Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

1989. MÁRCIUS 18.; SZOMBAT Nagy port vert fel a sajtóban a különböző KISZ-ingatlanok ügye. Az elhangzott nyilatkozatok lényege: a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága úgymond rendezni kívánta az anyagi és politikai válságban lévő szervezet tu­lajdonviszonyait. Lényegesen kevesebb szó esett viszont ar­ról, hogy mi lesz az egykori KISZ-iskolák, továbbképző intézetek sorsa, milyen formában és milyen céllal üzemel­tetik majd azokat. Szödligeten járva tapasztalhattuk, hogy- a folyamatosságot egyetlen do­log jelenti, az intézmény szinte ki­mondhatatlanul hosszú neve. Eddig ugyanis Ligeti Károly Politikai Kép­zési Központ volt az intézmény hi­vatalos titulusa, most pedig Liget Club Motel Camping Szabadidő Köz­pont. Az épületbe lépve az első szem­betűnő változás, hogy a földszinti könyvtár polcai üresen tátonganak, a falakon csak három fakó folt jelzi, hol függött Marx, Engels és Lenin képmása. A könyvtárból drinkbár lesz. A könyveket egyébként a du­nakeszi városi könyvtárnak ajándé­kozta az intézmény új vezetése. nevezni, egyelőre ennek megfelelőek az árai. Egy kétágyas szobáért is mindössze 420 forintot kell fizetni, de egy hatszemélyes, komfort nélküli faház csak 750 forintba kerül. Ilyen árak mellett is szolid nyereséggel számolnak, aminek tervezett össze­gét Durugy András nem óhajtotta el­árulni. Vétek lenne Szolid nyereséggel A tervekről, az elképzelésekről a Liget Motel igazgatóját. Durugy Andrást kérdeztük, aki elmondta, a céljuk az. hogy ezt a több tízmillió forint értékű (az objektum könyv szerinti értéke 40-60 millió forint) lé­tesítményt vállalkozási formában, gazdaságosan hasznosítsák. Az üze­meltetésre a KISZ Pest Megyei. Bi­zottsága egy kft.-t alakított, s ezzel egy önálló elszámolású egységet ho­zott létre, ami mind szervezetileg, mind pénzügyileg elkülönül a politi­kai tevékenységtől. A képződő nyere­séget a megyei KISZ-bizottság saját céljaira használhatja föl. A meglehetősen lerobbant épüle­tet igazán nem lehet luxushotelnak Azt gondolhatná az ember, hogy az egykori KISZ-iskolák hasznosítására ez a legmegfelelőbb mód. hiszen a szervezet bevételhet jut. a fiatalok pedig olcsó, pénztárcájukhoz mére­tezett szálláshelyeket találhatnak szerte az országban. Nos. lehet, hogy ez másutt így lesz, de Szödligeten biztosan nem. Durugy András egé­szen más nézeteket, vall. — Ha figyelembe vesszük a létesít­mény fekvését, adottságait, a fővá­ros szálláskínálatát, akkor vétek len­ne itt egy középszerű ifjúsági hotelt működtetni. A lehető legnyeresége­sebb formát kell megtalálnunk, fok­kal célszerűbb egy európai mércével mért középkategóriájú szállodát ki­alakítani. Arra kaptunk megbízást, hogy készíttessük el egy-, két- vagy háromcsillagos hotellé való átalakítás tervdokumentációját. Ennek termé­szetesen anyagi feltételei vannak, az egyetlen járható útnak a külső tőke bevonása látszik. Fölmerült a ve­gyes vállalat alakításának lehetősége, érdeklődők is vannak az Egyesült Államokból, Ausztriából és Izraelből. A KISZ tulajdonrendezési akciójá­nak egyik deklarált célja áz volt. hogy az ifjúsági szövetség vagyonát ne lehessen elkótyavetyélni, önös- vagy csoportérdek alapján hasznosí­tani. Kérdés azonban, hogy a majdan létrejövő vállalkozások haszna mi­ként és mennyiben fordíttatik ifjú­sági célokra, s hogy az hogyan osz­lik majd meg a KISZ leendő tagszer­vezetei között. Azt készséggel és könnyedén belátja az ember, hogy a közvetlen ifjúsági célú hasznosítás nem kecsegtet számottevő haszonnal, az ifjúsági szövetség ugyanakkor sú­lyos anyagi gondokkal küzd. Bizony­talan viszont, hogy a KISZ áprilisi kongresszusa után milyen szerveze­tek jönnek létre, s hogy azok milyen formában kapcsolódnak egymáshoz. Könnyen elképzelhető, hogy a fiata­lok nagyszámú csoportja olyan hely­zetbe kerül, hogy a haszonból közvet­ve .juttatandó támogatásból semmi részesedése nem lesz. Ha viszont eze­ket a létesítményeket például olcsó ifjúsági szállókként üzemeltetnék, azt bárki igénybe vehetné függetle­nül attól, milyen szervezet tagja. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a meglehetősen nagy értékű intézményeket költségvetési juttatá­sokból építették egykor, egy olyan szervezetnek, amelyik — deklarációi­ban legalábbis — az egész magyar ifjúságot képviselte. Egyelőre ineglizeíhető Mindezekre a kérdésekre termé­szetesen nem várok választ Durugy Andrástól. Neki egyetlen feladata van: minél több pénzt hozzon a Li­get Motel. Ezért is Vesznek részt az Utazás ’89 kiállításón. Eddig a nyári szezon kapacitásának mintegy 40-50 százalékát kötötték le. Talán nem tekinthető tisztességtelen reklámnak, ha ezúttal azt mondjuk: Fiatalok, diákok, vár benneteket a szödligeti Liget Motel! Egyelőre meg tudjátok fizetni, használjátok ki a lehetőséget! M. Nagy Péter Az 1948-ban bezárt tőzsde négy évtizednyi Csipkerózsika-álom után ébredt fel. Negyven év hosSzú idő, az akkori fiatalokat generációk vál­tották, olyanok, akiknek fogalmuk sincs az értékpapírpiac működésé­ről. Mi is az a tőzsde? Ha a dema­gógiát el akarom kerülni, nem idéz­hetem. az értelmező kéziszótár defi­nícióját, ami úgy kezdődik: „A tőkés gazdaságban létesített intézmény .. A magyar tőzsde valami más lehet, de vajon micsoda? A Pénzügyminisz­tériumban biztosan tudják. Téved­tem. Egy vontatott, fásult hang. ma­gyarázza el, a tőzsdeüggyel kapcso­latos felvilágosításokért a Magyar Nemzeti Bankhoz kell fordulni. Ter­mészetesen rosszul tudja, a jegybank sem érzi magát illetékesnek, végül a Befektetési Banknál kötök ki. Az ér- tékpapírosztály vezetője, Petrahai Ferenc vállalkozik a beszélgetésre. Az első pillanatban úgy tűnik, nem lesz hosszú a mondandója, ugyanis azzal kezdi: magyar tőzsde nincs! Az még csak hagyján, hogy nem ren­delkeznek önálló épülettel, a világon több helyen is működik tőzsde ál­landó telephely nélkül. Van, ahol a telefon, másutt a számítógép termi­nálja. biztosítja a kapcsolatot a többi ügynökkel és a megbízókkal. Talán mondanom sem kell, nálunk nem a technika tette feleslegessé a tőzsde­épületet, hanem az információk las­sú csordogálása és az értékpapír- piac lagymatagsága. Pedig a tőzsde lételeme az információ. Az osztály- vezető példája is bizonyság erre: képzeljük eh a világ valamelyik vál­sággócában felrobbantanak egy olaj­szállító tankhajót. Az olaj ára azon­nal emelkedni'kezd, s ezzel párhuza­mosan a dolláré'is. Viszont a dollár és az arany ára között fordított az arányosság, tehát az aranyé esni fog. Az informáéió csak másodpercekig számít hírnek, s ez a töredéknyi idő elég lehet egy jó üzlet megköté­séhez. A híradóból ismert jelenet, amikor az alkuszt tucatnyi telefon veszi körül, egyszerre csöng vala­mennyi, milliók csérélnék gazdát kö­vethetetlen gyorsasággal, és az alkusz láthatóan csak ázt sajnálja, hogy nincs legalább négy füle. A magyar tőzsde más, hetente egyszer gyűlnek össze az érdekelt bankok és a legnagyobb részvénye­sek képviselői. A bankok néhány la­kossági megbízást ütnek nyélbe és megpróbálnak egymással kereskedni. Ez már hasonlít a valódi tőzsdéhez, a spekuláció is térét kap. A vállalati — Majd ha eldöntöttük, mit épít­sünk, s ha a szocializmus mellett voksolunk, akkor elhiszem, hogy szükség van a szocialista munkaver­senyre. Addig viszont nem látom ér­telmét. Miközben a nyílt színen évek óta folyik a hangos, ám mindmáig el­döntetlen vita, kell-e nekünk brigád­mozgalom vagy sem, aközben Nagy József, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár vezérigazgatója minden különö­sebb hírverés nélkül végrehajtotta a maga peresztrojkáját. Igazgatói uta­sításában egyetlen tollvonással, ha úgy tetszik, hatalmi szóval hatályon kívül helyezte a szocialista munka- verseny-mozgalmat, s mindent, ami vele jár. Miért volt vörös posztó a hajdan nemes hagyomány a vezérigazgató szemében? Érvei meggyőzően hat­nak: — Annyiféle kitüntetés van az or­szágban. hogy Dunát lehetne velük rekeszteni: a különféle brigádfokoza­tok. a Kiváló Munkáért kitüntetések, hogy a többit ne is említsem. Elment évente rá egy-két millió a vezér- igazgatói jutalomkeret, a béralap, a fhozgóbér terhére, tényleges teljesít­mény nélkül, utólagos pofapénz for­májában Tovább nem vagyok haj­landó egyetlen olyan fillért sem ki­fizetni, amely mögött nincs fedezet. Mindezt be kell építeni a bérbe, s kapja meg abban, aki megérdemli. Ez ellen még a mozgalom hivatott, gazdáinak, a szakszervezenek sincs ellenvetése, bár óvatosan megfogal­mazott mondataik mögött ott bujkál némi sértődöttség: — Az Igazgató egyoldalú döntést hozott a nevezetes t számú utasítá­sában — mondja Fülöp Dénesné, a vszb szervezőtitkára. — Így azt utólagosan a testület elé vittük, amely megerősítette a rendelkezést. Mert abban mindannyian egyetér­tettünk, hogy a munkaverseny, a brigádmozgalom túlhaladott dolgok. Nem egy napló külalakja dönti el, ki hogyan dolgozott. Ám annak, hogy az igazgató először bennünket meg­kerülve döntött, már nem örültünk, s ebben nagy szerepe volt az orszá­gos szakszervezeti mozgalom gyenge­A Népstadionban lehet versenyem a műhelyben dolgozni kell! A vezérigazgató döntött: nem kei! brigádmozgalom ségeinek: az eredménytelen kor­mány—SZOT egyeztetésekre, a bi­zalmiak jogkörének csorbítására gon­dolok. Mindezek a folyamatok ugyan a fejünk felett zajlanak, ám éreztetik hatásukat, s ilyen környe­zetben nehezebben lehet dolgozni. Ami a döntést illeti, abban előzete­sen kikértük a dolgozók véleményét, s annak figyelembevételével szavaz­tunk. Üjabb beszélgetőpartnereim egyi­ke tizenöt, másika húsz esztendeig volt brigádvezetö. Vagy a szabályt erősítő kivételek közé sorolandók, vagy nem voltak ott, apaikor meg­kérdezték őket. Számos véleményt hallottam már a témával kapcsolato­san a „műhelyek népétől”, ezért sza­vaik nem kis meglepetést okoznak: — Nem tartom helyesnek, hogy megszüntették a brigádokat, — szö­gezi le határozottan Sülyi László, szerelvényüzem tolózárműhelyének dolgozója. — Hogy miért,? Odalett a szellem, a közösség. Régebben tud­tuk egymást mozgósítani, együtt voltunk. Ma fütyülnek rám, azt mondják, fogjam be a számat, nem vagyok már brigádvezető. — Így igaz — helyesel Tamasi Jó­zsef. — Régen olyan vojt a brigád, mint egy nagy család. Segítettük egymást, amiben lehet. A szellem, a szellem, az hiányzik! Mi ez? Tán csak nem a macska és a teiesbödön effektussal állok szem­ben? Aki benne van, kifelé, aki kí­vül, befelé vágyakozik? Eddig ugyanis egészen másféle nézeteket hallottam. Netán a rossz beidegző­dés hat, ha jegyzetfüzettel, tollal ál­lok velük szemben: „meg kell gon­dolnom, miket beszélek”? A szellemet fürkészve hol így, hol úgy tekerem a kérdést, hátha egyik kanyarban rábukkanok, de ez a módszer nem jár sok sikerrel. A visszasírt kommunista szombat moz­gatórugója is hamar kipattan. — Akkoriban mindenki bejött, mert tudta, legalább az ötszáz forint brigádpénzt megkapja ... Kommunista szombat és pénz — ha már a szellemet idézzük, legalább legyünk hűek hozzá. Már ha érde­mes, mert . különben sürgősen el kell hessenteni. Hogy címke nélkül mért. nem lehet együtt a csapat, mért nem segítheti egymást? Érdemi választ nem sikerül kicsikarnom. Minden­esetre gyanús az a család, amelyet csupán a névtábla tart össze. — A munkaversenynek is volt ér­telme — folytatja immár parttalan vitánkat az egyik brigádvezető. — Hajtott minket a versenyszellem, megmutatni, én vagyok a jobb. Per­sze, nem mondom, most azért kell hajtani, hogy több legyes a fizetés. De mégsem több! Eddig legalább ott volt a brigádpénz, most még az sincs! Megint a pénz: lehet, hogy mégis a vezérigazgatónak van igaza? Boros Pál. a vállalati pártbizottság titkára merőben más hangot üt meg: — Nem versenyezni . kell, hanem dolgozni. Ez munkahely és néni a Népstadion. Aki pedig százhatvan meg száznyolcvan százalékot telje­sít, az nem dolgozik, hanem rabol: a saját meg a gépek erejét. Hozzon csak száz százalékot és legyen tisz­tességgel megfizetve, ez a lényeg. ­Reformlapba illő szavak, összeka- varodnak fejemben a napjainkban feltárulni látszó ötvenes évek akkor még élő, ám ma már fals jelszavai­val. Kell-e tehát brigádmozgalom vagy sem? A jelek szerint még ka­pun belül sem sikerült megnyugta­tóan tisztázni a kérdést. Az itt szü­letett döntés mindenesetre egybevág napjaink reformfolyamatának szelle­mével, hiszen eltörli a teljesítmény nélküli keresetet, a pofapénzt, a meg­szokásból vagy a megtorlástól váló félelemből végzett önkéntes munkát, á munkaerő mozgása ellen ható törzsgárdajutalmakaf. Ám az intéz­kedés módja még a múltat idézi: ha­talmi szóval, felülről született, s nem „alulról jött” kezdeményezés. Az ISG példája minden felemássá­ga ellenére mégis az első fecske, ők már újszerű, a régit a maival ötvö­ző formában, az egy-egy munkára szerződtetett komplex, autonóm bri­gádokban gondolkodnak. Azokban — verseny nélkül — talán együtt lehet minden, a pontosan meghatározón cél, a közös munkálkodás, a tisztes­séges elismerés. S talán együtt lesz újra a csapat is ... Nagy Adrienn kötvénypiaccal viszont szinte semmi dolguk nem akad, mert az — az op­timisták szerint — tetszhalott. Nem szeretnék igazságtalan lenni, ezért azt is el kell mondani, az új magyar tőzsde kezdő, botladozó lé­péseit teszi, s ráadásul olyan idő­szakban hívták életre, amelyet jóin­dulattal sem lehet ideálisnak tekin­teni. A tőzsde az értékpapírok folyama­tos adásvételét feltételezné. A la­kossági kötvényeknél a gyors telítő­dést visszaesés követte, mivel új, vonzó megtakarítási lehetőségek kö­zül választhatnak, mint a letéti jegy vagy a kincstárjegy. A tartós befek­tetéstől az információ is elriaszt. A vállalati részvények pedig szokszor azért nem tőzsdeképesek, mert a ki­bocsátó cég részvénytársasággá ala­kulását a szanálási eljárás elkerülése siettette. Ezeken a részvényeken is­meretségek alapján próbálnak túlad­ni. Előfordul, hogy a jó nevű banko­kat környékezik meg, de az sem rit­ka, hogy a beszállító partnereket be­szélik rá a részvényvásárlásra. Az sem elképzelhetetlen, hogy az egyik veszteséges cég a másiktól megvásá­rolt részvényekért a sajátjával fi­zet kéz kezet mos alapon. A zavart csak fokozza, hogy a részvény, mint a nevében is benne van, tulaj­doni hányadot jelentene, viszont még nem megoldott a cégek reális értékelése. Petrahai Ferenc szerint a vállalati kötvénypiac azért halt el, mert idő­közben a készpénzért kapható kamat 18 százalékra szökött, míg a kötvé­nyek csak 12—14 százalékot ígérnek. Ez — az inflációt is figyelembe véve — veszteség, de addig nem jelenik meg, míg a kötvények a páncélszek­rényben lapulnak. A tőzsdéről festett képhez az is hozzátartozik, hogy nincs átfogó ér­tékpapírtörvényünk, ami meghatá­rozná az értékpapír és piacának alapelemeit, jellegzetességeit. A sza­bályozás hiánya pedig — értelem­szerűen — a felügyelet hiányát is jelenti. A közeljövőben, egy sor új törvény' és jogszabály’ szünteti meg a krónikus alulszabályozottságot. Az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság vezetője bejelentette, hogy várhatóan áprilisra elkészül az értékpapírtör­vény, s azt az Országyűlés elé kíván­ják terjeszteni. De vajon a jog segíthet-e az infor­mációáramlás lassúságán? A honi vállalatok nem szokták meg, hogy tevékenységükről átfogó információt kell adni. Ennek hiányában pedig aligha dobogtatja meg bárkinek is a szívét a január elsejétől élő új lehe­tőség, nevezetesen, hogy magánsze­mély is jegyezhet részvényt. Később sem valószínű, hogy a nagy, lomha iparvállalatok értékpapírjai pezsdí- tik meg a tőzsdei életet. Ezek gazda­sági mozgása is általában lassú, s a náluk befektetett pénz biztos, de nem túl nagy hasznot hozhat. A ki­csiny, ám rugalmas cégek — melyek tevékenysége könnyen áttekinthető — indíthatnak el igazi mozgást ezen a piacon. Az osztályvezető szerint ma még kevesen élnek a lehetőség­gel, pedig az egyszemélyes vállalko­zást sem utasítanák el, ha az ajánl­kozó életrevaló ötlettel állna elő. Té­telezzük fel. hogy a vállalkozók pen­ziót szeretnének nyitni valahol, s éhhez tizenötmillió forintra lenne szükségük. A Befektetési Bank a körülmények gondos mérlegelése után megszervezné az üzletet, de nem hallgatnák el a befektetők előtt, hogy a pénzük el is úszhat, viszont szerencsés esetben jókora summát fialhat. Persze a minden realitást nélkülöző tervekkel a bankok sem hajlandók foglalkozni. Elküldték azt az embert is, aki Petőfi sírjának ke­reséséhez akart tőkéstársakat tobo­rozni ! Mátrai Tibor Osztojkán Béla: Lelketek mint.. Lelketek mint lakásaitok s benne halál a fülledés szaga Párnát rak fara alá a nő hogy teljesebb legyen az éjszaka Mohó nagy porontyát éteti messzi földre jár a dolgos medve Isten irgalmazzon annak ki hozzátok holtfáradtan les be Aranyudvara van a holdnak tetőkön jár és szédeleg a költő Hogy arcotokra napot lopna nem elég neki egy emberöltő mm KA HELYETT MET Drinkbár lesz a könyvtárból Petőfi sírjanak kutatóját elküldték Nincs még tőzsdénk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom