Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
10 ■ ■ x. 1989. Április 29., szombat Jól emlékszem arra a sajtótájékoztatóra, amelyen az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója bejelentette, hogy gyógyhatású szerként törzskönyvezték a Celladamot. S elevenen él bennem annak a szégyenteljes érzésnek az emléke, ami úrrá lett rajtam akkor. Mintha cinkosává váltam volna egy összeesküvésnek, amelyet Kovács Adám ellen szőttek. Azzal, hogy ott voltam, és nem tiltakoztam az ellen, hogy úgy beszéljenek Kovács Ádám- ról — akit természetesen meg sem hívtak a tájékoztatóra —, mint az egyes számú közellenségről. Hisz mi is lehetne az, aki állandóan ostromolja a miniszteriális langyos vízben lubickoló fontos embereket? Aki feltalál valamit, s az abból befolyó milliókat arra költi, hogy rákellenes szert állítson elő, amit ingyen ad a rászorulóknak? Ahelyett, hogy a pénzből a Kanári-szigeteken nyaralna, s elvonulva a világ zajától élne, mint Marci Hevesen? A sajtótájékoztatón azok, akik semmit nem adtak a rákos betegeknek, még a reményt, a gyógyulás, az életben maradás reményét is el akarták tőlük venni, amit Kovács Ádám a Celladammal adott. Szerencsére nem sikerült! S mindenki abban bízik, hogy Kovács Ádám egyszer végleg legyőzi a bürokrácia és a szakmai féltékenység hétfejű sárkányát. Alkalmatlansági szint Pedig a Celladam még most sem kapható a gyógyszertárakban. Vajon mivel tölti most napjait Kovács Ádám, miben töri a fejét? Mert, hogy nem ül ölbe tett kézzel, az biztos. A munkásruhás Kovács Ádám egy padlásszobába vezetett, amelyben számítógépek, discek, mindenféle iratok sorakoztak. A ajtón felirat: Celládat. No, ezzel a szóval még nem találkoztam. Beszélgetésünk során az is kiderült, mit takar. — A Celladam-témában elértem az alkalmatlansági szintemet. Ebbe már nekem nem szabad beleavatkoznom. Megvan erre a megfelelő szervezet. Ha ebben a.témában lépek egyet előre, ugyanott tartanék, mintha visszalépnék egyet. Annyit azért elárulhatok, hogy most készítjük elő a cseppek forgalmazását, folyik a gyógyszer törzskönyveztetése, s folyamatosan adjuk át a Cel- ladam-listán szereplő betegeket a kórházaknak. Borzasztó helyzet! -=• ingatja a fejét a feltaláló. — Sorra jönnek hozzám a azok a betegek, akik nem szerepelnek ezen a listán, s arra kérnek, hogy a névsoron lévők nevére adjam ki a Celladamot... De mi lesz akkor, ha minden betegünk bekerül a kórházba? Nekik beadják a szert az orvosok, a többi rászorulónak pedig nem? De ennek az ellentmondásnak a feloldása már nem az én dolgom, hanem azoké, akik létrehozták. Egyébként az ország több városában is lesz rövid időn belül Celladam-diagnosztika. Elsősorban a szállodákban, Budapesten pl. a Volga, és a Hyatt szállóban, ezenkívül Szegeden, Győrben, Sopronban, Pécsett. Különben itt Borosjenőn is fogadjuk az érdeklődőket a Dózsa György út 12. szám alatt, mindennap 9—15 óráig. Így meg tudjuk állapítani, hogy nem lépett-e fel a vizsgált szervezetében immunzavar, ami kezelésre szorul. Ám a Celladam sinretételével Kovács Ádám nem vonult vissza a feltalálói és bürokráciabosszantó ténykedéstől, hiszen a továbblépés lehetőségén dolgozik. — Mivel a Celladam csak egy része az általam kidolgozott környezetvédelmi programnak, a többi ösz- szetevő kialakítása is munkával jár. Ez tölti ki most a szabadidőmet. Ahhoz hogy az egész programból valóság legyen, a környezetünket kell megváltoztatni. Vagyis: Pilisborosje- nőt táj- és falusias jellegében negyven esztendővel korábbi állapotára felfejleszteni. Mert bizony negyven esztendővel ezelőtt e téren fejlettebb volt ez a vidék, mint most: magas szintű szőlőművelés folyt, jobbak voltak az utak, mint manapság, s egyáltalán: sokkal emberléptékűbb volt ez a vidék. Ugyanakkor az infrastruktúrában negyven évvel előbbre kell lépni. Miközben magyarázta Kovács Ádám. hogy miként akarja megvalósítani elképzelését, eszembe jutott egy közeli munkatársa, aki a következőket mondta róla: — Ádám a fellegekben jár, nem a földön — majd hozzáfűzte. — De érdekes, bejön neki, amit kitalál. S míg a feltaláló különböző térképeket pakol elém, mintha csak kitalálná gondolataimat, nekem szegezi a kérdést: — Hisz abban, amit csinálni akarok. mert csak akkor írjon róla! — Erről eszembe jutott az, amit akkor kérdezett tőlem, mikor először faggattam a Celladamról. Akkor is ez volt az első kérdése: hisz benne? Igen, hiszek! Mert ő hisz benne, s ezért az életét áldozza, pénzét, szabadidejét, energiáját, nyugalmát. S míg ez végigszaladt a fejemben, már részletesen ki is fejtette, mit jelent negyven esztendővel előbbre lépni az infrastruktúrában, — Kialakítunk egy 10 megawattos energetikai rendszert, ami a két falu, Pilisborosj enő és Üröm villa- mosáram-igényét biztosítja. Elégetjük a szemetet, szélenergiát hasznosítunk, napkollektorokat szerelünk fel, s lesz egy tartalék áramfejlesztőnk — mondja, s már mutatja is a szerkezetet. N,em akármilyen masina ez! Közel hatvanesztendős, a Ganz-Jendrassik feliratot viselő gépkolosszus. — Látja! — mondja áhítattal a hangjában. — Mikor ezt csinálták még világszínvonalú volt a magyar ipar. Kiselejtezett gépként vettem meg a Ganz-MÁVAG-tól. Két falunak — Ügy tervezzük, hogy elektro- mosenergia-tároló rendszert alakítunk ki, amely az éjszakai áramot tárolja. Köztudott, hogy az a legnagyobb gond, a hazai energiaellátásban, hogy a csúcsidőszakokban nem tudnak megfelelő mennyiségű energiát biztosítani, összességében egyébként elég lenne a meglevő mennyiség, ha azt mindig ott, és akkor lehetne felhasználni, ahol és amikor szükség van rá. Elképzelésem szerint háztartási gépként lenne minden háztartásban egy energiatároló terminál, ami adott időszakban a szükséges wattokat szolgáltatja. Nem kellene Magyarországon nagymarosi vízi erőmű, ha ezt mindenütt alkalmaznák! Az egészet egyébként egy számítógépes rendszer irányítaná. Ezzel biztosítva lenne az áram, a meleg víz, a hulladék-segédanyagok révén a két falunak. Ráadásul olcsóbban, mint eddig! Arról nem is beszélve, hogy itt a községben nem egyenletes az áramszolgáltatás, gyakori a feszültségingadozás, az áramkimaradás. Ilyennek nem szabad előfordulni, hiszen a számítógép elejti a programot! — Amtt elmondott az fantasztikus, de miből akarja megvalósítani, honnan lesz erre pénz? — Alakítottam két kft.