Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
1989. MÄJUS 30., SZOMBAT 7 Nem vagyok beruházó, fogyasztó pedig laissan nem leszek, mégis szeretek vásárba járni. Szeretem a nyüzsgést, a vásár színes forgatagát, s úgy érzem, mintha a jövőből leshetnék cl néhány pillanatot. A tavaszi BNV-n kiállító több. mint 1900 cég termékei már a jövőt villantják fel. A kiállítók csaknem fele magyar cég. Még laikusként is izgalmas összehasonlítani termékeiket hasonló külföldi gyártmányokkal. Hiszen köztudott, a honi cégek megméretésre készülnek, s ha könnyűnek találtatnak, mi valamennyien megérezzük azt. A „zsűri” pedig a részrehajlást nem ismerő világpiac lesz, s ott nem számítanak az „objektív okok”, nem lehet az árban érvényesíteni a rossz, kis hatékonyságú munkát, a szervezetlenséget. Az már biztos, hogy nem építjük fel a vas és acél országát. Most összehasonlíthatatlanul nehezebb a feladat: az emberek országát szeretnénk felépíteni. Ehhez azonban pénz kell, sok pénz. A korábbi hibás döntéseket azoknak kell helyrehozni, akik abban legkevésbé vétkesek. Elfordultunk a vasúttól, arccal a töke felé. Ha uem akarunk végleg lemaradni, külföldön, az igényes piacokon is jól eladható termékekkel kell kirukkolnunk. Közben több évtizedes lemaradásunkat is be kellene hoznunk úgy, hogy erre pénz alig van. Szellemi tőkénket kellene mobilizálni, a magyar „szürkeállományt”. A feltalálók, a tudósok, a mérnökök és a vállalkozók előtt kellene az utat egyengetni, s érdekeltté tenni őket abban, hogy teljes erőbedobással dolgozzanak. Sajnos ez a fordulat nem történt még meg; ma is sokszor elmezavarodottnak nézik az alkotó embereket, s ma is gyakran egyedül vívják szélmalomharcukat a bürokratákkal. Az^rt valami mintha mégis mozdult volna. Körsétánk a Pest megyei vállalatok, cégek, beruházók közölt ezt bizonyítja. Visz- szatéiő. kérdésünk ezúttal az volt: kiállított termékeik eladhatók-e a világpiacon? Kulcs a világpiac kapujához A telefont telexszerű átvitelre teszi képessé az akusztikus modem Szerencsére a magyar cégek vezetői pontosan tudják, hogy a legnehezebb időkben sem szabad spórolni a reklámon, bemutatón. Biztos vagyok abban, hogy másra is el tudták volna költeni azokat a százezreket, sőt milliókat, amibe a részvétel került a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a beruházási javak szakvásárán. Mégis úgy vélték, ez a pénz sokszorosan visszatérül. Akár konkrét üzletek formájában, akár az itt nyert elismeréssel, mely rangos díjnak számít, s kulcs lehet a világpiac kapujához. A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat vezetőinek aligha kell attól tartaniuk, hogy termékeik a nyakukon maradnak. A „B” pavilonban, lombikokban, furcsán csavarodó üvegcsövekben állították k* a különböző kenőolajokat, paraffinokat. Köztük van a büszkeségük is, a vásári díjas orto-xilol. Macsali Károly főosztályvezető ugyan szívesen beavat a különleges vegyi anyag előállításának titkaiba, de lévén járatlan, a kémiában, nem sokat értek a magyarázatból. Évente 48 ezer tonna orto-xilolt képesek előállítani, s hatvan százalékát Nyugatra exportálják, a többit itthon használják fel. A dömsödi Dózsa Tsz vezetői Is kemény valutát szeretnének látni különleges gyártmányaikért. Jókora kerti szökőkút s virágtartó kelleti magát standjukon. A rézből készült alkalmatosság árát nem a hazai zsebekhez méretezték, az előbbi félmillió, az utóbbi valamivel kevesebb, mint kétszázezer forintba kerül. Görög, holland, szír üzletemberek mégis látnak fantáziát a dologban, s elkezdődtek a tárgyalások. Egy kaliforniai üzletember a rézöntödei kapacitásukat firtatta, ötszárz grammos és annál is kisebb öntvényekből több száz tonnát rendelne évente. Ugyancsak sikeresnek bizonyult az itthon is hiánycikknek számító betű-, számbeütő készletük. Előzetes tárgyalásaik szerint évi hárommillió forint ára ilyen készletet rendelnének tőlük öt éven keresztül. A fűnyírótól a robotmotorokig mindent gyárt az IMI Nem zörög, nem csörög nem kattog Apapoi, a ruháskosár Monori motorok, szivattyúk (Érdősi Ágnes felvételei) Bármilyen furcsa és hihetetlen, egy magyar kisiparos feltalálta a perpetuum mobile ikertestvérét, s azt be is mutatta a tavaszi BNV-n. ,A fóti Jakab István találmánya nem forog, nem zörög, csörög, kattog, nem villog — ennél jóval hasznosabb munkát végez, látszólag külső energiabevitel nélkül. De mit tud ez a kisebb ruháskosárra emlékeztető szerkezet? Segítségével mindenféle építőipari beavatkozástól mentesen kiszáríthatóak a rosz- szul szigetelt, nedves, dohos falak. A gép a föld mágnesességét hasznosítja, innen nyeri a működéséhez szükséges energiát. A" víz tapadőké- pességét változtatja meg polarizált gyenge mágneses mezővel, mely ionvándorlást eredményez a falazatban. Az eljárás a falelektródás változathoz hasonlatos, azzal a különbséggel, hogy az feleslegessé teszi a falba fúrt elektródákat. Az ember hajlamos arra, hogy minden efféle híradást gyanakodva fogadjon. Magam nem vagyok szakértő, érvekkel nem támogathatom az új eljárást. Megteszi viszont egy ausztriai cég, amely több száz próbát végzett, s a referenciacímeket közli is. Az szintén önmagáért beszél, hogy egy tengerentúli vállalat harmincezer darabot rendelt a készülékből. Jakab István gyakorlatias elme; pontosan ismeri a hazai viszonyokat. Semmi kedve nem volt évekig kilincselni találmányával, ezért magyar—osztrák kft.-t alapított a külhoni partnerrel. A berendezés Aquapol névre hallgat, s nemrég a televízió Felkínálom című műsorában láthattuk. Formatervezőket kerestek, mert mi tagadás, a ruháskosár fazon nem mindenütt kelendő. A, szerkezetnek pedig úgyszólván a lakás bútorává kell válnia, hiszen az egy-két éves szárítási folyamat után sem szabad eltávolítani. A találmány kétségtelenül szenzációs, de nem mindennapi az sem, amit a szórólap ígér. A készülékre húszéves garanciát vállalnak. A legszimpatikusabb mégis az a kitétel: Ha háza nedves, nyirkos marad, a teljes vételárat visszakapja! Az idő alaposan kitett magáért. Erre a napra annyi meleg jutott, hogy abból is futná exportra. A hangosbeszélő folyamatosan harsog. Ha nem zene szól, akkor elkóborolt gyerek szüleit keresik. Elveszett táska gazdáját várják és természetesen reklám minden meny- nyiségben. A szentendrei Erdészeti Gépgyártó Vállalat furcsa termékén ütközhet meg a magyarul tudó külföldi. Nem éppen „erdőgép” a gépkocsi-utánfutó. A „K” szabad területen sétálgatva erősödik bennem a gyanú:, mi, magyarok titokban számítógépes nagyhatalommá nőttük ki magunkat. Kisszövetkezetek sora kínálja — saját neve alatt — a korszerű XT-ket ,és PC-ket. Sajnos attól félek, mégsem zajlott le csendes forradalom ezen a területen, s a modern számítógépek „importhányada” sokszor eléri a 100 százalékot is. A. Datacoop Számítástechnikai Kisszövetkezet kilóg a sorból. Ők nem összeszerelésre vállalkoztak, diósdi telepükön önállóan készítik a festékszalagokat, pénztárgépeket és számítógép-klaviatúrákat. ; A „D” pavilon kiállítói között van a gödöllői Ganz Árammérőgyár is. Éppen százesztendős az itt is bemutatott első indukciós fogyasztásmérőjük. Persze azóta a világ nagyot változott, az élmezőnyből hátrább csúsztak, de fogyasztásmérőik, kapcsolóóráik és lépcsőházi automatáik ma is piacképesek. Müller, István technikai főmérnök szerint a BNV-n bemutatott gyártmányaik 99 százaléka Nyugaton is eladható. Az IMI (Ikladi Ipari Műszergyár) és az Évig, a két konkurens pavilonja alig néhány méterre van egymástól. Külső szemlélőnek úgy tűnik, az IMI lépéshátrányba került.- Elektromos motorjaikat nem kapcsolták össze barkácsgépekkel, az Évig viszont a Black and De- ckerrel kooperálva ilyen gépek sorával rukkolt ki. Az IMI — újonnan kifejlesztett motorjaival — o jövőt célozta meg. Számítógépes tárolókhoz, floppykhoz használható precíziós mikromotorokat, robotok mozgatására speciális elektromos motorokat terveztek és gyártottak le, s képesek ezeket sorozatban is gyártani. Bodó László reklám- és pro- pagandairoda-vezető reméli, hamarosan eljön ezeknek az ideje. A Sasad Tsz-ről nekem a gyönyörű virágok jutnak eszembe. A BNV-n kiállított termékeiknek viszont megvan ej. az előnyük, hogy nem hervadékonyak. Ipari ágazatuk 1500 embernek ad munkát. Olajcsövek, bovvdenek és más gépkocsialkatrészek-mellett a 15 éves gyártott és folyamatosan fejlesztett silóhőmérőjük a sláger. Az elektromos érzékelő az automatizálást segíti elő. .A fejlődő országok szívesen vásárolják. A bowdertjeik' pedig egy nyu-. gatnémet cég érdeklődését keltették fel. További tárgyalások után dől ek-iesz-e belőle üzlet. Ugyancsak az automatizálás felé tart a budaörsi Ipari Szerelvény-és Gépgyár. Néhány csaptípust motoros nyitó-záró szerkezettel láttak el. Üj termékeik a gömbcsapok, pillangószelepek, visszacsapó szelepek külföldön is eladhatók, bár a világon igazából nem számítanak újdonságnak. Szintén csak itthon „unikum” az újonnan kifejlesztett monolit keményfémfúrö, de természetesen az sem megvetendő, ha ezzel importot sikerül kiváltani. Hosszú órák óta nézelődöm, a lábam sajog, s mé|r a negyedét sem láttam a kiállított újdonságoknak. A többit majd legközelebb; a BNV május 25-ig tart nyitva. A'kijáratnál az SZDSZ röplapját nyomják a kezembe. A felkiáltójeles rövid mondatok közül kettőt érdemes idézni: „Szabad piacgazdaságot!" „Vissza Európába!”. Mátrai Tibor •- ,>o : ... , Az 1990 kiállító több mint fele külföldi. A képen az osztrák Berger cég erőgépei fú yx, H . Mos számítógép-nagyhiiialm A silóhSmérö a Sasad fejlesztése
