Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-14 / 87. szám
4 ifi&top 1989. ÁPRILIS 14., PÉNTEK Vélemények az MSZMP Nem a drapéria kopott — a tartalom avult e! Ahány üzem, ahány párttag, szinte annyi vélemény. Egy azonban biztos, vitatkoznak — mint ahogy egymás szavába is vágtak egy-egy mondatot hallva! —, szavukat hallatják, s szerencsére nem csak a taggyűléseken. A lépéshátrány behozását kérik számon az MSZMP vezetőin a párt tekintélyének, rangjának megóvásáért. Hogy az oly sokszor hangoztatott bizalmat az a párt, melynek tagjai, visszanyerje. Biztonságot adva, holnapunkba vetett hitünket meg nem ingatva. Szóvivői nyilatkozat, míijd nyugati sajtóorgánumok kommentár- • Jai az MSZMP Központi Bizottsága április 12-1 ülésén születeti döntésekről. Szerda este a tévében, a rádióban, csütörtök reggel a rádió híradásainak középpontjában. Van miről beszélni, véleményt ese- rélni, lehet politizálni. Százhalombattán, a Dunai Hőerőműnél, s a Dunai Kőolajipari Vállalatnál is. A DHV pártirodáján is a Központi Bizottság ülésén történteket vitatjuk. Török Sándor, a vállalat pártbizottságának titkára, László András biztonságtechnikai vezető, s Orosz Sándor blokkezelő vállalkozott arra, hogy véleménye mellé nevét is adja. Török Sándor: — Ami most történt, az szerintem .visszalépést jelent. Hiszen a májusi pártértekezleten a küldöttek választották meg a Központi Bizottságot. A magyar párt történetében egyedülálló, a bizalom erősítésére alkalmas lépés volt. Most pedig csak egy szűk kört kérdeztek meg, kiket kooptáljanak a KB-be. Vitathatatlan, ma már érzékenyen reagálunk arra, ha a tagság véleményét nem kérdezik meg egy határozat előtt. Ami viszont a párt történetében példa nélküli, az a bizalom próbája: a Politikai Bizottság lemondása. A most megválasztott testület szerintem akkor él jól a bizalommal. ha cselekszik. László András: — Meglepődtem, hogy a Politikai Bizottság lemondott. Bátor tett volt. Viszont markánsabb, határozottabb véleményt várok a testülettől például a gazdaság talpra állítáKovács Árpád Hangyássy J^nos sában. Ma, amikor az emberek hangulata, közérzete rossz, a kormány gazdaságpolitikája elfogadhatatlan, mert mindent áremeléssel akar megoldani! Ez nem megy, amikor a munkás bruttóban 8 ezret kap, s egyes vezetők akárhogy dolgoznak, akár hetvenezret is. Személyes erkölcsi példaadást várunk tőlük, s akkor a többiek is morgoló- dás nélkül meghúzzák a nadrágszíjat. Amit nehezményezek: a nyilvánosság, a nyitottság ismét gellert kapott. A szóvivő nem mondta meg, kik, miért kerültek ki a Politikai Bizottságból. Majd a nyugati adók felelnek a kérdésre? Orosz Sándor: — A Központi Bizottság kibővítésének, a Politikai Bizottságban történt személycseréknek akkor volt értelme, ha a testületek a haladást szorgalmazzák, a reformok valóra váltásáért mindent megtesznek. Nemcsak a politikában, a gazdaságban is! A gazdasági vezetőktől középszinten is megújulást követelnek, elszakadást a régi beidegződésektől, rossz gyakorlattól. Aki képtelen erre, azt váltsák le. Persze, a személycseréket ne a személyes ellentét, hanem a változtatás igénye, követelménye motiválja. A DKV pártirodájáiban nem vitatkoznak, pártmegbízatásuk szerint anyagot állítanak ösz- sze. Ám véleményét nem rejti-véka alá Hangyássy János, az igazgatási főosztály előadója, Miklós László, a terv- gazdasági osztály főmunkatársa, Horváth Gyula, a beruházási főosztály munkatársa, Ternyák László termelési csoportvezető és Kovács Árpád, a pártbizottság titkára sem. Hangyássy János: — A májusi pártértekezletet földhözragadt hasonlattal úgy jellemezném, hogy ott kifeszítettük az új drapériát, mely- nem kopott ugyan meg, csak kifakult; az ott megfogalmazottak tartalmukat tekintve kicsit elavultak. Mert például a stabilizációs és kibontakozási program valóra váltásáért a párt nem tett meg mindent. Ma nem érzem azt, hogy véleményemre valóban kíváncsiak vezetőink. Az a politika pedig, melyet az MSZMP képvisel, elég nagy távolságra van az egyes párttagtól. S éppen ezért attól félek, hogy az MSZMP elveszíti tömegbázisát. A szervezeten sem ártana változtatni, például, hogy tudjam, ki az, akit delegáltam a felsőbb pártfórumokba, s hogyan képviseli véleményétjét. Horváth Gyula: — Nem jó, hogy az MSZMP a májusi pártértekezlet óta önmagával vitatkozik, akkor, amikor a programokból végre gyakorlati tetteknek kellene születnie. S nem tagadom azt sem, hogy az újabb és újabb fordulatok néha meglepnek bennünket, mert mi inkább érzelmileg kötődtünk a párthoz... Ügy látom, a reformtörekvések motorja a Politikai Bizottság, s mára már kilendítette nyugalmi helyzetéből a KB-t is. De azért azt hozzáteszem: középtávon nem a pártban és nem a Központi Bizottságban- dől' el, mire jutunk. hanem a parlamentben, a kormányban, illetve a területeken. Csak az a kérdés, a személyi megújulások, vezetőcserék mit eredményeznek. Ideje lenne végre alaposan Ternyák László Török Sándor megvizsgálni, ki a rátermett s ki alkalmatlan a feladatra. Ternyák László: — A főtitkár beszédéből megnyugtatónak tartom, hogy a címkézés tői elhatárolja magát. Ez eddig zavart engem, mert hisz pontos információm nincs is arról, az MSZMP-ben hány reformpárti és hány fundamentalista van. A címkeragasztás éppen arra jó, hogy a pártból a vélemények ütközését kiküszöbölje. Ezért tiltakoztam ellene. Mint ahogy tehetetlenségünk vagy a bátorság hiánya:.karambolos vezetőket, azaz sokszor, sok helyen megbukottakat cipelünk magunkkal. Ez árt a párt tekintélyének, szavahihetőségének. Miközben eredeti szakmájukban elhelyezkedhetnének, boldogulhatnának. Ártalmasak a kapkodó, átgondolatlan intézkedések, amelyek a kormány, a párt iránti bizalom megrendüléséhez vezetnek. Nem engedheti meg magának a párt, hogy sodródjon az eseményekkel, hanem kö vetkezetes irányvonalat kell képviselnie. — Kovács Árpád: — Ha egy pártban bizalmi válság üti tel a fejét, akkor bizalmi szavazásra van szükség. Ezen a KB-ülésen ez történt. Elismerésre méltó lépés volt! A leg- szimpatikusabbak kerültek a Politikai Bizottságba, ennek örülök. Amit viszont meg- jegyzek: a politika, a párt a gazdaságtól függ. Ám a bizalmi szavazások gazdasági bajainkra nem hoznak megoldást. S azok nem is oldódnak meg maguktól. Hibának tartom, hogy apró, népbosszantó lépéseken túl a gazdaságban más változást nem tapasztalhatunk. Miközben a politikai megújulástól messze elmarad a gazdaság. Itt kell határo- zottabbnak lennie az MSZMP- nek, mert ma már nem hivatkozhatunk arra, gazdasági bajaink onnan erednek, hogy a régiek rosszul sáfárkodtak a rendelkezésükre álló lehetőségekkel. László András Varga Edit KORFORDULÓ A nincsnél is fájóbb lehet a magány Családsegítők Kerepestarcsán Talán nincsenek is ilyen ráncok. Talán ilyen arc sem létezik. S az ilyen öregasszonyokkal is csak mesebeli ke- resztutakon lehet találkozni, amint görnyedten, botra támaszkodva, fogatlan szájjal mosolyognak. Pedig igaz minden. Itt állunk egymással ben. ö résnyire nyitott ajtó mögül kérdez. Honnan jött? Megmondom. Hiszi is, nem is. Kutatóan mér végig, újra meg újra. Szemei mintha örökké könnyben úsznának. Szembogara savószínű, körötte vérerek kusza rajzolata. Biztos, hogy nem a tanácstól? Biztos. Erre kilép az udvarra. Fázósan húzza összébb vállain a rongyos fekete kendőt. Rajtam vékony ing van. Nagy idekint a hőség. Még egy utolsó pillantást kell kiállnom. Na jöjjön, mondja végül és beenged. Oda, oda le tud ülni, mutat a szoba túlsó végébe. Kampós ujja egy ideig még a levegőben reszket. A sarokban pecsétes rekamié. Mikor ráereszkedem, érzem, ahogy belém vágnak a rugók. Hát mit mesélhetnék magának, néz rám percnyi szünet után kérdőn. Ha csak azt nem, hogy lánykoromban kétszer is láttam a Horthy Miklóst. Elmúlt minden ... Meghalt a férjem, meghalok én is nemsokára ... Hogy mi van velem? Most már nem fontos ... Lássa ... Látom. Látom már régóta. Az ablak melletti mosdóállványt kopott bádoglavórral a a tetején. A zománca vesztett vödröt mellettük a földön. A Sokol rádiót a rozoga sámlin. A padlón a szinte felismerhe- tetlen színűvé koptatott szőnyeget. A falra ragasztott pa- pírnyomatot, rajta Jézus Krisztus vérző szívét. A vécét az udvaron. Látom. Láttam. Rózsa néni azonban csupán egy a majdnem háromezer kerepestarcsai nyugdíjas közül. Szerencsére sorsa is egyedi. Ám nem hiszem, hogy ebből bárki arra következtetne, hogy Kerepestarcsán jól megy az idősek sora. ök itt ugyanúgy élnek, mint szerte az országban hasonló korú társaik. Azt pedig tudjuk, mit jelent ma Magyarországon öregnek lenni. Jót semmiképp. — A település lakosságának jelentős részét, mintegy 15 százalékát nyugdíjasok alkotják — magyarázza Takács Imre, a családsegítő szolgálat vezetője. — Sokan közülük magányosan élnek, a főváros gyakran csábítja el az utánuk következő generációt. Nem működnek ugyanakkor azok a hagyományos segítő kapcsolatok sem, melyek egy zártabb faluközösségben azért még élnek. Mindehhez az. általános elszegényedés járul: jelenleg ötszáz körül mozog azoknak az időseknek a száma, akik háromezer forintnál nem kapnak több nyugdíjas havonta. Szóval valahogy így fest Kerepestarcsán az öregek helyzete. — Hogyan segíthet ilyenkor egy hattagú szervezet? Az előzőeket hallván minden próbálkozás szélmalomharcnak tűnik. — Mégis ügyfeleink több mint a negyede a nyugdíjasok közül kerül ki. Az idősek mindenekelőtt mentális problémákkal fordulnak hozzánk, egyedül érzik magukat, néha a családdal van gondjuk, a gyerekekkel, az unokákkal. Aztán sokan jönnek ide a tartási szerződések felbontása kapcsán. Emellett persze segítünk a nyugdíjasok érdekérvényesítési ügyeinek intézésében, végrendeletek készítésében, nyugdíjemelést javaslunk és sorolhatnám tovább a feladatokat. Hogy miért pont a családsegítő végzi mindezt? Természetesen a tanács úgyszintén segít az időseknek, ám az ottani egyszem szociálpolitikai előadónál azért mi mégis többen vagyunk. — Kerepestarcsán viszont, ha jól tudom, új eszközöket is felhasználnak az öregek problémáinak megoldásában. — Tavaly ősztől kezdődően egy felmérést készítettünk a település valamennyi nyugdíjasáról. Ennek egyik célja a pillanatnyi helyzet feltárása volt. A kérdőíveken a lakáshelyzettől kezdve a szociális körülményekig, egészségi állapotig, önellátásra való képességig, számtalan igen lényeges dologról kaptunk tájékoztatást. A felmérésekben közreműködő egyetemisták sokszor külön is megjelölték azt, aki feltűnően rossz viszonyok között élt, A munka másik, nem titkolt szándéka, hogy az adatok felhasználásával objektívvá tegyük a segélyelosztást. Eddig a rendszeres rászorulók kivételével úgy nézett ki az ügyintézés menete, hogy csak aki kért, az kapott több-kevesebb pénzt gondjai enyhítésére. Ugyanakkor ismerek olyan esetet, hogy a nyugdíjasok ezerkétszáz forintos egy főre eső jövedelemmel rendelkeznek, mégsem hajlandók segélyért folyamodni, mondván, ők tisztességgel dolgoztak egész életükben, nincs szükségük alamizsnára. Abban azonban biztos vagyok, hogy ezek az emberek a kérés nélkül kiutalt pénzt elfogadnák. Vagyis a felmérést figyelembe véve kialakulhatna egy sorrend arról, valójában kik a rászorulók. — Illetve kik szorulnak jobban segítségre. Hisz szinte valamennyi idős ember némiképp rászoruló. — Ez igaz, bár nálunk a magatehetetleneken kívül azért mindenki megél valahogy. Aki még képes dolgozni egy kicsit, az a kertjében megtermeli a betevőt. Az elszegényedés főleg az egyedülállókat érinti — gondoljunk csak a ház fűtésére, világítására, egyszóval ienntartására — továbbá mindazokat, akik nagyon régen mentek nyugdíjba. Visszatérve azonban még egyszer a felméréshez: az abból származó összes információt számítógépre szeretnénk vinni. A feldolgozás már folyik, eddig ötszáz nyugdíjasról tápláltunk bé adatokat. Ez lenne a jövő? A XX. század végén feltétlenül — legalábbis ami a probléma gépesítését illeti. Ám az öregekkel, velük mi lesz...? Falusy Zsigmond Budaörsi receptek gyűjteménye Jó ízek, kis pénzből A nyugdíjas családoknál napjainkban sokszor okoz gondot, miiként alakíthatják úgy étrendjüket, hogy kevés pénzből ízletes, tápláló étkeket rakjanak az asztalra. A megszokott konyhai ízeken kívül időnként jó segítséget nyújt a menü kialakításában olyan szakácskönyv, ami változatossághoz, de mégis olcsón előállítható ételek elkészítéséhez segíti a háziasszonyt. A budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ —. még 1987- ben — széles körű gyűjtést végzett idős háziasszonyok kő-, rében. hagyományos sváb ételek készítése módjáról. Az ötletes kis füzet, ami sokfajta jóízű receptet ajánl, úgy gondoljuk, jó segítséget nyújt a kevés pénzű háziasszonyoknak Mutatóban közlünk itt a budaörsi kiadványból néhány avaslatot. BABLEVES KRUMPLIG OMBÖCCAL A babot megfőzzük vízben zöldség nélkül, majd sóval Ízesítjük. Ha megfőtt, sűrű fokhagymás rántással berántjuk. Főtt krumpliból, liszttel, sóval gombócokat készítünk, majd a bablevessel tálal <uk. SVÁB LEVES ROZMARINGGAL Háromnegyed kg marharostélyos, rozmaring, zöldségek, kelkáposzta, zeller, só, bors, pirospaprika, ízlés szerint Ízesítve. ALUDTTEJES GRÍZ Másfél 1. aludttejet felforralunk. A forrásban lévő aludttejbe egy csipetnyi sót és 2-3 evőkanál cukrot teszünk, és annyi búzadarát, hogy kása sűrűségű legyen. Lassü tűzön készre főzzük, majd kanállal kiszaggatva forró zsiradékon kissé átpírosítiuk. Fahéjas cukorban vagy pirított zsemlemorzsában átforgatjuk és frissen tálaljuk. SZALONNAS GÖMBÖC Élesztővel kelt tésztát készítünk, maid apróra vágott és megpirított szalonnát keverünk bele, ezt kiszaggatjuk, és forró vízben kifőzve melegen tálaljuk. KRUMPLIS FÁNK Főtt krumplit áttörve, lisztet keverünk hozzá, sót, egy tojást és ujjnyi vastagra nyújtva, kerek szaggatóval kiszaggatjuk és forró olajban sütjük. MAKOS GÖMBÖC Főtt krumplival apró gombócokat készítünk, forró vízben kifőzzük, cukrozott mákban forgatjuk. M.4JAS POGÁCSA Liszt, máj, só, cukor, élesztő, tojássárgája. összedolgozni, s háromszor hajtogatni. Túrák Korosabbaknak A Budapesti Természetbarát Szövetség ■ hét végi túráiban gondol az idősebb kirándulókra is. Számos olyan kirándulást terveznek, amelyeket könhyűszerrel a korosabbak is megtehetnek. Bizonyára sokakat vonz majd az a túra, amelyet „Együtt kirándul a család’’ címmel rendeznek. Útvonaluk a Hármashatár-hegy környéke. A résztvevők vasárnap reggel a 67-es busz Szépvölgyi úti végállomásán találkoznak reggel fél 9-kor, hogy a körülbelül 9 kilométeres utat kényelmes, kétórás sétával megtegyék. A 92 esztendős Domonkos Albert, az Orvosegyetem Sportklub jogász szakosztályának tagja, vasárnap a Hárs-hegy— Fekete-hegy útvonalra várja a természet kedvelőit. Találkozó a hűvösvölgyi Balázs vendéglőnél délelőtt 10 órakor lesz. Ugyancsak könnyű, nyílt túrát tervez az Angyalföldi TTE is. Útvonaluk a Pilis hegységben a Dobogókő—Peres-hegyen keresztül Csobánkára vezet. A résztvevők szombaton reggel 8 órakor a HÉV Margit hídi állomásánál találkoznak. Madáretető séták Az erdőben A MEDOSZ nyugdíjasai szorgosan készülődnek a hagyományos „madarak és fák napjára”. Ez idén erre az eseményre május 14-én kerül sor. A nyugdíjasbizottság tagjai éppen úgy, mint az előző években, nagy aktivitással vesznek részt az ünnepi nap programjában. A várhatóan több mint tízezer embert megmozgató rendezvény keretében az erdei tisztáson kulturális programot rendeznek. Lesznek madáretető erdei séták is. A nyugdíjasokra vár, éppen úgy, mint az előző években, a büfé megtervezése is. Az idei év újdonsága az is, hogy az ország minden megyéjéből vendégül látják a ME- DOSZ-alapszervezetek tagjait, hogy a természetnek e szép ünnepségét együtt üljék meg.
