Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. Április zz., szombat &áXm 5 A bürokrácia csatornái Csukott ablakok a lakótelepen ja a tanácstag, közben a mocsár jeleit rajzoljuk be az alkalmi térképre. Dr. Geröné Ladányi Anna, a városi tanács műszaki osz­tályának vezetője szerint tár­gyaltak az üzemeltető DMRV képviselőivel, akik megígér­ték, hogy intézkedéseket tesz­nek. Ezt a tanács legutóbbi levelében is sürgette. Igaz, a legbiztosabb megoldásnak ők azt látják, ha az ingatlanokat a tanács kisajátítja és lebon­tatja. Ám erre most nincs pénz — hangzik a ma sztereo­tipnak számító felelet. Jogos követelés — Nem tudom, ki mondhat­ta nálunk, hogy a lebontás mellett lennénk — válaszol­ta kérdésünkre dr. Pécsi Kál­mán, a DMRV osztályvezető­helyettese. — Tény, hogy mi örököltük ezt a berendezést, ami a hatósági előírásoknak megfelelt, engedélyezték. Biz­tos, hogy ezek a 30 kilowat- tos szivattyúk nagy zajt csi­nálnak. Véleményünk szerint a Balatonon alkalmazott Bio- filter elnevezésű szellőztető berendezésekkel kiküszöböl­hető lenne a levegő szennye­zése. Ha nem válnak be, még mindig ráérnek bontani. — Álláspontunk — folytat­ta Pécsi Kálmán —, hogy ez)t a kérdést a beruházóval, azaz a Csatornamű Társulattal ren­dezzék. Az építési engedélyt a ta­nácsnál adták ki. Itt írták alá az üzembe helyezés jóvá­hagyását jelentő okmányt. A kivitelező a Közép-Duna-völ- gyi Vízügyi Igazgatóság szak­embergárdája volt. Az utca­beliek szerint ők is követtek el technológiai hibákat, ám nem ez a lényeg. A perdöntő az, hogy a lakosság megkér­dezése, jóváhagyása nélkül, egészségre ártalmas, nyugal­mukat zavaró objektumot he­lyeztek a közvetlen közelükbe. Nem az ő dolguk ma már azon töprengeni, hogy akik hibáztak, honnan vegyenek pénzt a rendezésre» amit egyébként teljes joggal köve­telnek tőlük. Kovács T. István Hétfőn megírjuk Május elsején, a hagyomá­nyoknak megfelelően a megye valamennyi strandja megnyit­ja kapuit a nagyközönség előtt. Körképünkben beszámolunk arról, hogy az elmúlt hetek­ben, hónapokban hol milyen felújítások történtek. Közöl­jük azt is, az egyes helyeken mennyibe kerülnek a belépők, amelyek egyébként valapieny- nyi megye} strandon drágáb­bak lettek a tavalyihoz képest. Arról is hírt adunk, hogy a strandokon milyen új szolgál­tatásokkal várják a látogató­kat, miként próbálják minél színvonalasabban kiszolgálni a nagyközönséget. A főváros kö­rüli strandokon — főként a hétvégeken — számítanak olyan budapesti látogatókra is, akik gépkocsival érkeznek; ré­szükre korlátozott számban va­lamennyi strand szomszédsá­gában parkolóhelyet alakíta­nak ki. Új pályán fut majd a lokomo Még egy hónap, és teljesen elkészül a Nagytétény—Diósd—Érd állomások közötti, teljesen felújított pályaszakasz. Jelenleg Érd felső állomás térségében dolgoznak a MÁV Budapesti Építési Főnökségének szakemberei (Hancsovszkl János felvétele) Szakközépiskolások versenye Dobáson Felvételi nélkül jutottak főiskolára Kár, hogy mindez csak meg­rendezett szituáció, hiszen az előbbi jelenet a dabasi Tán­csics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola földszintjének egyik szobájában zajlott. Itt rendezitek be azt a „postahiva­talt", ahol a postaforgalmi szakközépiskolai tanulók ápri­lis 19-től 21-ig tartó országos szakmai tanulmányi versenyé­C send és nyugalom vette körül, amikor kinyitotta a szemét. Per­cekig eltartott, amíg rácsodálkozva a körülötte lévő tárgyakra, eljutott a tudatáig, hogy hol Is van; egy kór­házi ágyon. Aztán további hosszú percekre volt szüksége ahhoz, hogy felfogja: nem valami szokványos kór­terem lakója Igen, ez az intenzív osztály. Egyszer már járt hasonló he­lyen. Évekkel ezelőtt, amikor sikerűit beszöknie egy ilyen helyre, hogy lát­hassa a legjobb barátját. Régen tör­tént. Most 6 fekszik egy ilyen osztá­lyon. Mióta vajon? S egyáltalán, ho­gyan került ide? Sokáig csak a mennyezetet bámul­ta, s megpróbált gondolkodni, ám ez sem volt könnyű. Rettenetesen fá­radtnak érezte magát. Fájdalmat nem érzett, csak az álmosság gyötörte. Is­mét behunyta a szemét, de nem ra­gadta magával az álom. Valahonnan a távolból hangfoszlánvok jutottak el hozzá, egy töredezett nevetés, lépé­sek. Ennyi volt minden, s ismét a csend fonta körül. Kora délután tért megint magához. Mozdulni szeretett volna, de nem tu­dott, csak a szemei engedelmesked­tek. a testét az ágy mágnesként von­zotta magához Egészen belefáradt abba. hogy legalább a fejét éhány centiméterrel balra fordítsa Ismeret­len műszerek vették körül az ágyát. Pontosan nem tudta, hogy azok mire szolgálnak, de az volt az érzése, hogv az életét köszönheti a berendezések­nek. Hogy ez igaz-e vagy sem, azt nem tudta. Járatlan volt az orvostu­dományban. kórházat is csak akkor látott, ha valamelyik rokonát, isme­rősét. látogatta meg. Művezetőként dolgozott egv gyárban, s esztergályo­sok tartoztak a keze alá. Neki a sub- ler és a mikrométer volt az erőssége, meg az. hogy a munkadarabok szá­zad pontossággal, jóval a tűréshatá­ron belüli méretekkel készüljenek ... Végül is. ez a hetek óta tar'ó „őrület” okozta a tragédiáját A be­vásárlási láz! Hogv a felesége meg a gyerekei Is azzal kínozták: menjenek ki Bécsbe s vegyenek videót, mert a lépcsőházban már mindenkinek van. csak éppen nekik nincs. Eleinte hal­iül sem akart a dologról, de végül is engedett. Még március elején azt mondta a két fiának: A tavaszi szü­netben mi is útra kelünk. . A gye­rekek boldogok voltak, s Zsófi, á felesége is elégedettnek látszott. Kü­lönös, hogy az asszony mindig a fiúk pártjára állt, bármit is akartak azok ... Útlevelük volt, a hivatalos kereten kívül némi plusz, valuta is került, így aztán semmi akadálya sem volt annak, hogy Trabantjukkal átgördül­jenek a nyugati határon. Amikor megtudták, hogy a vámszabályok rö­videsen megváltoznak, pár nappal az ünnepek miatti tolongást megelőzve indultak el. És bevásároltak Ügy, mint mások, ők is járták az üzlete­ket válogattak, rácsodálkoztak az ud­varias kiszolgálásra, a tisztaságra és sok minden másra. Meglett a video is. A fiai indiántáncot jártak örö­mükben, s gyorsan rábeszélték, hogy pár kazettát is vegyen a masinához, mert az itt jóval olcsóbb, mint oda­haza. Megvette a kazettákat. Maradt még némi pénzük, azt Zsófi költötte el. de gondolt a férjére is, ajándék­kal lepte meg. Igazán szerencsés volt a napjuk. 0 még maradt volna, hogy körülnézzen a „császárvárosban”, de a gyerekek óvatos célzást tettek arra, hogy hosz- szú út áll még előttük. Kicsit bosz- szankodott a figyelmeztetés miatt, de megértette, hogy a két fiút a videó izgatja. Minél előbb szeretnének oda­haza lenni, hogy kipróbálhassák. Kora délután volt, amikor azt mondta- irány a határ! Nem kellett túlságosan sokat várniuk a sorompó­nál, még világos volt. amikor a Tra­bantjuk ismét hazai utakon nvelte a kilométereket. Már Tatabánya fényei is feltűntek, amikor megtörtént a baj . De mi is történt? A kamio- nos volt a hibás? KI tudhatja már. Tény. hogy az emelkedőnél a hatal­mas jármű nem húzódott le balra. a lassabban haladóknak kiépített sáv­ba. ö viszont megtette ezt a Tra­bantjával. Eddig teljesen logikus, meg szabályos is. De amikor lehagyva a kamiont, vissza akart menni kocsijá­val a külső sávba, hirtelen ott ter­mett az az olasz kocsi. Rettenetesen gyorsan jött! De miért akart a ka­mion elé vágni? Ha a belső sávban marad, semmi sem történik, tgy vi­szont ... nem lehetett kivédeni! Egészen felizgatta magát, ahogy, ismét átélte a baleset körülményeit. A csattanást, a gyerekek és a felesé­ge sikoltását, a zuhanást. A film itt megszakadt. Aztán megismétlődtek a korábbi jelenetek. A gvorsan közele­dő fényszórók, a csattanás, a siko­lyok. De hol vannak a gyerekek és Zsó­fi? villant hirtelen az agyába. Le­hunyta a szemét. A felesége és a fial arca jelent meg előtte... Csak mos» döbbent rá. hogy mindennél jobban szereti őket. Nyöszörögni kezdett. Fe­hér köpenyes, középkorú nő hajolt az ágya fölé, s a homlokára tette a kezét. Ez jó volt, kicsit megnyugtat­ta a férfit. — Mióta vagyok itt? — suttogta szinte alig érthetően. — Negyedik napja — mondta a nővér. — És a családom... velük mi lett? — Legyen nyugodt, ők már haza­mentek. A feleségének csak az egyik lába tört el, a gyerekek egészen si­mán megúszták. — És az a másik... — formálta Ismét a szavakat. A nővér először hallgatott, majd azt mondta: — Nem tudom ... mindent én sem tudhatok. T eljesen kifáradt ettől a pár szó­tól, de örömet okozott neki az. amit megtudott. Hogy a fiai és a fe­lesége könnyebben megúszták a bal­esetet. A kocsi biztosan használhatat­lanná vált, meg valószínűleg mindaz, amit magukkal hoztak. De ez a leg­kevesebb! Ismét végtelen álmosság telepedett rá Közeledő lépéseket hal­lott, meg beszédfoszlányokat. Aztán már azt sem. Elaludt. Csitári János Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskolára. Az országos döntőbe egyéb­ként nem volt könnyű bejut­ni, hiszen a selejtezőkön ti­zennyolc postaforgalmi szak- középiskola mintegy ezer ne­gyedik osztályos tanulója ver­sengett a továbbjutásért. A há­romnapos döntőn a postafor­galmi, távközlési és hírlap­szolgálattal kapcsolatos felada­tokat kell megoldani, írásbeli és szóbeli vizsgákon egyaránt. — Idén tizenhatodszor ren­deztük meg ezt az országos ta­nulmányé versenyt — mondja dr. Morvay Ferenc, a Magyar Posta központi oktatási ügy­osztályának vezetője. — Az a célunk, hogy felkutassuk a jö­vő legjobb postai szakembe­reit, jól felkészült utánvótlást neveljünk. Évente más-más helyszín ad otthont a vetélke­dőnek, s meg kell mondanom, Dabas .iól megállja a helyét. — Örömmel vállaltuk a házigazda szerepét — veszi át a szót dr. Krenkó József isko­laigazgató. — Az, hogy minket választottak, az intézmé­nyünkben folyó szakmai mun­ka elismerését jelenti. Először szerveztünk ilyen nagy rendez­vényt, s úgy érezzük, hozzájá­rultunk ahhoz, hogy jó hírét vigyék az idén várossá lett te­lepülésünknek is. ★ Az országos szakmai verse­nyen első lett Filep Anikó (Budapest), második helyen végzett Török Ildikó (Tapolca), a harmadik pedig Nagy Zsu­zsanna (Debrecen). Faggyas Katalin \ nek résztvevői mérhetik össze tudásukat. A folyosón matrózblúzos lá­nyok, öltönyös fiúk ácsorog- nak. Van, aki már * végzett, mások még most várnak arra, hogy számot adhassanak az is­kolában elsajátított szakmai tudásukról, s arról, vajon ké­pesek lesznek-e megfelelő kap­csolatot kialakítani az ügyfe­lekkel. Huszonötén érkeztek az or­szág szinte minden részéből. Pest megye színeit Suba Ildi­kó, a dabasi Postaforgalmi Szakközépiskola negyedikes tanulója képviseli. — Eredetileg a kecskeméti Közgazdasági Szakközépisko­lában szerettem volna tovább­tanulni, de helyhiány miatt nem vettek fel — meséli. — Így jött szóba Dabas. Végül is nem bánom, hogy így alakult, megszerettem ezt a szakmát. Nagyon sokat tanultam erre a versenyre. Lajosmizséről járok be mindennap a suliba, s most persze, az egész szomszédság értem izgul. Végül is a tét nem kicsi; az első tíz helyezett fel­vételi vizsga nélkül bekerül­het a győri Széchenyi István Terjedelmes listát állíthat­nánk össze az olyan extrém esetekből, amikor a műszaki rövidlátásból származó hibák keserítik meg az emberek életét. A példatártól eltekint­ve azonban most elég, ha a dunakeszi Tanácsköztársaság út melletti házak lakóinak panaszait adjuk közre. Ezek elhangzottak már számtalan hivatalos fórumon, megjártak néhány szerkesztőséget, csak éppen senki sem intézkedett. Nem mondtak igazat Riz Sándorné nyugdíjas ke­reskedelmi dolgozó, a 114-es számú ház tulajdonosa, csa­ládjával együtt úgy él a haj­dan nyugodt, szép kis ottho­nában, hogy repedezett falak­ra néz, csukott ablak mellett is szennyvíz bűzét lélegzi, szivattyúmotorok zaját hall­gatja, az általuk okozott rez­gést, vibrálást kénytelen elvi­selni. Szívesen bemutat a má­sik idős szomszéd házaspár­nak is, akik még nála is har­cosabbak. Neumann Ödön és felesége fogadkoznak, hogy igazuk érdekében minden kö­vet megmozgatnak. A két szomszéd telkei között álló üres parcellán tavaly épült fel az a szennyvízát­emelő berendezés, amely már a kezdet kezdetén tönkretette a házukat, környezetüket, s ráadásul be is csapták őket. A hatóság embereit ugyanis megkérdezték, hogy mit épí­tenek ott, mire azt mondták: esövízqyűjtő akna létesítését engedélyezték azért, hogy a város néhány pontjáról össze­futó csapadék áramlását on­nan továbbítsák. Ám a való­ságban a gödi szennyvízcsa­torna tartalma érkezik ta­valy óta az átemelőbe, amely nem is működik tökéletesen, ‘S' ennek következtében a le­rakodó massza szennyezi a levegőt. A bűz a széljárástól függetlenül hol a Duna-parti lakótelep nyitott ablakai felé áramlik, hol meg ellenkező irányba, a főútvonal túlolda­la felé. Itt is, ott is a lakók életét keserítve. Neumannék azt is fölemlí­tik, hogy január 27-én két Lázban (?) család töltötte az utcán az éjszakát, mert akkora volt a vibráció, hogy nem mertek bent maradni a házban. Tele­fonáltak a berendezést üze­meltető Dunamenti Regioná­lis Vízmű ügyeletesének, de senki sem jött ki a helyszín­re. Nem érkeznek válaszok a tanácsnak küldött beadvá­nyokra sem. Tetézték még a bajt azzal is, hogy az Elektromos Művek engedélyt kapott ugyanide egy transzformátorház építésére, amit nem kerítettek be. — Azóta kérem tisztelettel: már elnézést — mondja a házigaz­da keresve az illendő kifeje­zési formát —, vagy nyolcvan ember jár ide, hogy a gyere­kek szeme láttára piszoárnak használja a helyet. A ház eladhatatlan lett. Menni sincs hová. Antal János, a MÁV Jár­műjavító Üzem tanműhelyé­nek művezetője, tanácstag, felszólalt legutóbb a városi testület ülésén, ahol az egész csatornarendszer mai, elfogad­hatatlan állapotát tette szó­vá. Ezzel függ össze a lakók panasza is, ezért kerestem fel, hogy fejtse ki bővebben az el­mondottakat. Térképet készítünk egy koc­kás papíron. Mocsár, halpusztulás — Az a baj — mondja —, hogy az egész rendszer kapa­citása csak hatezer köbméter szennyvíz elszállítására alkal­mas. Ám, mivel megállapod­tak, hogy Göd, Fót szennyvi­zét is itt vezetik el — egyelő­re a város déli határában mű­ködő telepre —, o terhelés ennél jóval több. Csak a má­sodik ütem, a szintén hatezer köbméteres kapacitás segíthet­ne, de ez még sehol, pénz sincs rá, s kérdés, hogy Bu­dapest csatornarendszeréig ve­zetnék esetleg a hálózat ge­rincvonalát, vagy más megol­dást alkalmaznak. Műszaki okok, tervezési hibák is hoz­zájárultak ahhoz, hogy pél­dául március 17-én a horgász­tavak környékét öntötte el a szennyvíz, nagy halpusztulást okozva. A csatornáié az or­szágút mellé került — mond­A postahivatali ablak előtt középkorú nő toporog. Határozott hangon arról érdeklődik az üveg mögött ülő kedves, világosszürke öltönyben feszengő fiútól, kivehe- ti-e a pénzét az OTP-betétkönyvéből, a kamatokkal együtt. A fiatalember szemmel láthatólag nagyon zavar­ban van, fülig pirul, de szakszerű választ ad; a kamato­kat most nem adhatja ki, a hölgynek előbb ki kell tölte­nie egy papírt, s néhány nap múlva jöjjön vissza. Az asszony értetlenkedik, kérdez, a fiú készségesen, udva­riasan válaszol. Végül minden tisztázódik, s az ügyfél elégedetten távozik. Nincs mellékhatása Vastartalmú roboráló Vasban gazdag új roboráló szert dolgozott ki a törökbá­linti Energ—Innov Kisszövet­kezet kutatócsoportja. A szer különféle gyógynövényekből és más természetes hatóanya­gokból, nyomelemekből ké­szül. már egy-két hetes szedés után általános közérzetjavulást eredményez, s fokozza a teljem sítőképességet. Elsősorban gye­rekeknek, terhes nőknek és idős embereknek ajánlják. Az újfajta táplálék-kiegészítő fontos segítője lehet az egész­ségmegőrző programoknak. A szennyezett levegő, a helytelen étrend mind gyako­ribb velejárója ugyanis a szervezet vashiánya, ami pe­dig nemritkán fáradékony­ságot, levertséget, a reakció- képesség romlását, a munka­kedv csökkenését idézi elő. E civilizációs ártalomra kül­földön már felfigyeltek a szakemberek, s a vastartalmú gyógykészítmények forgal­ma meredeken emelkedik. A legtöbbnek azonban káros mellékhatásai is vannak, ami sokakat visszatart a gyógy­szerszedéstől. Az új hazai roboráló szer­nek viszont éppen az az elő­nye, hogy nincs mellékhatá­sa a benne levő bodza, cékla és más gyógynövények jóvol­tából. A készítmény rendsze­res szedése nem csupán hely­reállítja a szervezet vasszük­ségletét, hanem emellett a csontritkulás kialakulása el­len is jótékony hatású. A ro- roboráló, amelynek gyártását hamarosan megkezdik, a gyógynövényboltok kínálatát gazdagítja majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom