattak, szemmel láthatóan jól érezték magukat. Az apróságokat Soós pék süteményei, a finom briósok fogadták. Pálfalvi Tibor, az érdi KIOSZ titkára az ünneplők között vidáman mondta, hogy szélnek, legfeljebb akkor fontolgatják a választ, ha a várható haszonról szeretnénk tudakozódni. Igaz, nem lehet előre inni a medve bőrére, de ami nyilvánvaló, itt meg kell dolgozni minden szem eperért, minden forintért. Műk Endre, aki egyébként gépkocsivezető, fodrász feleségével és az öccsével a legfiatalabbak közé tartozik a területen. Mint Műk Endre mondja, a telepítés négyesztendős, ha leszedik a termést, a gödi tsz beszántja, mert ez a föld eper szempontjából egy ideig nem megfelelő. Kapnának másik parcellát művelésre, de egyelőre nem folytatják. Nagyon munkaigényes, a szabadságuk is rámegy, és ha levonják a ráfordítás költségeit, húszforintos órabérért dolgoznak. Kipróbálják Cserkelics Béláné, aki rövidnadrágban, barnára sülve szedi az érett gyümölcsöt, már a második telepítést dolgozza végig a férjével és a sógorékkal. Gödöllőről járnak ide kapálni, gyomlálni, szedni áz epret. évente megrendezik a gyermeknapot, s eddig nem csalódhatott a nagyérdemű. Több játékos vetélkedőt, ügyességi versenyt is programra tűztek, s a jutalmak között hulahopp- karika, pettyes labda, repülő- gépmodell, ugrókötél és egyéb tárgyak szerepeltek. Partnerük volt ezen a területen, jobban mondva a hozzá tartozó régi strandon, a helyi MHSZ is. Kizner József titkár és segítői a gondos szervezésnek köszönhetően sok fiatalt csalogattak ide. Az omladozó betonmedencében kispuskalövészetet és ezt követően rajzversenyt tartottak. A zsírkrétákkal alkotott falfirkák legjobbjait a szervezők szintén jutalmazták. A Blue Flamingo kemping területén számos nyugati turista táborozott. Lakókocsijaik elé telepedve érdeklődve figyelték a színes forgatagot. A sebtiben felállított paraván mögött a Vitéz László című mesejátéknak tapsolhattak kicsik. nagyok és önfeledten ünneplő felnőttek egyaránt. A gyerekek kaptak egy aián- déknapot, s ezt az arcukon ülő mosollyal, vidámsággal, viháncoló huncutságokkal viszonozták. Ezen az érdligeti majálison valóban az ünnepeiteké volt a vasárnap. Gyócsi László Idén először kipróbálják az új módszert, az úgynevezett csepegtető öntözést. A föld alatt futnak a csövek, onnan szívja magába a növény a vizet, ettől sokat várnak. Vásárolnak — Az eperért sokszor kell lehajolni — mondja Cserke- licsné, azután arról beszél, hogy a nagyfia katona, pedig ő sokat segített korábban. A kislány még csak tizenhárom éves, őt sajnálták felkelteni. Hajnalban jöttek, hogy leszedjék az epret, hétfőn reggel pedig kezdődik a munka, férjének és neki is, a Gödöllői Gépgyárban. Erdélyi Istvánné az út mentén, egy kis széken ülve árulja az epret, mialatt a család fiatalabb tagjai — ő már hetvenhez közelít — a földön dolgoznak. Büszke rá, hogy szombaton, a nagy eső után milyen jó vásárt csinált. A többiek mind hazamentek, egyedül árult —, száraz volt a gyümölcs, mert a kocsiban tartották a rekeszeket — és vitték, mint a cukrot. Ilyen a piac, egyszer jobb, máskor gyengébb. Az autóúton nagy a forgalom, sokan megállnak, hogy vásároljanak a frissen szedett gyümölcsből. Nem olcsó, nyolcvan forintba kerül kilója, de ha már leállították a motort, kiszálltak, vásárolnak a csemegéből. A termés egy része így elkel, a többit felvásárolja a termelőszövetkezet meg a kiskereskedők. Ügy néz ki, jó termés van, de azért tartják az árat, legalábbis, amíg primőrnek számít. A júniusi epret remélhetőleg olcsóbban vásárolhatjuk. Gál Judit Az a biztos, ha rögtön forint lesz a gyümölcsből. (Cím fölötti képünk az epcrtáblán készült) (Vimola Károly felvételei) Az ünnepeiteké volt a vasárnap A bábelőadás nézőközönsége (A szerző felvételei)
