Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

1989. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK 5 j'vkgvÉSÉfi* ja Mindenki a maga nézete szerint Színfoltok a magyar valóságból A plurcalszimss kosvetSen keselmS Metróval a Moszkva térig, aztán tovább a huszonkettes autó­busszal. Budakeszi tényleg könnyen elérhető, még egy esti prog­ramra is. Ha akarom, ha nem, már itt, a Moszkva téren el­kezdődik a riport. Valahol a metró kijárata közelében gitár szólal meg, csatlakozik hozzá a fuvola. Tiszta arcú, jól öltözött fiatalok alakítanak kórust a zenészek körül. A dallamos, mo­dern egyházi songokat éneklők közelében csoportosulás kelet­kezik. Valaki mellém lép, parányi gépelt szövegű meghívót nyújt át egy valószínűleg evangélikus istentiszteletre. Színfolt a magyar valóságból, amelyet régebben a pesti utcán nem lát­hattunk. Most szabad. Az érzelmeit, a meggyőződését már sen­kinek sem kell eltitkolnia. Indul az autóbuszom. Néhány em­ber kezében szintén a kiosztott meghívókat látom. Olyan politikát kell folytat­ni, ajánlotta más, amely a nagy tömegeket vonzza — nem csak a tanult embereket. Valóban. Lesz-e igazi köz- megegyezés? Aktivizálódik-e a társadalom nagy többsége? Ezzel a kérdéssel sokat foglal­koztunk a gyűlés előtt össze­ülő kis társaságban. Csupán a helybeli történel­met nézve is megértek már itt a ma élők háborút, fasizmust, nemzeti tragédiát, kitelepítést, betelepítést. Volt, akit az el­csatolt területről költöztettek ide. Más a munkalehetőség miatt teremtett otthont magá­nak. Míg amott gyökeret sza­kított, itt még vékonykára nő­hetett az új. Mindez meghatá­rozója a szellemiségnek. Ismét várom az autóbuszt. A teremben még a Kisgazdapárt képviselője beszél. Vajon, hány ilyen gyűlés zajlik az országban, akár ezen az estén is — gondolom. Ez még min­dig a szavak, s nem annyira a tettek ideje. Sokféle meggyő­ződés szerint keressük a kiutat, amit végül együtt kell meg­találnunk. Kovács T. István A budakeszi művelődési ház­ban kávéval kezdem a felké­szülést az esti értekezletre, melyet a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete tart. Aztán megérkezik Tatár József vezetőségi tag. Képzettsége szerint gyógyszerész, vegyész- mérnök, aki ebből a szakmá­ból, a Szilasmenti Termelőszö­vetkezettől került nyugdíjba. Csatlakozik a társaságunkhoz dr. Varga Miklós körzeti or­vos. Csendesnek mondható sa­rokba húzódunk beszélgetni, közben üdvözöljük Kulin Fe­rencet, az esti gyűlés előadó­ját, a Magyar Demokrata Fó­rum országos elnökségének tagját. Közénk települ Szíjár­tó Béla és Kecskés János, akik­kel együtt áttekintjük a tele­pülésnek azokat a mozgalmait, melyet ők nem szívesen ne­veznek alternatívnak. Az sem pontos egészen, hogy ellenzé­kiek. A lényeg az, hogy új szervezetek a régiek mellett. Társak az úton Aki új gondolattal segíti a társadalom előbbre jutását, s friss erőket tud felsorakoztat­ni a meglevők mellé, az hasz­nosan cselekszik. Ebben hisz­nek a budakeszi MDF-tagok is, akik az idén januárban tizen- nyolcadmagukkal alapították meg csoportjukat, s ma hat­vanhárom körül van a létszá- muk. Őket követve megalakult a Kisgazdapárt helyi szer­vezete, s mint mondják, most megszerveződik a Szabad De­mokraták Szövetsége, amely­nek képviselője fel is szólalt az esti gyűlésen. Varga Miklós a szervezet he­lyi programjának megalkotá­sáról beszélt, amelyben fontos szerepet kapnak az önerős fej­lesztésekkel járó kérdések. Az­zal a súlyos gonddal kell töb­bek között szembenézni és másokkal együtt megoldást keresni, hogy a közel tizenöt­ezer lakosú nagyközségben mintegy ezerötszáz gyerek jár általános iskolába, s viseli a két műszakos oktatás minden hátrányát. Mivel a körülmé­nyek rosszak, Budapest meg közel van jönnek-mennek a pedagógusok, idegen szóval ki­fejezve; nagy a fluktuáció. Nagy, mert például lakást sem tudnak nekik adni, habár itt is van egy érdekes ellentmon­dás. Innen máshová, de főleg a Moszkva tér irányába, lega­lább száz tanító, tanár utazik naponta. Kész nyereség lenne tehát, ha itthon helyezkedné­nek el. Hogy ezt miért nem teszik? Azt komolyan meg kell vizsgálni, de a körzeti or­Nem éppen angyali! Az önmagát igazi természet- járónak kikiáltó ifjú levetette magát a harsogóan zöld, ma­gasra nőtt fűbe. Majd döb­bent, a fájdalomtól torz fin­torba rándult arccal emelke­dett fel a természet lágy ölé­ből. Lágy? Hát igen, ha lágy­nak lehet nevezni a fűben meglapuló, rozsdamarta lavórt, melybe belehuppant. Kicsi a lavór — szorításából csak egyesült erővel menthetjük ki. Hát nem angyali — ami a hét végén Angyaliszigeten tör­tént? Ráckeve előtt az utolsó ál­lomás Angyalisziget. Ahol no­vembertől március végéig le­lakatolt nyaralók, elhagyott porták fogadják a véletlenül arra tévedőt. Ám a kikelettel szinte egyszerre népesül be a táj. A táj, s a konténerek kör­nyéke is. Szekérderékra való szemét kerül ki a portákról — hogy hol bújt meg annyi ad­dig? —, kivénhedt, kiszuperált matracok, festékes vödrök, vascsövek társaságában ron­gyok, hajdan oly szép függö­nyök árválkodnak, kitéve az időjárás viszontagságának. Orrfacsaró bűz kél szárnyra az első igazán melegebb napsu­gár csiklandozására. S a sze­metesek lassan, elvétve jön­nek. Pedig a nyaralók tulaj­donosai fizetnek, fizetgetnek. Csakhogy lassan távozik, láb­ra kel a sok szemét. S ahogy fogy a hely a konténer kör- nj'ékén, úgy kerül mind töb töltésoldalba, Duna-ágba, szennyezve a környezetet, bal­esetveszélyt rejtve magában. S ahogy süllyednek a vízbe a stégek közelében az olajos, a festékes kannák, vödrök, úgy pusztul az élővilág, s majd csak sikerül egyszer az öko­lógiai egyensúlyt is megbon­tani. Mert nincs a területért felelős tanácsnak elég pénze. Vagy csak rosszul szervezi? Hiszen a területet járók, a bejelentéseket tévők munkája nyomán a bírságból jutna a szemét elhordásához szüksé­ges kocsik beszerzésére, em­berek félfogadására. De ad­dig is: ki-ki a maga portáján felcsaphatna természetvédő­nek! V. E. Sátrakban, lakókocsikban Nyitás előtt a kemping A főváros szomszédságá­ban. a kettes út mentén, az elmúlt év nyarán nyitotta meg a nagyközönség előtt a gödi Dunamenti Tsz panzió­ját. A Fészek nevet viselő, sok kényelmet biztosító üdü­lőben 23 komfortos, kétágyas szoba várta a bel- és külföl­di vendégeket. A családias hangulatú környezet olyan vonzó hatásúnak bizonyult, hogy a tavalyi üdülők közül már többen karácsony táján bejelentették igényüket, hogy az idén ismét itt kívánják el­tölteni nyári szabadságukat. A sikeresnek mutatkozó vállalkozás további kezdemé­nyezésekre ösztönözte a Du­namenti Mgtsz vezetőségét. Már az elmúlt évben meg­kezdték — és most már a befejezés előtt áll — az új, 500 helyes kemping építése. Itt — június közepétől — sát­rakban, illetőleg lakókocsik­ban nyerhetnek elhelyezést a vendégek. A kényelmet szol­gálja, hogy a közművesített területen nagyszámú zuha­nyozó-, valamint melegítőhe­lyiségek is rendelkezésre áll­nak. A szolgáltatásokat javítja, hogy megépült a 45 vendég befogadására alkalmas étte­rem, ahol reggelit, ebédet és vacsorát is felszolgálnak; nemcsak a kemping és a mo­tel lakóinak, hanem külső vendégeknek is. K. Z. őszmtén szólva, kétkedéssel fogadtam a hírt. Budaörsön egy olyan oktatói gmk ala­kult, amely az eszperantó nemzetközi nyelv tanításával foglalkozik. Néhányan főál­lásban teszik ezt, míg több kollégát bedolgozóként, azaz óraadó tanárként alkalmaz­nak majd. Szép az elképzelés. Ám korunkban nem valószí­nű, hogy olyan tömeges ér­deklődés lenne Z amenhof könnyen tanulható, dallamos nyelvalkotása iránt, ami ezt lehetővé teszi. A Budaörsi Tanács művelő­dési osztályán azonban meg­erősítik az információt. Igen. Lesz ilyen. Most zajlik az elő­készítés. A 2. sz. általános iskolában szervezik a jelent­kezőket, s a Magyar Eszpe­rantó Szövetség nyújt hozzá segítséget. Princz Oszkár, az országos szövetség titkára Bu­dán, a Szentháromság téri irodából újabb erősítést ad az információhoz és címekkel is szolgál. Ismeri a kezdeménye­zőket, mert valamikor a szö­vetség központjában dolgoz­tak, tőlük önállósították ma­gukat. Éppen ezért a lehet­séges támogatást meg is kap­ják a központtól. Főleg a hír­közlő eszközeiket használhat­ják, az ügyintézés feltételeit teremtik meg számukra. Lukács András budaörsi otthonából irányítja a vállal­kozásokat, amelyek egyik fő ága az a felnőtteknek aján­lott levelező oktatás, kezdő és haladó fokon. A jelentkezők tankönyvet kapnak, kitöltött feladatlapokat kell bekülde- niük, s ezeket kijavítva, kon­zultációt folytatnak velük az oktatók. — Mennyi ideig tart egy ilyen kurzus? — Az egyéntől függ. Az ideje lehet akár tíz év is, meg egy hét is. Általában né­hány hónap kell ahhoz, hogy a nyelv alapjait elsajátítsák, s ezután szókincsüket gyara­pítsák a résztvevők. Az említett általános isko­lai tanfolyamról még nem szívesen nyilatkozik a szerve­ző. Itt túljelentkezéssel kény­telenek számolni, pedig a nagy létszámú csoport nem előny. Húsz-huszonkét gyerek helvett máris huszonnyolc je­lentkezett és még várható több is. A lényeg: most ké­szítik elő, ősszel kezdik az oktatást. — Bíznak abban, hogy a nagy világnyelvek mellett annyira népszerű lesz az esz­perantó, hogy külön vállalko­zást kell indítani az oktatá­sára? Nem tartanak az angol nyelv konkurenciájától? — Valószínűleg az utóbbi iránt lesz igen nagy érdeklő­dés, de mellette a mienk is népszerűvé válik. — Mivel érvelnek mellette? — Személyes kapcsolatok teremthetők a különböző or­szágokban. Akár szakmai ber­kekben, akár a turizmus te­rén, míg mások a közös hob­biról társaloghatnak, s álta­lában olcsóbban szervezhetik meg egymás kölcsönös ven­déglátását. A njár régen fel­ismert előnyök az eszperantó nemzetközi nyelv segítségével teremthetők meg. Ez a vonz­erő. K. T. I. Lemondtak a perről A mondat félreérthető volt Furcsa szituáció alakult ki a napokban Szentendrén, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának választásakor. A tömegszervezet által köz­readott vitaanyagban ugyanis szerepelt egy mondat. Köve­teljük, hogy a városi tanács apparátusa váljon meg azok­tól, akik visszaélve a lehető­ségeikkel csak saját üzleteik­kel törődnek! Akik csak vélt előnyökért dolgoznak az ál­lamigazgatásban, és nevetsé­gesnek bélyegzik a becsületes közszolgálatot. A tanács apparátusának dolgozói felháborodtak. Nyílt levelet intéztek a HNF vá­rosi bizottságához. Visszauta­sították a sértő, általánosító, demagóg megállapításokat. Az­zal vádolták a népfront ve­zetőit, hogy népszerűségre tö­rekednek, hogy a vádaskodás­ból politikai tőkét kovácsol­nak. Követelték a mondat nyilvános visszavonását, a bi­zonyítékok kiteregetését, sőt a végrehajtó bizottság titkára perrel fenyegetőzött, s rágal­mazásnak minősítette a mon­dat tartalmát. Bár a HNF titkára megkö­vette a tanácsiakat, ám a későbbi hozzászólásokból ki­derült, nem jól tette. Ugyanis a citált szavak az általános program részeiként hosszú tá­von fejezték ki azt az óhajt, hogy — más ismérvek mellett — milyen városi közigazgatást látna szívesen a legnagyobb tömegszervezet. A megfogal­mazás valóban elég félreért­hető, vonatkozhat a jelenlegi tanácsi szakemberekre is, de az kétségtelen, hogy az el­múlt évek gyakorlatát célozta meg. S ha valaki megvizsgál­ná, hogy teszem azt 1970-től kik kaptak igen olcsón a ta­nács és végrehajtó bizottsága által szentesítve üdülőtelket, házhelyet, amely ma millió­kat ér, nos illusztris névsort lehetne összeállítani. Annak hangsúlyozásával, hogy a hoz­zászólók egyike sem vonta kétségbe a tanácsiak tisztessé­gességét, tegyük hozzá, akad ott egy-két ember, akire illik a leírás. Végül is megnyugadtak a ke­délyek, a tanácsiak eltekintet­tek a perindítástól, belátták, előnytelen lenne belemenni olyan drága helyen egy bizo­nyítási eljárásba, mint Szent­endre. Meg hát, a HNF prog­ramjának döntő részével na­gyon is egyet lehet érteni. Sokkal praktikusabb dolog a választások előtt összefogni, mintsem bíróságra járni. A Gellért-hegy a Citadellá­val szimbolikus jelképe Buda­pestnek. A Citadellát az 1848— 49-es forradalom és szabad­ságharc leverését követően 1852-ben osztrák erődnek épí­tették, ahonnét jól szemmel le­hetett tartani Pestet és Budát. Mígnem 1885-ben Borostyán Nándor, a Pesti Hírlap fő- szerkesztője tollából bátor hangú írás jelent meg — a Gellért-hegyi Bastille ellen! Wekerle Sándor miniszterel­nök 1894-ben adja a főváros tulajdonába az erődöt és el­rendeli e szégyenfolt lebontá­sát. A következő évben az osztrákok végleg átadják az erődöt a Közmunkatanácsnak és jelképesen — megbontják a falakat! A Szent Gellért-szo- bor 1898-ban került a jelen­legi helyére. E rövid visszatekintés után érdekes az is, hogy milyen jö­vőt szánnak a tervezők a Ci­tadellának! Az elmúlt hónap­ban a budai Várban, az Üj Magyar Központi Levéltárban került sor arra a kiállításra, amely a Bécs—Budapest vi­lágkiállítás kapcsán, az építé­szeti ötletek tárlatát mutatta be. Gyártók és kereskedők is A jövő modelljének is tekinthető az Érden a közelmúltban ala­kult Rastyl Ipari és Kereskedelmi Kft. Az általuk gyártott műanyag termékeket, a virágcseréptől a tortagyertyatartóig, mintegy harmincfélét, nem csak készítik, de értékesítik is, sőt nagykereskedelmi tevékenységet folytatnak. Az induló évben 20 milliós termelési értéket terveznek, míg kereskedelmi for­galmuk 10 millió forint körül fog alakulni. Diera Mihályné — képünkön — sorjázza a fröccsöntőgépekből kikerülő műanyag vödröcskéket (Hancsovszki János felvétele) A Citadellán létesítendő ki­látóhely és szabadidőközpont ajánlati tervére az USA-beli Emery Roth — Sons Ltd. Ar­chitects New York — kapott megbízást. A tervezők elkép­zelése szerint a Citadella mint kilátóhely és szabadidőköz­pont a világkiállítás „Jele" lenne! A rajzokon látható lé­tesítmények igencsak meglepő alkotások. A tervezők elkép­zelése szerint — a Hegyalja útnál, mozgólépcsőre széliünk, mely egy üvegcsőrendszerbe vezet, és abban egyszerre hat mozgólépcső viszi az utasokat. Az üvegcső-alagútból menet közben jó kilátás adódik, azonban a három közbenső kilátóhely pihenőül szolgál, kiszállhatunk szemlélődni, majd utunkat folytatva a Gel­lért-hegy tetejére érkezünk, a mozgólépcső végállomására. Fent a Citadellán, fedett körkilátó fogadja az érkező­ket, a fémkupola alatt kiállí­tóterasz és kiépített sétány várja a látogatókat. Itt található a művészeti és ismeretterjesztő központ és a magyar mesterségek és művé­szetek városa! A rondellában a különböző világcégek bemu­tatói láthatók. Az erdőbe süllyesztett, füvesített szabad­téri színpad, a Napszínház — a gyermekeket várja. De itt van a jövő század mozija, a kupo­la „magja”, a félgömb belse­jére vetített totális kép- és hangélménnyel, ez az úgyne­vezett hemiszferikus filmszín­ház. Közben a magasból, a vá­rosnéző sétáról visszaérkeznek a helikopterek... A pesti ol­dalról üvegfalnak látszó, és a sétány alatt körbefutó épít­mény valójában egy százszo­bás szálloda. Aztán az „ízek udvarában" csillapíthatjuk éhségünket vagy a panoráma étterem te­raszáról gyönyörködhetünk fi­nom falatok fogyasztása köz­ben a pest-budai tájban. Vé­gezetül az éjszakai zenés klub­ban fejezzük be látogatásun­kat a jövő Citadelláján „„. A jövő századból vissza — napjaink Citadellájára. Bi­zony a jelenlegi kilátó nem­igen vonzó az idegenforgalom számára. A sétányról a nagy­ra nőtt falombok miatt, már csak itt-ott lehet egy-egy nyi­ladékon a városra látni... Ta­lán mindennel nem kellene a világkiállításig várni! Bozó Emil már három év alatt újjáépítet­te ezt az országot. Most is sok­ra képes, ha valaki az érdekeit vállalva az élére áll. Választásra készülve vos azt fejtegeti: személyes problémák is szerepet játsza­nak. Szerintük nem megfeleli az iskolák vezetése. Tatár József szerint Buda­keszi jelvénye a sáros cipő is lehetne, mert kevés a szilárd burkolatú út. Azt ajánlják ezen változtasson a tanács, s vegyen fel hiteleket az épí­tésre. Az elnök már két ülésü­kön volt jelen, tárgyaltak a Hazafias Népfronttal is, csak még az MSZMP helyi bizott­ságával nem sikerült asztal­hoz ülni. A választásra készül­ve viszont már most sorra ve­szik az egészségügy, a környe­zetvédelem kérdéseit, s ígé­rik: felkészült versenytársak lesznek majd a politikai ve­télkedésben. Addig viszont a cselekvés lehetőségeit is kere­sik. Most például a nemrég rendbe tett régi temető műem­lék jellegű sírköveit veszik számba, mert az értékek meg­becsülése fontos dolog. Egyelőre még apró kérdések megoldása köti le az erőket. Hová tegyék ki a gyűlést be­harangozó plakátot? Nincs hir­detőtábla. A magánház tulaj­donosa tiltakozik. Az ö kapu­jára ne. Volt már azon az utób­bi ötven évben annyi minden, s lett belőle baj is elég, hagy­ják őt békén. Nincs még ál­landó helyiségük. Katalizátorszerep Az ilyen apró feltételek meg­teremtéséről szólva mondta például Mergentaler Nándor, hogy a katalizátor szerepére törekednek a közvéleményben. Tatár József azt tette hozzá, hogy az értelmiségi ember úgy érzi: felelősséggel tartozik má­sok gondolkodásának formálá­sáért. Ez még az a nézet, ame­lyet a szellemi mozgalomnak indult MDF képviselt. Kulin Ferenc viszont már arról szólt az esti gyűlésen, hogy az el­múlt időszak olyan cselekvési formákat diktált, amelyek a szervezetet eltávolították a szel­lemi mozgalomtól; megjelent a napi politizálás kényszere. A dilemmát tehát el kell dön­teni. Az országos elnökség úgy határozott, hogy amikor jogi­lag és politkailag szükségessé válik, az MDF politikai szer­vezetté jegyezteti magát. A gyűlésen már a választás­ra való készülődés országos kérdései adták a témát. Volt, aki azt latolgatta: külorszá­gokban kinek tetszik, kinek nem a magyar beloplitika? Ki lehet egyáltalán a szövetsége­sünk? Mások szerint a népre kell figyelni, amely egyszer Különleges gmk Budaörsön Eszperantó - levelezve A világkiállítás építészeti ötleteiből A Citadella múltja és jövője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom