Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. MÁRCIUS 1., SZERDA Szájtátva Zsákutca Amikor mindenütt rengeteg a gond, irigyelni lehet néme­lyik tanácsot, végrehajtó bi­zottságot, mert van érkezésük arról vitatkozni, helyes-e, ha továbbra is megmarad az ere­deti neve a Dimitrov utcának, avagy... A lehetőségek szin­te kimeríthetetlenek. Nincsen olyan település, ahol ne akad­na két, öt, tíz olyan út, ut­ca, tér, amelynek az elneve­zését kétségessé lehet tenni. A buzgalom ugyan kelt ben­nünk némi ellenérzést — amint annak idején a fordí­tott irányba mutató buzgólko- dást sem véltük tapsra érde­mesnek —, ám lelke rajta a helyi testületnek: joga, lehe­tősége az elnevezések megvál­toztatása. Nem mellékesek természete­sen az átkeresztelések anyagi vonzatai —• a személyi iga­zolványok átírásától az utca­névtáblák cseréjéig —, amint az utcában élőknek is egy ideig gondjuk lesz a postai küldeményekkel. Mégis, ter­mészetesnek tartjuk, ha a ta­nács, esetleg éppen lakossági kezdeményezésre, új nevet lei némelyik utcának, útnak, tér­nek. Ott a gond, hogy ezek a nevek riasztóan leegyszerűsí­tik a tegnap történteket és a ma történőket. Tegnap Dimit­rov, ma Bibó, tegnap Be­loiannisz, ma Teleki Pál . .. Az utcanévtáblákból Összeál­lítható lenne fekete-fehérben a történelem, de hát elődeink és a magunk tapasztalataiból tudhatjuk, a történelem nem fekete és fehér. Zsákutca te­hát az utcanevek cserélgetése, bele-belefut az ember, azután hátrálhat belőle kifelé. A di­vatnak nem a divat az ellen­szere, s a rossz divatot okta­lanság egy újabb, esetleges rossz divattal felváltani. Ha már akkora a kedv mos­tanában az átkeresztelésekre, akkor örömmel hallanánk, lát­nánk az olyan neveket, ame­lyeken aligha talál kivetniva­lót bárki is. Hiszen mi baj lehetne egy Vöcsök, egy Si­rály, egy Hóvirág, egy Haj­nalka utcával . . . ? Akár száz esztendőt is kiszolgálhatnak Ha akkor még lesz vöcsök, sirály és hóvirág ... MOTTÓ Gazdasági vezetőknek Érdekképviselet A gazdasági vezetők érdek- képviseleti szervezete, amely a Magyar Gazdasági Kamara keretében önállóan kezdi meg működését, májusban tartja alakuló közgyűlését, jelenleg ideiglenes intézőbizottság látja el a szervezet alapítá­sával kapcsolatos teendőket — jelentette be Bihari István, az intézőbizottság elnöke kedden a Magyar Gazdasági Kamarában. Az új szervezet a vállala­tok, vállalkozások, szövetke­zetek, vegyes vállalatok első számú vezetőinek érdekkép­viseletét hivatott ellátni. Fog­lalkozni kíván a vezetők munkaviszonyával, , munka- szerződésével, jogi helyzeté­vel kapcsolatos kérdésekkel, vitás esetekben ajánlásokat készít. Üdülők a szanatóriumban A szeptember végétől május elejéig tartó időszakban közel kétezer dolgozó találja meg a nyugalmat és a gyógyulást a boglárlellei Giuseppe de Vittorio SZOT-üdülőben. Tizenkilenc ágazati szakszervezettől érkeznek a beutaltak ide, ahol szak­orvosok és ápolók foglalkoznak a fogyókúrás és a mozgásszervi betegekkel. Az állandó orvosi felügyelet mellett kulturális programok, kirándulások is segítik a kikapcsolódást. A kollektív szerződésben szabályozható Sem fi, sem több pihenés Országszerte folyik a vita: ki, hogyan, kivel, ki nélkül ünnepelje az immár igazi ün­neppé vált március 15-ét. Min­ket pedig az érdekel: meny­nyiért ünnepeljük nemzeti ün­nepünket? Illetve itt már nem is konkrétan erről a jeles nap­ról beszélünk, hanem azokról a fizetett ünnepeinkről, ame­lyek — roppant szerencsét­lenség — éppen szombatra, avagy vasárnapra esnek. Töb­ben ugyanis úgy vélekednek, hogy a Bécsi út túlsó végén ilyen esetekben a munkaadók úgy" kárpótolják dolgozóikat, hogy elengedik dolgozóik hét­fői műszakját. Eme állítás igaz­ságtartalmáról és & hazai' gaz­dálkodók lehetőségeiről fag­gattuk az :Allami Bér-és Mun­kaügyi Hivatal jogászát, dr. Fe­kete Zsuzsát. — Piros betűs ünnepeinket fizetett ünnepként említi a szakirodalom. Nem jár kárta­lanítás a • dolgozónak akkor, amikor hétvégi munkaszüneti napja egybeesik az ünnepnap­pal? — Nem — feleli a jogásznő. Majd bővebben: — A mi jog­szabályunk úgy rendelkezik, hogy csak akkor kellene kár­talanítani, ha a dolgozót vesz­teség éri. A mi értelmezésünk szerint azonban ilyenről nincs szó. — A nemzetközi munkaügyi joggyakorlatban ismer-e ön egyéb, kedvezőbb rendelkezé­seket? — Tudomásom szerint nincs olyan ország, ahol jogszabály garantálná a vasárnapi ünnep­nap hétfősitését. Azt azonban már el tudom képzelni, hogy egyes gazdálkodó szerveknél a kollektív szerződésben rögzítik a munkavállalók eme kivált­ságát. — Magyarországon enged­ne-e a jog, hogy valamely vál­lalat ilyen szellemű kollektív szerződést dolgozzon ki? — Munkaügyi jogszabály ezt nem tiltaná. Ilyen esettel azonban a jövőben aligha fo­gunk találkozni. S hogy miért nem, annak is megvan a magyarázata, még ha nem is közvetlenül. Ha­zánkban ugyanis egy-egy gaz­dálkodó szervezet minden­napjaiba — így tehát hétköz­napjaiba, ünnepnapjaiba, s természetesen hétköznapra át­tett ünnepnapjaiba — aho­gyan egy vállalatvezető nem­régiben kiszámolta, csaknem negyven hatóság, hivatal, ap­parátus avatkozhat be ilyen­amolyan módon. Egészen bi­zonyos, hogy egy liberális szel­lemű vállalat szándékait ala­posan keresztülhúzná valamely intézmény. A hétvégére eső ünnepnap továbbra is pech, az ezt „kárpótló” hétfői szabad­nap továbbra is álom marad. Pedig hivatalosan is úgy ne­vezik: fizetett, ünnep. Ám va­lójában sem fizetség, sem több pihenés. T. B. E. A KSH Pest megyei igazgatóságának jelentése az 1988. év eredményeiről A megye gazdasági és társadalmi életében az elmúlt évben bekövetkezett változásokat ősz- szességében az országoshoz hasonló tendenciák jellemezték. A megyében is ^e^yorsult a termelőszervezetek közötti differenciálódás, amely a pénzügyi helyzetük és a gazdálkodási eredményeik mellett szervezeti felépítésük változásaiban is megfigyelhető. Tovább növeke­dett a kisvállalatok és a kisszövetkezetek száma, nagy számban jöttek létre újabb magyar- külföldi tökeérdekeltségű gazdálkodó szervezetek, s az év végén már a megyeben is toon vállalat részvénytársasági formában működött. A termelés a korábbi évekénél lényegesen lassabban nőtt, viszont á termelés növekvő hányada szolgálta a külkereskedelmi célú, ezen belül is a konvertibilis elszámolású értékesítés bővítését. _ ■ , . . A megyei székhelyű gazdálkodó szervezetek az 1987. évinél kevesebbet fordítottak fej­lesztésekre. Ez elsősorban a vállalati döntésű beruházásokat jellemezte, a tanácsi dontesuek körében a gáz-, az ivóvíz-, a szennyvíz- és a villanyhálózat, valamint a közlekedés fejlesz­tése terén tapasztalható csökkenés. . _ ­A beruházások anyagi-műszaki összetételében számottevő változás nem következett be, a fejlesztési források közel felét 1988-ban is építésre, egyötödét belföldi, 15 százalékát tokés- import-gépekre fordították. IPAR A Pest megyei székhellyel műkö­dő ipari szervezetek száma 20 százalékkal gyarapodott. Az új vállalkozási formák az elmúlt évben a dolgozók 14 szá­zalékát foglalkoztatták, tevékenységük súlya azonban ennél jóval mérsékeltebb volt. Ugyanakkor felgyorsult a gazdálkodóegysége­ken belüli vállalkozások visszaszorulása, a vállalati gazdasági munkaközösségek száma az egy évvel korábbi kétharmadára, a szakcso­portoké pedig egyharmadára esett vissza. A megyébe települt szocialista ipar ter­melése az országos csökkenéssel szemben sze­rény mértékben, 0,7 százalékkal emelkedett. Ennél alacsonyabb ütem utoljára 1983-ban volt tapasztalható. A növekedés teljes egé­szében a szövetkezeti szektor tevékenysége javulásának az eredménye, ugyanis az álla­mi-ipar termelése nem érte el az egy évvel korábbit. A termelés alakulását számos té­nyező befolyásolta. így kedvezően hatott pél­dául, hogy több vállalatnál bővült a terme­lőkapacitás, ezzel szemben az elmúlt évben is nehezítették a munkát az anyag- és al­katrészellátás gondjai, egyes területeken pe­dig a lakossági igények mérséklődése, illet­ve rendeléshiány miatt esett vissza a ter­melés. A megyei székhelyű ipari szervezetek ér­tékesítési árbevétele az elmúlt évben több mint ISO milliárd Ft volt, s közel 40 száza­lékkal haladta meg az 1987. évit. Ez teljes egészében az árszínvonal-emelkedés követ­kezménye, ugyanis az eladott áruk mennyi­sége nem érte el az előző évi szintet. A bel­földi és a rubelelszámolású értékesítés volu­mene egyaránt mérséklődött, a konvertibi­lis exporté viszont 17 százalékkal emelkedett. A nem rubélrelációjú kivitel valamennyi e szempontból fontosabb--iparágban növeke­dett, átlagot meghaladóan az élelmiszeripar­ban és a gépiparban, legkevésbé pedig a könnyűiparban. A megyébe települt szocialista iparban 10 év óta először 1988-ban emelkedett a foglal­koztatottak száma. Az elmúlt évben átlago­san 83 255 fő dolgozott a megye iparában, 0,7 százalékkal több az egy évvel korábbi­nál. Növekedés csak egyes nehézipari ága­zatokban következett be, a legjelentősebb — főként az újonnan belépett termelőkapacitá­soknak köszönhetően — a vegyiparban volt. A kivitelező építőiparban a kisszervezetek szerepe egyre meghatározóbbá válik, 1988-ban a dolgozók közel egyharmadát foglalkoztatták. A megyei székhelyű kivitelezők az elmúlt évben 4,2 milliárd Ft értékű építési-szerelési ÉPÍTŐIPAR munkát végeztek, összehasonlító áron számol­va az országos csökkenéssel megegyezően, 2,6 százalékkal kevesebbet, mint 1987-ben. Alvál­lalkozói tevékenység évről évre növekvő ré­szét — 1988-ban 55 százalékát — a fenntar­tási munkák adták. A gazdálkodók lakásépítési tevékenysége tovább mérséklődött. Az átadott 163 lakás az egy évvel korábbinak kevesebb, mint két­harmada, de a kivitelezés alatt álló laká­sok számában is jelentős a visszaesés. A kivitelező építőiparban dolgozók száma az országoshoz hasonlóan 2,7 százalékkal csökkent. Az építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatottak körében bekövetkezett fo­gyás ennél nagyobb mérvű volt. Tendencia a kisebb, rugalmasabb építőipari szervezetek kialakítása, a 100 főt meghaladó kivitelezők­nél a létszám csökkentése, a kisebbeknél pe­dig gyarapodása volt a jellemző. MEZŐCAZDASÁ6 fárS«mm,r„1rS: vénytermesztési eredményei az 1987. évi szint körül alakultak, az állattenyésztésben, vala­mint az alaptevékenységen kívüli tevékeny­ségben elmaradás tapasztalható. Kalászos gabonafélékből 2,6 százalékkal nagyobb területről takarították be a termést, ugyanakkor a termésátlagok is lényegesen magasabbak voltak, mint egy évvel koráb­ban. Mindezeknek köszönhetően a megye gazdaságai az 1987. évinél 25 százalékkal több gabonát termeltek. Az őszi betakarítá- sú kultúrák termesztése viszont a csapadék- hiány miatt az előző évinél kedvezőtleneb­bül alakult. A kukorica és a napraforgó ter­mésmennyisége jelentősen visszaesett, szó­jából is a betakarított mennyiség növekedése csak a bevetettfterület ugrásszerű emelkedé­sének volt köszönhető.. Egyedül a burgonya­termés alakult kedvezően, amely a nagyobb terület és a jó átlagterinés hatására 38 szá­zalékkal volt több az előző évinél. 1988. december 31-én a megye állatállomá­nya a szarvasmarha kivételével kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Szarvasmar­hából a növekedés mértéke az országosnál magasabb, 2,7 százalékos volt. Az állomány visszaesése sertésből 0,4, tyúkfélékből 14 szá­zalékot tett ki. A megye gazdaságaiból a megelőző évinél 4,2 százalékkal nagyobb mennyiségű vágó­állatot és állati eredetű terméket vásároltak fel. Ezen belül jelentősen nőtt a sertés és a tej értékesítése, vágómarhából viszont keve­sebbet adtak el és tovább csökkent a tojás kínálata is. (Holnapi lapszámunkban folytatjuk.) A bírság még nem megoldás Itt a tetem, hol a tetem? Bár az utolsó két évben lé­nyeges előrelépés történt a Csepel Autógyár termelésével összefüggő környezetvédelmi tevékenységében, mégsem, si­került generális megoldást ta­lálni a keletkező festékhulla­dékok kezelésében, tárolásá­ban — jelentette ki Lukácsi Gábor vezérigazgató, a me­gyei környezetvédelmi bizott­ság tegnapi ülésén. A meg­nyugtató rendezés sorra meg­hiúsul amiatt, hogy a gyár számára elérhetetlen a nyu­gati technológia. Pedig a je­lenlegi eljárás változtatását nemcsak a környezetvédelmi, hanem a gazdaságossági szempontok is indokolnák. Ez a példa is jelzi a vállalatok általános gondját: a valaha megteremtett technológiák, környezetártalmaival nem számoltak, s az utólagos pót­lás most, évtizedek múlva szedi a milliókat bírság cí­mén. Ha egyáltalán fény de­rül a dologra ... A vizsgálatok már régen megállapították, hogy a gyár néhány kútja krómszennye­ződéstől fertőzött, ezért azok­ból ivóvíz nem nyerhető. A bizottsági ülésen megtár­gyalták az Állatifehérje Ta­karmányokat Előállító Vállai lat beszámolóját is, mely az állati melléktermékek feldol­gozásából eredő környezeti ártalmakat vizsgálja. Lakos­sági és tanácsi jelzések is ér­keztek Cegléd körzetéből, mi­szerint a begyűjtőkocsik út­közben a településeken hosz- szabb-rövidebb időre megáll­nak, s ilyenkor enyhén szól­va bűzös a környék. Gondot okoz az is, hogy a háztájik­ban elhullott állatok teteme időnként még a zárt' konté­nerekből is eltűnik, aminek járványügyi következményei­re még gondolni is rossz. A megoldás a felelős szakem­ber személyében rejlik, mert azokon a helyeken, ahol ag- ronómus dolgozik, ilyen ter­mészetű problémák nincse­nek — állította dr. Berzse­nyi Ferenc, a vállalat vezér- igazgatója. F. E. A szupertitkos könyv ma már olvasható Aranyat rejt a föld mélye Be-beesik időnként egy-egy zártkert tulajdonosa, egy-egy hobbiikapálgató a Magyar Ál­lami Földtani Intézet Buda­pesti Területi Földtani Szolgá­lata helyiségébe; kezükben olajos kavics, jelezve, hogy aranybányát vagy üvegdarab bizonyítandó, hogy gyémánt­bányát fedeztek fel Pest me­gye felszíne alatt, alig egy ásó- nyomnyi mélységben. E sorok írója leleményesebb: notesszal, golyóstollal a kezében érkezett, újságírónak kiadva magát, hogy megtudja az intézmény vezetőjétől, Zsilák Györgytől; milyen ásványi kincsek rej­lenek földünkben. Meglepetésemre vaskos könyvet rak elém Zsilák György. — Néhány éve ez a kiadvány még nem világoskék, hanem piros borítót viselt és szuper- titkos volt. Előfordult, hogy még az illetékes hivatalok sem tudtak hozzáférni az adatok­hoz, ahhoz, hogy milyen ásvá­nyi kincs hol található. Még régebben pedig a koordinátá­kat kellett titkosítanunk, olyankor éjjeleken át húzkod­tuk ki piros filctollal az iratok­ból a jeleket. Ma már nincs semmi titkunk. Itt a könyv, nézzen bele. Olvasom a borítóját, majd lapozgatom: ismeretlen szavak, lálhatók, Budapest területét fi­gyelve azonban aggasztó kép kezd kibontakozni. Ahol látom a szigorúan vé­dendő piros foltokat, mintha éppen oda tudnám képzelni a lakótelepeket — s valóban ott vannak, akár pontosan rá lehetne az egyikre a csepeli, a másikra a káposztásmegyeri lakótelepet rajzolni — mintha szisztematikusan a legveszé­lyeztetettebb helyeken húzták volna fel a betonmonstrumo­kat. Hogy ez mit jelent a jövő környezetvédelme számára? Egyelőre nem tudni. Merengésemből Zsilák György hangja térít vissza. — Valamikor aranya is volt ennek a megyének, a Börzsöny hegység kis falujában. Nagy- börzsönyben ennek még az em­lékei is látszanak. — Mára már mindet kibá­nyászták? — Nemrégiben a Magyar Állami Földtani Intézet alapos kutatásokat végzett ebben a térségben, ez mára le is zá­rult. Tapasztalták, hogy van ércesedés. vagyis találni ara­nyat ott még, de ennek kiakná­zásához taíán még az ország egyévi bevétele sem volna elég. így tehát a fémek királya tovább alszik a földben. A Pest megyei arany- és gyémántbányák álma tehát szertefoszlott, de lehet itt ta­lálni legalább ilyen nagy kin­cset: érintetlen erdőben csor­dogáló karsztforrásokat, ős­kori kagylóval bélyegzett mészkövet, folyó görgette ka­vicsot, tiszta vizű tavakat. Tóth Béla Endre is a földünkben, megérhetjük, hogy egyszer még a kavicsot is ritka ásványi kincsként emle­getjük? — Attól még messze va­gyunk, de azért megtettük a takarékosságért az első lépése­ket. Mint hatóság megkövetel­jük, hogy ne hagyják a föld­ben.a kavicsot, a víz alól is szedjék ki. Ezenkívül feltérké­peztük a megyét, különösen a déli részét, hogy hol található ez az ásványi vagyon. Ezt tér­képre rajzoltuk azért, hogy ezekre a területekre ne építse­nek se házat, se gyárat, gyü­mölcsöst se telepítsenek rá. Készült azonban ebben az intézményben másmilyen tér­kép is, mégpedig francia szisz­téma szerint. A közlekedési lámpákéhoz hasonlóan három szín található rajta: piros, ahol a talaj vízkészleteinek után­pótlásához nélkülözhetetlen karsztlefolyások találhatók, e helyekre szigorúan tilos bár­miféle létesítményt építeni, hulladékot elhelyezni. Sárga folt jelöli azt a csapadékát­eresztő közeget, ahol gondos előkészítés után lehet csak el­helyezni építményeket, a zöld­del színezett részekre nem vo­natkozik semmilyen szigorítás. Pest megye kényes karsztvidé­kei szerencsére éppen az erdők, hegyek lakatlan területein ta­alattuk számoszlopok végtelen sora. Végül megjegyzem, amit tudok. — Jó könyv ... Jó súlyos ... — Arról van benne szó, hogy Pest megyében ásványi kincs alatt elsősorban kavicsot, ho­mokot, kémiai üledéket, szilárd építőköveket — vagyis andezi­tet. tufát —, homokkövet, va­lamint durvakerámiai és ce­mentipari célra felhasználható anyagokat kell érteni. — Igen, én is hallottam a mondást, hogy itt kavics, agyag Japánig van a földben. — No, azért ne siessük el ennyire! Az a kavicsmennyi­ség, amiről jelenlegi kutatá­saink alapján tudomásunk van, a megyében nagyjából negyven- millió tonnára becsülhető. Ez nem kevés, ha azt nézzük, hogy évente két-három milliót bá­nyásznak ki a többnyire szö­vetkezeti tulajdonban lévő bá­nyák. De ha figyelembe vesz- szük, hogy minőségi és köny- nyen hozzáférhető kavicsme­zőket kell kutatnunk, ráadásul a felhasználás helyétől legfel­jebb csak húsz-huszonöt kilo­méteres távolságon belül, ak­kor már nem ilyen szívderítő a kavics jövője. A jelenleg fel­lelhető mennyiség zöme már talajvíz alatt rejtezik, s kiter­melése egyre költségesebb. — Tehát, ha gyémánt nincs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom