Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

Titian 19S9. Április 22., szombat Születésnapi kiállítás Shakespeare/ a magyar költő A drámaköltő végrendelete Itt állunk, és a szánk nyit­va van: ez aztán tud, ez a Shakespeare William! — éne­kelte a ravaszdi költőről szó­ló dalában Cseh Tamás. És Bereményi Géza szándékosan vulgarizált megfogalmazása azt önti szavakba, amit a Shakes­peare darabjaival szembetalál­kozó néző, olvasó érez: a rá- csodálkozást utánozhatatlan, egyedi művészetére. A nagy angol első igazi mű­fordításainak elkészülte, a XVIII. század óta jelen van a magyar irodalomban. S je­len van a magyar színpadokon is, a kezdetektől: legkorábbi színtársulatunk, a Kelemen László vezette együttes 1790- ben első bemutatójának a Ka­zinczy Ferenc fordította Ham­letet szánta. Játszottak Sha- kespeare-t a Nemzeti Színház megnyitása előtt, majd a hosz- szas küzdelem árán megszüle­tett teátrumban is háziszer­zőnek számított. Megőrizte vezető szerepét napjaink szín­házaiban is, ezért nevezhette őt — félig ugyan tréfásan, ám félig komolyan — klasszikussá vált fordításainak kortárs szer­zője, Mészöly Dezső legna­gyobb nemzeti költőnknek. A Shahespeare-tisztelő vi­lág évfordulóra emlékezik az idén áprilisban: 425 éve an­nak, hogy a Warwíckshire- beli Stratford-upon-Avonban megszületett John Shakes­peare jómódú kereskedő kisfia, William. Az eseménynek, s a drámaíró magyarországi kul­tuszának köszönhetően aján­lott fel a British Council har­minc tablót, amelyeknek ős­bemutatójára Shakespeare Ma­gyarországon címmel került sor az Országos Széchényi Könyvtárban, az intézmény és a Magyar Shakespeare Bizott­ság közös kiállításán. Az angol nyelvű színes tab­lók bemutatják a költőt, s a Színházi példányok, kellékek között (Erdősi Ágnes felvételei) Varga Vilmos Algírban, Párizsban, többek között a Vasarely-alapítvány központjában, az Egyesült Ál­lamokban és természetesen Budapesten. Egy Ízben lakóhe­lyén, Budakeszin is bemutat­kozott a művelődési házban. Varga Vilmos festő- és gra­fikusművész 1952-ben született Egerben. Az algíri képzőművé­szeti főiskolán végzett, diplo­máját 1984-ben honosíttatta a Magyar Iparművészeti Főisko­lán. Tucatnyi kiállítása volt Szívesen foglalkozik olyan romantikus témákkal, mint az álom, ébredés, kapcsolat, sze­relem. Az európai művészet hagyományain nevelkedett né­ző nem érzi idegennek alkotá­sait, hiszen a hivalkodástól mentes, visszafogott, mondhat­ni szikár előadásmód megóvta Varga Vilmost attól a veszély­től, hogy látványos, ám seké- lyes művekkel lépjen a közön­ség elé. Alkotásai azt bizonyít­ják: olyan úton jár, amelyen érdemes tovább haladni. Gra­fikáit lapunk 7. és 9. oldalán láthatják. kort, amelyben élt. Láthatjuk a stratfordi kettős homlokzatú apai házat, amely 1874 óta nemzeti emlékhely, s a színházi életből szülőföldjére vissza­vonult szerző mellszobrát. A templomot, amelyben megke­resztelték, s eltemették. Életé­nek első és utolsó dokumen­tumát: keresztelésének be­jegyzését a helybeli parókia anyakönyvében s a végakara­tát megörökítő iratot. Egyetlen hiteles arcképét, s hírnevessé vált színházának ábrázolását London korabeli térképén. A drámaköltő műveiben visszatükröződő, s unalmasnak éppen nem nevezhető rene­szánsz élet pezseg ezeken a képeken: falusi asszony gyalo­gol csirkéivel a piacra, pat­kányfogó szalad az utcákon, tűzoltók loholnak bőrvödreik­kel a félig fából készült, s bármikor lángra lobbanó há­zak között. Árulókat akaszta­nak, törnek kerékbe, négyei" nek fel, boszorkánysággal vá­dólt szerencsétlenekét merí­tenek vízbe, míg a régi és a modern határán álló korban Sir Francis Bacon a jövő tu­dományos gondolkodásának eszmei alapjait fekteti le mű­veiben. A boszorkányoktól reszkető Machbeth kora ez, s a túlvilágban kételkedő Ham­leté. Ám e tablók önmagukban még nem viselhetnék a Shakespeare Magyarországon címet. Az elnevezés jogossága a Széchényi Könyvtárnak kö­szönhető; majd százezer da­rabos Shakespeare-gyüjtemé- nyük tette lehetővé az angol bemutató kiegészítését magyar vonatkozású anyaggal. Így ke­rült ide például az angol köl­tő műveinek Kossuth Lajos birtokában levő összkiadása, amelyet a magyar politikus tisztelőitől, brit munkásoktól kapott ajándékba. Szerepelnek a kiállításon Apponyi Sándor bibliofil kötetei, s mellettük Madách német nyelvű, agyon­olvasott könyvei. Az alapító, gróf Széchényi Ferenc egykori Shakespeare-kiadása mellett ott láthatók a „házi szerzősé­get” igazoló színházi ügyelő­éi rendezőpéldányok. Az Országos Széchényi Könyvtárban helyet kapott ki­állítás nem csupán jnozdulat- • len .tárgyakkal szól 'a költőről. A látogatók, számára folyama­tosan vetítenek néhányat a BBC által feldolgozott darab­jaiból, s a magyar színházak előadásaiból. Az Egyesült Ki­rályság magyarországi nagy- követségén pedig brit filmhó­napon tekinthetik meg a né­zők ingyenes előadások kere­tében a legszebb Shakespeare- filmeket. Mörk Leonóra Nyugatnémet antenna — magyar vétel Verőcén Csak nyomkodom Bevezették. Igen, határozot­tan fáradtnak tűnt a barátom hangja, miközben beszélt. És az arcára is mintha ugyanez a fáradtság ült volna ki. Sze­meit barna karikák árnyékol­ták, vonásai gyűröttek. Még a múlt héten, folytatta valami különös izgalommal, öregem, ez fantasztikus. Érted ... Fan- tasz-ti-kus. Teljesen el vagyok varázsolva. Csak ülök a té­vé előtt, nyomkodom a gom­bokat és ... szávai tiszta Ame­rika! Tisztelt lakótárs / Meg tiszta Franciaország — tehetném hozzá. Meg Német­ország. Meg Anglia, Mert nem csak a világútlevél, a parabo­laantenna sem ismer határo­kat. Az ember pedig tényleg ott ül a készülék előtt, és nyomkodja, nyomkodja, nyom­kodja a gombot. Illetve — hogy a kört végre valódi mondan­dómra szűkítsem —, Verőce­maroson egyelőre csupán nyomkodná, nyomkodná, nyom­kodná. Bár most már talán nem kell sokáig feltételes módban szólni. A településen tudniillik néhányan elkezdték szervezni annak a zártláncú televíziós hálózatnak a kiépí­tését, amely lehetővé tenné a műholdas programok vételét. A községben januártól egy felhívás járt — ezt elősegíten­dő — körbe. A papírlap az ilyenkor szokásos tájékoztatás mellett lehetőséget nyújtott a csatlakozásra is. Elég volt, ha á legfelül tisz'elettel megszó­lított lakótárs a másik oldalra odaírta a nevét és a címét, máris a verőcei Parabola Ká­beltelevíziós Egyesület jöven­dőbeli tagjának érezhette ma­gát. Az eddigi eredményekről, valamint a kábeltelevíziózás verőcemarosi elképzeléseiről Poldauf Lászlóval, a kezde­ményezés egyik elindítójával beszélgettem. — Az egyesület március 26-án hivatalosan is megala­kult. Megtörtént a fő tiszt­ségviselők megválasztása, az alakulást bejelentettük a cég­bíróságnál. A felmérőlapok alapján eddig háromszáz ta­gunk van, ami — tekintve hogy egy családot számolunk egy tagnak — gyakorlatilag a falu lakosságának körülbelül egyharmadát jelenti. Termé­szetesen sokan támadnak is bennünket: miért nem az utak fejlesztését, a telefonhálózat kiépítését szorgalmazzuk in­kább. Ehhez csak annyit ten­nék hozzá: megkerestük a postát, mert a telefont szeret­tük volna a kábeltévével pár­huzamosan bevezetni tagjaink lakásába. Az illetékesek azon­ban olyan horribilis összeget mondtak — 16 millió forintot —, hogy a tervünkről le kel­lett tenni. S hogy szükséges-e a kábeltévé? Menjen egyszer végig a községen. A mozi nemrég szűnt meg, a műve­lődési házba legfeljebb 130-an férnek. Az emberek ritkán áll­nak meg az utcán beszélget­ni. Ügy érzem, mintha apad­na a közösségi szellem. Ez utóbbi erősödését is jól szol­gálná a televíziós hálózat. — Fontosnak tartom a mű­holdas programok vételét, ám eddigi megfigyeléseim szerint a parabolaantenna felszere­lése inkább elszigeteli, mint összehozza a lakókat... — Mi viszont a kiépítés mel­lett egy saját stúdiót is meg­próbálunk létrehozni — foly­tatja Poldauf László. — Ez olyan közvetlen, egyirányú információáramlást tenne le­hetővé, amely elősegítené azt, hogy mindenki jobban oda­figyeljen a községben történ­tekre. A helyi kisiparosok rek­lámozásától a tanácsi közér­dekű tudnivalókig a falu ese­ményeiről szóló tudósításokig számtalan feladatot el tudnak látni. ' — Mennyibe kerül mindez? — Három vállalkozótól kér­tünk előzetes költségvetést. A benyújtott árajánlatok 12—13 —15 ezer forintos családonkén­ti hozzájárulást tartalmaztak. összeget le lehetne vonni a következő évi adóalapból. Ké­szítettem egy hozzávetőleges számítást, amely szerint így 700 forintot tudnánk tagonként megtakarítani a dolgon. — Ez a 12 ezer forint tar­talmazná a már említett stú­dió létrehozását is? — Eddigi elképzelések sze­rint igen. A befizetéseket egyébként egy összegben, illet­ve tekintettel a kispénzű em­berekére két részletben — fe­lét azonnal, felét a kiépítés befizetéséig terjedő időn belül — szeretnénk megkapni. Amint a beérkezett alapítványi ösz- szeg eléri az egymillió forin­tot, az egyesület megrendeli a munkát. Ha 4—5 hónapos át­futási időt veszünk alapul, akkor november táján már a teljes hálózat elkészülne. SZÍNHÁZI LEVÉL' A képernyő-őrület Alapítvánnyal olcsóbb — Ám nem csupán a pénz miatt döntöttünk a legolcsóbb javára, hanem azért is, mert tőlük kaptuk a legkomolyabb garanciákat. A leendő kivite­lező a Coopinvest-Telecoop Szövetkezet a legkorszerűbb berendezésekkel dolgozik. A Verőcén felszerelendő anten­na például nyugatnémet gyárt­mányú lenne. A hozzájáruló-, sokkal kapcsolatosan nekem van még egy ötletem. Ha az egész rendszerkiépítést alapít­ványi formában valósítanánk meg, akkor az így befizetett — Milyen programokat tud­nak majd a verőceiek fogni? A szórólapon, az ASTRA, a SKY, a Super Channel és a TV 5 adásait tüntették fel... — Ismeretes, hogy az év vé­géig a SKY és a Super leáll, részben helyettük már május­tól fogható lesz Magyarorszá­gon az Európa TV nevű an­gol nyelvű adó. Szeptembertől kezdődik a DBS műholdak műsorszórása. A posta határoz majd arról, milyen programo­kat lehet végül fogni. Bárhogy döntsön is a posta, reméljük mi jól járunk majd Sőt, hogy újból a barátomat idézzem, fan-tasz-ti-ku-san. És aztán, november után kez­dődhet Verőcén is az álmosság, a fáradtság, a képernyő-őrü­let. De nem kell aggódni. Min­den csoda három napig tart — szokták mondani. A főfá­jás lassan elmúlik, ám az an­tenna megmarad. És ez a fő Vidám kódunk Valaha nagyon jól tudták a színidirektorok, hogy az évad befejezése előtt még valami közönségesalogató darabot kell elővenni, hiszen a közelgő nyár kínálkozó egyéb örömei­től csak a „nagy dobás” csá­bíthatja el a nézőket. Ha már lehet kirándulni, lehet sörözni „a zöldben”, azaz a nyári kert­helyiséges kisvendéglőkben, akkor nagyon izgalmas, na­gyon mulatságos, vagy nagyon pikáns darabnak (vígjátéknak, bohózatnak, zenés komédiá­nak) kell lennie annak a szín­házi előadásnak, amelyre be­ül a nagyérdemű. Az évad végi könnyedebb, biztos sikert ígérő játékok be­mutatásának így nyilvánva­lóan pénzügyi okai voltak el­sősorban. Falusy Zsigmond Miután pedig manapság is színházi főszempont a pénz­ügyi mérleg egyensúlyban tar­tása, különösebben nem is kell meglepődnünk, ha szín­házaink egyre-másra tartják a vígjáték-bemutatókat vagy fel­újításokat így évad végén. Ma annyiban más a helyzet, hogy a bemutatók jól átfuttathatok a következő évadra is. És ha a színház ügyes, egy áprilisi vagy májusi bemutatóval megoldja a következő évad kezdésének első gondjait, hi­szen egy még ki nem futott előadást dobhat be, s amíg az megy, addig van idő másra felkészülni. No és persze azt se feledjük, hogy egyes szín­házaknál az ilyen víg játékos zá­rás természetes, mert a profil­jukba vág. Máshol viszont nem igazán természetes, mert nem vág a profiljukba. (Bár egyre kétségesebb, van-e, s ha van, milyen profilja van ma nálunk ennek vagy annak a színház­nak, vagy; hogy tartható-e még a határozott profilú színház eszméje. Ügy-tűnik, egyre ke­vésbé. és jelenleg már talán összesen két olyan színház van az országban, amely ehhez az elvhez ragaszkodni óhajt és tud). No de most nem erről van szó elsősorban, hanem arról, hogy így évad vége felé vi- dámkodunk szerte az ország­ban. Azt nem akarom mon­dani. hogy ha a kedves néző körülményei nem valami vi­dámak. akkor ennek ellensú­lyozására a színházakban kell vidámságokkal traktálni. Ugyanis azok, akiknek a leg­kevésbé vidám az életük, nem járnak színházba, azon egy­szerű okból, mert ezt nem en­gedhetik meg maguknak. Rövid egymásutánban há­rom budapesti bemutató is en­nek a vidámkodásnak a jegyé­ben született (sőt, ha jobban megnézzük a műsorokat, nem is három, hanem öt ilyen be­mutatót találunk). Ezek között van régi siker újraidézése, s van új siker, ami úgy hat, mintha egy régebbi előadást újítottak volna fel. Régi siker volt sok-sok éve Eduardo De Filippo, a nápolyi színházi ember (nem tudom másképp nevezni, hiszen da­rabíró, színész, rendező, szín- igazgató volt egy személyben, saját társulattal és saját szín­házzal) egy furcsa vígjátéka, a Vannak még kísértetek. Bu­dapesten 1955 szilveszter esté­jén mutatta be a Madách Ka­maraszínház, pompás előadás­ban, pompás színészgárdával, íme a nevek: Greguss Zoltán, Váradí Hédi, • Bárdi György, Darvas Iván, Gábor Miklós, Kiss Manyi. A rendező Pártos Géza volt. A darab pedig ar­ról szólt, hogy bizonyos Pas- quale Lojacono nápolyi úr, akinek üres a zsebe és kilá­tástalan az élete, inkább el­hiszi, hogy kísértetek rakják felöltője zsebébe a vaskos pénzikötegaket, semmint hogy bevallja, amit mindenki (s ő is) tud: e pénzek felesége dús­gazdag szeretőjétől származ­nak. A nagy önbecsapás ko­médiája volt ez a nápolyi (nem mindig makulátlan jelle­mű) kisemberek világában ját­szódó komédia. Most a szín­ház ugyanabban a teremben újra ezt a darabot játssza, ez­úttal Huszti Péter rendezésé­ben. Most Sztankay István, Für Anikó f. h.. Székhelyi Jó­zsef, Cseke Péter. Pusztaszeri Kornél és Békés Itala adja elő. Igen, inkább előadja, mint eljátssza, mert ennek az elő­adásnak az a fő hibája, hogy mindenki csinálja a maga megoldásait, mindenki igyek­szik „domborítani" — miköz­ben a darab valahogyan elsik­kad, a játékok nincsenek ösz- szehangolva. a karakterek (ahogy a színházban mondják) eljátszanak egymás mellett. Jobb véleményt alkothatunk a Petőfi Színház felújításáról. Itt az angol Noel Coward egy ugyanitt már játszott komé­diája, a Vidám kísértet került színre. Ennek is volt egy pom­pás előadása bő másfél évtize­de. Azt Várkonyi Zoltán ren­dezte, és Somggyvári Rudolf, Ruttkai Éva, Bánki Tábori Nóra játszotta (bár ő csak később vette át a szere­pét Bulla Elmától). Most — vendégként — Iglódi István rendezte az előadást, és Lu­kács Sándor, Almási Éva, Ha­lász Judit, valamint ismét Tá­bori Nóra játsszák a főbb sze­repeket. A játék jellegzetes­nek mondható brit komédia; krimielemekkel kevert, kissé abszurd, olykor szürrealista vígjáték, melynek a humora minden mulatságossága mel­lett is inkább fanyar, mint harsány. A játék cselekménye a körül forog, hogy az ismert író lakásába egyezer csak be­sétál elhunvt feleségének a szelleme vagy ő maga, miköz­ben persze jelen van az új fe­leség és egy spiritiszta hölgy, aki a szellemei felidézte. No és hát a volt holt nej kísértetét persze csak a férj látja ... Kellemes komédiázás ez, első­sorban Tóbort Nóra spiritisz­taalakítása révén. A Vidám Színpadon — ahol a komédia profilba tartozik — Ray Cooney angol szerző Dél­után a legjobb című vígjáté­kát adják. Olyan, mint egy fergetegesen megírt francia bohózat. Szerencsére akkora lendülettel is játssza Gálvöl- gyi János, Straub Dezső. Voit Ági. Ez a sikamlós komédia annalk mutatkozik a színpa­don, ami: háromórás búfelej- tönek. S erre, mi tagadás, mostanság szükségünk is van. Takács István Lukács Sándor, Almási Éva és Halász Judit a Vidám kisértet egyik jelenetében (Fejér Gábor felvétele) 4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom