Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-26 / 97. szám

1989. ÁPRILIS 26., SZERDA 3 Inditöokuk: Közösen a közösségért — Tudja, milyen az, ha va­laki megszokja a közösségi életet? — kérdezett vissza Bö­bék József, a maglódi Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozó­ja. — Tizennégy éves korom óta mindig van elfoglaltságom, megbízatásom. Eleinte a KISZ- en belüli klubéletben vállal­tam feladatokat, s húszévesen a lakóhelyi ifjúsági klub veze­tője lettem. Hányszor láttam olyan fiatalt, aki le volt törve az otthoni gondok miatt! Hív­tam: „gyere a klubba, dobd be magad, kapcsolódj ki, s utána rátalálsz a problémád megol­dására is!” — s többnyire el­tűnt a rosszkedv. Ne legyen gödör — Ilyen jó hatása van a diszkónak? , — Nálunk nemcsak diszkó volt. Élő zene, saját beatzene­karral, ezenkívül hívtam Mag­lódra hivatásos művészeket, lehetett itt asztaliteniszezni, karatézni, sakkozni is. Szeret­tem látni, ha jól érzik magu­kat a fiatalok. A sikeres klubmunkának ré­sze volt abban, hogy Böbék Józsefet a nagyközségi KISZ- bizottság titkáraként is „ki­próbálták”. — Tavaly még KISZ-titkár voltam. Sokféleképpen próbál­tam megmozgatni a KISZ-tag- ságunkat, de úgy láttam, hogy az ember csak igyekszik, aztán benne hagyják a „gödörben". Nem hiszem, hogy ebben csak a fiatalok hibásak. A megnö­vekedett elfoglaltságuk, a meg­élhetési és az elhelyezkedési gondok elvonják őket a közös­ségi élettől. Ma már nem le­het egyhetéS-kéthetéS KTSZ- Jdrándwlásokat szervezni, mint öt-hat évvel ezelőtt. Akkor még élték” á fiatalók, hét­köznap is volt időnk egymás­ra. Egyre kevesebb a szabad­idő, s ezt én is érzem. Pláne most, hogy nősülés előtt ál­lok ... — Visszatérve az első kér­désre: mikor döntött úgy, hogy az MSZMP-ben folytatja a mozgalmi tevékenységet? — A munkahelyemen a köz­ségi tevékenységem alapján felhívták rám az alapszervezet figyelmét. Én pedig közösségi beállítottságú ember lévén, nem sokat haboztam. — Miért nem mást válasz­tott? Ma már nemcsak egy párt van. — Hát, ha itt Maglódon is lett volna egy másik párt, biz­tosan bekíváncsiskodtam vol­na néhány összejövetelükre. Meglehet, hogy nem hallottam volna olyan meggyőző dolgo­kat, amiért őket választottam volna. — MSZMP-tagként mit sze­retne elérni? — Hogy a párt és a pártta­gok ne csak előre nézzenek, hanem körbe is. Rugalmasan kell dolgozni a mozgalomban és a társadalomban egyaránt. A gazdasági életben annak a híve vagyok, hogy politikai ne akadályozza a vállalkozóked­vet. A pártélettől olyan nyílt­ságot és demokráciát várok, amilyent márciustól, amióta tag vagyok, tapasztalok az alapszervezetemben — fejezte be a „kívánságlistát" a 27 éves fiatalember. Ködösítésén gazdaságot — Nem ötperces elhatáro­zás alapján lettem MSZMP- tag — mondta Thanhof fér Fe­renc, a ceglédi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Iskola 36 éves szak­oktatója. — Már évekkel ezelőtt, MHSZ-rádióklub tit­kárként is szimpatizáltam az MSZMP-vel.. — A hibáival is? — A hibák nem jelentik azt, hogy minden csupa rossz volt, vagy rossz lenne. Az alterna­tívok csak bírálgatnak, de en­gem egyelőre nem vonzanak. Az alternatívoknak még bizo­nyítaniuk kell, hiszen a saját szervezetükön belül, egymás­sal is viszályaik vannak. Olyan sok mindent akarnak most, hogy nem derül ki, valójában mit akarnak. Azt is elismerem ugyanakkor, hogy a lehetősé­geik még nem ugyanolyanok, mint az MSZMP-nek. Az esz­közellátottságra gondolok itt. Az MSZMP-n belül jelenleg azt látom jelentős gondnak, hogy sokan kilépnek. Én nem értem a kilépőket. Ha valami­vel nem értettek egyet, eddig miért nem tették szóvá, miért nem léptek ki? Megtehették volna. Saját tapasztalataim alapján azonban úgy látom, hogy sokan előnyöket vártak attól, hogy párttagok. Nem a társadalmi érdeklődés, hanem az egyéni érdek hajtotta őket a mozgalomba. Ezért nem vállalták a politikai küzdelmet a hibák ellen. Most meg — tiltakozásul a hiányosságokért — karba tett kézzel bírálnak vagy kilépnek. Nem ritka ez a magatartás, bár nem általános. — MSZMP-tagként mit lát a legfontosabb feladatnak? — A leglényegesebbnek je­lenleg azt tartom, hogy az MSZMP politikai eszközökkel járuljon hozzá ahhoz, hogy tiszta kép alakuljon ki a kor­mány tevékenységéről és a gazdasági helyzetünkről. Át­látható helyzet, ködösítetlen gazdaság szükséges ahhoz, hogy az emberek a gondokat is felvállalva küzdjenek a gaz­dasági talpra állásért. — Mit tart a legfontosabb személyes feladatának? — A tennivalók ismertetése mellett az azok elvégzésére felhívó, meggyőző erejű moz­gósítást. E tekintetben kedve­ző helyzetben vagyok, hiszen szakoktatóként dolgozom. Fe­lelős és szép feladat fiatalok­kal foglalkozni, s a társadalom jöúője szempontjából sem mindegy, hogy ez a foglalko­zás milyen tartalmú és szín­vonalú. — Február óta párttag. Ed­dig azt kapta az alapszervezet­től, amit várt? — Igen. Lényegre törő vitá­kat, jó légkört. Kovács Gyula Kellene a megyei nagybani piát Rothad a burgonya, a zöldség Nyolc éve már, hogy megszűnt működni a Pest Megyei Zöldért Vállalat. Különösebben nagy űrt nem hagyott maga után, hiszen sem a fogyasztók, sem pedig a belkereskedelmi üzlethálózat nem sínylette meg felszámolását. Akad olyan, ta­nácsi területen dolgozó agrár szakember, aki szerint a keres­kedelmet, a fogyasztók ellátását szervezni kell. Erre, annak idején, az említett vállalat merev korlátái miatt nem volt ké­pes. Egyébként, toldotta meg véleményét, a nevét közölni nem engedő funkcionárius, volt egy Mezőgazdasági Terményérté­kesítő Központ, az is megszűnt. Éppen- az utóbbi évek soka­sodó árrobbanásai erősítették meg, hogy valójában nem a piac diktálja a tempót, hanem tudatosan irányítani kell a keres­letet és a kínálatot. Pest megye zöldségellátása ma megnyugtató képet mutat. Ezt erősítették meg a témával kapcsolatban megszólaltatott szakemberek is. Varga Lász­ló, a Pest Megyei Tanács ke­reskedelmi osztályának főelő­adója szerint nincsenek gond­jaik — már ami a terítést, a választékot illeti. Az árak már egy külön kategória, azok vál­tozatlanul magasak; eseten­ként irracionálisán is. Példa­ként hozta fel a nagyvásár­csarnokot, mondván, ott lénye­gesen olcsóbbak a gyümölcsök és a zöldségfélék, mint pél­dául a megye falvaiban, a ki- sebb-nagyobb településeken. Miután az üzletvezetők az ős­termelőktől is vásárolhatnak, s azt meghatározott haszonnal értékesíthetik, ezért tűnik drá­gábbnak a vidéki ellátás. A zöldség mindenütt eladható, ahol megveszik. Ami a leginkább sújtja a termelőket, a forgalmazókat, az a túltermelésből származó eladási gond. A betárolt burgo­nya, hagyma, gyökér, alma jó része tönkrement. Tonnaszám­ra takarítják ki mostanában az elrohadt sárgarépát, gyö­keret, s egyéb zöldségféléket. Az említettek keserítik meg például a Dél-Pest Megyei Áfész hétköznapjait. Varga László szerint szükséges lenne a megyének egy nagybani piaccentrumra. Mint mondta, gyakorta emlegetik a lehetsé­ges helyszínek között, mint legideálisabbat, a Gyál hatá­rában levő területet. Nézőpont kérdése, hogy majd végül is hol létesül, és egyáltalán meg­valósul-e a megyei nagybani. Vannak ugyanis intő jelek, kedvezőtlen előzmények. A már említett Skálával a megyei áfészek közül a gödöl- löieknek vannak kapcsolataik, de a fogyasztók körében ked­vezőtlenül magas áraik nem teszik az üzletet népszerűvé. Vác ipari város, s ehhez nagy vonzáskörzet is tartozik. Bőséges kínálat a váci piacon. Nem csak az áruk, de értékük is primőrnek mondható (Erdősi Ágnes felvétele) Világszínvonalú gépparkról álmodoznak Nem volt anyag, állt a munka Gomela Péterné, a tanács ter­melési és ellátásfelügyeleti osztálya kereskedelmi csoport­jának vezetője szerint renge­teg az őstermelő. Számukra megvannak a lehetőségek ar­ra, hogy áruikat a piacokon ér­tékesítsék, vagy éppenséggel saját portájukon adjanak túl azokon. Létezik, és mind na­gyobb támogatást élvez a fo­gyasztói érdekvédelem. A he­lyi Vásártéren meggyőződhet­tünk arról, hogy milyen bő­séges és kiváló minőségű a zöldség- és a gyümölcskíná­lat. A csoportvezető utalt ar­ra, hogy a Vác és Vidéke Áfész-nek bizony naponta kell megküzdenie, felvennie azt a bizonyos kesztyűt ahhoz, hogy versenyben maradjon a pia­con. Gyakran 30 százalékkal olcsóbban kínálják a burgo­nyát, a hagymát. Ebben alap­vetően kényszeruségi okok ját­szanak közre, hiszen sok van belőlük, és minőségük napon­ta romlik. Vadász György, az áfész me­zőgazdasági osztályának volt vezetője már nyugdíjaséveit tölti, de ma is aktívan tény­kedik. Az őstermelők, mond­ta, napjainkban kétségtelenül nagy előnyt élveznek a zöld­ségpiacon. És nemcsak a vá­rosban, a megyében, de ott vannak a Bosnyákon is, ahol a fogyasztók jó minőségű árut kívánnak vásárolni. Egyúttal ez a tömény telítettség agyon is ütötte az ellenőrizhető zöld­ségkereskedelmet. A megyei Zöldért megszűnése után, em­lítette, a forgalmazás 90 szá­zaléka került az áfészek kezé­be. A vállalkozókészséget jelzi, hogy évek óta a szövetkezetek látják el a közintézményeket, üzemi konyhákat, iskolákat, óvodákat. Nagy tételekben vá­sárolnak fel málnát, epret, élő állatokat. Furák János, a Vác és Vi­déke Áfész elnöke szerint a piaci tisztánlátás és a nagyobb nyereség elérése érdekében a helyi piacokat még nagyobb pontossággal kell felmérni, hi­szen nem kis kockázatot kell naponta vállalniuk. Nevetsé­ges áron adnak túl a hagymán, a burgonyán. Nagy baj, emlí­tette, hogy nincs, aki előre szerződne velük. Bizonytalan felvásárlási körülmények kö­zepette egyre nehezebb nye­reségesen kereskedni. Mivel a boltok a kistermelőktől szer­zik be az árut, az érthetően frissebb és versenyképesebb. Gyócsi László Nem várt kellemetlenségek tarkították az Elegant Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységé­nek első negyedévét. A várt alapanyag-szállítmányok csak tetemes késéssel érkeztek meg, s így a szalagokon dolgozó varrónők tétlenségre voltak kárhoztatva. De nemcsak Ceg­léden, hanem az anyavállalat valamennyi gyáregységében is. Néhány hete a fővárostól Komlóig a vállalat kiemelt gazdasági egységeinél négy napon át szüneteltették a munkát! Mivel nem volt más feladat, ezért a ceglédiek az Elegant- bolthálózat számára varrtak, ami érthetően szokatlan volt számukra, hiszen évek óta ez a gyáregység a vállalat egyik legexportképesebb területének számít. Tucatnyi nyugati cég számára készítenek különböző női kollekciókat, vállalnak bérmunkát. Az igazi hajrá, a nagyobb munkalendület a jel­zések szerint májusban kezdő­dik, amikorra esőstől érkeznek be a megkésett import alap­anyagok, kellékek, s a meg­szokott 10—12 ezres exportté­telek között nem lesznek rit­kák a 16 ezer darabos kollek­ciók sem. Közben olyan hírek is ter­jednek a városban, és a varró­nők között is, hogy eladólis­tára kerül a gyáregység, mert az anyavállalatnak úgymond rosszul áll a szénája. A hely­zet, hallottuk illetékesek ré­széről, távolról sem ad okot pánikra, a hangulatkeltésre. Az viszont tény, hogy az Ele­gant Május 1. Ruhagyár átszer­vezés előtt áll. Nagyon vár­ják az úgynevezett átalakulási törvény mielőbbi megszületé­sét, hogy remélhetően már az esztendő második félévétől, mint részvénytársaság működ­jön az egykoron szebb napokat megélt nagyvállalat. Az elmúlt év őszén még ar­ról hallottunk Cegléden, hogy tőkés érdekeltségű vegyes vál­lalattá szerveződik át a gyár­egység. A pillanatnyi helyzet azonban ezt megcáfolja, hiszen ha a vállalat részvénytársaság­gá alakul, akkor a ceglédi gyár, mint részvényes, tovább­ra is tagja marad a hazai kon­fekcióipar reprezentánsának. A ceglédi gyáregység gép­parkja már olyannyira elhasz­nálódott. hogy rászorul a tel­jes cserére. Minden remény megvan arra, hogy a világhí­rű Brader japán konfekcióipa­ri gépeket előállító cég hol­landiai leányvállalatánál készí­tett masinákat telepítenek a régiek helyébe. Egyébként a gyáregység tel­jes műszaki korszerűsítésére nemzetközi pályázatot írtak ki, s ezen, sportnyelven szólva, olyan cégek is labdába rúg­hatnak, mint például a gőzva­saló automataberendezéseiről híres olasz Maopi, vagy a var­rógépeivel nemzetközi hírnevet szerzett Dürkopf. Vezető beosztású szakember említette, hogy legalább más­fél millió dollárba kerülne a ceglédi gyáregység gépparkjá­nak korszerűsítése, s ekkora összeghez csak banki kölcsö­nökből juthatnak hozzá. A vi­lágszínvonalú technológiának azonban ára van. Ha azt gaz­daságosan kezelik, s megfelelő a marketingtevékenység, ez a tetemesnek látszó összeg rövid időn belül már hasznot hozhat. Ami különösen nagy izgalmat keltett a ceglédiek körében, az az, hogy a gyáregység talán már ez év végén úgy szerepel, mint a Brader cég Kelet-Euró- pában felállítandó referencia- üzeme. Ilyen szakmai rangra, elismerésre pedig csak azok képesek, akik a nyugati piaco­kon eddig jó minőségű termé­keikkel bizonyítottak. Lám, a ceglédiek magas színvonalú munkájának beérni látszik a gyümölcse, s várhatóan már ez év szeptemberétől egy teljesen megújhodott ruhagyárban dol­gozhatnak a varrónők. A régi Textima és egyéb, eleddig jól bevált, de már ki- selejtezésre megérett varrógé­peket valószínűleg megvásá­rolhatják majd azok, akik hosszú éveken át varrtak raj­tuk. Azokat a gépeket pedig, amelyek még biztonsággal üze­meltethetők, az anyavállalat áttelepíti egyéb gyáregységei­be, vagy éppenséggel valame­lyik telepére. Gy. L. Ő ÍRTA De nem olvasta! Ahogyan azt mondani szokták: már a vízcsapból is ez folyik. Ez: rendőr- ügy(ek). Azt írta például Varga Zsolt ebben a víz­csaptémában (Mai Nap, április 24., 9. oldal), hogy „láthatóan egyre több van a magyar rendőrség rová­sán.” ű írta — ő tudja. Ha láthatóan, akkor látha­tóan, azaz hogyan meré­szelnénk közbekérdezni, hiszen földre sújtana ben­nünket a tények tömege. Csakhogy ez a láthatóan — láthatóan furcsa átala­kuláson megy át. Az ún. kopfban — amint azt a szakmai tolvajnyelv jelöli —, azaz az interjú beve­zető részében még ez a láthatóan áll. A szerző vé­leményének összegezésére szolgáló kopfot követik a kérdések és a feleletek. Még csak a harmadik kérdés olvasásánál tartunk — csak. mert van belőle tizennégy —, amikor mit kell látnunk?! Azt. hogy a láthatóan úgy tűnikké so- ványodik. Azt kérdezi ugyanis V. Zs., ......úgy t űnik, mind többször sze­gik meg a szabályokat" (a rendőrök), Rág bennünket a két­ség. Ha láthatóan egyre több van a magyar rend­őrség rovásán, akkor miért kell ez a dodonai jóslat­hoz hasonló megfogalma­zású úgy tűnik? Mire jó ez a finomkodás?! ön. kedves V. Zs., kesztyűs kézzel bánik azzal a testü­lettel, amelyet — a kopf­ban írta ezt is — „moto­zás, botozás és kényszer- vallatás” jellemez?! Sőt! ..Brutalitásuk immár poli­tikai kérdéssé is vált.” Rág bennünket a kétség. Nemcsak a finomkodás, a kesztyűs kéz miatt, hanem azért is, vajon elolvasta-e V. Zs. azt, amit írt? In­terjúalanya. a Katonai Fő­ügyészség főosztályvezető­je ugyanis azt mondta a rendőrökre, „nagyjából azonos szinten mozog bűn- cselekményeik száma.” Az­az láthatóan nem több és nem kevesebb, mint ko­rábban, esztendők óta. több év átlagában. Ami láthatóan nem igazolja a kopfban szereplő állí­tást. Ügy tűnik, mintha el­lentmondás lenne az állí­tás és a tények között. De feltűnhet-e az ilyesmi an­nak, aki csak ír, de nem olvas?! KLIENS A CHINOIN ELLEN Levél a miniszterhez •/ A városi tanács testülctci- t nek egyetértésével Vác ál- ^ lami, párt- és társadalmi 2 szervezeteinek vezetői az alábbi levelet juttatták el Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási í miniszterhez. Tisztelt Miniszter Űr! Vác Város Tanácsa, a vá­ros politikai szervei, mozgal­mai és egyesületes a lakosság iránt érzett felelősségtől vezé­relve tiltakoznak a Chinoin vá­ci telepének további működé­se ellen. E telep működése szinte pótolhatatlan veszteséget oko­zott az évtized elején déli víz­bázisunk elszennyezésével E traumát a város köztudata épp hogy elviselte, újabb ve­szélyként lebeg a fejünk fe­lett a telepen levő veszélyes hulladékégető ellenőrizhe­tetlen működése. Nem elég, hogy a Chinoin gyarmatként kezelve a városunkat itt ége­ti veszélyes hulladékait, még bérégetést is végez. Ennek a tevékenységnek szúrópróba­szerű ellenőrzéseit végző ta­nácsi bizottságunk az elége­tésre kerülő anyagok megfe­lelő dokumentálását nem ta- ' iái ja, és az égető működésé­ből eredő levegőszennyezési mérést csak hatósági úton tudjuk kikényszeríteni. Bizalmunk még megmaradt csíráit is megszüntette leg­újabb — helyszíni ellenőrzé­sükön kontrollált — informá­ciónk. Minden szempontból a legmagasabb veszélyességi osz­tályba sorolt mérges gázt is tárolnak a telepen — mely belterületen fekszik — tud­tunk és beleegyezésünk nélkül. Követeljük a telep környe­zetvédelmi szempontból való azonnali^ bezárását, a szüksé­ges vizsgálatok elvégzését, s felelősség megállapítását. Amennyiben április 30-ig nem kapunk megnyugtató választ, tömegdemnostrációval adunk nyomatékot követelésünknek. Vác, 1989. április 20—25. dr. Bóth János (tanácselnök) Koltai Imre (országgyűlési képviselő) Lábai László (MSZMP) Illés Mária (HNF) Hajdú Sándor (MDF) Schenk Lajos (KISZ) Bonifert Danát (SZDSZ) Molnár Zsófia (FIDESZ) Országh Ferenc (városi szakszervezet) Szarka Győző (Kisgazdapárt) Gruber Attila (Városvédő és Szépítő E.) Bóczné Újvári Mária (Múzeumi Egyesület)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom