Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

19*9. MÁRCIUS 4., SZOMBAT A napokban döntött a Mi- nisztertancs arról, hogy Ma­gyarország is csatlakozik az úgynevezett montreali egyez­ményhez, amely az ózonréteg roncsolása ellen összefogó nemzeteket tömöríti. Az egyezmény egyik legfon­tosabb célja — tájékoztatta az MTI munkatársát Kiss Győző, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztérium főosztályvezetője —, hogy 1993 júliusáig 20 százalékkal, 1998 júliusáig pedig további 30 százalékkal, így tehát ösz- szességében 50 százalékkal csökkentsék a csatlakozó or­szágok a felhasznált ózonron­gáló anyagok — elsősorban a íreon- és halonszármazékok — mennyiségét. (A viszonyítási alap az 1986-os felhasználási szint.) Az egyezmény 1989. ja­nuár 1-jén lépett hatályba, ad­digra csaknem 30 ország rati­fikálta, köztük azok is, ame- 'lyek a legtöbb freont és ha­lont állítják elő. A megálla­podás magában foglalja azt a követelményt is, hogy ezeket az anyagokat kizárólag olyan országokból lehet vásárolni, amelyek ugyancsak csatlakoz­tak az egyezményhez. Ez a megszorító kitétel közvetve hozzájárul ahhoz, hogy ösztö­nözze az ózonkárosító anyagok helyettesítését célzó kísérlete­ket, erőfeszítéseket, A világon évente hozzávető­legesen 900 ezer—egymillió tonnányi ózonkárosító anya­got gyártanak. A legnagyobb gyártók közé sorolható az Egyesült Államok és az NSZK, de jelentős mennyisé­geket állítanak elő Japánban és a Szovjetunióban is. Ha zánk nem tartozik az ilyen anyagokat gyártók közé, ám évente mintegy 5—5,5 ezer tonnányi freon- és 600—700 tonnányi halonszármazékot importálunk különböző orszá­gokból. Több mezőgazdasági takar­mánygyártó üzem jelezte, hogy alapanyagellátási gondok miatt kénytelen — átmeneti­leg — leállni. A TOT központ­jába érkezett jelentés szerint egyebek között a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet ta­karmánykeverő üzeme került ebbe a helyzetbe. A Gabonatröszt információ­ja szerint a szemes termé­nyekből valóban hiány mutat­kozik, ami a szabadpiaci ára­kon is lemérhető; ezek lénye­gesen magasabbak a hatósági áraknál. A tröszt még tavaly szemes gabona soronkívüli im­portjára tett javaslatot, búza­export ellenében. 1988 végén 100 ézeF tonna kalászos gabo­na importjára kötöttek szerző­dést; ebből 50 ezer tonnát az év végén átvettek, a fönnma­radó rész pedig ezekben a na­pokban érkezik az országba. Emellett kukoricaimportra is sor kerül; 125 ezer tonna ku­korica idei importjára volt megállapodás, és emellett még további 25 ezer tonnára kötöt­tek szerződést külföldi partne­rekkel szintén idei szállítás­ra. Ebből a mennyiségből — és meglevő készleteikből — csak a szerződéses hazai part­nereket tudják kiszolgálni, ezen felüli mennyiségeket — márpedig most erre van igény — árusítani nem tudnak. A TOT központja erőtelje­sen sürgeti: a termelőszövet­kezetek számára is tegyék hozzáférhetővé az importgabo­nát. A jelenlegi szabadpiaci árakon ugyanis nem tudnak vásárolni, közvetlen importbe­szerzésre amúgy sincsen lehe­tőségük, és így a tavalyi aszály után a vártnál kisebb készletekből nem jut minde­nütt a keveréktakarmány­gyártáshoz. Ennek a takar­mányfélének egyébként a két­harmadát a tsz-feldolgozóüze- mek adják. A MÉM részéről Rednágel Jenő miniszterhelyettes el­mondotta: mielőbb állami in­tézkedéssel próbálnak megol­dást találni az ellátási zava­rokra. Devizaáruház Tatabánya határában, az Ml-es autópálya közelében le­vő Skála Sztráda Áruházban rövidesen — természetesen va­lutáért — megvásárolható lesz számos olyan cikk. amelyért ma még sokan Bécsbe utaznak. A Skála vezetői több osztrák és más nyugat-európai céggel tárgyalnak a szállításokról. Megállapodást azzal kötnek, amelyik a legjobb ajánlatot adja, amelyik garantálja a mi­nőséget, továbbá azt, hogy ár­ban versenyképes lesz a Ská­la Sztráda az osztrák boltok­kal. Már kiürítették az áruház eladóterének egyharmadát. itt rendezik be — 1300 négyzet- méteren — a valutás egysé­get. Két-három millió' dollár értékű árukészletből válogat­hatnak a vásárlók. Vámmen­tesen hozzák forgalomba a szórakoztató elektronikai cik­keket, a háztartási gépeket, az órákat, a ruházati cikkeket, a sportszereket és a táskákat. Ezenkívül még számos más áru lesz adómentes. Áfát egyetlen árucikkhez sem szá­molnak hozzá. Magyarországon ez lesz az első olyan áruház, ahol valu­táért lehet vásárolni. Egv sze­mély naponta * 4000 forintnak megfelelő devizát költhet el, mindenféle igazolás nélkül. A BC- és a devizaszámla-tulaj­donosoknál nem lesz ilyen kor­látozás. A Magyar Nemzeti Bank által meghatározott, • várhatóan 24-féle valutáért lehet vásárolni az április Kö­zepén nyíló tatabányai devizás áruházban. na egy leiepuies mar nevé­vel is utal az ott élő nemzeti­ségre, lakói rendszerint őrzik is származásuk hagyományait. Gyakran szép műemlékek is árulkodnak az ott élő ná­cióról. Taliitótf altiban mégse keressen senki szolvákokat. A megkapó szépségű szentendrei- szigeti kis falu soha nem volt tót. Ott keményebb húsú így beszél érről Budai Já­nos, aki a tanácsok megalaku­Tótfalui pillanatkép Megyei segítségekkel Tudományos vitasorozat Országos tudományos vita" sorozatot indít a KISZ Köz­ponti Bizottsága a megyei bi­zottságok segítségével Ke- formálláspontok címmel. A sorozat célja, hogy adaléko­kat gyűjtsön az ifjúsági szö­vetség politikai programjá­hoz, és hozzájáruljon a hazai baloldali ifjúsági mozgalmak, így a KISZ elmúlt időszakbe­li szereplésének értékelésé­hez. A kilenc részből álló rendezvénynek részben a fő­város, részben néhány vidéki település ad helyet, attól füg­gően, ki vállalta el a szerve' zést. A KISZ Pest Megyei Bizott­ságának tervei szerint minden rendezvényen öttagú csoport képviseli majd megyénk ál­láspontját, hozzászólva az el­hangzottakhoz. E referátumok megírásában a megyei bi­zottság szakembereket — fia­tal jogászokat, egyetemi ok­tatókat, tanácsi dolgozókat, országgyűlési képviselőket kí­ván bevonni. Játsszanak az erdőben ? A kis Glück nagy szerencséje Glück Pistike köszöni szé­pen, jól van. Az erdőben már nem fél, éjszaka nyugodtan al­szik. Olvasni ugyan még nem tud, így a róla szóló tudósítá­sokat sem ismeri, ám emlé­kezni azért szokott. Ne cso­dáljuk! Azt a napot egy fel­nőttnek sem lenn- könnyű el­felejteni. 1986 szeptemberé­ben ugyanis, miközben társai a pilisszentkereszti erdőben játszottak, Glück Pistike elveszett. Mondhatnánk el­vesztette magát, de mégiscsak egy akkor négyéves kisfiúról van szó. Több mint 20 órát töltött étlen-szomjan a gyer­mek a sűrűben. Hogy mit csi­nált ez idő alatt? „Sírtam”, válaszolja ma nagy komolyan. A pilisszentkereszti játszó­tér kerítése is jól van. Vagy inkább, ahogy mondani szo­kás: jól elvan. Felejtve. An­nak idején sokan őt okolták, azt állítva, azért vitték a gye­rekeket az erdő szélére, mert nincs az óvodának biztonsá­gos játszótere (mint kiderült, a fák között sem az igazi). Szóval a bűnös hamar meg­volt. Az ember azt hinné, egy ilyen esetet követően rövid idő alatt elkészül egy kerítés. Vagy legalábbis egy keríté- secske. Egy bármilyen ici-pici elválasztó valami, az ici-pici óvodásoknak. Ám úgy látszik, itt meg is áll a tudomány, mármint a bűnbak megtalálá­sánál. Most. két és fél évvel a történtek után tudniillik még mindig nincs elkerített játszótér Pilisszentkereszten — Szinte a Glück Pisti elő­kerülésével egy időben adta be a felmondását az akkori ve­zető — magyarázza a jelenle­gi vezető, Jánszki Istvánná. — Amikor megpályáztam az így megüresedett tisztséget, első­ként egy megfelelő játszóterü­let kialakítását, mint legfonto­sabbat jelöltem meg az elkép­zeléseim között. Sajnos az óvodának nincs igazi udvara, illetve az a csöppnyi rész, amit udvarként használhatnánk, gyakorlatilag egybeolvad az iskola területével. Ha most ki­néz az ablakon, láthatja, azon a helyen javarészt nagyobbak játszanak. Persze hajdanán ők is a mi gyerekeink voltak, de ez azért lehetetlen egy állapot. Valóban odalent nem épp óvodáskorú fiúk és lányok ug­rándoznak a játszótérnek ki­kiáltott pár négyzetméteres földdarabon. Nagy szünet van. Ahogy a nap idetűz. az éles árnyékok szinte megsokszoroz­zák az iskolások számát. Mintha a két épület közötti terület zsúfolásig tele lenne rohangáló gyerekekkel. A káprázat azonban ezúttal nem jár messze az igazságtól. Ide tényleg lehetetlen kihozni a legkisebbeket. Egy órában egy­szer tartanak csak szünetet, mondhatnák erre, ám így nem jutunk közelebb a meg­oldáshoz. — A Pilisi Állami Parkerdő- gazdaságnak van egy jókora földje a tanács mögött. — folytatja a vezetőnő. — Több intézménytől kaptunk már biz­tatást. amennyiben bekeríte­nénk ezt a területet, ők segí­tenének a játszótéri felszerelé­sek beszerzésében. A szülők vállalkoztak a homokozók ki­alakítására. Tavaly a Pest Megyei Tanács költségvetésé­ből megpályáztuk a játékok­ra fordítandó összeg egy ré­szét. Az ebből a pénzből vett csúszda és palánk most is a padláson porosodik. Az ígé­reteknek nem tudunk utána­járni. amíg az említett rész­nek nincs kerítése. A taná­cson millió meg egy kifogás­sal halogatják a dolgot. — Hol játszanak akkor most a gyerekeket? — A termek kicsik, nem alkalmasak a tornaórára. Az udvarból ugyan leválasztot­tunk egy darabot, de itt ma­ximum egy csoport ha elfér, úgyhogy az gyerekek az utcán sétálnak, körbejárják a falut. Hogy az erdőbe? Oda a leg­ritkább esetben megyünk, ak­kor Is csak a nagyobbakkal. Nem akarunk újabb bajt. A községi tanács elnöke Mikusik Béla nem látja olyan súlyosnak a helyzetet. Persze egy irodából nézve a dolgok hajlamosak elveszíteni súlyu­kat, jelentőségüket. — Tény, hogy az iskola és az óvoda roppant kis terüle­ten van — mondja. — Ott azonban fantasztikus pénzbe kerülne bővíteni ‘ az udvart. Marad tehát a másik lehető­ség: máshol alakítani ki ját­szóteret. Mivel a mögöttünk elterülő úgynevezett .,tanács­kert” egy része a parkerdő- gazdaságé. velük elvben meg­állapodtunk annak hasznosí­tásáról. A megállapodásban szó esett arról is, hogy a pili­siek esetleg segítenének a be­kerítésben. Azóta nem történt semmi. — Azonban mégis a saját gyermekeik biztonsága forog kockán. Ha idegen hozzájáru­lással nem megy a dolog, hát saját erőből kellene azt elin­tézni. elvégre 136 óvodás testi épségének megőrzésénél alig hiszem, hogy lenne fontosabb feladata a falunak. Egy kerí­tés pedig csak nem olyan nagy ügy... — De az. hiszen a tanács­nak nincs pénze mindenre. Mi jóváhagyott éves terv szerint dolgozunk. A községnek nincs boltja, nincsenek pedagógu­saink. főleg azért, 'mert szol­gálati lakásaink sincsenek. A gyerekek sokáig szükségtan­termekben tanultak, és voltak problémák az egészségügyben is. Melyiket csináljuk, melyi­ket kellett volna megcsinál­nunk előbb? A feladatokat muszáj rangsorolnunk. Az a kerítés százezrekbe kerülne. Hozzátenném, az idei elkép­zelések között azért már ott szerepel az elkészítése. Egyéb­ként hol van az előírva, hogy a gyerekek ne sétálhassanak az utcán. Ha pedig ezt nem akarják, mehetnek még a íut- ballpálvára, vagy akár az er­dőbe. Miért ne? Csak jobban vigyázzanak rájuk az óvónők. Használják ki, hogy nem egy aszfalttenger közepén élnek, hanem szinte a természetben. — önnek ugye vannak gyer­mekei? Nem félti őket? — Nem én. Ez megnyugtató érzés lehet, legalábbis Mikusik Bélának. Igaz. az ő csemetéi már ki­nőttek az óvodából. Más szü­lő viszont talán nem ennyire nyugodt. Egy biztos: újabb óvodás Glück Pistike esete óta még nem veszett el. Csak a kerítés. Valahol a tanács rangsorolt feladatai között. Falusy Zsigmond lása óta tagja a tahitótfalui testületnek, s 1963-tól egyvég- tében megyei tanácstagja is a környéknek. — Mindig színmagyar te­lepülés volt Tótfalu. A fáma szerint az itt letelepedő Tóth nevű családról kapta nevét a község. A török időkben, Bu­da ostroma előtt pusztult el a mai falu helyén álló telepü­lés, s csak jóval később népe­sült be újra. Nagyon sokáig éltek ők is az oly sok magyar falura jel­lemző zártságban. Ennek nyil­ván a földrajzi helyzet is oka volt, hiszen a Tótfalut Tahi­pusztával összekötő híd csak az első világháború idején épült meg. Bár a szigeti falut még 1900-ban egyesítették Ta- hipusztával. Abban az időben még valóban puszta volt a ma dinamikusan fejlődő, felkapott üdülőhely. Néhány tanya állt csak itt, s amerre a szem ellá­tott, eperföldek voltak. — Bizony, jobb gyümölcs termett azon a talajon — mondja nem titkolt nosztalgiá­val Budai János, akivel a jel­legzetes tótfalui házukban be­szélgetünk. Az itteni porták fázósan bújnak össze, a szűk udvarból több lépcsőn át lehet a házba jutni. Errefelé min­den építészeti megoldás a sze- szélyes Dunához alkalmazko­dott. — Tudja, keményebb hú­sú epret adott a tahi föld. így azelőtt a szigeten alig termel­tek. De ahogy kezdett kiépül­ni Tahi, ahogy a pusztából fa­lu lett, úgy lettek egyre érté­kesebbek a telkek. Lassan ki­szorult innen az eper. Nagyjá­ból azóta termesztenek epret a szigeten. Tahitótfalun talán nincs is olyan család, amely ne foglal­kozna a termesztésével. A fia­talok -szinte belenőnek ebbe a munkába. A Duna-ág két partján fek­vő Tahi és Tótfalu szinte sem­miben sem hasonlít egymásra. Az előbbiben alig akad régi parasztház, a parton ma szin­te kivétel nélkül „kacsalábon forgó” — valóban magasra épített — nyaralók sorjáznak, a főút mellett és a hegyoldalon modern családi házak és szép víkendházak váltják egymást. Ma még legalább kétszer any- nyian élnek Tótfalun, mint Ta­hiban. de néhány év, és meg­fordulhat az arány. A fiatalok ugyanis zömében a parti rész­re, Tahiba vágyódnak. Itt sze­retnének építkezni. Ezért is döntött úgy a tanács, hogy telkeket oszt a fészekrakó fia­taloknak. Csodálatos helyen, lankás hegyoldalon formálódik a száznegyven parcella. Az el­ső fecskék már tavaly ősszel kitűzhették a májusfát házaik­ra, s hamarosan költöznek is. Zavarja a pihenőket Hatalmas — 19 milliós — bankhitelt vállalt a telekósz- tás miatt a tanács. Bizonyára jobban jártak volna, ha a par­cellák egy részét üdülőknek értékesítik, ám a vegyes be­építésű területekről vannak rossz tapasztalatok. Hiszen a családi ház-tulajdonos fiatalok, akiknek többsége a szigeten nőtt fel — ahol azelőtt sok advarban volt növendékbika; ló, de sertés és baromfi min- lenképpen —, az új helyen is szeretnének legalább saját szükségleteik fedezésére ália- :ot tartani. Ez viszont zavarja i pihenni vágyó városiakat. Tahi dinamikus feilesztésé­Budai János a tanácsok meg­alakulása óta testületi tag vei nem csupán a bankhitel terhét vette a nyakába Tahi- tótfalu tanácsa, hanem egyéb feladatok megoldását is. Hiszen a hamarosan megépülő házak lakóinak kereskedelmi ellátás kell, s a száznegyven otthon­ban legalább kétszer ennyi gyerek cseperedik majd. Tahi­ból viszont ma is eljárnak a diákok, szám szerint kétszáz- húszán. Leányfalu százötven, Dunabogdány pedig hetven ta­nulót fogad. S azért nem a szigetre mennek, mert a tótfa­lui iskolába viszont kisoroszi gyerekek járnak. Több vas a tűiben — Több vasat is tartunk a tűzben — mondja Budai Já­nos. Iskolát szeretnénk építeni Tahiban. Itt a szigeten a mű­velődési ház a legnagyobb szívfájdalmunk. Több mint egy éve leégett. Erőnkből csak ar­ra futotta, hogy a megmaradt rész romlását megállítsuk, de az idén szeretnénk legalább a földszintet használhatóvá ten­ni. A községi tanács megvásá­rolt egy kétszáz esztendős épületet. Ebben szeretnének a Hazafias Népfront aktív köz­reműködésével — a községi bi­zottság elnöke is Budai János — tájházat kialakítani. A sza- badkéményes épület ma már igazi kuriózum errefelé, s úgy tűnik, annyi régi szerszám, használati tárgy, eszköz gyűlt össze a régiektől, hogy beren­dezni igazán nem lenne gond. Nyilván néhány év múlva ez a ház is ékessége lesz a falu­nak, amely nagy becsben tartja múltját. Gondozottak a temp­lomok, mintha ' csak a közel­múltban tatarozták volna őket. A kétezer-kétszáz lelket szám­láló település hívői jó bárányai a katolikus, illetve a reformá­tus egyháznak, de mint kide­rül, Tótfalun mindig békesség volt a különböző felekezetűek között. A háború előtt még zsi­nagógája is volt a település­nek, s nyomaiban még megvan az izraelita temető. Budai János indul a postára. Egy Budainé névre jött leve­let visz vissza, ő tudja, hogy az a címzett Tahiban, s hogy milyen utcában lakik. Kiderül, zagy tizenhárom ilyen nevű :salád él a két településen, s szöknek csak a fele rokona 3udai Jánoséknak. Azelőtt, úgy az ötvenes évek deié’g. az is ritkaság volt, ha ótfalui fiatal nem otthonról, lanem akár csak Tahiból vagy Cisorosziból talált párt magá­ink. Mára már oldódott a zárt- lág, mondja Budai János. Vzért nem annyira,' gondolom nagamban a levélre pillantva. \T ófi 1T öfelSn Becsülete van az öreg háznak is (Erdősi Ágnes felvételei) AHOI AZ EPER ADJA A KENYERET Tótfalu sohasem volt tót A TOL a MÉM és a Gabonatröszt véleménye Leálló takarmánykeverők Nemzetközi összefogás Az ózonkárosodás ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom