Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

1989. Április 29.; csütörtök Ülésezett az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) megerősítését, hogy a párt tes­tületéi a politikai szempont­ból fontos vezetői tisztségek betöltését, a népképviselet tagjainak választását politikai eszközökkel a jövőben is be­folyásolják; jelölteket állíta­nak, személyi javaslatokat, ajánlásokat tesznek. A testü­let úgy látta, hogy a politi­kai pluralizmus viszonyai kö­zött jelentősen nő a kormány szerepe a személyzeti munka alakításában. Ajánlja ezért a kormánynak az állami sze­mélyzeti munka áttekintését. A Politikai Bizottság a káder­hatáskörök módosításával fog­lalkozó javaslatait a Központi Bizottság következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság átte­kintette a földtulajdoni és földhasználati viszonyok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit. A Politikai Bizottság meg­tárgyalta az MSZMP szerve­zeti felépítésének és működési módjának átalakítására készí­tett vitaanyagot. Javaslatát a Központi Bizottság májusi ülése elé terjeszti. Nem feltétlenül frakciózás a reformkörök együttműködése A Politikai Bizottság ülését követő szóvivői tájékoztatón Tóth András, a KB tanács­adója elmondta, hogy a PB most csak első olvasatban fog­lalkozott a képviseleti rend­szer továbbfejlesztésével, az országgyűlési választások elő­készítésének időszerű kérdé­seivel. Nem döntöttek arról sem, hogy mi legyen az MSZMP álláspontja a leendő Országgyűlés egy- vagy kétka­marás voltáról, és nem foglal­tak állást arra vonatkozóan sem, hogy egyéni választókerü­leti vagy többmandátumos rendszert látnának szíveseb­ben. Mindenesetre valószínű, hogy a mai viszonyoknak a kettő valamiféle kombinációja felelne meg legjobban. Mind­ezekről a párt nemcsak saját körein belül kíván továbbgon­dolkodni, hanem konzultáció­kat szervez majd más politikai szervezetekkel, és meg kívánja vitatni velük a választások időzítését is. lajdonképpen már korábban, a KB márciusi ülésén Lukács János előadói beszédében sze­repeltek és az egész téma visz- sza is kerül még e testület elé. A szervezeti ügyek kapcsán azonban fölmerült egy nagyon aktuális kérdés: vajon köze­lebb került-e Grósz Károly és Pozsgay Imre álláspontja a re­formkörök megítélése ügyé­ben. Petrovszky István el­mondta, hogy a napirend kap­csán érintőlegesen szóba ke­rült a platformszabadság kér­dése, amelynek létrejötte a re­formkorok működését is legi­timmé teheti. Abban a Köz­ponti Bizottság osztályvezetője szerint nincs vita a két vezető között, hogy mint egy platform képviselői és alakítói a re­formkorok horizontálisan is szerveződhetnek és véleményt cserélhetnek. Szervezetileg vertikálisan elkülönült, felül­ről lefelé irányított pártszárny kialakulását vagy létrehozását azonban nem tartják elfogad­hatónak. A szóvivői értekezlet végén Kimmel Emil helyettes szóvi­vő elmondta azt is, hogy a kü­lönfélék között Jassó Mihály. a budapesti pártbizottság első titkára tájékoztatta a testületet a fővárosi május elsejei ün­nepség előkészítéséről. Esze­rint mégis lesz felvonulás, amelynek keretében nagygyű­lésre is sor kerül majd. Ezen a szakszervezetek és az MSZMP képviselője is felszó­lal. B. A. A Pest Megyei Hírlap mun­katársának kérdésére egyéb­ként Tóth András elmondotta, hogy a Politikai Bizottság most nem foglalkozott azzal, hogy új kezdeményezést te­gyen az alternatív politikai szervezetekkel kapcsolatos tár­gyalásokra. Az MSZMP válto­zatlan álláspontja szerint ugyanis az alternatívok meg­közelítése nehezíti a tárgyalá­sok létrejöttét, nekik kell tisz­tázniuk, hogy kétoldalú vagy többoldalú konzultációkat ré- szesítenének-e előnyben. Per­sze a tárgyalások megszakadá­sa nem tekinthető befejezett ténynek, az MSZMP továbbra is szükségesnek tartja és vál­lalja a véleménycserét min­den felelős politikai erővel. A tájékoztatón Petrovszky István, a Központi Bizottság osztályvezetője ismertette a párt belső életének és szerve­zeti rendjének továbbfejlesz­tésével kapcsolatos előterjesz­tését. Ennek fő gondolatai tu­A PEST MEGYEI TANÁCS V. B. ÜLÉSE Mezőgazdasági beruházásra szinte semmi sem Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülésén a testület tájékoztatót kapott a megye komplex ener­giagazdálkodási és -ellátási koncepciójáról, valamint a mező- gazdasági nagyüzemek 1988. évi gazdálkodásáról, a beveze­tett szabályozók hatásáról. Az elmúlt öt évben a me­gye összes energiafelhasználá­sa évente 1,8 százalékkal nö­vekedett, kétszer nagyobb ütemben, mint az ország egé­szében. Ezen belül jelentősen emelkedett elsősorban a ház­tartási villamosenergia- és a földgázfogyasztás. A lakossági igények bővülése nemcsak a népesség szaporodásával ma­gyarázható, hanem azzal is, hogy komfortosabbak és na­gyobb méretűek az otthonok, és megváltozott a fogyasztói magatartás is, hiszen az embe­rek magánvállalkozásokba, jö­vedelmet kiegészítő tevékeny­ségbe fogtak. Ellátási aránytalanságok Léteznek persze ellátási aránytalanságok, hisz jobb helyzetben vannak a városok­ban élők, mint mondjuk az agglomeráció lakói, nem szól­va a kifejezetten hátrányos térségek állampolgárainak A FOGYASZTÓK VÉDELMÉBEN Csúszópénz - nz árban A minőséget nem az ellen­őrzés révén lehet megterem­teni, a minőséget „bele kell gyártani a termékbe” — fo­galmazták meg a Fogyasztók Országos Tanácsa szerdai ki­bővített elnökségi ülésén, ahol a minőségellenőrzés elmúlt évi tapasztalatait összegezték. A fogyasztók érdekében végzett minőségi ellenőrzések­ről beszámolva egybehangzó vélemény alakult ki abban: egységes állami szabályozásra, a minőségi mutatókat egyér­telműen meghatározó szabvá­nyokra van szükség mindad­dig, amíg — a monopolhelyze­teket megszüntetve — nem alakul ki valódi piac. Ezzel összefüggésben többen hang­súlyozták azt is, hogy a — ná­lunk még csak remélt és ter­vezgetett — piaci viszonyok között is szükségesek a fo­gyasztót védő jogszabályok. Némi aggodalommal állapítot­ták meg az ülésen felszólalók: a jelenlegi gazdaságpolitika, amely meghirdette a belső piac és a fogyasztás vissza­szorítását, egyáltalán nem te­remt kedvező feltételeket a fo­gyasztói érdekvédelemhez. Az eszmecserén a termék előállításától a megvásárlá­sáig, használatáig tartó folya­mat szinte valamennyi állo­másának minőségi kérdése te­rítékre került. Ez a folyamat — a vélemények tükrében — napjainkban így írható le: a termelő jórészt csak csúszó­pénz ellenében jut hozzá a szükséges részegységhez, al­katrészhez, ezt a voltaképpen megvesztegetési összeget ter­mészetesen beépítik a termék fogyasztói árába. Emellett — folytatódnak az észrevételek — a gyártók kitalálták az ön­költség csökkentésének egy sa­játos formáját, ami nem más, mint a minőségrontás. Bizo­nyos alapanyagokat „kifelejte­nek”, egyes technikai eljáráso­kat elhagynak, s így változat­lan áron, ám jóval alacso­nyabb előállítási költségek mellett értékesítik a minősé­gében igencsak megkérdője­lezhető terméket. Végezetül a kereskedelem — a hiánygaz­daság egyik jól érzékelhető tüneteként — nem minőséget, hanem mennyiséget vesz át a termelőktől, s így a minőség gondja — mintegy a folyamat végállomásaként — magáé a vásárlóé lesz. E folyamat, illetve a minő­ségellenőrzés mindennapi ta­pasztalatai alapján jutott a FŐT arra a következtetésre: szükség van egy átfogó fo­gyasztásvédelmi törvényre. Emellett pedig az igazságügyi apparátuson belül olyan úgy­nevezett kisbíróságokra, ame­lyek kizárólag a fogyasztók megkárosításából eredő pana­szokban hivatottak eljárni. Rákos, Galga, Szilas, Tápió-Hajta Károkozó belvizek Az elmúlt évtizedben egyre több kárt okoztak a belvizek — állapítja meg az á tájékoz­ható/ amelyet' ~a Pest Megyei Tanács építési és vízügyi osz­tálya állított össze a megye te­lepüléseinek belvízrendezési helyzetéről. Pest megye tanácsi kezelés- oen levő vízelvezető rendsze­re 55—60 százalékban kiépí­tett, így kedvezőtlen időjárás asetén a csapadék elszállítá­sára nem alkalmas. Az utóbbi tizenöt évben a Rákos, a Gál­ja, a Szilas és a Tápió-Hajta patakok vízgyűjtőjében, vala­mint a gyűli 1-es főcsatorna térségében fordultak elő jelen­tősebb vízkárok. Jelenleg is mintegy 30 olyan település ta­lálható a megyében, ahol az átlagot meghaladó mennyisé­gű csapadék miatt könnyen vízkárveszélyes helyzet ala­kulhat ki. öt évvel ezelőtt készült el a megye hosszú távú vízrendezési koncepciója, amely a jelenlegi fejlesztések alapjául is szol­gál. Az új csatornarendszerek építésére, illetve a felújítások­ra fordítható összegeket a leg­veszélyeztetettebb területe­ken használták fel, elsősorban a Rákos-patak, a Szilas-patak, a Galga és a Körös-ér körze­tében! 1975—ÍÖ88 között mint­egy 672 millió forintot költöt­tek mederrendezésekre, kor­rekciókra, mederburkolatok kiépítésére és korszerűsítésére. Ennek eredményeként nőtt a vízelvezető rendszerek kapaci­tása és biztonsága. A fejlesztési és felújítási munkák mellett a helyi taná­csoknak kevés lehetősége ma­radt a rendszeres karbantar­tásra. A VII. ötéves tervben mintegy 332 millió forintot ter­veztek a tanácsi kezelésben levő vízelvezető hálózat fej­lesztésére és fenntartására. A jelenlegi csatornahálózat­hoz még legalább 6—700 kilo­méter vízelvezető építése szükséges, ami több mint egy- milliárd forintba kerül. A pénzügyi lehetőségeket figye­lembe véve, a munka körül­belül tíz-tizenöt évig tart majd. K. Á. Vetik a napraforgói i esélyeiről. Sok probléma for­rása volt például, hogy a me­gyében korábban öt vállalat adta az elektromos áramot, s más megyéből kellett várni a szakembereket, ha hiba csú­szott a szolgáltatásba. Ezentúl csak a DÉMÁSZ, az ÉMÁSZ és az ELMÜ felségterülete lesz megyénk, és szó van ar­ról is, hogy a vállalatok szá­mát további eggyel csökkent­sék, ezzel is átláthatóbbá, szervezettebbé téve a rend­szert. A földgázellátás bővíté­sében megyénk kiemelt fej­lesztési lehetőséget kapott, en­nek nyomán három esztendő alatt megduplázódott a gázfo­gyasztók száma, amiben per­sze komoly anyagi szerep ju­tott a lakosságnak. További tervek készültek Aszód és tér­sége, Zsámbok és környéke, Nagykáta körzete, valamint Dunavarsány—Taksony— Kiskunlacháza és környéke települései gázellátásáról. A testületi ülésen az is te­rítékre került, hogy az ÁFOR egyre-másra csukja be a pro­pán-bután gázpalackokat áru­sító telephelyeit, mert a vál­lalkozás számára nem hoz ele­gendő hasznot. Ellátási zava­rok tapasztalhatók a megyé­ben, ám az űrt pótlandó, ma­gánosok már jelentkeztek: ők vállalnák az értékesítést. Igen ám, de a szabályok érthető okok miatt szigorúak, pil­lanatnyilag nincs lehetőség foglalkoztatásukra. Előbb még kellene szervezni a cse­retelep-kezelői tanfolyamot, hogy a tanultak alapján ga­rantálható legyen a biztonsá­gos árusítás. Tény azonban az is, hogy a településeken mű­ködő gamesz-ok számára is jó üzlet lehetne a gázpalac­kok árusítása. Szétosztották a tankönyvsegélyt gőzök létszámának csökkenése sokszor nehezítette, feszültsé­gekkel tűzdelte meg életüket. És bár tették dolgukat: elvé­gezték az éppen soron lévő munkákat, biztosították a la­kosság színvonalas ellátását, hozzájárultak az országos szin­ten elért 1,6 milliárd dollár konvertibilis bevételhez, az 1 milliárd dolláros külkereske­delmi aktívum eléréséhez. Ugyanakkor megyénkben alig gyarapodott a szövetkezetek vagyona, fokozódik a tőkeel­vándorlás, alacsony a ráfordí- tásos nyereségráta, számotte­vően romlott a pénzügyi hely­zet. A mezőgazdaságban a jö­vedelemelvonás olyan mérté­kűvé vált, hogy beruházásra szinte már semmi sem marad, ez pedig annyit jelent, hogy lassanként az egyszerű újra­termelést sem tudják biztosí­tani. A testületi tagok véle­ménye szerint ezt a folyama­tot meg kell állítani, hogy verseny- és szektoregyenlősé­get, reális árakon nyugvó pia­ci feltételeket teremtsünk. A vb az egyéb ügyek között tárgyalt a hátrányos körülmé­nyek között élő általános is­kolások ingyenes tankönyv- és taneszközellátásához adható segélyekről. Mint arról la­punkban már írtunk, a rendel­kezésre álló 2 millió 700 ezer forintot tavaly nem használ­ták fel teljes egészében, és most a maradványt egyszeri támogatásként, létszámará­nyosan osztották fel a rászo­rulók között. Az „Év lakóháza” díjazottjai A megye 82 mezőgazdasági üzemének, állami gazdaságá­nak tavalyi gazdálkodásáról összességében megállapítható: bizony az aszály, a bérbrut­tósítással járó többletkiadások, az anyagár-emelkedések, az új adórendszer, valamint a dol­Ugyancsak előterjesztést hallgatott meg a testület az Év lakóháza nívódíj adományozá­sáról. Pest megyében az idén széles körű szakmai zsűri bí­rálata alapján az első díjat a budakalászi Duna sétány 38. szám alatti családi ház nyer­te el. Megosztott második dí­jat kapott a váci Somogyi ut­ca 33. és a gödöllői Szabó Pál utca 37. szám alatti épület. A zsűri dicséretben részesítette a nagykőrösi Gyopár utca 24. számú családi ház építtetőjét, tervezőjét és kivitelezőjét. A Pest megyei „Év lakóházát” — a vb egyetértésével — be­nyújtották az országos pályá­zatra. Elkezdték a napraforgó vetését a Ferihegy Termelőszövetkezetben Is. A vecsési közös gazdaság ezen a tavaszon 450 hektár területet vet be ebből az olajat adó növényfajtából (Hancsovszki János felvétele) Kalapja válogatja Építeni lehet szerényen, de Ízléssel megáldva, vagy hivalkodón, a szomszédot túllicitálva. Tömött erszény­nyel senki és semmi nem drága alapon, vagy önerőből, kalákában, olcsóbb anyagból. Fogadhat az ember szu­pertervezőt hiper elképzelésekkel, de megvalósíthat tí­pustervet is. Szakemberek a megmondhatói, hogy ebből is, abból is születnek ízlésficamról árulkodó építmé­nyek, avagy szemet gyönyörködtető, szívet melengető otthonok. Az esztétikus környezet alakításában óriási szerepe van annak, hogy a magánépíttetők is igényel­jék a tájba simuló házakat, a szép formákat, a harmo­nikus belső terek kialakítását. Ha mindez még funk­ciójában is illeszkedik a család létszámához, igényei­hez, szokásaihoz, az idegen szemlélő éppúgy elégedett lehet, mint a tulajdonos. Ezért fontos, hogy évről évre meghirdessék az év la­kóháza pályázatot, még akkor is, ha erre egyre keve­sebben jelentkeznek. Az idén például mindössze tizen­öten, de csak tizenegy munkát tartott a zsűri érde­mesnek a válogatásra. A tartózkodásnak sokféle oka van. Akad, akinek a füle mellett elzúg a pályázat hí­re, más nem versenyezni, hanem lakni akar, a harma­dik tart az irigyektől, sokan pedig az adóhivataltól. Egy szó mint száz, csak alig kéttucat ház „állt rajt­hoz, s épp ezért megeshet, hogy amit nem is neveztek, az lenne a befutó. Az sem biztos, hogy e pályázat elbírálásának szem­pontjait nem kellene új rendező elvek szerint csokorba- kötni. Pillanatnyilag ugyanis egy kalapba kerül a gaz­dag építtető a szegénnyel, és majdnem egyremegy, hogy kétkezi munkával készült a ház, vagy kiváló kő- mívesmester szakértelmével, típusterv alapján vagy rangos építész rajza nyomán. Kalapja válogatja ... F. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom