Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
4 «Wf 4 MELYEI 1989. MÁRCIUS 4., SZOMBAT Nem lesz szégyenlős, ha kérni kell A nulladik esztendő - 1990 1 SZÍNHÁZI LEVEL I Svejk, a század hülyéje A hatalmas, ódon épületben csöndesek a folyosók. A tágas, magas előcsarnok egy hajdani diák emlékét idézi. Petőfi Sándor 1835-től 38-ig tanult e falak között. Hírneves tanítványának emlékét nemcsak nevében őrzi az iskola, hanem szellemében is. Az európaiság, a haladás ismét tárt kapukra talált itt. Frajna Miklós, a gimnázium igazgatója régóta szerette volna bevezetni a francia nyelv oktatását. Eleinte csak harmadik fakultatívként — a német és angol mellett. De nem sikerült. Három évvel ezelőtt hallott először arról, hogy szorgalmazzák hazánkban a két tannyelvű gimnáziumok szervezését. Kezdeményezése mégsem talált visszhangra a megyei tanácsnál. Tavaly tavasszal azonban Bagyin József, a nagyközségi közös tanács elnöke levelet írt a ^negyei tanácsnak és a Művelődési Minisztériumnak. Ecsetelte, hogy előnyös lenne ez a lehetőség. Már csak azért is, mert az aszódi középiskola alkalmas országos beiskolázásra is. Százhúsz személyes kollégiumában jelenleg is bőven van hely. Ugyanakkor a tantestület vállalná, hogy a szaktárgyakat franciául tanítaná. A külhonból érkező pedagógus számára pedig biztosítana szolgálati lakást. Hosszú idő után ugyan, de kedvező válasz érkezett, mégpedig közeli határidővel. Pest megyének nincs saját folyóirata, talán ez az oka, hogy jó néhány településünk lakói mint sajátjukat forgatják a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság egyszerű tájékoztatóként jegyzett kiadványát. A huszonöt évfolyamot megélt lap azonban színvonalát tekintve valóban túllép egy tájékoztató keretein, gyakran betölti egy folyóirat szerepét is. Emlékeztetőül talán annyit, hogy ez a lap rangos szerzők segítségével szinte feltérképezte Pest, Komárom, részben Bács-Kiskun és Nógrád megye műemlékeit, néphagyományait, a turizmus, az idegen- forgalom múltját, lehetőségeit és veszélyeit. Már akkor foglalkoztak a környezetvédelem kérdéseivel, amikor a többség még mint nyugati hóbortot emlegette a Zöldek éledező mozgalmát, s évekkel ezelőtt is vizsgálták a bős—nagymarosi vízlépcső előnyeit, de ártalmait is. Akkor, amikor ezt más nem tette, vagy azt nem tehette meg. Kár, hogy ezt a kiadványt is elérte a sokakat sújtó takarékosság. Támogatói számának és az e célra fordított pénzeknek a csökkenése miatt a Dunakanyar is ritkábban, szerényebb terjedelemben jelenik meg. Ennek ellenére a legutóbbi, kissé megkésve napvilágot látott számában is talál sok színvonalas olvasnivalót az érdeklődő. Zólyomi József a bánki szlovák falumúzeumot mutatja be. Cseke László két fiatalember vállalkozásáról számol be, akik Rotterdamtól a Rajnán, a Majnán, az Európa-csatornán, a régi Lajos-csatornán és a Dunán 1870 kilométert eveztek Budapestig. Ifjú Cseke László és Fenyvesi Gábor a kalandokkal teli vállalkozással egy 125 évvel korábbi eseményre emlékezett. Akkor Birly István és Rosti Pál tette meg ugyanezt az utat az „Ellington” nevű kétpárevezősön. Szita Szabolcs az illegális kommunista párt ellen 1940-ben „alagi nyílt nyomozás” néven indított hajtóvadászat eseményeit dolgozza fel. Gálán Éva Soproni Sándor Szentendre a rómaiak korában című könyvét mutatja be, Novotny Tihamér Bevernai Péter szentendrei festő művészetét dolgozza fel. A váci Széchenyi utcai ásatásokról számol be dr. Miklós Zsuzsa régész. — A nulladik év 1990—91 lesz — kezdi Frajna Miklós. — Az első osztályban 33 fiatalt tudunk fogadni, ehhez azonban korszerűsíteni kellene a kollégiumot. Egy esztendeig csak franciát tanulnak majd a diákok. Ezután természetesen a megszokott anyagot oktatjuk négy esztendőn át. Ebből az iskolatípusból bárki bárhová mehet tanulni, ugyanakkor közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezik majd. — Miért éppen a francia nyelv mellett kardoskodott? — Mind gazdasági, mind pedig kulturális életünkben fontos e nyelv ismerete. Hiszen kapcsolataink állandóan újratermelik az ilyen képzettségű szakemberek iránti igényt. A diplomáciai nyelv még sok helyütt a francia. Mindezeken túl személyes kötődésem is indítást adott: 1956-tól 63-ig Montpellier-ben jártam egyetemre. — Hogyan jutnak megfelelő és elegendő tankönyvhöz? — Három ilyen gimnáziumról tudok összesen: Budapesten a Kölcseyben, valamint Mohácson és Pásztón tanítanak francia nyelvű könyvekből. Csupán az utánnyomásról kellene gondoskodni. Az lkladi Ipari Műszergyár vállalta a jegyzetek sokszorosítását, ha addig a Tankönyvkiadó nyomdája nem tudna kapacitást biztosítani. Losonci Miklós két névrokon, a Kiskunlacházán nevelkedett Lacházi Gaál Imre és a váci Gaál Imre festőművészek munkásságát elemzi. A Dunakanyar legutóbbi számát is színvonalas illusztrációk, a tájegységről szóló hírek, tudósítások teszik teljessé. FALURÁDIÓ. Alig hiszem, hogy van még .egy műsor, amelyik oly tisztes kort ért meg, mint éppen a kora hajnalban kezdődő Falurádió. Magam a hatvanas évek második felében lettem gimnazistaként lelkes hallgatója. Pedig túl sok közöm nem volt a mezőgazdasághoz, akkortájt még kiskertről, hétvégi házról sem álmodoztunk. A gazdasági reform előszele azonban már fújdogált, s ennek a műsornak akkori szerkesztői ráéreztek, hogy* tovább nem elég színes élőképeket, vidám munkaverseny-jelentése- ket, önbizalomtól duzzadó jelentéseket sugározni. ök jöttek rá az elsőik között arra is, hogy amit el lehet mondani egy percben, arra bűn több időt vesztegetni. Tartalom és forma megújulása egyaránt a reformot szolgálta, tényszerűen kritika alá véve az akkor működő mezőgazdasági termelés szervezetének fonákságait. A műsorkészítők fáradozását a közönség szimpátiája kísérte, később jó néhány kitüntetés is elismerte munkásságukat. Legfőbb jutalmuk azonban alighanem az volt, hogy a gyakorlat bizonyította igazukat, s a mezőgazdaság — éppen az ilyen és hasonló ráhatások eredményeként is — valóban megújult. A mezőgazdaság, mint a Falurádió műsoraiból most is kiderül, ismét válságban van. A rövid riportok, tudósítások, jegyzetek a helyzetet híven ábrázolják. Csak valahogy az egész mégis másképp hangzik, mint húsz, huszonöt évvel ez— Milyen feltételek mellett jelentkezhetnek majd a tanulók az aszódi kétnyelvű gimnáziumba? — Több helyen működik az országban két tannyelvű felvételi körzetközpont. Mindegyik pályázót a lakóhelyéhez legközelebbi központba hívják be, ahol tesztlapokat töltenek ki, és pontszámokkal értékelik tudásukat. Innen fogják őket a különböző középfokú oktatási intézményekbe irányítani. — Milyen módon tudja elérni, hogy a diákok kötődjenek a nép kultúrájához? — Franciaország — s főként Párizs — évszázadok óta írók, költők, képzőművészek zarándokhelye. Magától értetődő tehát, hogy hagyományai, légköre szervesen beépült az európai kultúrába. Mindezek természetesen hatottak rám, s hazatérésem után megtartottam kinti barátaimat; nem szakadtak meg a szálak: figyelemmel kísérhettem a művészetek, az oktatás gondjait. Szeretném a gimnázium kapcsolatát élővé tenni a francia honnal és Montpellier-vel. Sok neves ember lakik ott, akik szívesen segítenének ebben. Azt is el tudom képzelni, hogy néhány diák minden esztendőben kint töltené a nyelvgyakorlás idejét. Ezért az iskoláért mindent megteszek, nem leszek szégyenlős, ha kérni kell. — Milyen a technikai felszereltségük? — Fedett uszodánk van, nyáron kiépítjük a zárt láncú tévéhálózatot. A kollégium komfortosításán kívül — ami viszont elengedhetetlen már — igazából semmi sem kell ebbe az intézménybe. Az ötszázhúsz tanulóra ötvenkét pedagógus jut a kollégiumi nevelőkkel együtt. — Mégis: mit kérnének? — Hogy azt mondják: Tűz! Ez a lehetőség ugyanis minden itteni pedagógus számára szellemi mozgást, felfrissülést hoz majd. előtt. Lehet, hogy a valamikor a még olyan újszerű forma lett máris túl hagyományos. Elképzelhető, hogy mikrofon előtt, vagy a készülék mögött ülő akkori reformnemzedék fáradt meg kicsit. De előfordulhat az is, hogy mint sokan mások, a rádiósok sem látják olyan lelkesen, annyira tisztán a jövőt. ÖTÖDIK SEBESSÉG. A gyerekek egyre többet kérdeznek. Az enyéim például arról érdeklődnek, hogy miért akarnak tanáraik sztrájkolni, mi az pka, hogy jó néhányan naponta kikutatják a kukát, mivel magyarázom, hogy disszidált az amúgy is dúsgazdagnak ismert orvoscsalád, s lehetséges-e, hogy már senkinek nincs pénze rá, hogy működtesse sportegyesületüket. Szegény szülő, ha tud válaszol, ha nem mellébeszél, vagy hallgat. Az Ötödik sebesség mindenesetre megtalálta a receptet, hogyan kell eligazodni. Tabuk nélkül, őszintén szól minden kérdésről, ami a fiatalokat — persze nem csak őket — gondolkodóba ejti. De nem akar helyettük dönteni. Komolyan veszi a demokráciát. NAGYMEZŐ UTCA. Mint az olvasó valószínűleg tudja, a Nagymező utca Pesten a színházak utcája, a pesti Broadway, a csillogó operettek, a flitterbe öltözött táncosnők, az összecsendülő poharak, a vaskos kabarék hazája. Ilyen díszletek, színházi keretek közé telepíteni súlyos, jövőt formáló vitákat óriási ötlet. de merész, a kudarc lehetőségét sem kizáró, merész vállalkozás. Pirk János halálára A föld festője Pirk János Munkácsy-díjas festőművész életének 86. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. ★ Aranysárgán'világítanak képein a búzaföldek, a napraforgók, a kukoricacsövek, kéken sugárzik az ég, pirosán lángolnak a pipacsok. Színei szinte szétfeszítik a festmények keretét. Eleven színvilágát a földekről hozta magával a művész, aki első rajzait a dolgozó parasztokról készítette, s életművének egyik legszebb és legjellemzőbb darabja is ezt a címet viseli: A búza élete. Pirk'János több mint negyven esztendőn át, haláláig élt Szentendrén. A galántai születésű festő pályája Nagybányán indult, ahol Litteczki Endre és Réti István voltak első mesterei. Ezután a vándorlás kora következett, többször megjárta Párizst, Rómát, élt Gödöllőn, majd a Dunakanyar következett, végül Szentendre. „Szeretem Szentendrét, de nem tartozom az itteni festők közé. Én mást csinálok. A munkálkodó embert és a tájat festem, ami tovább viszi az én örömeimet" — nyilatkozta egyszer. A Magvető, a Krumpliszedő. a Kaszafenő, s a földművesélet számos alakja mellett valóban vissza-visszatérő motívumként bukkant fel művészetében a város, s a Duna- parti táj, ahol élt. Hideg rézkarc mutatja a téli Szentendrét s a zajló folyót, olajfestmény a város esti hangulatát. Színeinek melegsége is a szer- bek lakta település hatására izzott fel. Az Október, az Őszi ragyogás, csupasz fái és ballagó asszonyfigurái mind az otthont adó város hangulatát idézik. Pirk János művészetét számos kitüntetéssel ismerték el. Munkácsy-díja mellett átvehette a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét. 80. születésnapján a Munka Érdemrend arany fokozatát, s ő kapta meg elsőként a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának művészeti díját is. Nálunk. Egyelőre. Az elmúlt évtizedekben itt ugyanis a színfalak mögött születtek az ország sorsáról szóló jó és rossz döntések, s ugyanott folytak a politikai viták. Forró Tamás és Havas Henrik a Nagymező utca című péntek esti műsorban felhúzta a függönyt, küzdőtérre, a közönség elé állította a politikai ellenfeleket. Szikrázó összecsapás volt ez a javából. A régi és a nálunk most újra számító politikai szervezetek szóvivői egyáltalán nem kímélték, s nem is nagyon tisztelték egymást. Ráadásul — istenem milyen sokáig hiányoltuk is ezt — nagyon értették a mesterségüket. Szó volt például Március 15. az 1848—49-es forradalom és szabadságharc megünnepléséről. Arról, hogy együtt, vagy egymásnak hátat fordítva emlékezzünk. Arról is őszintén és indulatosan, nemegyszer színpadiasán vagy gyilkos humorral szóltak a sztrájktörvény ürügyén: ki képviseli a magyar munkást. Végeredményben azonban kimondva, vagy kimondatlanul nem csak erről, hanem a nemzeti közmegegyezés lehetőségéről, esélyeiről mondtak véleményt. A kormány, az MSZMP és más politikai szervezetek ebben a nem tét nélküli szópárbajban nyerhettek új szimpatizánsokat, s veszthettek korábbi híveket. Meglehet, ilyesfajta izgalmakban ezután gyakran lesz részünk. A hívekért, a szavazókért, végeredményben a hatalomért ezután meg kell küzdenünk. Csulák András A jelzős szerkezet a legteljesebb mértékben hiteles forrásból származik: maga az író, Jaroslav Hasek nevezte így saját regénye hősét. És ő csak tudta, miért. Svejk, a derék katona — ez a nevezetes regény pontos és teljes címe — valóban a század (XX. század) hülyéje. Azaz: hülyeségének kritériumai a legszorosabban összefüggenek e század körülményeivel, minéműségével. Svejk, a prágai kispolgár (hülyeség miatt a hadseregből ki- szuperált baka, és ismert kutyakereskedő) nem általában hülye, hanem az első világháború kezdetekor és a nagy világégés alatt, tehát egy konkrét időszakban, és egy konkrét helyen: az Osztrák— Magyar Monarchiában. Lehetne hülye Brazíliában vagy a Fokföldön is, de az nem ez a Svejk volna. És nagy kérdés, hogy hülye-e egyáltalán, vagy csak tetteti a hülyeséget? Vagy hogy ez a hülyeség az ő hülyesége-e, .vagy mindössze arról van szó, hogy' egy abszurd szituációban, egy abszurd államberendezkedés és hatalmi mechanzimus közepette, Svejk reagálásai nem a józan ész megnyilvánulásainak tűnnek, hanem hülyeségnek, mivel a gyakorló hülye szemében a normális tetszik hülyének? Azt a Svejk minden olvasója tanúsíthatja (már aki hajlandó is volt végigolvasni a több mint nyolcszáz oldalas könyvet) hogy ez a regény ugyanakkor sokkal, de sokkal ■ többtől Ingét,' rniht egy agyafúrtan hülye prágai kisemberről. Először is szól a monarchiáról, annak valóban a abszurditást súroló intézményi fegyelméről, korruptságá- ról, ostoba hivatali tehetetlenségéről, a bürokrácia hajmeresztő, csak röhögéssel fogadható húzásairól. Hasek, a prágai újságíró és közismert bohém, akinek a saját életútja is pontosan olyan volt, mint valamely regényfigurájáé, ezeket az abszurditásokat a groteszk humor eszközeivel ragadta meg és fejezte ki. Kortársa és földije, a szintén prágai Franz Kafka ugyanezt a világot a sötét és áttekinthetetlen, fenyegető abszurditás szintjén éli meg és ábrázolja. Sajátos dolog, de mondjuk a nagy Kafka-regény, A per, vagy a másik könyv, A kastély világa felfogható akár a Svejk fordított képének, a torzító tükör egy másik szegmentjének. De talán nem is pontos ez így: nem a tükör torzító, hanem a valóság jelenik meg torzítottan mind a két szerzőnél. És még így sem pontos: maga a valóság torz és áttekinthetetlenül kusza. S ahogy erről Hasek és Kafka ír, az ugyanannak a dolognak a kétféle magyarázata. Bizonyára véletlen, de mindenesetre érdekes: Hasék hőse Jozef Svjek, Kafkáé Josef K. Svejk, a zseniális hülye, a XX. , századi irodalom egyik jelképes alakjává vált. Az most mellékes, hogy szerzője tulajdonképpen sosem fejezte be, hanem csak abbahagyta a történet írását. Hogy JoseTf Svejk külleme milyen volt, azt egy kiváló cseh grafikus, Josef Lada rajzaiból tudjuk. Lada Hasek egyik legbensőbb barátja volt; az első Hasek-történetek Lada szatirikus folyóiratában jelentek meg, és amikor a regény könyvalakban is hozzáférhetővé vált, Lada készítette az illusztrációkat (melyeket Hasek már nem láthatott). később az egész regényből rajzolt Lada amolyan képregényt. Ez nálunk is megjelent. Nos, a Lada megfogalmazta Svejk kövérkés, ártati lan malacképű, sörpocakos, kopaszodó, elálló fülű, naiv, kékszemű, köpcös figura, turcsi orral, borostás képpel. Most egy „ellen Svejkv látható a magyar színpadon. Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színház Tömöry Péter rendezésében merőben ellenkező alkatú színészt választott a derék katona szerepére. Bakai László ugyanis vékony, mozgékony, sovány alkatú, alacsony figura. Sokkal fiatalabb is, mint amilyen korúnak Hasek hősét'í . vélni szoktuk, és mi sem idegenebb tőle, .mint a joviális, kedélyes- kedő hangvétel. Ez a Svejk sokkal közelebb áll a cseh- szlovák filmes új hullám ■filmhőseihez, a fiatal Forman vagy Jiri Menzel figuráihoz, sőt Hrabal novelláinak és regényeinek kissé kelekótya hőseihez, mint Hasek és Lada eredeti elképzeléseihez. Hamisítás volna? Nem. Csak annak észrevétele, hogy Svejk, a század hülyéje, változik a század változásaival. A mai Svejk már nem ugyanaz, mint 1914-ben, a háború kitörésekor. De a világ bizony éppoly abszurd. Legfeljebb ennek az abszurditásnak is mások a megnyilvánulási formái. Ez nem azt jelenti, hogy az előadás (mely Burian dra- matizálását használja) valamilyen túlaktualizált Svejket állít elő, hanem csak azt, hogy az abszurditás őrülete maibbra hangolódott. Vagy inkább: a konkrét, monarchiabeli őrület kortalanná öröklődött, és ha Svejk ma élne, lehet hogy a híres musical, a Hair egyik hőse lenne. • s, Takács István Svejket elkártyázza Katz, a tábori lelkész (Rácz Tibor, középen) Vennes Aranka ■ RÁ Dl ÓFIGYELŐ ■ í DUNAKANYAR
