Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-20 / 92. szám
4 1989. Április 20., csütörtök Első ízben meghívásra A VIII. országos színházi találkozót az idén május 6. és 18. között rendezik meg Budapesten. A seregszemlén öt vidéki színház nyolc, három budapesti társulat négy előadással szerepel, s meghívták a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyik produkcióját is. Szűcs Miklós, a Magyar Színházművészeti Szövetség titkára a program kiválasztásáról elmondta, hogy a szakmai zsűri a meghívásos elvet alkalmazta. Ez ellentétes az eddigi gyakorlattal, hiszen ezelőtt a színházak neveztek produkciókkal, s ezek közül válogatott a zsűri. A program összeállításának alapvető szempontja volt a minőségi elvek érvényesítése — mutatott rá Szűcs Miklós. Csökkentették a találkozó időtartamát is, mert az a véleményük, hogy a túlságosan hosszú és zsúfolt program kedvezőtlenül befolyásolja az érdeklődést. Szűcs Miklós megemlítette, hogy két előadást — Brecht Egy fő az egy fő (Pécsi Nemzeti Színház) és Spiró György Csirkefej (Pécsi Harmadik Színház) — Sipos László színművész nemrégiben bekövetkezett tragikus halála miatt kellett elhagyni a programból. A színházi találkozó díjait május 18-án ünnepélyesen adják át. Kezdeményez a baráti kör Görgey Artúr életét sok szál fűzte Visegrádhoz. 1874- től 1916 áprilisáig visegrádi lakos volt. Ma is áll az az épület, ahol ezeket az éveit eltöltötte. Az utókor nagy megbecsüléssel gondol az egykori történelmi alakra. Az év elején megalakult Görgey Baráti Körnek népes csoportja működik Visegrá- don, akik sokoldalúan őrzik a hadvezér ott töltött éveinek emlékét. Az Országos Levéltárból eddig 450 olyan levelet gyűjtöttek össze a visegrádiak, amelyek sok érdekes adatot tartalmaznak Görgey életéről, többek között a Kossuthtal való kapcsolatáról. A baráti kör visegrádi csoportjának új kezdeményezése, hogy a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdonában lévő egykori Görgey-házat — legalább részben — emlékmúzeumként hasznosítsák. Az öt éve lakatlan épületben — a tervek szerint — a közeljövőben megkezdődnek a felújítási munkák. A Görgey Baráti Kör ebben is részt kíván venni. Már szervezik — részben a kör tagjaiból, részben a helyi iskola tanulóiból — azokat, akik az idén tavasszal és nyáron az elhanyagolt kertet felújítják. K. Z. Nem csak szerepelt, próbált is mindennap a Musica Humana kamarazenekar Lírai és pikáns Mit lehetne majd kezdeni a nehezen összerakott paravánokkal? — törte a fejét Dániel Kettős kiállítás Nagykőrösön A reneszánsz mesterek igaza „Bepillantva a képernyő uralta ikonoszférába, a számítógép monitorjának kisugárzását vagy egy xeroxgép zümmögését hallgatva valahol mélyen igaz a mítosz, mely szerint a művészet keletkezése, a rajzra, az árnyék körül- rajzolására vezethető vissza, s igazat kell adnunk a reneszánsz mestereknek is, akik szerint minden művészetek atyja a rajz." A fenti szavakat a harmadik nagykőrösi grafikai tárlat kapcsán vetette papírra Boros Géza művészettörténész, feltéve a kérdést, és egyben meg is adva rá a választ, hogy modern korunkban, a kezet szabaddá tevő képalkotó technológiák idején miért fordulnak ifjú művészek a grafika felé. Hat évvel ezelőtt kezdődött az együttműködés Nagykőrös Városának Tanácsa és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója között, s ennek eredményeként állt össze az első tárlat anyaga. A rendezésbe bekapcsolódott a KISZ városi bizottsága is, s a kiállítás azóta rendszeressé vált. Az elmúlt évek során kialakult az a hagyomány is, hogy az előző rendezvény fődíjának nyertese önálló tárlaton szerepelhet; társainak közös kialakításával egy időben. Ebben az évben ez a lehetőség König Frigyesnek jutott, akinek művei a városi művelődési központban tekinthetők meg Gyermekkori momentumok címmel, míg a grafikai tárlatnak a Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet ad otthont. Ceruza, szitanyomat, szénás tusrajz, xerox, fotó, újságfestmény, kollázs, lakkfilc, toll- és ecsetrajz, akvarell, litográfia, hidegtű, aquatinta, golyóstoll, rézkarc, monotí- pia, vegyes technikával készült képek — igazán nem lehetett könnyű dolga a bírálóbizottságnak, amíg a kiállító harmincöt fiatal munkái közül kiválasztotta a legjobbakat. Ebben az évben hat, különböző szervezetek által felajánlott díjról kellett dönteni. Nagykőrös város fődíját Feledi Zsuzsa, a nagykőrösi KISZ- galéria díját Kopasz Tamás, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójáét Julius Gyula, míg a Művészeti Alapét Gerber Pál kapta. A Pest Megyei Tanács díja Dévényi Jánosnak, végül Nagykőrös város KISZ-díja Palásti Erzsébetnek jutott. Két év múlva tehát Feledi Zsuzsa önálló kiállítására várják majd a látogatókat a negyedik nagykőrösi grafikai tárlat mellett. M. L. H HETI FILMJEGYZET■ Mielőtt befejezi röptét a denevér Bodnár Erika (Anya) és Csontos Róbert (Robi), Tímár Péter filmjének főszereplői Az új magyar film írója és rendezője. Tímár Péter, feltehetőleg a társadalmi — lélektani dráma kategóriájába illeszthető művet kívánt készíteni. Hogy mi a filmben a társadalmi? Bizonyára az, hogy Tímár az elvált, s a gyermeküket egyedül nevelő, még javakorabeli nők helyzetét sajátosan kiszolgáltatottnak látja. s ebben társadalmi okokat vél felfedezni. Filmjének hősnője, a negyven körüli (vagy fiatalabb) bisztrópénztárosnő, kamasz fiával, Robival ?1 együtt. Mint nő is egyedül van, és mint anya sem képes igazán mély kapcsolatot teremteni a fiával. Érzelmileg is kiszolgáltatott, s emberként is az. Talán ezért megy bele egy — a film szerint már az első megjelenésekor idegesí- tően agresszívnek és neurotikusnak mutatkozó —" férfival mélyebb kapcsolatba. És — megint csak a- film-sszeriht — ennek a zavaros magatartású, zavaros életvitelű, egyre nyilvánvalóbban nem normális pszichéjű férfinak a megtartásáért próbálja rávenni a kamasz Robit, hogy engedjen a férfi homoszexuális gerjedel- mének. S talán azért ugrik ki végül is a lichthofba (miután óriási adag gyógyszert vett be, s alaposan rá is ivott), mert már nem képes elrendezni magában és magával a magányát, a becsapottságát, a kétségbeesett erkölcsi lépését, az egész összekuszálódott életét. Talán — mondom. Biztosan ugyanis nem tudhatjuk, mert a film erről nem informál bennünket. Ez a nő semmivel Irgalmatlanul hosszú vagy inkább csak annak tűnő japán film, amelyben a legendák szamuráj-történetei és a modern ál történelmi nindzsa- filmek sajátos keverékét adja Fukaszaku Kindzsi rendező. Van itt kérem minden, amit az utóbbi időben látott hasonló filmekből már untig ismerünk. Gonosz és hatalmas főurak. Szegény, de becsületes harcosok. Halálra üldözött hercegnő. Fantasztikus tájak, helyszínek, barlangok, föld- mélyi palotá-k. Vérszomjas bálványok és istenek. Rejtelmes erejű kristálygolyók. Igaz szamurájok harca a gonoszakkal. Általános és óriási verekedések, kardpárbajok, minden elképzelhető veszedelemmel teli föld alatti folyosók, emberáldozatot kívánó szertartások és még ezernyi más kellék, amit szinte kívülről ismerünk már. És persze van love story is, hiszen m;t ér az egész óriási felfordulás, ha a végén nem lesz egymásé a szép hercegnő és a vagány hős? Éjszakai motorosok Nemrég láthattuk a Madonnák háborúja című japán filmet, amelyben főszerepet kaptak a legjobb márkájú motorkerékpárok. Most ebben a görög filmben is tulajdonképpen a Kawasakik, Yamahák. Suzukik uralkodnak, hiszen nélkülük nem jöhetnének létre a film túlnyomó többségét kitevő motorosvetélkedők. A rendező, Andreas Tsilifonisz először készít nagy játékfilmet (hazájában videoclipek rendezőjeként ismert), és a filmben időnként fel is tűni« valami clipszerűség, de a bugyuta történet, a húsz év után újra menőként visszatérni akaró, megöregedett hajdani menő motorosról mint erkölcsnemesítő célzatú öngyilkosjelöltről, enyhén szólva is nem hozza tűzbe a nézőt. Sémákból és közhelyekből ösz- szeeszkábált ráadásul roppant unalmasan vánszorgó film ez. Takács István-» Váci zenei siker Finnországban Vajon mi rejlik még bennük? A Finn Köztársaság budapesti nagykövetségéről futár érkezett Vácra. Levelet hozott Kormosné Fitter Orsolyának, a Madách Imre Művelődési Központ zenei menedzserének. Az üzenet egyenes folytatása annak a sikeres hangversenysorozatnak. amelyet a Musica Humana kamarazenekar adott Vác testvérvárosában, Järvenpaäben. donság, hiszen nemigen készítettek még videoclipet komolyzenére! Nagylemezre is gondoltak. Tanulságos napot töltöttek még januárban a Főnix Stúdióban. A kilencórás kémény stúdiómunka csupán csak ízelítő volt számukra, erőpróbalgatás. Ám Tóth Ibolya. a Hungaroton zenei rendezője — akit a próbafelvétel irányítására kértek fel annak idejen — jó véleményt alakított ki róluk, s további munkára biztatta a Musica Humana tagjait. Emiatt sem tettek le a nagylemez tervéről, amelynek egyik oldalán magyar, a másikon pedig külföldi klasszikusok müveit veszik föl. Mindannyian a Váci szimfonikusok karában játszanak, a nyáron tehát nem pihen az együttes. Ismét lesz zenei tábor a szakközépiskolásoknak Vácott. A finnországi vendégszereplés újabb fordulatot hozott amúgy is mozgalmas életükbe. Közel azonos időben jártak ott a Tomkins-énekegyüt- tessel, akik elképzelhetőnek tartják a későbbiekben a közös fellépéseket. Zenei ízlésük hasonló, s érdekes módon az énekesek Nógrádi Péter dalát már korábban fölvették repertoárjukba. A Musica Humana az eltelt, idestova huszonegy esztendő alatt több mint félezer koncertet adott, egyetlen meghívást sem utasított vissza. Elvitték az emberi zene hangjait gyárakba, szociális otthonokba s elegáns hangverseny- termekbe egyaránt. Zenei küldetésüket eddig is teljesítették. Most lehetőségük nyílt arra, hogy a magyar zenei élet gazdagságát, színvonalát az országhatárokon túl ugyancsak megismertessék. Művészi adottságaik révén ennek megfelelnek. Vajon mi rejlik még bennük? Vennes Aránk» . Az egy hétig tartó vendég- szereplés öt fellépést jelentett. Egy alkalommal együtt léptek fel a váci KlSZ-kórus- sal, amely néhány hónapja a Harmónia nevet vette föl. A legforróbb hangulatú ezek közül az egész estét betöltő nagy koncert volt, amelyre az építészeti csodának beillő järvenUusimaa — naponta közölt fényképes beszámolót a rendezvényekről. Igaz. nagy várakozás előzte meg érkezésüket. A művelődési központ magyar nyelvtanfolyamán tanulók — meglepetésként — magyar nyelven mondták el: mi mindent tudnak már a váci együttesről. Osmo Björkman, a pääi művelődési központ hatszáz nézőt befogadó színház- termében került sor. Alcik már több ízben lát- ták-hallották az együttest, azoknak nem meglepő, hogy meghódították a mérsékelt tetszésnyilvánításáról ismert finn közönséget. Műsoruk sokunknak ismert zenedarabokat tartalmazott, mint például Kókay Rezső Kis verbunkosok, Tinódi Krónikás dallamait, Bach- műveket, s Farkas Ferenc — a Musica Humana számára írt — Contrafakta Hungarica című alkotásának részleteit. • A nagyközönséget az újszerű dallamvilág, a zenei szakembereket a gondosan kiérlelt, kimunkált tolmácsolás ragadta meg. Az Erdélyi Sándor által vezetett több mint két évtizedes múltra visszatekintő zenekarra egyébként is jellemző az aprólékos, elmélyült előkészítés, az árnyalatok legpontosabb kidolgozása. Bár a Finnországban előadott darabok legtöbbjét hosz- szú esztendők óta játsszák, mégsem érződik rajtuk a meg- untság, tolmácsolásukban általában hasonló színvonalat produkálnak, olykor pedig az újdonság erejével hatnak. A tizennyolc váci zenepedagógusból álló együttes igen gazdag repertoárral rendelkezik. Mégis újabb művek tolmácsolásába kezdenek. Mostanában — a szintén Vácon tanító — Nógrádi Péter, fiatal zeneszerző alkotásait próbálják. Számukra is komponált néhány darabot. A koncertsorozat olyan jelentős eseménye volt a helyi kulturális életnek, hogy az ottani megyei lap — a Keski város polgármestere arról tájékoztatott, hogy még napokkal később is elismerő, dicsérő telefonhívásokat kapott, amelyekben gratuláltak ezekhez a programokhoz. Így tehát még jobban érthető, miért volt ennyire sürgős a nagykövetségről küldött levél. Visszavárják őket júniusban a hagyományos finnországi zenei fesztiválra. Az is szóba került, hogy a finn televízió videoclipet sugározna róluk. Ennek felvételeit várhatóan rövidesen megkezdi egy hazai kft. Ez már önmagában is újA hetvenes évek filmplakátjaiból kétszázat láthatnak az érdeklődők az erdőkertesi művelődési házban (Vimola Károly felvétele) Kornél, az erdőkertesi művelődési ház igazgatója. Elég volt hozzá egy álmatlan éjszaka, máris kipattant agyából az ötlet: plakátokat kell bemutatni. A Pest Megyei Moziüzemi Vállalat készségesnek mutatkozott. A nagykőrösi archívumból válogathatott a művelődési ház igazgatója. Egy évtized külföldi és magyar filmjeit hirdető plakátok legjavát hozta el: szám szerint kétszázat. Aki betér a kiállításra, bizonyára hosszan tartózkodik majd ott, mert mindegyik plakátot érdemes tüzetesen megnézni. Az egyik lírai, a másik pikáns, vagy elgondolkodtató, esetleg kacagtató, netán megható és így tovább. Am ezt az óriási mennyiséget csak úgy tudták felrakni, hogy jutott belőle az előcsarnokba, a folyosókra, a kis- és nagy-, valamint a színházterembe. Valósággal körbetapé- tázták a falat. A közösen rendezett tárlatot á hét végétől május 15-ig láthatják az érdeklődök. Ha már ilyen szépen összegyűjtötték az anyagot, érdemes volna több művelődési házban is kiállítani. V. A. A nyolc szamuráj legendája sem él rosszabb körülmények között, mint annyi hasonló társa sőt ami a lakásából, az öltözködéséből kiérezhető, az éppen az anyagi biztonság. Ez tehát nem motivál. Mint ahogyan az sem világos motiváció, miért éppen ezzel a neurotikus — és nála jóval fiatalabb —, tisztázatlan jellemű, foglalkozású, érzelmi életű alakkal áll össze. Sem eny- nyire kiéhezettnek, sem eny- nyire magányosnak, sem eny- nyire kiszolgáltatottnak nem mutatja a film. És nem tudunk meg többet a férfiról sem. Tímár Péter tehát elfelejti azt, ami egy hasonló típusú filmnél a legfontosabb: a személyek és cselekedeteik pontos, alapos, tökéletes elemzését. megmutatását, elfeledkezik a karakterek és a sztori lélektani hitelességének meg- tet'éfhtéséfől. Ahogy fiefn meggyőző az anya öngyilkossága, éppúgy nem meggyőző az a fondorlatos akció, mellyel Robi szintén a lichthofba küldi a részeg és sírva vágyakozó férfit. S alig érthető a film befejezése, mely azt mutatja, vagy inkább sejteti: Robi elutazik külföldön élő apjához, akivel pedig jóformán semmi kapcsolata nem volt eddig. Miért megy? Ki hívta? A téma felületein maradó film annyit mégis ad, ami vé- gignézhetővé teszi; Bodnár Erika, az anya és Máté Gábor, a férfi szerepében a film szövegét és szituációit mesz- sze túlhaladó erővel, színészi súllyal van jelen, ök akár egy tökéletes lélektani hitelű történetet is el tudtak volna játszani.
