Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
1989. MÄJUS 3., SZERDA 3 Ha külhoni a csapágy leáll a gyártás? Az ezermester- és barkáé,s- boltokban, a kéziszerszámszaküzletekben a legtöbb vásárlót az univerzális elektromos eszközök vonzzák. A kéziszerszámok jelentős hányada import eredetű, tehát devizaigényes. És mivel hazánk pénzügyi helyzete az eladósodás következtében erősen megingott, érthető az illetékes külkereskedelmi vállalatoknak az az igyekezte, hogy olyan termékeket forgalmazzanak, amelyek az országnak kemény valutát hoznak. Az Egyesült Villamosgépgyár Leányvállalata például a világhírű USA-beli Black and Decker céggel, pontosabban annak az NSZK- ban található leányvállalatával alakított ki együttműködést. Az elmúlt év őszén elfogadott új társasági törvény a ceglédiek és tőkés partnerük számára érthetően a legjobbkor jött, hiszen megcsillantotta a reményét egy esetleges vegyes vállalat születésének. A lehetőség sajnos mindeddig úgy tűnik, csak a remény kategóriáig jutott el. Ugyanis, amikor legutóbb a ceglédi gyárban a leányvállalat fejlesztési lehetőségeiről, s egy esetleges vegyes vállalat alapításáról kérdeztem a létesítmény főmérnökét, egyszerű eleganciával annyit közölt, hogy nem kíván nyilatkozni, s ajánlotta, hogy kérdezzem meg az igazgatót. Tankó Zoltán nem zárkózott el a .beszélgetés elől. Elmondta, hogy jóval göröngyösebb a vegyes házassághoz' vezető . út, mint azt kezdetben gondolták. Ami mindenképpen dicséretes, ha törik, ha szakad, meg ajjjar- ják valósítani azt a régóta'dédelgetett elképzelésüket, hogy hazaival helyettesr.sék a kéziszerszám-importot. Van azonban egy lényegesen nagyobb váratlan gondjuk a ceglédieknek. Történetesén a náluk gyártott centrifugamotorok okozzák a fejfájást. Ellátási nehézségek miatt, úgy tűnik, két, létfontosságú alkatrészt ezentúl a hazai helyett, importból kell beszerezniük. A hazánkban előállított csapágyak darabja 35 forint 80 fillért tett ki, s ha importra kénytelenek támaszkodni, azok 55 forinttal drágábbak! A Hajdúsági Iparművekkel kötött megállapodás alapján számukra meghatározó pro. fiit jelent a centrifugamotorok gyártása. Erre az esztendőre papírforma szerint kielégítő a leányvállalat rendelésállománya, de a kért 120 ezer darab motoron lényegében nem sok hasznuk van. Az igazgató szerint a 700 tagú jelenlegi munkásgárdából ráadásul mintegy 30 dolgozó munkahelye könnyen meginoghat. Tankó Zoltán higgadtan igyekezett ecsetelni az anyagellátásban mutatkozó káoszt és rendszertelenséget. Mindezeket tetézi, hogy nemcsak feszítőek az anyaghiány okozta termelészavarok, hanem ráadásul naponta drágulnak a számukra oly létfontosságú egyéb alkatrészek is. Az ÉVIG ceglédi leányvállalatát is nyomasztják a banki adósságok. A máról holnapra élés már-már a teljes bizonytalanságot hozza be a termelőmunkába, a dolgozók hétköznapjaiba. A már említett centrifugamotorok esetében például, ha importalkatrészeket kényszerülnek beépíteni, akkor 110 forint a többletköltségük, s elkerülhetetlenné válik gyártásuk leállítása. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon nem készíthetnek centrifugát, hiszen a Hajdúsági Iparművek Ceglédre alapozta a motorok előállítását. A leányvállalat jelenlegi ’adóssága a hitelező pénzintézetnél 30 millió forint. Ennél nyomasztóan tetemesebbek a kintlevőségeik, hiszen azok nagysága megközelíti a 80 milliót. Jó részüket csak váltók formájában képesek az adósok törleszteni, de ezek leszámítolására kevés bank vállalkozik. Gyócsi László C hi nőin kontra Vác Mérgesek a mérgekre Több százan tüntettek a Chinoin váci telephelyének bejáratánál (Folytatás az f. oldalról.) A Chinoin kontra Vác elnevezésű ad hoc bizottság tüntetést szervezett kedden Vácott a Chinoin váci telepe előtt. A „tüntetők” Chinoin-ellenes transzparenseket vivő általános- és középiskolás gyerekek, élükön Bóth János tanácselnökkel, a váci Taurus parkolójából a szomszédos telken levő Chinoin bejáratáig mentek. Itt a tanácselnök Bihari Istvánnak, a Chinoin vezérigazgatójának átnyújtotta azt a levelet, amelyben a város ön- kormányzata és a Chinoin közti tárgyalások feltételeként a következőket szabják meg: a Chinoin ez év december 31- éig hagyjon fel Vácott vegyészeti tevékenységével és fejezze be működését a veszélyeshulladék-égető. Feltételként szabták továbbá, hogy a háromfős tanácsi társadalmi bizottság addig is szükség szerinti gyakorisággal ellenőrizhesse a telepet. Bóth János tanácselnök, az MTI tudósítójának kérdésére, hogy miért csak a Chinoin ellen tüntetnek, s miért éppen gyerekek, amikor Vácott a városban több szennyező gyár is van — például a Cementmű —, azt a választ adta, hogy a többi üzem esetében látnak reményt az előbbre lépésre és a tárgyalások biztatóak. A mostani demonstrációra úgymond önvédelemből, a nyomatékosság kedvéért volt szükség, s a tanácselnök szerint a demonstrációra o gyerekeket nem kivezényelték, hanem maguktól jöttek. Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója a levelet átvette és ismételten kifejtette, hogy a telepen minden tevékenységet az előírásnak megfelelően folytattak, s újból kifejezte kompromisszumkészségét a telep felszámolásáról. Mint mondotta, a Chinoin a jelenlegi helyzetet elfogadja, és olyan kompromisszumot keres, hogy a gyógyszergyár működni tudjon, ne kelljen leállnia, s emellett Vác lakóinak a kívánsága is teljesüljön. ★ Az eseménnyel kapcsolatban mi is felhívtuk Bóth Jánost, a város tanácselnökét, hogy valójában miért is került sor erre a tömegdemonstrációra!? Elmondta: két éve történt, hogy a lángok martalékává lett Űjpesten a hazai mikroelektronikai ipar fellegvára. A tűzoltás során, a menteni a menthetőt időszakában, az emberi szervezetre súlyos veszélyt jelentő mérges gázokat, illetve azok palackjait szállították át Vácra. Akkoriban két hónapról volt szó. Pontosabban arról, hogy ezen időMit mond erről az álmoskönyv? Fuldoklás helyett lubickolni Pénzről álmodni az álmoskönyv szerint nem jó jegy, sok pénzről pedig, amelyet nem tudnánk megolvasni, a kereskedőnek sok adósságot, másnak apró bajokat jegyez. Akár egy mai közgazdász is papírra vethette volna a diagnózist, ami még „ébren” is megállná a helyét. Ügy tűnik, a Pest megyei vállalatok, szövetkezetek vezetői már nem is álmodnak sok pénzről. Jelzéseik szerint fejlődésükben 1989-ben nem várható kedvező fordulat. Az ország szempontjából alapvető külkereskedelmi egyensúly romlik, s véleményük szerint az export jelentős csökkenéséhez növekvő import párosul. Ördögi kör A pénzügyi helyzetük sem lesz rózsás, a saját prognózisuk szerint szinte valamennyi cég fizetési nehézségekkel számol. Ennek következtében is csökken a tartalék, felélik a még meglévő, pénzüket, az esztendő végére a tavalyi tartalék a negyedére apad. Az élelmiszeripar vezetői pedig éppenséggel úgy látják, hogy a nyolcvannyolcmilliójukból jó, ha egy marad mutatóba. A megkérdezett vezetők a tőkés export és a termelés gátját elsősorban a cégen kívül keresik. Ügy vannak ezzel, mint a fuldokló, aki szerint, ha víz nem volna körülötte, nem is volna olyan nagy a baj. De a „víztől”, vagyis a környezettől nem lehet eltekinteni. Tágítsuk tehát a kört, lépjünk ki szűkebb pátriánk határán. A pénzzel kezdtük, folytassuk azzal. Mint az köztudott, a hetvenes évek közepétől folyamatosan mintegy 17— 18 milliárd dollárnyi adósságot halmoztunk fel. A nettó adósságunk kevesebb, csak 12 milliárdra rúg, s még kevesebb az a pénz, amit el is költöttünk. A szakemberek szerint mindössze 5—6 milliárd dollár. Sajnos, nem csak a kölcsönkért tőkét, de annak kamatait sem tudtuk fizetni, s ezért mindig újabb kölcsönöket kellett felvenni, ami tovább növelte a kifizetendő kamatot. Ördögi körbe kerültünk tehát, amelyből még mára sem sikerült kitörnünk, s a kormány stabilizációs programja éppen azt célozta, hogy 1990— 91-re nullszaldósak lehessünk, vagyis ne kelljen több kölcsönt felvenni a kamatokra. Hatalmas pofonok Ehhez a kormány számít a termelékenység növekedésére is, de mivel tíz éve próbálják hatékonyabb munkára bírni a gyárakat, nem sok sikerrel, az elkövetkező évek sem hozhatnak túl sokat a konyhára. Annál többet a szerkezeti változtatás, ami a veszteséges cégek leépítését jelentené. Sajnos, ez a program viszont látványosan megtorpant. Így marad az átcsoportosítás, ami a katonai kiadások lefaragását, a különböző apparátusok jelentős csökkentését feltételezi. No meg a fogyasztás mérséklése — s ebben mutatkozik igazán következetesnek a kormány. Ár emelések, adó, vámszigorítá sok, útadó, gyógyszerárai emelése stb. tartozik ebbe i körbe. Ez tehát az a víz, amiben : magyar gazdaságnak lubickol nia kellene — fuldoklás he lyett. De sajnos fuldoklik Mentőövet az idegen tőke é: technológia bevonása jelent hetne, ami hozzájárulhatna hogy iparunk a világpiacot jobban eladható termékekké rukkoljon ki. A szocialista ex portot nem növelhetjük, hi szén ezen a piacon amúgy i: jelentős az aktívumunk, s fúr csa lenne, hogy a tartozásun kát ugyan nem tudjuk fizetni mégis mi kölcsönzünk má soknak. Mi tagadás, a KGST-pia< kissé elkényelmesített ben nünket az utóbbi évtizedekben. Nem volt létfontosságú a minőség, a szállítási fegyelem, s most. amikor megjelentünk a világpiacon, hatalmas pofonokat kaptunk. Váltanunk kell, de vajon képes-e a magyar gazdaság erre? Még mindig él a magyar munkás nimbusza, pedig a képzettség tekintetében nincs okunk a dicsekvésre. Felsőfokú végzettsége csak tíz százalékuknak van, középfokú harmincnak, ide értve a szakmunkásokat is. Csaknem kétharmaduk nyolc általánossal rendelkezik mindössze, vagy azzal sem, foghíjas bizonyítványt 18 százalékuk tudhat magáénak. Az oktatás tehát mindennél fontosabb, nem véletlen, hogy a kormány emeli a pedagógusok fizetését, ! oktatási reformon töri a fejét. A másik fontos dolog a piaci viszonyok kialakítása volna, s ezen a piacon megmérettetnének a magyar termékek a gyártók pedig, ha eladhatatlan, drága termékeket produ hálnának, csődbe jutnának Magyarország méretei azönbar nem könnyítik meg ezt a váltást, hiszen nincsenek cégek amelyek egymással versengve leszorítanák az árakat. A monopolhelyzetben lévők a sokféle veszteséget, a rossz hatékonyságú munkát, egyszóval mindent beépíthetnek áraikbc — itthon. Így az a cég jár rosz- szul, amelyik a drága alkatrészekből, nyersanyagokból összeépített termékkel megjelenik a világpiacon, s megpróbálja elsütni a végterméket. Kamikazebevetés A kormány, a piac megteremtése érdetké-ben, kamikaze- bevetésre készül. Úgy tervezik, hogy megnyitják a határokat a nyugati cégek termékei előtt, s a magyar gazdaságot védő és elkényélmesítő vámokat eltörlik. A folyamatot három évre húznák szét, s első lépésben a külföldi alkatrészgyártók előtt emelnék fel a határsorompót. Versengjenek a magyar alkatrészgyártók a külföldiekkel, s próbálják áraikat leszorítani, a minőséget pedig javítani — ez volna az elgondolás lényege. Nagyon kockázatos terv, hiszen előfordulhat, hogy gyárak tömege jut egyszerre csődbe, s ez az ország gazdaságának összeomlásához vezethet. Lesznek tehát még rémálmaik a kormányzat tagjainak, de ha az pénzzel kapcsolatos, nem is érdemes megnézni jelentésüket az álmoskönyvben. Mátrai Tibor szak után más, a tárolásra valóban megfelelőbb helyet alakítanak ki. Mindez nem így történt. A két hónapból, már két év lett! Ugyan az illetékesek váltig bizonygatják, hogy mindent elő- írásszérűen végeznek, de a tárolt mérgező anyagokról, azok veszélyességéről nem számoltak be. A két esztendő során nem avatták be ebbe a „műveletbe” a városi polgárvédelmi parancsnokot sem, pedig az nem más, mint Bóth János! Az említett időszak alatt több esetben is felszólították a Chinoint, hogy távolítsa el a mérgező anyagokat. Megtörténtek a hivatalos lépések is. A feljelentés pillanatnyilag a Legfőbb Ügyészségnél van, s a váciak érthetően türelmetlenül várják az ügyészségi vizsgálat eredményét. A tanácselnök kertelés nélkül megmondta, hogy ezt az ügyet sem hatalmi, sem pedig különböző kapcsolatok révén nem lehet megoldani (ezeket elvtelennek is tartja), s így marad a tömegnyomás, a demonstráció, hiszen ezrek életéről és egészségéről van szó. A tanácselnök a beszélgetés során utalt arra is, hogy a Chinoin vezetőivel abban állapodtak meg, hogy e hónap 15-ig a vitatott kérdést végérvényesen rendezni fogják, vagyis megszüntetik az élet- veszélyesnek nyilvánított állapotot. Emlékeztetett egy korábbi — az ugyancsak nagy vihart kavart városi ivóvízhálózatot ért, s ugyancsak a.Chi- nointól származó — környezetszennyezésre, amely után sem változtattak különösebben a felelősök addigi gyakorlatukon. Igaz — mondhatják —, annak már nyolc éve múlt... De itt van a mostani, a sokkalta veszélyesebb. A Chinoin Rt. vezérigazgatója szerint tevékenységüket hivatalos engedéllyel végezték. Ezt úgy értelmezte a tanácselnök, hogy tárolják, de nem szabályosan, vagyis mit sem törődve a váci polgárokkal! A beszélgetés végén határozottan. mondta Bóth János, hogy ha az ügyben az illetékes szaktárca sem tesz valóban megnyugtató lépéseket, akkor ismét felvonulnak. Remélhetően a tömegnyomásnak, a mindinkább telítődő és jogos indulatoknak a hatására a Chinoin illetékeseiben is felülkerekedik a józanság. Gy. L. Tengerivetők harsányban A hét végén befejezték a kukorica vetését Dunavarsány- ban, a Petőfi Termelőszövetkezetben. Megyénk egyik legnagyobb kukoricavetés-terü- lettcl rendelkező gazdaságában az idei tavaszon 2060 hektáron kerül a földbe c fontos takarmánynövény. Képeinken: Garstcnbrein Mátyás vet, állóképünkön: Halasi József és Novak József pedig tengerimaggal tölti fel a gép tartályait. (Hancsovszki János felvételei) Ö MONDTA Valószínűleg Lapunkban két hónapja (március 6., „Profikat”) már meditáltunk a témán: a hivatásos képviselők ügyén. Most, az Ország gyűlés elnökével folytatott beszélgetésben (Népszabadság, április 29., 7. oldal) ismét előkerült a téma. Azt mondta Szűrös Mátyás, „a következő választások után valószínűleg ez lesz a helyzet.” Mármint hogy „hivatásos, »profi«, illetve függetlenített képviselők lesznek. Ö mondta — ő tudja. Bennünk sok a bizonytalanság. Amit a két hónapja megjelent dolgozat után szerzett tapasztalatok is gyarapítónak. Akikkel a témáról beszéltünk, szinte kivétel nélkül nem szimpatizálnak a gondolattal. Általában él a félelem az emberekben, hogy a sokféle szervezet — és ennek a jelei tagadhatatlanul már most is észlelhetők — sokféle ilyen-olyan függetlent tett, hivatásos politizálót, politikából élőt ültet a nyakára a társadalomnak. S akkor még azok is, akik nek elsőként kellene fellépniük mindenféle költség- vetési tortaszeletek osztogatása ellen?! Az emberek azt mondják: valamennyi párt, szervezet éljen meg a saját bevételéből és ne tartson igényt költségvetési juttatásra. Mégis, egyre többször hallani, olvasni arról, kik miként akarnak a közpénzhez hozzáférni. S azt is mondják, attól még senki sem lesz profi képviselő, hogy függetlenített, hogy képviselőségéért kapja a fizetést.!. Igaz? Igaz. Amint az is igaz, hogy esetleg az alkalmasak éppen ezért nem vállalják a megbízást (mert ragaszkodnak a maguk, magas színvonalon gyakorolt szakmájukhoz), mások viszont örjjmmel kapnak a lehetőség után. Ezek a mások azonban nem biztos, hogy valóban azok lennének, akik a legalkalmasabbak . .. Talán nem ártana erről is megkérdezni az új választójogi törvény társadalmi vitája alkalmából a választókat. Valószínűleg lenne véleményük. S erre a véleményre adni kell. Hiszen végül is ők fizetnek ... KLIENS
