Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. Április il, péntek ^ül£€tian 5 MEGY AZ IDŐ, KEVÉS A TÜRELEM Valahol szórakozás Is kell Pedig valamit már elértünk Hivatalhoz akkor fordul az ember, amikor már nagyon muszáj. Az idő drága. Lelki szemeink előtt ma úgy jelen­nek meg a közintézmények, mint ahol várni kell ahol egyszerre aligha intézik el a dolgainkat. Aláírás, jóváha­gyás, egyetértést igazoló kéz­jegy kell itt is. ott is. Mint legutóbb a kereseti kimutatá­somhoz, amiért négy irodát jártam meg hamarjában. Er­re gondol az ember, amikor a tanácsi ügyintézés, ügyfélfo­gadás jut az eszébe, s türel­metlen, feszültséget tükröző arcok tekintenek rá a tanács­háza folyosóján. Az a harminc nap Nem mindegy, milyen az állampolgár közérzete, amit éppen elég sok kellemetlen­ség borzol mostanában. Erre való tekintettel > javítottak az elmúlt évben annyit.a helyze­ten minden városban és köz­ségben, amennyit már nyu­godtan tekinthetünk látvá­nyosnak. Az ügyek kötelező, harminc napon belül történő elintézé­séről minden negyedévben je­lentést kell készíteni. A nyil­vántartást Budaörsön például számítógép segíti. A technika alkalmazásával pillanatokon belül megtudható, hogy az idei év első hónapjától ápri­lis elejéig több mint három­ezer hivatalos ügy keletkezett a tanácsházán. A számok mö­gött megannyi emberi sorsot tükröző akták, jegyzőkönyvek, a végzésről szóló értesítések, amik alapján megoldásról, se­gítségről értesül az állampol­gár, vagy cifrát mond és fel­lebbez. Harminc napon túl ezeknek csak a tizenkét szá­zalékáról döntöttek. Az ilyes­mihez pedig paostanában en­gedély 'kell.' Így' leáz hatvan­napos határidejű a dolog ren­dezése.’ Hány szakértő véle­ménye, helyszíni ' szentté kell netán egy építési engedély kiadásához, egy segélykére­lem elbírálásához, egy gyám­ügyi" határozat meghozatalá­hoz. Minden ellenkező felte­véssel szemben az is előfor­dul, hogy az egyszerűbb té­mák rövid úton, akár három napon belül is elintéződnek. Klein Katalin, a Verőcema­rosi Tanács vb-titkára erre tud néhány példát mondani. Náluk a tavalyi arányok sok­kal jobbak . voltak az 1977. évinél. Szinte csak 1-2 száza­léknyi határidőn túl intézett ügyről lehet beszélni. Ám szerinte az idén várható egy kis visszaesés. — Ez miből adódik? — Olyan többletfeladatok­ból. melyek elvonják az időt. a megszokott munkáktól. Itt van például most nálunk a közös tanácshoz tartozó köz­ségek szétválásával kapcsola­tos események, gyűlések sora. Vagy arra is gondolhatunk, hogy évszakonként változó, mennyire vár sorára az ál­lampolgár. Vannak időszakok, amikor több a kötelező admi­nisztráció, amit szintén határ­időre kell elküldeni. Tehát ahhoz, hogy megtartsuk a már kialakult, jónak mond­ható állapotot, szükséges a további egyszerűsítés, amit nem a helyi szerveknél kell kezdeni. Sokszor egészen nyil­vánvaló ügyek rendezését fé­kezik elavult jogszabályok. A segélykérelmező idős embe­rekről bár tudjuk, hogy rá­szorulnak a támogatásra, kör­nyezettanulmányt kell náluk végezni, de még a gyermekei­ket is fel kell keresni, s ezt oíyan tortúrának tekintik, hogy miatta inkább vissza­vonják a kérelmüket. (Szeren­csére ebben a jogszabályban nemrégen változás történt. A szerk.) Lehetne egyszerűbben — Milyen a hangulat ma az ügyfelek és a tanácsi dol­gozók között? — Az emberek ingerülteb­bek. Megszaporodtak a kü­lönböző Tazéfési feötelézéttsé- gék, az' adók. Erről” nem mi tehetünk^ de a vele ’’ járó fe­szültség itt' cSáibÖdtk 'Sok­szor fordul elő vita, hangos­kodás. Szerintem sokat segí­tene a dolgon, ha egyszerű, érthető, nem állandóan válto­zó jogszabályok születnének. A munkatársak terheit csök­kentené, ha például egysze­rűbbek lennének a különféle kimutatási, statisztikai jelen­Nem jelzi az árstatisztika Láthatatlan forintok Panaszkodik az ismerős, hogy már nem elég az ezres, amit fizetési napon fel szokott adni szüleinek, ennél többre szorulnának, és a gyermeki figyelmesség mára ^ elvesztette szimbólumértékét; belőle, legközelebb tüzelőt szándékoznak rendelni az öregek, tehát megélhetésükhöz keli. Csakhogy meg kell élnie valahogy panaszkodó barátomnak is, akinek vállát * nyomja még a két iskoláskorú gyermekének nevelé­sével kapcsolatos számtalan kiadás is. tésekkel kapcsolatos követel­mények. Most mindenesetre elég nagy nyomás nehezedik ránk. Ám ebből az következ­het. hogy a jelenlegi túlter­heltség és a nem éppen bu­sás fizetések nem vonzzák a szakképzett utánpótlást. Sőt, még az itt dolgozók közül is számíthatunk kilépőkre. Még van mit tenni A Dunakeszi Tanácsnál ta­valy a határozattal intézett ügyek 30 százaléka három napon belül rendeződött. Majdnem egynegyede nyolc nap alatt. Jóval egy százalék alá került a hatvan napon belüliek aránya. ✓ Dr. Petrik Jánosnak, a Pest Megyei Tanács vb-titkárának ajtaja előtt magam, is kipró­bálhatom az ilyesfajta vára­kozás hangulatát egy ügyfél- fogadási napon. Persze elő­re megbeszélt időben, de azért van egy kis eltolódás. Addig várok, amíg odabent az elő­ző partner dolgait is megtár­gyalják. Azután szakszerű elő­adást hallhatok, mintegy an­nak meggyőző bizonyítéka­ként, hogy bizony a taná­csoknál van mit dolgozni a napi nyolc órában. A múlt évben közel 125 ezer ügyet kellett elintézni, aminek majd­nem egynegyedét jelentette az építési engedélyek kiadá­sa, s közel ennyit a szociál­politika, legalább 13 százalé­kot a gyámügy. Ezek több mint felét rövidített határidő alatt oldották meg, csupán 1 százalékot jelentett az ezen túli várakozás, vagy ezer ál­lampolgár számára. Budaörsi példa is előkerül a beszélge­téskor, s azt említi a vb-tit- kár, hogy míg 1987-ben még közel 9 százalékot tett ki a harrrppc napon , .túli , .ügyinté­zés. addig tavaly már gyakor­latilag minden, a tanácshoz forduló, ügyfélnek ennél kever sebbet kellett várakoznia. Él­vonalba került a gödöllői, a fóti tanács kollektívája, ame­lyek csak kiragadott példa­ként kerülnek szóba mások sorában, míg néhol még gyor­sítani kell az ügyintézésen. — Odafigyelünk — sűríti egyetlen szóba a lényeget dr. Petrik János, a hogyan kér­désére. Elismerve, hogy munkaerőgond azért bőven akad, példa arra, hogy a szakképzettség hiánya olykor a szabálytalan határozatok korrigálását is szükségessé te­szi. Az élet általában nem olyan felhőtlen az ügyfélfoga­dási napokon, mint amilyen körülmények közt mi beszél­getünk. * Lopva pillantok én is az órámra, mert a folyosón még várnak néhányan, pedig az idő már délután fél ötre jár. Kovács T. István Diszkócsaták és közétkeztetés A diszkót a fiatalok igénylik. A diszkó léte kulcskérdés, mert különben nincs miből tá­mogatni a közétkeztetést — állítja Meskó Sándor, a fóti Dózsa étterem vezetője, aki szerződéses viszonyban áll a Váci ÁFÉSZ-szel. Négy év óta szólal meg péntektől vasárna­pig a gépzene, jön a pesti le­mezlovas meg a nagyszámú tizennyolc évnél idősebb kö­zönség. No meg a fiatalabbak, mert csak ránézésből állapít­ják meg a kort, a pincérek nem kérhetnek személyi iga­zolványt. A panaszosok viszont túl sokáig ostromolták a helyi tanácsot, amelynek végre dön­tenie kellett. Áprilistól nem éjjel kettőig tarthat a műsor, hanem csak 23 óráig. Ám nemcsak diszkóműsor kell egy ilyen nagyközségben, hanem kulturált éttermi szolgáltatás is, aminek alig lehet jövője a mostaninál komolyabb bevéte­lek nélkül. A most megrövidí­tett idejű program havi 200 ezret hozott. A tanács közbelépett Tóth ,Sándor tanácselnök két falugyűlésre hivatkozik, ahol éles kritikák hangzottak el, a környékbeliek éjszakai nyugal­mát és biztonságát zavaró ren­dezvények ellen. — Nem a fia­talok, nem a diszkó ellen va­gyunk, hanem a közrend mel­lett állunk — jelentette ki, megindokolva az elrendelt korlátozást. — A legtöbb gon­dot az okozza — folytatta —, hogy éjszaka már nincsenek autóbuszjáratok, amikkel a a más falubeliek záróra után hazamehetnének. Ezért aztán fellármázzák az utcákat. Elő­fordult, hogy a temetőből sír­emlékeket hordtak/ki az útra, buszvárókat rongáltak meg. Egy alkalommal pedig Buda­pest és Rákospalota között, amennyi közúti jelzőtábla volt az országút szélén, azt mind kidöntötték. Ügy véljük, van elég idő este tizenegyig is, akkor még elutazhatnak a vendégek, nagyobb lehet a biz­tonság a községben. — Hétköznap is előfordul verekedés a környéken, az előttünk lévő téren, de annak nem a mi programunk a forrá­sa — állítja az üzletvezető, aki más értesüléseket szerzett a falugyűlésről, ahol szerinte csak egy idős néni szólalt fel. A fiatalok alkalmanként öt­száz üveg kólát fogyasztamaik el, a szesz, az ittasság a beto­lakodó, már-már a műfajhoz képest túlkoros vendégek sajá­tossága, akik gyakran provo­kálnak összetűzéseket. A más helységből jövők viszont gép­kocsikkal érkeznek. Általában egyórányit maradnak, bejárják ilyenkor a környék valameny- nyi műsoros vendéglátóhelyét. A baj az, hogy itt fél tíz felé szállingózik a vendégsereg, s nem másfél órát szeretne szó­rakozni. Ha tehát be kell tar­tani a rendelkezést — erősít- geti a főnök —, megszűnik a közétkeztetés. — Nézzük meg akkor, hogy ezen ki veszíthet? — Járnak ide nyugdíjasok. Itt étkeznek a PIÉRT dolgozói, a mogyoródi tsz meg a tanács dolgozói közül néhányan — mondja Meskó Sándor. — Kétfogásos ebédet adnak? — Igen. — Mibe kerül? — Harminchárom forint húsz fillérbe. — A gazdasági eredménye? — Épp hogy nem vesztesé­ges. A szakma válsága Diszkó és közétkeztetés. Tű­nődhetünk a kplcsönhatásokon, kideríthetjük, hogy ennél több­ről van szó, Talán az egész magyar . vendéglátás tipikus esetéről. Az egyre gyengülő fi­zetőképességről, amely már nem teszi lehetővé, hogy a csa­lád, a kispénzű hivatali kikül­dött étteremben fogyasszon. Csak a söntés vendégei hoznak hasznot, akiket most is ott látunk kábultan, pityókásan, akiktől a szakma legjobbjaiból válogatott személyzet maga is szenved. Mert igényes vendég alig jön, pedig vonzó lenne ez az ABC-áruházzal együtt épült étterem és az emeleti eszpresz- szó. melynek ablakaiból a fóti dombokra, a házak fölé maga­sodó tornyok csúcsaira lehet látni. Kérdések arról, hogy le­het-e a közönséget nevelni. Esetleg saját rendezőgárdával megerősíteni a személyzetet? Fiatal karszalagosokat állítani a portások mellé? Lehet-e kompromisszumot kötni a ta­náccsal? Mással pótolni a ki­eső bevételt? Például tema­tikus estekkel, műsorokkal? Nem, nem. Ez is, az is lehe­tetlen. Itt, Foton ez nem megy — hangzanak a válaszok. — Egyáltalán mit nyújt, mit kínál ma a község legnagyobb vendéglátóhelye ? — Van a söntés, ami bor­zasztó, amit meg kellene szüntetni. Van az étterem, az eszpresszó és a diszkó. Eskü­vőket vállalunk. A család ki­béreli a művelődési házat, mi meg átmegyünk felszolgálni. Ugyanezt tesszük, ha a külön­féle társaságok ott bált rendez­nek. Elég sokszor hívnak ben­nünket. Itt hasonló rendez­vényt nem szervezünk, mert a helyi közönség nem ismer olyat, hogy valami zártkörű. Valaki mindig be akar jönni, s abból lesznek a verekedé­sek. Uram! A mai közönség! A mai kultúra nálunk! Szeret­nénk olyan éttermet, amit nem zavarnak kínos közjátékok, szóval vendéglátói kultúrát. Ettől az évtől szerződéses va­gyok, az első hónapok jól si­kerültek, de a mostani döntés rosszul jött. A döntést igazolják Igaz, hogy a vendéglős nem tarthat rendet házon kívül, ez nem az ő dolga. De az is igaz, hogy a távozók magatartását meghatározza, ami bent törté­nik. Az utcán megkérdezett emberek a tanács döntéseit igazolják. Zajról, verekedések­ről beszélnek, és félelemről, amit mindez bennük ébreszt. Az újságíró eleget tett a megtisztelő meghívásnak, mindkét felét meghallgatta. Ám legnagyobb sajnálatára, nem lehet döntőbíró. K. T. L Légrugók a Taurusnak Tehergépkocsik légrugóit készítik a szigetcsépi Lenin Tsz szigetújfalui üzemében. A különleges gumihengerek a Tau­rusba kerülnek, az üzem betanított munkásnői részműve­leteket végeznek a fontos gépjármű-alkatrészen (Erdősi Ágnes felvétele) Hol jelenik meg mindez a statisztikában? — tette fel a jogos kérdést a panaszkodó, és véletlenül tudtam is neki vá­laszolni: sehol. Mint ugyanis a fogyasztói árindex és a lét­minimum újszerű értelmezését kutató program vezetőjétől, Pirityi Ottótól, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézeté­nek tudományos osztályvezetőjétől nemrégiben megtudtam: a reálbér korántsem csak akkor csökkenhet, ha a fogyasz­tói árak nagyobb ütemben emelkednek, mint a keresetek. A hivatalos statisztikában meg sem jelenő szükségletek is okozhatnak komoly kiadásokat. Az ismerős gondja is ebbe a kategóriába tartozik. Szülei nyugdíjának reálértéke csök­ken, így támogatásuk költsége növekszik, és ezért pénzt kénytelen elvonni saját családjától. Míg a szülők csökkenő tényleges jövedelmét jelzik a statisztikák, gyermekük másik oldalon ezzel kapcsolatban fokozódó terheit már nem. Akad más is, amit talán minden jó szándék mellett sem deríthetnének fel a statisztikusok. Az eltelt évtizedek alatt a hiánycikkek aránya — a bővülő áruválaszték dacára — alig csökkent, sejthetően azonban növekedett a beszerzés­nél, kurrens szolgáltatások megrendelésénél csúsztatott bor­ravalók, hálapénzek összege. Megannyi kiadás, amit nem jelez az árstatisztika, nem rögzítenek a fogyasztási felméré­sek. Nem adnak számot az autókért és legutóbb már a te­lefonért is előre fizetendő nagy összegek lekötéséből szár­mazó kárról: Arról a kárról, amit az állampolgárnak okoz a Dénz forgatásából, azonnali elköltéséből létrejöhető haszon elmaradása. A felsorolás végére jutva azért próbáltam megnyugtat­ni az egyre idegesebb ismerőst; egyrészt azzal, hogy a sta­tisztika mindig, mindenhol torzít, hiszen átlagokkal számol. Azután nyomtalanul elfolyó jövedelmünket látható gyarapo­dásunk tanulsága alapján mindeddig sikerült többletmunka ég — igaz. olykor keserves — többletáldozatok révén pótol­ni. Ezért is laza már az összefüggés a kereset és az élet- színvonal között. Utóbbit leginkább a csendben eltűnő fo­rintjaink, és a látványosan sok túlmunkáért juttatott pénz közötti arány formálja. V. Gy.. Szikla vagy szerszám — még bizonytalan Miért kell címer Szentivánnak? Nem tudom, inkább csak el­képzelem, hogy nézhet ki egy község megoldásra váró prob­lémáinak listája. Elöl, mond­juk, a körzeti orvosi rendelő bővítése állna, utána az utak kijavítása, esetleg egy ABC építése, az óvoda tatarozása. Aztán pedig valahol e felada­tok- végén kapna helyet — ha helyet kapna egyáltalán — a település címerének és zászló­jának megterveztetése. De ahogy Hegel dialektikáját is feje tetejéről a talpára lehetett állítani, úgy egy ilyen sorrend is megfordítható. És máris utolsókból lesznek az elsők — hogy egy klasszikussal arrébb idézzek —, máris a zászló lesz a legfontosabb. Pilisszentiván saját zászlót és címert akar. Sokan bizo­nyára épp az előzőekre tekin­tettel mosolyogják meg a dol­got. Mások talán nagyzási hó­bortnak, talán divatnak tart­ják az ötletet. Azért, mert az ország új címeren töri a fejét, vélhetik, nem muszáj egy ap­rócska településnek utánoznia ebben. Ám az ember nemcsak magyarként, pilisszéntiváni- ként is tartozni szeretne vala­hová. Márpedig mi erősítené jobban ezt az érzést egy cí­mernél? Hosszú lenne ehelyt a szimbólumok összetartó ere­jéről értekezni, ráadásul a pi- lisszentivániakat a valahová való tartozás nagy és általános eszméjén túl sokkal prózaibb okok is hajtják. — Még 1987-ben azzal a szándékkal keresett meg min­ket egy német kistelepülés, Marktleúgast, hogy testvér- kapcsolatra szeretnének lépni Pilisszentivánnal — mondja Pénzes Gábor tanácselnök, majd a kitelepítésre utalva némi iróniával hozzáteszi: — Községünkből tudniillik még 1947-ben rengetegen vándorol­tak ki az NSZK-ba. A mosta­ni hivatalos lépést már egy többéves kulturális és sport­területen való együttműködés előzte meg. Tavaly sikerült megszereznünk az engedélyt és október 21-én itthon sor került a testvérkapcsolatot tanúsító oklevél aláírására. Ennek párját szentesítjük majd júniusban Marktleugast- ban. Mivel pedig a német partnereinknek önálló címere, sőt zászlója van, úgy gondol­tuk, jó lenne, ha a második okiratra már a mi községünk jelképe is felkerülhetne. — Mikor lesz a tervből cí­mer? — Kérésünket a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága elé terjesztettük és a testület nemrég beleegyezett a címer­alkotásba. A végső döntésért viszont még a Belügyminisz­tériumhoz kell fordulnunk. — És mit ábrázol majd Pi­lisszentiván jövendő címere? — Ezt egyelőre még nem tudjuk pontosan. Elképzelő* seink természetesen vannak, ám a megvalósítás előtt még heraldikai szakemberekkel fo­gunk tanácskozni. Természete­sen szeretnénk, ha valamilyen, a községünkre jellemző dolog kerülne a címerre. Gondol­tunk például a környékünkön található úgynevezett Magas­kőre, amelyről épp a napok­ban hoztak le a tűzoltók egy könnyelmű turistát. Persze nem ezért javasolnánk azt jel­képül, hanem, mert érzésünk szerint jól’ szimbolizálná tele­pülésünket. Aztán találtak itt egy XVIII. századból való pe­csétnyomót, melyen stilizált bányászsZerszámcuk láthatók. Lehet, hogy ennek a motívu­mai felhasználhatók lesznek. A marktleugastiak címere egyébként pajzs alakú, kék ala­pon alul sárkányfigurát, fö­lötte egy várat ábrázol. — Hogyan fogadták a saját- címer és zászló ötletét a hely­beliek? — Erre nehéz hirtelenjében válaszolni, hisz még nem vit­tük ki széles körbe a tervein­ket. Nem hiszem azonban, hogy ezzel kapcsolatban bár­mi probléma adódna. Falusy Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom