Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
1989. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP rrsr < MHUYKi 15 *•**• .,v.v 'Mt'"-' ÁTADTÁK A PEST MEGYEI TANÁCS ALKOTÓI DIJAIT Hosszú esztendők óta alkotói díjjal tünteti ki a megyei tanács azokat, akik kimagasló, előremutató eredményeket érnek el. A megyei tanács testületé az idén egy személyi és két kollektív díjat szavazott meg. Ezeket tegnap délelőtt a megyeháza dísztermében adta át Balogh László megyei tanácselnök. Személyi díjat kapott Révay János, a Vác és Környéke Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatója. Nemcsak á városban, hanem annak körzetében, sőt még Gödöllő környékén is sokat tett az ellátás színvonalának emeléséért, s jelentős hálózatfejlesztést hajtott végre. Az egyik kollektív díjjal a Törökbálinti Általános Iskola tantestületét jutalmazták. Zsolnai Józsefnek és kutatócsoportjának oktatási-nevelési programja belföldön és külföldön egyaránt öregbítette -a nagyközség és Pest megye jó hírnevét. A másik kollektív díjra az abonyi Bihari János Zeneiskola nevelőtestületét tartották érdemesnek: kiemelkedő zeneoktatói- nevelési munkájukért, valamint a megye zeneiskolai hálózatának alakításáért és fejlesztéséért. Volt egyszer egy fiatal miatt. Igaz, áldozunk az utánpótlásra is — mondja Révay János, és búcsúzóul megmutatja azt az épületszárnyát, ahol az akt a tókabin etek kaptak helyet. Itt tanulják a gyakorlati ismereteket a Vác és Környéke Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat — és néhány más cég — jövendő szakemberei. — ök lesznek azok, remélem, akik majd a mi helyünkre lépnek... B. J. A hajdani tanítónak is Volt egyszer egy Népbolt Vállalat, amelynek tervosztálya élére 1953- ban egy huszonnégy éves fiatalember került. — Itt felejtettem az ifjúságomat is — mondja némi rezignációval Révay János, aki ma a több mint két és fél milliárdos forgalmú Vác és Környéke Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatója. — Huszonegyedik éve vagyok igazgató, s a kis vállalatból sikerült egy ötvenmilliós nyereséget hozó vállalatot kialakítani, atnely majd minden évben elérte a kiváló vállalat szintet, s hét-nyolc esetben meg is kapta. Szokták kérdezgetni: mi a titkunk. Nincs titok, különlegeset nem csinálunk, csak végezzük a dolgunkat... Valami titka mégis van Révay Jánosnak. A „létszámnyomor” — ahogy ő fogalmazott — ellenére egy viszonylag stabil gárdát sikerült kialakítania, idén tízszázalékos bérfejlesztést hajtanak végre, s mint mondta, ebben az évben a kezdőfizetések is elérik az 5 ezer forintot. — Van egy fejlesztési politikánk, amelyet ma is intenzíven folytatunk. Következetesen létrehoztunk minden négy-öt bolt centrumában egy nagyobb üzletet, amely magasabb termelékenységet és nagyobb kényelmet biztosított. Kétszázhúszról száztízre csökkentettük a boltok számát, az alapterületük azonban háromnégyszeresére nőt. A múlt év decemberében Kere- pestarcsán nyitott üzletet a vállalat, május közepén Kismaroson nyílik meg újjáépített boltjuk, és éppen a napokban kezdték el építeni verőcei élelmiszerüzletüket. — Tudja, mire vagyok büszke? Hogy még egyetlen boltunkat sem kellett bezárnunk létszámhiány Aligha fogom elfelejteni az abonyi zeneiskola harmincötödik születésnapját. Önmagában már az is nagy szó, hogy itt alakult meg — nemcsak Pest megye, hanem — az ország első falusi zeneiskolája Szabó Sándor tanító vezetésével. Alighanem szegényes az a jelző, hogy kiemelkedő egyéniség volt. Még az sem elegendő személyiségének felidézésekor, hogy hősies erőfeszítés árán indulhatott meg a muzsika oktatása a községben. Mindez akkor fogalmazódott meg bennem — 1987. november 21-én —, amikor tanúja lehettem a jubileumi ünnepségnek. A távolabbról érkezett vendégek közül sokan kötődnek az iskolához. Többek között Gulyás György karmester, Balázs Árpád zeneszerző. Gaudeamus című művének ősbemutatójára került sor, amelyet az iskolai kórusok és a fúvós- zenekar adott elő. A Bihari János Zeneiskolát elismerésekkel, dicséretekkel illették. Ez nem volt meglepő, hiszen a megye Az ajtóban megtorpan az ember a meglepetéstől. ‘ A Törökbálinti Kísérleti Általános Iskoláról az első pillanatban az a benyomásom, hogy — otthonos. A földszinti tágas előcsarnokban nagyméretű bőr ülőgarnitúrán pihenhetnek, beszélgethetnek a várakozó szülők és diákok. zeneiskolai hálózatának kialakításában és fejlesztésében végzett munkájuk is szakmai-pedagógiai eredményeik közé tartozik. Harmincöt év alatt harmincöt helyen szervezték meg az állami zeneoktatást. A kihelyezett tagozatokból hat önálló intézmény lett. Vonós- és fúvásze- nekaruk mellett létrehozták a ma- zsorettegyüttest, s az elmúlt öt esztendőben egyre több sikert értek el. Országos zenekari fesztiválokon minden alkalommal ők képviselték a megyét. Mégis különös születésnap volt ez, mert a hangulat egyre szomorúbb lett. Szabó Sándorról — aki már nincs az élők sorában, s aki felejthetetlenül szép emlékeket hagyott maga után — beszélt mindenki. Ám a kiváló pedagógusnak kitűnő tanítványai vannak, közöttük Varga György, az utód is. Bár az alkotói díjat a mostani nevelőtestület kapta, ám úgy érzem, hogy ez az elismerés a hajdani tanítónak is szól. (vennes) Mégpedig szépen gondozott szoba- növények társaságában, paravánok s dekoranyag felhasználásával kialakított galéria tőszomszédságában. Az emeleti folyosó sarkait fotelok, kis asztalok és zöld növények teszik meghitté. A kulturált környezet nem csupán külsőség; alkotó szellemű belső tartalmat fejez ki. ötszáznegyven diák tanul itt Zsolnai Józsefnek — az iskola igazgatójának — és kutatócsoportjának programja szerint. E csoport tagjaiból alakult a tantestület. Pedagógiai célkitűzéseik iránt mind belföldön, mind pedig külföldön nagy az érdeklődés. A kísérleti módszer szerint tanuló gyerekek már hatodik osztályosok. Az utóbbi három esztendőben másfél ezernél több pedagógus, kétszáz iskolaigazgató s hatvannál több külföldi delegáció tanulmányozta az oktatási intézmény életét. Jellemző példaként említem, hogy az iskolagaléria szerves részét képezi a diákokkal való foglalkozásnak. Személyesen megismerkedhetnek képzőművészekkel, s helyben a különböző művészeti ágakkal. Ugyanakkor környezet- és vizuális kultúra órán videofilmen láthatják és maguk is gyakorolhatják az alkotás technikáját. A Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola programját már több oktatási intézmény átvette, s a Művelődési Minisztérium erre a tanévre — az elsőtől a harmadik osztályig kidolgozott anyagot — országosan választhatóvá tette. V. A. Kísérletező szellemű iskola ..»jíííííS öiü£ iw-í*i,3Jí5.' Jiiöü..' zt “. 5^í■■.. lián ■ aű ,aö/uá&i1 /*. aŰwu. Látogatóban Assmyi Tamásnál Formavilága a kisplasztika Tíz művész — egy családban A kultúra új magyar „városa” Műteremszoba Szentendrén, a művésztelepen. Otthona és alkotóhelye Asszonyi Tamás Munkácsy-díjas érdemes művésznek, a szobrász- és éremművésznek. A falak között szabadon jár a fény, a gondolat. Módja van megpihenni, elmélkedni jelenen, múlton és jövőn. Amerre a szem ellát, szépen formált kisplasztikák, mívesen megmunkált és az alkotóra oly nagyon jellemző érmek sorakoznak. Kisebbek és nagyobbacskák. Arasznyi méretük ellenére pompásan tolmácsolják a művész érzelmeit, megértetik saját belső világát a külsővel, amely körülfogja. hol segítve, hol harcban állva vele, de mindig alkotásra kész- tetően. A törékeny alkatú, középkorú férfi igen fiatalon beírta már a nevét a művészettörténetbe. Csöndes következetesség jellemzi őt, munkáit pedig a klasszikus elődök művein alapuló tökéletesség igénye. Kora kezdettől fogékony volt a klasszicista stílus iránt. Érmeiről latin idézetek, ókori bölcsek aforisztikus fogalmazásai köszönnek ránk. s ha a szavak mögé próbálunk nézni, akkor nemcsak a műről, hanem az alkotóról is fellebben a jelképes lepel. amely mögött egy mély humá- numú emberre lelünk. A kevés szó embere, érmei, plakettjei, kisplasztikái beszélnek a nevében itthon és külhonban. Rengeteg kiállításon szerepelt, köztéri munkái számos városban gyönyörködtetnek. — ám munkássága jellemzője inkább a kisplasztika. Abban érzi magát otthon igazán, felépítette hozzá a maga házát-várát. Egy kiállításán Budapesten. a Fontana Áruház mögötti passzázsból nyíló bemutatóteremben felsorakoztatta azokat az elemeket, amelyekből tárgyai oly jellemzően reá vallóan kialakulnak. Kesernyés humorral alkalmazza ezeket, céltudatosan válogatja össze őket a saját „kisplasztikái közhelyszótárából” mintegy alapul, hogy amit tulajdonképpen mondani akar, még jobban kiemelkedjen. Szereti a pozitív-negatív formákat, vonulatokat. Tárgyain nemegyszer a domborulatok ellenpárja is megjelenik, s ettől a mű szinte „összecsukható”. Ez reá olyannyira jellemző, hogy nyugodtan állíthatjuk: a művész maga a stílus. Sokszor kedvesen, gyakorta fanyarul teszi helyre a világ dolgait. Sokáig nem tapsoltak neki különösebben, annak ellenére, hogy 1974 óta Munkácsy-díjas. Mondhatni, most ismerik el őt művészetének súlya értékében. Katalógust mutat, több nyelven írottat. Elképesztően sok az adat, kiállítások, díjak tucatjai sorolódnak az 1942-ben született művész mögött. A Képzőművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el, első szobra Székesfehérvárott áll 1967 óta és abban az esztendőben kezdte életét az érmékhez és kisplasztikákhoz fűzni. Művei eljutnak szerte a világba, szerepelnek Helsinkiben és Becsben, Rómában és Újdelhiben, Havannában, az VSA-ban — ám éppúgy Budapesten, Pest megye településein, Cegléden, Abonyban, Ráckevén, ahová csak hívják. Több mint két évtizede, hogy családostul szentendrei lakos. Felesége a ceglédi származású Jávor Piroska, aki magas színvonalú grafikáival, plasztikáival, szövött szőnyegeivel is méltó társa, munkájukkal ketten a teljesség igényét adják. Többen mondták már Asszonyi Tamásról, hogy kicsit befelé forduló — pedig dehogy. Csak a maga útját járja. .Nem ment soha a különféle „izmusok” ösvényein, igye- Kezett tiszta és önálló művészetű alkotó, nemkülönben ember maradni. Mindez a korosztályának s így neki sem volt könnyű. Egy ízben a ceglédi Kossuth Múzeum Turini Százak Baráti Köre felkérte, készítsen nekik egy Kossuth- emlékplakettet. Megköszönte a megbízást, de nem fogadta el. Ligeti Erikához küldte a megrendelőket, tudva, hogy az a műfaj, kifejezési mód az ő érzelem- és formavilágához áll közelebb. Nyársapát már a XIII. században falu volt. Később, a török időkben, elpusztult. Mintegy harminc házalapot Ortutay Gyula és Tóth Ferenc tárt fel az ötvenes évek elején. Megtalálták egy középkori kovácsműhely tárgyait, edényeket, kályhacsempéket. A tanyatorlódás házsorokká terebélyesült, és 1954-ben az egykori Nyársapáti — Nyársapát néven — új község lett: olyan település, amelynek ma sincs temploma és temetője. .Minden mással rendelkezik. Munkában, békességben keresi itt boldogulását ezerhétszáz ember. Ez az a terület, amelyről Erdei Ferenc nevezetes Futóhomokját írta. Így 1980-ban az általános iskola őt választotta névadónak: akkor avatták fel Gyurcsek Ferenc Erdeiről mintázott beton domborművét. Az iskola — hála Kovács Gizella és tanártársai odaadó, két évtizedes tevékenységének — kulturális központ. Valaha pálinkás kenyérrel jártak reggelente a gyerekek a Piszkés, Homok vagy Daru dűlőről, a régi, elhanyagolt iskolába, most központi fűtéses, tiszta termek, jól felszerelt könyvtár — jövőre már tornaterem is — várja őket. Buzsáki, ókalocsai, matyó, furtai, mezőségi hímzések díszítik az egyes osztályokat, a folyosón tágas kalitkában madarak énekelnek, és pompás helytörténeti gyűjtemény is nyitogatja a nyársapáti ifjúság értelmét; régi vasalók, kávédarálók, kuglófsütők, petróleumlámpák, krumplinyomók, inflációs pénzek, klumpák, béklyók, mángorlók, vajköpülők, cséphada- rók, szakajtók, mozsarak, hurkatöltők, mérlegek — még egy féltve őrzött Kossuth-nyomat is feltűnik a gyűjteményben —, a tanyai, a falusi múlt emlékei — tisztító örökség. Az iskolavezetés fáradhatatlan. Most készült el Szabó Iván bronzérme Erdei Ferencről. Azoknak adományozzák majd, akik tettek és tesznek Nyársapát fölemelkedéséért. Az Erdei Ferenc iskolagaléria 1986 májusában jött létre. Azóta önálló tárlaton mutatkozott be itt a szigetszentmiklósi Insula Csoport, Hubay Miklós és Heiling György festőművészek, Szabó Iván kiváló művész — két alkalommal is — szobraival, érmeivel, tálaival. Szabó Iván és fia, Szabó Gábor szobrász- művészek díjakkal értékelték a nyársapáti iskolások rajzait. Most, március végéig, a neves művész házaspár, Breznay József Munkácsy-díjas és Gánóczy Mária festőművész alkotásai örvendeztették meg a gyerekeket. Gánóczy Mária akvarelljei vidámságukkal, a formák magabiztos összhangzattanával válnak mértékké, Breznay József színes rézkarcai pedig pazar bőséggel lát- tamozzák a tájat, hangulatok hétköznapi látványát. A Gánóczy— Breznay család egyedülálló a magyar képzőművészetben, hiszen gyermekeik — József, Klára, Gábor, Mária, Sándor, Pál, András és Márta — valamennyien, szüleikhez hasonlóan, a képzőművészet egy-egy ágát gyakorolják. Alkotásaikat itthon és külföldön is többször bemutatták. Tervezik, hogy még az idén a nyolc Breznay — a művész házaspár három lánya és öt fia — együtt szerepel művészetével a nyársapáti Erdei Ferenc iskolagalériában. Gyakorta hallunk ma népfelségről, demokratizmusról, megújulásról, az intézményrendszer átalakításáról. Jogi, politikai, társadalmi kategória ez — s lám, Nyársapáton csöndes valóság. Már nem szó — tett. Németh László fölismerését kölcsönözve, a minőség forradalma — jó szándékkal, összefogással, szorgalommal, értelemmel, munkával, száz és száz felnőtt, gyerek alkotásával. Tartalmas jelen, érlelődő jövő. Nyársapát a hajnadi tanyarendszer, a kis település a hazai emberteremtés egyik új központja — a kultúra új magyar „városa” lett. Losonci Miklós \