-t, a Celladatot, ez a számítógépes folyamatirányítással foglalkozik, s a Celltechet, ami a technológiai megvalósításáért felelős. Az egészség egy hárommilliárdos program. Ezt saját pénzből fedezem, ami a különböző találmányokból folyik be, s ha elfogy a hárommilliárd, részvénytársaságot alapítok. De addigra működni fog a rendszer első része, s lesz bizonyíték arra, hogy nem puszta ólom az egész. Pedig — ha nem Kovács Ádám szájából hallanám az egészet — azt hinném, hogy az egész csak álom. Hiszen a programba az is beletartozik, hogy az elektromos vezetéket a földben viszik, hogy nem lesz szemét, hogy megfelelő információs rendszer — telefon, telefax — működik a faluban. S mindez három esztendőn belül! Harc a lobbykkal Kovács Ádám megfelelő tapasztalatokat szerzett az elmúlt években, hogyan lehet harcolni a bürokráciával. Talán elegendő lesz, hogy megvalósítsa az imént felsoroltakat, amiből még kimaradt a gyógyszálló, az biokertészet. A gyógyszálló ötletét egyébként majd három évtizede morzsolgatják magukban az illetékesek. Hadd morzsolgassák tovább, majd Kovács Ádám megvalósítja! Csak legyen elég ereje hozzá, csak bírja a harcot a bürokrácia hétfejű sárkányával! Hiszen elméletéből egyik percről a másikra kiderülhet. hogy nincs szükség távvezetékre, hogy nincs szükség vízi erőműre. Eddig csak az egészségügyi lobbyval harcolt, most birokra kell kelnie az energetikai, a vízügyi lobbyval is. Sok szerencsét a harchoz, Kovács Ádám! Fiedler Anna Mária VARGA VILMOS GRAFIKÁJA Kovács Adám találmányainak egyike az elektromos meghajtású városi kisautó (Pancsovszki János felvétele) Az új királyok új törvényeket hoznak A kisember sem szalmaszál Tegnapi tükrök mennyi cserepe! Mennyi új így volt és mennyi régi így lesz! Termek tapétázhatok tele a nyilatkozatokkal, a követelésekkel, a felhívásokkal, a tiltakozásokkal, a népboldogítás és -bolondítás kiáltványaival és ellenkiáltványaival. Csábító hirdetések, fektesse be a pénzét... ez a legjobb lehetőség...! Komor jóslatok, küszöbünkön az összeomlás. Indulatok ezer színben. Gyűlölködések lassan ölő mérge. Félelmek bénító ereje. S mindemellett az év első negyedében csökkent az ipari termelés, a tervezettnél sokkal nagyobb a folyó fizetési mérleg hiánya ... Félig már a férfi arca, félig még a kamaszé. Huszonkettő múlt Kajári István. Itt született Örkényben, itt végezte el a mezőgazdasági gépszerelői szakiskolát, itt látott munkához a termelőszövetkezetben. Szűk kör? Ezerszer kimozdult belőle. Az ország sok táján járt kirándulni, táborozni már általános iskolás korában. Részt vett vetélkedőkön, versenyeken. Barátaival, hátizsákos turistaként belekóstolt abba, miként élnek a hasonló korúak Bulgáriában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban. Szülőhelyétől távol töltötte le a katonaidejét. S mégis vagy éppen mindezért, eszébe sem jutott, hogy ne térjen vissza ide. Kötések, de mifélék? „Három kisebb testvérem van. Apám, anyám a téeszben. Minden haverom itt. Szeretek itt lenni, ennyi az egész.” Baja, gondja? Semmi és rengeteg. Semmi, mert hiszen huszonkét esztendős, jó erőben van, betegsége soha nem volt... S rengeteg a gondja, mert nem tudja, mikor és főként miből lesz fedél a feje felett, ha egyszer házasodni akar. Ha átlagot számít, akkor kilenc, tízezer forintot keres (bruttó), otthonról nem számíthat semmi segítségre az építkezésben, hiszen három kisebb ott áll a háta mögött. Szegénynek nem érzi magát, mert „az a szegény, akinek nincsen mit ennie.” Vakarja a fejét, úgy mondja, „csak tudja, olyan tehetetlen az ember, nem tudja, merre ... igaz, hívott már maszek maga mellé, jó pénzt ígért, de megmondta, nála addig van a munkaidő, ameddig kuncsaft jön... meg a munka is... hát ott olyan öreg csotrogányokat kellett volna javítani, amiket leselejteztek a közösből, a gazda meg megvett, jó lesz neki a háztájiban, a bérelt földön vagy a sajátjában, kinek miként, mert itt sokféle paraszt van, téeszbeli, magán, amit csak akar ... mostanában meg még inkább meglódult a világ ... egy haverom például hívott, társuljak vele, veszünk fel kölcsönt, mert hogy adnak ilyesmire, s a tanyájukon vágjunk bele a disznótartásba ... Azt feleltem neki, hogy hát én ahhoz nem értek, mire ő azt felelte, ö sem ... Hát akkor meg mit akarsz? Pénzt, te marha, azt felelte." A megye termelőszövetkezeteiben a nettó átlagkereset tavaly tizenkét százalékkal emelkedett. A fogyasztói árszínvonal ugyanakkor 15,7 százalékkal volt magasabb az előző esztendeinél. az 1987-esnél. A foglalkoztatottak száma a közös gazdaságokban tovább csökkent, a fizikai fog- lalkoztatásúak körében gyorsabban, mint a szellemi munkakörben dolgozóknál. A termelőszövetkezetekben a munkásoknak a harmincnyolc százaléka szakképzett, arányuk lassan, de folyamatosan emelkedik, keresetkülönbségük viszont a betanított, munkásokhoz mérten ma kisebb, mint volt öt esztendeje. Egyike azoknak, akiknek márciusban rendkívüli szociális segélyt utalt ki a Nagykátai Városi Tanács. Nem kérte. „Valaki elintézte, nem tudom én, talán a doktor...” Olyan halkan és riadtan beszél, mint csak azok szoktak, akik egy életen át attól félnek, mindenkinek útban lesznek. Nyolcvanhárom éves. Két derék fiát lekaszálta a háború. Férjét a tüdőbaj tétette fiatalon a föld alá. Maga maradt. „Szolgáltam. Még napszámba jártam. Vállaltam én minden munkát. Tetszik tudni, még favágást is. Erős voltam! Most meg..Legyint. Kézfején az ujjakat karomként húzza össze a krónikus ízületi gyulladás. A fogatlan szájüregre mély árkokkal simul rá az arcbőr. Amint a ház tetején a meghajlott szarufákra a cserepek. Kap járadékot. Segélyt, rendszeresen. És rendkívülit. „Tetszik tudni, sok a jó ember. Ugye, én nem szólok senkinek. Az én bajom az enyém, másnak miért kellene? S mégis. Kaptam mostan ezt az ezer forintot. Hát ugye, nem is tudtam, elfogadhatom-e?! Amikor annyi a baj!" Annyi a baj: hallgatja a rádiót. Ez az egyetlen kapocs a világhoz, Valamikor olvasott újságot, már régen nem telik rá. Televíziója nincsen. Marad a régi-régi rádió. Re- cseg-ropog, de szól. „Nagy a baj, ugye?! Hallom én! Az a sok okos úr sem tudja, mit kellene tenni. Hát akkor mit gondoljon a magamfajta? Aki annyi, mint egy szalmaszál. Maradok hát csöndben. Senki terhére. Ha a két fiam megmarad ...” Hull a könnye. Apró foltokat hagy a fakult, foltozott kötényen. Az évtized elejéhez mérten a megyében megkétszereződött azoknak a száma, akiknek a tanácsok rendkívüli szociális segélyt adtak egy vagy több ízben egy esztendő alatt. A szociális étkeztetésben részesülők csoportja ma háromszor akkora, mint volt a nyolcvanas évek elején. A tanácsi szociális segélyezés keretében szétosztott pénz teljes összege most már 160 millió forint felett van a megyében. Ennek ellenére további forrásokra van szükség, mert találhatók olyan települések, ahol a legutóbbi két esztendőben megháromszorozódott azoknak a száma, akik szociális segélyezésre szorulnak. A nyugdíjasok, járadékosok és más hasonló ellátásban részesülők fogyasztói árindexe 1988-ban kereken nyolcvan százalékkal volt magasabb, mint 1980-ban. Gyakorlatilag esztendők óta ninA jövő faluját építi Kovács Ádám nem atlia fel
