Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
prsr • MCI» 16 1989. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP Kilátás a Litvánia Szállóból Most már mienk a lelkünk Csak film öreg gőzös csühög a Nyugati pályaudvar csarnokának egyik vágányán. Mögötte öreg kocsik sorakoznak a síneken. Oldalukon megkopott a festés, néhány ablakon repedt üveg. A feliratok is furcsák: itt-ott a MÁV-felirat fölött világoszöld alapon az ÖBB jelzés, az Osztrák Szövetségi Vasút rövidítése olvasható. Az egyik peronon, ott, ahol a gőzös áll, kalapos, öltönyös urak üldögélnek a padokon csinos hölgyek társaságában. Valami furcsa rajtuk: amit viselnek, ma már nem divatos, inkább a negyvenes éveket idézik. Nem véletlenül, mert hamar kiderül: a Nyugatiban filmet forgatnak. A középső bejáratnál hirtelen kis csődület támad. Mivel a felvételekben éppen szünet van, a vágányok végénél két fekete egyenruhába öltözött német birodalmi rendőr beszélget. Néhányan azért meglepődnek, amikor karjukon meglátják a náci horogkeresztes karszalagot. De akkor még jobban felkapják a fejüket, amikor azt is felfedezik: a fekete egyenruhásoktól néhány lépésre valódi szovjet katonák állnak, akik így akaratlanul is e néma jelenet főszereplőivé válnak. Észreveszik ezt hamar, s természetes emberi reakcióként a filmbeli náci rendőrök és a mai szovjet járőr tagjai összemosolyognak. Negyven évvel a felszabadulás után. F. Z. Amikor a Barátság különvonat megállt a csopi vasútállomáson, az 5-ös kocsi egyik ablakából az állomásépület emeleti szobájának falát lehetett látni. A falon vörös transzparens, rajta fehér betűk. Egyetlen szó teljes egészében látszódott: peresztrojka. A megújulásról nem sokat hallhattak a vonat utasai a litván fővá- -rosban, Vilniuszban. A jelenről, Litvánia huszadik, századi történeté- rő*l — érthető módon — keveset tudtak a magyar idegenvezetők, és keveset tudtak a magyar csoportok kedvéért egyenesen Moszkvából érkezett Intourist-tolmácsoík. Akik pedig sokat tudtak volna mesélni, a helyi idegenvezetők, inkább az első litván fejedelem, Mindaugas vagy fia, Gediminas életével és tetteivel ismertették meg hallgatóikat. A Sajudis, a litván átalakítási mozgalom neve el sem hangzott az egyhetes látogatás alatt — és a Kazimir név is csak azért merült fel, mert március elején volt Kazimir- nap. s ilyenkor virágdíszbe öltözik a litván főváros. Hogy Szent Kazimir litván herceg hamvait éppen ekkor helyezték el az egy hónappal korábban újra templommá alakított székesegyházban, ott nem került szóba. De talán Litvániában a régmúltat is újra fel kell fedezni... A főváros zászlódíszben fogadta a látogatókat. Persze, ez nem a magyar vendégeknek szólt, s mint kiderült, nem is a nőnapnak (ami itt munkaszüneti nap). Amióta döntés született a nemzeti jelképek újbóli használatáról, még Tralkai kis faházain is sárga-zöld-piros trikolórt lenget a szél. Felcsillant a remény A litván állam kialakulása Gediminas — a dinasztiateremtő Mindaugas fejedelem fia — nevéhez fűződik. A vilniuszi történelmi' és etnográfiai múzeumban — amelynek sorsa is maga a történelem, hiszen 1856-os megnyitása után tíz évvel az orosz főkormányzó már Moszkvába szállíttatta kincseit —, a magyar csoport ismert arcképpel találkozott; Báthory Istvánéval, ö nemcsak a lengyelek, hanem a litvánok királya is .volt. És az ő pevéhez fűződik a vilniuszi akadémia megalakítása, amely egy ideig a nevét is viselte. A több mint négy évszázada alapított egyetem ma is alakítja Litvánia történetét. (És még a nyelvet nem értő idegen is előbb-utóbb rájön, hogy itt nem lehet úgy a múltról beszélni, hogy a jelen ne tolakodjék előtérbe: az államalapító Gedimi- naszról elnevezett téren néhány hónapja még békés tüntetőkre — köztük egyetemi hallgatókra — támadtak a rendőrök.) Az egyetem 13 fakult; sán ma litván nyelven oktatnak — egyes fakultásokon vannak oros . nyelvcsoportok is —. és aki szakemberként akar élni, dolgozni ebben az országban, annak meg kell tanulni litvánul. (És eddig hivatalos nyelv az orosz volt? — kérdeztem az egyik tolmácsot. — Nem. Az orosz társalgási nyelv volt — válaszolta. — Milyen nyelven beszéltek akkor, például a törvényhozásban? — kérdeztem. — Oroszul, természetesen! — hangzott a válasz.) Trakai várának felépítéséről egy legenda szól. Egyszer az itt vadászó Gediminas elaludt az erdőben, és egy üvöltő farkas jelent meg álmában. Amikor reggel felébredt, a papokat faggatta az álom értelméről, akik így feleltek: ezen a helyen erődítményt kell építeni, s az olyan erős lesz, mint a vasfarkas üvöltése ... Milyen volt Litvánia, milyen lesz Litvánia? — kérdezte vastagbetűs címével az Atgimimas, a Litván Mozgalom a Peresztrojkáért lapja február 10-i számában, s maga a cikk így felel: „Nagyon sok bánat és öröm ért bennünket, s most megkaptuk újra a szentségünket, hogy a székesegyház felett felragyogott a csillag. Megváltoztak az idők, felcsillant a remény.” Ha nem is arra, hogy újra legyőzhetetlen erődítmény; Európa leghatalmasabb állama — mint volt a XV. században — lesz Litvánia, arra azonban igen. hogy „most már a miénk a lelkünk” ... Ismét templom Az Atgimimas újjászületést jelent. A kényesebb igényeket is kielégítő, húszemeletes Neris-parti Hotel Lie-' tuvából azonban még nem sok látszik ebből az újjászületésből. Maga az újság — a Litván Mozgalom a Peresztrojkáért lapja — sem kapható itt. Van viszont valutáért árusító üzlet, amelyben — a sajátságos árfolyam következtében — másfél dollárért árusítják az 56 kopejkás várostérképet. (Hogy kiknek, az számomra titok, maradt 1,.) i • A fellelhető térképeket, ismertetőket illusztráló fényképeken még nem látható sem a nemzeti zászló, sem a kardos vitézt ábrázoló címer. Ám amikor a turista átkel a Neris ..szocreál” szoborcsoportokkal díszített hídján, a belvárosban már bőven találkozhat ezekkel a jelképekkel — házakon, autókon, kabátháj tó- kákon. A félmillió lakosú Vilnius znak öt színháza van, de hogy hány múzeuma, az ma már nehezebben állapítható meg. Ugyanis kettőt — amely eredetileg templom volt — most adtak vagy adnak vissza az egyháznak. Ördögök Múzeuma A 2 rubel 70 kopejkás színházjegyekért nekünk nem kellett a jegypénztárhoz mennünk, de feltehetően a helybéliek nem kevés ^dőt töltenek azzal, hogy jegyhez jussanak. Mert mindenért sorba kell állni: ezért, hogy nyitáskor bejussanak az áruházba, hogy helyet kaojanak egy étteremben vagy kávézóban, hogy megvegyék újságjukat vagy a teherautóról árult kenyeret a város piacán. És sorban állnak a litvánok lakásért is. A deklarált célt, hogy 2000-ig minden szovjet család összkomfortos lakáshoz jut, a litván kormány nem' tartja reálisnak. A faházaik tehát megmaradnak. Gyakorolhatták a sorban állást a Barátság vonat utasai is, a szálloda liftjei előtt, vagy ha — vodka és pezsgő nem lévén — egy üveg sört akartak inni. És álltunk sorunkra várva múzeum előtt is. Igaz, ez a múzeum az Ördögök Múzeuma volt. Kaunas egyik nevezetessége. Egy itt élt festőművész alapította, s ma is a világ egyetlen ilyen témájú gyűjteménye. (Van itt XVI. században készült olasz ördög, megette Dedig egy H-bombával ölelkező ördög — természetesen korunk „alkotása” —, vannak ördögök bélvegeken, botokra faragva, kerámiából, aranvból, üvegből; S'‘ itt van’ a Kádár ' János által küldött busómaszk is.) Az ördögökkel szemben pedig egy zseni: az utca túloldalán álló épületben láthatóak CsuHionis zeneszerző és festő — a litván nemzeti zene megalapítója — valóban eredeti képei. Kaunaszi idegenvezetőnk csillogó szeme és átszellemült arca szinte meggyőzött bennünket arról, hogy az 1911-ben, harminchat évesen elhunyt művész egyike a világ legnagyobbjainak. Akikre már szavaztak Kaunas helyreállított középkori vásárteréről és a négy éve megnyitott, szintén középkori emlékeket őrző sétálóutcájáról már hiányoznak az orosz nyelvű feliratok. S bár a főtéren álló barokk székesegyház és kolostor — amelyet ma egy szakközépiskola foglal el — a jövőben sem kapja vissza eredeti funkcióját, a katolikus egyház ...jelen van” ezen a téren is. Nem messze áll a szeminárium épülete, amelyben százharminc hallgató tanul. Már a vonaton, hazafelé utazva néhányan mérleget készítettek. A mérleg pozitív volt. Csupán egy program hiányzott: a baráti találkozó. Pedig a Volántourist. ezt is ígérte, sőt ajánlotta: „Akinek módjában áll. vigyen magával néhány jelvényt, vállalati zászlót stb..”. Azok, akik megfogadták az ajánlatot, csak lopva helyézték el a jelvényeiket, zászlóikat stb. tartalmazó szatyrokat, mintha véletlenül felejtették volna ott. Ugyanis, baráti találkozó helyett a zeneakadémia növendékeinek hangversenyére vitték el őket... A kapcsolatfelvétel itt sem sikerült. És nem sikerült annak az itthon oroszt tanító, a nyelvet jól beszélő fiatal tanárnőnek sem. aki néhány járókelővel próbált kapcsolatot teremteni, segít-égüket kérve a vilniuszi utcákon való eligazodáshoz, ö is 'kissé csalódva indult haza: szinte szóba sem álltak vele. Igaz, ő csak oroszul beszélt... Az utobó Vilniuszban töltött napon felfedeztem egy plakátot. A Sztálint. Hruscsovot és Brezsnyevet ábrázoló fotómontázs két vonallal át- J}új)ya6araiig, ^fglirgt;: Rájuk, máx ..szavaztunk". A litvánok most az önállóságra voksolnak. Borgó János j múltjukat tisztelő nemzedékek összegyűjtik a régi ér- /1 fékeket. Rangot is szereznek a helytörténeti gyűjtemények alapításával, amihez szerencse kell. Olyan, amilyen az isaszegi polgároké, akik érdekében hangyaszorgalmú és nagyon tehetséges emberek munkálkodtak évtizedeken át. Maguk előtt látták a majdani jövőt, amikor épületet emelhetnek az összehördott szellemi-erkölcsi vagyon fölé. Ennek az községnek a történelmében maradandó nyomot hagyott például idős Szentiványi Gyula, a külföldet járt, művelt,. sokoldalúan képzett alkotó egyéniség. Sokféle ismeretei között birtokában volt a muzeológusi, éremtani, művészet- történeti hozzáértés. Tárgyakat gyűjtött, támogatókat szerzett az ügynek. Jó alapokat teremtett követői munkájához, amit maga az 1951-ben bekövetkezett halála miatt ő már nem tu‘ dott folytatni. Az 1974-ben elhunyt Domszky Pált a lengyel vonatkozású múzeumi anyagok összegyűjtéséért tisztelte a falu lakossága. A két előd munkáját Szatmáry Zoltán folytatta eredményesen. Róla szívesen említik a helybeliek, hogy hentesmester volt. Nem veszik jó néven, ha a vendég csodálkozik, hogy lehetett mégis múzeumigazgató, alapító. Olykor vissza is kérdeznek: Miért? Ha szívügye valakinek valami, nem ismerhet meg egy tudományt autodidakta módon? Márpedm neki szívügye volt a falu meg a falumúzeum. Az elsőt ifi57-ben alapították. A második, a modernebb már az ö életművének számít, ha csak a gyűjtésre, a szervezőmunkára gondolunk. Mert az 1975. évi megnyitásért nagyon sokan dolgozlak. Egy kis előtér, nagyobb belső terem. A vendégnek talán kevesebbet mondanak a helytörténeti dokumentumok, a kiállított tárgyak, mint az itt élő. s olykor ide látogató, ma é'ő embereknek. Nekik ez nagyobb érték. Érzelmi szálak fűzik minden darabhoz az idősebbeket, a fiatalabbakat egyaránt. Kovács T. István (Hancsovszki Jáno3 felvételei) A tudás és az emlékek forrása Múltjukat tisztelő nemzedékek /
