Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ ^íil«p 3 Egy mesterség szerszáméi VÁMOSI PÁRTÉRTEKEZLETEKET TARTOTTAK VÁCOTT ÉS NABYKÁTÁK Új első titkárokat választottak Ipari műemlékeinkről viszonylag kevés szót ejtünk. Hévíz- györkön Sápi Mihály kovácsmííhelye ma is ugyanúgy áll, mint ötven évvel ezelőtt, amikor még gyerkőcként segédkezett édes­apjának. Mondják, ha valaki megszokta az üllő csengését, so­hasem felejti azt el (Vimola Károly felvétele) Szabadság, emberi jogok, méltóság Magyar Béketársaság A béke az emberi viszonyok harmonikus egyensúlyi álla­pota, azok valamennyi szint­jén: a természet, a társada­lom, a technológia minden vi­szonylatában fennálló kizsák­mányolás- és erőszakmentes állapot. Értékes, megőrzendő, irányt mutató gondolat az ilyen, bárhol is hangozzék el. Egy pinceklubban, falnak döntött pingpongasztalok, li­la posztós rexasztal társaságá­ban éppúgy időtállóak e sza­vak, mint márványoszlopok­kal övezett óriási termekben. Szombaton tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Béke­társaság, a budapesti Podma- niczky tér egyik épületének alagsori klubjában. A társa­ság — a végleges változat sze­rint. — hálózatként működik, nemzetközi tevékenységet. is folytatni kíván. Közvetlen előzményének a különböző külföldi és hazai alternatív kezdeményezéseket tartja. Tagja lehet az, aki elfogadja, hogy az MBT minden hatalmi tényezőtől függetlenül alakít­ja ki álláspontját. A tagok el­utasítják az erőszak alkalma­zását az egyes államok közöt­ti konfliktusokban éppúgy, mint az ország belső vitái­ban, A társaság támogatja az általános leszerelés megvaló­sítására irányuló törekvése­ket. Alapelvei közé tartozik, hogy a béke nem létezhet sza­badság, emberi jogok és mél­tóság nélkül. Az alakuló köz­gyűlésen húszán írták alá a belépési nyilatkozatot. Tudományos emlékülés A Petőfi-körről Az 1956-os reformmozgalom egyik fórumáról, a Petőfi-kör­ről tartottak tudományos em_ léskülést szombaton a Budai Vigadó dísztermében. Az emlékülést, amelyen a kör számos régi tagja, törté­nészek, egyetemisták- é,s ér­deklődők vettek részt, Hege­dűs B. András, a kör egyik hajdani titkára nyitotta meg. Kosáry Domokos történész vázolta azt a légkört, amely­ben a viták annak idején folytak. Vásárhelyi Miklós sajtótör­ténész úgy fogalmazott, hogy a reformgondolat egyetlen nyilvános fóruma volt 1955— 56-ban a Petőfi-kör. Szombaton városi pártértekezletekct tartottak Vácott és Nagykátán. A kommunisták küldöttei mindkét tanácskozáson vitát folytattak múltról, je­lenről és jövőről egyaránt, s mindkét helyen új első titkárt választottak a városi pártbizottság élére. Az eddigi első titkárok egyike, a váci dr. Olajos Mihály titkárként dolgozik tovább a testületben, a nagykáíai Babcsán József más munkakörbe kerül. Vácott Lábai Lászlót, Nagykátán Farsang Istvánt választották első titkárnak, eddig mindketten titkárként dolgoztak a városi pártbizottságban. ,Azt hittük, mi hozzuk a jólétet” Hitelteremtő program kei! Reggel kilenc órakor az ügyrend elfogadásával kezdő­dött, és este fél nyolckor a választás eredményének ki­hirdetésével végződött a váro­si pártértekezlet szombaton Vácott, a Madách Imre Mű­velődési Központban. A vitát összefoglaló dr. Olajos Mi­hály nyíltnak és őszinte lég­körűnek minősítette a tanács­kozást, Hámori Csaba megyei első titkár pedig a felszaba­dult pártmozgalom jeleit vél­te már felfedezni benne. A vita jellemzésére a konst­ruktív jelzőt használta a me­gyei pártbizottság első titká­ra, és ez az egyébként sablo­nos kifejezés ezúttal találó volt. A harmincöt véleményt nyilvánító többsége mondani­valójával hozzájárult a XIII. kongresszus óta eltelt időszak munkájának reálisabb értéke­léséhez, illetve a városi párt- bizottság politikai program­jának meghatározásához. Sodródik-e a párt? Azt hittük, mi hozzuk el a jólétet, s ma egy elégedetlen társadalomban élünk, mondta egy felszólaló, majd így foly­tatta: a párt ma csak követi az alternatív szerveződéseket, időnként meg is akarja előzni őket, közben pedig bizonygat­ja, hogy a rákényszerített ver­senyhelyzetet maga akarta ... Ám ez a versenyhelyzet ma már realitás, ismerték el a hozzászólók; igazi vita csak a párton belüli platform- és vé­HARMATCSEPPEK Tudod Egymást követték a felszólalók. Számí­tani lehetett a vitára, de ekkora viharra augha. A tágas tanácsteremben zsúfoltak a széksorok. Ha nem így van, már elült volna innét. A háta mögött levő két férfi szünetet szinte nem ismerő szövegelése kimondottan idegesítette. A rekedtes hang a prím, a másik csak az elengedhetetlen kíséretet adta hozzá. „Na figyelj csak! Halálbiztos, hogy ellenezni fogja. Tuti! Ismerem. Egyetlen alkalmat nem hagy ki. Tiszta szívből utálja a Karcsit. S ha a Karcsi az előterjesztő, akkor halálbiztos, ő legyez a kezével, szót kér, papol, ellen­zi, tiltakozik: helytelen...” Kis csend. A másik hang: „De miért utálja a Karcsit?” Fülelni kezdett. Most már nem idegesítet­te annyira a szövegük, mint korábban. A rekedtes: „Miért, miért? Hát nem tudod? Tudod te! Talán nem volt benne részed? Akkoriban te is főnök voltál. Amikor Kar. csit ide hozták fel, kisfőnöknek. ö pá­lyázott volna a helyre, azután Karcsi jött fel. Na, innét az utálat. Tényleg nem ludtad? És azt se. hogy akkor rövidesen a Karcsi elvált? Hát öregem, hol éltél te, hogy ilyesmiket nem tudsz? És tudod kiért vált el? Kit vett el? A főnöke ifjú ae;ecskéjét! Tényleg nem tudtad?” Krákogás. „Honnét a rossebböl tud­nám? Hát akkor vittek el a megyéből, nem emlékszel?” A rekedtes: „Ja persze! Tényleg. Hát öregem, akkor ezekből te kimaradtál. Pedig jó kis botrányok vol­tak. Amikor a Karcsi elszerette a főnöke ijjú kis nejecskéjét, akkor mindenki meg­esküdött. rövidesen repül. Ezt nem nye­lik. le neki. S tudod, mi következett? Nem fogod elhinni, öregem, a Karcsi gyerek kivirult Sorban gyűjtötte be a piros pon­tokat. Olyan húzásai voltak, hogxi min­denki ámult. És bejöttek neki! öregem, bejöttek. Kitüntetések, előléptetés ...” Űjabb felszólaló, ő támogatja a javasla­tot, egyetért vele. Mert átfogóan rende­zi... A rekedtes: „Látod, ez még beha­tol. Pedig tudja, nem ezt kellene tennie, de a felesége tudod hol van? Hát ott, ahol a Karcsi gyerek neje a főnök.” Va­lami papírral babráltak a háta mögött. Ki lehet ez a két férfi? Honnét jöttek? „Az a felesége, aki miatt..." A rekedtes: „Na ugyan már! Hol van az a nej! Hát nem tudod? Amikor a Karcsinak már nagyon szaladt, akkor ezt a nejét is ki­cserélte. Egy szuperebbre. De befaragott! Hat kérlek, az a nő azt csinál vele, amit akar. Állítom neked, most is úgy diktál­ta tollba Karcsinak, mi legyen az előter­jesztés. Tiszta sor. Az ujja körül tekeri. És tudod miért fontos neki, hogy átmen­jen itt ez a javaslat? Mert akkor meg­szűnik ez az intézmény, beolvasztják, át­gyúrják, az isten sem fog ráismerni, s amikor már senki sem tudja, mi is volt eredetileg, akkor a Karcsi neje szép csendben bekebelezi majd az övébe." Ott elöl valaki vitatkozik a levezető el­nökkel. A fene egye meg, nem tud már figyelni a háta mögötti szöveg miatt. Miért kaptak össze azok ott elöl? A re­kedtes folytatta: „És tudod, miért akarja bekebelezni? Szeretne főigazgató lenni. Most nem lehet. De ha ezt is lenyeli, akkor már sansza van rá. Csak éppen nem megy egyenesen a dolog, egyenesen ezt nem szavazná meg a testület, látod, így is vihar lett. De állítom, átmegy. Mert tudod, nem látnak be az emberek a kulisszák mögé. tudod, az a baj, hogy nem látnak be, nem engedik őket. Ne­kem annyi a szerencsém, gondolhatod, nem örülök neki, de összefutnak az ilyen szálak nálam, kénytelen vagyok gyűjtö­getni őket, mert nem tudja az ember, mikor kerül a sor az ő jószágára, s akkor nem árt, ha van néhány szál a kezében, mert rákérdezhet, de kollégák, hogyan lehet, amikor... amikor ti annak idején és akkor . .. tudod, nagyon jól jönnek az ilyen szálak ... kötél fonható belőlük, ki­nek a nyakára, kinek meg a kapaszko­dásra ...” Mészáros Ottó leménynyilvánítási szabadság körül volt, amely a pártegy­ség értelmezésének kérdését is felvetette. (Nem talált egyér­telmű támogatásra a Forte gyáriak itt felolvasott, a Köz­ponti Bizottsághoz februárban eljuttatott levele, amely tilta­kozott Pozsgay Imrének az 1956-os eseményeket minősítő nyilatkozata ellen. Ugyancsak megoszlottak a vélemények a vízlépcső továbbépítésének kérdésében, illetve egy támo­gató kampány elindítása ügyé­ben is.) Megváltozott feladatok A jelenlegi helyzetben in­dokolt és érthető, hogy a vi- tápan nagy teret kaptak az MSZMP jövőjével, program­jával, a reform helyzetével, vezetők és vezetettek viszo­nyával foglalkozó kérdések. Azonban ezek mellett mintha kissé háttérbe szorultak volna a helyi pártmozgalom átala­kításának, a helyi intézmény- rendszer, az önkormányzat fejlesztésének feladatai. A pártértekezlet minden­képpen mérföldkő volt: a köz­ségi pártszervezetekkel — miután közvetlen megyei irá­nyítás alá kerültek — új tí­pusú viszonyt kell kialakíta­ni; létrejött egy egytestületes, a korábbinál kisebb létszámú pártbizottság, amelynek fel­adata immár csak a városi pártélet irányítása. Az alap­szervezetek súlya növekedett azzal is, hogy a 27 fős városi pártbizottságba tizennyolcán delegálás útján kerültek — a párttagság akaratából. A XIII. kongresszus óta több mint másfél ezren ke­rültek ki a pártból Vácott és vonzáskörzetében (miközben a tagfelvételek alig haladták meg az ötszázat). A megcsap­pant és elbizonytalanodott párttagsággal kell az új párt- bizottságnak a feladatokat teljesítenie. Ha a feladatot elvi, politikai befolyással tör­ténő irányításként is definiál­ják, az önkormányzat erősíté­se, a lakóterületi pártszerve­zetek megerősítése — a vá­lasztásokra való felkészülés érdekében —, a független szervezetekkel való viszony kialakítása nagyon is gyakorla­ti kérdés. Olyan, amelyben egy­úttal meg is mérettetik a he­lyi pártmozgalom. Gyakorlati feladatot jelent a községekkel való viszony, a koordináció kialakítása, hi­szen a vonzáskörzet továbbra is ezer szállal kötődik a vá­roshoz ... Személyi kérdések Az, hogy a fentiekről vi­szonylag kevesebb szó esett a pártértekezleten — és ezt megelőzően a pártszervezetek­nél az alapszervezeti viták­ban is —, valószínűleg an­nak tudható be, hogy a tagság túl sokat foglalkozott a sze­mélyi kérdésekkel. (Még sok­szorosított névtelen levelek is terjedtek a városban.) A választásra jogosult kül­döttek először az első titkár személyéről döntöttek, majd megválasztották a pártbizott­ság két titkárát és a fegyelmi bizottság elnökét, ezt követően pedig a pártbizottság további öt tagját, illetve a fegyelmi bizottság tagjait. A városi pártbizottság első titkára Lá­bai László lett, titkárai dr. Olajos Mihály, az eddig első titkár és Bacsa Tamás. A fe­gyelmi bizottság elnöke ismét Pintér Sándor. A pártbizott­ság tagjává választották dr. Bóth Jánost, Kéri Györgyöt, Márkus Lászlót, dr. Mátrai Sándort és Németh Árpádot. Ennek a jó csapatnak — mint az új első titkár fogal­mazott — lesz a feladata, hogy olyan programot fogad­jon el, olyan politikai mun­kát végezzen, hogy befolyása legyen a párttagságra, és hi­tele a városban élőknél. Borgó János Nem leszámolni, hanem felszámolni • • Üzenet kétezer családhoz Nagykáta és vonzáskörzeté­nek kommunistái is szombaton pártértekezleten vitatták meg a politikai munka eddigi ta­pasztalatait, határozták meg egyúttal a szükségesnek ítélt változások fő irányát. A Dam­janich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskolá­ban rendezett tanácskozásukon részt vett és a vitában kért szót Balogh Pál, a Pest me­gyei pártbizottság titkára is. Mielőtt a küldöttértekezlet megkezdte munkáját, Szoko- licsné Molnár Krisztina, a KISZ városi bizottságának megbízott titkára a 142 kül­dött előtt emlékeztetett a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának közelgő, 70. évfordulójára. Majd Babcsán József, a városi pártbizottság első titkára az írásban közreadott anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítést, melyben elemezte az 1985-től napjainkig végzett munkát és értékelte az MSZMP közel­múltban közreadott program­ját, a térség politikai életét, s a legfontosabb feladatokat vette számba. Viták mindenütt A küldöttértekezletet meg­előző vizsgálat nyomán arra is fény derült — ahogy a szó­beli kiegészítés is hangsúlyoz­ta —. hogy a hangulat a tér­ségben zavaros. Kívülről is tá­madják az MSZMP-t az elhi­bázott vagy hibásnak vélt lé­pések miatt, miközben párton belül, jobbról és balról is üt­köznek a nézetek. A lakosság, az állampolgárok felé alig lép­nek, s nem az egymás erősí­tése, hanem az önmarcangolás követhető nyomon a párttagok tevékenységében. Azt rendben levőnek tartják — a telefon- gyáriak —, hogy többpárt­rendszer legyen, csak ne az MSZMP romjain! S az sem baj, ha csökken a taglétszám — mondták az építőipari kis­szövetkezetben —, ám akik maradnak, hallassák hangju­kat, s egyszínű köpönyegben legyenek! Ma, amikor jó prog­ramra, s az azt jól képviselők­re van szükség, s ezekhez a lépésekhez a hátteret továbbra is reformok útján haladó Szovjetunió biztosítja. Kivezető utat A vita után a nagykátai küldöttek — a vonzáskörzet­ben élők nélkül, hisz azok közvetlen megyei irányítás alá kerülnek — egytestületes, az­az végrehajtó bizottság nél­küli, huszonhét tagú pártbi­zottságot választottak. S mivel Babcsán József tíz év, két cik­lus után úgy döntött, nem je­lölteti magát újra első titkár­nak. a küldöttértekezlet új el­ső titkárt és egy titkárt vá­lasztott a pártbizottság élére. Mindössze nyolc szavazót — s ezek érvénytelenek voltak, mert mindkét jelölt nevét meghagyták a szavazólapon — döntötte el, hogy első titkár Farsang István, míg titkár Gulyás György lett. A párt­értekezlet döntésének értelmé­ben azonban, ha netán vala­melyikük az újabb választás előtt megválna tisztétől, a kül­döttértekezlet fenntartja ma­gának a jogót, hogy újra vá­lasszon. Nem fogadva el az MSZMP korábbi gyakorlatát, hogy két választás között kooptálással a tisztségviselők helye betölthető a pártbizott­ság döntése alapján. Ugyan­csak újszerű, hogy a küldöttek nem fegyelmi, hanem ellen­őrző és fegyelmi bizottságot választottak. E bizottság — melynek elnöke Szatmári Ká­roly lett — módosított funk­ciójánál fogva arra is hivatott: a párt belső kontrollját erő­sítse, a szükséges önkorrekciót időben elvégezze. Javaslatot is tehet a párt megbízásából vezető funkciót betöltőkkel szembeni követelményekre, s azok teljesítését minősítheti. Ugyanakkor ellenőrzi a párt- bizottság vezetőinek, appará­tusának gazdálkodását, va­gyonkezelését is. A küldöttér­tekezlet abban is döntött: üze­netet juttat el kétezer pél­dányban a Nagykátán és von­záskörzetében éiő családokhoz március 22-ig. Ez az üzenet a kommunisták programnyi­latkozata. Vita, mégpedig a javából való volt a nagykátai kommu­nisták párbeszéde, melyben egyértelműen megfogalmazó­dott, hogy a kommunistáknak fel kell vállalniuk a múltat — nem leszámolni azzal, hanem a hibákat felszámolni. Szakít­va régi gyakorlatokkal. így a kilókban mérhető pártprogra­mokkal — helyette értékelhe­tőt, tartalmasat adva a ma­gyar társadalomnak. Gazdság- politikánkban pedig végre meg­találni a kivezető utat. A je­lenlegi vállalati adózás gya­korlatát megszüntetve, mely a fizetésképtelenségre alkal­mas, míg a személyi jövede­lemadó a teliesítményvissza- tartás biztosítéka. Munkaidő után A feladatok között erőtel­jes hangsúlyt kapott a helyi, tanácsi választásokra való fel­készülés éppúgy, mint az MSZMP mozgalmi jellegének erősítése, a munkamódszerek javítása. A pártmunka színte­reként a falut, a várost, a kis közösségeket jelölték meg, mégpedig szigorúan munkaidő után! Az üzemben pedig dol­gozni kell, s az érdekvédelmet a szakszervezetre bízni. Az MSZMP-nek pedig vállalkozó párttá szükséges válnia, még­pedig úgy, hogy a nemzet ér­dekében történő vállalkozáso­kat felkarolja, támogatja, ér­vényre juttatja. Varga Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom