Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
8 1989. MÁRCIUS 11., SZOMBAT Éjjeli pillangók között Útlevélért útilapu Ezekben a hetekben kerül a könyvesboltokba Kisgergely József Éjjeli pillangók között című kötete, amely a bárok jellegzetes figuráit, az éjszakai életet mutatja be — közelről. A szerző ugyanis hosszú ideje revüműsorok szólótáncosa az egyik legnagyobb fővárosi bárban! Portrégyűjteményéből adunk ízelítőt. Az angol „zenezsonglőr” igazi show-man: hangulatos énekszámmal indítja műsorát, majd nekiesik csodagépének. Ez egy piros autó, amelynek tizenhat dudáján a művész még Bacilot is játszik. Boszoirkányos gyorsasággal győzi a futamokat, szemmel is alig lehet követni röpködő kezét... Bravúrjának mindig tomboló sikere van, s utána még humorizálni is tud „hangszerével”. Mindehhez jó kiállás, nagyvilági stílus társul. Sikeres, boldog ember, járja a világot, rengeteget keres, minden nő a lába előtt hever. Szülei, amíg bírták, szintén utazó művészek , voltak, akrobatikus emelőszámukkal léptek fel. Akkor még kisgyerekként cipelték magukkal mindenfelé féltett egykéjüket, most pedig ők kísérik fiukat fellépései színhelyére, így legalább mindig együtt a család. Szépen is ment minden, amíg a fiatalember meg nem ismerte Ildikót, a szőke, magas, szexis szólótáncosnőt. A lány a régi, bevált receptet alkalmazta: észre sem vette a fiút, holott pontosan tudta, hogy az éppen az ő típusát kedveli, a hosszú szőke hajért pedig egyenesen bolondult. A több hónapos „reménytelen” ostrom végül találkozott Ildikó számításával, összeborulásuk az imitált boldogság diadala volt. A kollégák furcsálkodva nézték az új párt, hiszen ismerték a lány közönséges stílusát, kültelki modorát, melyhez végtelen önzés és érzelmi frigiditás társult. De mit szóljanak, amikor a fiú olyan szerelmes, hogy szinte repül? Néhány hét után a vendégművészt más országba szólította szerződése, de a lányt naponta hívta telefonon. Egyszer csak nem őt, hanem az igazgatót kereste, akitől egy hét szabadságot kért imádó ttja számára. Az utazás, a lány- kérés, az esküvő és a pazar lagzi hamar lezajlott. Mivel a fiú szüleinek több évtizedes művészi érdemeit annak idején a királynő nemesi ranggal jutalmazta, a család tagjai — a velük házasulók- kal együtt — jogosultak a „lord”, illetve „lady” cím viselésére. Ezzel az igennél tehát a külvárosi fruskából egy csapásra angol lady lett. A férj családja valószínűleg nem repesett az örömtől, hiszen jól látták, hogy kakukkfióka került a fészekbe, de fiacskájuk boldognak tűnt, hát hadd játsszon az a gyerek. A rengeteg ajándék ékszerrel hazatérő lány hamiskás mosollyal fogadta a gratulációkat, s nem is tagadta, hogy csupán kedveli, de nem szereti a férjét. Intézni kezdték a papírügyeket, s mihelyt megvolt a konzuli útlevél, a cinkos mosoly egyszeriben eltűnt. Erre az útlevélre várt csak Ildikó, hiszen rokonságából nemrég ketten is disszidáltak, ezért ő sem számíthatott volna jó ideig nyugati útlevélre. De így, fgy egészen más. Egy igazi angol ladynek jár a konzuli útlevél. Most aztán szabad a vásár. Ildikó legközelebb már gondosan barnára festett hajjal utazott férjéhez, persze csak reprezentálni, vásárolni. Az ágyába többé nem engedte. De mit is akarna még tőle, hiszen az ügyletet szabályosan nyélbe ütötték, az egész olyan egyszerű: adok-veszek. Ildikó tágra nyílt, kék szemével csak csodálkozik, hogy a férje idegklinikára került De hogy miért... ? FÜLEMÜLE ELKÖLTÖZIK A zebegónyi nagy kanyarnál az út mellett romba döntött ház. Arrébb munkások dolgoznak, az új utat jelölik ki a vasúti töltés mellett. A házacska, amelynek ablakai most dicstelenül meredeznek a törmelék közül, nem lehetett túlságosan nagy, de tulajdonosai biztosan szeretettel gondozták. Boros- tyáncafrangok látszanak a kövek között, a kertecskében nárcisz erőlteti gyenge szárát a föld fölé. Igaz, ami jgaz, döcögős az út, huppanok tarkítják, keskeny is. Kell az új a járműveknek, nagy errefelé a forgalom, s nemcsak személyautók, hanem hatalmas tehergépkocsik is rongálják az amúgy is rossz flasztert. Régóta tervezik már az új utat, most aztán kijelölték a nyomvonalat, a viadukt mellett már őrült do- hogással dolgoznak a munkagépek. Pelle János négyévesforma Péter fiával lemondóan nézi, hogyan emeli ki a markoló a nedves földet, s rakja egyre emelkedő halomba, nézi, ahogy a máskor tiszta vizű patak erőlködve sárkoloncokat mos szét megbolygatott partján. — A kertet már elvették — mondja —, a házunkból december 31-ig kell kiköltöznünk. Kétszintes az otthonunk, az út az emeleti ablak előtt halad majd el, az alsó szintet betömik földdel. A szomszéd házaknak is ez lesz a sorsa, mennünk kell tehát. A tanács az Ady Endre utca végén, az erdő szélén parcellázott, mi is ott építkezünk, rohamtempóban, hogy az év végéig be is költözhessünk. A Szabadifjúság 2. szám alatti hatalmas ház ablakain nincs már függöny. A tavaszra ébredő kert sem örül, a bejárat melletti kőtálakban a kövirózsák utolsó napjaikat élik. A házat lebontják, tulajdonosa, a 61 éves Halász Lászióné, Juliska néni szerdán költözik. A volt Jus- tus-házat vette meg, a falu túloldalán, ' kicsike, elhanyagolt épületet. — Nagyapám is itt élt, a faluban, a nővérem a szülőházunkban lakik — mondja Juliska néni, könnyeivel küszködve. — Huszonnégy évvel ezelőtt kezdtünk építkezni az urammal, akkoriban ő nyolcszáz forintot keresett, amiből én négyet félretettem. Szegények voltunk, ruhám csak annyi volt, hogy egyet mostam, egyet hordtam. Harmichárom év küszködése, spórolása van ebben a házban, hogyne fájna a szívem, amikor látnom kell a pusztulását! Sejtettük, persze, hogy így lesz, húsz éve járnak ide a mérnökök, mérnek, cö- löpöznek, talajmintát vesznek, aztán elmennek. Aztán nem történt semmi, mi pedig reménykedtünk. Tavaly augusztusban aztán megkaptuk a határozatot: menni kell. A szép házhoz szép kert is tartozik, 33 fával. 90 tő szőlővel, 39 tő ribizlivel. Juliska néni sohasem számolta, most, a végelszámolásnál derült' csak ki mindez. A sziivafa, s a körte ősszel sohasem látott bőséggel adta gyümölcseit, mintha csak tudta volna: utoljára terem. — Szomorú a szívem — sírja Juliska néni —, a szemem láttára megy tönkre ez a szép falu. Valaha nagy élet volt itt, a harmincas években ' a Napraforgó utcát (ma Táncsics Mihály utca) gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska lakta. A házak palóc stílusban épültek, Utolsó pillantás a teraszról. A ház helyén út épül. (Cím fölött.) Zebegény hangulat (Vimola Károly felvételei) ott lakott a nemesi család. Megalapította a Napraforgó egyletet, s mi, falubeli gyerekek mind tagjai voltunk. A fiúknak fanevük, a lányoknak virágnevük volt, az óvodásokat madarakról neveztél? el. Én a Fülemüle voltam, a nővérem Csóka, a sógorom a Törpefenyő. Énekelni, táncolni tanultunk, nem telt el nap, hogy valamilyen öröm ne talált volna i^nk. Szent Miklós-nap- kor a Dunán jött át a hajó, lampionokkal díszítve, s hosszú szakállú, piros palástú Mikulás járta végig a házakat, ajándékokat téve az ablakokba. Ahol most az én házam áll, stadion volt, az avatáson Gömbös Gyula is részt vett. A grófnő „valódi” olimpiát rendezett itt, 1936- ban, s mi, gyerekek versenyezhettünk, a fődíj egy bicikli volt. Mindezt elsöpörte a háború, s most eltűnnek a megmaradt emlékek is. Hunyadi Józsefné, Izá néni, Juliska néni nővére. Ketten számolják most, hány ház esik áldozatul az új útnak. — A Lind-féle házat már ledön- tötték, a lakók Vácra mentek, a Varjúéké szolgálati lakás ugyan, de micsoda szép kertje van! A Heté- nyi-ház is elpusztul, ott áll, ahol a patakot eresztik a Dunába, aztán a Szabó-ház, a Fleishmann-ház, Ritz Gyuláék... — sorolják fájdalmasan. — Sokan elköltöznek, mint a Kertészék, a Csallóköziék Szobra mentek, mások Pestre. Széthullik ez a régi közösség, amikor búcsúztunk egymástól, úgy éreztük, sohasem találkozunk már. Öregek vagyunk, kevés van hátra, fájdalomért meg ki jár majd haza? — Olyan büszke voltam arra a házra, a családban nekem volt a legszebb! — mondja Juliska néni. ’— Jutottunk valamire, a sok munkának gyümölcse volt. Két gyereket neveltünk, s szegény Zsuzsikám nagyon beteg volt, emésztette a kevéske pénzünket az orvos, a szanatórium. De mi nem hagytuk magunkat, amit elterveztünk, meg is valósítottuk. És most oda a ház, oda az élet! Sohasem üldögélhetek a „sze- retetszobában” már, így hívtam a napsárga tapétás kicsi szobát, a kertre néző ablakokkal. Sohasem teremnek már nekem a fák ... A kertben cölöp jelöli, merre vezet majd az út. Közömbös fatestén pirossal festett jel: +475. A szőlőtőkék vesszei törötten lógnak, a gyümölcsfákon smaragdrügyek. Madár szállt a facölöpre, fejét félrebillenti, figyel. Nem fülemüle, csak egy veréb. Juliska néni szerdán költözik. A papírdobozban piros lábasfedők között ott van keretben az esküvői fénykép. Buta mosolyú játékbaba ágaskodik egy másik dobozból. — Folytatódik az élét — búcsúzik Juliska néni. — Űj feladatom van. Otthont kell teremtenem abban a másik házban. Ügy érzem, van még elég erőm hozzá, bár magam vagyok. Csak a szívem maradt itt, csak az emlékeim ... B. A. ' - -■ Sátánéi Misei: , ff SZÁMÍTÁS Egy verssorért harminckét forint is adható Naponta százharminc volt az Önkéntes „füstadó” Amíg telt tizenháromezer a téli szezonra „glóriás” fejemnek kisebb volt a gondja I EllangoH könyvem bérének fele — „mulékony szerelmek emléke is vele” De hogy a jövőben ne nagyon fazzam erdőt irtok s befogom a szá jam ' ________________ » * - étkiá t. mészáros andrAs: lö növel
