Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

4 1989. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK Väcratot és tanácsudvar Nyári hangversenyek Minden nyáron nagy sikerű koncerteknek ad otthont szá­mos híres pesti és budai hang- versenyterem mellett a Pest Megyei Tanács díszudvara, il­letve a vácrátóti botanikus kert. Az idén június-júliusban is több zenei rendezvény kap majd helyet ezeken a szabad­téri „színpadokon”. Július 1- jén este 7 órai kezdettel a Ma­gyar Posta szimfonikus zeneka­ra ad Strauss-estet, Kovács László vezényletével Vácrátó- ton, míg július 22-én ugyanitt Kobayasi Ken-Ichiro zenei ve­zetésével a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar ját­szik Mozart-müveket. A megyei tanács Vármegye­ház utcai díszudvarán július 5-én 20 órai kezdettel Geiger György trombitaművész és a Budapesti Vonósok lépnek fel, műsorukon barokk muzsika szerepel, Bach, Händel, Vivaldi és Albinoni versenyművei. Jú­lius 12-én szintén a tanácson koncertezik a Tomkins ének- együttes, a Budapesti Vonósok kíséretében Purcell- és Mo- zart-műveket adnak elő. Ki van kiért? Néhány évvel ezelőtt még az óvodavezetőknek, az is- kolaigazgatóknak, a műve­lődési intézmények irányí­tóinak a dolga volt gondos­kodni a működéshez elen­gedhetetlen, olykor bizony csip-csup dolgok beszerzé­séről. Telefonálgathattak órákig, ha elromlott a víz­csap, ha kocsi kellett a szál­lításhoz, és sorolhatnánk még a példákat vég nélkül. Mígnem a 80-as évek ele­jén a tanácsoknál megala­kultak az ellátást, és a gaz­dálkodást segítő geszek, gameszek. Mint a nevük­ben is benne van — szol­gáltató jelleggel hívták lét­re őket, csakhogy példákkal igazolható, némely helyen fura szerepcsere történt. Mintha az intézmények len­nének a gazdasági, műsza­ki ellátó szolgálatért, nem pedig fordítva. Egy szó, mint száz: a talpára kell állítani e szervezeteket, vagyis a geszek, game­szek vezetőinek, munka­társainak venniük kell az intézmények jelzéseit, s ké­réseiket megbízhatóan, gyor­san és pontosan teljesíteni, levéve ezzel az oktatási és művelődési intézmények válláról azokat a feladato­kat, amelyek elvégzése a napi szakmai munkától von el erőket. Felvetődött már az is, hogy a szolgáltatásért fi­zessenek azok, akik azt igénybe veszik. Így aztán a pénzért jogos lehet a szá­monkérés, egyértelműbbé válhat az adok-kapok vi­szony. Más kérdés persze, hogy például a tanácsi irányítás alá tartozó gazdasági-mű­szaki ellátó szolgálat ren­delkezik-e képzett munka­erővel, azaz van-e villany- és vízvezeték-szerelője, asz­talosa, kőművese. A szakmák képviselőit ugyanis a vállalatok sok­kal jobban meg tudják fi­zetni, mint a tanácsok, az­az feltételezhető, hogy nem az elit dolgozik a geszek- nél, gameszeknél. A jobb pénz csábításának csak azok mondanak ellent, aki­ket életkörülményeik az adott településhez kötnek, vagy akiket a kényelme­sebbnek, gyakran ellenőriz- hetetlenebbnek vélt mun­kahely vonz. Az iskolák, óvodák, művelődési házak közötti úton ugyanis jól el lehet tűnni —, sokkal in­kább, mint egy vállalat ke­rítésén belül. mazódott meg —, hogy ha ké­rik, meg kell adni számukra a bérgazdálkodási önállóságot sőt a tanácsoknak erősíteniük kell az effajta igény kialakítá­sát. A manapság tapasztalható érdekellentét abból fakad, hogy az egyik intézményben kelet­kezett hiányt a másik terhére, azaz annak bevételéből tudják pótolni. A szakmai önállóság tekin­tetében is akad még javítani­való. Mert tény ugyan, hogy nőtt a pedagógusok aktivitása, kísérletező kedve — például a tanítási módszerek megválasz­tásában —, de sokuk még min­dig bátortalan. Kedvüket sze­gi az, hogy hiányoznak a se­gédanyagok és egyéb tárgyi feltételek, az országos átlagtól messze elmarad az őket ki­szolgáló technikai és ügyvite­li dolgozók létszáma. Mindeh­hez járul az is, hogy fizetésük jóval kevesebb, mint fővárosi társaiké. Nem csoda hát az is­kolákban tapasztalható fluk­tuáció. Szükség van tehát arra, hogy kapjanak rendszeres módszer­tani tapasztalatszerzési lehe­tőséget — nemcsak különböző továbbképzéseken, tapaszta­latcseréken, hanem egy létre­hozandó megyei szakmai fo­lyóirat segítségével is. Rend­szeresen legyenek olyan pályá­zatok, amelyek az innovációt ösztönzik, s biztosítják a peda­gógusok érdekeltségét — akár céljutalmak kitűzésével is. A testületi ülésen elhangzott, hogy a 200 ezer forintos inno­vációs alap túl alacsony, hi­szen a pénz elnyerésére az idén 41 intézettől nyújtottak be pályázatot. Megvitatták a tavaly vég­zett felügyeleti jellegű költ­ségvetési, valamint a vállalati felügyeleti ellenőrzések ta­pasztalatairól szóló jelentést, illetve elfogadták az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Megyei Igazgatósága tá­jékoztatóját a megyei vállala­tok, szövetkezetek és belföldi társaságok 1988-as pénzügyi­gazdasági ellenőrzéseiről. Anélkül, hogy bárki is meg­kérdőjelezte volna az ellenőr­zések fontosságát, létjogosult­ságát, mégiscsak megfogalma­zódott: mintegy 10 millió fo­rintos ráfordítással járt a me­gye egyes tanácsainak, intéz­ményeinek ellenőrzése, de két­millió forintnál alig több a fel­tárt hiányosság. Kétévenként kötelező megtartani ezeket a vizsgálatokat, ám sok esetben az előírást már túlhaladta a gyakorlat, mivel bizonyos té­mákat gyakrabban vagy ép­pen több idő elteltével volna indokolt napirendre tűzni. Az is világossá vált, hogy a rendszer leggyengébb láncsze­me a belső ellenőrzés, mert a tanácsoknál az álláshelyek több mint a fele betöltetlen. Ennek okát az alacsony bérek­ben kereshetjük, de tény az is, hogy a belső ellenőrzéssel meg­bízott dolgozók sem mindig állnak a helyzet magaslatán, így aztán a külső revizoroknak kell átvállalni a feladatokat. F. E. Ü HETI FILMJEGYZETB Éjszakai rohanás Kedvelt válfaja a kaland- (újabb keletű kifejezéssel: ak­ció) filmeknek az, amelyben ikét, ellentétes karakterű em­ber néha szó szerint összeköt­ve kénytelen végigcsinálni zű­rös. veszedelmes és mulatságos helyzeteket. Összekötve vagy összezárva minden másképp alakul. Egyik fél sem ura tel­jesen önmagának, saját akara­tának, elképzeléseinek. Egyik sem hajthatja végre zavartala­nul a feladatát. De teljesen megakadályozni sem tudják a másikat abban, hogy céljai fe­lé törjön. Egy jó forgatókönyv­író és egv jó rendező kezében ez az alapszituáció remek dol­gokat eredményezhet. Példákat bőven idézhetnénk. Elég. ha csak hármat emlí­tünk. Az egyik a már klasszi­kus Megbilincseltek, amelyben az összezártság konfliktusait még tetézte a két ember bőr­színének különbözősége. A má­sik a Madárijesztő, amelyben bűnözők kényszerű társulása adta a két ellentétes egyénisé­gű figura egymásrautaltságban is kibékíthetetlen, ám humor­ral i.s átszőtt kettősét. A har­madik egy vadonatúj film. az Esőember, amelyben a pszi­chológiai ellentétek nehezítik meg a kénytelen-kelletlen ösz- szekötött két hős kapcsolatát. Az az új amerikai film, az Éjszakai rohanás, amely most látható a mozikban, szintén ilven egybezártságfilm. Me­séje csak látszólag bonyolult, mert ha arra gondolunk, hogy ez is a fentebb taglalt alaptí­pusba tartozik, mindjárt vilá­gossá válik minden. Az alapréteg itt a követke­ző Egy hajdani rendőr, aki most magánnyomozó, megbí­zást kap, hogy csípjen el egy illetőt, aki ugyan „eltérített" 15 millió dollárt, de az össze­get jótékonysági célokra for­dította (állítólag). Emberünk. Jack Walsh, akit a kitűnő Ro­bert De Niro játszik, megta­lálja a fickót, és ettől kezdve — néha szó szerint — hozzá van bilincselve. A furcsa, ha- bókos, ideges, ijedős, szövege- lős Mardukas (Charles Grodin) és a szófukar, leleményes, gát­lástalan és vagány humorú ex- zsaru végigbolyongja Ameri­kát a keleti parttól a nyuga­tiig. miközben üldözi őket egy ellen-magándetektív, a pénzé­től megfosztott alvilági főnök, s maga az FBI. Martin Brest rendező hatalmas iramot dik­tál, és javára írható, hogy a cseppet sem szelíd, véres epi­zódokban bővelkedő filmben végig tud vezetni egyfajta sprőd humort, amivel oldja mind az izgalmakat, mind a vad és kegyetlen jeleneteket. összezártságfilm van tehát itt jelen, de belevegyül az úgynevezett akciófilmek köte­lező eszköztára is, meg a szim tén közismert road movie, az utazásos vagy vándorlásos ka­landokat sorakoztató film tu­lajdonsága is. Legutóbb mai taglaltuk: a filmben sincsenek már (vagy legalábbis ritkák) s tiszta műfajok. Az Éjszakai rohanás sem tiszta műfajú film. de az a keverék, amelvet előállít, jó! kitalált és nagyon szórakoztató. Csak a gyakor­lottabb szem veszi észre, hogy valójában mennyi sokszor lá­tott. ismert séma sorakozik a Eilmben. (De melyikben nem?) A filmet egyébként nem a VIokén. hanem a Duna Film. vz utóbbi időkben létrejött ú' :égek egyike forgalmazza. Fegyveresek őrzik a felvételi tételeket Újabb botrányos érettségi Mindössze kétszáz oldal a kis könyv, Cséri Lili Elhallga­tott éveink című, drámai for­dulatossággal megírt — meg­élt — naplója. Annak a ne­gyedszázadnak megdöbbentő története, amelyet a Horthy- féle ellenforradalom indított el. Börtönbüntetését letöltve néhány esztendő múlva Sztá­lin lágereibe került. Innen pedig 1947-ben térhetett haza. Arról szól e megrendítő hangvételű vallomás, miként töri apróra a zsarnokság egy tiszta lelkű asszony hitét. Ho­gyan semmisíti meg azt a meggyőződését, hogy az em­ber jobb sorsra született Napjainkban egyre több ár­tatlanul elítélt hallatja sza­vát a rádióban, a televízió­ban s az írott sajtó hasáb­jain. Arról azonban alig hall­hatunk, ami ebben a könyv­ben olvasható: mi történt az önkény esztendeiben azok­kal az asszonyokkal, anyák­kal, feleségekkel, gyermekek­kel, akik alaptalanul megvá­dolt és elhurcolt férjük, fiuk, apjuk miatt voltak kénytele­nek elviselni a súlyos megpró­báltatásokat. Cséri Lilinek, ennek a fi­nom lelkű asszonynak emberi nagysága mutatkozik meg ezeken az oldalakon. Az em­beri gonoszság mellé sorakoz­tatja mások gyengéd segítő­készségét. Megmutatja azok szolidaritását, akik szabadulá­sa után új hittel erősítették meg. Torokszorító olvasmány ez a kis könyv. Ezt az érzést fo­kozza az utolsó lapokon ol­vasható jelentés. Ez arról ta­núskodik, hogy a kivégzett Cséri János ártatlan volt és rehabilitálták. Óhatatlanul felmerül az em­berben a gondolat: mennyi mindent elkerülhettünk volna, mennyivel kevesebb lenne a fehér folt történelmünkben, ha az ilyen írások nem po­rosodtak volna — tiltott lis­tára téve — oly sokáig a fió­kok mélyén. És nincs még vége, miért is lenne. A gimnáziumok teg­napelőtti botránya után a szakközépiskolai érettségik sem zajlottak le minden ka­lamajka nélkül. Ám ezúttal nem furfangos szülők, tántik, keresztapák vagy ismerősök voltak a ludasok. Nem szivá­rogtak ki a tételek. Ehelyett az illetékesek előzékenyen egy olyan feladatot csempész­tek a vizsgaanyagba, amely­nek megolása mintapéldaként a feladatgyűjteményben sze­repelt. Korán örültek azon­ban a diákok. Mint a Műve­lődési Minisztérium középfo­kú nevelési főosztályán el­mondták, ezt a példát nem értékelik majd a javításnál a tanárok. De nem csak a matematika­érettségivel nem stimmelt va­lami. Alapos a gyanú, hogy a fizika és kémia írásbeli anya­gát is ismerik néhányan a ta­nulók közül, ezért azokat megváltoztatták és a minisz­térium utasította az iskolák igazgatóit, hogy csütörtök reg­geltől tartsanak rádióügyele- tet. A fizikatételeket 8 óra­kor, a kémiafeladatokat pedig délután 2 órakor fogja sugá­rozni a Kossuth rádió. Ezek után csupán abban bízhatunk, hogy az éjjel remélhetőleg már senki nem tudott az új tételsorokhoz férni. Az előz­ményeket ismerve azonban minden elképzelhető. Még az is. hogy az érettségi körüli zűrzavarokról szóló tudósítá­sokba becsúszik egy-egy el­írás Mert való igaz, hogy felháborító az idei írásbelik hercehurcája, ám ezt nem a budaörsi gimnázium igazgató­ja nyilatkozta tegnapelőtt la­punknak. Veresegyházi Bélá­tól tehát ezúton szeretnék el­nézést kérni. Hétfőn kezdődnek el a kö­zös érettségi-felvételi írásbe­lik. Az ember pedig mit te­het ezt hallva: találgatni kezd. ki, hogyan, mikor, kinek jut­tatja majd ki a tételsort. A Művelődési Minisztérium ille­tékesei viszont esküsznek rá. hogy ez most kizárt. A vizs­gafeladatokat eleve másként készítik és kezelik, mint az érettségi anyagát. Nyolc-tízfé­le, különböző tételsort tartal­maznak azok a lezárt, lepe­csételt borítékok, amelyekből az azzal megbízottak később kiveszik a számukra ugyan­csak ismeretlen „éles” tétele­ket. E borítékok rendkívül biztonságos őrzés után. pán­célládában kerülnek az Or­szágos Felvételi Irodához. A levéltár várbeli épületében — ahol jelenleg is vannak a do­kumentumok — fegyveres örök vigyázzák a tételeket, s egyetlen nyomdász végzi sok­szorosításukat. A feladatsoro­kat e hét végén — ugyancsak páncélládákba zárva — jut­tatják el — a megyei megbí­zottak közreműködésével — a hétfőn kezdődő írásbeli vizs­gák helyszíneire; tizenkilenc vidéki városba, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem­re, ahol csak a vizsga előtti pillanatokban nyitják fel azo­kat. Amennyiben azonban hétfő reggelig olyan konkrét jelzés érkezne, hogy a tétel­sorokkal kapcsolatban bármi lyen rendellenesség tapasztal­ható a vizsgákat leállítják, és más tételekkel pótfelvéte­lit tartanak. A Vest Megyei Tanács V. B. ülése A megoldás kulcsa a bérekben keresendő Tegnap délelőtt ülést tartott a Pest Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága. A testület na­pirendjén szerepelt az a be­számoló, amely a művelődési intézményi önállóság és gaz­dálkodás továbbfejlesztésének eredményeiről és feladatairól szóL Megyénkben az 1986-os okta­tási törvény előírásaiból faka­dóan valamennyi oktatási, ne­velési intézmény teljes körű szakmai önállóságot élvez, de a bölcsődék, óvodák, általános iskolák a gazdálkodás, a bér- gazdálkodás tekintetében nem vagy csak részlegesen kaptak szabad kezet. A helyi tanácsi apparátusok és testületek nem érdekeltek ezen intézmények gazdasági önállóságának bőví­tésében — olvasható az anyag­ban. Márpedig tény — fogai­Piedone Hongkongban bi kór. a vészes önismétlés és elötlettelenedés megállíthatat­lan folyamatának jelei. Pie­done — Bud Spencer itt még mozgékony (saját fizikumát, szellemét, helyváltoztatásait és verekedéseit illetően is). A sztoriban még uralkodik a for­dulatosság. az egyes figurák­nak még van némi saját ar­cuk. A nagyon jellegzetes figu­rára alapozott film itt még elég tűrhetően használja fel a kalandfilm és a bűnügyi film elemeit, s teremt belőlük elég­gé ízes humorú, kicsit karikí- rozó egyveleget. De itt is jelen van a már korábban is (és ké­sőbb is) feltűnő, s lassan el­engedhetetlenné váló kisfiú mint Piedone társa, és egy ke­lekótya ürge, aki balkezes se­gítője lesz Piedonénak. És már ez a film is túlméretezett; a kevés híján kétórás időtar­tam körülbelül egynegyede üresjárat. körülményeskedő jópofáskndás és terjengős lo­csogás. Am a Piedone Hong­kongban még így is a sorozat jobb filmjei közé sorolható. S mivel a súlyos egvénisé?ű Bud Spencer különösen az if­jabb korosztály körében nép­szerű. most is lesz nézője a filmnek. Takács István Piedone, azaz a Nagylábú, azaz Rizzo felügyelő, azaz Búd Spencer számos évvel fiata­labb és számos kilóval köny- nyebb ebben az olasz filmben, mint amilyennek mostanában — például az En a vízilovak­kal vágyókban — láthattuk. Nem csoda; Steno filmje leg­alább tíz éve készült. Most fel­újításként kerül újra a mozik­ba. Az ilyen felújítások sosem tanulság nélküliek. Érdekessé­gük nemcsak az, hogy a né­zők a filmek áradatában jó­szerivel már el is felejtik, mi volt a film meséje, s csak a lő figurákra meg egy-két mozza­natra emlékeznek, és így az újranézés valósággal új filmet mutat. Ennél lényegesebb, hogy egyes filmsorozatok szin­te az ősforrásnál szemlélhetők. Köztudott, hogy a mackóter­metű Búd Spencerrre épülő Piedone-filmek sorozattá sza­porodtak. s hogy a kezdeti mű­vek voltak a jobbak, mert ak­kor még sem a figurában rej­lő lehetőségeket nem merítet­ték ki. sem a forgatókönyv­írók és rendezők fantáziája nem fáradt még el. Ez a Pie- done-film még a viszonylagos frissesség jegyeit mutatja, bár már felsejlenek rajta a későb­Ártatlanul elítélve Negyedszázadnyi fehér folt Egy kocka az Éjszakai rohanás című filmből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom